Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-28 / 98. szám
\ 4 • PETŐFI NÉPE • 1974. április 28. Erejük forrása: az emberség Mint arról röviden hírt adtunk, legutóbbi ülésén — egyik napirendi pont keretében — a szakszervezeti jog- és hatáskörök gyakorlásáról tanácskozott az SZMT elnöksége. Magyarán: arról tárgyaltak, hogyan élnek jogaikkal a szak- szervezetek. ' Maga az a tény, hogy ezúttal 10 üzemben szerzett tapasztalatok szolgáltak a vita alapjául — kifejezi, mennyire nem lezárt témáról van szó. Olyan fontos politikai kérdés ez. amellyel rendszeresen foglalkozni kell. Tárgyaltak erről előzőleg is több esetben, és napirendre kerül a jövőben is. Mert nap mint nap ható^ érvényesülő, komoly politikai felelősségei járó szakszervezeti tevékenység ez, tehát mozgásában, időszerűségében kell vizsgálni. Nem statikus, megmerevedett befejeződött állapot a jogok gyakorlása, nem lehet egyszer s mindenkorra elintézettnek venni egyszeri vizsgálattal. Amit tehát a mostani helyzet elemzésekor leszűrt az elnökség, a szakszervezeti munka jelenlegi időszakának képe. Olyan értékelése az eredményeknek,. felfedése még gyenge pontoknak, ami biztatást, útmutatást ad a még jobb joggyakorlásra. Általános tapasztalatok továbbítása, végrehajtásuk ellenőrzése. De még sok a kívánnivaló. Különösen hiányos a műhelybizottságok, bizalmiak tájékoztatása a határozatokról, s ami ezzel együtt jár, kimaradnak a végrehajtás ellenőrzéséből. (Gondoljuk csak el: azon a szinten van így. ahol termelési elhatározásaink közvetlenül megvalósulnak, azaz a munkapadoknál dolgozók körében.) Előrelépés a végzett munkáról szóló tájékoztató jellegű taggyűlések tartása. De vannak még munkahelyek, ahol küldöttértekezleteket helyeztek előtérbei a teljes tagság tájékoztatása helyett. Az pedig megyei tapasztalat. hogy a taggyűlések kevés alkalommal tárgyalnak az elosztással, a gazdálkodással összefüggő kérdéseket. (Pedig mennyi kérdés van ilyen témákban, amelyek eldöntése az egész tagságra tartozna. S melyik lenne alkalmasabb fórum, ahol erre lehetősége van? Hiszen a nevében benne van: taggyűlés.) tárgyalásában. Gyáregységek ese- i tében előfordul, hogy nem ad - elég időt a vállalat a kollektív szerződés testületi ülés elé vitelére. Nagyobb bérrendezések során — mint volt a tavaly márciusi béremelés — szintén gyakorolják egyetértési jogukat a szakszervezetek. jóllehet esetenként alapos viták, elemzések után született meg az egyetértés. Bérkérdésekben, hasonlóképpen a nyereségrészesedés elosztásakor, legtöbb vita a gyáregységek és a megyén kívüli vállalatok között van. (Igaz, a vállalati szakszervezeti tanácsokban megvan a gyáregységek" arányos képviselete, szavazás esetén azonban kisebbségben vannak, úem tudják érvényesíteni akaratukat, ami nem egyszer kedvüket szegi.) A véleményezési jog különböző területein nem minden szakszervezeti szerv mozog kellő felkészültséggel. Például a középtávú tervek készítésénél, a gazdasági vezetők beállításánál, minősítésénél. „Bátorítani (kiemelés a cikkíró részéről) kell a szak- szervezeti bizottságokat a tárgyilagos és reális vélemények ki- nyilvánítására” — hangsúlyozza a jelentés. Az ellenőrzési jog gyakorlására egyes területeken — pl. a kollektív szerződések végrehajtása, munkavédelmi szabályzatok betartása, bérkérdések stb. — rendszeresen kerül sor. Néhány általános tapasztalat a szemügyre vett szakszervezeti szervek működéséről. A tisztségviselők többsége érti és ismeri feladatát, s a politikai követelményeknek megfelelően igyekszik annak eleget tenni. A gazdaságirányítási rendszer megismerése. az új viszonyokhoz való alkalmazkodás, a változások figyelemmel kísérése komoly erőpróba elé állította a zömében társadalmi munkában dolgozó tisztségviselőket. Egyre inkább kialakul bennük a készség és a bátorság a szakszervezeti jogok gyakorlására. A szakszervezeti tanácsok meg-* találták helyüket, megfelelő a munkamegosztás a tanácsok és az szb-k között. A testületek törekednek a» döntések demokratikus előkészítésére. Számos esetben azonban nem megfelelő a tagság véleményének kikérése. Különösen tapasztalható ez egyes tröszti vállalatoknál (ÉDOSZ-terület) és a gyáregységek többségénél. Nagyobb súlyt kapnak a fizikai munkások, a nők, a fiatalok sajátos gondjai, problémái. Javítanivaló továbbra is van; bátrabban kell felszínre hozni az egyes rétegeket érintő problémákat. Javult a döntések „levitele”. Hogyan érvényesülnek a szakszervezeti jogok ? A szakszervezeti jogók érvényesülésének tapasztalataiból... Van előbbrelépés. A gazdasági vezetők is kezdik megismerni a szakszervezeti jogokat, segítik azok érvényesülését. A szakszervezeti vezetők többsége ismeri ezeket a jogokat és törekszik gyakorlati alkalmazásukra. Egyes jogok érvényesítése azonban több politikai bátorságot, s főleg alkalmazási gyakorlatot követel meg. Ehhez nem mindenütt van meg a megfelelő készség. A döntési jogok megosztása általában az irányelveknek megfelelő. A szakszervezeti mozgalom szervezeti és irányítási kérdésekkel kapcsolatos jogai különösebb nehézségetPnwkül érvényesülnek. A szakszervezeti döntési hatáskörbe utalt különböző anyagi alapok, mint a szociális, kulturális alapok felhasználása terén azonban adódnak visszásságok. Nem mindig célszerűen, a tényleges igényeknek megfelelően történik ez. Legtöbb eredmény az egyetértési jog gyakorlásában mutatkozik, például a munkaviszonnyal kapcsolatos alapvető kérdések szabályozásában, vagy a kollektív szerződések előkészítésében, megA vétó- '— kifogásolási — jog gyakorlására is többször lehetett volna mód, mint amennyiszer erre sor került. Holott van rá példa, hogy már a vétójog kilátásba helyezése is megtette a kellő hatást. Az Építő- és Szerelő- ipari Vállalat szakszervezeti bizottsága észrevételezte a lakás- építési hitelek, juttatások elosztása körül mutatkozó, a szocialista munkaerkölcsöt sértő tendenciát. A vállalat visszalépett... Bátrabban! Hogy talán túl részletesen foglalkoztunk a szakszervezeti jog- és hatáskörök gyakorlásának több tapasztalatával, több okból is történt. Részint indokolja a szakszervezeti választások közel- gése, hiszen a szakszervezeti,Szervék, tisztségviselők munkájának értékelésekor, elbírálásakor nem kis súllyal latoljuk majd, hogyan éltek jogaikkal — jogainkkal —. akikre képviseletünket bíztuk. Másrészt minél szemléletesebbé kívánjuk tenni, hogy hol vár erősödést a szakszervezeti tagság. Nem cél nélkül irtuk többször is ritkított betűkkel cikkünkben a „b á t o r” szót. A jelentésben is ismétlődően utaltak erre. s a vitában is így történt. Mert nem mindenütt élnek még eléggé és megfelelően jogaikkal a szakszervezetek. „Hiányzik ehhez a politikai bátorság” — vélte Laczy Endre. Ami fakadhat a jogok nem kellő ismeretéből, de emberi gyengeségből, megalkuvásból is. Ezért szükséges a helyes szemlélet fejlesztése, amiről Némedi Sándor beszélt. Megértetni, hogy „ezek a jogok alapvetően a munkásosztály, a dolgozók jogai”. Érvényesítésüktől tehát ne „fázzanak" a szakszervezeti szervek tisztségviselők. De ennek tudatosodásáért több segítségre, bátorításra van szüksége az alap- szerveknek — hangzott el a vitában : a „hogyan”-hoz, a jó módszerek továbbadásához. S a bátorítás olyan árnyalatokon is múlik, hogy például a megyétől „konkrét célokkal mennek-e ki a területre — segítség- s tanácsadásra" (Laczy Endre). Vagy, hogy ilyen látogatáskor nem azt tapasztalja-e hosszú időn át az üzemi szb-titkár, hogy őhozzá azután néznek be, miután a gazdasági vezetőkkel sorra konzultáltak. Nem lehet megróni, ha olyan gondolata is támad, hogy „lám, azok a szakszervezeti főmunkatársak, nem én”. S az sem csoda, ha a problémaközeli tisztségviselők, bizalmiak, műhely- vagy szb-titkárok ilyen tudatalatti háttérbe szorulása miatt itt-ott „félénkséget, lefekvést” emlegetnek a dolgozók. Esetleg teljes joggal, mert ilyen helyeken kimondatlanul is belekerül a levegőbe: „Jobb a csendes békesség”, mit alkalmatlankodjon a szakszervezet... Elnézést az erős fogalmazásért, de az vessen a cikkíróra követ, aki nem hallott ilyet. Akkor pedig miért szemér- meteskedjünk? Politikai bátorságot is említettünk. Mint Urbán Pálné elvtársnő fejtegette, ez a kommunista ember tulajdonsága. Hogy minél erősebbé fejlődjön ez a jellemvonás, az a munkahely pártalap- szervezetén is múlik. Hogy tehát olyan-e a légkör — ami a gazdaságvezető személyiségétől, kom- munistaságától is függ az adott üzemben —, amelyben jól lehet élni a szakszervezeti jog- és hatáskörökkel, s arra alkalmas tisztségviselők ennek a letéteményesei, a pártalapszervezettől is függ. Ez természetesen nem jelenti a felelősség átvállalását a szakszervezeti munkáért. Summa ‘SUmmárufn: a jó szak- szervezeti munka alfája és ómegája — Borsodi György vezető titkár szólt erről —. hogyan él alapvető jogaival a szakszervezet. A mozgalom, amelyben valamennyi tisztségviselő megítélésekor, a szükséges tudás és felkészültség fontosságának hangsúlyozása mellett alapvető követelmény az emberség. S kell-e ennél nagyobb bátorító erő? Tóth István • Ezt az angol tenyészmént Írországból hozták, hárommillió forintba került. Az Országos Lótenyésztési Felügyelőség tulajdona. As állomány vérfelfrlssítését szolgálja. A mélykúti ménes A megye több közös gazdaságában fellendülőben van a siportlótenyész- tés. Ez a világszerte növekvő igények is indokolják. A mélykúti Alkotmány Tsz is évről évre fejleszti a magyar félvér állományát. Jelenleg kétszáz lovuk van, ebből hatvan törzskanca. Tavaly százat adtak exportra 50— 60 ezer forintos átlagáron. • Készül az új istálló, ahol huszonnégy sportló kap megfelelő elhelyezést. • A lovakat helyi versenyekre is előkészítik. Hegyi Árpád lován egy 110 centiméteres akadályt ugrat át. (Pásztor Zoltán felvételei.) FELIGE v CHILANTI | HÁROM ZÁSZLÓT SALVATORE , I _ GIUU ANON AK (21.) A bemondó bemutatta már a szónokot, Schirot, aki elkezd beszélni a több száz ember előtt. Hangja az ünneplő zsivajjal ösz- szevegyülve ér föl a hegyre. Giuliano elnyomja a sziklán utolsó cigarettáját: a ' másodpercmutató a vérfürdő idejéül kitűzött ponthoz ér. Megnyomta a géppuska ravaszát: eldördül az első sorozat. Néhány lövedék Francesca, a gyümölcsárus kocsijába csapódik. Az asszonyból kiszakad a kiáltás: Mellette Filippo, egy negyvenéves napszámos megfordul, fölpillant a hegyre, de máris eltalálja egy golyó a száján. Elvágódik. Felesége, Vincenza ráborul a haldoklóra. Ám a völgynek a hegyközeli részén ünnepélyes kiáltozás hallatszik: — A tűzijáték! a pukkanok! A lovak körül játszadozó gyerekek a Pizzuta-fiegy lejtője felé szaladnak. Giuliano lejjebb ereszti a fegyver csövét: az első sorozat túl magasra sikerült. Parancsoló mozdulattal int csapatának: nyissanak tüzet. A golyószórók leadják sorozat tukat. A fiúk csukott szemmel nyomják a ravaszt. A tizenkét éves Giovanni Grifo is elindult a többiekkel kiabálva a hegy felé: „A tűzijáték! A tűzijáték!” Aztán megfordul, és látja, hogy szépséges lova meginog, és elterül a földön — egy golyó eltalálta. Az örömkiáltás egy szempillantás alatt kétségbeesett kiabálásba csap át. A hatalmas tömeg összevissza kavarog a völgyszorosban. A megzavarodott emberek ide-oda rohangálnak nyögve, kiabálva, könyörögve. Krisztust hívják, a Szüzet meg a szenteket, és közben egy követ keresnek, amely mögött elbújhatnának. Az anyák testükkel védik gyermekeiket. A fiúk szerelmesükre vetik magukat, és egy szikla mögé, vagy egy mélyedésbe hurcolják őket. A lovak is megbokrosodva menekülnek. A lövöldözés egyre tart. Giuliano hátrafordul, ellenőrizni akarja embereit, tekintette félelmetes. Az öklében szorongatott pisztoly ugyanoda irányul, ahová a tekintete. És amin a^ szeme megnyugszik arra lőnek az előbb még hallgató fegyverek: az előbb még fölfelé tartott fegyverek most a 'tömegre irányulnak. Provvidenzát. a szép tizenhárom éves kislányt arcán találták el. Fájdalmasan fölkiáltott, aztán kezét szétroncsolt arcára szorította, és nyögve-jajgatva elindult lassan, azzal se törődve, hogy halálos veszélynek teszi ki magát. Egy fiatalember kapja derékon, és egy kő mögé kényszeríti. A négyéves Rigotta a golyózáporban szaladgál összevissza, szülei után sír. Apja messziről meglátja, fölkel, és, a nevét kiabálva rohan feléje. Rigotta odaszalad hozzá. összeszorított öklében rongybaba. Egy golyó szétroncsolja a babát és vele a kislány kezét A kisfiú aki látta, amint lova elpusztul, apjához szalad. — Papa, papa, megölték a lovunkat ! A férfi azonban felesége élettelen teste mellett térdel. — Fiacskám, kisfiacskám, sokkal nagyobb szerencsétlenség ért bennünket. És a fiúcska már halott anyját öleli. A7. egyik fiatalember megragadta menyasszonyát, és egy kő mögé bújva testére borult. Ám egy sorozat a hátába fúródott, és ő szerelmesére borulva halt meg. Giuliano arcának már nincs emberi formája. A lövöldözés egyre tart. A banditák arcán ugyanaz az őrjöngő vigyor. Badalamentién pedig örökös agyalágyult mosolya. Pisciottát elfogta egy köhögési roham, pár pillanatra leengedi a fegyvert, és két kezével szájához szorítja a zsebkendőt, amelyet aztán véresen tesz el. Ki is köp egy kis vért. aztán újra lövéshez lát. Carmelo, az öreg fényképész nem keresett menedéket. Ott áll, nem messze a kőtől, körbe-körbe jár a tekintete, miközben a lövöldözés egyre tart. Halottakat és sebesülteket lát: hallja az asszonyok szívet tépő zokogását, a férfiak átkozódását. Látja az egész tömeget, amely az előbb még a földre telepedve ünnepelt: mellette egy mélyedésbe kuporodva a fiatal Állotta házaspár ápolja hároméves kisfiát. Vitót a nyakán találta el egy golyó. Nem tudják, hogyan kössék be a sebet, hogyan állítsák el a vérzést. Látja az anya kezét, amint kétségbeesetten igyekszik eltömni a nyílást, amelyen át a kisfiú élete elillan. Az öreg Carmelo ünnepélyes fohászra emeli égnek a karját. Aztán elindul a hegy felé, ahonnan a lövések jönnek. És teljes erőből kiáltja föl a banditáknak: — Rám lőjetek, én már öreg vagyok! Engem öljetek meg! Kik vagytok kígyófajzatok? És sírva-könyörögve megy tovább. körülötte fütyülnek a golyók. de nem találják el. És megy, megy, amíg ereje engedi, aztán térdre esik. és, reményvesztett zokogásban tör ki. A kilencedik hónapjában levő terhes asszony. Eleonóra férje karjában keresett menedéket Bar- bato köve mögött. Ott van mellette a darabka bárány, nem volt már ideje megenni, a lövöldözés immár tizenhárom perce tart. Most mintha csillapodna. Rövid szünetek állnak be. Minden szünet azt a reményt kelti, hogy vége. Ám azonnal újabb lövések: Eleonóra és a férje gyötrelmes pillanatokat él át, egymást szorosan átölelve. Most rövid szünet: a férfi már éppen rá akar mosolyogni Eleonórára amikor újabb sortűz ropog. A lövedékek csak úgy porzanak körülöttük, és egyre szúkebb körben. Eleonórát eltalálják az .oldalán. Rövid nyögés: férje látja, amint ruhájára vér csorog, és az asszony , hasához kapja kezét. Fönt a hegyen Giuliano széles mozdulattal meglenget egy fehér zsebkendőt, és a banditák, meg a legényeik kézé nyomban elszakad a fegyverektől. Giuliano most a völgyszorost nézi: hallja a nyögéseket, a jajszavakat, a fájdalomkiáltásokat. Passatempo megfordul, ránéz, és hidegen, kétségbeesetten kérdi: — Mit tettünk? Giuliano átnéz a Cumeta-hegy- re. Már nincs ott senki. Csak egy ember figyeli a csúcsról a Piana della Ginestrát: mozdulatlan. Pisciotta dühödten ordít: — Csak mi lőttünk! Éles dudálás visszhangzik hosz- szan. a monreale-palermói országúira vezető figurellai ösvényen türelmetlenkedő dzsip dudál. A fiúk sietősen igyekeznek le a hegyről, hármas-négyes kis csoportokban lopakodnak át a réten, a hegyi patakok árterébe, a ki- sebb-nagyobb mélyedésekbe rejtőzködve futnak. Tizennégy ember, a banda tényleges tagjai a hegyoldalon gyűlnek ősszé, és lassan ereszkednek le egy másik lejtőn a figurellai ösvényig. Elhaladnak egy zöld moha- és levélrengeteg közt rejtőzködő barlang előtt. Bent, a forrás mellett bújt meg a prostituált meg a három fiatalember. Ezek négyen a barlang mélyén egyre közelebbről hallják Giuliano bandájának lépteit, aztán látják is a fegyveres embereket, amint sorban elvonulnak a barlang előtt. A fáradt, izzadt Gaspare Pisciotta fülét megüti a barlangban csörgedező forrás hangja. A három fiatalember már tartja is föl a- kezét, a lánynak már kiáL tásra nyílik a Szája, ám Pisciotta egy mozdulattal hallgatásra inti. Iszik pár korty vizet, majd kimegy a barlangból, siet a többi bandita után, csatlakozik Giulia- nóhoz — és nem szól semmit. A Piana della Ginestrán lassan föltápászkodik valaki. Körülnéz. Végre csönd borúit a vérfürdőre, és ebben a némaságban egyre erősebben hallatszik a sebesültek jajgatása, az asszonyok sírása, a gyerekek kiabálása. Las- san-lassan fölállnak az épségben maradtak, és elindulnak szeretteik kétségbeesett keresésére; és már vannak asszonyok, akik csíkokra szaggatják ünneplőjüket, a szép népviseleteket, és kötést készítenek belőle. 27. A tizennégy bandita odaér a dzsiphez. Tizenegy fölnyergeit ló várakozik az autó mellett. A nehéz fegyvereket fölraják a kocsira, és Giuliano, Pisciotta meg a maffiás is beszáll. A többi tizenegy lóra ül, ét vágtatva indul a Strassato-blr- tokra. A völgyben a nyolc halott köré már nyolc csoport gyűlt asz- szonyokból, rokonokból, barátokból. Az anyák, a feleségek siratóénekükben már a meggyilkolt férj, gyerek dicséretét zengik. Közben a fiatalemberek, lányok segítséget visznek a legsúlyosabb sebesülteknek. Óvatosan kocsira rakják őket, másokat a gyümölcs- és zöldségárusok szekereire emelnek. Az emelvényt rohamtempóban szétbontják, és széles hardágyat, csinálnak belőle. A megbokrosodott lovak üeet- ve térnek vissza a völgybe, keresik gazdájukat. Provvidenza egyedül indul a városkába, kezét vérző arcára szorítja. A dzsipp Monreale felé száguld. Pisciotta elkeseredett, tombolva fordul Giulianóhoz: — A maffiások átvertek bennünket! — Én nem vertem át senkit, én is veletek lőttem — védekezik a maffiás. — Csak Montelepre lőtt. Egyedül vagyunk, elátkoztak bennünket. (Folytatjuk.) »
