Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-26 / 96. szám

1974. április 26. • PETŐFI NÉPE • I Véget ért az országgyűlés ülésszaka Módosították a családjogi törvényt — A kormány külpolitikai tevékenysége — A második nap eseményeiből Púja Frigyes beszámolója Rauscher Györgyné felszólalása KülUgyminiszterüpk beszédé­nek bevezetőjében elmondotta, hogy a nemzetközi helyzet fő jel­lemzője változatlanul az enyhü­lés. Ugyanakkor azonban hangsú­lyozta. hogy a nemzetközi politi­kában ,egy idő óta olyan törek­vések tapasztalhatók, amelyek az enyhülés megállítására és vissza­fordítására irányulnak. Az enyhü­lés ellen fellépő erők közé sorolta a nyugati katonai-ipari komp­lexumokat. a cionista lobbyt, a szélsőjobboldali ■ szervezeteket. Ezek mind az enyhülés ellen ágál­nak. s állandóan a Szovjetunióval való együttműködés veszélyeit emlegetik. Az enyhülést hátráltatja a Kí­nai Népköztársaság nemzetközi politikája is. A kínai vezetők minden olyan javaslatot vissza­utasítanak, amelyet a Szovjetunió vagy valamelyik szövetségese kéz. deményez. így egy platformra ke­rülnek az imperializmus legag- resszívabb köreivel. Mindezen zavaró akciók ellené­re a szocialista országok tovább­ra is aktívan munkálkodnak a nemzetközi enyhülésért, élükön a Szovjetunióval — mondotta Púja Frigyes. Az európai helyzet javulásában nagy fontosságú ae úgynevezett német kérdés megoldása. A szo­cialista országok kétoldalú szerző­dései. a kapcsolatok rendezése pontot tett Európa legvitatottabb kérdéskomplexuma után. Az európai biztonsági és együtt­működési értekezleten számos fontos problémában kirajzolódtak a megegyezés körvonalai, és így megvannak a feltételei annak — mondotta külügyminiszterünk —, hogy a következő hónapokban befejeződjön a biztonsági értekez­let második szakasza, s összehív­ják a harmadikat. A szocialista országok állás­pontja szerint az európai bizton­sági értekezlet alapvető célja a béke és a biztonság megszilárdí­tása^ és^ ate európai országok együttműködésének bővítése, tar­tóssá tétele. Ebből kiindulva lé­nyegesnek tartják az államok kö­zötti kapcsolatok elveinek, a hatá­rok sérthetetlensége, az erőszak­ról való lemondás, az országok szuverenitásának tiszteletben tar­tása, a belügyekbe való be nem avatkozás elvének világos, félre nem érthető és félre nem magya­rázható megfogalmazását. A szo­cialista országok ezeknek az el­veknek az alapján készek a sokol­dalú együttműködésre, kapcsola­taik szélesítésére a tőkés orszá­gokkal. A szocialista országok a biztonsági értekezletet nem végső célnak, hanem kiinduló pontnak tartják, amellyel elkezdődik az európai államok új kapcsolatai­nak kialakítására irányuló mun­ka.. Ezért nagy fontosságot tulaj­donítanak annak, hogy a bizton­sági értekezletet további lépések kövessék. Javasolják, hogy a biz- tpnsági értekezlet harmadik sza­kasza állandó konzultatív bizott­ságot, _,agy szervet hozzon létre az összes érdekelt államok képvi­selőinek részvételével. Határozott és ugyanakkor ru­galmas politikánk ráébresztette a nyugati országok képviselőit, hogy a szocialista országok nem tesz­nek elvi engedményeket. Ez a fel­ismerés is hozzájárult, ahhoz, hogy az utóbbi időben — bár még mindig sok fontos kérdés vár megfogalmazásra - - előrehaladt az okmányok szövegezése. A szocialista országok azt sze­retnék, ha a politikai jellegű eny­hülést katonai enyhülés egészíte­né ki. Ezt az álláspontot erősítet­te még a Varsói Szerződés Politi­kai Tanácskozó Testületének eb­ben a, hónapban tartott ülése is. A tavaly Bécsben megkezdett had­erőcsökkentési tárgyalásokon nap­jainkig már nagyjából kirajzolód­tak a felek elképzelései. Ahhoz azonban, hogy a tárgyalások be­látható időn belül pozitív ered­ményhez vezessenek, a NATO-ál- lamok részéről reálisabb megkö­zelítésre lenne szükség. A Ma­gyar Népköztársaság álláspontja ebben a kérdésben változatlan. Támogatjuk a Szovjetunió, a ken­gyel Népköztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság közösen benyújtott javaslatát. Púja Frigyes ezután az indo­kínai népek küzdelméről beszélt. Az eddig elért eredményeket nagy megelégedéssel fogadtuk — mon­dotta de még mindig nem be­szélhetünk a háború tényleges be­fejezéséről ebben a térségben. A fegyveres harcok kiterjesztéséért, a párizsi megállapodásban előírt békés politikai 'Rendezés megaka­dályozásáért, a saigoni adminiszt­ráció a felelős. Hossz szolgálatot tesz az ügynek az Egyesült Álla­mok kormánya is. amikor támo­gatja Thieu rendszerét. A közel-keleti helyzettel kap­csolatban a külügyminiszter meg­említette. hogy a korábbinál ked­vezőbb! körülmények alakultak ki a válság rendezésére, de az első lépéseket feltétlenül továbbiaknak kell követniük, amelyek lehetővé teszik a Biztonsági Tanács idevo­natkozó határozatainak maradék­talan végrehajtását. A Magyar Népköztársaság változatlanul tá­mogatja az arab országok igaz ügyét — mondotta külügyminisz­terünk. Latin-Amerikáról szólva Púja Frigyes hangsúlyozta, hogy a földrészen bonyolult, ellentmon­dásos helyzet alakult ki. A chilei puccs és a más országokban be­következett reakciós változások azonban nem törhették meg a la­tin-amerikai népeket. A világ ha­ladó közvéleményével együtt a mi népünk és kormányunk is határo­zottan elítéli a chilei terrorural­mat és követeli a fogságban síny­lődő chilei hazafiak szabadon bo­csátását. A nemzetközi enynülés, a békés egymás mellett éles soha nem ta­pasztalt sikereiben a fő érdem a szocialista közösségé, hangsú­lyozta Púja Frigyes. A szocialista közösség élén különösen rendkí­vül eredménves munkát fejtett ki a Szovjetunió Kommunista Párt­ja, élén Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárssal. Az eredmények jók. de mégsem pihenhetünk meg. Fel kell készülni az újabb küzdel-1 mekre. a nemzetközi viszonyok további lényeges javításáért. Hazánk külpolitikájáról szólva Púja Frigyes hangsúlyozta, hogy az a szocialista közösség nemzet­közi tevékenységének szerves ré­sze. Pártunk és kormányunk iránymutatásának megfelelően külpolitikánk fő feladata a szocia­lista vívmányaink megvédelmezé- séhez és a szocialista társadalom építéséhez szükséges kedvező nemzetközi feltételek biztosítása. Ehhez'! feltétlenül szükséges, hogy tökéletesítsük a szocialista országok együttműködését. Ebben pótolhatatlan szerepe van a Var­sói Szerződés Politikai Tanácsko­zó Testületének és a negyedszá­zada fennálló Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának. Külpolitikánkban kiemelkedő szerepet töltenek be a magyar— szovjet kapcsolatok és szüntelenül fejlődik együttműködésünk a Varsói Szerződés, illetve a KGST többi tagállamával is. Kapcsola­tainkban igen nagy jelentőséget kapnak a magas szintű látogatá­sok. Töretlenül fejlődnek kapcsola­taink a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársasággal, a Vietna­mi Demokratikus Köztársasággal és a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal. Magyar—albán viszonylatban csak a kereskede­lem terén történt bizonyos előre­haladás. A Kínai Népköztársaság­gal való államközi kapcsolataink fejlesztésére a kölcsönös előnyök alapján továbbra is készek va­gyunk és nem rajtunk, hanem a kínai vezetőkön múlt, hogy ez ideig kevés előrehaladást tettünk. Jók a kapcsolataink a fejlett tő­kés országokkal is. amelyeket a kölcsönös érdekeken alapuló, kor­rekt viszony jellemez. Itt megem­lítette külügyminiszterünk a Finn Köztársaságot. Ausztriát. Francia- országot, s eredményesnek mon­dotta az Amerikai Egyesült Álla­mokhoz fűződd kapcsolataink ren­dezését is. Olaszországgal a kap­csolataink egyenletesen bővülnek, a Nagy-Britanniával való kapcso­lat kialakítása és megalapozása még csak a kezdetén tart. A fejlődő országok közül leg­élénkebbek az államközi kapcso­lataink az arab országokkal. Jól fejlődnek a magyar—indiai kap­csolatok is. Az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják — mondotta beszé­dének befejezéseképpen Púja Fri­gyes —, hogy pártunk és kormá­nyunk külpolitikai irányvonala alapelveit és gyakorlatát, tekint ve helyes és jó. Ezt a külpolitikát folytatjuk a jövől>en is. Pártunk és kormányunk kipróbált politi­kája, országunk jó belpolitikai helyzete, tekintélyének növekedé­se biztosítja a feltételeket ahhoz, hogy a megnövekedett feladatokat is eredményesen megoldjuk. Tisztelt országgyűlés! A társadalmi, gazdasági viszo­nyok fejlődése, mint oly sok más területen, a családjog területén is szükségessé tette, hogy a jog­szabályt mai életünk igényei­hez igazítsuk, oly módon, hogy a lehetőség szerint hosszabb időre alkalmas legyen feladatá­nak betöltésére. A törvényjavaslatban szereplő, a házasságkötést megelőző 30 na­pos várakozási idő meggyőződé­sem szerint alkalmas lesz arra, hogy csökkentse a meggondolat­lanul kötött házasságok számát, és megkímélje annak következ­ményeitől a fiatalokat és a tár­sadalmat. Köztudott azonban, hogy bíró­ságaink évente nagy számban kényszerülnek kimondani a há­zasságok felbontását. Ez olyan tény, amelynek következményei­vel. többek között a gyermek­elhelyezési problémákkal is szá­molnunk kell. A bíróságok már a házasság felbontásánál figyelembe veszik a kiskorú gyermek érdekeit, és az ezt követő esetleges gyer­mekelhelyezési perben is kizáró­lagos szempont, hogy hol vari inkább biztosítva a gyermek testi-szellemi, erkölcsi fejlődé­se. A javaslat szerint a gyermek elhelyezésének megváltoztatását abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak és a gyermek fejlődése addigi környezetében már nincs bizto­sítva. Ez a rendelkezés lehetővé te­szi, hogy a bíróság alaposan megvizsgálja az elébe tárt újabb kérelmet, bármily rövid idővel egy korábbi eljárást, döntést követően. Nagy lélekszámú választó kör­zetemben és közvetlen munkahe­lyemen is, ahol mintegy nyolc­van családos anya dolgozik, ta­lálkoztam már ebből eredő sére­lemmel. Magam is kétgyermekes anya vagyok, tudom, milyen fontos a gyermekek nevelésében a ki­egyensúlyozott családi élet, a nyugalmas légkör. Az a lány, hogy a gyermek elhelyezése, de főként az elhelyezés megváltoz­tatása iránt indult perek álta­lában terjedelmes bizonyítást igényelnek, hosszadalmassá te­heti az eljárást. Ez idő alatt — mint azt egy nekem panaszkodó anya elmondta — se éjjele, se nappala nem volt, a gyermeke nyugtalanná vált, tanulmányi eredménye romlott. Egyszóval a szülők — általá­ban nem válogatott eszközök­kel folyó harca a gyermekért — megviselte a családot. A döntést követően azonban nem tartott soká a nyugalom, mert alig há­rom hónap múlva újabb pert indított az apa, ami — bár rö- videbb időre — de újabb tor­túrát, izgalmat jelentett. Nem ritka, hogy az ilyen el­járást nem a gyermekért aggódó, hanem esetleg az anyagi érdekeit szem előtt tartó, vagy bosszú­álló szülő indítja. A bíróságok munkája igen felelősségteljes a gyermek sor­sáról való döntésnél. Hivatásuk magaslatán állva sem tudják azonban megakadályozni hasonló esetek előfordulását. A javas­latban írt módosítással is éppen a felelősség, a gyermek sorsáért való aggodalom vezetnet az újabb bizonyítási eljáráshoz. Ügy gondolom, jogi eszközök­kel kellene biztosítékot nyújtani, gátat szabni az ilyen eseteknek, hogy valóban csak *a törvény- javaslatban szereplő lényeges változás esetén kerülhessen sor az újabb eljárásra, amit akár időbeli korlát felállításával, akár ezen belül egyéb megszorító rendelkezés alkalmazásával le­hetne elérni. A törvényjavaslattal egyetértek és a tisztelt országgyűlésnek el­fogadásra javasolom. Üj sikerek előtt Szinte alig akad ország Európában, ahol ne tapsoltak volna még a Kalocsai Népi Együttes táncosainak, énekesei­nek, zenészeinek. Az együttes klubszobája valóságos kis múzeum: itt kaptak helyet a külföldi turnék, vendégszerep­lések dijai, a legkedvesebb útiemlékek. A kalocsai táncosok idei terveiről, elképzeléseiről kérdeztük a híres együttes művészeti vezetőit, Tóth Ferencet és Pécsiné Ács Saroltát. Megújult együttes — Az elmúlt évi franciaorszá­gi, Dijonban tartott vendégsze­replésünk után szinte megújult a Kalocsai Népi Együttes — mondta Tóth Ferenc. — Űj, fia­tal táncosok kerültek közénk, akik szívós kitartó munkával igen hamar elsajátították az együttes repertoárját. Nagyon fon­tos részét képezte munkánknak az ez évi bemutatókra való fel­készülés is. Több új kalocsai és Kalocsa-kömyéki táncot, táncjá­tékot vettünk fel műsorunkba, de bemutatjuk más vidékek táncait is. — Milyen új táncokkal gazda­godott a program? Nemzedékek tánca — Új műsorunk felépítését igye­keztünk úgy meghatározni, hogy abban együtt szerepeljen a népi mozgáskultúra és a népdal — veszi át a szót Pécsiné Ács Sa­rolta. — Műsorunkból kiemel­ném a Nemzedékek tánca című összeállítást, de igen látványos, temperamentumos a kukorica- fosztás emlékeit idéző „Csőrehú- zás” is. A kalocsai táncosok moz­gáskészségét bizonyítja a sodró lendületű, bravúros Debreceni pásztortánc, amely legutóbb az IBUSZ olasz vendégei előtt ara­tott megérdemelt, nagy sikert. Az idei év, ha lehet, még na­gyobb feladatokat állít a Kalo­csai Népi Együttes elé. Megtud­tuk a művészeti vezetőktől, hogy részt vettek az’ idén a Szóljatok játszók, regölők területi döntőin, valamint a Hódmezővásárhelyen rendezett szövetkezeti táncver­seny elődöntőjén, ahol a zsűri a legmagasabb pontszámmal jutal­mazta teljesítményüket. Gazdag műsornaptár Az együttes műsornaptárának további bejegyzései: április 21-én önálló est keretében mutatták be Kalocsán az I. István Gimná­zium dísztermében új műsoru­kat, július 6—7-én pedig Bala- tonfüreden. Siófokon és Bala- tonlellén vesznek részt a szö­vetkezeti táncverseny országos döntőin. Természetesen ezenkívül megcsodálják kivételes tudásukat a Kalocsára látogató turistacso­portok is. A külföldi érdeklődést jelzi az a tény, hogy eddig, 6 országból érkezett meghívás: Franciaország, Lengyelország. Románia, Olasz­ország. Hollandia és a Szovjet­unió szeretné vendégül látni a kalocsai táncosokat. Hogy a sok szíves invitálás melyikének tesz­nek majd eleget, az a közeljövő­ben dől el. Egy viszont bizonyos: a Kalo­csai Népi Együttes táncosai, éne­kesei az idén is városuk kultu­rális nagyköveteiként viszik majd szét onszágba-világba Kalocsa ezerszínű népművészetét. Csapai Lajos Gyógyító és gyógyuló szívek között Balatonfüredi jegyzetek III. Nos, az újságíró látszólag be is fejezte a munkáját, részletes tájékoztatót kapott az itt folyó gyógyító, munkába visszairányító tevékenységről. Kicsi a világ, mindenütt akad ismerős, de azért nem ártott az igaz­gató titkárnőjének kedves segítsége. Né­hány percen belül már a kezemben volt egy kis névsor, amiből kiderült, Bács megyében is vannak olyanok, akik itt keresik és tar lálják is a gyógyulást. Az egyik émeleti társalgóban teszek látogatást két „földinél”. Kényelmes fotelekben üldögélve beszélget Kollár Józsefné kiskun- halasi ápolónő és szobatársa, a kecskeméti Jónás Andor arany-, gyémánt- és vasdiplomás peda­gógus felesége. Nagyon megörül­nek jöttömnek, s bár Jónás néni éppen á fogorvoshoz készül, né­hány percet elbeszélgetünk. Harmadszor vagyok már itt — meséli Jónás néni — és tudom, hogy most is valósággal újjászü-' letve utazom vissza Kecskemét­re. Nagyon magas a vérnyomá­som, de az itteni kezelés máris érezteti a hatását. Csend, nyu­galom, kedvesség, nagyon jó itt... Kollárné másodszor van itt és „szakszemmel” mond véleményt. — Munkából jöttem ide, de saj­nos, nem folytathatom egyelőre. Műtét előtt állok, s most itt fel­erősítenek. Érzem, hogy sikerülni fog. Főorvosunk, dr. Ludvig Ká­roly és az osztály orvosa, dr. Szie- s bért Péter mindent megtesznek, nemcsak az én, hanem mindnyá­junk gyógyulásáért. Szabadidőmé­ben sokat sétálok a Balaton part­ján és egyre erősebbnek érzem magam. Most elkísérem Jónás né­nit a fogorvoshoz... Kopogtatásomra azonnal érke­zik a válasz, belépek az egyik „kórterembe”. Háromágyas, szé­pen, kényelmesen berendezett t A két kalo­csai ismerős, Pécsi Fercncné és Podhraczki Dezső bácsi a kórház parkjá­ban. szoba, olyan, mint bármelyik üdülőben. Nóti László, a BRK kecskeméti kirendeltségének a vezetője pizsamában „fogad”. — Olvasok — mondja — vége a vizitnek, s most már ebédig nem megyek le sétálni' Hogy vagyok? Köszönöm,, remekül. Elő­ször 1970-ben voltam itt, s most a télen ismét jelentkeztek asziv- bántalmaim. Munkából jöttem, s munkába megyek. Alig egy hete vagyok itt, de máris sokkal job­ban vagyok. Gyógytorna, masz- százs, szénsavas fürdők és a töb­bi kezelés mind nagyon sokat használt már eddig is. Dr. Bar- cza István igazgatóhelyettes az osztály főorvosa és az osztályos orvosnő, dr. Went Erzsébet na­gyon biztatnak, de én is érzem, egyelőre nem lesz baj. Örülök annak, hogy igen jó az idő, so­kat sétálok a Balcsi-parton. Az étvágyam „növekvő tendenciát” mutat, A- és B-menü között vá­logathatok. ízletes és elegendő... Nem zavarom tovább Nóti Lászlót, legyen ideje felöltözni az ebédhez. A két órakor kezdődő és négyig tartó csendes pihenő előtt sétát teszek a parton. Az egyik pádon ismerős. Rajnai Mi­hály nyugdíjas tűzoltó főtörzsőr­mester piheni ki az ebéd „fára­dalmait” — Harmadszor vagyok itt — mondja elgondolkodva. — Tíz éve vagyok nyugdíjban, s nyu­godtan mondhatom, szinte újjá­születve térek haza Kecskemét­re. A városi tanácsnál igyekszem hasznosítani magam, mint taná­csi megbízott, s bízom abban, hogy hazatérve újult erővel lát­hatok munkához. Osztályunk fő­orvosa dr. Debrőczi Tibor igaz­gató, s csak a legnagyobb elis­merés hangján tudok emlékezni gyógyitómunkájáróL Utoljára 1970-ben voltam itt, s három évig semmi panaszom sem volt, remélem, legalább három évig ezután sem lesz. — Élmények? — Az is akad. Éppen lenn vol­tam a mólón huszonharmadikán, amikor megindult az első hajó­járat. A Siófokról érkező hajót ünnepélyesen fogadták, s azután barátságosan meghívták a közön­séget tihanyi kirándulásra. Na­gyon kellemes utunk volt. Va­sárnap azután a kórház kultú- rosának szervezésében félnapos autóbusz-kiránduláson is meglá­togattam társaimmal Tihanyt. Van még idő a csendes pihe­nőig. hátha sikerül még a parti sétányra tervezett randevú. Kel­lemesen süt a nap és a parkban már szorgoskodnak a kertészek, s szinte minden pádon élvezi valaki az ébredő tavaszt. Most már nemcsak Tihanyt látni in­nen, a túlsó part kontúrjai is élesen kirajzolódnak. — Én is éppen most érkeztem — mondja Podbraczki Dezső nyugdíjas kalocsai pénzügyi fő­előadó, miközben letelepszek mel­lé a padra. — Csodálatos az idő. nem is hinné az ember, hogy még csak március vége félé já­runk. — Járt már itt? — A Balatonnál sokszor, a kórháznak másodszor vagyok a „vendége”. Csodálkozik? Itt nincs beteg, osztályon felüli szállodá­ban sincs olyan udvarias, előzé­keny bánásmód mint amilyenben itt lehet részünk. Tudja, mikor voltam én itt először? Kereken húsz éve. Szinte megdöbbentem, amikor a két évtized alatti fejlő­dést „felfedeztem”. Akkor még olyan pihenőüdülő jellege volt ennek az intézménynek, s bi­zony, ha valaki idejövetelem előtt mondta volna, hogy milyen kor­szerű gyógyintézetbe jövök, talán el sem hittem volna. Kitűnő az ellátás és úgy az orvosokról, mint az ápolónőkről csak a legna­gyobb elismerés hangján tudok szólni. Dr. Szodrai Erzsébet ad­junktus. az osztályunk orvosa kü­lön dicséretet érdemel kedves lel­kiismeretességéért Opauszky László (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom