Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-25 / 95. szám

1974. április 25. • PETŐFI NÉPE • 3

Javaslat a családjogi törvény módosítására

Dr. Korom Mihály expozéja

Dr. Korom Mihály bevezetőben elmondta:

— Hazánkban a 22 évvel ezelőtt elfogadott családjogi törvény volt az első egységes, már az új társadalom igényeinek megfelelő szabályozás, amely a korábbi, sok elszórt jogszabályon és részben még a szokásjogon alapuló családi viszonyok helyébe korszerű rendelkezéseket hozott.

A törvény akkori indokolása abban jelölte meg a jogi szabályozás célját, hogy segítse elő a családi kapcsolatoknak olyan erősítését, amellyel a család „ .. szilárd és harmonikus közösséggé válik, amely a maga részéről is kifejezi a szocialista embereknek egymáshoz és a társadalomhoz való viszonyát”.

Most. .több mint két évtized múltán, joggal állapíthatjuk meg. hogy családjogi törvényünk megfelelt a várakozásnak és jelentős mértékben segítette elő a családi viszonyok szocialista fejlődését. ,

■— 1952 óta gyökeres változások történtek társadalmunk politikai, gazdasági, kulturális es egészségügyi helyzetében. E változásokkal párhuzamosan fejlődtek a családi viszonyok is. Szükséges tehát, hogy most megteremtsük az összhangot szocializmust építő társadalmunk követelményei és a családjogi törvény rendelkezései között is.

Azok az intézkedések — közöttük számos jogszabály megalkotása — amelyeket eddig tettünk a családi . kapcsolatok erősítése, a nők egyenjogúságának kiteljesedése, az anyák, a gyermekek, az ifjúság érdekében a munkajog, a társadalombiztosítás, az egészségügy, az oktatás, a nevelés. a kultúra stb. terén, közvetlenül vagy közvetve mind jobban igazi szocialista tartalommal töltik meg családjogi törvényünk rendelkezéseit is.- Az elmúlt évek nagy jelentőségű intézkedései közül utalt a miniszter a nőpolitikái határozatokra, az ifjúsági törvény megalkotására, a népesedéspolitikai feladatokra, a gyermekes családok helyzetének könnyítésére. Ezután elmondta: a kormány számos intézkedést tett, amelyek csökkentik a gyermekneveléssel járó költségeknek a családot terhelő részét, illetőleg növelik ebben a társadalmi részvételt kész- pénzjuttatásokkal és sok más kedvezménnyel. A családok százezreit juttattuk új lakáshoz, jelentősen fejlesztettük a gyermek- intézmények hálózatát. Intézkedéseket tettünk a dolgozók, különösen pedig a munkáscsaládok életszínvonalának emelésére, a népgazdaság számos területén általánossá tettük a ■ munkaidőcsökkentést. Általánossá tettük az ingyenes egészségügyi ellátást, fontos döntéseket hoztunk a születendő nemzedékek egészségének védelmére, a családtervezésre az anyák és az utódok érdekében.

—, A most benyújtott törvény- javaslat szerves része államunk tevékenységének a mai és a jövő generációk érdekében.

A törvényjavaslat fő célkitűzéseit ismertetve dr. Korom Mihály elmondta:

— Célunk, hogy az eddiginél is fokozottabban védjük a házasj- ság intézményét, növeljük a húszasul ók és a házastársak egymás, valamint a társadalom iránti felelősségét.

Célunk, hogy előmozdítsuk a

társadalmunk fejlődésével 6s

igényeivel összhangban álló

családi kapcsolatok, a család

mint közösség további erősítését,

növeljük a családtagok egymás iránti felelősségét, teljesebbé tegyük a női egyenjogúságot a családon belül is. Célunk, hogy fokozottabb védelmet adjunk a gyermekeknek, jobban biztosítsuk a családi környezetben való nevelésüket, előmozdítsuk testi és szellemi fejlődésüket.

A törvényjavaslat előzetes társadalmi vitája során mindenütt hangsúlyozták az állampolgárok, hogy helyeslik a kormány eddig tett intézkedéseit és azokat a célkitűzéseket, amelyek elősegítik a család intézményének további erősítését. Ezúton is megköszönöm azt a nagy segítséget, amelyet különösen a Hazafias Népfront, a Magyar Nők Országos Tanácsa és a vitákon részt vevő dolgozók nyújtottak számunkra; azt, hogy véleményük kifejtésével, javaslataikkal hozzájárultak a módosítások és az új rendelkezések végső kialakításához.

Ezután a miniszter részletesen ismertette a törvényjavaslat főbb rendelkezéseit. Elmondta, hogy a házasság intézményének fokozott védelme, a házasúlók és házastársak egymás, valamint a társadalom iránti felelőssége fokozása érdekében két j jelentős intézkedést javasolnak bevezetni.

Az egyik: a házasságkötési szándék bejelentése és a házasság tényleges megkötése közötti legalább 30 napos várakozási idő. A másik: a házasságkötés alsó korhatárának felemelése.

— A legalább egyhónapos várakozási idő törvényi előírásával elejét kívánjuk venni a meggondolatlan. pillanatnyi fellángoláson alapuló házasságkötéseknek. Tapasztalataink szerint ugyanis az ilyen módon kötött házasságok sok esetben nem hosszú idő múlva, bontási kérelmek formájában a bíróságok elé kerülnek.

A hatályos rendelkezések ugyanis lehetővé teszik — a törvényes előfeltételek esetén — az azonnali házasságkötést. Ha növelni akarjuk a családi közösségi kapcsolatok szilárdságát, a házasulok felelősségét, az érvényes rendelkezéseket a javasolt módon célszerű szigorítani.

Természetesen adódhatnak az életben olyan esetek, amikor a jogszabály merev alkalmazása inkább árt, mint használ. Ezért a törvény lehetőséget ad a jövőben is arra, hogy a házasságot — különös méltánylást érdemlő, kivételes esetben — az előírt várakozási idő előtt meg lehessen kötni.

— A törvény módosítására vonatkozó javaslatok közül a házasságkötési korhatár váltotta ki a legtöbb előzetes vitát.

— 1952 óta a családjogi törvény — előzetes gyámhatósági engedély alapján — elvileg megengedi a 12. életévüket betöltött,

18. életévüket még el nem ért állampolgárok házasságkötését. Az említett, szabályozás a Polgári Törvénykönyv azon rendelkezéséhez kapcsolódott, amely szerint a 12—18 év közötti állampolgárok korlátozottan cselekvő- képes kiskorúaknak minősülnek. Ezért kellett előírni a gyámhatóság előzetes engedélyét. Természetesen senki sem pártolta

— most sem pártoljuk — az olyan korú fiúk vagy leányok házasságkötését, akik a gyermekkor határát alig haladták túl. E fiatalok tudata, felelősségérzete, érzelmeik ingadozása és anyagi körülményeik sem olyanok, hogy felelősséggel családot alapítsanak.

Gyámhatóságaink — nagyon helyesen és indokoltan — csak igen kivételes esetben adtak ilyen házasságkótési engedélyt. Például 1972-ben egyetlen 14 és .15 éves fiú sem kapott engedélyt, az ugyanilyen korban levő leányok közül is csak 42. illetve 364 kapott. A 16 és 17 éves fiúk közül

19, illetőleg 132. a leányok közül pedig 2529, illetve 5506 kapott engedélyt. Ez utóbbi számok nyilvánvalóan összefüggnek a leányok korábbi biológiai érettségével, s azzal a társadalmunkban

— különösen falun — vallott felfogással is, amely szerint a 16—17 éves lányok már „eladó sorban vannak”.

— A kormány az elmondott tényeket is mérlegelte, amikor a törvényjavaslatot kidolgozta. A problémát sokoldalúan megvitatta az országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága, valamint jogi igazgatási és igazságügyi bizottsága is. Az ott elhangzott — és a házasságkötési korhatár megállapítására vonatkozó észrevételeket — ígéretünkhöz híven

— a kormány ismételten megfontolta. Arra az álláspontra jutott, hogy a benyújtott törvényjavaslat ide vonatkozó paragrafusát a következők szerint fogalmazza meg:

„(1) Házasságot köthet az a férfi, aki a 18. és az a nő, aki a 16. életévét betöltötte.

(2) A tizennyolcadik életévét be nem töltött férfi és a tizenhatodik életévét - be nem töltött nő csak a gyámhatóság előzetes engedélyével köthet házasságot.

(3) A gyámhatóság házasság- kötésre kivételesen indokolt esetben és csak akkor adhat engedélyt, ha a házasuló az (1) bekezdésben megjelölt életkornál legfeljebb két évvel fiatalabb.

(4) Az engedély megadásáról vagy megtagadásáról a gyámhatóság a szülő (törvényes képviselő) meghallgatása után határoz.

(5) Érvénytelen az a házasság, amelyet a házasuló a gyámhatóság engedélye nélkül vagy a (3) bekezdésben megjelölt életkor elérése előtt kötött.”

— A kormány a javasolt rendelkezések előterjesztésénél abból indul ki, hogy a házasság- kötések általános alsó korhatára férfiaknál a betöltött 18., a nőknél a betöltött 16. életév legyen. Ezt az elhatározást alátámasztják azok a statisztikai adatok is, amelyek szerint a gyámhatóságok a 16—18. év közötti leányok házasságkötését 97 százalékban engedélyezték. E javaslatot indokolják az élettapasztalatok is, amelyek szerint a 16. életévüket betöltött nők é, ettek a házasságra.

— A javaslat azonban kivételesen indokolt esetekben lehetővé kívánja tenni az említett általános szabálytól való eltérést. Ezért felhatalmazza a gyámhatóságokat, hogy az általánosan megállapított korhatártól legfeljebb két évvel eltérhessenek. A kormány pedig majd gondoskodik róla, hogy a gyámhatóságok a szülők előzetes meghallgatása után szigorú mércét alkalmazzanak, hogy kinek adják meg az engedélyt a házasságkötésre.

A szülők és a gyermekek érzelmi kapcsolatának, a nevelésnek és ráhatásnak ebben az értelemben is meghatározó szerepe van.

Nemcsak jogi kérdés tehát — sőt elsősorban nem az. —, hogy a fiatalok milyen korban kötnek házasságot.

A társadalom érdekeivel összhangban álló családi kapcsolatok erősítését, a családtagok egymás iránti felelősségét, a női egyenjogúság további kiteljesedését szolgáló rendelkezéseket is taglalta a miniszter.

— A házasságban élő magyar nők „né” toldatos névviselése egyedülálló Európában. Ez szorosan kapcsolódik a családi és az utónév sajátosan magyar sorrendjéhez, megfelel „.hagyományainknak. s ezen most sem kívánunk változtatni. A jelenlegi rendelkezések több lehetőséget adnak az asszonyoknak, hogy a házasságban milyen nevet viseljenek. A mostani névviselési formákat a javaslat újabb lehetőséggel bővíti.

Megengedi az asszonynak azt is, hogy férje családi nevéhez a saját utónevét kapcsolja hoz. zá.

Ha pedig a házasság megszűnik, a nő tovább viselheti azt a nevet, amelyet a házasságkötéskor választott. Azt a jogát is biztosítja a törvény, hogy másként válasszon. Megszorításokat a javaslat csak annyiban tartalmaz, hogy ha a nő másként választ, azt hivatalosan be kell jelentenie az anyakönyvvezetőnek. Az pedig az eddigi gyakorlat jogi szabályozását jelenti, hogy ha a házasságban nem viselte a férje nevét a „né” toldással, akkor a házasság megszűnése után sem veheti fel.

— Vitára adott alkalmat a női névviselésnél, hogy mi történjék a házasság felbontása után, ha a volt feleség érdemtelenné válik volt férje nevének viselésére. A törvényjavaslat az eddigi szabályozáshoz képest lényegesen szűkebben, egy esetre korlátozva tartja fenn a volt férj jogát, hogy bírósági úton kérhesse a volt feleség névhasználatának eltiltását. Ez az eset: ha a feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélik.

— A házastársi vagyonközösség alapvető szabályozásán a törvényjavaslat nem változtat.

— Ismeretes, hogy jogszabályaink a házassági vagyonközösségben elismerik a házasfelek különvagyonát is. A gyakorlati tapasztalatok vezettek bennünket arra a felismerésre, hogy egyes vagyontárgyaknál a különvagyon jelleg elismerésének időbeli határt szabjunk. Ezért javasoljuk elfogadni, hogy

a különvagyonhoz tartozó olyan tárgyak, amelyek a mindennapi közös életvitelhez szükséges vagy a házasságban szokásos mértékű berendezési | tárgyak helyébe lépnek, 15 évi házasság után közös vagyonná váljanak.

Az új szabályozásnak a házasság esetleges felbontása utáni vagyoni vitákban lehet jelentősége.

— A házastársi tartási kötelezettségre vonatkozó új szabályozás szerint, ha a volt házastárs tartásra szorul, korábbi házastársától a házasság felbontását 'követő öt év elteltével csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet tartást.'

— A törvényjavaslat a jelenlegi rendelkezésekhez viszonyítva

változást hoz az emberi és társadalmi rendeltetését be nem töltött házasságok felbontása tekintetében. A szabályozás alapvetően az elmúlt évtized alatt kialakított bírói gyakorlatot emeli törvényerőre. Ennek lényege, hogy megengedi a házasságnak a házasfelek egybehangzó akaratnyilvánítása alapján történő felbontását egyszerűsített módon, ha a bíróság úgy látja, hogy a felek azt véglegesen elhatározták és házasságuk teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. További feltételként pedig azt írja elő, hogy a válni akaróknak befolyástól mentesen meg kell állapodniuk a közös gyermek elhelyezésében, tartásában, láthatásában. a lakásjogi helyzetük rendezésében, és az esetleges házastársi tartásban.

— A javasolt rendezési elv abból indul ki, hogy — bár a házasságot egy életre szóló közös és szilárd köteléknek fogjuk fel —, mindig lesznek olyan házasságok, amelyek nem tarthatók fenn. Á bontóperes eljárás során nem szabad arra kényszeríteni a feleket — ha válási szándékuk egyébként közös és végleges —v hogy a családi élet legintimebb dolgait a bíróság előtt kénytelenek legyenek kiteregetni, egymásra néha még az emberi méltóságot is mélyen sértő „tényeket” ráolvasni, tanúkat állítani stb., hogy ily módon „győzzék meg” a bíróságot házasságuk tarthatatlanságáról.

— A házasság felbontásának új szabályozású — meggyőződésünk szerint — semmiképpen sem növeli a válások számát. Ezt azért is mondhatjuk, mert a bírósági gyakorlat — mint már említettem — a társadalmi követelményeknek megfelelően értelmezte a törvény rendelkezéseit.

— A gyermekek érdekeinek, az ifjúság fokozott védelmének, a gyermekek családi nevelésének hatékonyabb biztosítása, fejlődésük előmozdítása érdekében a törvényjavaslat abból indult ki, hogy a család egyik megtisztelő és felelősségteljes funkciója a jövő nemzedék testi és értelmi fejlődésének előmozdítása.

A normális családi keretek megbomlása esetére a jognak is rendelkeznie kell, s ez kifejezésre jut a. törvényjavaslatban. A gyermek elhelyezésénél megszünteti azt az eddigi általános szabályt, hogy a hatodik életévét betöltött fiúgyermeket rendszerint az apánál, a leánygyermeket és a hat év alatti fiút pedig rendszerint az anyánál kell elhelyezni. A bírói gyakorlat — helyesen — rugalmasan alkalmazna a törvényi előírásokat úgy, hogy a gyermekek elhelyezésénél az ő érdeküket tekinti döntő általános elvnek. A törvény- javaslat is ezt az elvet teszi magáévá.

A gyermek elhelyezése nem lehet alku tárgya valamilyen szülői érdek szolgálatában.

Még világosabban: a törvényjavaslat kizárja, hogy a gyermeket felhasználhassák anyagi haszonszerzés, zsarolás vagy éppen bosszúállás eszközéül.

— A hatályos jogszabályok elég merevnek bizonyultak az állami gondozásba vett gyermekek és azok szülei jogainak korlátozása tekintetében —, folytatta dr. Korom Mihály. —• ha ugyanis a gyermeket bármilyen okból állami gondozásba veszik, azzal a szülői felügyeleti jog is szünetel. Ez az esetek jelentős részében indokolt és a jövőben is fenntartjuk, ha szükséges. Amikor azonban nem erkölcsi ókok indokolják az áUam beavatkozását, hanem a szülők szociális helyzete vagy betegsége, akkor nem célszerű tőlük minden jogot megvonni. Ilyenkor helyesebb, ha az állami gondoskodás úgy történik, hogy a gyermekek nem kerülnek intézetbe, hanem továbbra is a szülői háznál maradnak és az állam megfelelő módon segíti családi nevelésüket.

— A családi kapcsolatok erősítésének. a gyermek érdekei fokozott védelmének egyik bevált, sajátos formája az örökbefogadás. A törvényjavaslat célja, hogy

ejt a jogintézményt az eddiginél még jobban működővé tegye. Ennek érdekében

általánossá kívánjuk tenni az olyan örökbefogadást, amikor a vér szerinti szülő hozzájáruló nyilatkozatát megteheti anél. kül, hogy tudná, ki fogja a gyermekét örökbe fogadni.

Erre a rendelkezésre a visszaélések megelőzése végett van szükség. Számos esetben előfordul ugyanis, hogy a vér szerinti szülő egyáltalán nem törődik a 'gyermekével, a gyermek gyakran nem is tudja, hogy őt örökbe fogadták, mert új családja saját gyermekeként neveli. Amikor azonban a gyermek felnő, keresete van vagy ahhoz közeláll, s az őt felnevelő örökbefogadók támogatást igényelhetnének tőle, akkor megjelenik a vér szerinti szülő és visszaköveteli a gyermekét. A’ törvényjavaslat segíti; az ilyen esetek megelőzésében és az eljárás titkosságának előírásával garanciát ad az örökbefogadó szülőknek is.

— Jogszabályaink eddig is lehetővé tették az egyedülállók által történő örökbefogadást, de mivel ennek néhány kérdése nem volt jogilag megfelelően szabályozva, kevesen élték vele.

A törvényjavaslat most elősegíti az ilyen örökbefogadásokat. Főleg az egyedülálló nőknek lesz így nagyobb lehetőségük gyermeknevelésre, örökbefogadás útján.

— Az örökbefogadás egyik új szabálya megkönnyíti az olyan örökbefogadások felbontását, amelyek nem töltötték be társadalmi rendeltetésüket.

A továbbiakban arról beszelt az igazságügy-miniszter, hogy a felbomlott házasságok, vagy a szülők különélésének, adott esetben pedig a formális együttélésnek szenvedő alanyai a gyerekek, ők érzik leginkább a feldúlt házasságok következményeit. Ugyanez vonatkozik a házasságon kívül született gyerekekre is. A gyerekek neveléséhez szükséges anyagi feltételek biztosításának szabályozása ezért fontos közérdek.

— A törvényjavaslatban és a kapcsolódó kormányrendelet tervezetében a rendezes elve az, hogy a rászoruló gyermekek tartását az eddiginél hatékonyabban biztosítsuk. Sok vitára adott eddig okot, hogy a jogszabály miként rendelkezzék a bér és fizetés kiegészítéseként kapott juttatások (jutalom, prémium, nyereségrészesedés) tekintetében. Arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy

a gyermektartásdíj megállapításának alapjául szolgál _ minden olyan rendszeres juttatás és jövedelem, amelyből egyébként _a gyermek részesülne, ha a szülők együtt élnének.

A jövőre nézve is megtartjuk azt a fő szabályt, hogy a gyermektartásdíj összege — egy-egy gyermekre — a kötelezett munkabérének. illetve rendszeres egyéb jövedelmének 20 százaléka körül legyen. maximálisan azonban több gyermek esetén sem haladhatja meg az 50 százalékot. Minthogy adott esetben a 20 százalékos mérték meghaladhatja a gyepnek tartásának valódi szükségletét, lehetőség lesz az összegnek 20 százalék alatti megállapítására is.

— Eddig a bíróságok a tartás- díjat meghatározott összegben állapították meg. Ez a gyakorlatban odavezetett, hogy ha a tartasra kötelezett szülő anyagi körülményeiben változás állott be. csakis újabb bírósági döntés változtathatott a tartásdíj összegén. Az új rendelkezés bevezeti a tartasdíj százalékos megállapítását, mégpedig úgy, hogy első esetben a százaléknak megfelelő forintösszeget is meg kell határozni. Ez azzal jár, hogy ha a kötelezett fizetése. jövedelme emelkedik, akkor automatikusan, tehát külön bírósági döntés nélkül — emelkedik a tartásdíj összege is. amelyet a munkaadó már így köteles szám- , fejteni.

Az automatizmus természetesen csak a tartésdíj alapjául szolgáló összeg növekedésére vonatkozik. Ha a munkabér és az egyéb említett juttatások összege csökken, bírósági döntés nélkül akkor sem lehet alacsonyabb összeget levonni, mint amit a bíróság alapösz- szegként korábban megállapított.

— Az új jogszabály határozott előírásként tartalmazza, hogy a jogosult szülőt a másik szülő munkáltatója — kérelemre — tájékoztatja a kötelezett munkabérének. valamint minden olyan juttatásának összegéről, amelynek alapján a tartásdijat ki kell számítani. Arra is lehetőség lesz, hogy a bíróság akár kérelemre,

. akár hivatalból ellenőrizze, hogy a munkáltató a tartásdíjat helyesen számolta-e ki és a levonás, kifizetés a jogszabályoknak megfelelően történik-e?

— A gyermekvédelem fokozott biztosítása vezette a kormányt arra, hogy egyes esetekre bevezesse a tartásdíj előlegezését az állam által. Eszerint: ha a tartásr díj fizetésére kötelezettől a megállapított összeg behajtása valamely okból átmenetileg lehetetlen és a gyermeket gondozó szülő sem képes a megfelelő tartás biztosítására. akkor — kérelemre — a bíróság kellő mérlegelés után elrendelheti a tartásdíinak az állam által való ideiglenes folyósítását.

A kormány megítélése'szerint a benyújtott trövényjavaslat valóságos társadalmi igényeket fejez ki szocialista céljaink szolgálatában. Elfogadásával újabb jelentős lépést teszünk előre a család intézményének fejlesztése, ezzel együtt pedig társadalmi rendünk további építésének, erősítésének útján.

Befejezésül dr. Korom Mihály, a Minisztertanács megbízásából kérte, hogy az országgyűlés a házasságról. a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosítására és egységes szövegének megállapítására vonatkozó törvényjavaslatot vitassa meg, fogadja el és iktassa az ország törvényei közé.

Monográfiák

z utóbbi években sok különböző témakört feldolgozó monográfia megjelenésének lehettünk tanúi. A valamikori moccanatlanság átcsapott egy jelentős aktivitásba, amelyet nagyon örvendetesnek kell megítéljünk. Ezek a monográfiák nemcsak községek, hanem az évfordulójukat ünneplő üzemek, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek napjainkba nyúló történetével foglalkoznak. Tehát széles körben ölelik fel azokat a társadalmi változásokat, amelyek a felszabadulásunk óta eltelt csaknem 30 év alatt hazánkban és a megyében is bekövetkeztek. Imitt-amott megjegyezhető, hogy a minőség nem minden esetben volt arányban a mennyiséggel, mégis azt kell mondjuk: örülünk, hogy megszülettek! Azt is előre kell bocsátanunk, hogy nem kevés az adósságunk, különösen a felszabadulás időszakának feldolgozásával kapcsolatosan, hiszen még nem mindenütt vették maguknak a „bátorságot”, hogy elkezdjék ezt a nem is könnyű munkát. Éppen ezért — mert időben egyre távolodunk — ajánlatos a mulasztás pótlása és a felszabadulás történelmi sorsfordulójának feldolgozása.

ugyanakkor, amikor erre a \fontos munkálatra biztat- Újuk az erre alkalmas aktivistákat, toliforgatókat, különbö- ző színvonalon kutatókat, szeret- Inénk eleve hangsúlyozni, hogy a felszabadulással. kapcsolatos új / monográfia csak azokon a helyeken szülessen, ahol ezt a 25. éviforduló idején elmulasztották. Ez persze nem jelenti azt, hogy lahol az 1944—45-ös idők írásos rögzítést kaptak, ne folytatódjék a további kutatómunka, dokumentumgyűjtés.

Várhatóan a 30. évforduló alkalmából bő termés lesz a feldolgozásokból. Éppen ezért szeretnénk előrebocsátani néhány olyan igényt, ami a monográfiák összeállításánál nem nélkülözhető.

^mlsősorban arra gondolunk, hogy az összeállítások I alapját hiteles dokumentumok képezzék. Kisebb-nagyobb utánjárással ezek még bőven beszerezhetők, akár magánosoktól, akár különféle hivatalos szervektől. A szájhagyományokra, a kiszínezett és évtizedek alatt elferdült történetmesékre nem lehet adni. Ez azonban neth zárja ki azt, hogy ne vegyük igénybe a jó memóriával rendelkező és az új rend megalapozásában részt vevő emberek megbízható és ellenőrizhető emlékeit. Erre feltétlenül szükség van, hiszen lehetnek olyan részélmények, amelyek a dokumentumok mondanivalóját motiválják. Alapvetően azért hangsúlyozzuk ezt, mert a monográfiák egyik legfőbb erénye a hitelesség kell legyen. Hitelesség az utókor számára, amely ezekből a munkákból ismeri meg községe vagy városa felszabadulásának történetét, ■vagy alapanyagot nyújt a történettudományi ^kutatás számára.

monográfiák összeállítá- sánál tartalmi szempontúból fontos igény a Magyar Kommunista Párt újjászer- Ivezése, körülményeinek felkutatása, az ebben munkálkodó személyek megnevezése. De nem elhanyagolandó szempont a más demokratikus pártok kialakulásának, a baloldali blokk létrejöttének tanulmányozása és a már abban az időben is megvolt nép- frontszellemű együttműködés bemutatása.

Az eddigi ismert monográfiákban viszonylag kevés helyet szentelnek a német és magyar fasiszták menekülése közbeni garázdálkodásának és ama gazdasági nehézségek bemutatásának, amelyeket a felszabadult községek és városok elszenvedtek. Közismert, hogy többek között Kecskemét a teljes kiürítés miatt elsősorban a német fasiszták rablóterülete volt, de sajnos, még 30 év múltán sem került a közvélemény elé a rablás kíméletlen módszere és mérete.

ulajdonképpen ezekben a monográfiákban az új világnak azt az elplán- tálódását keressük, ami manapság hatalmas fává ' nőtt, és ami indítéka volt annak, hogy a szocializmus teljes felépítésének útján járjunk. Éppen ezért ezek a monográfiák ne csupán önmagukért szóljanak, hanem viseljék tudatosan magukon annak jegyét, hogy a mához, az azóta felnőtt generációhoz ívelnek át, melynek tagjai több milliónyian nem ismerik, mert nem ismerhették a felszabadulás nagy élményét és a munkáshatalomért küzdés időszakát.

—r—1