Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-24 / 94. szám

1974. április 24. • PETŐFI NÉPE • 5

SOK KICSI SOKRA MEGY KASKANTYŰN

A művelődésre szánják

Rodolfó becsapott

y*

Vannak jól. képzett, kitűnően dolgozó szakemberek, akikei a munkájukon kívül semmi más nem érdekel; akik elmerülnek gépeik, szerszámaik, megmunkálandó anyagaik közé, s tudomást sem vesznek a körülöttük zajló világról: nem érdekli őket a könyvlapokra nyomtatott betű, a vászonra álmodott táj, virág, emberarc, nem csillan fel tekintetük egy jól ismert dallam hallatán, nem állnak meg gyönyörködni, elgondolkozni a múzeumok tárlói előtt... ök a szakbarbárok, akik „belefúrják” fejüket saját szű- kebb világukba, akik megfosztják magukat az állandó és sok oldalú művelődés gyönyörű örömeitől. Kiss Tibor nem ilyen ember ...

Míg idáig eljutottak

Az 51 éves Kiss Tibor, a kas- kantyúi Homokgyöngye Szakszövetkezet elnöke, kilenc év óta. Előtte Heves megyében a köz- igazgatásban dolgozott sokáig, majd Kecskeméten a Borforgalmi Vállalatnál.

Egy aprócska szakszövetkezetei vett át annak ideién; csuoán tízen dolgoztak itt akkor, ma csaknem kétszázan. S ötszázötven a tagok száma. Az évi nyereségük kezdetben százhatvanötezer forint volt, 1973-ban megközelítette a négymilliót. A számok önmagukért beszélnek.

— Merni kellett, merészen fejleszteni; növelni a fejlesztési alapot — ezt mondja, amikor az irodájában beszélgetünk. S így folytatja: — Ehhez egv jól összeszokott vezetői „gárda” is kellett: a főagronómus kezdettől, s főkönyvelő két év óta dolgozik itt.

Eredményeiket az is magyarázza, hogy sok a fiatal dolgozójuk; az átlagéletkor harmincnégy év. Egyik szocialista brigádjuknak valamennyi tagja húsz éven aluli.

Kezdettől fogva — ezt örömmel hangsúlyozza — kifogástalan a kancsolatuk a tanács vezetőivel. ö maga is tagja a végrehajtó bizottságnak. Megtudom, hányféle fontos társadalmi megbízatása van a járási gazdaságoolitikai bizottságnak, a megyei szövetkezeti tanácsnak, a TÓT koordinációs bizottságának egyaránt tagía. S a területi fejlesztési bizottság elnöke.

Nem véletlenül kaDta meg a napokban a „Mezőgazdaság kiváló dolgozója” kitüntetést: s emellett a ..Szocialista kultúráért” megtisztelő kitüntetés tulajdonosa.

— örült neki?

— Minden emberben kell lennie annyi becsvágynak, hogv az alkotás, a munka öröme mellett az elismerésnek is tudjon örülni.

„A kultúra közéfdek”

„A tagok érdeke” — ezt gyakran hallani tőle beszélgetés közben. Meg azt, hogy „megbeszélte a vezetőség”, „megkérdeztük a tagságot”.

A tagok érdeke azt kívánta, hogy legyen a falunak orvosa; lett is. többek között a szakszövetkezet nyolcvanezer forintos hozzájárulásával. A művelődési otthon egyetlen „hodályból”, egy nagyteremből állott. „Sem a fiatalok, sem az idősebbek nem találták meg számításukat”. Csaknem félmillióval hozzájárultak a bővítéshez. Azóta jogosan büszkék a szép. meghitt otthont adó épületre, s az ott folyó munkára, aminek közvetlenül is részesei.

— A kultúra: közérdek — ezt mondja a művelődést minden erejével, sokféle módon támogató elütök. — A vezetőség úgy látja, hogy megtérül minden befektetés, amely a tanulást, a kultürálódást szolgálja.

A jó közérzethez a jó út is hozzátartozik. Kettőt is építettek; összesen egy kilométer hosszúságban, a belterületen. Nagy volt az öröm a lakosság körében! S nemcsak a tagoknak, az egész falának jó ez. Villamosították a külterületi iskolákat; csaknem százezer forintos költséggel. 1974- ben a község hetven tanyába kívánja eljuttatni az áldásos fényt; a szakszövetkezet háromszázhúszezer forintot áldoz erre a nemes célra.

Tavaly húsz gyermek született Kaskantyún. — Ebből tizenegy a mi tagjainké — mondja Kiss Tibor elnök. — Azon voltunk, hogy egy teremmel bővüljön az óvoda. Huszonöt család gondján segítettünk ezáltal. Nem azért, hogy „jó fiúk” legyünk, hanem a tervszerű munkát, a gazdálkodást könnyít- jük ezzel is. Nem egészen kétszázezer forihtba került az óvoda nagyobbítása. Szeretnénk üzemi rendelőt, is; remélem előbb-utóbb sikerül elérnünk majd.

Játszótér és paraván

A kulturális bizottság — élén Szász Károlyné nyugdíjassal — tervet készített erre az esztendőre is, mint máskor. Négyszázezer forint áll rendelkezésükre egy évre. Igyekeznek ezt a támogatást a leghasznosabban felhasználni.' Íme, néhány számadat; a művelődési otthonnak juttatnak huszonötezret, az ifjúsági klubnak tízezret, a bábcsoportnak hétezer forintot. Az óvoda támogatása, országjárások, játszótér építése, színházi előadások megtekintése áll még munktervükben.

Róluk nem mondható el tehát — mint az előfordult néhány helyen —, hogy kulturális alaoot „eszem-iszommal” egybekötött előadásokra használják fel, egyoldalúan. Mindenkor a tartalmas

FELICE CHILANTI

ALVATORE , ZUHANÓNAK

szórakozást, a tanulást, művelődést tartják szem előtt.

Lapozgatom tovább a munkatervet: ismeretterjesztő előadásokról, .varrótanfolyamról, kiállításról, öregek napjáról, s a felnőttoktatásról olvasok benne.

Az elnök mesél a jól sikerült, emlékezetes kiállításról. Szegeden a Móra-múzeum, Egerben a vár, s a líceumi könyvtár. Esztergomban a Bazilika, a híres képtár, Dunaújvárosban a vasmű, Debrecenben a virágkiállítás ragadta meg őket. Egy év alatt ötszázan is elmentek országjárásra, cső. portosan. A színházi előadásokon a tagok közül nyolcvanan-százan jelen vannak egyszerre. Harminc tagjuk jár a művelődési otthon ifjúsági klubjába.

A szakszövetkezet mikrobuszt ad kölcsön művelődési célra; a bábcsoport részére paravánt készít; támogatja a motoros versenyt, s az egyéb rendezvényeket; mozgósítja a tagokat a műsorok megtekintésére; jutalmazza a felnőttoktatásban eredményesen vizsgázókat — és sorolhatnánk még tovább.

Olvasás és utazás

Ezt a közmondást említi az elnök: Sok kicsi sokra megy. Azt vallja, hogy nem a látványos dolgokat kell mindenáron erőltetni: a napi sok-sok apró munka nagy egésszé állhat össze.

Előfizetnek a tagok részére a „Szőlészet, kertészet” és a „Magyar mezőgazdaság” című hetilapra. Valamennyi tagjuk részére megvásárolták Prohászka szőlészeti-borászati szakkönyvét, valamint egy könyvet -a kajsziter- mesztésről. Arra biztatják, ösztönzik az embereket, hogy olvassák. Az elnök személyesen mutat példát. Több száz könyve van otthon.

— Legszívesebben mit olvas?

— Útleírást, történelmi regényt. S újságot. A Petőfi Népét, a Népszabadságot és a Magyar Hírlapot járatom, s hetilapot, folyóiratot. A Lakáskultúrát is szívesen nézegetjük a családban. Meg a szakmai lapokat. Anélkül nem élhet az ember.

— Hallottam, hogy sokat utazik.

— Szenvedélyem az utalás. Szerencsére a feleségemnek is.

— Említene egy-két érdekesebb élményt ezzel kapcsolatban?

— Sokáig sorolhatnám. Lipcsében a „Népek csatája" emlékműben gyönyörködtünk, Bulgáriában a kulturált szőlőművelésben, Krakkóban a vár szépségeiben, Franciaországban száz dologban, a Krímben a bahcsiszeráji szökő- kútban. Tele van -j világ érdekes és szén dolgokkal. Szegény maradd aki nem veszi ezt észre.

V. M.

— Régi kecskeméti vagyok; dolgoztam annak idején a Fürdőkertben és a Beretvásban, s egy ideig a színházban is. Ismerem a várost; természetesen nem a mostani arcát, az ugyancsak megváltozott azóta. Mert bizony, sok éve már annak, hogy a hírős város utcáit róttam!

így kezdte a beszélgetést Rodolfo mester, a népszerű bűvész, amikor legutóbb Kecskeméten járt.

— Mióta bűvész?

— 1931 óta; akkor vizsgáztam.

— Nem haragszik meg a kérdésért. Ez azt jelenti, hogy ön már nem éppen fiatal. Hiszen negyvenhárom éve végzi bűvész- mutatványait.

— Fiatal vagyok, igenis! Hatvanhárom év talán nagy idő? — így tréfálkozik az igazán fiatalos tartású, vidám Rodolfo.

— A legeslegelső mutatványára visszaemlékszik-e még?

— Mintha csak tegnap lett volna; jóval a bűvészvizsgám előtt, még 1924-ben négy kaviccsal és egy cigarettapapírral csináltam egv trükköt. Sikerem volt vele; akkor kezdődött.

— Gondolom, nem bánta meg.

— Talán el sem hinnék, ha azt mondanám, hogy igen. Számtalan gyönyörű sikerre, sok szép élményre emlékezhetem. Utazhattam nagyon sokat, amennyit akartam.

— Merre járt eddig, hol szerepelt?

— Zürich, Párizs. Baden-Baden. London. Szocsi, Leningrad, Moszkva: de minek soroljam el mindet?

— Melyik utazás vagy fellépés volt a legszebb?

— Nem tudnék választani. Ha a színpadra lépek, amikor érez- hetem, láthatom,, hogy hatni tudok, amikor csodálkozó tekintetekkel találkozom: boldog vagyok. S ez minden esetben így van.

— Bizonyára egyetért velem abban, hogy önt megbecsülik; a közönség is, az állam is. Elégedett az életével?

— Megkaptam a „kiváló művész" megtisztelő kitüntetést; jó lakásom van, nem nélkülözöm,

dolgozhatom. S élvezem, amit csinálok, miért ne lennék hát elégedett?

— A bűvészeién, a fellépéseken kívül van más elfoglaltsága is?

— Az artista szakszervezet, s a Cirkusz Vállalat szakszervezeti bizottságának az elnöke vagyok. Egy kis munka akad ott is.

— Van valamilyen hobbyja?

— A bűvészkedés.

— De hiszen ez a munkája, hivatása.

— Ügy értettem, hogy nekem ráadásul még hobbym is. Megmagyarázom. Én nem tudok nem bűvész lenni sehol, szinte egyetlen pillanatra sem.

— Most is az, ezekben a percekben?

— Pontosan; akar látni egy mutatványt?

És máris elő a zsebből egy pakli kártya. Rodolfo a pillanat tört része alatt kicserélődik, átalakul, mássá lesz. A bűvész játszik, elemében van. Sajnos, nem lehet kevés szóval leírni, amit akkor sebtiben produkált. Nem egyet, de nagyhirtelenjében talán hatot, nyolcat is. Látszott rajta, hogy nagyon élvezi a játékot. Talán nem is azt. amit ő csinált; hanem a pillanatonként arcunkra kiülő csodálkozást, az álmélko- dásunkat. Megértettem, hogy miért hobbyja a hivatása, foglalkozása. Szenvedélye. S természetesen nem bánom, hogy — „becsapott”.

— önnek volt egy nagy érdeklődéssel kísért sorozata a tévében. Szívesen csinálta?

— Három sorozatom volt; s mindig nagy-nagy kedvvel mentem be a stúdióba. Külön öröm volt azt érezni, hogy az ország színpadán szerepelhetek, hogy százezreket szórakoztathatok.

— Tapasztalta a hatást is?

— Naponta, abban az időben, de még ma is. Rámszóltak az utcán: — Én ismerem önt a tévéből. Meg ilyeneket.

— Sok barátja van?

_Fel sem tudnám sorolni.

B

arátkozó természet vagyok. A „szakmámmal" jár a közvetlenség.

t „Figyeljenek a kezemre, mert

csalok!”

(Kotroczó István felvétele)

— Szeretném, ha nem bántanám meg a látszólag durva kérdésemmel: tudja, hogy a bűvészkedést sokan — hogy is fogalmazzak finoman... Közbeszól: — Azt akarja mondani, tudom-e hogy amolyan szélhámosságnak érzik ezt?

— Valahogy így.

— Hogyne tudnám. De nem zavar engem. Erőt, s kedvet ad, hogy még többen művészetnek tartják, olyan magas rendű szórakoztató műfajnak, amelyre az embereknek igenis szükségük van. Ezért nem bánt az értetlenség. Igaz, azt mondom tréfásan: „Figyeljenek a kezemre, csalok!" Am valójában nem csalok. csupán kézügyességről van szó. Ha tréfásan „elcsenem", eltüntetem az óráját valakinek, de aztán visszaadom: becsaptam? Ugye. nem! És még egyet: én nem mondom azt: csodát csinálok. Nincsenek csodák, mindig mondom: csak kézügyesség és szellemes ötlet.

— Sok szakkönyve van?

— Nyolcszáz bűvészkönyv található a könyvtáramban. De csak ilyen. A többit a lányomnak adtam.

— Mekkora a lánya?

— Már igazán nagy; férjhez ment Gálvölgyi Jánoshoz, a pa- rodistához; bizonyára ismeri. Van egy héthónapos unokám, Eszterke. Ha őt is beleírja a cikkbe, ez lesz élete első sajtója, majd elteszem emlékbe.

Varga Mihály

Házasságok palotája”

Idén tavaszra, amikor a kertészeti munkák megkezdődnek éppen a város fővárossá nyilvánításának ötvenedik évében, Ulánbátor zöldövezetei nyolc százalékkal lesznek nagyobbak, mint tavaly.

A közeljövőben adják át rendeltetésének a munkások kultúrpalotáját, a házasságok palotáját (ahol a házasságok köttetnek) és azt a számos lakó- és szolgáltató épületet, amely az évfordulóra készült.

OLVASÓNAPLÓ

Könyvek között

(17) — Azt, hogy ha a többi város lőni fog, akkor ő is. Santo bátyám megígérte neki, hogy általános amnesztiát rendelnek el.. El- magyarázta neki, ahogyan Orozza Black mondta.

— Idehozatta a fegyvereket, és meghagyta, hogy hívják össze a fiúkat. Azt mondja, mindenkinek lőnie kell, annak is, aki nem tagja a bandának.

— Helyes.

Hangos motorzúgás hallatszik a Cipibe vezető hegyi útról. Giuliano érkezik Pisciottával. Pi- sciotta köhög, tüdőbajos,

— Ezúttal ne a magatok érdekében „mókázzatok” — fordul Giuliano a maffiásokhoz. — Az ígéretek záloga különben itt van — és nyitott tenyérrel géppisztolyára csap.

Villám Ciccio, Málészájú, Fehérfenekű és Bubu mind azt mondja: Csak akkor lövünk, ha a többi város is lő.

A maffiavezér Giuliano vállára teszi a kezét.

— Sole város fog lőni a másik hegyről is. Most igazítsuk össze az óránkat: pontosan negyed tizenegykor, ez a terv.

És Giuliano hozzáigazítja óráját a maffiáséhoz.

Gnazio bátyám az arcába néz, és ráncai közül rámosolyog.

— Már nagyon sokat tettél a mi Szicíliánkért — mondja —,

és megkapod majd érte a jutalmadat. A legnagyobb jutalmat is meg fogod kapni.

Átnyújt neki egy levelet, és hozzáteszi:

— A lány küldi, Monrealéban vár téged.

Giuliano félrevonul, szótlanul leül egy kőre, és a csillagos egei nézi. Gnazio bátyám elmegy, rövidesen hallani a távolodó autó zaját.

Pisc-iotta odalép Giulianóhoz.

— Lázas vagyok, de veled megyek. Látom, hogy nem győztek meg, de melletted leszek mindhalálig.

— Ez nagy csata lesz — mondja a bandavezér —, és most nem leszünk egyedül. Ebben a vállalkozásban sokan vesznek részt, tíz,, száz ártatlan fiú is benne lesz: szekerünket az urakéhoz kötjük, s az egész népéhez, meg kell hozniuk az amnesztiarendeletet. ha nem akarnak velünk .együtt pokolra jutni.

A közeli Carini városkából gitár. és mandolinszót hoz feléjük a szél az estébe merült házak közül.

22.

A zene Di Lorenzo borbély üzletéből jön, ahol esténként tánciskola van. Di Lorenzo gitározik meg énekel, fiatal segédje mandolinon játszik. Tucatnyi fiú

meg lány tanulja a háború utáni amerikai táncokat. Köztük Giuseppe Cucinella, a Giuliano-ban- da vérengző csapatkapitánya, bátyjával meg szépséges barátnőjével, az alig húszéves Angela Barruanóval. Cucinella órájára néz, a zenészeknek kiadja a parancsot: hallgassanak el, aztán az üzlet mögötti szobából magához yaszi géppisztolyát. Másik négy fiú is fegyveréért megy, köztük Cucinella testvére.

A bandita megparancsolja a lányoknak, hogy távozzanak, de hallgassanak. Néhány fiú is indulna. ám őket tűm engedik. A lányok közül csak Angela Bar- ruano marad.

A fiúk lélénk-ijedt tiltakozására Cucinella durván odavágja:

— Most mindannyiunknaík együtt kell lennünk, banditáknak és ártatlanoknak egyaránt. Giuliano parancsa!

Cucinella a táncmesterré vedlett borbély meg a segédjét is magával viszi a tragikus vállalkozásra. A banditák meg az ártatlanok csapata keresztül megy a csöndes városkán: Angela Cucinella mellett halad, vele akar maradni.

— Veled más tervem van — mondja a bandita, és mosolyog.

A nyílt terepen álljt parancsol a csapatnak, emberei felügyelete alatt kell várakozniok, amíg a lánnyal elvonul a mezőre. A csapat vár.

Monteleprében közben valaki bekopogtat minden ajtón. Fegyveres bandita lép be egy fiatal fiú, Gioacchino Musso otthonába is; megparancsolja, hogy kövesse. Gioacchino az öszvér mellett alszik, szalmazsákon. Anyja, aki szintén ólmából riad föl, lázadozik, szeretné visszatartani fiát. Kiabálni azonban nem mer, csak sírva motyogja:

— Mit akar még a családomtól ez a Giuliano: a múlt hónapban

ölte meg Giovanni bátyámat... mért akarja most még a fiacskámat is?

— Azt akarod, hogy a fiiad is úgv végezze, mint a bátyád?!

Egy másik bandita Pietro Lu- gullóhoz kopogtat be, ő a legfiatalabb a fiúk közt, tizenhat éves csupán. A bandita őt is magával viszi. Közben néhány fellármázott házból menekülni próbálnak a fiatalok, például Domenico Pretti meg a Tinervia testvérek is, ám szökés közben Giuliano embereibe futnak.

Giuliano maffiavezér barátjának bátyja géppisztollyal kezében rabolja el az egyik fiút, Giuseppe Sapienzát.

— Gyere — mondja —, Giuliano meg a testvérem Cippiben vár.

— Miért éppen engem?

— Azt csak ők tudják.

Giuseppe Cucinella és Angela

Barruano még mindig ölelkezik, közben a csapat az úton várakozik. A bandita végül fölpattan:

— Most menj haza!

A lány fölkel, átölelik és megcsókolják egymást. A lány tané- csókkal látja el a fiút, aki odamegy embereihez.

— És most indulás. Cippiben várnak bennünket — mondja.

Megérkezett Cippibe a banda zöme: a csapatkapitányok Giuliano köré gyűlnek, ott van Pis- ciotta, Candela! Palma Abbate, Terranova, Mannino, Badalamen- ti, Licari és a többiek. A rémült fiúk a völgy mélyén várakoznak. Cucinella Is megérkezik csapatával.

— A dzsip is megjött — mondja egy maffiás.

Pisciotta Giulianóhoz fordul és 'rákacsint.

— Vigyük magunkkal!

(Folytatjuk.)

A képzőművészeti könyvek másképp kerülnek kezünkbe, mint például a regények. A novellákat, regényeket általában folyamatosan végigo!vassuk._ Hatásuk egységesebb. A művészeti albumokat a verseskötetekhez tudnám hasonlítani: nem lehet egyszerre végigolvasni, újra és újra neki kell fogni. S ha egyszer „félretesszük”, ha visszahelyezzük a könyvespolcra: nem zárjuk a művet a feledés páncéljába. Közelebbi ismerősünk marad. Többször „találkozunk” vele. S hogy Illyés szép versének címét kölcsön vegyem, kézfogásról van szó, többször „kezet fogunk” vele. Mint barátainkkal. Gyakran kézbe veszem a feledhetetlen Csontváry-albumot. El- elgyönyörködöm a magyar kódexek miniatűréin. Nézegetem a magyar rajzművészet mestereinek alkotásait. Leggyakrabban talán a francia impresszionista festők kis kötetét lapozgatom.

Egry József festészetét és emberi alakját kétszeresen időszerű felidéznünk. Most jelent meg egy Egry-album. S egy érdekesség: a Veszprém megyei múzeumok gondozásában az Egry-bre- árium. Erről a könyvről szeretnék szólni. 1955-ben bízta özvegy Egry Józsefné a művész kéziratos hagyatékát Keresztúry Dezsőre. Korábban a mester így irt Keresztúrynak e munkájáról: „Kérésedre, hálám jeléül, mint ahogy megígértem sokszor, megpróbáltam életeseteim, életem megírni. Nehéz föladat számomra, mert Te tudod legjobban, hogy az írással, helyesírással különösen mindég gyötrődtem s hadilábon állok. Végre hosszú idő után valahogy mégis összeirogat- tam... Ebben segítségemre voltak a hosszú téli esték, nyavalyás, beteges voltam. Nem csodálkozom. hogy az északiak között annyi író akad' Kivált Badacsonyban. ahol sokszor télen úgy tűnt föl, mintha a nap se kelt volna föl..

Egry-breviárium. Breviárium? Az. Olyan gyűjtemény, amelyben kirajzolódik előttünk Egry életének sok epizódja. S közben, a művész, az ember vall sok mindenről. A mű jegyzetszerű. Apróbb bekezdésekből áll. Úgy kezdi emlékezéseit, hogy március tizenötödikét idézi. A zászlók rengetegét, S furcsállja azt. Hogy ekkor született. Egy érdekes hasonlatot ír le: „mint Styx ölén kelt kis cinege”, ekkor látta meg a napvilágot. Talán sotsuk komorságát szerette volna érzékeltetni ezzel?... Ír szüleiről, kik szegény földművesek voltak. Ném felejti az ereszről lelógó jégcsapokat. melyeket gyerekkorában szopogatott. Nagy élménye volt az utazás. A mozdony. Mint a gyerek Szabó Lőrincnek is. Megőrzi a fiatalság fájó pillanatainak emlékét: lenézték iskolatársai a rossz ruhája miatt. Félt az olykor részegen hazatérő apjától. Elcsodálkozott egy péküzlet cégtábláján. Kossuth temetésén megsérült. Nem volt szabad fekete zászlót tenni a középületekre. S amikor az egyetemisták felmásztak az Opera épületére, a lovasrendőrök és a huszárok őt is eltiporták.

Hogyan lett festő? Múzeumokba jár. Fellegi Emil „dekoratív festőhöz” viszik el. ö magához vette. A műhely szentéllyé vált számára. Boldognak érezte magát. De később észreveszi Fellegi tehetségtelenségét. s azt, hogy kihasználja. Aztán Fellegi megszökött. Egry egyedül maradt. Később kerül Korcsek János festőhöz.

Az életrajzi adatok mellett talán még figyelemre méltóbbak vallomásai, apróbb jegyzetei. Párizsban a festőnek először a franciákhoz kell idomulnia, franciának kell lennie, csak azután művésznek. Olykor aforisztikus. tömör mondatokat olvashatunk a kötetben. „Az igazi művészek mindég iskolán kívül jöttek létre.” Vagy: „A komoly művészetet lehet utánozni, de nem lehet elsajátítani.” Máshql: „Annyi bizonyos, hogy a próbálgatás, újrakezdésekkel sok késznek mondott kép vész el, de az érték lehetőségéhez mégis közelebb juttat.” Egry József a modern magyar festészet egyik legnagyobb, legeredetibb egyénisége volt. A Balaton mellett élt. Egyik főtémája volt a napfény különös pártijában úszó viztenger. Mint Németh Lajos művészettörténész megállapítja, igen egyéni formanyelven alkotott. Nem kötődött szorosan egyik izmushoz sem. Megőrizve az impresszionizmus fényszerété tét, különlegesen expressziv, drámai hatású képeket festett. 1 Weöres Sándor, a költő versben jellemezte Egry festészetét. „... a táj tarka teknőjébe / dől a sugár szakadatlan.” S a sügár- tüzben szinte eltűnik a tó. Amott nádas rejteskedik. Madár röpül. S „messzeséget teremt a madár / kék eget feszítve szét / fén^be- mossa termetét f aztán elolvad, az emoer.”

Szekér Endre