Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-21 / 92. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. április 21. Politizálni mindig és mindenütt... még egyszer a kéttemplom közről A megye 51 helységében működik községi csúcs- vezetőség. A párt e helyi, a demokratikus centra­lizmus elve alapján működő szervei felelősek a párt politikájának, egy-egy községet érintő, haté­kony végrehajtásáért, a párt vezető szerepének érvényesítéséért, a község társadalmi, politikai éle­tének irányításáért.. Áz említett 51 községben együt­tesen 184 pártalapszervezetet, tehát több ezer kom-r munista munkáját közvetlenül a csúcsvezetőségek irányítják. Ennek jelentőségét pedig nem utolsó­sorban az adja meg, hogy a párt tagjai nem ál­talában, hanem az alapszervezetek működési terü­lete szerint differenciáltan, következésképpen ha­tékonyabban szolgálhatják ugyanazt a célt: a párt politikájának helyi megvalósulását. A község párlirányitásának megannyi tenniva­lója között rendkívül fontos helyet foglalnak el a csúcsvezetőség munkájában a pártélet mozgalmi tennivalói. Például á párttagság egészének bevo­nása a helyi politika formálásába és végrehajtá­sában. Miként történik ez? E ugyancsak sokrétű munkából egyetlen mozzanatra kinál villanásnyi betekintést az alábbi példa. Pálmonostora község csúcsve­zetősége legutóbbi ülésén a helyi termelőszövetkezet múlt évi gaz­dálkodásáról és az idei feladatai­ról tárgyalt. E témának a tsz pártszervezete számára aligha­nem az egyik legfontosabb tanul­ságát hozza szóba Magony Jó­zsef. a községi csúcsvezetőség titkára: —..A politizálás, ez sajnos, még elég gyenge pontunk. Ott volt például a termelőszövetke­zeti közgyűlés, amelyen nem hal­latta a szavát egyetlen párttag, sem. Pedig a tsz eredményei na­gyon jók. — Szerintem ezért nem szó­lalt fel senki, mert előtte a tag­gyűlésen már elmondták véle­ményüket az elvtársak — jegyzi meg Papp Lajos, a tsz pártszer­vezetének titkára. — Magunk között politizálni, ez bizony kevés... — folytatja ismét Magony József. — A lég­kört lehetett volna és kell is be­folyásolni. A politizálásról mi so­ha és sehol nem mondhatunk le. Te is tudod, előfordult, hogy az emberek más tsz-t emlegettek, mondván: bezzeg ott többet fi­zettek. Pedig az a gazdaság gyengébb, a fejlesztési alapja ter­hére osztott valamivel többet. Sajnos, az emberek nem mindig ■néznek a lényeg mögé. Ezt meg­magyarázni nekünk, jelen eset­ben a tsz pártszervezete tag­jainak kell. Meggyőző érvekben ném ^szűkölködünk, ■•Mennyi t&s&a tSfeweztJévi fejlesetésii «lapja? ~n kérdezi hirtelen a csúcstitkár Papp elvtárstól. S a tsz-párttitkár máris sorol­ja: a közös gazdaság több mint 9 millió forintot tartalékolt fejlesz­tési célokra. Hogy konkrétan mi­lyen fejlesztésekre? Íme a legje­lentősebbek: befejezik és a nyári nagy munkák ideién már működ­tetni kívánják a 150 személyes üzemi konyhát. S itt Papp Lajos magyarázólag hozzáfűzi: — Ez nagyon kellett. Nemcsak azért, mert a tagság körében megvolt rá az igény. Azért is, mert javulnak a qnunkakörülmé- nyek, s a gazdaságosabb terme­lést is elősegíti az új üzemi konyha. Gyakran előfordult ed­A várostervezés fóruma Formálódik a szabad tartásos Istálló ikerpárja. 9 Tető alatt az üzemi konyha. dig, hogy például a traktoros a határból géppel ment el haza ebédelni. Bizonyos, hogy ez a lé­tesítményünk pár év alatt „be­hozza" magát. A tekintélyes fejlesztési alap további jelentős hányadát a meg­levő 2501 férőhelyes, szabadtartá- sos marhaistálló ikerpárjának megépítésére költik. Az összesen 1500-as szarvasmarha-állomá­nyukból 400 darabot tavaly vá­sároltak, ezeknek kell a hely. Aztán a 2-es majorban is fel­újításra szorul a tehenészeti te­lep. Ugyanott egy .korszerű bor­júmé velőt' is< felépítenek. És ami ugyancsak nem mellékes, korszer rű gépek beszerzésére is gondol­ni kellett, amikor a fejlesztési alapot tartalékolták. Lám, a tsz' párttitkára annyira belelendült, hogy szinte lelkesül­ten sorolja: — Nagyon tisztes az idei szo­ciális alapunk is. Erre a célra 350 ezer forintunk van. Míg ta­valy a 300 nyugdíjasunk járadé­kát differenciáltan összesen 30 ezer forinttal tudtuk kiegészíte­ni, az idén ennek kb. a tízszere­sére futja erőnkből. Vagy : a tanyavillamositást az érdekelt tagonként négy-négy ezer forinttal segítette a szövet­kezet. Az aranyhegyi település jó ivóvízzel való ellátásához, egy (Tóth Sándor felvételei.) artézi kút fúrásához 100 ezer fo­rinttal járult hozzá a közös. A tanyavillamosítást továbbra is se­gítjük. Ebben nagyon egybevá­góak az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdekek. Csak egy példa rá. hogy a tanyavillamosí­tás haszna miben jelentkezik. Tavaly a háztájiban előállított és a tsz útján értékesített árumeay- nyiség — 2200 sertés. 80 hízómar­ha és 5600 hektoliter tej — érté­ke meghaladta a 10 millió forin­tot ... Itt tartott a beszédes tények felsorolásában a tsz-párttitkár, amikor ■ Magony '‘József1 ismét' a lényegre terelte■ vissaai a szót: .... — Mindazok, amit Papp elvtárs elmondott, tények. Kézenfekvő példatára a meggyőző és lelkesí­tő érveknek, amelyekről vétek lenne a tsz kommunistáinak el- feledkezniök a napi politizálás során. De hogy e tekintetben is hatékonyabb legyen a munkánk, a pártoktatásban szeretnénk ha­tározottabban előbbre lépni. Ter­veink a következő évadra már formálódnak. Az esti egyetem Kiskunfélegyházára kihelyezett tagozatán várhatóan hatan kap­csolódnak be a tsz-ben szervezen­dő alapfokú tanfolyamon pedig mintegy 15—20 elvtársunk beis-, kolázására gondolunk... Perny Irén FELICE CHILANTI HÁROM ZÁSZLÓT SALVATORE , í „GIU LIÁN ÓNAK (15.) Giuliano majdnemhogy gaz­dag volt. Csapatkapitányai is te­kintélyes összegeket, gyűjtöttek. Megengedte nekik, hogy a saját szakállukra is dolgozzanak. Cu- cinella például megint rabolt, és állatokat lopott: a Roano-birto­kon elfoglalt egy tanyát, és ott ütötte föl székhelyét. Barátnő­jének Palermóban bérelt lakást, és gyakran látogatta. Badalamenti tévedhetetlen tűz­szerész lett, az ő feladata volt a bandában a robbanószerkezetek készítése. Emberrablásokban is részt vett, és tekintélyes pénzt szedett össze. ■ Terranova és Mannino Trapani környékén működött, Ferreri pe­dig Álcáméban. Candela, Passa­tem.jrr>, Palma Abbate csempész- kedéssel foglalkozott; halászha­jónak álcázott motorcsónakokkal szállították az árut. Giuliano természetesen kicsit mindegyikük munkáját irányítot­ta, és mindegyik műveletből járt néki részesedés. 1947 elején kísérelte meg leg­nagyobb üzletét. Minden részletet alaposan tanulmányozott, gondo­san választotta meg emberét, az akció taktikáját. Az á'ldozat egy bank elnöke volt, félénk, zárkó­zott ember, akit egyébként itt „kormányfőtanácsosnak” fogunk nevezni. A taktikát a hallgatásra alapozta. Mindennek a magasabb körökben kell lezajlania, újságok, ügyvédek, maffiások nélkül. Tud­ni kell, , hogy a kiszemelt bank az állam tulajdona volt. Rövi­den : Giuliano az Olasz Köztár­saságot akarta megzsarolni, rá­venni, hogy rettenetes összeget fizessen ki, amellyel aztán „eg­zisztenciát teremthet magának” — távol Szicíliától, távol Olasz­országtól. Egyik esté későn Giuliano gép­pisztollyal és bombákkal felfegy­verzett két embere csöngetett be a kormányfőtanácsos villájába. Amikor kinyílt az ajtó, előre- szegzett fegyverrel • rontottak a szobákba. A kormányfőtanácsos éppen lefekvéshez készülődött. Felesége már ágyban volt, a lá­nyok épp a hímzésüket; rakták el. Amikor a ház ura rájött, hogy miről van szó, dolgozószobájába vezette a két banditát, pénzt, ék­szereket meg egy font sterlinges ládikót vett ki a páncélszekrény­ből, és felszólította a banditákat, „Nyitott szemmel a Kéttemp­lom közben” címmel lapunk feb­ruár 24-i számában a megyeszék­hely leendő üzletutcájának, az „öregtemplom” és a Ferenc-ren- di kolostor építészeti együttesé­nek önálló bemutatása mellett foglaltunk állást. Sürgettük, hogy a középkori erődítmény szerepét betöltő lőtoronv elől bontsák le az elmúlt század végén épült ek­lektikus házacskát, mert ennyi ál­dozatot érdemes hozni: „városké­pi értékek megmentéséről, van szó. történelmi leneseink megbe­csüléséről.” A házacskát azóta lebontották és több olyan levél érkezett a szerkesztőségünkbe, amelyben ol­vasóink jelzik, hogy nem tudják az intézkedés okait, mások — szintén a térvek ismeretének hiá­nyában — arról panaszkodtak, hogy eltűnik az utca. Sárközy Ist­ván gimnáziumi tanár levelében arról írt. hogy a lebontott épület egyáltalán nem rontotta az utca összképét, hanem összekapcsolta a műemlékegyüttest az épületsor­ral; jelenleg a helyén csupasz tűz- fal tátong, belátni az iskola gaz­dasági udvarára; hogy az elektro­mos biztosító szekrényt nem a megfelelő helyre tették. Olvasónk kifejezi azt a kívánságát, hogy a várostervezés nagyobb nyilvános­ságot érdemelne, hisz minden, ami nálunk épül. azt a lakosság hasz­nálja: ismerni kellene a terve­ket. Ezzel teljesen egyetértünk, ezért felkértük dr. Mező Mihályt, a Kecskeméti Városi Tanács álta­lános elnökhelyettesét. Kerényi Józsefet, a Bács megyei Tervező Vállalat főépítészét, hogy vála­szoljanak olvasóinknak, ismertes­sék a terveket, elgondolásokat. Az ilyen és hasonló eszmecseréknek mindig is szívesen adtunk helyet lapunkban. lásfoglalásokból bizony a megva­lósítás során többletmunkák is származtak. Érthető, hogy a köz­vélemény. de a város vezetői is az üzletek gyorsabb kialakítását sür­getik. Sárközi István olvasó ész­revételeit még akkor is jogosnak tartom, ha a barátok temploma körüli bontások és a régészeti feltárás új helyzetet teremtett. Ugyanis, már két évvel ezelőtt el kellett volna dönteni azt, hogy a toronyhoz kapcsolódó úgynevezett köpenyépületnek mi legyen a sor­sa. A márciusig gyűrűző vitát a Műemléki Felügyelőség zárta le azzal, hogy az építmény- rész lebontását engedélyezte. Re­méljük. a tervezők által ígért épí­tészeti értékek tovább gazdagítják és szépítik majd városunkat.” ' Nem vitatja senki sem, hogy a Kéttemplom közi átalakítási mun­kák, tervezési és más okok miatt elhúzódtak. A lakosság pedig nem ismeri azokat a terveket, amelyek ha megvalósulnak, bizonyára min­denkinek örömet szereznek. Ke­rényi József főépítész, a tervek alkotója így vélekedik: „A levél tanulsága egyértelmű. A gyorsuló világban igényeljük, féltjük emberi környezetünket. A tájékozatlan, vagy a tévesen tá­jékoztatott szemlélő természete­sen nem látja világosan, hogy mi miért történik. Ezért támogatom Sárközi István javaslatát: adjunk fórumot az emberek véleményé­nek. hiszen értük tervezünk. (A megépülő kecskeméti tudomány és technika háza bizonyára szí­vesen ad maid otthont az ilyen eszmecseréknek.) Elsőként talán azt kell tisztázni, hogy miért volt szükséges a toronyhoz kapcsoló­dó egyemeletes épület lebontása? Ezt. az Országos Műemléki Fel­ügyelőség engedélyezte; egyetér­tésben a megyei és városi tanács vezetőivel. (A döntés alapja a szélességével. Ide nagyon szép ki­ülő terasz tervezhető. A Sárközi István által említett elektromos elosztó és biztositószekrény elhe­lyezésére alternatív terv készült. A jelenlegi elhelyezés, ideiglenes. A ragadványépület lebontásá­nak szükségességéről csak as alábbiak ismeretében lehet be­szélni. A tömbben, amelyet a Két­templom köz oszt két részre; egy­más mellett található a középkor és a barokk emléke: lőtorony, Fe- renc-rendi' kolostor, klasszicizáló ókollégium. (Az utóbbinak a kö­vetkező években kép. és szobor­tárként való hasznosítása nagy­szerű döntés volt.) Az eklektikus Kéttemplom köz és környezetében a szecesszió kiemelkedő magyar alkotásai — a városháza és az Új- kollégium — a középkortól a napjainkig tartó valóságos mű­Dr. Mező Mihálv levelében a következőket írja: „A város la­kosságának és a tanács vezetői­nek a nvomda elköltözése után teljesülhetett az a kívánsága, hogy megkezdődjön az üzletutca kiala­kítása. A terveket az Országos Műemléki Felügyelőséggel egyez­tettük. de a leendő Kodály-inté- zet végleges építési tervei csak márciusra készültek el. A gyako­ri, egymásnak is ellentmondó ál­megyei tanács végrehajtó bizott­ságának ülése volt. amelyen a műemlékvédelemmel foglalkoz­tak.) A lebontott épület és a tá­tongó tűzfalak mögött a város egyetlen középkori lőtornya rej­tőzik. (Igaz,» a befalazott és elva­kolt lőrésrendszer még csak a to­rony belső oldalán látható.) Az eredeti formában helyreállítandó lőtoronv és a földszintes épület közötti tér mérete azonos az utca hogy vigyenek el mindent, amit akarnak. — Köszönjük, kegyelmes uram,, de mi nem akarunk semmit, nem vagyunk felhatalmazva semmire. Csak a vendégszeretetét akarjuk igénybe venni — mondta az egyik. Más magyarázatot nem adtak. Kértek egy tábori ágyat meg egy kis vizet; Giuliano két embere némán és'ijesztő hideg fegyelme- zetten engedelmeskedett a főnök parancsainak. Megkérték a kor­mány főtanácsost: hadd kutassák át az egész házat; minden szobát gondosan átvizsgáltak. Aztán egyikük lefeküdt a tábori ágyra, amelyet a bankelnök cselédsége készített ki -az előszobába, a má­sik bandita pedig célzásra emelt géppisztolyával elhelyezkedett a folyosón, ahol minden ajtót szem­mel tarthatott. Azon az éjszakán senki se tu­dott aludni, csak a két bandita, akik háromóránként váltották egymást. Reggel a kormányfőta­nácsos megkérdezte: most mit akarnak? — Mi semmit se tudunk — hangzott a válasz — mi szolgá­latunk holnap éjfélkor lejár. — És aztán? Semmi válasz. Az elkeseredett és rémült bankár hiába kért- követelt kétségbeesetten magyará­zatot. ök nem tudnak semmit. Csak azt, hogy holnap éjfélkor vérfürdő lesz itt — hacsak ellen­parancs nem érkezük. így mond­ták. Ha nem jön ellenparancs, akkor az egész családot kiirtják. Egyébként, mondták, a kormány­főtanácsos elmehet hivatalába, az élet éppúgy megy tovább, mint máskor, mint más nappalokon és éjszakákon. Giuliano megtette az első lé­pést. Kihallgatást kért a monrea- lei püspöktől, akit jól ismert. És a püspöknek elmondta tervét: igen, néhány száz milliót akar kapni az állami banktól, aztán eltűnik, családjának itt hagy egy tésztagyárat; a tömérdek pénzre azért van szüksége, mert valahol le akar telepedni,- Dél-Ameriká- ban, vagy Észak-Amerikában akar „becsületes” munkát végezni. Egyszóval: tőkét akart. Elma­gyarázta, hogy a bankelnök házát már ellenőrzés alatt tartja, és a kormányfőtanácsosnak két nap áll rendelkezésére, hogy kifizesse a pénzt. Ellenkező esetben vérfür­dőt rendez. A püspök kért, könyörgött, ta­nácsokat osztogatott és ítélke­zett, Giuliano azonban rá se he­derített. Így hát amikor a kor­mányfőtanácsos reggel beért hi­vatalába, ott találta a főpapot. Hogyan vonhatna el egy álla­mi bank elnöke ekkora összeget a napi üzletmenetből? És különben is, nyilván nem javasolhatja a kormánynak, hogy tárgyaljon Giullanóval, hajoljon meg a go­nosztevő akarata előtt. Kínos találkozások, titkos meg­beszélések és tanácskozások nap­ja volt ez. Csak késő este aján­lotta föl „valaki” a közbenjárá­sát. Régi' gengszter volt, sok év és sok bűn nyomta a vállát, nem­rég' tért haza Bronxból. Persze nem a maga kezdeményezésére lépett működésbe, nem is saját tervét akarta végrehajtani. Csak eszköz volt Crozza Balek, az amerikai maffia titokzatos vezé­rének kezében. Magától értető­dik: amikor ilyen ügyben tár­gyal valaki, akkor rendelkeznie kell bizonyos erőkkel, azaz pisz­tolyokkal, bérgyilkosokkal. Es a vén rókának voltak ilyen erői. Ha nyíltan kellete volna össze­csapnia Giulianóval, akkor való­színűleg a rövidebbet húzza' ám volt őneki pártfogója, sőt Crozza Black „biztosította” is. A sokat próbált gengszter átvett a kor­mányfőtanácsostól némi pénzt, korántsem annyit persze, ameny- nyit Giuliano kért, körülbelül a tizedét, aztán maga ment vele a monteleprei bandavezérhez, a püspök villájába, amely ebben az évszakban üresen állt. És itt, ezen a találkozáson ismerte meg Giuliano Crozza Black tervét. A pénz, amelyet a hétpróbás gengszter átadott neki, elég volt arra, hogy alapítson egy malmot, tésztagyárral, egy kis vidéki üze­met. Ám ahhoz, hogy annyi pénzt kaphasson, amennyit követelt — hogy számottevő anyagiakkal vándorolhasson ki —, még vala­mit meg kell tennie Giulianónak: újra zászlót kell ragadnia. Az öreg gengszter lassan be­szélt, minden szót alaposan meg­rágott. Ha Giuliano nem fogadja el ,a javaslatot, mondta, akkor anyját és testvéreit még ma éj­jel kinyírják. A monteleprei há­zat már körülvették az,öreg ame- rikás bérgyilkosai, A HARMADIK ZÁSZLÓ: AZ AMERIKAI FASIZMUS 20. Giuliano belement aiz alkuba. És ebben a pillanatban, ezzel az alkuval kezdődött a banda törté­netének legvéresebb korszaka. A harmadik zászlóval a biztos ki­vándorlást ajánlották föl Giulia­nónak. tetemes anyagiakkal; ha átér az óceánon, megválaszthatja további sorsát: a gazdag polgár békés, biztonságos életét, vagy pa­rancsnoki posztot az amerikai és a kanadai alvilágban. (Folytatjuk.) 1' 4L 9 A torony­tér belsejében kulcslyuk ala­kú Iőrést talál­tak. amely Ma­gyarországon ritka középkori építészeti meg­oldásnak szá­mít. 9 A Kéttemp­lom köz átala­kításának terv­makettje. emlékegyüttes: a város építészet- történetének teljes, szabadtéri tankönyve. Ennek az együttesnek' pótolhatatlan része a most már kibontott saroktorony, amely a városnak egyedülálló történelmi értéke. Bemutatásával egy új, nyolcvan éve nem sejtett műem­lékegyüttessel gazdagodunk majd. (Az öregtemplom és a Ferenc- rendi kolostor összetartozó épü­letegyüttes volt. és úgy látható megint.) Ennek az volt az ára, hogy a 2. 70 méter széles egyeme­letes épületet lebontották. Megér­te? A tér. a modellfotón látható nyeregtetővel zárt lesz; vizuálisan szétválasztja az eklektikát és a középkori hangulatot; az utca is és a tér is építészetileg egységes marad. Kevesek előtt ismert az az el­képzelés, amely minden bizonnyal megvalósulhat, hogy egy sétány az Ókollégium kapujától átvág a szobor- és kőtárrá kialakított, parkosított udvaron és a jelenlegi tornaterem árkádosításával kap­csolódik1 a torony előtti térhez. A sétány folytatódna az egykori ko­lostor és a rendőrség kapuja kö­zött. A zeneiskola Udvarán parkot lehetne kialakítani, mert az ott meredező kémény és a szénhe­gyek a gázkazánház felépülése után eltűnnek majd. A zavaró támfalat lépcsőssé lehetne átala­kítani nézőtérré. Itt sportrendez­vényeket és szabadtéri koncerte­ket lehetne tartani. Az épület lebontásával kapcso­latos lehetőségek és feladatok tö­redékéről írtunk csak. de a vár­ható eredmény mindenképpen több. mint az érte hozott áldo­zat.” Mindannyian reméljük, hogy az értékes elképzelések megvalósul­nak. Befejezésül még elmondhat­juk azt is. hogy a megyei és a városi tanács illetékeseiből, vala­mint a tervező vállalat építészei­ből bizottság alakulta amelynek az a feladata, hogy az ilyen és hasonló várostervezéssel kapcso­latos döntésekben véleményt nyil­vánítson, ajánlásokat tegyen. Ha a Kéttemplom közben és a Kos­suth téren folyó ásatások ered­ményre vezetnek, kialakítható lesz egy középkori romkert, tör­ténelmünkkel élhetünk együtt: ez igazi értékmentés, emberhez, tár­sadalomhoz méltó feladat és tett. Ezért szívesen hozunk áldozato­kat. Csaté Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom