Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-19 / 90. szám

1974. április 19. • PETŐFI NÉPE • 5 ÚTTÖRŐÉLET Pajtások! A kecskeméti járás egyik legkisebb létszámú úttörő- csapatát mutatjuk be: a város­földi Mindszenti í úti iskola 891. számú Dózsa György Úttörőcsa­patát. Mindössze huszonkét kisdobos és huszonnégy úttörő tartozik a két rajból, illetve öt őrsből álló csapathoz.. semmi, hiszen hó, csak mutató­ba hullott az idén. Ezért a ter­vezett programot ügyesen mó­dosították, rövid kirándulást tet­tek a környéken. Rendeztek klubdélutánt, részt vettek a szö­vetkezet központjában zajló kar­neválon is. Ettől függetlenül az iskolában is tartottak farsangi mulatságot, ahol nagyon jól szó­rakoztak. Munkájukat - esztendők óta fi­gyelemmel kíséri és támogatja a közeli Dózsa Termelőszövetkezét KISZ-alapszervezetének tagsága. Nekik,-és a szövetkezet vezetői­nek köszönhették meg a szeptem­berben „kapott” új tantermet, ahol a legkisebbek,, az elsősök kaptak helyet. Ekkor még egy nagyszerű meglepetés érte őket: a HUNGAROKAMlON Vállalat KISZ-alapszervezete 800 kötetes könyvtárat ajándékozott az isko­lának. Bizony azóta is jó hasz­nát veszik! Szeptember 29-e pe­dig valamennyiüknek emlékeze­tes marad, hiszen ekkor mutatta be irodalmi színpaduk a szövet­kezet megalakulásának 25. évfor­dulójára rendezett műsorát. Valamennyien bekapcsolódtak a Nem térkép e táj — akcióba. Érdekes feladatra vállalkoztak: expedíciós naplójukban rögzítik 3 körülöttük levő táj. az itt élő emberek életének megváltozá­sát. A munka a kisdobosoknak és az úttörőknek egyaránt szép élményt jelentett, hiszen a vál­tozások, a környéken épülő la­kások, a termelőszövetkezetiek életszínvonalának emelkedése, mind megannyi nagyszerű ese­mény volt szűkebb hazájukban, Városföldön. . Még az ősszel elhatározták, hogy ja téli szünetben nagy szán- kázásokat hógolyócsatákat ren­deznek. Ebből bizony nem lett Közben folyamatosan eleget tettek év eleji vállalásuknak is, segítették a nehezebben tanuló társaikat. Ennek eredményeként a tanulmányi átlagok emelkedése szinte folyamatosan kimutatható. A tavaszi szünet kezdetén szer­vezték meg a hulladékgyűjtési akciót, amelyen minden bizony­nyal a tavalyihoz hasonló siker­rel szerepelnek. Hazánk felszabadulásáról a KlgjZ-fiatalokkal közösen emlé­keztek meg. Segítségükkel szer­vezik a kisdobos- és úttörőava­tást is. Még néhány tanulással töltött hét — és ebben az iskolában is búcsúzásra kerül sor: a nyol­cadikosok elhagyják a csapatot, és ha méltókká váltak rá, a KISZ tagjai lehetnek. A többiek — mint eddig is olyan szorgal­masan — a Dózsa Tsz-ben dol­gozhatnak naponta néhány órát, gyarapítva ezzel zsebpénzüket. Amint a 891. számú úttörőcsa­pat tagjainak munkájából kitű­nik. lehet kis létszámú tanyai csapatoknál is jó programot ké­szíteni és végrehajtani, úgy aho­gyan ezt ők teszik. Természete­sen sokat köszönve kiválóan dolgozó csapatvezetőjüknek. Abo- nyi Imrénének és a szövetkezet KISZ-fiataljainak. REJTVÉN YFEJTŐKNEK Amint az elmúlt héten jelez­tük, a kétfordulós úttörőrejtvény második részét ma közöljük. A megfejtések beküldését április 24-ig várjuk ifjú olvasóinktól. KIRÁNDULÁS A MÁTRÁBA II. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Í2~ 13 14 i Í5~ 16 • 17 m 18 19 H 20 TTT T~ 21 # 22~ KiS Ü 23­|0S 24“ 25 P 26 ■ J Cl !• 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36~ 37~ * 38"1 39 40 I 0 Vízszintes: 11. Nevét odajegy- zi. 12. A fizeté­se. 13. Tibor becézve. 15. Vil­lany. 16. Járom. 17. Évszak. 18. Férfinév. 19. Ki­csinyítőképző. 22. Vissza: álló­víz. 23. Az ábé­cé utolsó betű­je. 24. Nem áll. 26. Szürke fém. 27. Szakít. 29. A sör tetején van. 30. Fél bognár. 33. Finom szem­csék tömege. 35. Juttat. 35. Gyor­san kever. 38. •Mely személy. 39. Tűz fö’é', akasztható főző­edény. Függőleges: 1. Gyógyszertár. 2. Balaton melletti üdülőhely. 3. Győr folyója. 4. Bánhidi egynemű betűi. 5. Doktor. 6. Egyforma magánhang­zók. 7. Sáb betűi keverve. 8. Erei­ben folyik. 9. Nem apadó. 10. A vi­lágtól elvonultan élő ember. 14. B. 20. Várj í 21). Süteményt készít. 23. Lóeledel. 25 Méhek hatszögletű viasz­építménye. 26. Vadon élő állat. 28. Hálót fonó kis állat. 29. Fél tudat. 30. Pest megyei város. 31. Szemlél­tető rajz. 32. Tára betűi keverve. 34. Versvégződés. 36. .... volt, hol nem volt. 37. RQE 39. Helyrag. 40. ST. A kirándulók két helyen pihentek meg; hogy hol, azt a vízszintes 1. és 41. sorában találjátok meg. Ezt a két nevet küldjétek be megfejté­sül. összeállította; Selmeci Katalin Változó korok nyomában Négyszemközt az ordasi gyűjtővel A Magyar Néprajzi Társaság ez évi pályázatán Besenczi Sán­dor „A szent szabadság oltalmá­ra" című munkájával harmadik díjat nyert. Ennyi az újsághír, nem több. Besenczi Sándornál Ordason azt kerestem, ami a hír mögött van. Ordas a kalocsai járásban a Duna menti községek között a legkisebb. Dunapatajtól néhány kilométerre délre fekvő kis köz­ség, lélekszáma az 1960-as nép- számlálás alapján 810. Ma, 14 év- vél később alig közelíti meg a hatszázat. Csendes, szunnyadó, alvó település. Itt él, közvetlen a Duna védgátjának tőszomszéd­ságában, a volt parasztházból át. alakított, korszerűsített lakóház­ban Besenczi Sándor, aki főfog­lalkozása mellett (a borszaküzlet vezetője Kalocsán) itt Ordason és a környéken gyűjti a szellemi és tárgyi néprajz emlékeit. Beszélgetésünk során azt ta­pasztaltam, hogy a „gyűjtés” szó fogalma nem fedi egészében azt a munkát, amit Besenczi Sándor hihetetlen szorgalommal és következetességgel végez. Va­lami többről van szó. A kalocsai járás Duna-melléki községei ősi települések. Korabeli feljegyzések tanúsítják honfog­laláskor! létüket és többségük átélte a magyar történelem vér- zivataros korszakait. A nép szel­lemi és tárgyi emlékei őrzik a változó korok, változó társadal­mának nyomait. A megmaradt morzsákat ma még össze lehet gyűjteni, csokorba lehel szedni. Besenczi Sándor ennek az apró­lékos munkának szenteli szabad idejét. Lakásában egy szekrény csak a gyűjtött anyagok dossziéját őr. zi Tengernyi rendezett és félig rendezett anyag található itt. Az évtizedes gyűjtőmunka megannyi érdekessége; gonosz szellemek; állatgyógyítás; jeles napok; táj­szavak; jóslások, időjóslatok; bo­szorkányok, gyógyítók, rontok, ellenhatások; házak, téglák, fa­lak, gerendák, ajtók, küszöbök; termékenység, varázslat, kovász- szál, cipóval, kaláccsal, kenyér­rel. s A Magyar Néprajzi^ Társaság «egyik levelébőlJMézek 1 „Igen tisztelt Besenczi Űr, vagy talán inkább úgy mondha­tom. Kedves Kollégám.” Mi van még ezentúl? Tíz­húszoldalas levélváltás néhai dr. Fettich Nándor régész pro­fesszorral, aki a különböző ge­renda jelek szakértőjének tekin­tette. Egyik alkalommal felhív­ták a Néprajzi Múzeumba, ahol több tíz gerenda jeleit fejtette meg. A szentendrei szabadtéri mú­zeum számára megszerezte az egyik legrégibb ordasi paraszt­házat, amelynek oromzatán egye­dülálló, remek pogány jelek vol­tak. Ma a műemlékház megte­kinthető Szentendrén. Első munkája a „Kalocsa környéki népi imádságok” két kötete első díjat nyert 1970-ben. Munkájáról az Etnográfiában ír­nak, és még ugyanebben az éV- bn első díjjal jutalmazzák a „Boszorkányvilág és ráolvasó gyógyítás Kalocsa környékén” című dolgozatát. Ez évben har­madik díjat kapta a már említett munkájáért. A dolgozat a Kalo­csa környéki 1848/49-es szabad­ságharc népi verses emlékeit tar­talmazza, köztük olyan kútforrás alapján, mint az ordasi kézzel írott korabeli krónika, népdal ihletésű versei. A díjazott mun­kában található Vörös Imre ka­locsai plébános 1849-ben elmon­dott gyújtóhatású prédikációja, amelyért tíz évet ült Kufstein- várában. Besenczi Sándor nem hivatá­sos néprajzos, nem történész. Felnőtt fejjel érettségizett le a munka mellett. És régészeti szakkönyvek, nép­rajzi folyóiratok, szakmunkák sorakoznak egymásra rakva a könyvespolcán. A latint úgy ta­nulta valamikor inas korában, hogy a plafonra írta a nyelvtani alakzatokat — hogy mindig lás­sa! Fiatalon bejárta a dunántúli Petőfi-emlékhelyeket és gyűjtötte a régi pénzérméket. Jarta a környéket és összegyűjtötte az értékes néprajzi emlékeket, fel­jegyezte az idősek emlékeit. Érdekli a múlt, a Duna mel­léki kis településeken élők több évszázados tiszta ihletésű, apá­ról fiúra maradt hagyománya. Tagja a Magyar Néprajzi Tár­saságnak 1970 óta. A szegedi egyetem néprajzi szakára hely­hiány miatt nem vették fel. Volt valami, ami miatt elke­seredett? ■ —Nem. Olyan vagyok mint.a bab. Ha a göröncstől nem tud fejlődni, félre fordítja a fejét. — Nem vágyik el? — Ügy vagyok a hellyel, mint a kifeküdt kutya, nem megy el a vackából. — Boldog ember? — Az vagyok, mert minden­napi munkám mellett azt csinál­hatom, amit szeretek. Benke Ferenc Ennyi szerénységet igazán nem vártunk tőle „Sohasem hittem., hogy szép vagyok, még nagyon fiatal karomban sem,‘ amikor a férfiak tucatszám hevertek a lábam előtt.” — jelentette ki Elizabeth Taylor a Ladies, Home Journal cí­mű amerikai folyóirat mnkatársá- nak. „Tulajdonképpen, véleménye szerint ki a szép nő?”'— tette fel a kérdést az újságíró. „Ava Gardner, Audrey Hepburn, Sofia Loren, Brigitte Bardot. Raquel Welsh" — válaszolt Liz Taylor gondolkodás nélkül. „Mi a véleménye saját, magáról, mi­lyen lesz öregkorában?” Két lehetőség álOl előttem. Vagy bágos, őszhajú. törékeny hetvenéves nő leszek, aki után a férfiak megfor­dulnak az utcán, vagy pedig olyan kövér leszek, mint egy darab szalon­na és lógó tokám lesz ... Az embe­rek azonban ebben az esetben is megnéznek majd.” 9 Befejeződött á szökőkút újjáépítése a Margitszigeten. A Fővárosi Vízmüvek dolgozói a rekonstrukció során új, nagy teljesítményű motorokat helyeztek üzembe a szivattyúházban, és a csővezetékek felújításán kívül nyolcvan, 500 Wattos, négyféle színű fényszórót szereltek fel. (MTI foto — KS) Segít a több gazda Látogatás a kecskeméti Ifjú Gárda Fúvószenekarnál A fúvósmuzsika évszázadok, sőt évezredek óta fontos része az ünnepségeknek. De a fúvós hang­szerek és a velük társult ütők — a vonósokénál nagyobb — hang­ereje, játékmódjuk bizonyos adottságai kiválóan alkalmassá teszik ezeket az együtteseket a szabadtéri szórakoztató muzsika előadására is. A megyeszékhelyen és Bács- Kiskun más részein is gyakori szereplő a kecskeméti Ifjú Gárda Fúvószenekar. Az együttes 1968 októberében alakult meg Háry Péternek, a Kodály Zoltán Ének-Zenei Iskola tanárának vezetésével. Akkor még úttörőzenekarok között volt a helyük. Azóta felserdültek, ifjakká váltak a muzsikáló gye­rekek. A KISZ-bizottságok, a me­gyei és városi tanács, valamint az úttörőház támogatását élvezik. A több gazda nem árt a zenekar működésének, inkább segíti mun­kájukat. A sokoldalú támogatást indokolja, hogy a hangszerek be­szerzése, karbantartása sok* pénzt igényel. Próbát ere rnre'Tigyáhcsak szükség van, hogy jól fel tudja­nak készülni a szereplésekre. Munkájukat, közreműködésüket igényli valamennyi szerv, a me­gye társadalma. A huszonnégy tagú zenekar törzsgárdáját pillanatnyilag né­gyen alkotják: Gyulai Endre és Ziskó János klarinétosok, a trom­bitások között Kazinczy Ferenc és Kiss László, az első harsonás. Lennének még többen is, de ők most töltik katonaidejüket. — Az Állami Zeneiskola és az Ének-Zenei Iskola fúvóstansza- Ikairól jönnek az együttesbe a fia­talok — mondja Háry Péter kar­nagy. — Jelentkezett viszont né­hány olyan fiú is, aki kimondot­tan azért kezdett hangszert ta­nulni, hogy muzsikálhasson a fú­vószenekarban. A két zenei inté­zeten kívül más iskolákból szár­mazó tagjaink ugyancsak van­nak, mint például a 623-as szak­munkástanuló iskolából, vagy a Katona József Gimnáziumból. — Mit és hol játszik a zene­kar? — Mindenfélét, és mindenhol! — hangzik a válasz. — Indulókat menetzenének, a legkülönbözőbb ünnepi műsorszámokat, de stili­zált táncsorozatokat, népdalfel­dolgozásokat, klasszikus szerzők műveit is. Ezeket természetesen inkább térzenék alkalmával. A repertoárral ugyanolyan problé­máink adódnak, mint áltaiábán a többi fúvószenekaroknak. Minden mű hangszerelésén változtatni kell, a sajátos lehetőségeinkhez, hangszeradottságainkhoz kell iga­zítani, anélkül, hogy a darab egé­sze csorbát szenvedne. A beszélgetés közben Háry Pé­ter megjegyzi, hogy , nincs külön házi szerzőjük. A zenekar tagjai azonban elárulják, hogy a hang- szerelés körültekintő munkáját mindig a karnagyuk végzi eL Ko­dály néhány epigrammáját Háry Péter hangszerelésében például jegyedül ők tartják műsoron., Ng- sy°nɧZSFBÍÍfeíí'íff!!Fas Antal kitű­nő "feldolgozásait, főként _ a Ku­ruc dalok és táncok című dara­bot. Szívesen játszották a Kuc­kókirály című melodrámát is. A zenekar tagjainak közös nagy élménye a két megyei fesztivá­lon aratott siker. 1972-ben a Tá­jon megrendezett találkozón a zsűri külön kiemelte teljesítmé­nyüket. A kőszegi országos fesz­tiválon is sikeresen -mutatkoztak be. Legszebb emlékeik a tavalyi NDK-beli utazáshoz kapcsolód­nak. Annak különösen örülnek, hogy szereplésükkel bebizonyítot­ták: méltók voltak a bizalomra, a támogatásra. A hivatalos szer­vek elismerését mutálja az együt­tes karnagyának és nyolc tagjá­nak „Kiváló ifjú vezető” kitün­tetése is. Reméljük, hogy ügyszeretetük, szakmai fejlődésük majd felnőtt muzsikusokként is együtt tartja őket — a maguk és> mások örö­mére. Ittzés Mihály FELICE CHI LANTI wmmm (13.) A maffiavezérek számára egy szakszervezetis, vagy égy.bandita megölése — amit azért követtek el.' hogy biztosítsák maguknak a rendőrség védelmét, türelmét — Ugyanazt jelentette: egy akciót a család, vagy a társaság, vagy a cósca érdekében. ‘Igen, ezekben a háború utáni Időkben Nyugat-Szicíliában a gyilkosságok egész sorozatát kö­vették el. és rríinden nyom a maffiához vezetett. A coscák ve­zetői bérgyilkosokkal tétették el láb alól a bandavezéreket, aztán más banditákkal és alvilágiakkal eltetették láb alól bűnrészessé­gük tanúit. 1946 márciusában és áprilisá­ban sok banditát találtak holtan a dűlőutakon. az erdőkben, a fal­vak határában. A, maffia ítélő­széke rendelte el kivégzésüket. A maffiások fölajánlották az állam­nak,'hogy közreműködnek a ban­ditizmus fölszámolásában, de az volt a feltételük, hogy saját ma­guk végzik el a feladatot a tár­saság hagyományos módszereivel. Senki se maradhatott életben, akit a maffia bírósága elítélt; a gyilkosságokat vad kegyetlenség­gel vitték véghez, a maffia szo­kása szerint: eltorzított hullák, kunyhójukban élve elégett enp- berek, levágott fejek. A titokban visszatért banditák május elsejére virradó éjszakán így szóltak Giulianóhoz: — A hegyekbe akarnak kény­szeríteni bennünket, azt akarják, hogy a maffia bérgyilkosainak kezébe kerüljünk. Giuliano azonban Cippiben már találkozott Pisclottával. és beszá­molt neki a maffiavezér ajánla­táról. melyet „a király embe'rei- nek nevében” tett. és most meg­nyugtatta őket. néhányukat pe­dig felszólította: tudassák min­denkivel. hogy Giuliano nem halt meg. És csakugyan, egyik este gép­pisztolyból rálőttek a Montelep- re—Palermo távolsági buszra, melyén számos rendőr utazott. Egyikük meghalt. Egy paraszt­asszony megsebesült. „Giuliano nem halt meg” — ezt akarta jelezni az újabb ter­rorcselekmény. Giuliano valójá­ban már ott hordta szívében a halált. Pisciottának és Sciortinó- nak kesergett is, hogy olyan zász­lóért — a szeparatizmus lobogó­jáért — gyilkolt, amely nem is volt igazi zászló. Tevékenysége már megint nem háború, „poli­tikai’’ gerillaharc. hanem a bün­tető törvénykönyvben szereplő közönséges bűntény. Utolsó orvtármadása a távol­sági busz ellen rémületet és fé­lelmet keltett. Hogyan tevékeny­kedhet ilyen biztonságban Giu­liano, miközben egész Szicíliá­ban bebörtönzik és felkoncolják a banditákat? Két bandavezér a modoniei he­gyekből. Vassara és Labruzzo ke­reste fel Giulianót Cippiben. Rendőrök és csendőrök vették körül őket a hegyekben, a maf­fiások csapdába csalták őket. Giu- lianótól kértek védelmet. Cassa- ,ra és Labruzzo kegyetlen gyilkos volt. véres rabló, vad bosszúálló. Elhatározásuk, hogy Giuliano vé­delme alá helyezik magukat, fö­löttébb hízelgett a monteleprei fiúnak. És valóban, azonnal üzent a mafiavezérnek. hogy a két ma- doniei bandát kíméljék meg. Lab­ruzzo és Cassara kötelezte magát, hogy felfüggeszt minden garáz­dálkodást. Éppen ezekben a napokban je­lent meg Giuliano és bandája tör­ténetében egv hatalmas és titok­zatos valaki. A legkülönbözőbb, a legváltozatosabb körülmények közt jelentkezett, és segítette a banditát, ám az akaratát is rá- kényszerítette. minden , döntésé­ben benne volt a keze. Ki, vagy kik győzték meg Giu­lianót, vagy kényszerítették rá akaratukat hogy minden tervü­ket kiszól”'. I ja. szándékaik és céljaik pus ‘a eszköve legyen? Kik voltak ezek. akik később az­tán őrülteknek nyilvánultak, ki­derült. hogy egy csepp józan eszük sincs? A szerző, aki most itt rekonst­ruálja Giuliano történetét, nem tudja. Mindenesetre valami sötét és titokzatos „mindenható” lehe­tett. útja Észaik-Amerikából ve­zetett a palermói közhivatalok felé, valamint bizonyos római politikai és közigazgatási körök­ből a finoman elhintett vidéki besúgó és provokációs-informá­ciós szervezet felé. Egy név? Egy öreg pásztor — aki néhány nappal azelőtt, hogy Passatempót megölték, találko­zott vele — bizalmasan elmondta a bérlőnek, akinek birtokában le­geltette nyáját, hogy a bandita megjósolta saját halálát. — Nem — mondta —, nem akarnak élve elfogni. Crozza Black elhatározta, hogy eltétet láb alól. Ki volt az a Crozza Black? Vagy ki az a Crozza Black? A Cosa Nostra? 17. Monteleprében a távolsági buszra leadott sortűz után Ca- landra főtörzsőrmester bekopog­tatott Giuliano anyjához. — A fia továbbra is öldösi a csendőröket — mondta —, ártat­lanok vérét ontja az országuta­kon. Maria Lombardo, a fia ér­dekében kérem, hozzon össze Vfc.j. » Az altiszt természetesen azt a tervet forgatta fejében, hogy el­fogja Giulianót. Évekkel később, Viterbóban. a Giuliano-banda él­ve maradt tagjai ellen folyó per­ben Calandra főtörzsőrmester el­mondta, hogy élve akarta elkapni Giulianót. A bandita anyja meghallgatta, majd azt motyogta, hogy semmit se tud a fiáról, fogalma sincs, hol van, és hogyan lehetne elérni. Pedig a monteleprei csendőrök is tudták, hogy már hosszabb ideje Cippiben székel a banda vezér­kara. Ezekben a napokban motorizált katonai különítmények járták a vidéket, aknavetőkkel, géppus­kákkal felszerelve, még gépágyú­juk is' volt. Ez is a titkok közé tartozik: a katonai parancsnokságok tudták, hogy Giuliano csapatkapitányai­val. Pisciottával. Passatempóval, Manninóval. Terranovával, Fer­rarivel. Candelával meg a töb­biekkel Cippiben tartózkodik? És ha tudták, miért nem támadták meg? Vereségtől féltek, vagy in­kább Crozza Black keze volt a dologban ? Amikor a csendőr főtörzsőr­mester visszament a laktanyába, rongyos parasztfiúcska kereste: — Főtörzs, ő várja. — Kicsoda? — kérdezte Ca­landra. A fiúcska azonban már eltűnt. És az altiszt elindult. Amikor kiért a városból, egy ismeretlen csatlakozott hozzá, és rövid járás után a Cippibe vezető magaslat­hoz vitte. Giuliano és Gaspare Piscotta a ■Sház küszöbén várta; körü­li ‘ „un. I -«wt:s banditák látcső­vel fürkésztek az országutat és a völgyet. — Miért öldösöd még mindig orvul a csendőröket? Az altiszt tüzelte magát: volt egy terve, nagy fogás lett volna. — Lassan a testtel, főtörzsőr­mester, itt én parancsolok! ■— Giuliano pökhendien . és fennhé­jázva beszélt. — Az irodádban hangoskodj, azokkal a szerencsét­lenekkel. itt. mint látod, ezekben a hegyekben, ezen az egész ré­szen — ^zéles mozdulattal körbe mutatott a láthatáron — Giulia­no az úr. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom