Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-12 / 59. szám

1974. március 12. • PETŐFI NÉPE 0 $ KÖNYVESPOLC 'HH A mondatszókról Az ifjúság és a levéltár Mit nyújthat a levéltár, a régi korok írott emlékeinek őr­zőhelye fiatalságunknak? Szinte ugyanazokat a lehetőségeket és szolgáltatásokat mint az idősebb korosztályoknak. Íme né­hány példa: Az évek során több tucat egyetemi és főiskolai diploma­munka elkészítéséhez adtunk tanácsot és anyagot. Számta­lan tudományos diákköri és szemináriumi dolgozat készítését segítettük már elő. Az 1973. évi megyei helytörténeti pályá­zat nyertese is éppen egy olyan főiskolai hallgató volt, aki* * anyagának nagy részét itt, Kecskeméten, a megyei levéltár­ban gyűjtötte össze. Örvendetes, hogy kutatóink. között sok a fiatal. Csak január folyamán a 27 nálunk járt kutató kö­zül 15, köztük két úttörő, négy középiskolás és hat egyete­mi, illetve főiskolai hallgató. A Magyar Értelmező Kéziszó­tárt forgatva, a szófaji jelölések között msz. jelöléssel mondatszó- kat is találunk. Ezek szófaja ke­vésbé ismert; . sajátos átmenet szó és mondat, között. Tömören meghatározva: olya'n szók, ame­lyeknek mondatértékük van. Amint láttuk, á nyelvek kiala­kulásában is jelentős szerepük volt az ilyenfajta mondatszóknak. Kelemen József Mondatszók a magyar nyelvben (Akadémiai Kiadó, 1970) c. könyvében rész­letesen foglalkozik velük.,0 e sa­játos szófaj legalaposabb isme­rője. N Előszavából megtudjuk, hogy már több mint harminc éve gyűjtögeti olvasmányaiból, nép- - nyelvi közleményekből és élő .nyelvből a mondatszókat. Ö ma­ga különösen érdekes, színes és sok szemppntból, tanulságos szó- fajcsoportnak nevezi őket. Hatal­mas anyaga jól áttekinthető, mi­vel könyvét jól .tagolja, és kü­lönböző betűtípusokkal is kiemel. Ez a szófaj kapcsolatos az in­dulatszókkal, a módosító, a hang­utánzó, a felelő-, az állathivoga- tó és a gyermeknyelvi szavak­kal, tehát az úgynevezett belső keletkezésű szavakkal, sokszor nehéz is elkülöníteni őket egy­mástól. Nagyon jellemző, hogy az értelmező szótár a mondatszók meghatározásakor idézett két pél­da közül (ejnye! durr!) a megfe­lelő helyen csak a másodikat nevezi mondatszónak, az első in­dulatszó jelzést kap. Az idézett könyv részletes is­mertetéséről az anyag nagyon szétágazó volta miatt lemondva, példákon mutatjuk be a mondat­szók jellemző fajait. Hopp! (a ráeszmélés, a figyelmeztetés szg- va, kapcsolatos az ugrással is). Lám! (felketi a figyelmet, utal a megállapítás igazságára). Lári- fári! (komolytalannak ítélt köz­lés elutasítása). Hogyisne', (pár­beszédbén a tagadás vagy az el­utasítás szava). Ejnye! (a bosszúság, korholás, csodálko­0 Az ifjúsági klubok Drogram- jaival kapcsolatban gyakran hal­lom a panaszt: unalmas, érdek­telen, egyhangú a műsor, itt csak sörözni, esetleg zenét hallgatni lehet, még szombatonként sincs telt ház, mert a községben lakó lányok, fiúk inkább buszra ül­nek. s a városba mennek szóra­kozni. Árvák, elhagyatottak a több százezer forintba kerülő, „kacsalábon forgó” klubok. És itt is, ott is megismétlődik a kérdés: színvonalasabb program? Bizony lehetne. De kevés a pénz. Miért nincs több? Miért nem adnak?... Magukra vessenek a tehetetle­nek — zárhatnánk le egy mon­dattal az ügyet. Csakhogy néhány évvel ezelőtt éppen az ő érdekük­ben. velük együtt emeltünk szót: épüljön minél több ifjúsági klub. Az igény jogos volt, hiszen az if­júsági szórakozóhely régi vágya a fiataloknak. Harminc-harmincöt évesek, egykori főiskolások, egyetemisták, vagy az üzemekben dolgozó fia­talok tanúsítják, hogy a klub nem új keletű igény az ifjúsági mozga­lomban, Igaz, a luxuskivitelben készülő, romantikus pince- és padlásklubok csak néhány évvel ezelőtt kezdtek gombamód sza­porodni, nem vitás, hogy a több mint egy évtizeddel ezelőtti első kezdeményezésekből,' az ak­kori tapasztalatokból sok helyütt még mindig tanulni lehetne. Pe­dig a külsőségeket illetően akko­riban szerényebbek voltak az igények. 0 Nem sokat törődtünk azzal, hogy nem volt ifjúsági klubunk — emlékezett főiskolai éveire az egyik megyei ifjúsági vezető. A Kertészeti Egyetem Kecskeméti Kertészeti Főiskolai Karán nagy­szerűen megoldottuk a szórakozá­sunkat. Nem mértük az időt, de körülbelül fél óráig tartott, amíg szombat délután klubbá alakítot­tuk át az egyik tantermet. Az asz, talokat, székekét kivittük a fo­lyosóra, a színes krepp papírok­ba csavart villanykörték kitűnő hangulatvilágítást adtak. A lá­nyok szendvicset, pogácsát, mi üdítőt, sört hoztunk, magnóra táncoltunk éjfélig. De ugyanilyen sikere volt a szellemi vetélkedők­nek, társasjátékoknak is. A mai napig emlékszem ezekre a jól si­került estékre. És ezért nem ér­tem meg a százezrekért épülő luxusklubokban unatkozó fiatalo­kat, akik állandóan panaszkod­nak: gyenge, unalmas a program. Szinte mindennapi esemény már: valahol ifjúsági klubot avat­zás kifejezése). Irgum-bur- gum! (színlelt haragot, fenyege­tést fejez ki). Nono! (a figyel­meztetés, az ellentmondás vagy a tagadás szava). Cö-cö! (a„ leki­csinylés kifejezése). Rajtat (biztatás a cselekvés megkezdésére). Iszkiri! (felszólí­tás a gyors távozásra, de a me­nekülést, a gyors futást is érzé­kelteti). Sipirc! (azonnali távo­zást „indítványoz”). Mars! (ez is, de ez határozottabb, ez már az elkergetés szava). Csihi-puhi (a verés, a verekedés hangjának ér­zékeltetése, határozottan hang­utánzó jelleggel). Nesze! (az adást kísérő vagy az átvételre felhívó szó, de le­het az ütlegelést kísérő indula­tos felkiáltás is). Hórukk! (eme­léskor, nehéz tárgy mozdítása­kor indításul mondják). Kuc- kuc! (a gyerek köhögésekor mondják). Brühühü! (a síró gyer­meket gúnyolják ezzel). Tente! (a kisgyereket lefekvésre, alvás­ra biztatja). A példákból látható, hogy a mondatszóknak valóban mondat­értékük van, a szavak jelentés- tartalmát csak egész mondattal tudnánk kifejezhi. Néha azon­ban mondatokat is bevezethet­nek. Vannak ragozható alakjaik is: nesze! nesztek! Sokszor meg mondatba téve többnyire állít­mányul is lehet használni őket. Pl.: Hol a vajda? — A vajda? az már iszkiri (megszökött). Papa dádá! — mondja a kisgyerek. (A papa megvert. De talán azt is jelentheti: meg kell verni a pa­pát, mert pl. valamit nem adott nekem.) Sőt, lehet vonzatúk is: Jaj nekem jvagy nektek)! Csitt a váddal/ Csitt a panasszal/ A példák alapján igazat adha­tunk Kelemen Józsefnek: a mon­datszók valóban érdekesek és színesek, gazdagítják a kifejezés­módot. Kiss István nak. Az előzmény többnyire egy­szerű. A KISZ-esek felkeresik a község, a helyi termelőszövetke­zet, az ÁFÉSZ vezetőit, és egy helyiséget, anyagi támogatást kér­nek tőlük. A segítés általában nem marad eL Lázas munkával megkezdik a klub kialakítását. S közben terveznek, javasolnak, gyűjtik az ötleteket a programok­ra. • Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács határozata ér­telmében nyilvántartásba veszik a klubokat. Működésüket anyagi­lag is támogatják. Kötelező a ha­vonkénti. illetve a negyed- vagy féléves program. A megnyitó utá­ni hetekben rendszerint telt ház­zal működik a klub. Aztán csak hétvégén jönnek. Végül elmarad­nak a klubtagok. Miért? Énnek több oka lehet. A leg­jellemzőbb talán a program rossz összeállítása. A műsorokat, elő­adásokat általában ugyanis a klubtagok érdeklődésétől függet­lenül állítják össze, mondván, majd! megszeretik... Nemrég az egyik ifjúsági klubnak, melynek zömmel mezőgazdaságban dolgo­zó fiatalok a tagjai, féléves prog­ramját lapozgatva nem akartam a szememnek hinni: nyolcrészes előadássorozat a görög filozófiá­ról! Persze, mint kiderült, nem csupán a filozófiai elmélkedések tartják távol a klubtagokat biro­dalmuktól. Hétköznap kilenckor zár a klub. A fiatalok általában hatig dolgoznak. Mire hazamen­nek, vacsoráznak, átöltöznek este nyolc óra. Egy órára miért men­jenek le a jdubba? , Nem egyedüli példa, sajnos, sok helyütt alapvetően rossz a klub működtetése, programja. Az okokat a' helyi körülményeknek megfelelően kell felderíteni, a hibákat kijavítani. 9 De nagyon hasznos lenne több klubtalálkozót, tapasztalat- cserét szervezni. Hiszen a Bács- Kiskunban működő kiváló ifjúsá­gi klubok, csak néhányat említ­ve: a kalocsai Fórum, a kecske­méti Ifjúmunkás, a Kiskunfél­egyházi Vegyipari Gépgyár ifjú­munkásklubja szinte kíhálja a jó példát: a jó szervezést, az érdek­lődési köröknek megfelelő válto­zatos, színvonalas programokat, s a klubtagok aktivitását. Így bizo­nyára hamarosan megoldódna a legnagyobb gond: luxuskivitelű klubokban nincs hiány, a tartal­mi értékeket tekintve viszont még bőven akad javítanivaló. Tárnái László Közreműködésük széles körét jelai a következő1 eset is. Az el­múlt hetekben gyors egymás­utánban kaptunk levelet egy bu­dapesti és a túrái általános is­kolából, melyben segítségünket kérik az úttörők a „... nem tér­kép e táj...” mozgalomtól lelke­sülve, hogy Bács-Kiskun megye múltját és jelenét jobban megis­merhessék. Kérésüket nemcsak megyénket bemutató könyvek ajándékozásával teljesítettük, ha­nem a Béke téri Általános Iskola Petőfi Sándor-rajának úttörőit is bevontuk, a szélesebb körű tájé­koztatás céljából. Rendszeresen támogatjuk azo­kat a középiskolás tanulókat, akik részt vesznek az országos történelmi tanulmányi versenyen. Az év folyamán a' Juhász Gyula Tanárképző Főiskola televíziós vetélkedéséhez nyújtunk támoga­tást. Előadásokkal segítjük az üzemi fiatalság vetélkedőinek sikerét. Házi kiállítással és előadásokkal tájékoztatjuk az évente százával jövő tanulókat, a hat és fél év­századot átfogó, nagyon érdekes iratainkról. A híres emberek le­veleiből álló gyűjteményünkből egy másik kiállítást rendeztünk. S miben segíthet a levéltárnak a fiatalság? Mindenekelőtt ■ tör­ténelmi emlékeink, összegyűjté­sében és megmentésében. Erről nemcsak azért kell szólni, ‘mivel a lehetőségek tudatosítása a nagy nyilvánosság előtt megyénkben még nem történt meg, hanem azért is, mert a fiatalság e té­ren sokszor többet tehet, mint az idősebb generáció., A gyűjtő és az anyagmentő munka által pótolhatatlan értékek’ megmenté­sében működhet közre. Ugyanak­kor hangsúlyozzuk, hogy ifjúsá­gunk e téren is képes teljes érté­kű munkát végezni; a meglevő anyagi és szellemi értékeink gya­rapítását elősegíteni. Bács-Kiskun megye területén egyre nő azoknak az embereiknek a száma, akik a kisebb vagy na­gyobb közösség boldogulásán fá­radoznak, a szocialista építő mun­ka ismert vagy névtelen harco­sai. Az első évtizedek, a „hőskor” formálói közül már .többen meg­haltak. Mögöttük gyakran azért maradt nagy űr, mert a róluk szóló emlékék megőrzésében nem mutatkoztunk elég aktívnak. Il­lusztrálásként egy konkrét pél­da. Tóth Lászlót, Kecskemét 1945-ös polgármesterét, a híres sakkszakírót, megyénk és orszá­gunk határain túl is jól ismerték. Éppen tíz évvel ezelőtt halt meg. Írott és tárgyi emlékeink össze­gyűjtésére és végleges megmen­tésére mégis csak az elmúlt he­tek folyamán került sor. Nagyon jellemző, hogy ebben a munká­ban a középiskolából nemrég ki­került unokája, Saskői Zoltán se­gített legtöbbet. A kevésbé híres közéleti személyiségek emlékét őrző írott és tárgyi emlékek meg­mentésére még kevesebb gondot fordítottunk. Sajnálatos mulasztás lenne, ha városaink, községeink, üzemeink, kulturális és közéletünk annyi színes egyéniségének nyomtalan elmerülésébe belenyugodnánk, er­kölcsi tőkéjük további kamatoz­tatásáról lemondanánk. Az úttörő- és a KlSZ-szerve- zeteik, az üzemi és az iskolai cso­portok számára kevés hálásabb és hasznosabb társadalmi munkát jelölhetünk meg, mint a közel­múltat idéző írott emlékek -ösz- szegyűjtését. Az anyagmentésnek sok’ más területe is van. A második vi­lágháború során Baja környékén és a megye több más részén sok község iratanyaga szétszóródott, illetve tönkrement. Ebből időről időre került elő a véletlen folytón néhány maréknyi. A minap pe­dig Nagykanizsáról küldött egyik középiskolái tanuló egy 1784—86- ban FülöpszáLláson készült kéz­iratos körlevél-gyűjteményt. Ezek az anyagok mind ipzzájárulnak egy-egy község történelmének megmentéséhez. Otthon, & régi újságokat kerül­getve kevesen gondolják, hógy olyan anyagot tartogatnak ma­guk bosszantására, melyet gyak­ran keresnek kutatóink; esetleg hiába. Szükségesnek tartom pon­tosabban jelölni, mit értünk „ré­gi” újságokon, fényképeken, pla­kátokon. „A levéltárban kutatók számára a 3—5 évvel korábban megjelent helyi lapok is már hasznosnak, „réginek” minősül­nek. Egy furcsa tévhit eloszlatása érdekében meg kell jegyezni, hogy számunkra bármely időből származó helyi, újságok fontosab­bak, mint a fővárosi lapok, mi­vel ezeket korábban sem tudtuk megvásárolni. Nagy a hiányunk a helytör­téneti kiadványokban is. Külö­nösen az 1951 előtt megjelent anyagunk hézagos, mert könyv­tárunk kialakítására csaík ezután került sor. Az árusításra nem került helytörténeti vonatkozású kiadványok (iskolai évkönyvek, jubileumi kiadványok, helytörté­neti és honismereti füzetek stb.) beszerzése csak gyűjtés, csere és ajándékozás útján képzelhető el. A történelmi források újabb fontos tárgyai azok a fényké­pek, melyek a helység az üzem, az intézmény jeles alakjairól, már lebontott «épületekről, ut­cákról, városrészekről stb. készül­tek. Kiemelkedő történelmi je­lentőségük van a háborút, a fel- szabadulás eseményeit, vagy a tö­megmozgalmakat demonstráló ké­peknek is. Természetesen szívesen fogad a levéltár fényképmásola­tokat és negatívokat is. A gyűjtő munkát később lehet bővíteni, és ki lehet terjeszteni egy-egy üzem, község eseményeit megörökítő plakátokra, meghí­vókra és műsorfüzeteikre is. Ennek a cikknek kizárólag az a célja, hogy a levéltár és a fia­talság közötti közeledést gyor­sítsa, közös kincsünknek, múltunk emlékeinek megmentésére felhív­ja a figyelmet. Tanácsokkal, további útmuta­tással természetesen minden fia­talnak ezután(jj^, pendelkprésépe állunk. Mindén megmentett;-és (a levéltárba beMlidótt1 ^torreriblnu értékért hálás lesz majd az utó­kor. Iványosi Szabó Tibor a megyei levéltár igazgatója Könyv a szenvedésről és a boldogságról Traven műve, A taliga, meg­rázó erejű könyv. Olyan, mely­nek lapjain a való életi elevene­dik meg. költői eszközökkel, mindvégig lekötve, gyönyörköd­tetve az olvasót. A huszadik század eleji Mexi­kó társadalmi életét vetíti elénk egy egyszerű ember sorsán ke­resztül az író; azét a volt jobbá­gyét, akit elkártyázott a gazdája, hogy ő azontúl a „carreterok”. az ökröstaligások sorsára jutva menjen vándorútra, sok kínló­dást, szenvedést, keserűséget megérve. A népmeséi egyszerűségű, szép nyelvezetű, lírai hangvételű rea­lista alkotás élményt nyújt an­nak, aki veszi a fáradságot, hogy elolvassa. A „carretero" ál­tal megtalált — és megérdemelt — szép szerelem is emlékezetes­sé teszi a müvet. A Szentendrei Teátrum hatodik évadja A Szentendrei Teátrum az idén kezdi meg hatodik évadját. A vá­ros főterén felállított szabadtéri színpadon ebben az évben Goldo­ni: A kávéház című vígjátékát .mutatják be Zsámbéki Gábörriak, a Kaposvári. Gsiky GergelyuSzín- ház főrendezőjének irányításával. A Szentendrei Nvár keretében zajló műsort 14 alkalommal te­kinthetik meg az érdeklődők. Az első előadást július 6-án tartják. A szórakoztatás művészete Az Antarktisz föld alatti világa A szovjet Antartisz-expedíció tagjai 2000 órát töltöttek a Déli­sark jege alatt. Az expedíció ve­zetője Jevgenyij Gruzov a bioló­giai tudományok doktora volt A Szovjet Tudományos Akadémia Zoológiái Intézetének öt hidrobio- lógus munkatársa 1970-ben nem messze a szovjet Mimij sarkku­tató állomástól ütötte fel táborát és nekifogott, hogy könnyűbúvár- felszereléssel tanulmányozza a sarkvidék víz alatti világát A tudósok gazdag anyagot gyűj­töttek össze, mely bemutatja a földrész jégben megőrzött part menti vizeinek faunáját. Csupán a szovjet sarkkutató állomás kö­zelében több mint 400 féle álla­tot fedeztek fel. Többségük a Dé­li-sarkvidéken kívül sehol sem fordul elő a Földön. A tudósok egészen sajátos állati és növényi szimbiózis eseteit fedezték fel. Ki­derült, hogy a kétméteres vastag jégréteg alatt olyan különleges ví­zinövények találhatók, amelyek a hosszú, sarki éi szaka alatt nem fejlődnek. így a víz alatti életben is megfigyelhetők az életfolyama­0 A tudósok a Déli-sark jéghi­deg vizében 60 méteres mély­ségig ereszkedtek alá kutatási célokból. (APN) tok lecsökkenése. a növényvilág téli „alvása”. A víz alatti kutatások gazdag anyagát a tudósok külön kötetben tették közzé. 0 Részlet a műsorból. Árt-e a köny- nyű műfaj a szellemi fejlő­désnek? Oko­sabbak-e azok a nézők, akik az úgynevezett szórakoztató műsoroknál el­zárják a. ké­szüléküket? • Fogas kérdés, hiszen a „ko­moly” műfaj­ban is vannak üresjáratok, s a szórakoztatás is adhat fel­üdülést, sőt esztétikai él­ményt a maga nemében. Csak az nem ad sem­mit, ami nincs. A nézők például többször szóvátették, miért látnak olyan ritkán, s akkor is zömmel külföldi varietéműsorokat? A kérdés jogos, hiszen % leg­alább hat éve annak, hogy volt egyszer egy kamaravarieté, ta­valy pedig televarieté, azóta sem­mi. Pedig de jól jönne néha, különösen az úgynevezett „ne­héz” napokon, amikor ömlesztve zúdul ránk a világ összes tudo­mánya és szenvedése. Tudomá­nyos eszmecserék, ismeretter­jesztő kisfilmek, dráma az egyes csatornán, vitaműsor a kettesen. Sehol egy derűs sziget, ahol az ismeretek óceánjának átúszása közben meg is lehetne pihenni... Természetesen az ellenkező véglet sem jobb: a habkönnyű felfújtak áradata, szirupos limo­nádéval mígöntözve. Sokszor ép­pen a fűszer hiányzik belőlük, az ízléses, nagyvonalú kiállítás, a jó táncok, dalok, sok humor és lélegzetelállító akrobatika, hogy egységes, látványos keret­ben csillantsák meg a szórakoz­tató műfaj művészi erényeit. Bizonyára sokan fogadják örömmel a jó hírt: a tévé IV-es stúdiójában elkészült és hama­rosan képernyőre kerül a Tele­varieté, amellyel— a tervek sze­rint — ezentúl negyedévenként rendszeresen találkozhatunk. A (Varga Zoltán felvétele.) rendkívül hatásos díszletet Nagy Sándor, a parádés jelmezeket Szekulesz Judit tervezte, a han­gulatos zenéről Hajdú Júlia, a látványos táncszámokról Éogár Richard koreográfus gondosko­dott. a vezérfonalat a zenés mű­fajokban jártas Buzáné Fábri Éra tartotta kézben. Bánki Iván rendező és Mestyén Tibor opera- ' tőr pedig nagyszerű érzékkel té- vésitette a könnyűnek látszó, valójában igen nehéz produk­ciót. Ez esetben például a zenét taktusra, az artistamulatványo-' kát mozdulatokra, a táncokat lé­pésre kellett ismerniük ahhoz, hogy követni tudják a műsort, és a nézőkkel érzékeltetni tud­ják annak minden szépségét, ere­detiségét és izgalmát. Bánki Ivánnak egyébként nem ez az első találkozása a varieté­műfajjal. Az artisjtaoktatásról készített, Porond és iskola c. filmje első díjat nyert a madridi fesztiválon. Most is remek ira­mot diktált, maga is élvezte a felszabadult, mégis fegyelmezett játékot, s a látottak alapján a Telerarietét bízvást ajánlhatjuk a legigényesebb nézőknek is. Aki tehát szereti a látványos, igényes szórakoztatást, szeretne néha ki­kapcsolódni — nyugodtan kap­csolja be a készülékét. V. Zs. Klubok luxuskivitelben • Másfél évig dolgozott a Déli-sarkon a szovjet Mirnij sarkkutató ál­lomás közelében a Szovjet Tudományos Akadémia Zoológiái Inté­zetének hidrobiológus expedíciója.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom