Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-06 / 54. szám

1974. március 6. • PETŐFI NÉPE • 5 D élután 5 órakor a rémi pinceklub színes neon­jai a hosszú teremben vé­gigsugározzák a fényt. Kö­rülnézek. Talán még szebb, barátságosabb, mint négy évvel ezelőtt, amikor birto­PINCEKLUB, PROGRAM, PÉNZ Fiatalok Rémen kukba vették a fiatalok. S abból a tényből kiindulva, miszerint már kétszer is el­nyerték a Kiváló ifjúsági klub címet, jogos a feltevés, hogy itt egymást követik az érdekes, színvonalas programok. Ez az utóbbi kijelentés — sajnos — nem fedi a valóságot • • • Nehezen, kínos félmondatok­kal kezdődik a beszélgetés. Ha­tan adják egymásnak a szót: Patocskai Katalin, Horváth An­na, Fehér Rozália, Mók Mihály, Batíicz Sándor és Maráz József. Először is a találóskérdés-szerű megjegyezéseket kell tisztázni: ifjúsági klub. de mégsem az, százan is elférnek kényelmesen, a hétfői programokon azonban csak a tizenöt klubtag vesz részt, ha kérnének, talán , kapnának pénzt a rendezvényekre, ám mégsem adnak. Szóltak, kértek, javasoltak — aztán megunták, s hallgatnak... Kinek szóltak. kitől kértek, mit javasoltak, egyáltalán, eddig mit tettek a rémi fiatalok? A kérdések egy részére tulajdon­képpen már az esti beszélgetés előtt Rózsa György, a helyi ta­nács vb-titkára válaszolt. — Jelenleg 1641-en élnek a községben — tájékoztat a vb- titkár. — Kevés a fiatal, s min­dent megteszünk, hogy Rémen telepedjenek le. Sok olyan egye­dülálló öreg él a községben, aki megunva a magányt, a gyere­kéhez vagy a rokonához költö­zik. így a megüresedett tanácsi lakásokat a fiatal házaspárok­nak adjuk. Legutóbb például a Magyar-házaspár keresett fel bennünket. Magyar István a Dó­zsa Termelőszövetkezetben gép­szerelő, felesége a kisvendéglő­ben dolgozik. Novemberben tar­tották az esküvőt. Lakást kér­tek. Nem sokkal ezután a Sza­badság utca 9. szám alatt _ meg­üresedett az egyik kétszobás ta­nácsi lakás, ugyanis az idős bérlő elköltözött. Pistáéit decem­ber elején beköltözhettek. Sokan építkeznek a fiatalok közül. A tanács segítése jelen­tős: a telket kedvezményes áron, négyszögölenként 8, illetve 12 forintért vásárolhatják meg. A Dózsa Termelőszövetkezet ma­gánházépítésre 40 ezer forint kamatmentes kölcsönt ad. Leg­utóbb Józsefházi Antal és Gu­lyás László kapott kölcsönt a téesztől. A jó kereseti lehetőség egyre több fiatalt marasztal Rémen. Csaknem kétszáz fiatal dolgozik a helyi termelőszövetkezetben. Átlagos fizetésük 2400—2600 fo­rint. Betanított munkások, de egyre' többen szerzik meg közü­lük a baromfitenyésztésiszak- munkás-bizonyítványt. Tavaly a községbeliek 725 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. A termelőszövetkezet gépműhelyében, keltetőüzemé­ben, a baromfitelepen, s az iro­dákban működő, valamint a traktorosokból alakult szocialis­ta brigádok az elmúlt évben 33 ezer forintot gyűjtöttek össze az iskola bővítésére. A három új tanterem kialakításából lehető­ség nyílt arra. hogy megszüntes­sék a délutáni tanítást. Az idén ugyancsak a szocialista brigá­dokban dolgozó fiatalok segítsé­gével 50 négyzetméteres torna­szobát alakítanak ki az iskolá­ban. A harminckét tagú közsé­gi KTSZ-szervezet idei tervében szerepel még a hét hektárnyi park kialakítása. — A rémi fiatalok szórakozási lehetőségére csupán egyetlen példát említek: a környékbeliek, sőt gyakran a bácsalmásiak is az itteni művelődési házba, pince­klubba vagy a presszós kisven­déglőbe járnak zenét hallgatni, táncolni — jegyzi meg Rózsa György. — 1969-ben alakíttattuk újjá a művelődési házat, s 1971- ben mintegy 200 ezer forintos beruházással készült el a pince­klub. A termelőszövetkezet a művelődési házban rendszeres szakmai és , politikai oktatást tart. Sok látogatója van a színház- és mozielőadásoknak. A pinceklub­ban a fiatalok szervezik a prog­ramot. Mint azt a vb-titkár is mondr la, a község gazdasági, társa­dalmi vezetői elégedettek a fia­talokkal, szorgalmasan, jól dol­goznak, ha kell, társadalmi mun­kát végeznek. Ezek után nehéz elképzelni, hogy saját szórako­zásukat nem tudják megszervez­ni. Arról panaszkodnak, hogy a klub foglalkozásaira mindössze tizenöten járnak. S a töb­biek ...? — A klubot éppen úgy, mint a művelődési házat, a Dózsa Ter­melőszövetkezet tartja fenn — magyarázza Patocskai Katalin klubvezető. — A félreértések el­kerülésére mindenekelőtt azt kell elmondanorn, hogy ez a pince­klub a szó szoros értelmében nem ifjúsági klub. Tizenöten 9 Rózsa György: ,,Mindent meg­teszünk, hogy a fiatalok itt telepedjenek le... ” alakítottunk egy klubot, s heten­te egyszer, hétfő esténként meg­kapjuk a pincehelyiséget. Ilyen­kor irodalmi, komoly zenei, po­litikai előadásokat tartunk, amelyre a többiek nem jönnek el. Pedig már többször is hívtuk őket. persze, más napokon, ha táncolni lehet, zsúfolásig meg­telik a klub. — A művélődési ház igazga­tója, Juhász János is több alka­lommal azzal utasította el kéré­sünket, hogy tizenöten nem ve­hetjük birtokunkba ezt a nagy helyiséget — jegyzi meg Fehér Rozália. — S a jó tanács is ké­zenfekvő: először bizonyítsunk, szervezzünk érdekes, színvonalas programot, s .ha több tagja lesz a klubnak, akár mindem napra megkapjuk a pincét. Elhiszem, hogy az irodalmi, politikai be­szélgetéseink, szellemi vetélke­dőink, vitáink nem mindenkit érdekelnek, s talán nem is túl­ságosan érdekesek. De a színvo,- nalas programok szervezésére egy mozgékony klubvezetőre len­ne szükség. A pinceklub létre­hozása után a művelődési ház igazgatója volt a klubvezető. De ő lemondott. Vajon miért? Az új vezető Patocskai Katalin lett, aki az itteni iskolában tanít, s bőven van elfoglaltsága. Horváth Anna említette meg: a pénz sem elég. A termelőszövet­kezet évente 150 ezer forintot ad a művelődési háznak, s a pin­ceklubnak. Ebben az összegben a művelődési ház igazgatójának fizetése is benne van. A klubra egy év alatt körülbelül 5 ezer forint jut. Kevés. A termelőszövetkezet pártszer­vezete minderről nem tud. Miért nem? Mert a fiatalok elhallgat­ták problémáikat. Pedig bőven lett volna lehetőségük, hogy fel­tárják azokat az akadályokat, amelyek, a munkájukat nehezí­tik. Patocskai Katalin és Fehér Rozália is a pártszervezet tagja. Sőt, Fehér Rozália pártmegbíza­tása éppen a ' KISZ-esek patro- nálása. Arra, hogy a művelődési ház és az ifjúsági klub vezetői között bizonyos — nem is új keletű — nézeteltérések, ellentétek van­nak, csak hosszas találgatásom után derült fény. Hogy ennek gyökerei hol találhatók, nem ku­tattam tovább. Nem ez a lényeg. Ezeket az egyre súlyosbodó problémákat viszont mielőbb fel kell számolni, mert így harmad­szor aligha nyerik el a rémiek a Kiváló ifjúsági klub címet. Er­re pedig a szinte egyedülállóan berendezett pinceklub valósággal kínálja a lehetőséget. Tárnái László • Patocskai Katalin, Horváth Anna, Fehér Rozália, akik eddig el­hallgatták problémáikat. Képek, szobrok kirakatban Baján, a városközpont , egyik meghitt, csendes utcácskájában, ahol nem járhatnak ai autók, traktorok, nem ütnek zajt a gé­pek, motorok, hol alkalom van a nézelődésre, tűnődésre, a kí­váncsi szemlélődésre, nos ebben az utcának alig nevezhető közben létrehozták a megye (vagy az ország?) első állandó kirakatgalé­riáját. Itt, a tíz méter hosszúságú, tá­gas, magas, világos, „talpig-üveg”, szép kirakatban, ha arra jár a sé­táló, ha odavetődik az idegen, ha a kíváncsiság, s a szépség szere- tete odacsalja az érdeklődőt, min­dig láthat valami szépet, érde­keset. Nappal a nap sugarait ve­rik vissza az üvegek, este fényes kivilágítás üdvözli az érkezőket. Nem üzleti cél, nem holmi vá­sári érdek — bár az sem közöm­bös! — nem efféle praktikus cél, megfontolás sürgette életre e leg­fiatalabb „kiállítótermet”, ezt az aprócska, de első látásra oly ro­konszenves intézményt. Sokkal, de sokkal mélyebb és igazabb, szebb okok késztették cselekvés­re azokat, akiknek megköszönhe­tő a megszületése. íme, kettős cél: rendszeresen, időről időre — állandó helyen — alkalmat adni a művészeknek, s az amatőr festőknek, szobrászok­nak, grafikusoknak a bemutatko­zásra; arra, hogy a nagyközönség elé tárhassák legújabb műveiket; másrészt ilyen módon is segíteni, alakítani a közízlést, elősegíteni a korszerű látás kifejlődését. E kettőhöz harmadiknak odavehet- jük azt is, hogy egyútjtal e galé­ria a városképet is szépíti,, te-, hát mint környezet-esztétikai té-. nyező is említést1 érdemel. Az elmúlt év őszén született meg a kirakatgaléria. Az egy hó­napig tartó első kiállításon három helybli művész újabb alkotásait láthatta a közönség. B. Mikii Fe­rencet, Weintrager Adolfot és ifj. Éber Sándort nem kellett bemu­tatni a bajainknak. Naponta sok­sok ember gyönyörködhetett ked­vencei képeiben. Ezt követte a bajai fiatal amatőr képzőművészek közös bemutat­kozása, akik a régóta tekinté­lyes Rudnai Gyula Körben tanul­ták — és tanulják — a művészet „mesterségét”. S utána a most is látható Miskolczy Ferenc-kiál- lítás következett. A hetvenöt éves művész hosszú évtizedek óta szo­rosan összeforrott Baja kulturá­lis életével, sőt, egyik formálója, lelkes szervezője is volt, sokáig. Festményeit, akvareiljeit. s szob­rait — kisplasztikáit — néhány napig még megtekinthetik a vá­ros lakói. Márciusban az eddig mindenfé­lé sok sikert elért Görbe Ferenc művészi fotói, azután két kecs­keméti, majd két pécsi képzőmű­vész alkotásai kerülnek az üve­gek mögé. Az év második felé­ben 'ismét a Rudnay-kör tagjai mutatják be új alkotásaikat. A kirakatgaléria tárlatai általában négy-öt hétig vannak nyitva. Érdekes megfigyelni az arra vetődő járókelőket, a látogatókat. Akad köztük mindenfajta. Vgn, aki elmegy a hosszú kirakat előtt gyanútlanul, ügyet sem vetve ar­ra, hogy mi van az üvegek mö­gött. (Ok vannak legkevesebben.) Más oda-oda vet egy pillantást, esetleg meg is áll egy-két má­sodpercre, aztán továbbmegy, Megint más megáll, hosszan néz, nézi egyik vagy másik művet, el­mosolyodik, elkomorul az arca, vagy éppen elcsodálkozik, meg­csóválja a fejét, hümmög. elége­detten bólint: egyszóval reagál. Figyelem őket, s látom rajtuk a hatást. ! Az a jó ebben a kirakatgalériá­ban, hogy azok is „látogatják a tárlatokat”, akik egyébként nem mennének el a múzeumba vagy -a; közművelődés egyéb ,,fellegvá­rába”. Azok is szembetalálják -magukat’ a művésszel, s alkotá­saival, akik eddig csak hírből hal­lottak róla, akiket eddig köze­lebbről nem is érdekelt a mű­vészet. Először „belekóstolnak”, s aztán — különösen ha megtet­szett nekik az, amit láttak — új­ra eljönnek, erre veszik útjukat. Ez a jó ebben a kirakatgalériá­ban. Ezért üdvözöljük annyi sze­retettel a születését, létét. S ezért kívánunk néki hosszú életet. Iz­gulunk érte: kerülje el a korán elhalt, jó kezdeményezések sor­sát. Varga Mihály Pont, pont, vesszőcske A régészek igazolnak egy népmondát Hányszor érezzük, hogy megful­ladunk a ránkzúduló ismeretek áradata alatt! És amit ma meg- jegyzünk, azt holnapra elfelejt­jük, vagy amíg adatok „betáp­lálásával” vagyunk elfoglalva, nem marad időnk élményeink ér­telmes végiggondolására, vagy ér­zelmi átélésére. Pedig néha egyetlen villanás közelebb visz a lényeg meglátásához, mint adatok sokasága. A tanulás is azért fá- raszt sok embert, mert görcsösen hozzáköti magát az anyaghoz nem mer közben játszani, felol­dódni, lazítani. Holott az okos játék mindent megszínesít, érde­kesnek mutat, sőt izgalmasnak. Többet kellene játszanunk, hogy bölcsebbek legyünk, kérdés: hol találunk felnőttekhez illő, komoly játékokat? A kérdésre mindjárt kész aján­latokkal válaszolt a Pannónia Filmstúdió azzal, hogy bemutatta a tavaly készült és az idén közön­ség elé kerülő mozi-, valamint te­levíziós rajz- és bábfilmjeit. Pon­tosabban néhányat az idei újdon­• • • ságok közül, de ezekből is meg­állapítható, hogy rajzfilmgyár.tá- sunk játékosan és fáradhatalanul keresi az új utakat. Különösen a filmek mondanivalója igen ere­deti és figyelemre méltó, csupán a formai kifejezés nincs hég min­den esetben szinkronban a tarta­lommal. Persze nem mindig az a leg­fontosabb, hogy a játék legyen tökéletes, hanem a gondolat, amelynek a közvetitésére vállal­kozott. Élmény, ha a kettő olyan összhangban van, mint Jankovics Marcell pár perces remeklése, az „Add tovább, szamár a végállo­más.” Ragyogó formai bravúr és szikrázó figyelmeztetés, hogy mi­lyen veszélybe sodorhatják az emberiséget saját veszedelmes játékai. Vajda Béla Jócselekede­tek c. filmje viszont sem a stílu­sával, sem morbid humorával nem ébreszt egyebet a nézőben, mint viszolygást. Cseh András Ambíciója azt mutatja be köny- nyedén, szellemesen, hogyan tör- pül el az ember abbeli- igyeke­zetében, hogy neki nagyobb ku­tyája, kocsija, háza legyen, mint a másiknak. Kovásznai György: „Ca ira” c. filmje festői látomás, érzelmekben, színekben gazdag fejezet a francia forradalomról. Külön tanulmányt érdemelne Macskássy Kati lélegzetállító tudósítása a gyerekek világából. A „Gombnyomásra” c. filmet maguk a gyerekek rajzolták, mozgatták, ők is mondják alá a kisérőszöveget, s ez a tanulságos, ér.tőn szerkesztett vallomás sok újat mond nekünk a mai óvodá­sok, és tizenévesek vágyairól és arról, hogyan látják a jelenide­jüket és milyennek képzelik el a jövőt. Az egészen kicsik rajzain még békésen élnek egymás mel­lett a mesebeli lények és a mo­dern szerkezetek. Az általuk fes­tett egekben nem zavarják egy­mást az angyalkák és az űrha­jósok, sőt azt is kitalálták, hogy egyszer gyártanak majd olyan ra­gasztóanyagot, amellyel minden ember erős szárnyakat tapaszthat magára. A nagyobbak viszont ar­ról ábrándoztak, hogy egyszer megfordul a sorrend, a. múlt jö­vő lesz és mi végre megverjük a törököket. Aztán, ahogy kinőttek az alsóbb osztályok padjaiból, úgy fordult érdeklődésük a kép­zelet bájosan naiv csapongásából a gépesített jövő felé, amelyet úgy képzeltek el, hogy gombnyo­másra majd mindent megold. Gombnyomásra bújnak ki a föld­ből a városok, gombnyomásra tel­jesülnek a kívánságok és gomb­nyomásra boldog lesz mindenki: apa, anya és a gyerekek... Hát, ha gombnyomásra ez'még nem is megy, de talán azok a szü­lők, akik megnézik a filmet oko­sabbak, megértőbbek és türelme­sebbek lesznek. Hiszen a gyere­kek a gépek korszakától sem várnak egyebet, csak több figyel­met, szeretetet és boldogságot. Jó, hogy a rajzfilmesek — régi szokásukhoz híven — nem feled­keztek meg a gyerekekről sem. A tv mesesorozataiban üdvözöl­hetjük a rádióból már megismert, űrjáró Mikrobit és Foky Ottó va­rázslatos mesebábjainak koszorú­jában Mirr-Murr kandúrt. Kár, hogy a gyönyörű színeket még csak kevesen élvezhetik. Nevelés­ről szól — de már a felnőtték­nek —, Szabó Sipos Tamás nép­szerű „Magyarázom” sorozatának új folytatása. Érdemes bekapcso­lódni a nézésébe, mert dr. Agy professzortól ismét sokat tanul­hatunk. összegezve: a Pannónia Film­stúdió munkatársai zömmel szép és hasznos játékokkal örvendez­tettek meg bennünket. A vetítés alatt úgy éreztem magamat, mint gyermekkoromban, amikor rájöt­tem, hogy a pont, pont, vesszőcs­kéből nagyon eredeti fejecskéket lehet kialakítani. Semmi az egész: pont, pont, vesszőcske. De a fej már egy emberke feje és legjobb rajzfilmjeink ezt az emberkét tanulmányozzák, okosítják, for­málják stb. szeretettel, aggoda­lommal, iróniával és művészi fe­lelősséggel. V. Zs. A lengyel folklórral foglalko­zó szakemberek már régóta is­merik azt a népmondát, amely szerint az Északnyugat-Lengyel- országban levő Goplo-tó mélyén egy ősi város rejlik, amely időt­len időkkel ezelőtt elmerült. A régészek nemrégen a Goplo- tó partján felfedezték két na­gyobb település maradványait, amelyek, az időszámításunk előt­ti XIII.—XIV. századból szár­maznak. Sikerült megállapítaniuk e te­lepülések történetét is. Hosszú évekig tartó virágzás után vg? szélybe kerültek a települések: a tó vizszintje emelkedni kezdett. A települések lakosai évszáza­dokon át küzdöttek a fenyegető veszély ellen, ám a tó végül is elnyelte házaikat. Néhány évszázad múltán a víz apadni keádett. Napjainkban a tó vízszintje körülbelül olyan, mint amilyen az időszámításunk előtti VII. században volt és az épületek vízhordalékkal borított maradványai a partra kerülték. 9 Égig érő virágok között légitaxik röpködnek a kicsinyek képzeletében. (Foto: Somfai István) 9 Az általános iskolások a „robotemberben” bíz- . nak, hogy az majd megérti és szereti őket. Rész­letek a Gombnyomásra c. rajzfilmből. 9 Miskolczy Ferenc: A város főtere (olaj)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom