Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-05 / 53. szám

1974. március 5. • PETŐFI NÉPE • S Kabaré A legszőrakoztatóbb „kijózaní­tó” film, amit valaha csak lát­tam. Egyik karjával megragad, beránt a „tiltott gyönyörök” fél­homályos paradicsomába, ahol a „csinosnak” mondott női zene­kar ruharepesztő „bájait’’^ csak a majdnem pucér táncosnők rá­menős és közönséges érzékisége múlja felül. A mulattató gépe­zet tökéletes. Hibátlanul forog­nak a kerekek, ám a film azt is leleplezi, hogy mi mozgatja, mi­lyen célok szolgálatában áll, mi­ről tereli el, vagy mire irányítja a figyelmet. A néző ül a székéhez szegez­ve, nézi a filmvásznon örvénylő produkciót, a flitterek, harisnya­kötők, izzadt női húsok érzéki rohamát a pénztárcák bevételé­re, ámul, retteg és undorodik. Többszörös vetületben látja a mutatványt. Egyszer olyannak, mint a filmbeli mulató törzskö­zönsége, akik szórakozni akarnak a pénzükért, aztán felfedezi az összefüggést a fizetővendégek vaskos ízléstelensége és a szín­pad erre spekuláló ördögi mecha­nizmusa között, és rájön, hogy amit lát elválaszthatatlan a har­mincas évek Németországától. Az 1931-es év berlini kabaréja nem csapja be a közönségét. Azt kapják eszmében, látványban, értékben, amit a fasízálódó társa­dalom kínál nekik: ocsmány tréfákat, katonásan menetelő nőimítátórokat, a ferde hajla­mok, kificamodott ízlések, s a meghülyített fejekbe becsempé­szett fajgyűlölet igazolását. Ol­csó mámort, amelyért drága árat kell fizetni. És amíg torm bolva forog a színpad és őrjöng a mélyen tisztelt pénz- és hata- lomsóvár publikum, kint az ut­cákon. házak sötét zugaiban ár­tatlan embereket vernek holtra a karszalagos legények. A rendező, Bob Fosse, helyen­ként érezhetően nem tud szaba­dulni az amerikai filmek hagyo­mányaitól, ez főként a látványos beállításokban és a helyenként érzelmesre hangolt jelenetekben érezhető, de végül is az összkép hibátlan. A film alaphangja nyers, felkavaróan őszinte és eredeti és annyira filmszerű, hogy egész köteteket mond el a fasizmus lélektanából egy-egy arccal, közelképpel, vagy egy képtelen szituáció képi megfo­galmazásával1.: Bűvészként keveri a lapjait. Mié a kabarészínpad harsány csinnadrattájában az emberiség torkának ugrani készülő Német­ország társadalmi és politikai arcképéi rajzolja meg ordító színekkel, vastagon emelve a brutális vonásokat, a három fő­szereplő pikáns háromszögében NYELVŐR a belső rothadást ábrázolja ele­gáns, pasztellfinomságú tónusok­kal. A szörnyeteg, aki mindent és mindenkit megront maga kö­rül: jóképű, dúsgazdag, jól ne­velt fiatalember. Nem piszkítja be ápolt kezét mások vérével, mégis undorodunk tőle. mert sem­mivel sem jobb, bűntelenebb vagy veszélytelenebb azoknál, akik ököllel hajtják végre az egész vi­lág megrontására törő szándéka­it. A kitűnő szereplőgárdából is kiragyog, a Kabaré fő attrakció­ja, Sally Bowles, akit Liza Min-, nelli alakít. Hatalmas rojtos szem­pillák. óriási, kerek szem, furcsán elrajzolt arc ez Sallv, a bájos, a kedves, az utánozhatatlan. Tün­döklő színpadi jelenség, bravúro­san táncol és énekel, de arra is képes, hogy átmelegítse kissé közhelyízű szerepét. Sally nem veti meg a pénzt és a férfiakat, könnyelmű és vidám, de azt is tudja, hogy mindez átmeneti ré­sze az életének. Konokul és meg­szállottan hisz a művészetben és ettől válik ez a furcsa, bolondos figura — emberré. • Méltó partnere a Ceremónia­mester szerepében. Joel Grey, aki démoni szakértelemmel és ciniz­mussal irányítja a korabeli kö­zönség ízlését és gondolatait, a horogkeresztékkel megjelölt irány­ba. Félelmetes figura: az egyet­len. aki mindent tud azokról, akik körülveszik, s ezt a hatalmát- használja fel arra, hogy elbolon- dítsa, a markában tartsa őket. A pénz bűvöletére tanít, a gyengék leigázására, a „másfaj- tájúak”, a más véleményűek gyű­löletére. Ismerős figura azon _a kabarészínpadon. amelyen a mű­sor ma is a régi. csak a szerep­lők változtak. V. Zs. 9 A lányok is értenek az asztali focihoz. 9 Jobbra: ú.i bemutatóra készülődnek a színjátszók. (Tóth Sándor felvételei Az ifjú város művelődési központja Petőfi szülőhelyének jogi minősítéséről a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának 16/1972-es határozata intéz­kedett, teljesítve a kiskőrösiek régi kívánságát. Kiskőrös vá­ros. Most, azt tudakoljuk: rendelkezik-e az új feladatköré­hez szükséges adottságokkal. Az 1968-ban megjelent Kislexikon szerint: „A város na­gyobb lélekszámú település, amely a környező terület társa­dalmi, gazdasági és kulturális központja”. A Magyar Értel­mező Szótár is fontos feltételként említi, hogy „valamely vi­dék gazdasági és művelődési központja legyen.” Futó látogatáson Kiskőrös központjában sétálgatva föltű­nik, hogy a forgalom, az életritmus élénkebb, mint a fal­vakban. A centrumban modern házakat, csillogó kirakatokat, gondozott utcákat, tereket láthatunk. „Kifelé” haladva gyor­san fogy a városias hangulat, fgy vaii ez más alföldi váro­sokban is. Liza Minnelli Sally szerepé­ben. Nyilvánvaló, hogy a vasbeton­csodák, a toronyházak, a zúgó autófalkák önmagukban nem mi­nősítenek egy települést. Az ipar is fontos tényező! Most már gyár­kémények. modern üzemcsarno­kok a gazdasági fejlődés útjelzői, a további gyarapodás biztosítékai Kiskőrösön is. Nem válaszolhatunk egyértelmű igennel, arra a kérdőre,.hogy,a város betöKteéíáh«3^10Ú8^^íafriá pont funkcióját. Természetesen csak hosszú, következetesen ser­kentett és támogatott folyamat révén válhat egy település kultu­rális centrummá. Csak akkor, ha a felgyülemlett, csoportosult szel­lemi kapacitás nagyobb feladatok ellátására is alkalmas, ha mű­ködnek a megfelelő intézmények. Működnek és hatékonyan formál­ják a lakosság szemléletét. Jelképnek, sürgetésnek,^ bizta­tásnak egyaránt tekinthető, hogy az Elnöki Tanács okiratának az átvételekor avatták föl a megye legkorszerűbb művelődési intéz­ményét A 3710 négyzetméter alapterületű palotát a költő szü­lőházának a közelében építették föl. A tévéközvetítések révén az egész országban ismerik ötszáz fős nagytermét. A jó arányú, az igényeket szín­vonalasan kielégítő épület Báh- ner József mérnök tehetségét, .szakértelmét dicsén, AArnä.^em, gek. klubszobák egy részét átme­netileg nem kimondottan kultu­rális célra használják és emiatt a kiscsoportos foglalkozásokhoz nincs elég hely.) Az ötezer köb­méter beépített térfogatú könyv­tárat idén tavasszal adják át rendeltetésének. A mutatós épü­let messziről hirdeti, hogy sokat javultak, javulnak Kiskőrös vá­rosban a művelődés feltételei.^ Farkas Ágnestől, az intézmény egyik munkatársától érdeklőd­tünk a „kísérleti évről”. Milyen változások tulajdoníthatók az új művelődési központ tevékenységé­nek, miként segíti a kulturális centrum a városiasodás folyama­tát — így fogalmaztuk meg első kérdéseinket. — Sikerült vonzó színházi prog­ramot összeállítani. Szerződést kötöttünk a Madách Színházzal, a szegedi, a kecskeméti társulat­tal a Mikroszkóp Színpaddal. Több féle bérletet bocsátottunk ki. Az első előadások telt házakat von- . zottak. Sajnos, éppen ezek sike­rültek a vártnál valamivel gyön­gébben. 320-an „foglalták le” egész évre előre a helyüket a prózai előadásokra. Népszerű a diákbérletakció és a zenés soro­zat is. Tavaly csaknem tízezren látogatták a kiskőrösi színházi előadásokat. Kezdetnek nem rossz. — Mi iránt nyilvánult meg a legnagyob érdeklődés? — A felemelt helvárak ellené­re a Mikroszkóp Színpad „Tiszta vizet a fejekbe’’ című műsorátte­kintették meg legtöbben. Mindkét előadásukon szükség volt a pót­székekre is. — Jó híreket, hallottunk önte­vékeny csoportjaikról. — A,Betűik, .yegy^kórus^.az. iöégész évtón .rehaszéíSfeéó prőbált. Á megyei bemutatón kedvezően nyilatkoztak az énekkarról igé­nyes szakemberek is. Az ÁFÉSZ támogatásával működik a szim­fonikus zenekar. Átlagosan ha­vonta két alkalommal lépnek a nyilvánosság elé. Jártak Jugo­szláviában, fogadtak több csopor­tot. szerepeltek társadalmi ünnep­ségeken. A menyecske- és a gyermek néptánc csoportok gon­dokkal küzdenek. Hol a megfele­lő próbaterem hiányzik, hol a kí­sérő muzsikus. Több esztendeje működik a színjátszó szakkör. Az öntevékeny csoportok között talán a képzőművész szakkör a legaktívabb. Tavasszal alakultak újjá és már két kiállítást rendez­tek. Három szakköri tag munkáit elfogadta a megyei téli tárlat zsű­rije. Megrendezték Kecskeméti István önálló . kiállítását. Az ÁFÉSZ őket is segíti: foglalkozá­saikat a szövetkezet által rendel­kezésükre bocsátott helyiségben tartják. — Gondolnak-e a gyerekekre? — Szeretnek bábozni a gyere­kek. önálló műsort adtak, több­ször is. bemutatták műsorukat a megyei fesztiválon. Kedveltek az Állami Bábszínház vendégjátékai. Mindig elkel valamennyi jegy. A felsőtagozatos tanulók egy cso­portja "heti két alkalommal az Űttörőklubban talál magának szó­rakozást. — Nincs helvünk arra, hogy a művelődési központ működéséről a teljesség igényével számoljunk be. Arra kérem, hogy a legsike­rültebb megmozdulásokról tájé­koztassa olvasóinkat. — Kivettük a részünket a Pe- tőfi-évforduló méltó megünnep­léséből. Itt tartották a Szóljatok i ^^p &7ay^k.j^k Pjetőfiról országos. ^^nímetToöbkulföldi csöpórt is bemutatkozott intézményünkben. Meglepően sokan látogatják a ki­állításokat. az amatőr együttesek műsorát, no és Bergendiéket. Köszönjük az információkat. Ügy gondoljuk, hogy a művelődé­si központ dolgozói is hozzájárul­tak ahhoz, hogy Petőfi szülőhelye a szó teljes értelmében várossá váljék. Minden remény megvan arra, hogy Kiskőrös kulturális életét példának tekintsék a tele­pülés vonzási körzetében. Heltai Nándor 55 i Apaszem”-ek vigasztalása T í Hány nyelv van Ezt a kérdést sűrűn felvetik. De lehet-e rá megnyugtatóan válaszolni? Amint látni fogjuk, lehet. Ezzel a kérdéssel Tótfalusi István is foglalkozott. Bábel örö­kében című. e rovátban már ré­gebben ismertetett könyvében. Részben az ő feladatait használ­juk fel. A nyelvek sokféleségét éppen Bábel tornyának építésével kap­csolatban a Biblia is magyarázza. A haragvó Isten az addig egy­séges nyelvet hetvenkettőre tör­delte szét. De miért éppen any- nyira? A mezopotámiai kultúr­körben a tizenkettes számrend­szer fejlődőt ki. A hetvenkettes „kitüntetett” számot az alapszá­mot önmaga felével megszorozva (12x6) kapták. Ennek a számrend­szernek ma is megvannak a nyo­mai: a napnak 2x12 órája van, a kört 30x12, vagyis 360 fokra oszt­juk fel. Ezt a szent 72-es számot az arabok is átvették, noha már tízes számrendszerben számoltak. De hozátettek még egyet, mert* „egy az isten”. Allah, és ezért őa páratlan számot szereti. Ezért az arabok szerint a nyelvek száma is csak 73 lehet. A Biblia nyomán a keresztény ( ókorban és a középkorban ragasz­kodtak a 72-es számhoz. Pedig a népvándorlások során újabb és újabb népek tűntek fel. így a gó- tok, vandálok, longobárdok. hu­nok, avarok, törökök, magyarok, vikingek, tatárok, de az ő nyel­vüket nem vették figyelembe. A nagy feledezések és az ame­rikai indián nyelvek megismerése változtatta meg a nyelvek számá­ról alkotott véleményt. 1787-ben már egy Szentnétervárott kiadott útikönyv 200 nyelvet ismert, 1800- ban a spanyol Hervás már 300 nyelvről tudott. A német Adelung 17 év múlva már 500 nyelven is­mertette a Miatyánk szövegét, és megközelítően 3000-re becsülte a nyelvek számát. A nyelvtudomány fejlődése és a^ nyelvekről való ismeretek nagyarányú gyarapodása kellett a világon? hozzá, hogy a nyelvek számát megállapíthassák. Az UNESCO Adelung megállapításait igazolta: egy 1954-es felmérés alapján kb. 3000 a világ ma élő nyelveinek száma. Ugyanilyen eredményre jutott 1957-ben a londoni Antro­pológiai és Szociológiai Társaság is: az emberiség jelenleg 2796 nyelven beszél. Azóta is ez a szám járja, amikor a világ nyel­veinek a számáról van szó. Hihetetlenül nagy szám ez. De lefaraghatunk belőle, ha figye­lembe vesszük, hogy az amerikai indián nyelvek száma óvatos becsléssel is 800. az afrikai nége­rek is kb. 500 nyelven beszélnek, ugyanenyire tehető Ausztrália, Uj-Guinea és Óceánia bennszü­löttei nyelvének a száma is. így kb. csak 1000 nyelvet kell „szét­osztani”. Ha az emberiség számát (3 mil­liárd) viszonyítjuk a kb. 3000 nyelvhez, akkor egy nyelvet egy­millió embernek kellene bszélnie. De nem így van: vannak olyan nyelvek, amelyeknek több mint 100 millión felüli használójuk van, néhány nyelvet pedig csak néhány száz ember beszél. Érde­mes megjegyezni, hogy az embe­riség fele a 6 legelterjedtebb nyel­vet használja: a kínai, angol, hirtdusztáni. orosz, spanyol és né­met' nyelvet. A további, sorrend a japán. arab. indonéz, francia, ben- gáli, portugál és olasz nyelv. (Az elsőnek említett kínai nyelvet 620 millió, az utoljára említett olaszt pedig 60 millió ember be­széli.) Minket, magyarokat az is érde­kel. hogy hányadikak vagyunk a világ nyelveinek listáján. Nyel­vünk a 29-ik azok között a nyel­vek között, amelyeket több mint 10 millió ember beszél. Sport­nyelven szólva, nem rossz helye­zés ez. De kötelez is: az emberi­ség ügyeiben, való cselekvő1 rész­vételre, főként pedig nyelvünk megbecsülésére, további kiműve­lésére. Kiss István Meg akarjuk vigasztalni azt az „apaszemet”, amely — a Magyar Nemzetből kölcsönvett karikatúra szerint — ilyen perspektívából látja a divatot. — Mi volna, ha a lányunkat nem mindig a legutolsó divat szerint öltöztetnéd!? Ne aggódjon, nem tart már so­ká. Remélhetőleg. Mert azért a divat — nyilván a jövőben is — megőrzi legfőbb jellegzetességét: a szeszélyességet. Meg aztán, ugye, — „a nők szívét ki isme­ri?” Egyelőre az a helyzet, hogy jobb világra tekinthetnek hama­rosan a szorongó „apaszem”-ek. Legalább is a hamburgi Die Welt szerint bizonyos fokú tanácsta­lanság tapasztalható a divat ber­keiben. „Nincs egységes vonal” — állítja a lap. Egyik nő a nőies vonalra esküszik, a másik a klasszikus mellett' tör lándzsát, míg a harmadik a sportos mel­lett teszi le a garast. Most légy okos — Domokos! Mi hát az irányadó? Hagyjanak fel nőink a minivel, csak mert maradi „apaszem”-ek ott is vala­mit látnak, ahol nincs semmi? Bízzuk csak az ügyet férfiúi össz­társadalmi „elvárásokra”. Ne el­fogult és rövidlátó „apaszem”-ek döntsenek a divatnak olyan fel­hajtásairól, amik a tárgyilagosan szemlélődő kívülállók közérzetét javítják. Avagy a maxit vessék le höl­gyeink? Minek? Kitalálták ők igen ügyesen és kedvesen, hogyan lehet a maxikat ravaszdi hasíté­kokkal mini-hatásúvá fejleszteni. Mert azért a technikai forrada­lom a divatot sem kerüli el. Netán a jövőben csupán a szok­nyához kössék magukat nőink? Semmi értelme ilyen egyoldalú­ságnak, miután megismerték a nadrág előnyeit is. Viseljék csak mindet felváltva. Egyszer kecsegtessenek minket miniben, másszor titokzatoskod- janak csak maxiban. Ez utóbbi­nál nem feledkezve meg termé­szetesen az egészségügyi, vala­mint esztétikai szempontból sem közömbös felvágásokról, nyílások­ról. hasítékokról. Hordjanak szoknyát, ha olyan partnerrel járnak, akinek a hajától az övéké nem különbözik hosszban s hul­lámosságban. így megelőzik eset­leg kellemetlen félreértéseket. Máskülönben a nadrágot se dob­ják el. Visszatérve a divatban elural­kodott bizonytalanságra, a Die Welt-tel együtt mi is feltehetjük a kérdést: talán ráuntak a nők a divat gyors váltakozására? Lehet" benne valami. Szoknya, nadrág, mini, maxi — szoknya, nadrág, mini, maxi ismétlődött évről évre a divat és mindegyre gyorsuló körforgásban. A végén — napjainkban — talán kezde­nek ráébredni lányaink, asszo­nyaink, hogy több variáció nincs a magukra ölthető öltözékekben. Kipróbáltak átmeneteket, mint például a midit a mini és a maxi között felélték a változatok le­hetőségeit a színek, minták dús kihasználásával, s íme eljutottak oda. ahol minden divat kezdődik. Mindenki azt hord. ami tetszik neki. T. I. KÖNYVESPOLC A nyelvtudomány ma Az emberi nyelv mindenféle emberi társas tevékenység egyik nélkülözhetetlen eszköze, mégis az emberek általában keveseb­bet foglalkoznak vele, mint bár­melyik más tudománnyal. Ezt a hiányt pótolja a Gondolat Kiadó hasznos sorozata, amelynek leg­újabb kötetét Szépe György ál­lította össze azzal a céllal, hogy bemutassa a „mát”, mint a nyelv- tudomány fejlődésének egy állo­mását. A kötet öt fejezete tükrözi a nyelvészet jelenlegi helyzetéről alkotott felfogásunkat. • Elsőként a strukturális nyelvészet köréből közöl öt szemelvényt, majd a matematikai nyelvészettel fog­lalkozik, s igen figyelemremél­tóak a generatív nyelvészetről közzéadott fordítások. A megér­tést, eligazodást segíti, hogy a bemutatott irányzatok _egy-egy képviselőjének műveiből vett részleteket, tanulmányokat _ kis bevezetők, a szerzők és az irány­zatok bemutatása előzi meg. A bevezető tanulmány pedig világos tudománytörténeti hát­térbe helyezi a mai nyplvészeti irányzatokat, szembesíti az úgy­nevezett hagyományos nyelvésze­tet a modern nyelvkutatást elin­dító mozgalommal, s struktura­lizmussal. Főleg azoknak ajánl­juk, akiknek foglalkozásához hozzátartozik a nyelvtudomány még alaposabb ismerete, vagy ápolása. Jó szolgálatot tesz azok­nak is, akiket ez a témakör fog­lalkoztat és minél többet szeret­nének megtudni a nyelvtudo­mány mai helyzetéről és szere­péről. V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom