Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-31 / 76. szám

■ m s ¥■ »3 m ’ MŰVELŐDÉ S • I ROD ALOM • MŰVÉSZET »IRODALOM • MŰVÉSZET \ || v/'i.. '■.v'-U 'V-V. ■’xís^'k ^/.-v. '5^a :f :.l. ' ->- r„ - / ; w:-,: -"... ; . - ... ; . ß%> * * EGY ASSZONY TÖBB SZEREPBEN KÖNYVESPOLC Klub és könyvtár a kocsmában , Tiszakécske és Nagykőrös között éppen úgy ragyog a tava­szi ég, éppen úgy szikrázik a levegő a sok napsugártól, mint messzebb, akárhol: a távoli városok felett, az autósztrádák mentén, mint mindenütt, ahol a szép tavasz nem hagyja cser­ben az embereket. Kécsike és Kőrös között, a műút mentén, szerényen meghúzódva egy különös kocsma áll, ahol a jó hideg sör meg a zamatos kisfröccs mellett könyvet vehet kézbe a látogató, és újságokat lapozgathat, s kedvére nézheti a tele­víziót. Itt, a kiterjedt tanyavilág kellős közepén, itt, a sárhalmi kocsmában. Irinákét teremben asztalok, székek, tiszta abroszok. Az asz­talon virágok. ízléses festésű fa­lak, hófehér nylonfüggönyök. Rend, tisztaság. A falakon szép betűkkel írott táblák. Az egymásba nyíló két szoba egyikében az italbolt van; pujt, polcok, s minden egyéb szüksé­ges kellék. A másikban a tele­vízió s a szekrényben a könyv­tár. Antal Istvánné a vezető, ve­le beszélgetünk. ’ — Régóta működik a klub? —Az italbolt volt előbb. Oda helyeztük el a tévét. De olyan sokan jöttek, annyian . nézték, hogy kénytelenek voltunk kérni a tanács és az ÁFÉSZ vezetőit: építsenek hozzá egy másik ter­met. Gondolhatják, mennyire örültünk, amikor felépült, nyolc évvel ezelőtt. — Sokan nézik a tévét? — Átlagosan naponta tízen— tizenöten. Ha jó a műsor, sok­kal többen is. És az az érdekes, hogy olyanok is beülnek ide, akiknek van odahaza készülé­kük. Jobban érzik magukat má­sokkal együtt. — A letéti könyvtárukban hány kötet van? — Kettőszáz. Rendszeresen cse­réljük a községi könyvtárból. Hatvanhárom beiratkozott olva­sót tartunk számon. Jönnek, hoz- zák-viszik az olvasnivalót. Manci néni — így szólítják Antal Istvánnét — kiszolgálja az újonnan érkezett vendéget, s folytathatjuk a beszélgetést. Így vall életéről: — Amikor egyszer két hónapig nem dolgozhattam, hiányzott a munka, az emberek, a társaság. Szeretem, ha élet van körülöt­tem. Gyakran előfordul, hogy bejön valaki, s gondolok egyet, mondom neki: tessék, ‘ez jó könyv, vigye el, meglátja, tetsze­ni fog. Olyan is van, hogy meg­próbálok valakit rábeszélni erre. — Sok baja akad az emberek­kel? — Az ivásra, a részegségre gondol? Nincs nekem ugyan sem­mi panaszom! Megtalálom a szót velük. Fontos a szép beszéd. • Vajon őrire gondol a könyvtáros- kocs ináros, amikor a frissen csapolt sört méri a kedves vendégnek? Talán arra, hogy milyen könyvet ajánl majd neki utána? Rézman Imre, a népszerű „ta­nító úr” — tanácstag a körzet­ben — velünk van a beszélge­téskor. Így emlékezik vissza a régi évekre: — Ezen a helyen volt a Su- bicz-kocsma. Amikor este tízkor vagy még később jöttem haza­felé. veszélyes volt elmenni előt­te. Bent is, kint is csupa része­gek, falnak, fának, kocsioldalnak támaszkodva. Sok volt a botrány, a veszekedés. Mennyivel más itt most minden! És ez nagyrészt Mancika néninek köszönhető, jól tudjuk mindnyájan! Tiszakécske kiterjedt tanyavi­lága; Sárhalom, Kocsér, Árkus­dűlő, Szélhalom. Legalább, ezer ember él itt szétszórtan, egymás­tól távol, ám mégis együvé tar­tozva, szép békességben egymás­sal. S e gyönyörű békesség, e szép összetartozás egyik harco­sa, munkása, szorgos segítője — többek között — Mancika néqi, aki kétszeres kiváló dolgozó, a kétszeres kiváló egység élén. Szegény családból származik, nyolcán voltak testvérek. Tovább akart tanulni — meséli szomo­rúan —,. de nem lehetett; nem volt rá pénz. De a két fiát már taníttathatta, s erre nagyon büszke. — Hej, ha én is tanulhattam volna! — így sóhajt fel a búcsú­záskor. De azért felragyog mégis az arca V. M. Kállai Gyula: Szabadságunk születése „Nincs még egy népe Európá­nak, amely szomjasabb lenne a szabadságra, mint a magyar. Mindig elnyomott nép voltunk, a külföldi és belföldi elnyomók kezünkre és lábunkra mindig bilincseiket raktak. Történelmünk legsötétebb éjsza'<ája után most itt állunk fényben és világosság­ban.,. Erről a dobogóról és erről a nézőtérről bízón hirdetjük: a magyar nép le fogja tépni ma­gáról az utolsó bilincseket is! Leikéből ki fogja irtani a nem­zeti szocializmus titkos, áruló és romboló jelszavait! A nép- és gondolatgyilkos hóhérokat, a nép és szabadság esküdt ellenségeit könyörtelenül a történelem sze­métdombjára veti! Soha többé nem engedi meg, hogy a szabad­ság nagy ajándékát kiüssék a ke­zéből!” (Részlet Kállai Gyula a Szabadság-matinén 1945. január 28-án Budapesten mondott be­szédéből). . Tiszta, világos és mégis érzel­mekre ható, szenvedélyeket fel­kavaró mondatok. Ma sem veszí­tettek fényükből, erejükből, vi­lágosságuknál még félreértnetet- lenebbül látjuk, milyen óriási lelkesedés emelte magasba né­pünk legjobbjait, felszabadulá­sunk eilső pillanataiban és meny­nyit tettek azért, hogy mások is követni tudják őket, minél töb­ben megértsék, mit jelent szá­mukra, mindannyiunk számára, 25 éves ellenforradalmi korszak, megalázfatás, nyomor, munkanél­küliség után egy születő új tár­sadalom, amely munkát, kenye­ret, tudást, szabadságot, politikai jogokat adott a dolgozó emberek­nek. Hogy mit jelentett az ország­nak a felszabadulás, azt még jobban érzékelhetjük, ha vissza­lapozunk a kötet elejére. Kállai Gyula nemcsak a születő szabad­ságot ünnepelte messzire mutató szép szavakkal, hanem bátran, izzó tiltakozással tudósított a sárba fulladt alföldi falvak, nyo­mortanyák uradalmi cselédházak lakóinak elviselhetetlenül ke­gyetlen sorsáról; figyelmeztetett a fasizmus veszedelmére és fel­emelte szavát a háború ellen. Ma is megrendítő írások ezek, egy letűnt korszak fájó és igaz dokumentumai. Együttérző .írá­sok, szenvedélyt kavarnak, de egyetlen lépéssel sem távolodnak el a bizonyítható' valóságtól. Nemcsak lefestik, hanem fillérre kiszámolják a mérhető nyomo­rúságot. „Az a család, amelynek a kommenciós levelét nézem, ki­lenc tagból áll, s évi járandósá­ga a következő: 40 pengő kész­pénz, 420 liter búza, 1400 liter rozs, 60 liter bab, 20 kiló sza­lonna és 20 kiló só. A szalonna jó, de kevés. Két és fél kiló sza­lonnából hat héten keresztül csak úgy zsírozhatnak, ha egy dara­bot madzagra kötnek és azt bele­lógatják a levesbe.” Ma már mindez hihetetlenül hangzik, pedig így volt. Ilyen előzmények után érthető a fel- szabadulást köszöntő lelkese­dés, amelyet okos, megfontolt elemző írások követnek az új helyzetben előállott feladatokról. A neves kommunista politikus, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a Hazafias Népfront elnö­ke, már fiatalon a fasizmus ellen küzdött, sikerrel lépett fel a kommunisták vezette népfront létrehozásáért. Ez a válogatás el­sősorban politikai publicisztikai műveit tartalmazza, amelyek a felszabadulás előtt zömmel a Népszavában, a felszabadulás után pedig a Szabad Nép, a Sza­badság, a Szabad Föld hasábjain jelentek meg. A közölt írások sokoldalú, szí­nes képet adnak a magyar való­ságról, a népfrontmozgalom ki­alakulásáról, harcairól 1938-tól a felszabadulásig. A háború utáni első évekből származó cikkek és beszédek már az állam vezetésé­ben részt vevő politikus nézetei a kibontakozó életről, a kommu­nisták felelősségéről. Bár más körülmények között, de itt is a népfront áll az írások középpont­jában. A színes, élettel teli. har­cos írások a kitűnően író publi­cista tollából élményerejű képet adnak a ma már lassan történe­lemmé váló évek életéről, küz­delmeiről és értékes,- útmutatá­sokat a legfontosabb elvi prob­lémákról. 1 V. Beszédművelők és beszédművelés A behívó Romlik a beszéd! Az elszürkü­lis veszélye fenyegeti szóbeli ki­fejezésmódunkat! Nem élünk elépgé az anyanyelvűnkben rejlő finom megkülönböztetésekkel, ár- nyalási lehetőségekkel! Monoton­ná, színtelenné válik nyelvhasz­nálatunk! — halljuk mind gyak­rabban az ilyen és hasonló pa­naszokat szakértőktől, nyelvmű­velőktől, de az anyanyelvi neve­lést hivatásos szinten nem gya­korló, a kulturált beszédet vi­szont féltő és megbecsülő embe­rektől is. Sajnos, van némi igazság ezek­ben a — talán túlzónak tűnő — megállapításokban. A szóbeli közlés társadalmi méretű előre­törése és elterjedése, ugyanakkor a beszélt nyelv elszíntelenedést folyamatának felismerése arra az elhatározásra vezette a Művelő­désügyi Minisztériumot és a Ma­gyar Tudományos Akadémia anyanyelvi munkabizottságát, hogy tanfolyamot szervezzen a pedagógusképző intézetek beszéd­művelést oktató tanárai számára. A továbbképzés célja az volt, hogy a fiatal pedagógusjelöltek megfelelő anyanyelvi képzésben részesüljenek, s ezzel gátat vés­sünk nyelvünk további romlá­sának. A beszédművészet országos hírű szakemberei tartották az előadásokat és a gyakorlati fog­lalkozásokat. Deine László, a szegedi József Attila Tudományegyetem pro­fesszora kilátásba helyezte A ma­i , / gyár kiejtés kézikönyve című, népszerű ismeretterjesztő munka közeli megjelenését, amely a köz­nyelvi beszédnorma szabályainak összefoglalását fogja tartalmazni. Felhívta^ a figyelmet arra, hogy a beszédművelés ne mechaniku­san megtanulandó tantárgyként, hanem élő, a beszédkészséget fej­lesztő gyakorlatként szerepeljen az oktatásban. Érdekes bemutatót tartott Mon- tagh Imre, a Gyógypedagógiai Főiskola tanára a beszédlégzés, a hangindítás, a hangképzés téma­köréből. A foglalkozás tapasz­talatait minden résztvevő ered­ményesen tudja hasznosítani is­kolai munkájában. Szó esett a tömegkommuniká­ciós eszközök nyelvéről, hangvé­teléről. Természetesen a rádió, > a televízió tárgyilagos hírközlése, érzelmektől mentes információ- nyújtása nem lehet követendő beszédpélda a munkahelyen, a közéletben,' de egyéb más beszéd? kapcsolatban sem. Az igényes, szépen hangzó be­széd kialakításához jól használ­ható a magnetofon. Segítségé­vel ellenőrizhető a hangképzés, a a hangsúly, a hanglejtés, a tempó, a ritmus, a szü­net, tehát mindazok a mon­datfonetikai eszközök, amelyek alapkövetelményei a kulturált beszédnek. A sikeres tanfolyam a pedagó­gusképző intézetek oktató mun­kájában válik majd igazán gyü­mölcsözővé. Dr. Losoncz Mihályné Ll ideg, áp- “rilisi -eső zavart haza bennünket 1942. április 23-án a Vörös Sziklára ren­dezett túráról. Lányom már messziről elibém szaladt. — Apu! Behívót kaptál! Nem hittem el. Hogyan is hi­hettem volna, hiíszen a zsebem­ben volt a felmentés, mely 1943. február 1-ig minden katonai szol­gálat alól mentesített. Még az újoncozás alól is. Igaz, több mint négy esztendeje már besoroztak, de az korosztályomból még sen­kit se hívtak be kiképzésre. A behívó tényleg ott volt. „Kossá István újonc, tartozik 1942. április 25-én. reggel 8 óra­kor, a nagykátai kiegészítő pa­rancsnokság tápiósülyi kirendelt­ségénél jelentkezni. Három nap­ra való élelmet hozzon magával” — figyelmeztetett a behívó. Csak úgy, viharkabátosan. tú­rabakancsban rohantam a szak- szervezetbe. Ott már hangyaboly fogadott. Az egész vezetőség be­hívót kapott. Elnök, főtitkár, mindenki, akinek nagyobb sze­repe volt az utóbbi években a szakszervezeti életben, szinte ki­vétel nélkül a behívottak között volt. Első pillanatban nyilván­valóvá vált, hogy politikai behí­vás történt, bár mindenkinek ka­tonai rangját is feltüntették a behívón. A furcsa azonban az volt, hogy a behívottak között nemeseik már kiszolgált katonák, az elmaradt korosztályokkal be­sorozott újoncok voltak, hanem olyanok is, akiket ismételt so­rozásokon katonai szolgálatra végleg alkalmatlannak találtak. Még egy gondolkodóba ejtő kö­rülményt fedeztünk fel. A Besz­kárínál szokásos az ugyanazon nevűeket számmal megkülönböz­tetni. A katonaságnál azonban nem. Mégis a behívók Nagy II. József, Németh 9. István, Gru­ber I. Miklósnak szóltak. Össze­hasonlítottuk az írásokat. Ponto­san ugyanaz a kéz írta vala­mennyit. Ezek a behívók tehát egészen biztosan a Beszkárt ka­tonai irodájában készültek. Nem volt vitás előttünk. Furcsa ka­tonai szolgálat lesz az, ahova a vállalat hivat be bennünket. Ép­pen azokat, akik az egyre erő­södő szakszervezeti mozgalom irányítói voltunk. Másnap előírásszerűén jelent­keztünk a vállalat katonai pa­rancsnokságán. Senki sem kapott felmentést. Itt már új hírt-hal­lottunk: nem katonai szolgálat hanem munkaszolgálat lesz. A szakszervezetbe egymásután futnak be a hírek. Más vállala­toknál is' behívót kapott egész sor szakszervezeti bizalmi. Je­lentik: a szociáldemokrata párt néhány funkcionáriusa is a be- hivottak" között van. Egész nap szaladgálunk. Esté­re bizalmi ülést hívtunk össze, hogy a szakszervezet vezetésé­ben fennakadás ne legyen. A funkciókat át kell adni az itthon maradóknak. Peyer telefonált, hogy tudomá­sára jutott a bizalmi ülés össze­hívása. — Részt akarok venni. Megegyeztünk este kilenc órá­ban. Félóra késéssel kezdtük. Tóth Mihály számolt be a hely­zetről. Viharos közbekiáltozás zavarta, Peyemek szólt, aki ko­pasz feje búbjáig vörösödve ült ott. Nem is szólalt fel. Csak a gyűlés után informált bennünket róla, hogy Ukrajnába munka- szolgálatra visznek bennünket. — Közel se lesznek a fronthoz — inkább munkások, mint kato­nák lesznek ott — próbált meg­nyugtatni bennünket. Mégis komor volt a hangulat. Se testünk, se lelkünk nem kí­vánkozik a frontra. Mi, a világ­háború után felnőtt szakszerve­zeti vezetők izig-vérig háborúel­lenesek vagyunk. A frontról ha­zajöttek elbeszélései még kevés­bé teszik ezt a kirándulást sza­munkra kívánatossá. Mozgalmi szempontból különösen aggaszt a behívás bennünket. Nemcsak azért, mert a szervezet jobb erőit vonják ki, de azért is, mert olyan tapasztalataink vannak, hogy • egyes frontot járt szakszervezeti tagokat a fasiszta frontpropagan­da megmételyezett. A vonatnál nagy sirás-rivás. Hátizsákok, kitűnő túrafelszerelés azoknál, akik már ismerik a munkaszolgálat rejtelmeit. Raj­tunk díszétől megfosztott Besz- kárt-egyenruha. Katonaládáinkat a kiszolgáltak megmosolyogták. A vonaton majdnem mindenki kezében Népszava. Faljuk a hí­reket. „Magyar és német kötelé­kek harcai a vörös szabadcsapa­tokkal. Kivégeztek harminc kom­munistát Rouenban. Tizennégy kommunistát ítéltek el Párizs­ban. Halálra ítéltek egy francia tisztet. Kommunistákat tartóztat­tak le Svájcban.” Egy nap hírei a sok közül. Nem sok jóra van kilátásunk. *Kossa István születésének 70. év­fordulójára. Részlet: A Dunától a Do­nig című könyvéből Varga Mihály: Miniatűrök Közöny • A minden, és a semmi közt Vékony fonál feszül. Ezen az ember táncát közönnyel nézik csillagrendszerek. Beletörődés KI bonthatatlan-egynek látja a Mindent, abban a vágy: hogy alkot egyetlen-csuda-dolgot, — kihűl az évek elfogyó lángjaival. Hiányod Órák óta ülök tehetetlen. Hiányod leláncol: odaköt a csendhez. Csöndé Sirgödör-mélyek az éjek. Sírni se tud. a táj. Ólomnehéz a semmi. A való mór csak a csönd. Eltűnt Az öröm köd-ruhába öltözött, és nyugalmam elrabolva örökre eltűnt a fény mögött. Várakozás Túl az öröm kék mezőin» az Egyhangúság barna erdejében fényre vár a bánat. Hittel HoVdozni a lét roppant terhét hit nélkül legnehezebb: — hittel nem lehetünk soha árvák. f Vámos Zoltán: Peremkerület. • „Tessék, ez jó könyv, érdekes könyv” — így szól a vendéghez Mancika néni. 0 Békés, meghitet, családias a hangulat Antal Istvánná birodalmában. (Tóth Sándor felvételei.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom