Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-01 / 50. szám

1974. március 1. 0 PETŐFI NÉPE 0 3 A FELSZABADULÁS 30. ÉVFORDULÓJÁRA KÉSZÜLŐDVE Megvalósíthátók-e az elképzelések Kalocsán? Jánosi István, a Kalocsai Váro­si Tanács elnökhelyettesét diktá- lás közben zavartam meg, éppen egy beszámolót, készített. Nem vette zokon a tolakodást, mert úgy véli, hogy a sajtó éppen a tömegek megmozgatásával, a vá­rosfejlesztési elképzelések közre­adásával sokat segíthet a társa­dalmi munka megszervezésében. S mint jól felkészült riportalany, azonnal a tárgyra tért: — A felszabadulás 30. évfordu­lójára különböző jelentős felada­tok megvalósítását. tervezzük, amelynek egy részét társadalmi segítséggel szeretnénk megoldani. Elsőnek a jubileumi park elkészí­téséről beszélnénk. Ezt a Miskei út menti Vajasfok meghosszab­bítását képező területen szeret­nénk kialakítani, itt kapna helyet a kézilabda-, a röplabda-, az aka­dálypálya. Ebben a parkban, an- nák meghosszabbításában helyez­kedik el majd a Magyar Honvé­delmi Szövetség kiképzési centru­ma, ahol kispuska- és pisztolylő- tér lesz fedett leállásokkal. Ehhez kapcsolódik a lőtérgondnoki. la­kás és a kiszolgálóhelyiség. Az MHSZ-bázis mellett építjük ki a gépkocsi-rutinpályát, ahol majd a tanuló-gépkocsivezetők gyakorol­nak. Itt útkereszteződéseket, ka­nyarokat. tolatásra alkalmas he­lyet alakítunk ki. közlekedési táb­lák felszerelésével. Ezek a -létesítmények jelentős összegű beruházást kívánnak. Honnan milyen pénzügyi forrá­sokból teremtik elő az ehhez szük­séges összegeket? — A tervek elkészítésekor már tisztában voltunk azzal, hogy nem kis dologra vállalkoztunk. A vá­ros lakosságának összefogására, áldozatvállalására lesz szükség ahhoz, hogy ,e terveket valóra váltsuk. Mielőtt a dolog anyagi oldalára térnék, szeretnék néhány számadatot illusztrációként el­mondani! A jubileumi park és a csónakázó, tó építésekor több mint 12 ezer köbméter földet kell meg­mozgatni. Az MHSZ-bázis 3 mil­lió forintba kerül. Szerencsére, városunk lakói, köztük az intéz­mények dolgozói már tettek fel­ajánlást. Az Autóközlekedési Tan­intézet. az MHSZ-szel közösen a 0 Jánosi István tanácselnök-he­lyettes: „A város lakosságának összefogására, áldozatvállalásá­ra lesz szükség.. rutinpálya elkészítése felett véd­nökséget vállalt, s ezer óra tár­sadalmi munkát, gépi egyenge- tést ajánlottak fel. Mire számí­tunk még? Kalocsának húszezer lakosa, köztük tizenegyezer fog­lalkoztatottja van. Tisztában va­gyunk azzal, hogy minden itt lakó szereti városát, s megtesz min­dent, hogy még szebb, még kultu­ráltabb legyen az a hely. ahol él. Üzemeinkben két kommunista szombatot ajánlottak fel a dolgo­zók a város szépítésére, s nálunk is erőteljesen bontakozik ki a 3Q órás mozgalom. Az eddig elmondottak csupán egy részét kénezik annak a — mondjuk ki — nagyszabású terv­nek, amelyet nemcsak a város ve­zetői, akarnak, de a lakosság is. Régóta dédelgetett vágya a kalo­csaiaknak a művelődési központ megnyitása. Ennek a helye az I. István út 2—4. szám alatti volt „nagyszeminárium” épületében már ki van jelölve. A háromszin­tes épületben kan elhelyezést a munkásklub ott lesznek a szak­köri helyiségek, előadótermek, a mozgalmv irodák. az idegenforgal­mi fogadóterem, a gyermekkönyv­tár, és a nyugdíjasok klubja. Ám ezek megvalósításához, kialakítá­sához oár millió forint kellene. Mint Jánosi István megjegyezte, a helyi és a megyei erőforrások­ból ez az összeg tulajdonképpen rendelkezésre áll. bár*nem lesz olyan fényes, mint ahogy legelő­ször tervezték. A tényleges céíj nak. a kultúra terjesztésének azonban mindenképpen megfelel. S még ez sem minden. ■— A Csokonai utcában a 75 fé­rőhelyes óvoda alapbetonozása társadalmi munkában már elké­szült. Ehhez is szeretnénk még társadalmi felajánlást szervezni. A kivitelezés költsége. 2,5 millió forint rendelkezésünkre áll, éppen úgy, mint az építési és költségve­tési üzem dolgozóinak felajánlá­sa a falak elkészítésére. S hogy mit tervezünk még? A Májuskert­ben. közismertebb nevén, a Csaj­dán, labdarúgópályát, kocogópá­lyát, játszótereket, amelyek nagy­részt a Széchenvi-lakótelepiek fel­üdülését szolgálnák. Ezen felül a napközistábor épületének felújítá­sát és a kömvék parkosítását is tervbe vettük. Itt egy új vendég­látó egység létesül, zenés szórako­zóhellyel. A Kossuth Lajos utcá­ban ifjúsági klubot szeretnénk létrehozni, ahol a Kalocsai Sütő­ipari Vállalat speciális készítmé­nyeit fogyaszthatnák a fiatalok, idősebbek egyaránt. A „Virágos, tiszta Kalocsáért’’ — mozgalom­ban 3.5 hold terület fásítását, ezenkívül 3 ezer facsemete elül­tetését tervezzük. A gyermekek számára tíz mini sportpályát és KRESZ-parkot. ezenkívül egy színház és sportcsarnok feállítá- sát határoztuk el. Még a felsorolás is sok. a kivi­telezés. a megvalósítás azonban még hátra van. Az adatok vizs­gálata során olvan érzése támad az újságírónak, hogy talán sokat markoltak. Jánosi István szavai azonban ennek ellenkezőjéről győzték meg. E tervek reálisak, végrehajthatók, csupán összefo­gásra van szükség Ez' az összefo­gás, lelkesedés nem idegen a ka­locsaiaktól. ám ennek ébrentartá­sa, éppen a cél elérése érdekében mindennapi feladat. ;1 Tudományos kutatás Dunaegyházán Embertani vizsgálat kezdődik március első felében Dunaegy­házán. A kutatási tervet már el­készítette dr. Henkey Gyula kecskeméti muzeológus. — Mi ad különös jelentőséget a dunaegyházi őslakosok antro­pológiai „felmérésének”? — kér­deztük az ismert kutatótól. — Korábban azt igyekeztem meghatározni, hogy milyenek a „tiszta” kunok, sokácok, magya­rok, palócok. Most azt szeretném földeríteni, hogy milyen mérték­ben észlelhetők a dunaegyházi őslakosok között a honfoglaló magyarokra, másrészt az ősi Napjainkban világszerte ta­pasztalható törekvés, hogy az ál­lattartás ipari jellegűvé váljék. Ez akkor lesz a leghatásosabb és leggazdaságosabb, ha mind a hazai, mind a külföldi tudomá­nyos és gyakorlati tapasztalato­kat széles körben alkalmazzák. A szerző: B. A. Runov, aki hu- zamosab ideig dolgozott azUSA- ban és Kanadában, nemcsak az ipari rendszerű szarvasmarha,- hizlalással kapcsolatos tapaszta­latait dolgozza fel, hanem sok érdekes és figyelemre méltó pél­dát hoz a mezőgazdaság irányí­tásának és szervezésének mód­járól. Bemutatja e termelési ága­zat tapasztalatait az iparral, a szlávokra jellemző embertani jellegegyüttesek és milyen átme­neti típusok (formák) alakultak ki a keveredés folytán. Duna- egyháza XVIII. századeleji újjá- telepítői nagyrészt szlovákok vol­tak. Tóth-Szöllősi Mihály, a község helytörténetírója szerint kérdéses, hogy honnan származ­tak a tiszta magyar nevű csalá­dok. 1720-ig ők voltak túlsúly­ban, mégsem ők magyarosították a szlovák ajkú telepeseket, ha­nem azoktól megtanulták nyel­vüket. — A vizsgálatot támogatják-e a helyi szervek? szállítással és a kereskedelem­mel. A könyv részletesen tárgyalja a hizlalótelepek építését, a ta­karmánytárolási, -előkészítési és -kiosztási módszereket, figyelem­be véve a farmok méreteit, el­helyezését és számos olyan té­nyezőt, amely meghatározza a gazdaságos szarvasmarhatartás technológiájának megválasztá­sát. Mivel a korszerű termelés­ben a komplex gépesítés és automatizálás döntő szerepet ját­szik, az író különös figyelmet szentel az állattartásban alkal­mazott géprendszerek ismerteté­sének. — Messzemenően. A községi tanács és a társadalmi testüle­tek tisztában vannak azzal az igénnyel, hogy a helyi lakosság minél többet szeretne- tudni múltjáról és származásáról. Vál­lalták ezért, Szabados Sámuelné községi vb-titkár irányításával, a több nemzedéken, át a község­ben élő családok összeírását. Köszönjük a tájékoztatást. Re­méljük, hogy a kutatás új ada­lékokat ad a magyar—szlovák keveredés embertani problémái­nak tanulmányozásához. H. N. |l RÁDIÓ: / Ifjúsági műsorok Márciusban a rádióban néhány új ifjúsági adás és sorozat kelt­heti fel méltán a fiatal hallga­tók érdeklődését. Elsejétől kéthe­tenként Katedra címmel új so­rozat jelentkezik, amelyben az iskolai életről rendeznek vitát. „A magyar muzsika múltjából” címmel indul a másik új sorozat. Március 4-én a Húszas stúdió „Szomszéd falvak” címen jelent­kezik. A műsor munkatársai a Heves megyei rádiós akció kere­tében Gyöngyösvisontára és Recskre látogatnak el, megis­mertetve a hallgatókat a két fa­lu életével, helytörténeti érde­kességeivel. Március 21-én az „Ifjúsági randevú” ugyancsak Heves megyébe látogat. A hó utolsó szombatján kezdődik a „Nekem szülőhazáim..” című, kilencrészes honismereti gyer­mekvetélkedő. Az első elődöntő­ben Bács-Kiskun, Győr-Sopron megye és Budapest XVII. kerü­letének gyermekei mérik össze tudásukat. Két érdekes hangjátékot is hallhatunk a következő hetek­ben. Tamási Áron Hazai tükör című regényének kétrészes adap­tációját március 12-én, illetve 17-én közvetítik. Fehér Klára A csónak címmel írt rádiójáté­kot. A történet a második világ­háborúban a nácik megszállta Görögországban játszódik egy ismeretlen koncentrációs tábor­ban. Hölgyek figyelmébe! Fiataloknak a tavaszi frizuraslágere „Sassoon” hajvágás, Fön-hBllÉm Hajsatírozás, hajmelírozás Divatszínek „VELLA KOLESTON” krémfestékkel, DAUEREK, DIVATFRIZURÁK. KÉKESI SÁXDORNÉ női fodrász, Kecskemét, Puskin u. 4. 780 Ipari rendszerű szarvasmarha-hizlalás Kóté László és Robert Satanowski hangversenye Kerékpárok a Szovjetunióból A tavaszi szezon küszöbén megérkeztek a Szovjetunióból a SZÖVÁRU címére az első idei kerékpárszállítmányok. A SZÖV- ÁRU a küldeményt gyorsan to­vábbította a szövetkezeti áruhá­zaknak és szaküzleteknek. A SZÖVÁRU erre az évre 10 ezer garnitúra külső és belső gumit is rendelt. Ezekből szintén be­érkezett 5000 köpeny és tömlő, nagyrészüket már ki is szállítot­ták a bolthálózatba. A SZÖVÁRU egyébként még az idei tavaszon további 17 ezer darab női, 9500 íérfi- és 5300 külön­féle méretű gyermekkerékpárt, valamint 5000 gumibelsőt és kö­penyt vár a Szovjetunióból. Tanulnak a jövő erdészei 0 A soproni Roth Gyula Erdé­szeti Szakközépiskolában az idén 70-en kapják meg az érettségi bizonyítvánnyal együtt az erdészszakképesítést is. Képünkön: Fegyverismerei az erdőben. (MTI foto — Hadas János felv. — KS.) Kedden este a kecskeméti Ka­tona József Színházban bérleti hangversenyen Hacsaturján nép­szerű Hegedűversenyének szólis­tájaként szerepelt Kóté László, az egyik legkiválóbb fiatal ma­gyar hegedűművész. Akik nem hallották még őt játszani, egy jó felkészültségű, kitűnő techniká­val rendelkező, meggyőző zenei­séggel muzsikáló művészt ismer­hettek meg. Akik pedig régebb­ről ismerték, örömmel állapít­hatták meg, hogy előadásmódja egyszerűbbé, elmélyültebbé vált. Hangképzése is szép. kiegyenlí­tett, bár egyes helyeken talán fényesebb hegedűhangot kívánt volna a muzsika. 0 Hacsaturján negyedszázada komponált versenyműve hatásos és hálás darab, bár ma már egyes részleteit kicsit terjengős­nek, hosszadalmasnak érezzük. Az igényes, ritmikailag sok buktatót rejtő művet Robert Satanowski lengyel vendégkar­mester vezetésével általában jól, megbízhatóan kísérte a MÁV Szimfonikus Zenekar. A koncert első számaként Satanowski méltán világhírű honfitársa, Witold Lutoslawski, Bartók Béla emlékére komponált vonószenekari Gyászzenéjét ve­zényelte. A megrendítően szép, ökonomikusán megírt mű az öt­venes évek nemzetközi viszony­latban is kiemelkedő alkotása. Számunkra különösen kedvessé teszi, hogy a legnagyobb ma­gyar zeneszerző emlékét idézi. A darab csellón és Jprácsán kez­dődő, szólamutánzásokból ki­bontakozó zenéje meggyőzően ju­tott el a harmadik szakasz csúcs­pontjáig, majd hanyatlott alá a cselló magányos gyászénekéig. Ami nem valósult meg a vonós- zenekar hangzásában, az jórészt a kedvezőtlen akusztika, a kény- szerűségből a színpad mélyére szorult szólamok „rovására” írandó. 0 # A műsor záródarabja Brahms I., c-moll szimfóniája volt. A lengyel vendég biztos vezénylő­technikája nyomán hatásosan csendült fel a német mester nagyszabású remeke. Egyes rész­letek azonban arról árulkodtak, hogy Satanowski túlságosan haj­lamos a lassú tempókra. Ilyenkor nehéz megtartania a kompozíció folyamatosságát. A zenei folya­mat széthullásával fenyeget az előadás, mint például a záróté­tel bevezetésében. A zenekar a Brahms-műben is megbízható teljesítményt nyújtott néhány apróbb, részben a fenn- tiekből következő pontatlansá­goktól eltekintve. Ittzés Mihály Antibiotikum halaknak Egy nap alatt halastavak egész állományát „beoltják” Halgazdaságaink korábban kö­rülményes és hosszadalmas ol­tással védekeztek a halak legve­szedelmesebb tavaszi betegsége, a hasvízkór ellen. A halakat egyenként kellett kiemelni a tó­ból és beoltani a gyógyító anti­biotikummal. Ez a munka hal­gazdaságonként egy hónapig is eltartott. A Keszthelyi Agrártu­dományi Egyetem tudományos munkatársa — dr. Mitterstiller József — módszerével Veszprém és Zala megye számos halasta­vában az idén már egyetlen nap alatt elvégzik ezt a fontős mun­kát. A kutató hántolt gabona­magvakkal itatta fel az antibio­tikumokat. A magvakat olajré- teggel vonta be, amely megaka­dályozza a gyógyszer oldódását a vízben. Több éves kísérletei és a gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a gyógyszer- adagolásnak ez a módja ugyan­olyan eredményt hoz, mint az oltás. CIKKÜNK NYOMÁN Diplomatikusan elintézhető lett volna? A Petőfi Népe február 10-i számában megjelent cikk a kecs­keméti Lugossy István utca 10. szám alatti — 1322 sz. húsbol­tunk vezetőjének kereskedelmi magatartását és munkáját kifo­gásolta. A cikk tartalmával egyetér­tünk. A boltvezető merev maga­tartása miatt két vevő elégedet­lenül, rossz hangulatban távo­zott a boltból. Ez a jelenet — ügyesebb kereskedelmi diplomá­ciával — elkerülhető lett volna. Szeretnénk azért néhány gon­dolatot megemlíteni. A tőkehús anyaggazdálkodás alá vont, ke­retes áru. A megyei húsoperatív- bizottság hetenként közli, hogy mennyi a keretünk, és annak mi­lyen a megoszlása sertéshús — marhahús, friss hús — fagyasz­tott hús százalékos arányaiban. Az 1974. első két hónapjában biztosított sertéshúskeret nem fe­dezi a város lakosságának ellá­tását. Az egyéni sertésvágások csökkentek az utóbbi években, de ugyanakkor növekszik a la­kosság igénye a kolbászgyártás és annak alapanyaga, a sertéscomb és lapockahúsrész iránt. A tő­kehús kiszolgálására semmiféle korlátozó vagy megszorító ren­delkezés nincs érvényben. Mi azt mondjuk húsboltvezetőinknek, hogy sertéshúspótlásként rendel­jenek marhahúst, baromfit, töl­telékárut és élőhalat ott, ahol ezek az árucikkek forgalmazásá­nak feltételei adva vannak. A sertésfélhúsok, -húsrészek szerint, más-más, hatóságilag meghatározott áron kerülnek for­galomba. Egyes. sertéshúsrészek, mint pl. sertéscomb, lapocka 39 Ft/kg fogyasztói áron a legke­resettebbek, más húsrészek, mint pl. a sertéskaraj 44 Ft/kg fo­gyasztói áron kevésbé keresettek. A hatóságilag meghatározott kü­lönböző sertéshús fogyasztói ártik — szerintünk a helytelen ará­nyok miatt — gyakran súrlódá­sok előidézői a vevők és eladók között a kiskereskedelmi forga­lomban. Húsboltjaink vezetői a bolt körzetébe tartozó vevőkör húsellátásáért is felelősek — a mindenkori raktárkészlet áruösz- szetételétől függően. Ehhez ter­mészetesen jól kellene ismerniük az állandó vevőket. A jó húsbolt­vezetőnek ügyes kereskedelmi diplomáciával a boltban keletke­zett/ „rövidzárlatoit” —(. miint amilyen a cikkben említett eset is volt — zökkenőmentesen le kellene vezetnie. Dolgozóink ilyen irányú neve­lése természetesen vállalati táskörbe tartozik. Van még tennivalónk. Boros Tibor igazgatóhelyettes Bács-Kiskun megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi V. A szerk. megjegyzése: A tájékoztatást is szolgáló vá­laszt köszönjük. Hozzáfűzniva­lónk azonban nekünk is van. B. T. elvtárs írja: „A tőkehús kiszolgálására semmiféle korlá­tozó vagy megszorító rendelkezés nincs érvényben.” — Ez minden bizonnyal azért van így, mert a családok átlagos húsfogyasztását tekintve — általában — van már annyi „alapanyag”, azaz hús, amennyiből a normális igénye­ket ki lehet elégíteni. Tehát a mindennapi" természetes „adago­kat” kitevő tételekre nincs szük­ség megkötöttségre, megszorítá­sok elrendelésére. Minthogy a válaszból is kiderül, miszerint egyrészt egyre kapósabbak a kol­bászkészítésre való húsrészek, másrészt mégiscsak vannak idő­szakok, amikor más húsfélékből pótlásról kell gondoskodni, nyil­vánvaló, hogy 8—10 kilogrammot kitevő tételeket nem hogy nem il­lő, de nem is szabad kiszolgálni — mások, csak a napi szükség­letüket vásárolni szándékozók kisemmizésével. Még akkor se, ha ezt külön rendelkezés nem tiltja. Mennyivel inkább így diktálja ezt a mindenki ellátását szolgáló kereskedelempolitika — az em­berség —, amikor szűkében van a város sertéshúsnak. B. T. is közli: „Az 1974. első két hónap­jában biztosított sertéshúskeret nem fedezi a város lakosságának ellátását.” S ilyen meggondolások mellett azt se mondhatjuk hitelt érdem­lően, hogy az a bizonyos cikk­beli konfliktus „ügyesebb keres­kedelmi diplomáciával elkerül­hető lett volna”. Tudniillik: csak sertéshússal lett volna elkerül­hető. A diplomácia sem pótolta volna azt a tetemes combhúst, amelyet kolbászkészítésre egy vevőnek adott el a boltvezető. Míg az üzletben volt két házi­asszony (s ki tudja, rajtuk kí­vül, utánuk hányán kértek már hiába) a vasárnapi ebédhez va­lóhoz se jutott hozzá. Ilyen helyzetekben az íratlan törvénynek az írott szabályoknál is erősebbnek kell lenniük. Kel­lene. T. I. Meseautó vagy taxi? — Aztán nehogy cipelni tes­sék a csomagokat — okítot­ták öreg szüleiket pesti gye­rekeik a Kecskemétre induló autóbusz ajtajában. — Nem kell sajnálni azt a néhány fo­rintot taxira... Taxi?! Néztek össze az idős szülék, dehogy sajnálnák ma­guktól ezt a kényelmet, csak- hát hogyan üljön abba az ember, ami nincs? Pontosab­ban ott nincs, ahol kellene. Magam is tanúsíthatom, mint afféle „kétlaki” ember: egyik lábam Kecskeméten, a másik Budapesten, de amelyik a hí­rős várost tapossa, el is ko­pik térdig, mire Leninváros- ból kijutok az állomásra. És nemcsak rólam van szó, ha­nem mindazokról, akik a szé­pen terjedő város peremének kényelmes, modern lakóházai­ból igyekeznének csomagjaik­kal a központba, vagy az ál­lomásra. Az autóbuszjáratok, különösen az esti órákban ritkák és — tapasztalatból tu­dom — megbízhatatlanok. Te­lefon sincs minden épületben, vagy ahol akad, nem biztos, hogy jelentkeznek a hívásra. Az utas tehát kapja a cók- mókját, s nagyokat nyögve, káromkodva útnak induL Naiv és hiszékeny emberek még bíznak abban, hogy valahol a kanyarban majd csak elcsíp­nek egy kóbor, kockás jelzés­sel díszített jármüvet, de a bölcs, régi „motorosok” már tudják — ki van zárva. A taxik bent parkolnak, szép, hosszú sorban a város szívé­ben, várják az utast, s a ve­zetők panaszkodnak, hogy ki­csi a forgalom. Egyszer óvatosan megje­gyeztem, hogy biztosan na­gyobb lenne, ha az új lakó­telepekre is helyeznének állo­másokat, de leintettek. „Oda csak mennek az emberek, és nem jönnek. Meg különben is kinek nincs ma már saját ko­csija?” Hát ennyire talán mégsem állunk jól, bár volt és lesz rá példa, hogy a ko­csitulajdonosok is igénybe ve­szik — vennék — a taxivál­lalat szolgálatait. Az biztos, hogy aki egyszer begyálogol a város széléről a központba, már nem bérel taxit néhány lépésnyi távolságért. Ezért is merem feltételezni, hogy a kocsik sokszor nem azért várakoznak üresen, mert nincs szükség rájuk, hanem azért, mert nem tartanak lé­pést a város növekedésével. A megyeszékhely egyre tágul, messzebbre megy, távolodik tőlünk, ők meg egyhelyben várják a csodát, vagy nem is várják, mert néha úgy eltűn­nek, mintha a föld nyelné el őket. A vállalat vezetőinek mindenesetre érdemes volna elgondolkodni azon, hogyan lehetne az eddiginél sokkal jobban kihasználni a jármű­parkjukat? A városban egyre nőnek a távolságok és egyre többen igénylik a kényelmes, gyors közlekedést, még ha az valamivel többe is kerül, mint az autóbuszjegy ára. A taxi pedig hovatovább olyan a la­kótelepiek szemében, mint a csodaszarvas. Csak a mesében létezik... — vadas —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom