Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-21 / 67. szám

1974. március 21. • PETŐFI NÉPE I INTERJÚ SZAKFELÜGYELŐKKEL Beszédkészség, Olvasás, helyesírás Az általános iskola egyik fő feladata az anyanyelvi mű­veltség fejlesztése. Növök Rostás Lászlót, megyei magyar szakfelügyelőt kérdeztük meg az általános iskolai magyar­tanítás jelenlegi legfontosabb problémáiról. — Mutatkozik-e javulás a 10— 14 éves gyerekek olvasottságá­ban? — Az alsó tagozatban a tanu­lók eljutnak az értelmes olvasásig, legalábbis a terv szerint el kell jutniuk erre a szintre. A felső ta­gozatban az olvasás már „céljel­legű”, a tanulónak fel kell hasz­nálnia az olvasási készségét, hogy a különböző tantárgyakat meg­tanulja. Áz alsóból nagyon gyak­ran elégséges, közepes , osztály­zattal érkeznék a gyerekeik a fel­ső tagozatba, s nékik az ötödik osztályban kell elsajátítaniuk az olvasás technikáját. Mindez per­sze kihat az olvasottságra. Egy UNESCO-felmérés során kiderült, hogy az olvasás jóval gyengébb 'oldala a magyar Iskolásoknak, mint a természettudományos mű­veltség Az iskola azonban nem törőd­het ébbe bele. Bács-KiskunUan már sok iskolának van olvasó­terme, ahol szaktantermi foglal­kozásokat tartanak, melyek hatá­sosabbak mint a hagyományos magyarórák. Av könyvtárakban próbáinak olyan körülményeket teremteni, hogy a gyerekek job­ban vonzódjanak a könyvekhez, az olvasáshoz. Jó példa az is, hogy egyes helyeken az iskolai könyvtár egyesült a községi könyvtár ifjúsági részlegével. — A beszéd az emberek közti érintkezés legfőbb eszköze. Az iskolán múlik, hogy a gyerekek megtanulnak-e szabatosan, he­lyesen fogalmazni, beszélni. Van­nak vélemények, melyek szerint ezen a területen visszaesés ta- pasztalhtó. Hogyan látja ezt a ve­zető felügyelő? Legnagyobb problémánk, hogy a tanulók közül sokan nem tud­ják elsajátítani az önálló téma­kifejtés készségét. Sokszor tapasz­talom, hogy egyik-másik gye­rekből csak kérdést kérdésre hal­mozva lehet „kiszedni” a gondo­latokat. Persze, ez összefüggés­ben van a gondolkodási képesség fejlettségi szintjével is, és' ezzel sem lehetünk elégedettek. A szóbeli fogalmazási készség fejlesztése a magyartanítás tan­tervi követelménye, de képzési feladat más tárgyakban is. Tehát az iskola minden nevelőjének kell a szép magyar beszédre ta­nítania a tanulókat, nemcsak egyedül a magyartanárnak. Ami bennünket illet, jó, hogy a tan­anyagcsökkentés, tananyag-átren­dezés lehetőséget teremtett az ed­diginél több készségfejlesztésre. — Milyen hatása van a nyelv­tani és az irodalmi tananyag csökkentésének? — Nyelvtanból tulajdonképpen nem is a tananyag csökkentésé­ről van szó, hanem bizonyos szempontok szerinti átrendezésé­ről, átcsoportosításáról. A mosta­ni cél, hogy a nyelvtanórák több­sége a gyakorlásé legyen, jobban kibontakozhasson a tanulók ak­tivitása. Az irodalmi anyagból kimaradt néhány megterhelő irodalomelméleti fogalom, és né­hány olyan szemelvény, amely az irodalmi sematizmust képvisel­te. Azok a művek, részletek, amelyek a kiegészítő-tájékoztató anyagba kerültek, jól szolgálhat­ják a készségfejlesztést, az ol­vasóvá nevelést. — Van-e a megye magyarta­nárai közt képesítés nélküli ne­velő? — Szép számmal vannak, s ez a tény érezteti is hatását. A tan­év elején három, képesítés nél­küliről tájékoztatott bennünket a megyei tanács művelődésügyi osztálya — aztán néhány hét múlva csak a kiskunhalasi já­rásban 24 képesítés nélküli peda­gógust találtunk, aki ebben a tanévben állt munkába... Azt hiszem, a tanárok közül legjob­ban a magyar szakosok vannak megterhelve. Az óraszámcsökken­tés rendkívül fontos lenne szá­mukra. A terheken az is könnyítene, ha a nevelőtestületek minden tag­ja feladatának tekintené az anya­nyelvi kultúra fejlesztését. Csak egy példát: ha a földrajztanár nem hívja fel a tanulók figyelmét a földrajzi nevek helyesírására, hiába a nyelvtanórákon végzett sok-sok munka. Kontra György Kérem, üljön le! üj könyvsorozat: Századunk mesterei A 10x17 centiméteres nagyság­ban', vászonkötésben, lakkozott borítóval, jó minőségű papíron a legkiválóbb grafikusok és festők illusztrációival megjelenő kötetek sorában először ez év májusában Heinrich Mann Az alattvaló cí­mű regénye —. majd később An­na Seghers: A hetedik kereszt, Fagyejev: Tizenkilencen; He­•mingway: Búcsú a fegyverektől című írása jelenik meg. 161 évvel Leonardo előtt Mindeddig úgy vélték, hogy a repülőgép eszméje Leonardo da Vincitől, származik, aki 1486-ban készítette el az első vázlatot er­ről a készülékről. Koppenhágá­ban azonban a közelmúltban egy 1325-ből származó fiamind kéz­iratot találtak, amelyen hasonló konstrukciójú tervrajz látható. Sajnos, eddig nem sikerült meg­állapítani, hogy ki a kézirat szer- zójfi. Pálfy Gusztáv: A bábos Kisplasztika (Tóth István EFIAP felvétele) • Nem vagyunk egyformák. Egyénenként sem. de különböznek egymástól egyugyanazon város más-más lakókörzetének,- vagy a kis- és nagyközségeknek társa­dalmai is. Ezért is sokszínű az élet. Nem is volna jó. ha mindent egyformán csinálnánk. Az. hogy különbözünk, részben szüntelenül ható mozgatőerő. Utói akarjuk éfríi.’"aki elhagy minket, s ha’ va­lami nem megy jól, nálunk, kö­rülnézünk, hol csinálják jobban. Ha okosak vagyunk, tanulunk a jó példákból. De még a rosszak­ból is. Ilyen „körülnézési” alkalmak a népfrontrendezvények. Ahová „helybe jönnek” a különböző mi­nőségű tapasztalatok. Nem ma­gúktól. Közéleti érzékenységű, te­vékeny emberek hozzák el a ta­nulságokat községekből, városok­ból, hogy tovább ad iák az Okulni valókat. A közéleti indulathoz — Veres Péter nevezte így ezt a készségét — okvetlenül hozzátar­tozik ez a szemlélet: változtassuk a világot úgy, hogy az mindig jobb legyen. De ne csak „nekem”, ne csupán „magunknak”. Amit pontosabban, helyesebben tudok, adjam át másoknak is. Akik ha­sonlóképpen birkóznak az élet jobbra formálásáért, segítsek ne­kik. A ió ötletét, tanácsót, gya­korlati módszert ők ugyanúgy to­vábbítják. közkinccsé teszik. Ebben nyilvánul meg a nép­frontos találkozók fórum jellege. Legutóbb a megye nőmozgal­mának vezetői tanácskoztak. Elhangzott sok szép és ismert igazság amelyet még azért elő­reláthatólag jó párszor ismételni kell, hogy „közérzetté” váljon. Hogy például: erősíteni kell a nő- bizottságok kapcsolatát mind a népfrontelftökséggel. mind egy­mással: ösztökélni az üzemi vagy tsz-nőbizottságokat. merjenek bát­rabban szólni a nők képviseleté­ben közvetlen munkahelyükön is; ha ez még nem olyan egyszerű tárják elő észrevételeiket a nép­frontelnökségekben, ahonnét már intézkedést igényelve tudják to­vábbítani a jelzéseket. Mert azért — hívták fel egymás- figyelmét a mozgalom aktivistái — vigyázniok kell a nőbizottsá­goknak, hogy hatáskörüket ne lép­jék túl. Persze — s erről a Vita is meggyőzött — ilyen veszély alig­ha fenyeget. Ne is fogja vissza ez a szempont a nőbizottságok har­cosságát, ha úgy látják, fel kell lépniök. • Csak természetesen „tovább érnek”, ha a helvi népfront veze­tőszervén keresztül — amely elég­gé jelentős közéleti, tényező ah­hoz, hogy társadalmi befolyásával segítsen — szorgalmazzák a nő­társadalom sajátos« gondjainak megoldását. Ha meg a pártszerve­zethez fordulnak, jobb helyen nem is kopogtathatnának ügyeik felkarolásáért, hiszen a párt nő­politikái határozatainak „forrás­vidékén” kapnak támogatóst. Merjenek jobban hangot adni véleményüknek a nőbizottságok — említettük az előbb. S tegyük mindjárt hozzá: a felszólalások tanúsították, hogy ez is más-más hangsúlyú kívánalom. — hely­ségenként, vagy mondjuk üze­menként. Itt még nem találta meg „hangját” a nőbizottság, amott már utcákra lebontott mozgalmat tart elevenen. Egyik községben még hiányzanak az ilyen szintű közéleti munkából is a háziasszo­nyok, mert tartja magát a maradi szemlélet, amely szerint ha egy nőnek nincs „bejegyzett" munka­helye, nem „dolgozó*’. A másik te­lepülésen már ott tartanak, hogy a háziasszonyok is szívesen vállal­nak közszereplést a főbizottság­ban. Nyilván, ilyen helyeken nem riasztják, sértik már őket holmi végig nem gondolt, kirekesztő né­zetek. Gondoljunk itt is arra: a moz­galom — a népfront — általános munkamódszere, hogy a tudatfor­málás. a felvilágosító munka út­ján mindig cselekvésre is ösztö­nöz. Legyenek merészebbek a nőbi­zottságok. ahol még nemigen tud­nak meglétükről. Egyik nőbizott­sági elnök ezt fejtegette. A másik már úgy kezdte felszólalását: „Nem szeretnék ellentmondani az előttem szólónak, vagy pláne őt helyreigazítani de nálunk már más a tapasztalat...” Példa más helyről. Elhúzódó ügyben levelet írtak, három hét alatt intézkedett a vezetőség. Példa megint más tájékról. '— Elmondjam itt?-Ne mond­jam? ... — bizonytalankodott a beszélő. Aztán nem kertelt. Hiszen előtte kétszer-háromszor fogal­mazták meg más-más változatban, hogy a népfronttanácskozások fó­rum jellegére vall a nyílt, őszinte szó is. • Gyermekintézmény építéséről tárgyaltak ~a tanácsnál. A nőbi­zottság képviselőjének bizonyos kérdésben más volt az álláspont­ja. Előadta. Hogyan „honorálták”? — Kérem, üljön le! Ez az én véleményem, fogadja el I Kissé szónokiasan hangzott, amikor a nőmozgalmi vezető így fejezte be hozzászólását: — Hát merjek akkor más al­kalommal felszólalni? Részben igaza van. mert kinek ne szegnék a .kedvét hasonló, is­kolás ..léültetéssel”... De most már szólaljon csak fel. azért is! No jó, könnyű ezt itt leírni. Még­is, másként nem lehet leszámolni efféle oarancsolászó stílussal. Merjük kijelenteni, hogy ha azt képzeli is magáról valaki —, az ő véleménye „ötször okosabb” a másikénál így mégsem intézheti el közéleti munkatársát, bajtársát a község érdekében vég­zendő erőfeszítésekben. Még a vi­ta hevében sem. Még azon a cí­men sem, hogy „egymás közt va­gyunk”. Mert milyen furcsán is jön ki, hogy — esetleg már más­nap — ugyanez a valaki szenve­délyes nyájassággal buzdít az emelvényről. — Elvtársnők, szóljanak hoz­zá!... Na. bátran..,. Hiszen nem létezik, hogy nincs saját vélemé­nyük. Tóth István' • A Rottenbiller utcai gimnázium. ahol 1919. március 23-án megalakult a Marx úttörőcsapat. JELSZAVUK: A TETTEK BESZÉLNEK Egy, az első úttörők közül... Milyen kicsi az ország! Az idős, nyugdíjas férfi, aki 55 éve az első magyar úttörőcsapat tagja volt, később mint vidéki színész, sűrűn vendégszerepeit Kecskeméten. A nézők akkoriban nem is sejtették, hogy a színész, aki jókedvet, su­gárzott maga körül, a magyar történelem legnagyszerűbb feje­zetében is főszerepet játszott. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után 1919. március 23-án alakult meg — tanoncokból és gimnazistákból —. hazánk első úttörőcsapata. Budapest VII. ke­rületében. a Rottenbiller utcai is­kolában. Az első magyar úttörő- csapat 600 tagot számlált, s név­adójuknak Marx Károlyt válasz­tották. A lelkes if1ú seregből ma már csak tizenketten élnek. Kö­zülük szólaltattuk meg Károlyi Vilmos nyugdíjas színészt, a csa­pat egyik alapítóját. — Tizennyolc éves voltam 1919 tavaszán — emlékezik vissza meghatottan — és a Tanácskor­mány Élelmezésügyi Népbiztossá­gán dolgoztam, iktatóként. Egy­szer a kezembe került egy levéL amiből megtudtam, hogy Kartal- pusztón több száz holdon tönkre­megy a borsótermés, mert nincs aki leszedje. Rögtön arra gondol­tam. ott elpusztul a termés, itt Pestéh ehéznék az emberek, mi lenne, ha kivinnénk a gyerekeket? Javaslatomat kitörő örömmel fo­gadták és a „marxokat” különvo­nat vitte Kartalpusztára. Naponta több vagon termést küldtünk az éhező Budapestnek. Később beso­roztak a Vörös Hadseregbe^ de ar­ra már nem került sor. hogy har­coljak. mert bevonultak a romá­nok. Ezzel lezárult életem legbol­dogabb időszaka, amiről ráadásul hallgatni kellett akkoriban, mert börtön, meghurcoltatás járt volna érte. A sorsom aztán úgy alakult,, hogy elvégeztem a Rózsahegyi-szí- niiskolát. maid leszerződtem Sze­gedre és negyven éven át szinte az ország minden vidéki színházá­ban megfordultam. Hogyan jutott el Kecskemétre? — A kecskeméti színház azok­ban az időkben testvérszínháza volt a szegedinek. Akkor úgy volt. ha szabad voltam Szegeden, le­mentem Kecskemétre, mivel a színháznak igazgatója is 'közös . volt. Mint táncoskomikus nagyon ‘ sok darabban léptem fel Kecske­méten is. a Mágnás Miskában én voltam a Miska, de játszottam a Halvány sárga falevélben, a Száz piros rózsában, a Marica grófnő­ben, Mária főhadnagyban — ezek voltak akkoriban a sikerdarabok. Szerettem a pályámat és engem is szerettek, erre ma is jólesik visszagondolni. Mit jelentett az életében, hogy úttörő volt, egy az ifjúság első forradalmi élcsapatából? — Nézze én most 74 éves va­gyok, sok mindent megéltem, de mindazt, amit sikerült elérnem, amivé lettem, azt mind annak köszönhetem, hogy fiatalon be­kapcsolódtam ebbe a nagyszerű szervezetbe. Ott tanultam meg, hogy mindig egy célt kell ma­gunk elé kitűzni, mert nincs ször­nyűbb. mint a céltalan, tettek nél­küli élet. A jelszavunk is az volt: „A tettek beszélnek.” A céltuda­tos, tevékeny és értelmes emberi életnek az igénye hatotta át min­den pillanatunkat, formálta jelle­münket és segített engem később is, a színészi pályámon. A nehéz­ségek soha sem törtek le. mert élt bennem az az akaraterő, amit fia­talon belémplántólt az úttörőkö­zösség. Pedig nem voltunk csoda­gyerekek. azok az idők voltak csodálatosak! Szerencsénk is volt, hogy éppen akkor lehettünk fia­talok. Még akkor is. ha az éle­tünk bizony nem volt köhnyű. Egy szelet kenyér lakomának szá­mított, ha pedig táborozni men­tünk, felpakoltuk a holmit a két­kerekű kordéra és gyalog húztuk ki a városból. Nem sok kénye­lemben volt részünk mégis gyö­nyörű volt! Milyennek látja a mostani út­törőéletet. a mai fiatalságot? — Boldogan látom, hogy kor­mányzatunk milyen sokat áldoz rájuk. Olyan úttörőházakat épít nekik, melyek valóságos mesepa­loták és ez örömmel, büszkeség­gel tölt el. Lám. a mi gyerekeink már ilyen szépen. - nyugodtan él­hetnek. tanulhatnak, szórakozhat­nak. De azt is tapasztaltam, hogy túl komoly a szervezeti munka, s a gyerekek is túl komolyak ön­tudatosak. a korukhoz mérten. Nem azt mondom, hogy ez rossz, lehet, hogy nem is ártalmas, de nekem nem tetszik. Valahogy nem lelkesít, amikor azt látom: egy szilveszteri kabarénak a szóvivő­je gyerek, vagy ügy nyilatkozik a tv-ben. rádióban, mint egy pro­fesszor. aki már túl van minden ,titkok felfedezésén. Túl sokat kí­vánnak a mai gyerekektől, túl ke­vés idejük marad örülni, játsza­ni. s én nem tudom, hogy nem lesz-e ennek valami hátránya egyszer ? Aggódik a gyerekekért, félti a „játékaikat”. „A gyerek, az gye­rek — bizonygatja —. akkor is, ha nagy idők sodrában él, akkor is. ha szélcsendes évek melege ér­leli.” Kér is, nehogy túl hősies pózban örökítsem meg őket, haj­dani „marxokat”. Gyerekek vol­tak. soványabbak. éhesebbek, mint a mostaniak, ezért is örültek kétszeresen mindennek: egy tál meleg levesnek, vagy egy kirán­dulásnak. amikor sátort vertek, tábortüzet gyújtottak, énekeltek. Megmaradtak gyerekeknek, fiata­loknak azokban az években is, amikor pedig az átlagosnál többet kívánt tőlük a kor. a történelem. Igaz, honnét sejtették volna, ami­kor úttöröesküt tettek: „Hazá­mért. a proletárdiktatúráért élek, dolgozom, s ha kelL meg is ha­lok” — hogy a világ legelső szo­cialista ifjúsági szervezete az övék? Azt is felnőtt fejjel tudták meg, egy szovjet vendégüktől, hogy még a pionírokat is meg­előzték pár nappal. • Mágnás Miskaként Kecskemé­ten. Nem dicsőségről álmodtak, ha­nem tettekről, amelyek még szeb­bé teszik majd az emberek éle­tét. Tudásvágyuk nagy volt, ezért döntöttek *úgy. hogy minden belé­pő hoz magával legalább egy könyvet. Így jött össze, az ország­ban az első. ezerkötetes úttörő- könyvtár. Ma pedig, amikor a könyv már nem tartozik az elér­hetetlen kincsek közé. hasonló módszerrel lehetne könyvet adni azok kezébe, akik még nem ked­velték meg az olvasást Ügy hiszem, ma is lenne bőven mit tanulni az első úttörőktőL Öt­venöt esztendő sem tudta kitöröl­ni belőlük a rövid életű, de tar­talmas közösség sorsdöntő emlé­két, végié hűek maradtak úttörő- jelszavukhoz. a szocializmus esz­méihez. Akkor gyerekek voltak, ma pedig, akik még élnek, nyug­díjasok. mint Károlyi Vilmos. De az utánuk jövők szemében most már mindig ők lesznek •— az el­sők! Vadas Zsuzsa Bemutatják a pécsi Modern Magyar Képtár kincseit Franciaországban A magyar—francia kulturális egyezmény keretében magyar he­teket rendeznek a tavasz folya­mán Strasbourgban és ez alka­lommal bemutatják a Pécsi Mo­dern Képtár kincseit: a legérté­kesebb XX. századi műalkotáso­kat. A Janus Pannonius Múzeum részeként működő galéria jelen­leg ötezer művet őriz, s az egyet­len képtár az országban, amely századunk magyar képzőművé­szetének fejlődését összefüggésé­ben, folyamatosságában szemlél­teti. A strasbourgi kiállításon mintegy hatvan műalkotás — festmény és szobor — ad majd keresztmetszetet a mecsekaljai galéria gazdagságáról, egyben rep­rezentálja a XX. századi magyar képzőművészetet. Többek között Csontváry, Gu- lácsy, Nemes Lampérth, Riool- Rónai, Bortnyik. Uitz, Egry, Der- kovits, Vajda, Korniss. Martyn képei kerülnek a francia közön­ség elé. A Pécsi Modern Magyar Képtárnak ei lesz az első külföl­di „szereplése” és a kiválasztott műalkotások többségét is most állítják ki először határainkon túL A május 4-én nyíló stras­bourgi tárlatot Romvári Ferenc művészettörténész, a Janus Pan­nonius Múzeum osztályvezetője rendezi, s szerkesztésében két nyelvű prospektus jelenik még a kiállításra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom