Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-21 / 67. szám

* im március 21. • PETŐFI NÉPE 3 1 Egészséges türelmetlenség „Sokszor attól tartunk, ha egy nagyobb gép vetődik egyszer arra mifelénk, megre­megteti a földet s összedől az iskolánk. Sürgős beavatkozásra van szükség!” „Ha Solt egyszer „fekete i pontot” kapna valamiért, hát a sok szemét lenne az! Ezért is fontos, hogy szervezzük a társadal­mi munkát községünk szépítése, csinosítá­sa érdekében.” „Nem egy kollégánk van, hordja ki lakásából időnként a salétromot, annyira vizes a lakása.” A fenti mondatokat három elhangzott .hozzászólásból emeltük ki; azt kívántuk jelezni, hogy ezen a taggyűlésen — amely­ről most riportunkban beszámolunk — nem fukarkodtak a párttagok a bíráló megjegyzésekkel; a jobbítás szándékával, , őszintén, bátran vetették fel a problémá­kat. Biztató indítás 1 Az MSZMP solti pedagógus pártaiapszervezetének taggyűlé­sét délután három. órára hirdet­ték. Tíz perccel a kezdés előtt már együtt vannak. A tizenki­lenc tag közül ketten maradtak távol, igazoltan. Ballai Béla tit­kár javasolja az egyetlen napi­rendi .pontot: A pedagógusok élet-és munkakörülményei. Min­denki egyetért ezzel. A témával kapcsolatban há­rom beszámoló hangzik el. A belterületi és a külterületi isko­lák, valamint az óvoda helyzete. A beszámolók rövidek, tömören fogalmazottak, világosan egyér­telműek, mondanivalójukat ille­tően. Biztató kezdés, jó indítás egy taggyűlésen. Várjuk a foly­tatást. Rövid helyzetkép Hogyan is lehetne néhány sor­ban leírni az összes felvetődött kérdést? Csak jelezni tudjuk, nagyon vázlatosan, az elhangzot­tak lényegét. Hat óvónő közül három szülési szabadságon van; képesítés nél­küliekkel helyettesítik őket. Azok­nak meg nagyon .kevés a kere­setük. s illetményföldet sem kaphatnak. Az óvoda tárgyi fel- szerelési feltételei jók. De az ud­var nagyon kicsi, akadályozza a korszerű nevelési munkát. Jó lenne, ha a tanács gondoskodna a szolgálati lakások tatarozásá­ról A belterületi iskolában hu­szonnyolcán tanítanak. Az átla­gos életkor harmincöt év. Tehát meglehetősen fiatal a tantestü­let. Ez is magyarázza a jó kö­zösségi szellemet, az együttmű­ködést. A pedagógusoknak több mint a fele egyetemet végzett. A többiek tanítóképzőt. Egy ké- képesítés nélküli nevelőjük van. Ez jó arány. Hiányzik matematika, kémia, ^ testnevelési és gyógypedagógia szakos nevélő. Hét pedagógus­család lakik szolgálati lakásban. E lakások nagyrészt rossz álla­potban vannak. Felvetődik: nem lenne célszerű lebontani az ilye­neket és újat építeni a helyük­re? A belterületen úgyis kevés a szabad telek. A külterületi iskolában hu­szonkét nevelő dolgozik. Hiány­aki vödörrel zik a testnevelő szakos. Kellene könyvtár- és úttörőszoba. Az épület elavult, rozoga. A tanárok szívesen végeznek társadalmi munkát, s ezt szervezik a tanu­lók körében is. A vita Elhangzott a harmadik beszá­moló is; Joó Sándorné leteszi maga elé a papírlapokat. (Az előbbi két előadó Vajda Józsefné és Csősz József volt.) Utána a szokott felszólítás: — Akinek van kérdése, tegye fel! Hallgatás. A második felszólí­tásra is néma csend a válasz. — Hűha — gondolom —, ebből nem lesz már eleven taggyűlés! Nézegetem a folyóiratállványt. A polcokon — megszámolom — harminckét féle lap, folyóirat. Pedagógiai Szemle, A tanító, Köznevelés, Művelődésügyünk, Rajztanítás stb. Az ablak előtt hatalmas ka­nadai nyárfa; goromba szél szaggatja az ágait. Az udvaron gyerekzsivaj. Távolabb fázós, fehér, sárga falú házak; nád- fedelesek, aprók és rátarti eme­letesek. Ólom-égen ólom színű felhők. Nincs idő tovább szemlélődni. Kezdődnek a hozzászólások. Elő­ször lassan, szinte óvatosan, majd egyre határozottabban, egyre őszintébben, keményebben szól­nak a párttagok. Azok, akik nem csak úgy megszokásból, vagy alkalmazkodásból jöttek el. Nem, ők tenni akarnak valamit, itt és most! Szavukkal, véleményükkel javaslataikkal igyekeznek előre lendíteni az ügyet, amelyről szó van. * íme a javaslatok viílámfelso- rolásban: Itt és itt csináljanak óvodai játszóteret. Menjenek el másik községbe tapasztalatcserére', néz­zék meg, ott hogyan segítenek a hasonló gondokon. Vizsgálja fe­lül a tanács a beépítetlen telke­ket: ki s mire akarja azokat fel­használni? Elejét kell venni a spekulációnak. Kérik, hogy valamilyen módon bővítsék az illetményföldek meny- nyiségét. Mióta megállapították annak felső határát, azóta nö­vekedett a pedagógusok száma. Az egyik hozzászóló — dr. Nagy Béla igazgató — más irány­ba tereli a vitát: azt mondja. próbáljuk meg fejlődésében néz­ni a dolgokat. Igaz. hogy sok a gond, a megoldásra váró feladat. De honnan jöttünk? Mi volt itt húsz, harminc évvel ezelőtt? Ak­kor az volt a fő téma: cseréljük fel a búbos kemencéket vas­kályhákra. Hol van az az idő? És a szép, nyolctantermes isko­la. amelyben most is vagyunk? S az, hogy három év alatt mint­egy ötyen—hatvanezer forint ér­tékű szemléltető eszközzel gya­rapodtunk? A vitában még többen felszó­lalnak. Mindegyikük szavából ér­zik a felelősség. A jobbat akar­ják. azért emelik fel a szavukat. Azért, hogy a jövő nemzedékeit zavartalanabb, jobb körülmények közt nevelhessék azok, akikre az állam, a társadalom ezt a nehéz de gyönyörű feladatot kiszabta. Eljött a pedagógusok taggyű­lésére a községi pártbizottság titkára, Szabó László. S Szabó István községi tanácstitkár is. A jelenlevők megörülnek, amikor kérik: adják oda a beszámolókat, s ők ígérik, megnézik alaposan, hogy az abban foglaltakból mit lehet teljesíteni. Eljönnek majd a legközelebbi taggyűlésre, és el­mondják mi mindenben tudnak segíteni. Elgondolkoztató s a ma való­ságát hűen kifejező mondatot hallhatunk az iskolaigazgatótól, Fazekas Bélától: „A ma peda­gógusa nem meghunyászkodó, fé­lénk valaki — mint gyakran volt régen, amikor a pap és a jegyző árnyékában meghúzódott szeré­nyen —, hanem az életet köz­vetlenül alakító, bíráló, határo­zottan. fellépő, tudatos cselekvés­re kész ember.” * Közben öt óra is elmúlik, fél hat is; beesteledik. És Vajda Györgyné elfelejti, hogy régen elmúlt háromnegyed öt; akkorra kellett volna odaérnie a bölcső­débe, hogy hazavigye a kisfiát, Gyurikát. Ezt külön is megfi­gyelem: senki sem nézi az órá­ját; az arcokon nem lanyhul az érdeklődés. Sőt, a taggyűlés után legalább tízen együtt maradnak, sokáig, legalább két órán keresz­tül. És, most már nem „hivata­losan”. folytatódik a vita. újra és újra összecsapnak a vélenté- nyek, nézetek. Egészséges türelmetlenség van az emberekben. Varga Mih >ly VÁRJÁK A TEHETSÉGES FIATALOKAT Színészképző stúdió Kecskeméten Kiskunmajsai diák levelét mu­tatja Ruszt József főrendező. Most érettségiző feladója a szín- művészeti pálya iránt érdeklődik. Márciusban, áprilisban hetenként , érkeznek efféle tudakozó sorok, így volt tavaly és a korábbi években is. Abban a szerencsés helyzetben van a színház, hogy most mást | válaszolhat az érdeklődőknek, ' mint eddig, ősztől kezdve — előreláthatóan — színészképző stúdió működik Kecskeméten. — Mi indokolja szervezését? — Ruszt Józseftől várom a vá­laszt kérdésemre. — Hiány van jó színészekben. Bebizonyosodott, hogy a Színmű­vészeti Főiskola egyedül képtelen gondoskodni a megfelelő után­pótlásról. Évente tizenöten, hú­szán végeznek. Van olyan társu­lat, 'amelyik évekig nem jut fia­tal diplomás művészhez. A túlsá­gos központosításnak is meg­vannak a maga előnyei és hát­rányai. A Művelődésügyi Mi­nisztérium illetékes főosztálya ezért határozott úgy, hogy né­hány színház mellett stúdiót lé­tesít. A legszorgalmasabb és leg­tehetségesebb tagok öt esztendő alatt főiskolai bizonyítvánnyal egyenértékű oklevelet szerezhet­nek: megtanulhatják a színészi mesterséget. — Véleménye szerint minek köszönhető, hogy az egyik stú­dió a tervek szerint Kecskemé­ten alakul? — Feltehetően elégedettek az itt folyó munkával és úgy gon­dolják, hogy a megfelelő színvo­nalú képzés feltételei itt adottak vagy megteremthetők. Másként fogalmazva: van mit és kitől tanulni. — Kik és hogyan jelentkezhet­nek? — Hamarosan tehetségkutató fórumokat hirdetünk. Lesznek olyanok is nyilvánvalóan, akik­nek azt tanácsoljuk, hogy jelent­kezzenek a főiskolán. Az utóbbi másfél évtizedben ebből a me­gyéből alig került be valaki a Vas utcai intézetbe. Az okokat most ne keressük, csupán azt je­gyezzük meg, hogy itt is legalább annyi tehetséges fiatal ifjú élt, él, mint másutt. Javaslom, hogy az érdeklődők figyeljék a Petőfi Népe híradásait, tájékozódjanak a művelődési intézményekben és próbáljanak szerencsét a tehet­ségkutató vizsgán. Tiz-tizenkét fiatal szerződtetésére lesz mó­dunk. — A növendékek részt vesznek a színház munkájában is? — Természetesen, de csak mér­tékkel. Kisebb szerepeket és bi­zonyos idő elteltével működési engedélyt kaphatnak a „gy a kor­látos színészek”. Arra is gon­doltunk, hogy tanulmányi célok­ból összeállított műsoraik javát üzemekben, kisebb falvakban, klu­bokban bemutatjuk. Rutint sze­reznek így az ifjú művészjelöltek, megismerik a siker örömeit, a szerepléssel járó felelősséget és enyhítik a gyakran panaszolt műsorhiányt. — A főrendező szavaihoz hadd tegyük hozzá: az itt tanuló fia­talok révén még színvonalasab­bak lesznek, lehetnek a színház előadásai, # bemutathatnak na­gyobb létszámú, sok szereplős műveket is időnként, az ifjak csökkenthetik a színészek „terhe­lését”. , Arról nem is szólván, hogy aki itt tanul/ az nem vá­gyik Vissza Pestre, tovább erő­sítheti majdan a társulatot. Vé­gül, de nem utolsósorban: a szín­házi vezetők több lehetőséget kapnak a társulat tudatos ki­alakítására. Figyelemmel kísérjük a terve­zett stúdió, ügyeit és működésé­ről tájékoztatjuk olvasóinkat. H. N. Előadások Indonéziáról « Bodrogi Tibor három bácskai községben A tízezer sziget országában Xántus János (1825—1894) óta nem járt magyar réprajzkutató. Bodrogi Tibor, a Magyar Tudo­mányos Akadémia Néprajzi Ku­tatócsoportjának a vezetője a közelmúltban UNESCO-ösztöndíj- jal tanulmányozhatta Szumátra, Jáva, Celebesz és Báli sziget mai életét, művészetét, folklórját. A napokban Madarason, Katyniá- ron és Bácsalmáson számolt be útjáról a jeles tudóá. Bodrogi Tibor a személyes él­mények varázsával, a tudós biz­tonságával és a jó előadó szem­léletességével ismertette a mai Indonéziához tartozó szigeteken szerzett tapasztalatait. Különö­sen érdekesek voltak mozgófilm­mel és diavetítéssel kísért elő­adásainak a temetkezéssel kap­csolatos képei és megjegyzései. Egy-egy gazdagabb (nevesebb) halott torán ötven-hatvan vízi­bivalyt, ötszáz sertést és szám­talan baromfit is elfogyaszt a külön e célra épülő vendéghá­zakban gyülekező és hosszan ott időző „gyászoló” sokaság. Ügyes ötlettel az előadásokkal párhuzamosan képzőművészeti kiállítást is rendeztek a három községben. A tatai származású Horváth Ferenc mutatta be har­minckét grafikáját. Képei súlyo­sak, sokszor tragikusak, öntépő- ek és vitatkozók, nem egyszer irónikusak. És a közösség? Viszonylag ke­vesen hallgatták az előadást, nézték meg a képkiállítást. Miért? Talán csaknem ezért, mert a tömegtájékoztató eszközök információ-zuhataga elfásítja az embereket még az első kézből származó közlések elől is. Még a falu világában magukat oly sok­ra tartó diplomásokat is...? Bognár András Képes Magyarország Segít a számítógép • A Budapest központjában elhe­lyezkedő számítógépet úgy üze­meltetik. hogy az érdeklődők bármikor szabadon beleshet­nek az ablakokon át. Mint a jobb oldali képűnkön látható, gyakran állnak gyerekek a .ki­rakat” előtt. t A leggyakrabban használt adat­hordozó a lyukkártya és a má­sodik képen látható, amint a berendezés asztalán fekvő kéz­zel írt adatlapból a gép számá­ra érthető lyukkártya lesz. 9 A számítógép az adatokat vagy mágnesszalagon, (3. kép), vagy mágneslemezen tárolja. A mág­nesszalag nagyon hasonlít a magnószalaghoz. Magyarország egyik legnagyobb számítóközpontjaként működik a Számítástechnikai Koordinációs Intézet Siemens-típusú kompute­rekből álló berendezése. Ezeket a számítógépeket főleg bérmunká­ban veszik igénybe a különböző vállalatok, intézmények. Óránként 7400 forintos díjért végzik el ré­szükre a megrendelt számításokat. Annak érzékeltetésére, hogy ez milyen előnyös a megrendelőnek: egy tervezőmérnök több hetet igénylő számítási munkáját a gép- néhány perc alatt elvégzi. Vannak azonban olyan felada­tok, amelyeket számítógép nélkül megoldani nem lehet. A MÉLY- ÉPTERV például a vidéki váro­sok vízvezeték-hálózatának terve­zését végezteti számítógépen. A sok száz kilométer hosszú csőve­zetékrendszerek méretezése olyan sok számítást igényelne, hogy ko­rábban nem is gondolhattak arra, hogy azt megtegyék, hanem e he­lyett csak hozzávetőleges, közelítő számításokat végeztek. 1968 óta ezeket a munkákat számítógéppel végzik, s így nemcsak drága mér­nöki munkaórák ezreit takarítják meg. hanem — és ez ennél is fon­tosabb — a komputer segítségével méretezett hálózatok olcsóbban el­készíthetők és jobban megfelel­nek a követelményeknek. Most mintegy 50 millió forintos költséggel újabb gépekkel bővítik a számítóközpontot, s így annak adattárolóiban egyszerre elhelyez­hető lesz például 10 ezer újs£g- oldalnyi helyet elfoglaló szöveg. Ez indokolja az adatbank elneve­zést, mert olykor így is nevezik az ilyen nagy tároló kapacitással rendelkező számítóközpontokat. Amint a bankok feladata nagy mennyiségű pénz tárolása, ehhez hasonlóan a számítógép adatbank­ja nagy tömegű és gyorsan kike­reshető adatokat tárol. A számítógéphez előfizetők is csatlakozhatnak. A komputertől bármilyen távol levő helyen egy viszonylag olcsó berendezés, va­lamint telefonvonalak segítségé­vel ugyanúgy „kérdezni lehet”, illetve válaszokat kaphatnak az előfizetők, mintha az a saját tu­lajdonú és a telephelyükön mű­ködő számítógép lenne. Képriportunk, a számítóközpont munkájába és általában a számí­tógépek működésének titkaiba en­ged bepillantást. B. t • Mi is gyorsabban megtalálunk egy keresett zeneszámot a hanglemezen, mint a magnó­szalagon, ezért a számítógépek­nél ma már szívesebben alkal­maznak mágneslemezeket, amely a hanglemezhez hasonlít, (Felső kép.) • A jobb oldali felső képűnkön látható a televízióhoz és író­géphez egyaránt hasonlító ké­szülék módot ad arra, hogy „társalogni” lehessen a kom­puterrel. A kérdést az írógépeik kell leírni, s a válasz pillana­tokon belül leolvasható a kép­ernyőn. • A Kohó- és Gépipari Miniszté­rium modern épülete, amely­nek acélszerkezetét a számító- központ igénybevételével ter­vezte az IPARTERV. (MTI- foto — KS) * ' A nehéziparban átlag kétnapi bérrel több a nyereségrészesedés A Nehézipari Minisztérium vállalatai 1973-ban összesen 2 milliárd forinttal több nyereséget értek el az előző évinél. Az egy dolgozóra jutó társadalmi ter­mék 8,8 százalékkal emelkedett, 0,7 százalékkal javult. A nagyobb nyereségnek megfelelően 190 millió forinttal több részesedési alap képződött. A bérfejlesztés­sel kapcsolatos befizetések után maradó nettó részesedési alap át­lagban 25 napi munkabérnek fe­lel meg, ami két nappal több az előző évinél. Évközben pedig — akárcsak az előző években — részesedési alap egy hányadát már felhasználták jutalmazások­ra, újítási díjakra, szociális és kulturális hozzáj árulásokra stb. Így most a fennmaradó részt osztják ki a dolgozók között. Az ágazati részesedési átlagon belől természetesen vállalatmiként — a gazdálkodás eredményességé­től függően — jelentős eltéré­sek mutatkoznak. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom