Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-15 / 62. szám

1974. március 15. # PETŐFI NÉPE 0 5 0 Déri Mihály annyira szereli Petőfi Sándort, hogy még a gépéről sem hiányozhat a költő képmása. # így készül a divatos, kézi­szövésű kendő. A gép mellett: Kürti József, a „Petőfi Sándor” . szocialista brigád másik férfi tagja. Petőfi a szövőszéken Szerkesztőségünkbe sok levél érkezik és akad közöttük szép számmal olyan is, amelyiket nem Bács-Kiskun megyé­ben adtak postára. A következő kérelem a fővárosból jött: „Tisztelt Szerkesztőség! Budapesten, a Kéziszövők Szövetke­zetében a „Petőfi Sándor” szocialista brigád vagyunk. Ké­réssel fordulunk önökhöz. Hogy naplónk méltó legyen nevé­hez dokumentációra lenne szükségünk. Kérjük segítségüket és támogatásúkat. Szeretnénk méltó emléket állítani hazánk szabadságharcos és költő fiának, Petőfi Sándornak.” A levélben megadott cím vé­gett el a főváros XVIII. kerületé­be, Lőrincré, ahol egy kívülről inkább családi házra, mint mun­kahelyre emlékeztető épületben dolgoznak a- kéziszövők. Szép, íz­léses termékeiket már sokszor megcsodáltam belvárosi minta­boltjaikban: a háziszőttesek hangulatát idéző anyagaik ízlése­sek, divatosak és óriási előnyük, hogy egyAegy mintából jóval ki­sebb mennyiséget gyártanak, mint a nagyüzemek. A szövő­gyárakban több ezer méter után cserélik ki a mintakártyákat, ők ritkán szőnek többet 5—600 mé­ternél. A légkör is családias. Két bri­gádot tesz ki az összlétszám, s amikor váratlanul betoppantunk, éppen közös asztalnál tízóraiz­tak a Petőfi és a Spartacus bri­gád délelőttös műszakban- dolgo­zó tagjai. Az egyik asszony disz­nót vágott, s a kóstolóból test­vériesen jutott „katona” minden­kinek. A „Pétőfisek” pedig — bár látható örömmel fogadták a sajtót arra kértek, hogy a másik brigádot se hagyjuk ki a riportból. Szeretik, becsülik egy­mást, összetartanak munkában és magánéletben. A Petőfi brigád 3 hónapja alakult. A levélíró fiatalember, Déri Mihály buszkén mutatja szövőgépén Petőfi Sándor képét. A tarka fonalak úgy szövődnek össze a keze alatt, mint a vers­sorok: szabályosan, rímelve, ára­dó gazdagon. Ügy élvezi is a munkáját, mint a verseket: az egyik a szakmája, a másik . a hobbyja, mindkettő a szenvedé­lye. Járt már Kiskőrösön is, felkereste a költő ^szülőházát és — a többiek áruljak el — sza­valni is szokott. Petőfi-verseket, természetesen. Szívéhez a XIX. század költői állnak a legköze­lebb ... — Nekem a „Szeretlek ked­vesem” tetszik a legjobban — szól közbe az egyik asszony, és a többiek is nekibátorodnak, ha­mar kiderül, hogy nem véletle­nül lett Petőfi a brigád név­adója. Ismerik, olvasgatják, idé­zik a verseit. Nincs is olyan bri­gádtag, akinek hiányozna otthon a polcáról a gyűjteményes kötet. A' példásan .vezetett brigádnapló -is a költő soraitól zeng; kultu­szától' áthatott. Arra gondolok, milyen jól érez- né magát a nemzet költője sze­mélyesen .is, ezek között a dol­gos, kedves és versszerető embe­rek között. Még így is úgy él kö­zöttük, mintha családtag lenne. Közöttük van és bennük: nevé­ben dolgoznak, költészetének tiszta síépségeiben megpihennek. Talán a munkájuk teszi, hogy szeretik, érzik a szépet. Sokkal .közvetlenebb kapcsolatban áU- nak termékeikkel, mint a nagy­üzemi dolgozók, bár a mintát nem ők tervezik, több lehető­ségük van a variációra, s leg­alább akkora gyönyörűséget ta­lálnak a leszövésében, mintha kedvtelésből csinálnák. Pedig na­gyon nehéz munka. Biztattak, álljak be egyikük he­lyére, ahol éppen az idős, fa­lusi asszonyok körében népszerű fekete vállkendő készült. Ahhoz, hogy ezt a darázsfészek-szerű mintázatot ki tudják alakítani, 14 nyüstkeretet kell megemelget­ni a jobb lábbal. Teljes erőből aiig tudtam a pedált lenyomni, ők pedig nyolc órában, villám­gyorsan mozgatják a nyüstkere- teket. Egy ütemre jár a két ke­zük és a jobb lábuk, csak a sze­mük pihen meg a születő szöve­tek, tarka kendők, stólák, kézi­munkákkal versenyző térítők, fa­liszőnyegek vidám mintáján. A kéziszövő részleg több mint 20 éve létesült és elsősorban a környéken lakó asszonyoknak ad jól fizetett munkát. A szövetke­zet nagyrabecsüli a munkáju­kat és ez érthető is, hiszen ter­mékeiket nemcsak itthon ismerik és kedvelik, hanem külföldön is, a Szovjetuniótól kezdve az Egyesült Államokig. És végül be­mutatnám a Petőfi brigád tag­jait: Falusi Jánosné brigádveze­tőt, Zákány Gyulánét, aki a naplót vezeti gondos lelkiismere­tességgel, Kleofász Györgynét, t aki Bélánét, Boros Kálmánnét, Babos Sándomét és a két férfit: Kürti Józsefet és Déri Mihályt. Egyek a munkában és névadó költőjük szeretetében. El is ha­tározták, hogy tavasszal felke­rekednek és közösen felkeresik Kiskőröst és Kiskunfélegyházát. Hogy még többet tudjanak, érez- zenek meg Petőfiből. Vadas Zsuzsa (Foto: Kotroczó István.) • Együtt a Petőfi Sándor brigád, Földünk gigantikus mágneses gömb Sok évtizede tanulmányozzák a kutatók a Föld mágneses mezejét. Mágneses térkének nélkül ma már elképzelhetetlen a hajózás, a re­pülés. a terentan. A Föld mágne­ses adataira szükségük van a rá­diósoknak és a legkülönbözőbb más foglalkozásúaknak. Tizenhat éve annak, hogy a Szovjetunióban felbocsátották a Föld első mesterséges holdját. Ez alatt az idő alatt az űrkutatás el­képesztő gyorsasággal fejlődött, és alapvető felfedezéseket, hozott. A szuptnyikokról és rakétákról vég­rehajtott mágneses mérések meg­erősítették annak az elméleti kö­vetkeztetésnek a helvességét, mi­szerint az egész mágneses mező a Föld belsejében ..születik”, vagyis a Föld egy gigantikus, mágneses gömb. A magnetológusok (mágnesség- kutatók) előtt ismert a Föld mág­nesszférájának struktúrája, más szóval azé a térségé, amelyben bolygónk mágneses mezeje műkö­dik. Kiderült, hogy a magnetosz- féra 100—150 kilométerre terjed, és a bolygó északi oldalán kinyíló „farka”, vagy „uszálya” van. En­nek következtében érthetőbb lett a mágneses viharok és egyéb je­lenségek természete. Ezek tanulmányozására a Szov­jetunióban és az USA-ban speciá­lis „mágnesszputnyikokat” lőttek fel, amelyek bolygónkról nagy pontosságú és gyors mágneses fényképeket készítettek 300—500 kilométeres, vagy annál is na­gyobb magasságokban. Már az első szputnyikok egyi­kén magnetométert (mágnesség- mérőt) helyeztek el. A magneto­métert a szputnvikból kinyúló karra szerelték, hogy ezzel is csök­kentsék a mesterséges égitesten elhelyezett mágneses tömegek ha­tását. Ez a szputnyik sok százezer ki­lométert tett meg. Félvezetőjfi magnetométerének három impul- zátora (mérőfej) közül az egyik a geomágneses mező feszültségének nagyságát mérte, a másik kettő pedig a szputnyiknak a Föld mág­neses erővonalaihoz viszonyított tájolási méréseit rögzítette. A mágneses mezőről szerzett infor­mációt telemetrikus csatornán to­vábbította. A mágneses szputnyi­kok leghasznosabb munkapályái­nak a poláris pályák bizonyultak, mivel ezek szinte teljes egészében átkarolják a földgolyót. A Föld forgástengelye felé hajló pályák csupán bolygónk egy részét fogják át. A szputnyikok segítségével si­került ismereteket szerezni a Föld körüli térség tulajdonságairól is. A „földi” geofizikusok munká­ja és a szputnyikok segítségével végzett mágn es es-mezőku tatás együttesen jelentősen hozzájárul a magnetológiai tudomány fejlő­déséhez. T. M. „Táncra, muzsikára” Március 31-én délután az Erkel Színházban tartja új bemutatóját „Táncra, muzsikára” címmel az Állami Népi Együttes. Az új műsor koreográfiáját Rá­bai Miklós és Létai Dezső tervez­te. Feldolgozásukban életre kel­nek a tiszaháti táncok, a Tolna megyében élő székelv telepesek táncai, a dél-dunántúli botos pász­tortánc. illetve a Galga menti táncok. A 14 műsorszámból álló új elő­adást április 14-én és 28-án meg­ismétlik Budapesten, majd, előre­láthatólag augusztus második fe­lében Szegeden vendégszerepei­nek. Úttörőélet Pajtások! A kalocsai 104. szá­mú Hunyadi / János úttörőcsapat az elmúlt esztendőben azzal tet­te nevét ismertté a megye vala­mennyi úttörője előtt, hogy egyik csoportjuk, a Petőfi-év keretében Romániába indult, hogy végig­járja az utat Költőtől Segesvárig. A többiek a Szeledi-tó partján önálló csapattáborban vettek részt. Iskolájuk tavaly ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját, ezért a pajtások több emlékmű­sorral adóztak ennek a centená­riumnak. Az idén a Nem térkép e táj — akción kívül elsőrendű felada­tuknak tekintik a demokratikus légkör erősítését, a tanárok és út­törők közötti őszinte kapcsolat kialakulását. A tanév kezdetén valameny- nyien egy hétig dolgoztak a Ka­locsai Fűszerpaprika és Konzerv­ipari Vállalatnál a géderlaki Üj Élet Termelőszövetkezetben és a Kalocsai Állami Gazdaságban. Szedték a gyümölcsöt, almát, pa­radicsomot. A munkájukért járó pénzen — közösen döntöttek így — két társuk nyári táborozását, vagy országjáró túráját fedezik. Mivel az úttörőcsapatnak rá­diója is van, az ünnepélyeken, különböző megemlékezéseken a pajtásokhoz szóló felhívásokat ennek segítségével továbbítják. (Ezzel sok időt tudnak megtaka­rítani, hiszen hangszóró minden tanteremben van, nem kell sora- kozássai, vonulással hasznos fél­órákat elveszíteni.) Az ünnepé­lyek, megemlékezések tartalmától függően ilyenformán a nemzet­közi békenapról, a világtakaré­kossági napról a rádióban emlé­keztek meg. Az elmúlt napokban a csapat úttörővezetői tanárnőiket köszön­tötték ilyen formában a nemzet­közi nőnap alkalmából. Ma vi­szont másfajta ünnepélyre indul­nak a csapat tagjaira városi sza­valóversenyre. Ebben’ a hónap­ban egy ünnepélyes csapatösszejö­vetelre is sor kerül, amelyen ér­tékelik a Nekem szülőhazám akció eredményeit, megkezdik az Ember az embertelenségben el­nevezésű program végrehajtását. Az első expedíció — már befe­jezéshez közeledik. Szinte vala­mennyi tervezett programot meg­valósították a kisdobosok és út­törők. A kisdobosok paksi illet­ve dunabenedeki erdőben jártak, az ott látottakról írtak szép dol­gozatokat, készítettek az erdőben gyűjtött levelekből összeállításo­kat. Közösen indultak Gemencre, a rezervátum megtekintésére az 5-es, 6-os úttörők. Ezután men­tek Kiskőrösre illetve Kecske­métre vonattal. Mennyi új él­ményt szereztek! Pedig sokan előre „készültek” a látnivalókból. A 7-es, 8-as pajtások a Balaton környékére szerveztek kirándu­lást. Bár a legtöbben jártak már a magyar tenger partján, vala- menyien szép és tanulságos ki­rándulásnak könyvelik el a ba­latoni túrát. A „nagy” vállalkozás az idén hazánk északi hegyvidékének felfedezése volt. Most már az új akcióprogram végrehajtására készülnek. Már­cius 21-től kezdve a magyar munkásmozgalom nevezetesebb helyeit kívánják felkeresni, adóz­ni azok emlékére akik életüket kockáztatták, illetve feláldozták a munkáshatalomért. Ezzel egyidőben készülnek a gyermeknapra, az úttörő- és kis­dobosavatás ünnepére. Szeretnék, ha minden újonnan avatott paj­tás számára emlékezetes ünnep maradna a kék, illetve piros nyakkendő átadása, t REJTVÉNYFEJTŐKNEK A kétfordulós úttörőrejtvény helyes megfejtése: ERNŐ, (mert a képen látható R-betű növeke­dett), és FOGYÓKÜRA (a betűk ezen az ábrán mind kisebbek lettek, fogytak). A helyes meg­fejtést beküldő pajtások között könyvjutalmakat sorsoltunk ki. A nyertesek: Rimár Zsuzsa Kecs­kemét Sarkantyú u. 1/a; Keszt­helyi Zsolt, Baja, Petőfi u. 39; Szabó Márta, Izsák, Erkel u. 16; Török Marianna, Kiskőrös, József Attila u. 62; Fabicsovics József, Katymár, Ady Endre u. 29. A pajtásoknak a könyveket postán küldtük el. Most újból kétfordulós úttörő­rejtvényt közlünk részletekre. A március 15-én és 22-én közzétett fejtörők megfejtését egyszerre küldjétek be szerkesztőségünk cí­mére (Petőfi Népe Szerkesztőség, 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a.) március 26-ig. A levelező­lap címoldalára — úgy mint ed­dig — írjátok rá: Űttörőrejtvény. Egy híres magyar író nevét ke­ressétek meg az alábbi ábrán lát­ható szavak segítségével. Feladat: az ötbetűs szavakban cseréljétek fel a betűket oly módon, hogy új, értelmes szavakat kapjatok. Eze­ket az új szavakat írjátok be a jobb oldali tábla megfelelő sorá­ba. Ha ügyesen oldottátok meg a feladatot a körökkel megjelölt négyzetekbe kerülő betűk- felül­ről lefelé olvasva adják az író nevét. összeállította: Selmeci Katalin BESZÉLIK, HOGY... Szondázzák a vezetőket Azt' mondják a vezetők, hogy már megint fújhatjuk. És mivel ez a mondat első olvasásra félre- érthetőnek tűnhet; gyorsan hoz­záteszem, hogy -természetesen az autóvezetők mondják, és amit fújhatnak, az nem más, mint az alkoholszonda. A mind- gyako­ribb rendőri ellenőrzés jóvoltá­ból már elég sokan ismerik a kis üvegcsövet, amelybe a vizs­gálandó személyt belefújatják, & a benne levő vegyszer; elszínező­déséből következtetni lehet ar­ra, hogy az illető - előzőleg fo­gyasztott-e alkoholt, s ha igen, mennyit. Az eddigi tapasztalatok sze­rint az alkoholszonda nem ör­vend nagy népszerűségnek a ve­zetők körében. Különösen azoké- ­Dán nem, akik egyaránt szeretnek vezetni is meg inni is. Ha autó­sok közé keveredik az ember, szinte bizonyosra veheti, hogy rövidesen szóba kerül a szonda, mégpedig rendszerint olyan hangsúllyal, mint mondjuk ördö­gök társalkodásában a tömjén­füst. Mindenkinek van valami- lyen tanulságos története a szon­dáról és ' kiváltképpen mostaná­ban, amikor megkezdődött a közlekedésrendészet szokásos "nagy tavaszi ellenőrzése. Amely egyébként feltétlenül szükséges* és fontos, nem utolsósorban en­nek köszönhető, hogy az utóbbi időben valamelyest javult a bal­eseti statisztika, jóllehet hónap­ról hónapra több 'kocsi fut az országutakon és az ütcákon. És ebben kétségtelenül szerepe van a szondázásnak is. Sőt, már a szondázás lehető­ségeinek a tudata is visszatartó erő lehet. Az egyik nagy gép­kocsi-telephelyen például nem volt ritka eset,"' hogy a sofőrök reggelenként egy-két féldecivél feltankolva kezdték a munkát. A főnökségnek ez persze nem tetszett, adták is szorgalmasan a lelki fröccsöket, de vajmi kevés sikerrel. Erre gondolták egyet és beszereztek néhány csinos szon­dakollekciót, amelyet jól látha­tóan kiraktak a portásfülke ab­lakába. És a nótárius féldecizők- nek már a szondák puszta lát­ványa is elegendő volt ahhoz, hogy fogcsikorgatva ugyan, de azontúl munkába menet kikerül­jék az italboltokat. Ami egyéb­ként nem okvetlenül azt jelenti, hogy munkából jövet is kike­rülik. A vezetők egy része ugyanis azt tartja, hogy csak közvetlenül vezetés előtt és vezetés közben nem szabad szeszt inni, utána viszont lehet nyakalni az italt, . reggelre úgyis ki alussza magát az ember. A szakemberek —nem azokra gondolok, akik a pohár emel getésében szereztek szakér­telmet — ezzel szemben azt ál­lítják, hogy két vezetés között sem célszerű lerészegedni, mert például egy liter közepes erőssé­gű bor megivása után legalább tizenhárom órára van szüksége a szervezetnek az alkohol lebontá­sához és éltávoztatásához. Nem beszélve a másnaposságról, amely bizonytalanná, tétovává teszi a vezetőt, megnyújtja az úgynevezett reflexidőt és ezzel baleseti veszélyt idéz elő. Ezt a tudományos megállapítást a gyakorlat sajnálatosan sűrűn iga­zolja, és arra figyelmeztet, hogy a lelkiismeretes vezetőknek nem tanácsos lerészegednie, sem meg­részegednie, mert ez előbb vagy utóbb súlyos következményekhez vezet. Ezt nagyjából meg is értik az emberek. Többen kifogásolják azonban, hogy ’ miért csak az autósokat riogatják szondával, amikor a részegség gépkocsi nél­kül is közveszélyes lehet. Valaki a múltkor ki is fakadt, hogy miért csak autót tilos ittasan vezetni? Nem egészen pontosan értettem, hogy mire gondol, mert az illető történetesen már mesz- sze túl lehetett a nulla egész nyolc ezrelékes véralkoholszin­ten, amely pedig már nem is csak szabálysértési, hanem bün­tetőeljárást is von maga után, de azért élgondolkoztam a dolgon. És eszembe jutott, hogy a múlt­kor majdnem elgázoltam egy embert. Késő éjszaka, munkából mentem hazafelé, amikor a jár­dáról, egy fa mögül hirtelen a kocsi elé tántorodott egy részeg férfi. Éppen csak meg tudtam állni az utolsó pillanatban. A ré­szeg férfi, ráborult a motorház­tetőre, és amennyiben kivehettem a szavaiból, rimánkodott, hogy vigyem haza, mert egyetlen taxi sem veszi fel, pedig neki reggel értekezletet kell tartania. To­vábbmenni úgysem tudtam vol­na tőle, betuszkoltam hát nagy­nehezen az ülésre. Ott még él­motyogta a címét, valamint kö­zölte, hogy milyen beosztásban dolgozik, majd egészségtelen álomba merült. Hazavittem, be­csöngettem, és átadtam a csa­ládjának. Két sarokkal odébb megállított egy rendőr, a gépjár­művezetők fokozottabb ellenőr­zésének jegyében. Jogosítvány, forgalmi engedély, személyi iga­zolvány. Miközben ezeket átad­tam, a rendőr beszimatolt a ko­csiba, és már szedte is elő a szondát. Mondtam, hogy ez fe­lesleges, a szeszfőzdére emlékez­tető szag az utasomtól szárma­zik. Ezzel még gyanúsabbá, tet­tem magam, minthogy a rendőr már természetesen nyomát sem látta semmiféle utasnak. A szon­da szerencsére jó volt. nem mu­tatott elszíneződést Mindazonáltal nem ártana, ha nemcsak azokat szondáztatnák, akik éppen a volán mögött öl­nék. Mert mindenfajta ténykedés előfeltétele a józanság. Arkus József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom