Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-13 / 36. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1074. február 13. í KENDŐZETLENÜL Szeméttelep a közút mentén? Kisfáiban lakom, ahonnan rendszeresen a Szolnoki úton át érkezem a me- gye székhely belvárosába. Visszafelé ugyanerre visz az utam. Hosszabb ideje ingázom már buszon, de őszintén bevallom, régóta nem figyelem a környezetet, amely mellett nap mint nap elhaladok. Ebbéli közönyömből riadtam fel aminap, amikor — lévén ta- vasziasan kellemes napsütés — kitekintettem a járat ablakán, s megpillantottam a Szolnoki út és a Mátyás király korút még kiépítetlen szakaszának találkozása szomszédságában levő térséget, ahol félelmetesen magasodnak a hulladékhalmok. Micsoda, a közút mentén és a családi házak közelében van a szeméttárolóhely? — kaptam fel a fejem. A kérdés roppant izgatott, ezért a soron következő utazásomat megszakítva, személyesen látogattam el a területre. Hogy mit láttam ott? Különféle háztartási hulladékokat — köztük rothadó., orrfacsaró bűzt árasztó gyümölcs-, illetve zöldségmaradványokat — és az építkezések törmelékeit. Mindezek ki- sebb-nagyobb kupacokban tornyosulnak és néhol megbújnak a térdmagas- ságnyi száraz kóróerdőben. Teljesen igazuk van az itt lakóknak, amikor enyhén szólva bosszankodnak a szeméttelep miatt. Es nem különb a véleményük az alkalmilag errejárók- nak sem. Tehát sokak nevében közlöm: ez a terület nemcsak esztétikailag nyújt visszatasztító képet, de hi- giéniailag is erősen kifogásolható. Értesülésem szerint, a térségben a közeljövőben kezdődnek meg azok a munkálatok, melyek révén megépül a Béke fasor és a Szolnoki út közötti útszakasz, amely voltaképpen a Mátyás király és az István király körutat köti majd össze. Addig is, míg ez a munka elkezdődik, indokolt lenne felszámolni a szemétbirodalmat és rendbe tenni a területet. Az ottani „színfolt” ugyanis nagyon elmaradott környezetre emlékeztet, tehát a nagyváros perifériájától teljesen idegen. Reméljük, hogy a szükséges intézkedés sokáig nem várat magára! Zubor Judit Százhatvannal száguld majd... A MÁV új 5000 lóerős elektromos mozdonyának hajtómotorjait a Ganz Villamossági Műveknél készítik. Képűnkön: Szállításra készítik elő az új motorokat. (MTI foto — KS.) Munkásdinasztiák Fotóriporterek hálás, soha meg nem unt témája: a lencsébe mosolygó, vagy éppen komolyan néző négy Kovács, hat Majoros, a hét Babos, s mellettük az asszonyok, akik szintén Babos lányok voltak; a téma sokféle változata él, hisz’ az élet ebben is gazdag. Vannak üzemek, ahol akár családfának beillenék a létszámnyilvántartás, mert szülőket, gyerekeket, testvéreket, sógorokat összevéve húszán, harmincán dolgoznak ott. Családi gyár? Miért ne? Játszunk el a gondolattal: miért ne „sajátíthatná ki” a gyárat, a közepes üzemet harminc, negyven család, olyanok, akik szeretik azt a munkát, amit csinálnak, azt a közösséget, vállalatot, ahol dolgoznak, akiket a rokon hozott be, akik az apjuk, a sógoruk, a nővérük keze alatt tanulták a szakmát? Rossz ez? Nagyon jó! S ezt nemcsak az újságíró véli így. hanem azok a tekintélyes szakemberek szintén, akik a Munkaügyi Minisztérium számára széles körű vizsgálatot végeztek, s megállapították: a termelőüzemek legértékesebb, a gyár, a vállalat dolgai után leginkább érdeklődő magját azok a munkások alkotják, akik tíz-tizenöt esztendeje ott dolgoznak. Akiknek tehát minden porcikájukba beleivódott, hogy ez a gyár nemcsak kenyéradójuk, de tulajdonuk is; amivel gazda módjára illik törődniük. Jutott-e még másra az előbb említett kérdezősködés? Egyebek között arra.^ hogy a családi kapcsolatok előnyösen befolyásolják a munkahelyi magatartást. A szülő szeme előtt a gyerek fegyelmezettebb. ha másért nem, azért, hogy ne hozzon szégyent az „öreg” fejére. A rokonok nehezebben változtatnak munkahelyet, mert akkor teljesen idegenek közé kerülnek. A testvérek féltő gonddal segítik a gyakorlatlanabbat... Sorolhatnék, mert hisz’ a munkalélektan. az üzemszociológia iriss eredményeket, megfontolásra érdemes tanulságokat ad a kezünkbe, de alighanem fölösleges lenne. Aki gyárba jár, s még inkább, aki ott dolgozik, jól tudja, a munkásdinasztfiák magatartásukban, gondolkodásukban legtöbbször az átlag fölé emelkednek. hírük, tekintélyük van, s maguk is úgy vélik, a példa kötelez. Ezer az ága-boga annak, miként verbuválódnak e családi, rokoni dinasztiák, miért követi a testvér, a gyerek, a rokon az előtte járó útját, egy valami azonban bizonyos. Csak ritkán parancsszóra. a szülői szigornak, a családfői akaratnak engedve. Talán azért, mert otthon jót hallott a munkahelyről, mert tiszteli a szülő. a testvér, a rokon szakmáját, munkáját, becsületesnek tartja a fizettséget, nehezebben találná meg helyét idegenek között ... Ne kutassuk a személyes indítékokat, azaz, kutassuk, de más módon. A munkahely eszközeivel, lehetőségeivel, szándékaival és terveivel. Mert a munkásdinasztiák léte, gyarapodása feletti örvendezésünk nehogy elfeldtesse: kölcsönösen előnyös kapcsolatról van szó! Azzal, hogy „az öreg Barna Márton bácsi behozta a fiát a gyárba”, a gyárhoz való ragaszkodását, a gyár jövendőjébe vetett hitét fejezte ki. S ha a nővér azt mondja a húgának, hogy a szövőgép mellett keresett kenyér is legalább olyan jő ízű, mint a buszozással, vonatozással, két hónapot itt. három hónapot amott töltéssel keresett másik, akkor erre a nővérre rá lehet bízni nagyobb feladatokat is. mert szereti a munkáját, miként manapság emlegetik, fantáziát lát benne; miért ne látna fantáziát egy ilyen lányban, asszonyban a gyár? S miért hagyná kapálatlanul azt a bevetett földet, amit a családi dinasztiák hintettek tele maggal, miért ne támaszkodna az egészséges családi törekvésekre, a tisztes szorgalomra, az összefogásban rejlő erőre? Megtörtént, hogy lehurrogták a főművezetőt, aki egy család tagjaiból szervezett brigádot; végül nagynehezen megengedték. Ez a munkacsoport ma aranykoszórús szocialista brigád, s a mag most is a család, de örömmel vettek maguk közé idegeneket. Másutt nem nézik jó szemmel, ha férj is. feleség is egy helyen dolgozik. Mi a bai ebben, ha a munkapadoknál nem keletkezhet összeférhetetlenség? S nem kegyként, hanem természetes kötelességként kell felvenni annak a fiát, lányát, aki tíz, vagy több esztendő becsületes munkájával kovácsolt szavainak hitelt, magának fajsúlyos erkölcsi tőkét. Sőt, példaként lehet állítani őket: ilyen módon is ragaszkodnak a gyárhoz, a vállalathoz. s a munkahely meg hozzájuk. gyerekeikhez. Büszke lehet az a munkahely, ahol egész padsort foglalnak el termelési tanácskozásokon, vállalati ünnepségen a családi dinasztiák. Legyen is büszke, mert a munkahelyet, sőt. a munkát, a gyár, a vállalat jelenét és holnapját minősíti, értékeli e családok hűsége, ragaszkodása, összetartása. S ha büszke rájuk, akkor minden jó eszközzel megérdemelt erkölcsiekkel és anyagiakkal, törődjön is velük ...! M. O. A1 Bódinak megvolt az a rossz szokása, hogy bármilyen körülmények közé került is, nagyon korán kelt Most is már hajnalodott, amikor elfáradva a hancúrozásban álomra hajtották a fejüket. Ennek ellenére reggel ötkor már talpon volt. Előbb zuborogtatta a vizet a fürdőszobában. Aztán borotválkozás közben elkezdett fütyörészni. Méghozzá olyan élesen és hamisan, hogy lehetetlen volt rá nem fölébredni. Marika, akinek minden oka megvolt a pihenésre, szívesen fordult volna a másik oldalára, hogy ott folytassa az álmot, ahol az előbb abbahagyta. De hát hiába. Még a paplant is a fejére húzta. Az sem használt. Később meg Bódi járkálni kezdett le, s föl a szobában. Minden lépésnél megnyikordult a bizony eléggé kiszáradt parkett. Aztán ajtót nyitott, kimenft megnézni, mi van -a lovakkal. Megetette őket, vizet adott nekik, s Marikát már éppen újfent kerülgetni kezdte az álom, amikor visszatrappolt. a hallba. — Ébresztő, aranyoskám — mondta, és rápaskolt a paplanra azon a helyen, ahol legteljesebbnek látszott a domborulat. Ásítás, szuszogás, nyögés volt a válasz. De Bódi csak nem hagyta nyugodni addig, amíg ki nem dugta a fejét a takaró alól. — Ügy ni. Most pedig szépen felöltözködsz. Marika meglehetősen értetlenül — s csak részint az álmosságtól azért így — bámult vissza rá. — Hát, hogy gyorsan elkísérjelek benneteket haza. Csak képzeld el, mi lenne, ha itt találna benneteket ebben a házban az ellenség... Nosza öltözködni kezdett erre gyorsan a menyecske. De Bódi ezt már nem láthatta, mert közben fölóvatoskodott az emeletre. Megsaccolta, melyik szobát választhatta a másik pár, s aztán diszkréten bekopogtatott az ajtón. Amikor nem kapott választ, megismételte a kopogtatást, de most már valamivel erősebben. Megint csak csönd. Hát ezekkel így én nem sokra megyek gondolta, és gyórsan határozott. Erőteljes mozdulattal lenyomta a kilincset. A látvány, amely eléje tárult, kissé föltűnő volt. De hát ez az a bizonyos szituáció, amikor egy esetleges visszavonulással segíteni már nem, de többet rontani sem lehet a dolgokon. Ezért aztán Bódi a maga tényleg nagyon sarkos-katonás módján haptákba vágta magát: — Szakaszvezető úrnak alázatosan jelentem, reggel van. És itt az ideje, hogy a hölgyeket visszaszállítsuk eredeti állomáshelyükre. Még mielőtt valami rendkívüli akadály nem áll elő. Frank magukra húzta a paplant, s csak némi szünet után, amikor úgy érezte, viszonylag úrrá tudott lenni indulatain, szólalt meg: — Azért kopogtathatott volna, Bódi honvéd, az istenit magának, hallja-e?! — Alázatosan jelentem, hallom. Es azt is, hogy kopogtattam. Kétszer is. — Velem maga ne vitatkozzon! Lelépni! Mielőtt Bódi szabályos hátra- arcot csinált volna, még megkérdezte: — Hogy tetszik parancsolni? Sonkából, téli szalámiból vagy gyulai kolbászból készítsem el a reggelit? Majd amikor nem kapott válasz^, szép szabályosan kimasírozott a szobából, óvatosan persze, hogy eközben ne lépjen rá a szétdobált ruhadarabokra. És a gyulai kolbászt választotta. Annyit mindenesetre elért, hogy Frank és Katalin negyed óra múlva lesétáltak a hallba. Ahol már várta őket a reggeli. Itt jutalmazták meg illően a két nőt is. Marika egy fél sonkát kapott. Katalin pedig egy rúd téliszalámit. Valamint mindketten egy- egy üveg bort. — Megszolgáltátok, aranyoskáim — vigyorodott el Bódi, miközben á két nőt sikeresen kikormányozta az ajtón. — Na igyekezzünk, lányok, mert épségben szeretnék hazakerülni. Ami végül sikerült' is neki. Igaz, futólépésben érkezett, s amikpr becsapta maga után az ajtót, abban a minutában ráfordította a kulcsot is. Elfeledkezve közben még arról a kétségbevonhatatlan tényről is, hogy nem sokat ér a bezárt ajtó ott, ahol ki van törve a földszinten minden ablak. — Mi ütött magába, Bódi honvéd? — pillantott rá meglepetten Frank. Épp a rumba kóstolt bele, teliöntve egy két decis poharat a demizsonból. — Én is kérek — lebegte Bódi, kivételesen mellőzve ezúttal a szokásos szolgálati szabályzati formaságokat. — Na, beszéljen már nógatta Frank. — Az oroszok __ Szakaszvezet ő úrnak alázatosan jelentem, itt vannak az oroszok... (Folytatjuk.) A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Beszűkülés A bűnözési statisztikát ismerő emberek némi megnyugvással veszik tudomásul, hogy hazánkban a felszabadulást követően, de különösen az utóbbi húsz esztendő során fokozatosan csökkent, már- már teljes mértékben meg is szűnt az a fajta bűncselekmény _ elsősorban az élet és testi épség elleni deliktumokról van szó —, amelyeknek az indító oka vagyoni természetű vita, anyagi perpatvarkodás. Az emberek ma már földért, házért, s egyéb ingó és ingatlan vagyonért igen ritkán törnek egymás életére, s ha mégis, azoknál tapasztalható egyfajta tudati beszűkülés, az anyagi javakhoz való görcsös ragaszkodás, még akkor is, ha néhány mázsa kukoricáról, egy-egy malacról van szó. T ermészetesen ez a tudati beszűkülés nem mutatható ki minden embernél. Vannak olyanok, akiknél másképp fogalmaz az orvosszakértő, a pszichológus, hiszen náluk „mindössze” arról van szó, hogy iskolázatlanságuk, élet- körülményeik annyira elmaradottá tette őket. hogy állapotuk pa- thologikus esetnek is felfogható. Tévedés volna azt hinni, hogy az ilyen emberek mindegyike előbb- utóbb a vádlottak padjára kerül. Ékről szó sincs. Legtöbbjük éli a maga életét, soha nem kerül ösz- szeütközésbe a törvénnyel, de még szomszédaival sem. Kupor- gat, élére rakja a megkeresett pénzt, erején felül dolgozik, rongyokban jár, noha esetleg tíz- és százezer forintot őriz a szalmazsákban. Az ilyenek ártatlan emberek, sőt bizonyos szempontból — mert igen keményen, becsületesen dolgoznak — még dicsérendők is. A baj akkor jelentkezik, ha két ilyen ember kerül össze egy háztartásban, mint férj és feleség. A kölcsönös gyanúsítgatások. gz az örökös feltételezés, hogy a másik minden áron „meg akarja rövidíteni”, ki akarja játszani, rövid időn belül elviselhetetlenné teszi az életet, különösen akkor, ha a feltételezésnek alapja is van. Ezek a lélektani és 'környezeti tényezők okoztak tragédiát a mélykúti Sánc dűlőben is, ahol a 207-es számú tanyában Kovács Marcella lakott élettársával, néhai Magyar Ferenccel. Egyikőjük sem fiatal, amikor pusztán anyagi meggondolásból elhatározzák, hogy ezután együttélnek. Erre 1954-ben került sor, s akkor a férfi negyven, az asszony pedig 34 éves volt. Kovács Marcella eddig egyedül nevelte 18 éves fiát, de Magyar Ferencnek is volt egy lánya az első házasságából aki az édesanyjával lakott. Nos, az asszony és a férfi miután megállapodtak az életközösségben, abban is döntöttek, hogy Kovács Marcella oda költözik Magyar Ferenchez a Sánc dűlőbe, a már említett tanyába. Mindketten úgy gondolták, hogy az életközösséggel „jól járnak”, hiszen a férfinak három hold, az asszonynak pedig 4600 négyszögöl földje volt. Később. 1958-ban eladták az asszony házát, földjét, adósságaikat kifizették, további területeket vásároltak és még 16 ezer forintjuk maradt. Mindketten szorgalmasan dolgoztak1 művelték a földet, állatokat tartottak — teheneket, sertéseket, lovakat, baromfiakat. Egymást nem szerették, érzelmi kötődés nem volt közöttük, sőt kü- lön-külön arra törekedtek, hogy anyagi önállóságukat az életközösségben is megtartsák. Az asz- szony például még évek múlva is élénken emlékezetében tartotta, hogy melyek azok az állatok, amelyek az általa hozott állatoknak a szaporulatai. Házasságot is azért nem akart kötni Magyar Ferenccel, mert tudomására jutott; hogy a férő első feleségével a házasság felbontása után még évekig pereskedett a vagyonközösség megosztása miatt. Szinte ugyanezeket lehet elmondani a férfira is: bizalmatlan volt az asszonyhoz, ezért a termés jelentős részét 83 éves apjához hordta, majd értékesítette, a pénzt szintén az apjára bízta. Az asz- szony emiatt veszekedett vele, ugyanakkor a másik tudta nélkül ő Is adogatott el a termésből és a pénz ti rejtegette. Közben két gyerekük született: 1956-ban és 1957-ben. De a férfi, az apa egyikre sem költött „szívesen”, ruhát alig vett nekik. Anyagiasságára jellemző, hogy amikor első házasságából származó lánya férjhez ment, az esküvőre azért nem utazott el, mert az pénzbe került volna. Amikor viszont az asszony legnagyobb fia házasságot kötött, az anya felvetette: adjanak a gyereknek egy üszőt. Magyar Ferenc ezen rettenetesen felháborodott és hallani sem akart róla. Végülis az asz- szony és a fiú megkötözték a férfit és az üszőt mégis elvitték. Ez volt az első tettlegesség,, amiért Kovács Marcellát — önbíráskodás miatt — a Kiskunhalasi Járásbíróság háromhónapi szabadság- vesztésre ítélte. Az ítélet végrehajtását azonban háromévi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. Mindez 1970-ben történt. A következő évben Kovács Marcella kifogásolta, hogy a férfi a tanyán levő górébói vitt kukoricát daráltatni. holott az apjánál még volt kukorica. Az asszony bezárta a kamra ajtaját, hogy Magyar Ferenc onnan ne tudjon zsákot kihozni. Ezen összevesztek, kölcsönösen csapkodtak egymás felé, az egyik ostorral, a másik egy hólapáttal. A férfi a lapáttal eltört az asszony karjában egy csontot. Ezért Magyar .Ferencet ítélték három hónapra, de az ő büntetésének a végrehajtását is felfüggesztette a bíróság. Ezt követően — ha lehetséges — tovább romlott közöttük a viszony. Magyar Ferenc gyakran hangoztatta, hogy elkergeti az asszonyt a tanyából. ami az övé. Igaz, hogy Kovács Marcella tanyáját eladták, állatait, terményeit, földjét ide hozta, viszont nem volt hajlandó arra, hogy megossza a vagyont a férfival. Attól félt, hogy ennek során őt kisemmizné élettársa. Ilyen, gyanakvással terhes légkörben éltek 1973. november 3-ig. Másnap történt a tragédia. Reggel a férfi hozzáfogott, hogy megfeji a tehenet, az asszony pedig a trágyát hordta ki az istállóból. Természetesein Jközben ve-^ szekedtek; az asszony azzal gyanúsította a férfit, hpev a tehén' azért ad kevés tejet, mert előzőleg kifejte, hogy neki kevesebb jusson, a tejet pedig titokban eladta. Fejés közben Magyar megemlítette, hogy letöri a kukoricát és azt tó az apjához viszi. A vita hevében a férfi többször felszólította élettársót. hogy költözzön el a tanyából, nem tűri meg a_ lakásban. Ha nem megy el szépszerével, majd csúnyán fog elmenni. Az asszony ezen elgondolkozott. Az udvaron ismét az járt a fejében, hogy kisemmizi ez az ember, s akkor hol fog lakni, mi lesz vele? Meglátta a baltát a fa- tuskó mellett. Felvette és elindult az istállóba. A férfi neki háttal volt, fejte a tehenet. A éles fejsze átvágta a kucsmát. Magyar Ferenc nekitámaszkodott az állatnak. de újabb csapás érte. Földre zuhant, a tej kiömlött. Kovács Marcella elvette a kisszéket. nehogy az állat rálépjen és kárt tegyen magában. Fölemelte a vödröt is. mert még volt benne egy kis tej. A férfi meghalt. Az asz- szony bement a lakásba, megmosakodott, átöltözött, aztán elindult Mélykútra, a rendőrségre. Egy óra múlva meg is érkezett és elmondta a körzeti megbízottnak, hogy élettársát, Magyar Ferencet reggel hat órakor két fejszecsapással megölte. Nyomban őrizetbe is vették... A megyei bíróság emberölés bűntette miatt nyolcévi szigorított börtönre ítélte Kovács Marcellát, s további öt esztendőre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. „Miután kihordta a tráevát, tudatában teljesen eluralkodtak azok a gondolatok, amelyek az élettársával kapcsolatos vitában felmerültek és tudatszűkült állapotba került. s elhatározta, hogy megöli a sértettet..Kovács Marcella a bűncselekményt ebben a tudat- szűkült állapotában követte el, s azért kapott csak nyolcévi szabadságvesztést. Gál Sándor TÁVIRÁNYÍTÁS A LAKÁSBAN A sajtóban már többször szó esett arról a lakáson belüli telefonról, amelyet a csehszlovákiai „Tfisla” cég gyárt. Nemrégen ez a cég elkezdte az egyszerűbb konstrukciójú, lakáson belüli használatra szánt hangosan be-, széló készülékek gyártását. A színes kis dobozt három gombbal — amelyek közül az egyik az elektromos ajtózár kinyitására szolgál — a lakáson belül szerelik fel, az ajtó külső. oldalára pedig egy gombbal pllátott kis telefonbprendezést szerelnek. Ez a gomb bekapcsolásra szolgál. A vendég megnyomja a gombot, mire a lakásban csengetés hallatszik. Hay a házigazda meg akarja tudni, ki érkezett, nem kell odamennie a telefonhoz — a berendezés érzékeny mikrofonja három métpr távolságból „felfogja" a hangot. Ha ki akarják nyitni a bejárati ajtótj^elég megnyomni azt a gombot, amely mélett egy kulcs látható. 1 t
