Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-08 / 32. szám
1974. február 8. • PETŐFI NÉPE • 5 Irodalmunk kismestere? Emlékezés Móra Ferencre, halálának negyvenedik évfordulóján 1934. február 8-án halt meg Móra Ferenc. Mintha még most is, négy évtizeddel halála után az élő Móra Ferenc sokak által megidézett, műveiben is jelenlevő emberközelsége feleselne egy régen lezárult életmű irodalom- történeti jelentőségével. Pedig valójában ez a személyes jelenlét, a kortárs írók elismerése egy-egy szép nekrológban, amilyen például a Móriczé, Karinthyé, Tamási Ároné, Kosztolányié, a, művek értékfedezetét is jelzik. Csak egyetlen érdekes példát hadd idézzünk annak bizonyítására, hogy a Móra egyénisége iránti rokonszerv a művekből táplálkozik. „Jobb és szerencsésebb mű volt maga az ember, mint akármelyik könyve” — írta róla Tamási Áron egy szegedi találkozásukra emlékezve. Végül mégis csak kénytelen elárulni, hogy írásaival hódította meg őt Móra a Magyar Hírlap vasárnapi számaiban: „Sokan, sőt sergen olvastuk ezeket aZ ünnepi cikkeket, s nekem ilyenkor mindig úgy tetszett, hogy virágos alföldi mezőben fekszem, s- a fejem felett megjelenik szűrbe öltözve, fején a derű kalapjával, hátán az igazság botjával és lábán a mese csizmáival Móra Ferenc. Megjelenik és mesél. Egyik szép menedékem volt ebben a csúf világban hallgatni őt.” Legfőbb ideje volna hát eloszlatni az irodalomtörténeti tanulmányokban is nyomon követhető gyanakvást, még inkább a teremtett bizonytalanságot, amely- lyel műveit számontartja napjaink irodalomtörténete. Jobbik eseben életrajzközpontú elemzéssel az író emberi értékei előtt tiszteleg, vagy amint műveiről összegező értékelésképpen szól, kiemeli Mórát valóságos irodalmi- társadalmi környezetéből. így akaratlanul is hozzásegít ahhoz, hogy művei a méltatlan elmarasztalás, vagy a személyes találkozások élményeiből táplálkozó baráti túlbecsülés áldozatává váljanak. A polgári irodalomtörténet-írás mindmáig legértékesebb tanulmányát Szinnyei Ferenc írta a Budapesti Szemlében, 1934-ben: Móra Ferenc, az elbeszélő címmel. Igaz, a félig-meddig nekrológnak is szánt tanulmány nem törekedett az egész életműre figyelő^ áttekintő elemzésre. Összegező kísérlete mégis tanulságos, mert akaratlanul forrása újabb irodalomtörténet-írásunknak. Szinnyei Móra helyének kijelölésekor az író önvallomását idézi. „Engem túlbecsülnek, és az irodalomnak csak barkácsoló kismestere vagyok.” Szinnyei vitatkozik ugyan ezzel az idézettel, úgy véli, hogy „Móra lépcsői igenis a magyar szellem magaslataira vezettek”, mégis alkalmas arra, hogy értékítélete Móra önértékeléséhez igazodjék. Napjainkban legalábbis kettős félreértéssel vált Móra legújabb irodalomtörténet-írásunkban a magyar irodalom kismesterévé. (Ezt a kategóriát tudtomon kívül Mórán kívül csak az ugyancsak szegedi Tömörkénynek adományozták.) Mit mond Móráról összegezésképpen mai irodalomtörténetírásunk? A Kis magyar irodalom- történet értékelését idézem: . „Legjelentősebb kismestereink egyike.” A magyar irodalom története című legfrissebb tanulmánysorozat megfelelő kötetében is kísér ez a gondolat. Ráadásul már a cím hangsúlyozottan elmarasztaló értékítéletet rejteget: „Kései anekdotizmus: Móra Ferenc” — olvashatjuk a címben Vargha Kálmán összegező értékelésének lényegét. Ügy tűnik a szintézismunkák forrása Földes Anna monográfiája. Ezt írja: „el- téphetetlen az a szál, amely Móra Ferencet a magyar irodalom barkácsoló kismesterét, a kis terjedelmű, s nagy értékű remekművek alkotóját. az egyre szélesedő magyar olvasótáborhoz fűzi.” Művének egyik bírálója. B. Nagy László nem véletlenül emelt szót annak idején az Irodalomtörténeti Közleményekben mondván, hogy a szegedi író szerény önértékelése — amely egyébként nem a műfajra utal — számunkra közömbös (vagy éppen nem közömbös?). Az Aranykoporsó, a Hannibál-regény, az Ének a, búzamezőkről szerzőjét még a novellaműfajra utalva sem tekinthetjük kismesternek. Nagy Péter is elfogadhatatlannak tartja ezt az értékelést, de az említett, teremtett bizonytalanság mégsem változik, mert Móra klasszikus íróvá minősítése ellen is tiltakozik. Azt javasolja: „hagyjuk természetes helyén, haladó 20. századi irodalmunk középvonalában.” Móra viszonylag egyenetlen írói munkásságára, de végül is legjobb műveire figyelve jó volna tudni, hol kezdődik az első, a második, a harmadik „vonal”, s miért szorulhatott a kitűnő polgári irodalomtörténész, Schöphlin 20. századi irodalom- történetében a harmadik vonalra, s miért szorulhatott minden „vonalon” kívülre Tömörkénnyel együtt Szerb Antal irodalomtörténetében!? Irodalomtörténeti tudatunk Mó- ra-képét az eddigi idézetek sora után talán még bizonytalanabbá teszi Sőtér István’ jegyzete, amely Tisztuló tükrök, című kötetében jelent meg. Az író műveinek gondosabb elemzésére hívja föl a figyelmet és formális klasszikussá emelésének igénye nélkül elismeri, hogy „stílusának kettísége, változékonysága mögött az a küzdelem rejtezhetik, mely őt magát is a „kismesterségből” az igazi művészetig emeli.” A korízlést tápláló érzelgős és a hitelesebb, racionálisabb stílushatás változásában Sőtér szerint Móra írói jelentőségének kulcsát leljük meg. Véleménye az, hogy ahol ez a küzdelem sikerrel járt, ott Móra a kor legjobbjainak a szintjére emelkedik. Alaposan téved, aki Móra egész életművében csak anekdotizmust lát, netán Mikszáth prózastílusának gyengébb továbbélését. Ez az anekdotizmus vádjával megbélyegzett vidéki író olyan irodalmi értékű „tudósításokat” rajzolt — a tudósítást nem is hírlapi értelemben használva — kora társadalmáról, benne a legszegényebb paraszti sorsban sínylődök nyomorúságáról, amelyek keresetlenül is a legjobb kortársaival rokonítják. Ha már megkerüljük a mai összegező irodalomtörténeti gondolatokat követve az újabb tartalmi elemzést, legalább arra hívjuk fel a figyelmet, hogy ez az anekdotikus Móra legjobb írásaiban a szatíra majdnem példa nélküli eszköztárához is elvezetett. Ezt a hangot lehetett talán félreérteni, de lehetett már akkor, megjelenésekor megérteni is. Karinthy is észrevette milyen tudatossággal vállalta Móra a neki szánt keserves, mulattató, vigasztaló, vagy lá- zító szerepet: aJósággal és szeméremmel tűrte, hogy a kedves, virtuóz anekdotázó publicistát ünnepeljék benne, tűrte a műfaj kedvéért, amit ápolni kell és szemérmesen és jóságosán rejtette el anekdotái mögé mindazt, ami benne több és különb volt.” Irodalmi rokonait, ismerőseit könnyen felismerjük, ha nem csupán Mórát figyeljük a magyar irodalom térképén, ha útikalauzul nem választunk kétes előítéleteket, ha újra olvassuk műveit. Elődei között nemcsak Dugonicsot, Benedek Eleket, Mikszáthot, Gárdonyit, Tömörkényt találjuk meg; a névsor sokkal változatosabb, egyelőre nehezen felderíthető. Hatása? Követői? Nehéz, de rendkívül izgalmas kérdés. Illyés, Darvas, Veres Péter vagy Nagy Lajos prózáját, Erdei szépírói erényekkel fogalmazott szociográfiai köteteit, a „Szegedi Fiatalok” indulását nehéz elképzelni Móra nélkül. Műveivel vált közöttünk is élő íróvá. Halálának negyvenedik évfordulóján 'ezzel a tanulsággal emlékezhetünk rá, ünnepelhetjük. Fazekas István # Kiskunfélegyháza híven őrzi, gondozza a Móra emlékeket. Sokan látogatják az íróra és családjára vonatkozó dokumentumokat bemutató állandó kiállítást. (Tóth Sándor felvételei) TÉNYEK, ÓHAJOK Romantika és valóság az úttörőtáborban Az úttörőélet egyik legkiemelkedőbb eseménye a nyári táborozás, az egész évi úttörőmunka méltó befejezése. A napfény, a romantika, a játék, a tábori élet szépsége, izgalma sok gyereket csábít a nyári táborokba. Ki lelkesedik és ki nem? A pedagógusok nagy része is szívesen vállalja a tábori ügyeletet. Igaz felelősségük nagy, hiszen vigyázni kell az önfeledten nyaraló fiúkra, lányokra, de azért jut idő pihenésre, kikapcsolódásra is. Persze, akadnak, akik húzódzkodnák a tábori felügyelettől. Vajon miért? Azokról, akik lebecsülik ezt a munkát, nem érdemes szólni. Ok szegényebbek lesznek sok-sok élménnyel, nem tudnak igazán közel kerülni a gyerekekhez. Pedig a táborozás alatt néha jobban meg lehet ismerni a tantványokat, mint a tanév során. Nem egy nevelő így vélekedik a nyári táborról: szükségem van nekem arra, hogy izguljak, mikor dől össze az egyik vagy másik sátor? Hogy naponta triciklivel járjak ki a piacra, hogy a lehető legolcsóbb krumplit, hagymát tudjam megvenni? Kell nekem az idegeskedés, hogy vajon marad-e elég pénz az utolsó napokra? Nekem elegem volt ebből, belefáradtam. Ha felszerelik a tábort ép sátrakkal, ágyakkal, takarókkal, ha csinálnak rendes kerítést, ha adnak elegendő pénzt élelemre, kirándulásokra, akkor ismét elvállalom a felügyeletet. Nagyon sok igazság van az ilyen véleményben. A szervezetlenség, az anyagi eszközök szükségessége feszültséget, nyugtalanságot kelt a táborvezetőben és a felügyelő nevelőkben. És sajnos, a szülők egy része is épp a gyenge felszereltség miatt vonakodik táborba küldeni gyermekét. Nem alkalmas, nem felel meg Mi az igazság a táborok körül? íme, néhány tábor minősítése.. A bajai járás káptalanfüredi táborának sátrai táborozásra nem alkalmasak, a konyhaépület nem felel meg a KÖJÁL követelményeinek. Baja város fonyódligeti táborában a sátrak, a vaságyak elhasználódtak, rosszak, táborozásra csak kis részük alkalmas. Kalocsa város Duna melletti táborhelye közművesítésre, fejlesztésre szorul. Elszomorító az is, hogy sem táborhellyel, sem felszereléssel nem rendelkezik a kalocsai, a kecskeméti és a kiskőrösi járás, s ugyanez vonatkozik Kecskemétre, Kiskunfélegyházára, Kiskőrösre is. Szerencsére a meglevő, hiányosan felszerelt járási-városi váltótáborokkal szemben növekszik az önálló, jól ellátott csapattáborok száma. A községi tanácsok — például Kecelen, Felsőszentivánon jelentős összeget adnak az úttörők táborozására. A táboroztatás gondjait súlyosbítja, hogy nem egységes a tábori gazdasági felelősök munkája, eltérő a szülők anyagi hozzájárulása is. A jó példákat feltétlenül követni kell: igen nagy szükség van a termelő üzemek s a tanácsok anyagi támogatására, hogy minél jobb körülmények között tölthessék 9 pajtások a nyár két hetét. Amikor az anyagiakról esik szó, gondolni kell arra, hogy a táboroztató pedagógusok kevés helyen kapják meg nyári többletmunkájukért az erkölcsi és az anyagi elismerést. Már most kell készülni Illúzió lenne azt hinni, hogy 1974 nyarán már lényeges változások történtek a Bács-Kiskun megyei táborok életében, körülményeiben. Javulás csak évek kitartó, átgondolt munkájával lehetséges, de csak akkor, ha minden érdekelt időben hozzáfog ehhez a munkához. Ha a jelenleg rendelkezésre álló pénzből még az idei nyári táborozási szezon előtt pótolják a tábori felszerelés egy részét. Ha tanácsi, üzemi és társadalmi összefogással reális, de mielőbb megvalósítható tervek készülnek esztétikus, jól berendezett táborhelyek kialakítására. Ha minden pedagógus az úttörőmunka szerves részének tekinti a nyári táborozást. És folytathatnánk még a sort. Tanulságos és megszívlelendő az a néhány ajánlás, melyet a megyei úttörőelnökség állított össze a táborok fejlesztésére. Idézzünk innen néhány gondolatot. Meg kell szervezni a táboroztatásban részt vevő pedagógusok egységes felkészítését, gondoskodni arról, hogy március elsejéig minden úttörőcsapat elkészítése pontos, részletes táboroztatási tervét, tartalmasabbá tenni a táboroztatási szakbizottságok munkáját. Hasznos és megvalósható javaslatnak tűnik, hogy az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda bővítse az olcsó táborozás lehetőségeit. És ami nagyon fontos: minden érdekelt tekintse „szívügyének” a nyári táborozást! Kontra György Óvoda - látási hibákban szenvedőknek • Mindegyik golyót a szem síkjával egyenlő magasságból kell a csőbe ejteni. Ez az asztali játék elősegíti a gyermekek térlátásának fejlesztését. A szovjet szemészek a kancsalság és gyengelátás gyógyításinak olyan módszerét dolgoztak ki. mely egyesíti a gyógyító és oktató-nevelőmunkát a gyermekintézményekben. A módszert sikerrel alkalmazzák Déldául a moszkvai 524. számú óvodában, ahol egész napos szabad levegőn történő játék közben gyakoroltatják a gyerekekkel a szem használatának különböző formáit, fokozatosan javítva a látási hibákat. A gyerekek szívesen dobják levegőbe a színes léggömböket, és örömmel figyelik, milyen magasra szállnak. A szórakoztató játék azonban ugyanakkor olyan szem- gyakorlatot is jelent, amely sikerrel segíti elő -a kancsalság egyik formájának gyógyulását. Még a szobanövénveket is a gyógyítás céljába állítják. A gyerekek szívesen nézegetik a virágokat, ösz- szehasonlítiák leveleiket, a virágok formáját és színét. Ez fejleszti szemmértéküket és színmegkülönböztető képességüket, az orvos pedig biztosabban ítélheti meg a gyermek látásának állapotát. Ugyanilyen célt követnek a rajzórák. a szerkesztési foglalkozások vagy a gyurmával való munka. A különleges gyógyítóberendezésekkel végzett beavatkozások viszonylag kevés időt foglalnak el, a legnagyobb figyelmet a játéknak szentelik, amelyekben a gyermekek szívesen vesznek részt és nem veszik észre azok célza- tos, gyógyító jellegét. A gyerekek nem érzik magukat betegeknek és ez meggyorsítja gyógyulásukat. Az úi módszer eredményei szemmelláthatóak. Jelentősen javul a gyermekek látása és csaknem teljesen megszűnik kancsalságuk. Az óvoda kollektívája a szemészeti klinika, a gyermekgyógyászati klinika és más tudományos intézetek segítségével végzi munkáját. A kisgyermek anyanyelvi nevelése a családban Ez a címe a Szülők Könyvtára sorozat legújabb, igénytelen külsejű, de hiánypótoló kiadványának, amely szinte nélkülözhetetlen tudnivalókat tartalmaz kisgyermekes családok számára gyermekük nyelvi neveléséről. A gyermek harmonikus fejlődéséhez az anyanyelvi nevelés éppen úgy hozzátartozik, mint a testi gondozás egyéb területei: a táplálás, az öltöztetés, az egészséges életmód kialakítása, mert a gyermek értelmi és érzelmi életének fejlesztése nem maradhat el biológiai fejlődésétől. Ezen harmonikus fejlődés és növekedés egyik társadalmi szempontból sem elhanyagolható feltétele, hogy a felnövekvő nemzedék már a családban kezdje elsajátítani anyanyelvűnk helyes használatát. A beszédtanulás folyamatában mérhetetlenül nagy szerepe van a gyermek környezetében élő felnőttek beszédmódjának, ugyanis a kisgyermek a családtagok beszédének utánzásával tanulja meg az első szavakat, mondatokat, kifejezéseket. Iványi Gergely, a szakavatott szerző lépésről lépésre ismerteti azokat az „előgyakorlatokat”, amelyek a tudatos foglalkozás eredményeként megalapozhatják a gyermek beszédének későbbi hangzási szerkezetét. Ismerteti azokat az alkalmakat, lehetőségeket, amelyek elősegítik a gyermek értelmi képességeinek, gondolkodásának s ezzel együtt beszédének fejlődését. Megfigyelései, tapasztalatai alapján bőséges példatárát sorakoztatja fel olyan szavaknak, amelyek általában minden egészségesen fejlődő gyermek szókészletében hasönlóaan alakulnak. Foglalkozik a beszéd fejlődését gátló tényezőkkel, a hallás zavarával. az orr- és száiüreg szervi hibáival a szabálytalan fognövéssel, a beszéd ritmusának egyenetlenségeivel; s ezeknek a beszédfékező hibáknak megszüntetésével. A hétköznapok apró örömeinek felfedezése, a változatos beszédhelyzetek megteremtése, a tevékenységek, cselekvések szóbeli magyarázata gazdagítja a szókincset és fokozza a gyermek beszédkedvét. A családi nyelvi nevelés nem mellőzheti a játékosságot, hiszen a kisgyermek legfontosabb „munkája” a játék. A beszéd játékos gyakorlásához sok hasznos tanácsot, könnyen megvalósítható, jó ötletet ad a szerző. A űzet külön fejezetet szentel az életkori sajátosságoknak megfelelő képeskönyvek, versek, mesék ismertetésére. A klasszikus és a mai gyermekirodalom színe-javából szemelgetett válogatás mindegyike művészi színvonalú alkotás. De a verselgetés. a mesé- lés gyermekekhez alkalmazkodó módszerének elsajátítása sem hiányzik a gondosan elkészített munkából. Az ismeretterjesztő kiadvány külön említésre méltó erénye egyszerű. közérthető, magával ragadó olvasmányos stílusa, gyermekismerete, és gyermekszertete, s anyanyelvűnk kulturált használata iránt átérzett mélységes felelősségtudata. Dr. Losoncz Mihályné
