Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-07 / 31. szám
1974. február 7. • PETŐFI JNBPB • S NAPKÖZBEN „Nagyon köszönöm minden pedagógusnak” — Aki tanyán született, s ott é(t soká, évekig nem szokja meg a falut, a várost. —Kiszakítani a gyereket a szülei karjából, az otthon melegéből? Lelketlenség! — Semmilyen kollégium nem pótolhaja a fiataloknak a családot, a 'megszokott fészket. — Ha megkérdezné azokat az apróságokat, megtudhatná, hogy rohanna haza mind, mint a szélvész. — Lehet, ott akármilyen kényelem, tisztaság, a kicsiny tanyaiak sosem találják fel magukat igazán. A fentiekhez hasonló véleményeket gyakran lehetett hallani az elmúlt években, mindenfelé, ahol a tanyák népe arra szorult, hogy gyermekeit községbe, városba adja, hogy a jól felszerelt kollégium falai között, képzett nevelők készítsék fel őket az életre, hogy új helyükön második otthonukra leli esek. Az évek múltával azonban változtak a vélemények; szaporodtak az elismerő és köszönő szavak. Most egy ilyen jó érzéssel leírt, elégedett hangú levelet kézbesített szerkesztőségünkbe a posta. Örömmel teszünk eleget a feladó kívánságának, a nyilvánosság elé tárjuk ezeket a szívből jövő sorokat. „Tisztelt Szerkesztőségi Szeretném, ha önök az én levelemet megjelentetnék. Amit most leírok, tudják meg sokan. Azok is, akik még mindig három-négy kilométerről járatják gyermekeiket az iskolába. S akik nem akarják beadni fiukat, lányukat a kollégiumba. mert nem hiszik el, hogy az ő érdekük lenne az. Én egyedül nevelem két kis fiamat. Az egyik második, a másik pedig harmadik osztályos. Mindkettő bent van a kunszentmiklósi kollégiumban., Olyan helyük van ott, hogy itthon se volt különb. Nagyon -zeretnek ott lenni. Azelőtt itt az osztott iskolában a nagyobb bukásra állt. nagyon el voltam keseredve. De mióta ott van az új helyén, javított. Már közepes tanuló. Iskola után, amikor hazamennek a kollégiumba, ott külön Is foglalkozik vele egy tanár. És olyan tisztaság, meg rend van. ahol laknak, hogy az teljesen kifogástalan. Semmi gondom velük, hiszen minden jót és szépet megkapnak, még meg is nyíratja őket az igazgató bácsi. Köszönöm mindegyik nevelőnek a törődést, hogy feláldozzák idejüket gyermekeinkért. Régen bizony ilyen nem volt, most más világ van. Arra törekszenek, hogy ember legyen a gyerekekből. miután kikerülnek az iskolából, hogy megállják majd a helyüket az életben. Én máris észreveszem rajtuk, hogy fejlődnek. nevelődnek, minden téren, amióta ott vannak. Előre is köszönöm. ha kinyomtatják a levelemet. maradok tisztelettel: Be- nyó Mihályné, 6097, Kunadacs, 46.” Eddig a levél. Örömmel közöltük. S úgy hisszük, nem kell hozzá magyarázat. Varga Mihály Az ötvösművészet újjászületése Grúzig mindig híres volt aranymetszőiről. Az első ügyes kezű grúz mesterekről az időszámításunk előtti IV. ezredből származó emlékek tanúskodnak. N$m véletlen, hogy a föníciai asszonyok három tengeren túlról ide küldték férjeiket ékszerekért vagy, hogy az asszír csapatok igyekeztek megkaparintani a grúz ezüstbányákat. A tbiliszi Grúz Művészeti Múzeumban az elmúlt évszázadok ötvösművészei értékes munkáinak gazdag gyűjteményét őrzik. A XIX, század második felétől az ötvösművészet több ok Wiatt hanyatlásnak indult. A szovjet állam megalakulása után Grúziában és más köztásaságok- ban is több nemzeti művészeti ág, köztük az ötvösművészet is újjászületett. Ez a folyamat kü- 1 lönösen az utóbbi évtizedben vált erőssé. A fémből kivésett szokatlan képek, a rézbe, alumíniumba álmodott szonettek nemcsak a művészek, de a festészet és szobrá• Az ötvösművész munka közben. 9 Irakli j Ocsiauri alkotása: az Arckép. szat iránt érdeklődő közönség, sőt, olyanok figyelmét is magára vonta, akik korábban nem érdeklődtek a művészet ezen ága iránt. Az ötvösművészek alkotásai díszítik a kultúrotthonok homlokzatát, a metró állomásait és az óceánjáró hajók szalonjait. Korunk ötvösművészetének atyja a művészet ezen ágának vezető egyénisége, a grúz Iraklij Ocsiauri. A grúz Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a 60-as évek elején kezdett érdeklődni az ötvösművészet iránt. Alkotásaival elősegítette az ötvösművészet viharos iramú fejlődését, felkeltette a közönség robbanásszerűen megnyilatkozó érdeklődését. A grúz ötvösművészet alkotásai ma nemcsak a Szovjetunióban, de külföldön is ismertek és népszerűek. (APN) A busójárás előkészületei Látványosnak ígérkezik idén is a busófarsang Mohácson, amelyet február 24-én tartanak. A több nemzetiségű, népszokásait híven ápoló Duna-parti városban javában készülnek a hazai és külföldi vendégek ezreit vonzó karneválra. Ez a nap egyúttal a nemzetiségek barátságát is jelképezi. Különböző népi, nemzetiségi műkedvelő csoportok mutatják be viseletűket, táncaikat, dalaikat, farsangi szokásaikat utcai felvonuláson és színpadi műsor keretében. Kulturális bemutatóink külföldön Február mozgalmas hónapnak ígérkezik a Kulturális Kapcsolatok Intézetének életében. Országhatárainkon túl ebben az Időszakban számos kiállításra, filmbemutatóra, kulturális rendezvényre kerül sor. A közeli napokban a kanadai filmintézet magyar filmbemutatókat rendez, amelynek keretében több magyar játékfilmet vetítenek, a távoli- or- s"ág .közönsége többek között láthatja a „Szindbád”, a „Fotográfia”, a „Jelenidő”, a „Madárkák”, „A magyar ugaron”, a „Sodrásban”, az „Utazás Jakabbal” című produkciókat. A varsói magyar intézetben tizenkét filmet mutatnak be, amelyeket a felszabadulás után készített, 1968-ig bemutatott legjobb alkotásokból válogattak össze. Ugyancsak filmsorozat indul február 12-től a berlini Magyar Kultúra Házában. A lengyel fővárosban február 14. és március 16. között naív művészek alkotásaiból nyílik tárlat. (MTI) OLVASÓNAPLÓ Könyvek között Két román költő: Zaharia Stancu és Aurel Bau Zaharia Stancu a román irodalom egyik legnagyobb alakja. Népies témájú prózád írásai, regényei mellett ismert hazánkban — a televízióban is bemutatott — lírai hangvételű siratójelenete. Most Szemlér Ferenc váiagotásá- ban és fordításában a kevésbé ismert Stancu szólal meg a romániai és a magyarországi olvasók előtt: a költő. Rejtetten, szemérmesen valló lírikus. A korai szerelmes versek (Gyűrű fűszálból) után finom tájköltemények pasztellszínei válnak az olvasó számára rokonszenvessé: „Gyászdalt krúgat fönt az ősznek / késve szálló daruék, / ám szemed a dús gyümölcs szebb / fényű napját őrzi meg.” (Ősz). Egy szép versében Adyt idézi. Stancu bárhol jár, mindenütt Adyval találkozik: a magyar pusztán ő bandukol, a budai kiskocsmákba ő tér be, a temetőben is őt látja. Bevallom, Aurel Rau magyar nyelvű verseskötetéről, a Törékeny lányokról nem tudok elfogulatlanul írni. Minden verse, minden sora mögött ott látom Raut, a többünk által jól ismert Kolozsvárott élő költő-barátot. Ott látom csodaszép román ikonokkal, festményekkel, könyvekkel teli szép lakásában, előttem van déliesen szenvedélyes gesztusa, beszéde, egyénisége. Lágy líra az övé. Olykor hermetikus szépségimádat él benne. Elmereng egy játszó mókuson (A mókus játszik); az álomvarázs szédíti meg (Kicsi álom); az ősköltészet sámánisztikus pillanatai ihletik (Vöröshold mondóka). Aurel Rau, ki közel áll a magyar irodalomhoz szereti József Attilát és Ily- lyés Gyulát, szép versben emlékezik Petőfire: „Hogy hol pihen, nem tudhatod, úgy halt meg, / Ágyúk döreje, golyók süvitése, harci lárma közt, / Ahogyan megálmodta...” Az erdélyi Helikon költői Egy nagyszerű vállalkozásra kell felfigyelnünk: míg korábban Gaál Gábor híres baloldali szellemű kolozsvári folyóiratának, a korunknak a költőit mutatta be egy kötet, most az erdélyi Helikon költőit a bukaresti Krite- rion 1973-ban napvilágot látott kötete. Hatalmas munkát végzett Szemlér Ferenc, ki a bevezető tanulmányt írta és a kötetet válogatta. Még egyszer a kitűnő ötletről, e szenzációs vállalkozásról: képzeljük el, kezünkbe kerül a beszerezhetetlen folyóirat versanyaga! Az erdélyi Helikon (1928—1944) költői közül mennyiségben és minőségben a Tóth Árpád-i lágy- ságú, humanista, csupa-zene verseket író Dsida Jenő emelkedik ki. Itt jelenít meg például a híres „Hulló hajszálak elégiája” és a feledhetetlen „Vallomás”. „Elek, mint szigeten. / Mindennap térdre kell I hullanom, Kívüled / semmi sem érdekel. / Kihűlhet már a nap, / lehullhat már a hold.” Dsida mellett méltó súly- lyal szerepel a bukolikus hangvételű Bartalis János, az aforisz- tikus tömörségű verseket író Hor-j váth Imre, a természetélményeit mély humánummal feloldó Kiss Jenő. S végtelenül érdekes, hogy kik szerepeltek a Helikonban rajtuk kívül: a nálunk is népszerű Aprily, a prózaíróként ismert Déry Tibor és Cseres Tibor, aztán a modern magyar költészet két kiemelkedő egyénisége: József Attila és Illyés Gyula. Igényes a műfordításanyag is: Shelley-t6l Paul Volér-ig.) Szekér Endre Szatíra cukorral, zenével A Bolond vasárnap a kecskeméti színházban Mi a kulcs a sokat és sokfélét dolgozó Katajev életművéhez? Az a fiatalkori elhatározás, hogy a győztes forradalmat szolgálja. Az ogyesszai származású művész szüntelenül használni, segíteni akart. A polgárháborúban fegyverrel, később írásaival küzdött a szocialista eszmék érvényesítéséért. Majakovszkijjal egyidőben plakátversekkel agitált. A húszas évek elején az üzérkedők, a képmutatók, az álforradalmárok, a karrieristák kufárhada ellen hadakozott és ez sem volt veszélytelen vállalkozás. Az első között ismerte fel a közösségi társadalom harmónikus fejlődését veszélyeztető torzulásokat, a múltból átörökített rossz szokások felbukkanását, hogy „könnyebb a polgárságot legyőzni, mint a polgárt”. Szatíráival, komédiával, a fogyatékosságok, az emberi gyarlóságok komikus ábrázolásával hozzájárult a percemberkék visz- szaszorításához és a szovjet drámairodalom fejlődéséhez. Kitűnő író volt, nagyszerűen ismerte a színpadot. Maga Sztaniszlavszkij kért tőle komédiát. A kör négyszögesítése és több más műve osztatlan sikert hozott hasonlóan a jóval később írt Bolond vasárnaphoz, amelyet most a kecskeméti társulat is bemutatott. így számolt be csaknem három évtizede a Tyeatralnaja Zsizny a premierről: „jóízűen nevettünk, de nem akármilyen olcsó nevetés ez. Böl- csebbek, különbek leszünk általa, mert mulatságos, bohózati helyzetbe kerülő hőseiben egy kicsit saját tükörképünket is viszontlátjuk.” Sajnálatos, hogy ez a mű lényegét kifejező, találó jellemzés a Katona József Színház előadására csak fenntartásokkal alkalmazható. A közönség nagyobbik része jól szórakozik, főként a második részben jóízűen nevet és az érdeklődésre sem lehet panasz. Miért gondolom, hogy az előadás alatta marad az eredeti mű színvonalának? A rendező mást adott, mint amit Katajev munkásságának az ismeretében vártunk! Elhalványult a Bolond vasárnap erőteljes társadalomkritikai jellege. Az úrhatnámság, a protekciózás tünetei sajnos napjainkban is szeplősítik a közéletet; miért sikkadt el a komikus szituációktól kicsengő mondandó? A rutinos, kitűnő színpadismerettel rendelkező szerző egyforma leleménnyel épít a jellem- és a helyzetkomikumra. Kecskeméten a félreértésekből, szerepcserékből adódó humoros szituációk hang- súlyozása, túlzott kijátszása időnként feledtette az alaphelyzet, a figurák humoros voltát. Mindenfajta ügyefogyottságnál komiku- sabb az, hogy egy szocialista üdülő tulajdonosa hasraesik a nagy nevek előtt, és egy jószándékú, csavaros észjárású, szívós kisember milyen fura körülmények között szerezheti meg az óvodaépítéshez szükséges anyagkiutalást. Ha a rendező határozottabban érvényesíti a mű szatirikus motívumait, akkor még többet kacaghattunk volna, még nyilvánvalóbbá válna, hogy miért aratott ez a Katajev-mű viharos sikert a világ szinte valamennyi nagyvárosában. Csipetnyi csalódásunknak más okai is vannak. Aldobolyi Nagy György zenéje elfogadható, Rom- hányi József versei szellemesek; mégis kár volt „megzenésíteni” ezt a klasszikus komédiát. A műfaj megváltoztatása is hozzájárult a hangsúlyok eltolódásához. Azt is figyelembe lehetett volna venni, hogy a Katona József Színház társulata éppen az ilyen modern hangvételű zenés játékokkal birkózik meg a legnehezebben. Az operetthagyományokon felnövekedett színészek többsége nem érzi a kívánt stílust, s nincsenek ehhez megfelelő eszközeik. Hadd tegyük hozzá, hogy országos és színészképzésünk mulasztásaiból adódó gondokról beszélünk. Bízunk abban, hogy az új igazgatás megtalálja a megoldást, mert központi segítségre évekig aligha számíthatnak. Talán egy stúdió szervezésével csökkenthetnék a remélhetően átmeneti ínséget. A szereplők teljesítményének elemzése előtt ismételten rögzítjük, hogy Angyal Mária — aki itt még nem kapott alkatához illő feladatot — sok szerettei, ötlettel, leleménnyel állította színpadra a Bolond vasárnapot; az alap- koncepcióval vitatkozunk. Bujkalov igazgató pitiáner figura, akinek az íróasztal ad tekintélyt, hatalmat. Baranyi László korrekt, egyenletes, jókedvű ala• Az igazgatónő is megkapja a „magáét”, hála dr. Sokkova „tudományának”. (Tornyai Magda, Faluhelyi Magda, Balogh Rózsa). • A híres és szerelmes agronó- mus... (Faluhelyi Magda). 0 Bujkálov igazgató és a „kis hülye” tengerész. (Baranyi László, Varsa Mátyás). • Teljes a zűrzavar a Napraforgó üdülőben. (Budai László, Tornyai Magda, Mezey Lajos, Balogh Rózsa). kításából csak időnként érződik, hogy milyen „fontos személy”, személyiség őkelme. Dicséretére mondjuk hogy rutinja átsegítette a kritikus pontokon. Biluska Annamária igazi „feldúlt asszony” aki jódolgában nem tudja, hogy mit csinál. Ha egységes stílust játszik az együttes talán fel sem tűnt volna, hogy néha egy hajszálnyival rájátszott szerepére. Tornyai Magda is megtalálta a helyes hangvételt: kívül-belül valódi dr. Sokkova volt. Jó epizódalakítást láthattunk Bende Ildikótól. Sajnálatos, hogy 'Lakky József félreértette Zürcsev figuráját. Teddide-teddoda mulyát csinált belőle, pedig nem ő nevetséges, hanem az üdülő személyzete, s némely vendége. Dicséret illeti Faluhelyi Magdát „beugrásért”. Kellemes, kedves színfolt volt. Később remélhetően Kláva Lurkó „híres” mivoltát is erőteljesebben érzékelteti. Mezey Lajos, Ribár Éva, Varsa Mátyás, Budai László kapott még és teljesített kisébb-nagyobb feladatot. A méltán népszerű, kitűnő Balogh Rózsa esetében most nem beszélhetünk színészegyéniség és szerep ideális találkozásáról. Nincs különösebb mondanivalónk Poós Éva jelmez- és Csi- nády István díszlettervező munkájáról Kemy Kálmán irányításával frissen, kulturáltan muzsikáltak a zenészek. Széki József koreográfus kitűnő szakember, nincs híján az eredeti ötleteknek. (Mi szükség az egyszerre kedveskedésnek és némi iróniának szánt orosz néptáncmotívumokra? Olcsó szórakozás, mi sem szeretnénk a mi folklórunkat így viszontlátni a színpadon.) A kitűnő komédia közepes színvonalú előadásának megtekintését jó szívvel ajánljuk a nézőknek. Magas mércét alkalmaztunk, éppen a színház érdekében. A kivívott rang: kötelez. Heltai Nándor
