Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-01 / 26. szám
1974. február 1. • PETŐFI NÉPE • 5 A kötetet dedikálta: Kallós Zoltán Hátalmas tömeg várakozik, topog Budapesten, az Erkel Könyvesbolt előtt, s bent a kivilágított üzletben sorban állók eleven kígyója kanyarogja körül a Kolozsvárról jött szerzőt: Kallós Zoltánt. Barátságos mosollyal és rendíthetetlen nyugalommal veszi kézbe a szünet nélkül érkező súlyos köteteket, amelyekből itt, akár házat is lehetne építeni, de a boltokban nyomuk sincs: megjelenésük után pillanatok alatt szétkapkodták a népköltészet szerelmesei. — örül a sikernek? — Miért tagadnám, jólesik, mert ilyenkor azt érzem, hogy mégsem dolgoztam hiába. A Balladák könyvének gyönyörűséges anyagát Moldva és Erdély négy különböző tájegységéről gyűjtötte. A kötet valóságos kincsestár, ismertetésére lapunk külön cikket szentelt. — Mikor kezdte el a gyűjtést? — Már nem is tudom megmondani — mosolyodik el —, valamikor gyermekkoromban. De nemcsak irodalmi anyagok, dallamok után kutattam, hanem vonzottak a nép életmódjáról, szokásairól mesélő tárgyak is. Otthon, a lakásomban egész kis múzeumba való régi textíliát, kerámiát, faragást őrzök. — Talán szülőfalujának is szerepe lehetett abban, hogy a gyerekkori játékból hivatás lett, szenvedély, egy életre sióló elkötelezettség? Szülőfaluját ugyanis úgy hívják — Válaszút. — Az utolsó falu Borsa völgyében — mesél róla nagy szeretettel. — Mezőségi falu, átmenet Székelyföld és Kalotaszeg között. Édesanyám pedig a Mezőség szívében született, Feketelakon, így aztán természetes, hogy először a rokonság köréből szedtem össze a fellelhető értékeket. Volt egy dalosfüzetem, abba jegyeztem fel mindent, amit hallottam tőlük. Később, amikor bekerültem Kolozsvárra, a reformátús kollégiumba, egyik tanárom felhívta a figyelmemet, hogy ezzel érdemes komolyan foglalkozni. Hatodikos gimnazista koromban az Ifjú Erdély c. ifjúsági lapban jelentek meg először szülőföldem dalai, amelyekkel egy ifjúsági pályázatot is megnyertem. Hát ez bizony régen volt. — Hány éves? — Vén vagyok, mint a hete- vény — tréfálkozik —, tudja mi az? A Göncölszekér. Vagyis 47 éves. Mivel magyarázza a balladás- könyv nagy közönségsikerét? — Az emberek, s főleg a fiatalok felfedezték a népköltészetben rejlő hatalmas gazdagságot. A népi hagyományok iránt világszerte fellendült az érdeklődés, s ez azért is jó, mert formálja a közízlést, de legnagyobb értéke, hogy az emberek rájönnek a zenei anyanyelv jó ízeire, még erősebben kötődnek érzelmileg is oda, ahová tartoznak, ugyanakkor más népek értékes hagyományait is jobban megbecsülik. Elsősorban azért — s ez a könyvből is kitűnik —, mert a népművészet alapos ismerete arra is megtanít bennünket, hogy a szülőföld nem szigorúan zárt terület, szervesen kapcsolódik más népek, nemzetek kultúrájához. A kötetben található székely népballadák ugyanis nemcsak nekünk ismerősek azért, mert világosan kimutatható rokonságban állnak a magyar népballadákkal, hanem ugyanilyen közeli szálak fűzik, számos európai ország népköltészetéhez is. Érthető tehát, hogy türelmetlenül várjuk a folytatást. Most min dolgozik? — A bukaresti kiadóval kötöttem egy szerződést, s talán még az idén megjelenik egy gyűjtemény, a Magyarországról szinte teljesen kiveszett keservesekből. Itt már nem is emlegetik ezen a néven. Erdélyben is egyedül Gyimesvölgyében maradt fenn teljes gazdagságában. Nem nehéz kitalálni, hogy sok gyönyörűséget talál ebben a munkában! — Tényleg így van. Különleges íze van ezeknek a daloknak, hátha még azt is közelről láthatom, hogy milyen mélyről, valóban a nép leikéből, életmódjából, szokásaiból fakadnak. Nem kitalált dolgok ezek, hanem megtörtént események, megélt tragédiák, közös mulatságok ta- vábbélö emlékeit öntik szavak- bá, dallamokba, s adják tovább, illetve annyit változtatnak rajta, amennyit saját sorsuk igazsága megkíván. Mit ír a „tiszta lapra”? Beszélgetés Ránki György Kossuth-díjas zeneszerzővel KALLÓS _n.fi.ia 701TÍN BALLADÁK KÖNYVE Ilyen valóságos, megrendítő esetekről szól például a cséplőgépbe esett lány, vagy a kolozsvári gyufagyár elégésének balladája. De mi az alapja az olyan szépséges szimbólumoknak, mint az egymástól tiltott, s a virágban továbbélő szerelmesek költői megéneklése? — A valóság, természetesen. Itt van ez a mondat: „Elment a kicsi madár, aki engem szívből sajnáL” Ugye szép? És mi van mögötte? Akitől hallottam, elmondta, hogy fiatalon gyereke lett, a kedvesét elvitték a háborúba, nem is jött haza élve. A magáramaradt szerelmes ezekben forrástiszta sorokban fejezte ki érzelmeit. Számomra a legnagyobb élmény ez a kettős találkozás: magával a dallammal, s annak a sorsával, akiből kiszakadt. Sajnos, nem folytathattuk tovább az egyre izgalmasabbá váló beszélgetést. A könyvesboltban máris óriásira nőtt, dagadt — mint a szakajtóból kifutott tészta — az aláírásra várakozók tömege. Egy idős néni Tatáról, egy családapa Keszthelyről utazott fel csak azért, hogy a számukra rendkívül értékes könyvet még értékesebbé tegyék a szerző aláírásával. A nagy sietségben megfeledkeztem dedikációt kérni a lap számára. Így csak szóban adhatom át Kallós Zoltán szívélyes üdvözletét minden kedves Bács- Kiskun megyei olvasójának. És a Helikon Kiadó jó hírét azoknak, akik már nem juthattak hozzá a Balladák könyvéhez. A nagy érdeklődés mia'tt a könyvhétre újból kiadják, 30 ezer példányban. Vadas Zsuzsa — Egy-egy év elmúltával, szívesen tekintenek vissza az emberek az eltelt időre. Erre szeretném megkérni. Ha az elmúlt évtizedekre gondol, melyik volt az a három esztendő, amelyekre leg- szivesen emlékszik vissza? — 1907 pótolhatatlan fontos élményben részesített: világra jöttem. (De micsoda világra!) Mégis, enélkül az esemély nélkül semmi további nem lett volna lehetséges. Se évek, se évtizedek, se ifjúkor, se érettkor, se barátok, se szerelmek se illúziók, se csalódások, se siker, se bukás — egyszóval semmi. De még így is újra kellett születnem, 1945-ben, (országunkkal együtt). Kórházi ágyon, halálos háborús végkimerülésből. Emlékezetes dátum számomra 1969: fiam zeneszerzői diploma-hangversenye — egy ígéretes tehetség első megszólalása. 1973-ban pedig lányom megajándékozott egy tüneményes kis unokával. — így tehát (ha esetleg az évtizedek alatt összehordott kottafejeimből is megmarad valami) talán elhitethetem magammal: nem éltem hiába, sikerült nyomot hagyni a világban. — Van-e valamilyen hiányérzete, saját magával szemben, van-e valami, amiről úgy érzi, hogy nem tette meg? — Van-e hiányérzetem? Egyebem sincs. Mint Karinthy Frigyes csodálatos novellájában („Találkozás egy fiatalemberrel”) engem is szakadatlanud gyötör és kísért az egykori ifjú Én, számon kéri a sohasem hallott csodálatos szimfóniát, a világbékére hangoló jövő zenéjét — az igazi, meg nem alkuvó hangot a sok gyakorlatias, sikeres (és sikertelen) megnyilatkozás után — az igazi, új hangversenyzenét a sok szöveges, színpadi és filmzene után. — A meg-megújulás mit jelentett az ön számára, mint zeneszerzőnek? Állandó tudatos készülést, vagy „csak” együtt élt a korral? Egy csámpásan pörgő, eszeveszetten körbe száguldó bolygó, a Föld sodor magával minket, pár milliárdnyi emberi lelket, köröskörül a sötét, hideg űrben. Mozgásainkat olykor ismeretlen természeti, történelmi, társadalmi erők irányítják, a tudat szerepe néha igen szerény. Még a tudatosnak vélt alkotómunkában is. Én, különösen mindig „tudatosan” hallgattam a tudatalatti, tudatfeletti sugallataira, a környezet, a társadalom ösztönzéseire. Többnyire ezt próbáltam adni, amit kértek tőlem. Most, hogy kevesebbet kérnek, most gondol- kozhatom, mit is adjak. — ön modern zenét és (legalábbis számomra) nagyon harmonikus zenét ír, egyszerre. Hogyan lehet ezt a két hatást együtt érvényesíteni? — Se modern, se harmonikus zenére nem törekszem. Igyekszem felfoghatóan fogalmazni, keresve a rezonanciakeltés lehetőségét, az emberi kapcsolatteremtés útját, a zene hullámhosz- szán. — Ki vagy kik voltak hatással zenei igényeinek alakításában? — Bartók emelkedett és zárt szellemisége, egyéni-univerzális zenéje maximális mércét állít a kor zeneszerzői elé. Személyes zeneszerződ mintaképem mégis inkább a XX. század két ellenlábas „nagy öregje” volt: mesterem, a hívő és értékőrző Kodály, és a szkeptikus, örök kísérletező Stravinszkij. (Érdekes, hogy szembenálló kettejüket összekötötte külön-külőn kinyilatkoztatott meggyőződésük a melódia elévülhetetlen vezető szerepéről a zene struktúrájában. Közös vonás egyébként a két mester józan realizmusa is.) — Közismertek gyermekoperái és az a tény, hogy milyen szívesen ír gyermekeknek. Milyen ősz- szefüggésben van ez saját szép családjával? — A gyermekszeretet (az em- berszeretet része) talán, megadja a természetes összefüggést a két tény között. De gyermekeknek komponálni: ez tisztulási, egyszerűsödési gyakorlat is lehet a zeneszerzői gondolkodás számára. Ahogy a gyermekek fizikai táplálása is nagyobb higiénikus gondossággal, körültekintőbb felelősséggel jár — úgy kell a zeneszerzőnek háromszor is megrágni, mit nyújthat a fogékony, benyomásőrző gyermekhallgatóságnak, mit ír a „tiszta lapra”. Mert amit odaír, az megmarad és sok éven át hat! — A közelmúltban három hetet töltött Vietnamban. Zenei élményeket is hozott magával? — Vietnami kirándulásom zenei élményeiből legemlékezetesebbek a népzenei tapasztalatok — az eltűnő ázsiai őskultúra még fellelhető emlékei. A hallottakból hét darabot könnyű zongoradarab-sorozatban „konzerváltam”. (Mint aki letépi: lepréseli és bekeretezi a mezei virágot.) De zenei élményt ad maga a nyelv, a hétköznapi beszéd is, ahogy azt a járókelő mokány vietnami emberkék és madárkaszerű vietnami lányok gügyögik, dalolják és csicsergik. Gyönyörű tájélményeim is voltak. Hajóút és háromezer sziklaszigetes Ha Long öböl frissen aknátlanított vízében. Kirándulás Hoa Binh hegység narancsligetei közé. Thay-Pong ősrégi pagodájához. — De legfőbb élményt maga a csodálatos vitalitásé, erős, leleményes vietnami néppel való találkozás adta. Ennek a népnek, Dzsingisz kántól napjainkig, minden hódítót sikerült visszavernie. És láthatóan nagyon hamar talpra fog állni a hosszú háborúk gonosz rombolásai után. László Ilona ÚTTÖRŐÉLET PANORÁMA Pajtások! Tudósítóink leveleiből közlünk ezen a héten összeállítást. A bócsal általános Iskola élővilág szakkörének tagjai az élmúlt napokban Kiskőrösre, a Kalocsai Fűszerpaprika- és Konzerviarl Vállalat Özemébe látogattak. Az üzem vezetői, a dolgozók nagy szeretettel kalauzolták a pajtásokat a szép, tiszta konzervgyárban. Kaptak sok címkét, tájékoztató brossúrát. Ogy tervezik, hogy a kapott anyagot felhasználják a megye Iparát bemutató pályamunkájuk elkészítéséhez. • Tegnap» január 31-én lezárultak a csapatoknál megrendezett szaktárgyi vetélkeddk. Most ahogyan ez az Úttörőélethez küldött levelekből Is kitűnik — valamennyi, a vetélkedőn résztvevő úttörő és kisdobos a február 15-1 járási-városi vetélkedőre készül. Ekkor találkoznak Kecskeméten, a Czollner téri iskolában, hogy a televízió Iskolarádió adását közösen nézzék-hallgassák: maid az ismertetett feladatok megoldásához közösen fogjanak hozzá. Ennek a vetélkedőnek az első és a második helyezettje jut el a megyei vetélkedőre! Jó felkészülést kívánunk vala- mennyiőtöknek! • Csapatának ifivezetőiről írt beszámolót Kerekegyházáról Fritz Laci. A pajtásoknak külön örömére szolgál, hogy a tizenegy ifivezető mind az iskola hajdani tanulója vojt. Az idén klubba tömörültek, hogy tapasztalataikat egymásnak átádják, az úttö- rővezetés munkáját még egységesebbé tegyék. Az ifiklubban több bizottság működik, hasonlóan az úttörőtanácshoz. Ezeket a bizottságokat sikerült úgy megalakítani, hogy munkájuk kapcsolódjon az úttörőtanács bizottságainak munkájához. Legfontosabb feladatuknak tartják, hogy az őrsi tisztségviselőknek továbbképzéseket tartanak. Rerdszere- sen beszélgetnek velük a soron következő feladatokról, elmondják, ők hogyan csinálnák - azután hagyják, hogy valamennyien saját elképzelésük szerint cselekedjenek. Az Ifivezetők segítségével a kerekegyház! pajtások felelevenítették a pákozdi csatát, számháború keretében rendezték meg a szilveszteri karnevált. Folyamatosan segítik az expedíciós feladatok megoldását. • Üttőrők az öregekért — ez lehctno az összefoglaló elme Hajagos Marika lakiteleki pajtás levelének. Az expedíciói tervben több Örs Is megjelölte ezt a vállalást, az öregek megsegítését. így az egész csapat összefogott az elmúlt napákban és kltaka- zították, rendbehozták a községben az öregek napközi otthonát. Szabad idejükön kívül több raj ott töltötte a politechnika órát — hasznos munkát végezve. Azután következett a megnyitó napja: a pajtások vidám Jeleneteket, énekszámokat adtak elő — a sok tapsból Ítélve —, nagy sikerrel. Jóleső érzés — fejezi be Írását Marika —, hogy ezt a vállalkozásunkat végül közösen oldottuk meg. . Hasonló a témája Abel Csilla kecskeméti tudósítónk levelének. Iskolájában egy osztály minden esztendőben elvállalja egy idős házaspár látogatását, gondozását. Az Idén a S/a. vette át a „stafétabotot” az iskolát elhagyó S/a. osztály tanulóitól. Tormási Sándor bácsinak és feleségének segítenek. Csilla az elmúlt napokban meglátogatta őket. Tormást nénit találta otthon. Sándor bácsi kiment az állomásra, hogy az Ismerősökkel elbeszélgessen. „Apjukom — mondta a néni — nagyon szereti a régi történeteket elmondani is, meg meghallgatni Is.” A Petőfi Sándor Általános Iskola úttörői nagyon sokszor váratlanul toppannak be a Tormási-házaspárhoz. Néha csak pár percre, hogy átadják az otthon főtt friss vacsorát... • A tanulmányi munkát, az elért eredményeket értékelik a napokban soiTa kerülő úttörtőanács megbeszélésen a bácsszöllösi pajtások. Ebből az alkalomból sor kerül az iskolastúdió műsorának bírálatára Is. — Igaz — fejezi be levelét Katancsics Jullka csapatkrónikás —, a stúdió nagyon jól működik. A figyelmeztetéseken, dorgálásokon kívül nem feledkeznek meg a névnapokról (1), a jól felelőkről, a megjelent könyvek ismertetéséről és a kisdobosoknak szóló mese felolvasásáról sem. 9 Villamosvezetőből - szobrász Nagyezsda Gyimcsina. volt le- ningrádi villamosvezető gyermekkorától vonzódott a rajzoláshoz. A közlekedési dolgozók kultúrhá- zában különleges rajz- és szobor- készítő tanfolyamokon vett részt. Tehetségének elismeréseképpen munkatársai megbízták, hogy készítse el Ivan KotUakov munkás- forradalmár emlékművét, melyet azóta már fel is állítottak Lenin- grádban. A képzőművészeti stúdióban Nagyezsda elsajátította a festészet és szobrászat alapelemeit, tanulmányozta az ember anatómiáját, gyakran járt múzeumokba és kiállításokra. N. Gyimcsina jelenleg a Képzőművészeti Főiskola hallgatója. • N. Gyimcsina egyik szobra, a „Legyőzhetetlen”. Továbbra' is örömmel fogadjuk valamennyi krónikás és tudósító levelét, beszámolóját. REJTVENYFEJTÖKNEK Pajtások! A kétfordulós úttö- rőrejtvény második részét közöljük most. Amint azt előző alkalommal is közöltük, február 5-ig kérjük a két rejtvény megfejtését — két szót — beküldeni szerkesztőségünk címére, levelezőlapon. (Petőfi Népe Szerkesztősége, 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a.) A levelezőlap címoldalára írjátok rá: Űttörőrejt- vény. Jó fejtörtést kívánunk! A helyes megfejtést beküldő pajtások között a tanulásban jól hasznosítható könyveket sorsolunk ki. o a Összeállította: Selmeci Katalin • Nagyezsda Gyimcsina és fiai az Ermitázsban. KÖNYVESPOLC Vercors: A csend csatája „Amikor az 1940-es vereség után a nácik elfoglalták Franciaországot, a francia írók vagy együttműködni kényszerültek, vagy elhallgattak. De hogy mégis megmondhassák véleményüket az ellenség tudtán kívül, meg kellett alapítani az Éjféli Kiadót. Illegális kiadót alapítani a Gestapo orra előtt, s kiadni, kinyomtatni, majd terjeszteni A tenger csendjét és utána még 40 más művet, olyan erőpróba volt, ami visszhangot keltett Franciaországban és Franciaország határain túl is...” A könyvből kiragadott idézet világosan érzékelteti, hogy miről szól a kitűnő francia író memoárregénye. Mostanában sok érdekes visszaemlékezés került az olvasók kezébe, akkor még névtelen haditudósítók, és hírneves katonai vezetők, politikusok, írók és művészek ragadtak tollat, hogy újból felelevenítsék, új, eredeti észrevételekkel gazdagítsák vagy szigorú vizsgálatnak vessék alá, történelmi jelentőségű emlék- ahyagukat. E kötetek közös alapja az igazság keresése és a szilárd antifasiszta meggyőződés. Ami megkülönbözteti őket egymástól, az a szerzők egyéni élménye, stílusa, látásmódja, ettől olyan sokszínűek, lenyűgözően érdekesek vagy tanulságosak napjainkban is. Vercors könyvét nemcsak történelmi tisztánlátása, szenvedélyes politikai hitvallása, hanem művészi, irodalmi értékei emelik igen magasra. Szerényen, szenvedéllyel és szigorú önvizsgálattal emlékezik vissza a francia ellenállás szellemi erőinek nagyszerű összefogására, amely nemcsak emberek ezreibe öntött erőt, hitet, bizakodást egy roppant nehéz korban, hanem új értékkel gazdagította és — mint ez a mű is példa rá — gazdagítja az irodalmat. Ömaga így vall arról, hogy miért szánta rá magát a könyv megírására: „Megpróbálok újra átélni és mások elé tárni egy súlyos tapasztalatot, számomra valószínűleg minden tapasztalatnál súlyosabbat, annak az embernek a tapasztalatát, akit magával sodort egy világkatasztrófa roppant forgószele, s aki néhány rbarátjával életét kockáztatva megpróbálta megmenteni, ami az életnél is drágább...” V. Az olvasók segítségével Még az elmúlt év őszén történt. A Bajai Hírlap levelet kapott Jugoszláviából, hogy egy apa keresi a lányát, aki a zombori kórházban született. Az édesanya a szüléskor meghalt, az apa ismeretlen helyen tartózkodott. Mindez 1944- ben történt. A csecsemő eltűnt a kórházból. Az apa nem nyugodott bele és 30 éven keresztül kereste a már holtnak hitt gyerekét Véletlenül tudta meg, hogy a kislány Magyarországra került állami gondozásba. Valakitől hallotta. hogy Baján, vagy a város környékén él. Mi megírtuk a történteket és kértük kedves olvasóinkat, legyenek segítségünkre. A cikk megjelenése után pár nappal levél érkezett Mátételké- ről, melyben a levélíró arról tájékoztatott. hogy ismert Baján egy lányt akinek sorsa nagyon hasonlít az általunk keresett nő sorsához. Aztán a véletlen meghozta a megoldást. Egy bajai olvasó ismerte az illetőt. A személyi adatokban eltérés mutatkozott ugyan, de a körülmények annyira egyeztek, hogy kértünk egy fényképet és elküldtük az apának. Egy hét múlva megjött az örömteli válasz. A fényképen levő személy — melyet az anyja képével hasonlítottak össze — és a keresett lány egy és ugyan az. Végül az apa és lánya 30 év után találkoztak. Ez úton mondunk köszönetét annak a máté- telki és bajai olvasónknak, akiknek útmutatása nélkül „nyomozásunk” nem lett volna eredményes. —i. —L