Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-03 / 28. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1974. február 3. Kiskunfélegyházi séta Félegyháza múltja hosszú évszázadokra nyúlik vissza. Zsigmond király uralkodása alatt alapították a kunok, majd 200 éWel ezelőtt — 1774. február 4-én — Mária Terézia mezővárosi rangra emelte. Gazdasági életének fellendítésére az ezzel járó vásártartási jog nyújtott némi lehetőséget. A város lakói mindig munkaszerető emberek voltak, mégis az igazi fejlődés kezdetét a felszabadulástól számíthatjuk, amelynek 30. évfordulóját is az idén ünnepük a félegyháziak. Valójában az iparosítás és a mezőgazdaság szocialista átszervezése teremtette meg a gazdasági élet fellendítésének igazi le- lehetőségét. Ebben az ipari tradíciók nélküli városban már az első ötéves terv idején felépült a Bányászati Berendezések Gyára. Ez volt a kezdet, s azóta a korszerű üzemek egész sora létesült Félegyházán. Olyanok, mint a Villamosszigetelő és Műanyaggyár, az Alföldi Cipőgyár, a Vegyipari Gépgyár stb. A város iparának fejlesztésére különösen nagy gondot fordítanak a negyedik ötéves tervben. Erre a célra 252 millió forintot irányoztak elő. Az országos alapból 65 millió forintot kaptak beruházásokra, amit a VSZM. a cipőgyár, a Ruhaipari Vállalat, a Gyapjúfeldolgozó Vállalat és a Háziipari Szövetkezet között osztottak el. Az üzemek termékei kül- és belföldön egyaránt jó hírnévnek örvendenek. A gyors fejlődés egyébként alaposan megváltoztatta a lakosság foglalkozásának szerkezetét. Jelenleg az iparban 8 ezren dolgoznak, ami az összes foglalkoztatottak 50 százaléka. Eközben a mezőgazdaság is nagy fejlődésen ment keresztül. Am a nagyüzemi gazdálkodás keretei között is megkezdődött a koncentráció és a szakosodás. A mezőgazdasági szövetkezetek száma, egyesülés következtében, 11-ről. 5-re csökkent. A szakosítást és a termelés korszerűsítését szolgálván a IV. ötéves tervben a mezőgazdasági beruházások értéke eléri a 270 millió forintot A gazdaságok mintegy 40 mérnököt, 30 felsőfokú és 35 középfokú végzettségű szakembert foglalkoztatnak. A legnagyobb gondot Félegyházán is a lakáshiány okozza. A felszabadulás óta 1970-ig ugyan több mint 2 ezer új otthon épült, ez azonban legfeljebb csak enyhített a helyzeten. A város párt- és állami vezetői ezért a jelenlegi tervidőszakban 1600 lakás építését irányozzák elő. amelyek kivitelezése — kisebb zökkenőktől eltekintve — folyamatosan halad. Ilyen arányú lakásprogramot egyébként a város történetében még nem valósítottak meg. Természetesen a kulturáltabb élethez nemcsak lakás kell. Igen fontos az elmaradott üzlethálózat korszerűsítése, bővítése. A jelenlegi tervidőszakban létesítették a. vas-műszaki áruházat, a kultúrcikkáruházat, a háztartási boltot, a közeli hetekben adják át a Kossuth utcai ABC- áruházat, még az idén elkészül a móravárosi ABC-áruház is és még egy sor kereskedelmi létesítmény, jövőre pedig új Centrum Áruház építését kezdik meg. A lakosság ellátásának javítását szolgálják az egészségügyi, szociális, kulturális intézmények. Csak néhányat kiragadva közülük, az elmúlt évben kezdte meg működését egy 16 tantermes iskola. A IV. ötéves tervben 400 új óvodai hely létesítését tervezik. Az idén a móravárosi óvodát nyitják meg. Van már szak- középiskolája is a városnak, az ipari szakmunkásképző intézetet pedig 200 tanuló elhelyezésére alkalmas kollégiummal kívánják bővíteni. Mindez csak — a teljesség nélküli — rövid vázlata annak, ami Kiskunfélegyházán napjainkban történik. Amikor a fejlesztési tervek készültek, nyilván még senki sem gondolt ar- • ra, hogy 1974. február 4-én ülik a városi rangra emelkedés 200. évfordulóját. Mindenesetre a holnapi ünnepi tanácsülésen szép eredményekről adhatnak számot a város vezgtői, amelyek bizonyosan további szorgalmas munkára, a célkitűzések maradéktalan megvalósítására sarkallják majd a félegyháziakat. Nagy Ottó 0 Az új városközpontban tízszintes házak is épülnek. • Termelésének jelentős részét exportálja a Vegyipari Gépgyár. Képünkön a csehszlovák vegyi üzemek megrendelésére készülő 15 köbméteres alumínium silótartályok összeállítása látható. • A tavaly elkészült 16 tantermes iskolának fedett bejárót építenek a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói Jéga Mátyás, Rádi Sándor és Bocskai Sándor. (Tóth Sándor felvételei.) csapadékszegény év várható Kis „Asszuán” a Tisza völgyében Hallatlanul nagy jelentősége van a víznek napjainkban, amikor egyre többet használ fel belőle az ipar. öntözni kell a mező- gazdaságnak nőnek a kommunális igények is. A csapadék pedig kevés, egyre kevesebb. A száraz évek után és a napfolttevékenység periódusainak vizsgálata alapján szinte biztosra vehető, hogy csapadékban szűk időszak következik. A télen a Tisza vízgyűjtőjében minimális hó esett, így a tavasszal is jelentős lesz a vízhiány. Az Alföld hidrometeorológiai hálózatának megfigyelései szerint rendkívül korai öntözésre kell felkészülni. A téli határszemlék arról tanúskodnak, az őszi gabonafélék általában gyengén, vagy közepesen fejlettek, igazán jó búzatáblát alig-alig lehet látni. A Ti- szavölgyi Vízügyi ‘Igazgatóság, a vízügyi vállalatok már most készülnek arra, hogy február közepén, legkésőbb a végén megkezdhessék az öntözési felvonulást, és ha szükséges, március elején szolgáltathassák a vizet. A tsz-eknek, állami gazdaságoknak főleg a ke- lesztő öntözéssel kell törődni. A Tiszavidéki Mezőgazdaságfejlesztési Iroda valamint a Tisza menti regionális vízmű és a vízgazdálkodási vállalatok szakemberei szerint szinte létfontosságú feladatnak látszik a meglevő öntözési kapacitás tavalyinál jobb kihasználása. Megfelelő eredményt csak azokban az üzemekben érhetnek el. ahol a csapadék mesterséges pótlását az agrotechnika szerves részének tekintik. Az öntözővizet — amennyiben a gazdaságok bejelentik igényüket — a Vízszolgáltató szervek idejében biztosítják. A vízügyi szervek egyébként nagy gonddal készülnek arra, hogy megszervezzék az előrejelző szolgálatot, és'a mezőgazdasági üzemeket mindenkor pontos prognózissal lássák el. Célszerű, ha az üzemek igénybe veszik szaktanácsadói szolgálatukat is. és így, közös erővel készülnek a munkákra. Az igények egyre nőnek, a folyók vízhozama azonban egyre csekélyebb. A népgazdaságilag hasznos vízgazdálkodás tehát megköveteli a víz tartalékolását. E célból épült meg a tiszalöki, majd ezt követően a kiskörei vízlépcső. A múlt évben avatták fel a duzzasztóművet. és 1978-ig feltöltik a hatalmas 127 négyzetkilométer kiterjedésű tárolót, amelyben mintegy 400 millió köbméter vizet tartalékolhatnak. Ezt követi majd a csongrádi vízlépcső kialakítása. amely elsősorban Csongrád. Bács-Kiskun megye mezőgazdaságát lesz hivatott ellátni. A kiskörei létesítmény már tavaly is szolgáltatott - vizet a jászsági és a nagykunsági főcsatorna első szakaszának közvetítésével. A nagyobb mérvű vízszolgáltatás azonban a következő évek programja lesz. A Tisza- völgy vízigénye tulajdonképpen már 1973-ban elérte azt a szintet, amely a folyó évi természetes vízhozama, vagyis a másodpercenkénti 190 köbmétert. Ebből nyilvánvalóan következik a duzzasztóművek megépítésének fontossága, a mielőbbi üzembe helyezés, majd a'Duna—Tisza közi csatorna megépítése, amely a nemzetközi víziót szempontjából is jelentős. Az elmúlt évben egy nemzetközi szakemberekből álló csoport látogatta meg a kiskörei létesítményeket. Az egyik arab szakember mondotta: ..Ez kis Asszuán”. Elnevezése már csak azért is találó. mert a kiskörei vízlépcső és a tároló feladata — csakúgy, mint hatalmas egyiptomi testvéréé — a mezőgazdasági termelés intenzívvé tétele. Endrész Sándor Az „Ifjúság ’73” brigád vezetője Angyal Katalinnak hívják és húszéves. Ovális arcán komolyság ül, beszéde őszinte dallamú, amikor magáról vall: — Papírfeldolgozó vagyok, tavaly fejeztem be a szakmunkás- képző iskolát. Azóta vágónőként dolgozom itt. a Papíripari Vállalat •-fkisjcuí}l)a)4si"gyárijában, a nyersdobozüzemben. Egy kis kitérővel vezetett ide az utam, először ugyanis gimnáziumba jártam. Ott valahogy nem találtam fel magam kimaradtam. Eljöttem szakmát tanulni. A választásom nem véletlenül esett erre a gyárra, amelynek édesanyám is dolgozója, hiszen nyaranta próbálgattam már itt a dobozkészítést. Tetszett ez a munka akkor is. kedvvel végzem most is. — A gimnáziumról végképp lemondott? — Szeptembertől folytatni fogom, levelező tagozaton. Tizenegy tagú brigádunkban én leszek a hatodik, aki középiskolába jár. — Meséljen az Ifjúság ’73-ról. — Sok fiatal lány dolgozik a gyárunkban, a nversdobozüzem- ben is. Munkánk tiszta, az egészségre ártalmatlan, nehéznek sem mondható. Valami mégis hiányzott hozzá, hogy igazán jól érezzük magunkat a munkahelyünkön. Nem elégített ki bennünket, az,, hogy bejövünk, végigdolgozzuk a műszakot, köszönünk és hazamegyünk. Egymáshoz közelebb hozó. szűkebb kollektívába kívánkoztunk. Lakos Katival vetettük fel az ifjúsági brigád alakításának gondolatát. A velünk együtt dolgozók — egy tucatnyi kedves, rendes lány — egyetértéssel fogadták az ötletet. Vezetőnek engem választottak meg. Kellő saját tapasztalat híján Sós József- nét kértük meg. segítsen a közösséggé formálódásban. Így alakult meg november 7-e tiszteletére az Ifjúság ’73 brigád. Mindenekelőtt feladatokat állítottunk magunk elé. Havonta négy óra brigádmunkát végzünk, az ezért járó pénz közös kasszába kerül. Kirándulásra és más hasznos dolgokra költjük. Vállaltunk társadalmi munkát is. Tavaszra virágoskertet létesítünk a gyár udvarán. Itt töltjük az életünk egyharmadát, hadd legyen szép a környezetünk. — A másik egyharmadot. a szabad idejét hogyan hasznosítja? — Egy részét a KlSZ-munká- nak szentelem, alapszervi titkár vagyok. Szeretem, amikor sokan együtt vagyunk és a fiatalság problémáiról beszélgetünk. Odahaza is akad tennivalóm, négyen vagyunk testvérek, s édesanyám gondjainak egv részét igyekszem átvállalni. Legfőbb szórakozásom az olvasás. Berkesi András könyvei tetszenek a legjobban. — Talán a példaképét is valamelyik regényből választotta? — Nem. akihez hasonlítani szeretnék. az valóságos ember. A neve Balassv Mihályné, üzemvezető nálunk. Az fogott meg benne, hogy főnök létére egyszerű és közvetlen ember. — A saját vágyai? — Jó lenne leérettségizni, befejezni. amit korábban elkezdtem. Arra törekszem, hogy a gyárban szorgalmas, megbízható, közösségi érzésű embernek ismerjenek. Idősebb koromban segítem majd a fiatalokat, akik utánam jönnek. Ha férjhez megyek, szeretnék legalább két gyereket. Azon leszek, hogy jó viszonyban éljek együtt a szüleimmel, a testvéreimmel. és természetesen minden emberrel. A. Tóth Sándor Papp Ztpltán Lépcső az Lagsorba ' Hosszú időnek kellett el- • telnie ahhoz, mire Frank annyira magához tért, hogy a helyzethez méltó hevű és meny- nyiségű szitokáradatot zúdítson Bódira, aki meghunyászkodva, fejét felhúzott vállai közé süly- lyesztve sunyított.a bakon. — Maga barom! Maga disznó gazember! Éreztem én már akkor, amikor behajtottunk annak az átkozott kastélynak az udvarába, hogy valami feneketlenül nagy disznóságra készül, maga... Levegő után kapkodott, és eltelt egy-két perc, mire annyira összeszedte magát, hogy újra még tudott szólalni. — És nem elég az, hogy elköveti ezt a disznóságot, hanem még ártatlan, az’ egész dologról mit sem sejtő feljebbvalóját is belekeveri a bajba... Ember... mit ember? Maga barom ... Tudja egyáltalán, föl tudja maga fogni egyáltalán, hogy mit csinált?!... Attól félek, hogy csak a disznósághoz van kizárólag esze és az égvilágon semmi máshoz. Magából hiányzik az erkölcsi érzéknek még a legkisebb szikrája is. Képtelen fölmérni cselekedetei horderejét és következményeit .... Hát tudja maga, hogy mi történik, ha azok az átkozott tábori csendőrök megtalálják nálunk azt a ládát? .... Ott a helyszínen főbelőnek mindkettőnket, mielőtt még megmukkanhattunk volna. És ha ezt teszik, teljesen igazuk van. Jogosan járnak el. Honnan tudhatták volna, hogy nekem fogalmam sincs annak a ládának a létezéséről, amelyen békésen ültem... Majd később: — Legalább azt mondja el, maga hatökör. Hogyan és miért csinálta ezt a disznóságot? És Bódi a maga körülményes módján elkezdte mesélni, hogyan óvatoskodott be a kastélyba. Miként ment szobáról szobára. Hogy mennyire lenyűgözte a pompa, amilyenhez foghatót nem látott még soha életében. — Ne pofázzon nekerri itt ösz- szevissza mindenféle marhaságot. A lényegre térjen rá. Hogyan lopta el ezt az átkozott ládát?!... — Hát az úgy volt, hogy bementem egy nagy terembe, amely telistele volt könyvekkel. A közepén meg ott állt egy hatalmas, zöld posztóval borított asztal. Azon feküdt a láda. Mondom magamban, na Bódi, ilyen ládát te nem láttál még, mert ez nem akármilyen láda ám. Ahogy így elnézed, máris rájöhetsz, hogy ebben biztos nem babot vagy borsót tartanak, hanem azoknál valamivel értékesebb dolgokat... Tessék elképzelni, szakaszvezető úr, benne volt még a kulcs is ... A kíváncsiság az oka az egésznek. Alázatosan jelentem, én akkor, abban a pillanatban nem tudtam ellenállni annak a rettenetes kíváncsiságnak, ami rámjött és majd kifúrta az oldalamat ... Odamentem hát a ládához. elfordítottam benne a kulcsot és fölemeltem a tetejét... De menten vissza is ejtettem ... —'Miért, mi volt benne? — Tessék elképzelni, szakaszvezető úr. Az a vasláda telistele volt arannyal meg gyémánttal. Ügy szikráztak, amikor megpillantottam őket, hogy majd belé- vakult a szemem... — Aztán persze fogta, és ellopta ... — Én nem tudom, mi történt velem, szakaszvezető úr. Ügy tessék elhinni, ahogy itt állok, hogy teljesen elvesztettem a józan eszem. Mintha valami titokzatos erő parancsolt volna rám. Megfogtam a ládát... Volt ott egy kis asztalon egy hímzett terítő, abba gyorsan belecsavartam, aztán szépen kisétáltam a kastélyból. Még a kutyafüle se ftittyentett utánam. Rám se néztek, rám se Szóltak... Aztán odaszaladtam a szekerünkhöz, amin az alezredes úr cuccait szállítjuk, és szépen bedugtam a ponyva alá, a többi holmi közé... Oda, ahol általában ülni tetszik ... Még gondoltam is közben: na, ezen biztos jó ülés esik majd a szakaszvezető úrnak... Merthogy a térítőt szépen négyrét hajtottam, és rátettém a vasládára, hogy ha rá tetszik majd ülni, ne legyen olyan kemény... — És arra nem gondolt, hogy elkaphatnak bennünket? — kérdezte a dühtől szinte elkékült arccal Frank. — Például akkor, amikor megállítottak bennünket a tábori csendőrök? Mondja, maga vadbarom, akkor mit érzett, amikor ránk kiabáltak, hogy álljunk meg? ... — Alázatosan jelentem, retteg netésen megijedtem. Na, gondoltam magamban, Bódikám, itt a vége, fuss el véle. Ha most elkapnak, te már nem fogsz .se megnősülni, se elválni, se jóllakni, se beteg lenni többet ebben az életben... — És rám nem gondolt? Arra, hogy én ártatlanul kerülök majd bajba a maga ocsmánysága miatt?! — Jaj, dehogynem. Gondoltam én arra, szakaszvezető úr kérem. Alázatosan jelentem, éppen azon törtem a fejem, amikor a tábori csendőr fölemeltette a ponyvát, hogy inkább bevallók mindent... De aztán láttam, hogy csak a sarkát emelteti föl. Na, gondoltam, attól a sarkától olyan messze van elhelyezve az a láda, mint amilyen messze esik Makó Jeruzsálemtől... Frank kétségbeesetten legyintett. — Hagyja abba, mert megőrjít ezzel a szörnyű dumájával!... Inkább arról beszéljen, hogy most mit fogunk csinálni? Elvégre akármelyik sarkon belebotolhatunk egy őrjáratba, és akkor... (Folytatjuk) y
