Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-26 / 47. szám

1974. február 26. • PETŐFI NÉPE • 5 ÍNYEI VÖR Miért megyünk múzeumba? A nyelvek keletkezése (2) Az ösztönös hangadás egy- osztályos rendszerének kétosztá- • lyos jelrendszerré kellett átala­kulnia, ha az ősember a való­ságról közölni akart valamit. Pavlov meghatározása szerint ugyanis a nyelv a második jel­zőrendszer, amely a gondolkodás segítségével jelként működő hangsorokkal jelöli meg a való­ság jelenségeit. A jelek tehát a valóságos tényállások helyett csak ismétlődő elemeiket jelölik. Kombinálni lehet őket. ha a beszélő más-más tényállást akar kifejezni, vagy a tényállást más beállításban, saját állásfoglalá­sával akarja ábrázolni. A jelek kombinációjának tehát szabá­lyai vannak, ezeket a szabályo­kat a nyelvtan (grammatika) foglalja Ösisze. Először a szintaxis, a mondat­ai kotás szabályai alakultak ki: az önálló, elemezhetetlen szavak mondattá kapcsolódtak. Vagy úgy, hogy egy ősmondat szét­esett, vagy úgy, hogy kettő ösz- szekapcsolódott. Általános véle­mény szerint először az alany— állítmány viszonya 'alakult ki. Magyarázatul mai gyermeknyel­vi mondatokat vetíthetünk visz- sza. Papa kalap! (a papa feltet­te a kalapot)/ Mama baba! (a baba a mamánál akar aludni). Más vélemény szerint a jelzős kapcsolat alakult ki először ilyenféle összekapcsolásból (a példák itt is feltételezettek): Medve! Hús! Ez jelenthette ugyan azt is, hogy a medve az hús. vagyis az alany és állít­mány kapcsolatát, de azt is, hogy medvehús (milyen hús?), tehát jelzős kapcsolatot. Más mondatrészek úgy alakul­hattak ki, hogy pl. egy alanyhoz két állítmány kapcsolódott: A fiú beteg, fekszik. Ebből köny­nyen kialakulhatott egy határo­zó: a fiú betegen fekszik (mi­lyen állapotban?). így aztán bo­nyolult szerkezetű egyszerű mon­datok is keletkezhettek. Sőt, ké- sőbb az összetett mondatok^ elő­ször talán a mellérendeltek, később az alárendeltek. A mondatfunk­ciókat hanglejtéssel és hangsúly- lyal is jelölni kellett, sőt, mivel kezdetben a mondatrészek bizo­nyára jelöletlenek voltak, a kö­tött szórend is szerephez jutott (mint pl. a mai angol nyelvben). A mondatviszonyok kifejlődé­sével együtt a szavak is csopor­tokba rendeződtek, tehát kiala­kult a szótan is. Egy-egy jelen­séget az ősember különbözőkép­pen foghatott fel: vagy mint nyugvó, önálló létezőt, vagy mint mozgót, változót, vagy eset­leg mint feltűnő tulajdonságot: a mondatkörnyezettől függött a szó főnévi, igei. vagy mellék­névi jelentése. Étre bizonyítékul a magyar igenévszókat idézhet­jük: fagy, les, nyom, vész, és (eső és esik). (A víz fagy. A fagy erős.) Vannak olyan szavaink is, amelyeknek egyaránt van főné­vi és melléknévi jelentése: me­leg, magyar, puszta. (Meleg ételt ettünk. A meleg füllesztő.) Ezek alapján elképzelhetjük a nyelvek további fejlődését. De ez már a későbbi írásos feljegy­zésekből kikövetkeztethető vagy nyomon követhető. Nyelvünk történetében hat— hétezer évre tudunk visszatekin­teni, nemcsak a finnugor, hanem még a megelőző uráli alapnyelv korára is. Mivel1 csak ezer éve vannak írásos feljegyzéseink, csak kikövetkeztetve, feltevésekkel tudják nyelvészeink megállapíta­ni a mi nyelvünkben is lefolyt nagy változásokat. Kiss István SZOVJET FILM PAGANINI ÉLETÉRŐL • • Szovjet színes balettfilm készül Paganini életéről. Képünk: Részlet a filmből. Kíváncsiságból. Egészen más olvasni arról, hogyan is éltek és alkottak a különböző korok emberei, mint eredetiben lát­ni, megcsodálni mindazt, amit hosszú évezredeken át létre­hoztak. A múzeum eleven képeskönyv: egyszerre tanít és gyönyörködtet. A művelődés, az ismeretszerzés egyik legfon­tosabb eszköze napjainkban, amikor a tévé, a filmek vala­mint a könyvolvasás fokozódó népszerűsége egyre kíváncsib­bá teszi az embereket: még többet szeretnének tudni, még pontosabban, részletesebben egy-egy korszakról, művészeti irányzatról, vagy társadalmi jelenségről. Kilenc és félmillió látogató A megnövekedett érdeklődés a tavalyi eredmények számadatai­ban is lemérhető. Az elmúlt hé­ten Gönyei Antal, a Művelődés- ügyi Minisztérium múzeumi fő­osztályának vezetője beszámolt a tavalyi látogatottságról. Az elmúlt évben 9 és fél millió nézője volt a különböző tárlatoknak, vagyis csaknem minden lakosra jut egy múzeumlá toga tás. Érdemes eltűnődni azon is, hogy minek köszönhető a közön­ség hirtelen feltámadt és ugrás­szerűen megemelkedett figyel­me a múzeumi rendezvények iránt? Mitől jött meg a kedvük? ök fedezték fel a múzeumokat, vagy azok jöttek rá, hogy meny­nyi lehetőség kínálkozik új, vál­tozatos formákra, s ezeken ke­resztül az érdeklődés felkeltésé­re? Ha felidézzük az elmúlt év legsikeresebb, országos visszhan­got keltő tárlatait, azt látjuk, hogy mindegyikben volt valami új vonás. Nem véletlen, hogy a Magyar Nemzeti Galériában 200 ezren tekintették meg az ország megyéinek népművészeti sereg­szemléjét. összefogta és színeire bontotta ezt a hatalmas, szerte­ágazó témát, nem részleteket vil­lantott fel hanem az egészet mu­tatta,' világosan, tisztán, áttekint­hetően. Úgy látszik, hogy a mai múzeumlátogatók szeretnek átfo­gó képet alkotni egy bizonyos szakterületről. Erre vall a Budapesti Történeti Múzeum centenáriumi kiállításá­nak óriási népszerűsége is: 125 ezren nézték végig a főváros önéletrajzát szemléltető doku­mentumokat. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az autók gyarapodásával egyre többen keresik fel az or­szág legszebb kirándulóhelyein létesített múzeumokat. Szentend­rén közel 50 ezren látták Kovács Margit kerámiáit, s nyilván nagy érdeklődésre tarthat majd szá­mot, a jellegzetes néprajzi tele­püléseket bemutató skanzen, amelynek első szakasza — a Sza- bolcs-Szatmár rész —, az idén áprilisban nyílik meg a látogatók előtt. Az is kiderült, hogy az évfor­dulók valósággal reflektorfénybe állítják a múzeumi rendezvénye­ket. A Petőfi-évforduló alkalmá­ból 100 ezren váltottak belépő­jegyet a Petőfi Irodalmi Múze­umba és 70 ezren keresték fel a legnagyobb magyar költő kiskő­rösi szülőházát. Végül, de nem utolsósorban rendkívül nagy a vonzerejük az 'új szerzeményeknek, az értékes ritkaságoknak. Az elmúlt év leg­jelentősebb szerzeményei között szerepel — egyebek között — egy késő bronzkori kard Nógrádve- rőcéről — a Nemzeti Múzeum tulajdona —, az utolsó bajai konflis, teljes felszereléssel, amely az Iparművészeti Múze­umban kapott otthont egy acél­szalagos magnetofon 1933-ból, ezt egy párizsi gyűjtő ajándékozta a Műszaki Múzeumnak, valamint az esztergomi tallérlelet és a szolnokiak Tiszaföldváron talált mamutcsontváza. Űj tervek, elképzelések 1974-re Az újdonságokkal az idén is­merkedhetnek meg a látogatók. Űj létesítményeket is avatnak, például ismét megnyílik a pécsi Zsolnai-kiállítás, a pécsi dzsá­miban, egy török művészeti tár­lat, és a tatai Vármúzeum. Érdekes vállalkozások is szí­nesítik az idei programot. A ta­valyi látogatottságból kitűnt, hogy az embereket érdekli a történelem és a közelmúlt ese­ményei. A Hadtörténeti Múzeum tovább folytatja az ország had­történetének bemutatását, 1848- tól az első világháborúig. Már a címe is érdekes a ceglédiek tár- lattervéneik: „Kis ember a nagy háborúban.” A sájtótájékoztátőn elismerően szóltak a kiskunhalasiak egye­dülálló kezdeményezéséről: azt akarják tettenémi, illetve nyo- monkövetni, hogyan változott, alakult az odavalósiak életfor­mája. az elmúlt 30 esztendő alatt. Az Iparművészeti Múzeum az utóbbi időben megkedvelt komplex tárlatrendezéssel kísér­• Hamisítatlan múzeumi han­gulat. A Budapesti Történeti Múzeum egyik kiállítóterme. (Foto: Pásztor Zoltán.) létezik elsőként a képző-, ipar­és népművészet határterületeit akarják megmutatni a gótikában, majd a magyarországi szerb templomok ikonjait teszik köz­szemlére. Nem hagyják abba a jól be­vált „szomszédolást” sem: a szol- nakiak Szentendrén állítanak ki, a Hadtörténeti Múzeum Baján „vendégszerepei”. Hazánkban pe­dig több külföldi múzeum ven­dégeskedik. Megnézhetjük egye­bek között a Berlini Állami Mú­zeum világhírű egyiptomi gyűj­teményét, és a tunéziai mozaik- kiállítást. A Szovjetunióból érke­ző gyűjtemény egyik része a Fe­kete-tenger északi partvidékén élő népek művészetéből ad ízelí­tőt — ez főleg azért érdekes szá­munkra, mert a terület éppen a honfoglaló magyarok útirányá­ban feküdt —, a másik pedig a Volga menti népek művészetébe nyújt betekintést. Biztató, kedvcsináló tervek. Pedig nem is soroltuk fel részle­tesen az összes látnivalót. A ha­zai múzeumok összesen 1500 ki­állítást rendeznek 1974-ben. A gazdag és értékes anyag csopor­tosítása színes, változatos, alkal­mazkodik a múzeumlátogatók sokrétű érdeklődéséhez és igé­nyeihez. A tájékoztatón elmond­ták, hogy mióta a diákok számá­ra ingyenes a belépés, érezhető­en megfiatalodott a tárlatok kö­zönsége. Ezért szeretnék ezt a kedvezményt a néphadsereg sor­katonáira is kiterjeszteni. A fel­nőtt dolgozók pedig remélhetőleg ezután sem sajnálják majd azt a néhány forintot, amibe egy be­lépőjegy kerül. Az érték ugyan­is, amit élményben, tudásban kapnak cserébe — megfizethetet­len. — vadas — KÖNYVESPOLC Allan - Schiff - Kramer Hamis szellemek, igazi csalók Három évszázad szellemvadászata „Láza van? Köpködje meg kérem ingének a csücskét és dörzsölje meg vele háromszor keresztbe a homlokát, a láz hirtelen le fog esni. A feje fáj? Bújjon ki az alsó­szoknyájából, ha ön asszonysze­mély, ha pedig férfi, szabaduljon meg az alsónadrágjától és azután lágyan addig símítgassa vele a homlokát, amíg eltűnik a fejfá­jás. De semmiképpen sem szabad frissen mosott fehérneműt hasz­nálni .. Hogy hol találhatók ezek a századunkat csúfoló „jótaná­csok?” A babona kis házipatiká­jában, amely nem a középkor­ban hanem nagyon sok, ma élő ember fejében létezik. A három német szerző könyve megdöbben­tő és valóságos adatokat tartal­maz. Megtudjuk, hogy 1793-ban égették el hivatalosan az utolsó boszorkányt. Az utolsó ismert, „nem hivatalos” bosyprkányége- tés hat évvel ezelőtt történt Mexikóban. De nem kell olyan messzire menni. A szerzők, né­metországi példákkal bizonyítják, hogy a boszorkányokba, kísérte­tekbe, szellemekbe, koboldokba és ördögökbe vetett babonás hit ma is talál magának újabb és újabb áldozatokat. Egy felmérésből kiderült, hogy a megkérdezettek közül minden harmadik ember hisz az ördög­ben. A protestánsok 22 százaléka, a katolikusok 52 százaléka és a templomjáró katolikusok 76 szá­zaléka hiszi létét. A szerzők kö­zül Allan, aki hivatásos illuzio­nista, és minden trükköt ismer, számtalan esetben bebizonyította, hogy minden babonás hiedelem és ezt terjesztő spiritiszta mu­tatvány csak az emberi hiszé­kenységen és tudatlanságon ala­pulhat. Mindig akadtak kóklerek, va­rázslók, többé vagy kevésbé sze- retetre méltó sarlatánok, szélhá­mosok, akiken nevetni kellene — és csalók, akiket le kell leplezni. Ez a könyv róluk ad hírt: sok valódi csalóról és szélhámosról. És sok hamis szellemről. A ba­bonás embereknek tanulságos, mindenki másnak igen szórakoz­tató olvasmány. V. Filmfelvevőgéppel Krím félszigetén V. A Girájok palotája Forgatócsoportunk főhadiszál­lása Szimferopol szállodája volt, s innen indultunk reggelente a környék meglátogatására. A dzsankoji területi utazásunk után az alig hatvan kilométeres tá­volságra eső, legendás hírű Bah- csiszeráj már a számunkra is a szomszédban volt. A televízió terepjáró gépkocsiján — lévén, hogy a felhőzet kevéssé látszott vészjóslónak — korán indultunk. s reggelinket már 'a tatár kánok egykori székhelyén fogyasztottuk el' egy ízlésesen berendezett ön- kiszolgáló büfében — orosz szo­kás szerint. A nagy mennyiségű folyós, iható joghurt, száraz fel­vágott, rozskenyér eltüntetése után már könnyebbnek éreztük a kamerát, amikor megérkez­tünk a palota elé és szemrevet- tük ezt a maga nemében egye­dülállóan érdekes építményt. „Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de zordon! Basahomloksöpörte küszöbén, a termek pamlagán a kevély trón helyén, halk szerelmek fészkein szöcske ugrál s por nyomot kígyó von.,.” — írta Mickiewicz, a nagy len­gyel költő több mint egy évszá­zada Bahcsiszerájban járva, s az udvarra néző színes üvegberaká- sú ablakok, keleti stílusú oszlo­pok, láttán érthetővé vált szá­• Keleties díszítésű palotarészlet és a minaret. munkra is a hangulat, mely a krími szonettek szerzőjét meg­ihlette. Mindenekelőtt — turista gya­nánt — végiglátogattuk az épü­leteket. Ez alkalommal — mint krími tartózkodásunk alatt oly sokszor — hiába szerettünk vol­na elidőzni a látnivalók között, meg-megállni a több száz éves termekben, átérezve a kán fo- gadóezobáinak, tanácskozó és há­remtermeinek hangulatát, ahol népek, országok sorsát befolyá­soló elhatározások születtek. Saj­nos, azonban csak futó benyo­másokra maradt időnk, hogy rendszerezzük gondolatainkat a forgatás előtt. Magáról a palotá­ról egy .önálló kisfilmet lehetett volna készíteni — a mi terveink­ben pedig a félszigeti impresz- sziók között csupán csak kis részt szántunk Bahcsiszerájnak. Hogv hol is fogjunk hozzá? ... Ezt a kérdést megoldotta a pa­lota belső falán lelt kicsiny rá­csos ajtó, melynek feliratát tö­redékes orosz nyelvtudásunkkal is megértettük: Idegeneknek ti­los a bemenet. S lévén, hogy a filmezéshez némi szemtelenség is szükséges, benyitottunk a ka­pun, /és a palotát építtető kánok, a Girájok temetőkertjében ta­láltuk magúnkat. Ez a kert volt a palota talán egyik legszuggesztívebb része. Időrágta márvány sírkövek, rá­csos ablakú mauzólemok, meg­roggyant oszlopok álltak szana­szét a magasra nőtt bokrok kö­zött. A kövek díszítése furcsa, különöts jelek füzéréből állt ösz- sze, s az egykori kőfaragók ke- zemunkáját az egyszerű szemlé­lődő egyaránt vélhette díszítés­nek és a halottak dicsőségét megörökítő írásjeleknek is. Az elvadult kertet határoló mohos l kőfal fölött a palota félköríves ablakainak rácsozata nézett ránk, s az ég felé, meredő karcsú mi­• „Minden oldalról hegyek övezte völgyben...” 0 Márványsírkövek a Girájok temetőjében. naret az építőmesterek nehézsé­gi erőt legyőző ügyességét hir­dette. A tatárok, ez az egykor világ­résznyi földterületen uralkodó népcsoport életmódjára a hábo­rú volt jellemző, hiszen gazdag­ságuk javarészt a leigázottaktól elrabolt értékekből származott. Maguk jószerivel nem igen gya­rapították az emberiség anyagi javait. Bukásuk, eltűnésük a tör­ténelem színpadáról leginkább azzal magyarázható, hogy nem tudtak, nem akartak áttérni ar­ra az életformára, melynek nem a harcos, hanem a dolgozó em­ber a főszereplője. Így szorultak vissza egyre kisebb területre, míg végezetül a félsziget feletti hatalmukat is elveszítették. Nagy Katalin cárnő már a saját ízlé­se szerint rendeztette át az 1736- ban leégett palotát, s az arab környezet, a könnyek kútja, a mi­naret, s az egykori hárem már csak díszletként szolgált udvar­tartása számára. A Girájok egykori fővárosá­nak régészeti múzeuma e törté­nelmi emlékekben oly gazdag táj sokrétű és változatos anya­gát mutatja be. ,;Minden oldal­ról hegyek övezte völgyben fek­szik Bahcsiszeráj...” — jelle­mezte a környéket Mickiewicz — és e hegyszoros kereskedel­mi, harcászati fontosságát már az ókori görögök és a szkíták is felismerték. Az előbbiek ugyanis a partvidéken telepedtek meg, a mai Szevasztopol köze­lében állt például a legendás Artemis temploma, hol az elra­bolt Iphigénia szentelte fel a barbár féláldozásra váró hellé­neket. Az utóbbiak pedig a he­gyek másik oldalán, a sztyeppét lakták, fővárosuk, Neapol Szkifsz- kij éppen Szimferopol ^határában volt. A két területet elválasztó hegységen átvezető völgy ezért kereskedők, katonák szálláshe­lyeit rejtegeti, barlangvárosok, kolostorok és erődítések marad­ványai találhatók a fennsíkon. A legtöbbjük még régész ásójára vár. (Folytatjuk) Pavlovits Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom