Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-22 / 44. szám

1974. február 22. • PETŐFI NEPE • 5

ŰTTÖRŐÉLE®

A népesedés kérdőjelei

Az úttörőtudósítók, krónikások ismét nagyon jól dolgoztak, több levelet küldtek az elmúlt héten. Ezekből a tudósításokból készítettünk összeállítást, hogy valamennyien olvashassák milyen színes, érdekes programokat állítanak össze egyik-másik csapatban.

Lezajlottak az őrsi Ki mit tudok a bácsszöllősi iskolában — írja levelében Katancsics Julianna csapatkrónikás. A légjobban sikerült műsorszámokat — pontozással* döntöttek, ki juthat tovább — a rajok illetve a csapat előtt megismétlik. A nagyszerű műsort, amelyet a helyi művelődési házban mutattak be a hagyományos úttörőbál követte. Ezekben a napokban tartják a jelmezbált, a karneváli mulatságot. Negyvenen öltöznek fel magukkészítette jelmezbe, amelyek közül a legötletesebbeket és legolcsóbban előállítottakat díjazzák.

Kiskunfélegyházáról, a Kossuth Lajos t úttörőcsapat riporterőrse írt levelet. A közelmúltban lezajlott évfordulóünnepen, nagy öröm érte a pajtásokat: a városi tanács vezetői megerősítették díszpolgári tisztében Kossuth Lajost, a csapat névadóját. Az évforduló tiszteletére a kisdobosok rajösszejövetelen beszélték meg a városról gyűjtött adatokat, majd közösen megtekintették a Félegyházi Rapszódia című doku- mentumfilmet. Az úttörők munkája nyomán tárlókban kapott helyet az összegyűjtött dokumentumanyag. A város múltját, fejlődését — és jövőjét villantják fel a szellemesen összeállított képes tablók is.

Érdekes hagyományról emlékezik meg beszámolójában Kis- mók Margit, a kiskunhalasi Ady Endre úttörőcsapat titkára. Náluk esztendők óta az 5.-esek Kiskőrösre, a 6. osztályosok Kecskemétre, a 7.-esek Dunaújvárosba, a 8.-osok pedig Budapestre indulnak tanulmányi kirándulásra. Valamennyiüknek meghatározott a programja, a városokban található történelmi, néprajzi ér- , dekességeket tekintik meg, mindig jut idejük a középületek, szobrok és egyéb művészi alkotások felkeresésére is.

Kiskunhalasról érkezett a 8/a osztályos Müller Mária levele is. A felsővárosi általános iskola pályaválasztás előtt álló tanulói Hódmezővásárhelyen jártak, abban a gyárban, ahol a világhírű HÖDIKÖT-termékek készülnek.

Mivel Halason már épül a modern kötszövőgyár, Marikáék ismerkedni indultak a vásárhelyi, hasonló termékeket készítő üzembe. Bizony solkan tértek úgy haza, hogy eldöntötték: hurkolóipari szakmunkások lesznek!

Megjelent a bácsalmási Rákóczi Ferenc úttörőcsapat lapja, a Kukkantó. A IX. évfolyamába lépett újság első oldalán köszönti a nagyközség két általános iskolájának egyesítését. Beszámolnak az ifi-vezetők munkájáról, az expedíciós tervekről és pontos naptárt közölnek az elmúlt esztendők számukra fontos eseményeiről.

A kecskeméti Jókai Mór, úttörőcsapat tudósítója Tassi^ Ilona társadalmimunka-vállalásaikról küldött beszámolót. Az iskola szomszédságában levő tér gondozását, karbantartását tűzték ki célul. Két raj szovjet katonasírokat gondoz. A hetedikesek és nyolcadikosok tanítási időn kívül termelőmunkát vállalnak. Munkabérüket bölcsődék és óvódák gyarapítására ajánlják fel. Továbbra is örömmel várjuk leveleiteket, beszámolóitokat, hogy a jó kezdeményezésekről ezeken a hasábokon adhassunk hírt.

Rejtvényposta

Aimimt azt az elmúlt heti Ottörőélet- ben közöltük, az első kisdobosfejtörő eredményeit ma közöljük. A keresd a párját rejtvény helyes megfejtése: 1: B; Z: C: 3: E; 4: A: 9: D. Valamennyi helyes megfejtést beküldő pajtás hasznos apróságot kap, a szokásos könyvjutalmat Gréczl Mária hedvéclai, Zslnka Sándor diumapataji, Pap Attila akasztód. Szabó Rozália városföldi pajtásnak küldjük el.

A m. Klsdobosrejtvény megfejtését, a nyertesek nevét a lövő pénteken. — március l-én — közöljük.

Az úttörőiknek 6zánt fejtörőnk kétfordulós lesz. A megfejtéseket — két szőt — egy levelezőlapon kiérjük beküldeni szerkesztőségünk címére március 6-ig. (Petőfi Népe Szerkesztőség 0009 Kecrl>,rmét, Szabadság tér 1/a). A levelezőlap címoldalára Írjátok rá: útitörőrejtvény.

Mi lesz a milánói székesegyházzal?

A milánói székesegyház már- ványhomlokzatát az utóbbi évek ben a város levegőjének egyre nagyobb szennyezettsége következtében vastag koromréteg lepte él. A koromban levő vegyianyagok a vízzel kölcsönhatásban savakat képeznek, amelyek pusztítják a márványt, s bronzot és más anyagokat. Most műanyagborítást helyeztek a homlokzat felületére, hogy a világhírű székesegyházat megóvják a teljes pusztulástól.

Azt mondjak, hogy a népesség csökkenése a fejlettebb országokban általános jelenség. A természetes szaporodásról szóló statisztikád valóban évről évre ezt látszanak alátámasztani. Az sem titok, hogy hazánk ebben a „mezőnyben”, sajnos, a sereghajtók közt kullog, mivel nálunk az ezer lakosra jutó természetes szaporodás — az élve születések és halálozások különbözete — még a három főt sem éri el. .

Nem lehet vigasztaló számunkra az a tény, hogy jó néhány ország még ennyivel sem dicsekedhet. Ausztriában például 1,5, Belgiumban 2,3, a Német Szövetségi Köztársaságban 1,1, s bármilyen hihetetlenül is hangzik, az NDK-ban az 1971. évi népmozgalmi adatok szerint 0 volt az ezer lakosra jutó természetes szaporodás. Valamivel jobb a helyzet Csehszlovákiában, ahol 5 fő, Franciaországban 6,4, Lengyelországban 8,5, a Szovjetunióban 9,6, Romániában 10, de távolabbi példát is keresve Japánban 12,6 fő a természetes szaporodás (az adatok 1970., illetve az

1971. évre vonatkoznak). Csupán összehasonlításként hadd említsük meg, hogy az USA-ban ez a szám 8 fő körül stagnál, de itt is inkább csökkenő irányzatot mutat.

Mindebből az is kiderül, hogy nincs közvetlen összefüggés az egyes országok gazdasági fejlettsége, a lakosság általános élet- színvonala, az egészségügyi, szociális ellátottság és a népesség alakulása között. Erre vonatkozóan még a társadalmi rendszerek különbözősége, s a más-más szociálpolitika sem lehet direkt módon útbaigazító jellegű. Az összefüggések sokkal bonyolultabbak, s nem véletlen, hogy könyvek, tanulmányok sora jelent már meg mindenütt e témakörben, kutatva, hogy az országok különböző hagyományai, a néprétegek öröklött szökásai, vallási és tudati tényezők, a modern

kor divatjai — az előbbiekben- már említett társadalmi viszonyok és gazdasági stb. körülmények mellett — mennyiben játszanak szerepet a népesedési mutatók változásában.

Megyék és városok

De hasonló kérdőjeleket találunk a népesedés hazai adatainak vizsgálatánál is. Most ne menjünk vissza időben, s ne kutassuk a „népesedési fa” — a fára emlékeztető grafikon — hullámzásának okait (háborús veszteség, majd adminisztratív úton elért növekedés), nézzük a közeli adatokat. Az ezer lakosra jutó természetes szaporodás. Szabolcs- Szatmárban a legnagyobb: 9,4 fő, utána Hajdú-Bihar következik 7,6, majd Borsod 6,4 és Fejér megye 6,1 fővel. Bács-Kiskun 1,8 tized természetes szaporodása ijesztően kevés, de még mindig nem az utolsó, nálunk is hátrább van Békés 1,4, Somogy 1,2 és Csong- rád 0,6 „eredményével” — hogy csak a szélső határokat jelezzük.

Ezekből az adatokból szintén a? derül ki, hogy az ipari fejlettség vagy a zártabb települési jelleg nem feltétlenül okoz csökkenést a népesedésben, s az sem biztos, hogy a tanyai környezet és életforma á szaporaság jelképe lehet.. Itt is sokkal alaposabb vizsgálódásra és az összefüggések feltárására van szükség, ha valamelyest tisztán akarunk látni.

Hasonló a helyzet a városoknál is. Persze nagyon meglepő, hogy Budapest természetes úton nem gyarapszik, hanem fogy, s a statisztika a fogyást mínusz 0,8 főben állapítja meg. Hiszen Győr sem utolsó a városok közt az urbanizációs fejlettségben, s mégis 7,4 az ezer lakosra jutó természetes szaporodás, ugyanakkor Pécsett 3,6, Szegeden, 2,0 Miskolcon 5,5. Debrecenben 5,2, hogy csak a legnagyobb helységeket említsük. (Az adatok a Magyar Statisztikai Zsebkönyv 1973. évi kiadványából valók, a KSH Bács-Kiskun megyei Statisztikai Évkönyve ennél frissebb adatokat is tartalmaz, és e szerint megyénkben a természetes szaporodás 1972-ben 1.9 fő volt.)

Bács-Kiskunra tekintve

Induljunk ki tehát ebből az 1,9 főből, s vegyük alapul ugyancsak a megyei statisztikai évkönyvet.

Bizonyára nincs túlzott jelentősége az egybevetésnek, hiszen ezek az adatok évről évre változnak. de azért a tendencia, s maga a jelenlegi, illetve előző évi állapot mégis jelez valamit.

Természetes szaporodás helyett fogyást jelez a statisztika a bajai járás (—0,9) és a kiskőrösi járás (ugyancsak —0.9) községeiben, valamint a Kiskunfélegyháza város környéki községekben (—1,0). Igen csekély a természetes szaporodás a kalocsai járás (0,2) és a kiskunhalasi járás (0,7) községeiben. Ilyen összevetésben szinte „kiugró” a kecskeméti járásban, ahol 2.5 fő az ezer lakosra jutó természetes szaporodás. Tegyük hozzá azonban, hogy itt is volt jobb, például 1970-ben 4,4, de Inég 1971-ben is 2.8.

És a városokban mi a helyzet? Itt már kedvezőbb a kép. Igaz, hogy Baján mindössze 0,7, fő a szaporodás, de 1970-ben még fogyásra álltak. Egyébként Kecskeméten a legkedvezőbb a helyzet, ahol 6,2 fő. majd Kiskunhalason, ahol 5,1 fő az ezer lakosra jutó gyarapodás. Utánuk Kalocsa következik 4.6 és Kiskunfélegyháza 3,1 fővel.

Érdekes a községek és városok egybevetése is, ezek szerint a megyei 1.9-es adat abból adódik, hogy mig a községekben mindössze 0.5 fő volt a terménetes szaporodás, addig a városokban 4.4 — ezer lakosra számítva.

Mindebből természetesen nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de azért a tények megállapításánál sem állhatunk meg. Ha minden kérdőjelre nem is tudjuk a választ, bizonyos megállapításokig mégis eljuthatunk az eddigi felméréseket és vizsgálatokat figyelembe véve.

F. Tóth Pál (Folytatjuk.)

A

népesedés

alakulása

(1000 lakosra)

Filmfelvevőgéppel a Krím-félszigeten

IV. A „szomszédos” kolhozban

Bizonyára csupán fogyatékos orosz tudásunk miatt szálltunk be azzal a tudattal a gépkocsiba egy szépnek ígérkező délelőtt, hogy csak egy közeli kolhozt látogatunk meg, s a kirándulás hamar véget ér. De az is meglehet, hogy vendéglátóink számára a megtett jó kétszáz kilométeres utazás valóban csak a „szomszéd” megközelítését jelentette, hiszen e hatalmas ország földrajzi méreteit tekintve utunk valóban csak kiruccanás volt. Tény viszont, hogy csaknem három óra hosszat róbogtunk a Szimferopol- ból Moszkva felé tartó széles országúton. mire megérkeztünk a Dzsankój nevezetű kolhoz központjába és „lencsevégre kaptuk” a , krimi terület öntözési rendszerét.

• A „fordított vízierőmű” látképe

A látványosságok közül már mindjárt az első is elképesztett bennünket. Ez egy „fordított” vízlépcső, duzzasztógátrendszer volt, ahol a víz a megszokott folyási iránnyal ellentétesen haladt. Hogy hogyan?... A széles csatornában hömpölygő hullámok megtörtek egy zsiliprendszeren, s azon áthaladva csaknem tiz méterrel magasabban folytatták tovább útjukat. Egy „negatív vízierőmű” volt a közbülső épület, ahol a turbinák szivattyúként működtek, s a két méter átmérőjű csöveken felszippantották a vizet a csatorna alsó szakaszából a felső tárolóba. Így érthető is, hogy az épülethez csatlakozó magas feszültségű vezetékeken nem távozott, hanem érkezett az elektromos áram.

Ez a dzsankoji szisztéma —

magyarázták vendéglátóink. Az észak-krími öntözőcsatorna — mivel a félszigeten nagy mennyiségű édesvíz sehol sem található — több mint kétszáz kilométeres távolságból, a Dnyeper torkolatától hozza az éltető elemet. Ezt az utat a víz természetes eséssel teszi meg idáig, majd az itt újonnan szerzett magasság birtokában csorog még további 190 kilométerre, hogy mellékcsatornákon szétfutva eloltsa a földek szóraját.

Óriási számok. A krimi félsziget túlnyomó része a múlt szá- zadbammég terméketlen sztyeppe volt -í— köszönhető ez az évi 300— 400 milliméteres csapadéknak. Ma híres bortermő vidék, kukorica-. cukorrépa-, lucernatáblák sora tarkítja -a földeket. Százhatvanötezer hektár öntözött terület vált termővé az 1967-ben megnyitott csatorna által :— és éz a mesterséges vízi üt további építésével hamarosan megkétszereződik.

1— Ahol nem öntözünk, ott bizony egy szem termést sem várhatunk — magyarázta a kolhoz elnöke a lábakon futó betonvályú tövében. Hatalmas lucernatábla szélén állítottuk fel kameránkat, és igyekeztünk „elcsípni” egy víz- és párafelhőbe burkolózó. hatalmasnak tetsző gépezetet. A betonválvúkban szétfutó viz itt már a földek árkaiba szaladt. Az árkok mentén pedig egy- egy. ötven-ötven méteres, „szárnyakkal’’ felszerelt lánctalpas traktor haladt. E szárnyakat tulajdonképpen csővezetékek alkották, és így jött létre a szüntelenül mozgó esőztető berendezés, mely százméteres sávban szórt üde májusi cseppeket a növényzetre.

Ez a mezőgazdaság itt a természettel dacol, létrehozója csupán a modem technika. Ily' módon ezért hagyomány nélküli — és ez meglátszott a kolhozközpontban is. A kétezer-ötszáz főt számláló település egyáltalában nem efnlé- keztetett a szokványos falvakra. Inkább egy város lakónegyedének tűnt. Betonutak futottak a hat-nyolcemeletes épületek köpött S'a városi típusú üzletek kirakatait nézegetve akár Szimfe- ropolban is hihettük volna ma- " gunkat. A két-háromszobás lakásokban központi fűtés melegíti a falakat, a konyhában az energiát a villanyáram szolgáltatja — fillérekért És munkamód: Az embereket reggel hat óra tájt teherautók. buszok szállítják- ki a földekre, s délután érkeznek hasonló közlekedési eszközökkel haza.

Egy darabka város Dzsankój, vagy a szomszédos Rosszija kolhoz központja. A hatalmas iskola. a modem művelődési ház épülete csábította az operatőrt, de mégis inkább a bölcsőde-óvoda termeit kerestük fel kameránk- i kai — talán arra “gondolva, hogy a gyermekek elhelyezésének otthoni gondjainak optimális megoldására lássunk példát.

Nem is csalódtunk. Az intézmény először is a megszokott hazai épületeknél kétszerte nagyobb volt. Kertje ideális játszótér, a bokrok, lugasok között háromkerekű bicikliken, apró versenyautókon száguldoztak a gyerekek. Az ebédlő, a hálótermek, a játszószobák láttán az a benyomásunk támadt hogy a szovjet szabványok talán kisebb „népsűrűséget” terveznek a gyermekintézményekben. mint nálunk.

A szomszédba való látogatásból mégis utazás lett. és csak másnap tértünk haza. A Rosszija kolhoz szállodájában aludtunk a kitűnő vacsora és a barátságra emelt poharak kiürítése után. A jó levegő és a zamatos krími borok hatására reggel „frissén” ébredtünk és a vasárnap délelőtt hangulatát ízlelgettük ezen a városfalu településen. Azután a kommunista vasárnapot tartó kom- szomolisták hívtak magukkal — szénabegyűjtésre —. s miután filmre vettük munkájukat, mi is közéjük álltunk. Bemutattuk az alföldi ..kaszálási” stílust —, s ez nem kevés derültséget okozott.

Pavlovits Miklós (Folytatjuk.)

9 Az ötvenméteres szárnyú traktor.

• A Rosszija kolhoz központi épülete.