Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-21 / 43. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. február 21. A tűzzel hajlított fa mesterei Miért sok a huzavona? Halódnak az ősi szakmák, utánpótlás nincsen. Kádár, bog­nár, szíjgyártó, kötélverő, kovács, faesztergályos mutatóba akad csak néhány. Egyedül dolgoznak a nem éppen fiatal mesterek. Tizenhárom kádár van Kecskeméten, s a járásban, négy a községekben, kilenc a városban. Frissen vá­gott fa illatá­tól ' fűszeres a levegő Kecske­méti Mihály kecskeméti ká­dármester ud­varán. Hatal­mas, mázsás tölgyfarönkök sokasága vár fűrészre, gya- lura, szakava­tott kézre, hogy engedelmesen, jó bort érlelő hordóvá formá­lódjon. Egye­dül birkózik a fával a mester, aki azért vá­lasztotta a szákmát 1946- ban, mert tí­zen voltak test­vérek, s nem bírta el a csa­lád, hogy to­vábbtanuljon. A szomszéd­jukban volt egy kádárműhely, oda szegődött el, aztán lassan a jószerint szükségből választott szakma szerelmese lett. Tíz esz­tendeje önálló, magában dolgo­zik, tanulója sosem volt. Egyet­len egy jelentkezett csupán, de az meg számolni nem tudott. Márpedig emberét válogatja ez a mesterség. A szándék, hogy ká­dár legyen valaki, vajmi kevés: erő kell hozzá, meg számolás, rajzolni tudás. S hogy szép-e a szakma? Már hogyne lenne az! A somogyi er­dők illatát lehelő, szálkás, gö- csörtös rönk mindegyik másként rejti a fényes, sima, formás hor­dót. Meg kell dolgozni érte. Ami­lyen a fa, úgy bánni vele, más­ként, ha göcsörtös, s másként, ha nem. Egy mázsából lesz egy hor­dó. De van úgy hogy többől. Ha­sogatva a rönköt, fejszével, fű­résszel lesz a dongafa. Az egyen­gető gyaluval megadja a formát, igazítja sokféle szerszámmal, s aztán befogja az ugyancsak maga nyújtotta-szabta abroncsba. Rá­szorítja a fára a vaspántokat, tü­zet gyújt benne, így hajlítja a dongát végső formájukra. Legtöbbször a javításokkal fog­lalkozik, magánosok, szövetkeze­tek hordóin segít, hogy ne foly­jon ki belőlük a bor. Mostaná­ban nagy keletje van a díszhor­dóknak is, a festett fájú, asztal­ra való alkalmatosságoknak, amikben ha kicsik is, jó helye van az innivalónak. Sinkó Gyula udvarán kevés szabad helyet hagy a gondo­san oszlopokba rakott, barnás- feketére érett, kopott donga- rengeteg. Sö­röshordók vol­tak valaha, de kiszorította őket az alumí­nium. Most új­jászületésre várnak. Vastag, jó a fájuk, bo­roshordó lesz belőlük. Mérgeset pen- dül egy rozs­dás abroncs, kalapáccsal verte le a mester. Javíta­ni kell a hor­dót. szivárgott belőle a bor. Valamikor va­donatúj, jósza- gú hordókat gurítottak, vit­tek innen számtalant. És nem­csak a szőlősgazda elismerését hozták, hanem okleveleket, arany­érmeket is kiállításokról. Még 1925-ben kezdett a szakmához a mester, s tanulta ki hét évi ván­dorlás során a kádárság minden csínját-bínját. Négy éve nyugdí­jas, most már csak javít. Szak­tudását nincs kinek átadja, a műhelyben az övén kívül mosta­nában csupán hajdani vándorle­génytársa nyúl az óriás körzőért, a sok-sok fűrészpor lepte ősi szerszámért, nem hagyva, hogy pihenjenek. Négy fia közül egy szegődött csak a fához, de az se maradt hű hozzá. D. É. 10 éves a pendelet - lassú a végrehajtása Lassan 10 esztendős'' a rendelet, amely a dolgozók egészségének vagy testi épségének sérelméből eredő károk megtérítéséről intéz­kedik. A rendelkezések végrehaj­tását tekintve — a lassú javulás ellenére — változatlanul kedve­zőtlen a helyzet. Ezért is szentel megkülönböztetett figyelmet a Szakszervezetek Megyei Tanácsa a kérdésnek, s igyekszik vizsgá­latai alapján feltárni a legfőbb okokat az SZMT munkavédelmi bizottsága. Legutóbb ez év elején foglalkoztak az SZMT vezetői a baleseti kártérítések érvényesíté­se körüli tapasztalatokkal. Zentai Imre megyei munkavé­delmi felügyelőt kértem meg, is­mertesse a javulást hátráltató legfőbb okokat. Miért csak a dolgozó vétkes ? Mint elsőként említette, az üze­mi balesetek vizsgálati módjával kapcsolatos, megcsontosodott szemléletet kell megváltoztatni. Azt tudniillik, hogy a vizsgálat majdnem kizárólag csak a mun­kás — a sérült — magatartására terjed ki. Olyan értelmű jegyző­könyveket vesznek fel, amely­ben már szinte eleve „rossz bi­zonyítványt” állítanak ki a mun­kásról. Így benne fel sem merül, hogy kártérítést kérjen, sőt — a kialakult légkör miatt — egyene­sen tart az igény benyújtásától. Fél, hogy őt ez szembeállítja a vezetőkkel, nemegyszer a kollek­tívával. Azért is húzódozik, mert az esetek többségében, őt még fe­lelősségre is vonják, mint a bale­set okozóját, a vezetőket pedig nem, vagy igen titkán. Az amúgy, is nehéz helyzétbe került munkás rendszerint — s az előbb jelzett rossz tapasztalatok következében is — gátlásokkal küszködik, ami­kor sérelmét elő kell adnia. A vezető pedig egyébként is „ügye­sebben” tudja védeni magát. Elismerem, de... A kárigény érvényesítésének gátlója még a sokhelyütt elural­kodott rendkívül bürokratikus huzavona. Találkoznak olyan szemlélettel, hogy a vállalat csak bírói ítélet alapján akar fizetni. (Pl. a Szék- és Kárpitosipari y.k „Üigy érzi”, jogos a -kártérítési igény, de mondja csak ezt ki elő­ször valamilyen hivatalos szerv/ akkor majd fizet. Máshol — mint a kiskőrösi * Költségvetési • üzem­nél ‘— a rendőrségi - vizsgálat eredményétől teszik függővé a kárigény érvényesítését. Holott ennek a vizsgálatnak célja annak felderítése, nem Bűnök mulasz­tás okozta-e a balesetet. Ezért húzódik annak a munkásnak az ügye, aki — mert nem megfelelő asztalosipari gép mellé állították — jobb kezén, egy kivételével, minden ujját elvesztette. A ke­vés táppénz mellett bizony szű- kösködik. Joggal várja a kártérí­tés kifizetését, amelyre az igényt — a munkás nevében — a mun­kavédelmi bizottság már 2 hó­nappal ezelőtt benyújtotta. A he­lyi munkaügyi döntőbizottság még eddig (febr. 11-én beszél­gettünk Zentai Imrével) nem tű­zött ki tárgyalást. Egyébként bír­ságot is vetett ki az üzemre a munkavédelmi felügyelő. Az is tapasztalható, hogy a vállalati szakszervezet még nem mindig segít kiállásával a dolgo­zó mellett. Részben azért, mert nem is ismeri jogait etéren. Ugyanúgy fennáll több helyen, hogy a vezető s a munkás sem — vagy nem kellően — ismeri az idevonatkozó előírásokat: Mozdul már valami Mit tett és tesz az SZMT munka­védelmi bizottsága a helyzet meg­változtatásáért ? Zentai Imre előadta, hogy a bi­zottság éves munkaprogramjában az intézkedések egész sora ezt cé­lozza. A szakszervezetek megyei bizottságainál napirendként tár­gyaltak erről. Aktívákon, értekez­leteken, tanfolyamokon foglalkoz­tak a legfőbb feladatokkal (Pl. Építők, ÉDOSZ, MEDOSZ stb.). A bizottság részéről, de a társható­ságokkal — pl. ügyészséggel, ta­náccsal — végzett munkavédelmi ellenőrzéske során is intézkedtek a balesetek helyes kivizsgálása, a kártérítések rendezése felől. Ösz­tökélik a vállalatok szakszerve­zeteit, vezetőit, segítsék a dolgo­zókat jogaik érvényesítésében. A ráhatásnak, megbeszélések­nek, intézkedéseknek mutatkozik eredménye. A vizsgált üzemek többségében oktatják már az em­bereket a tudnivalókra, baleset bekövetkeztekor írásban hívják fel a sérültet jogai érvényesíté­sére, kezdeményeznek. Emberségesen Egyes vállalatoknál, mint a bajai Finomposztónál, Férfifehér­nemű Gyárnál, állami gazdaság­nál, a dunavecsei Vegyesipari Vállalatnál, külön intézkedés nél­kül is van javulás, kezdeményez a szakszervezet, s a munkahely is szorgalmazza a kártérítést. A kecskeméti Vegyesipari Vál­lalat igazgatója, az SZMT megke­resésére minden vita nélkül meg­fizette (Reméljük, a közeljövőben bekövetkezik már, hogy nem ilyen, iúresári,. ijcelf,, megfogalmaz­nunk elismerést:, „vita nélkül”; T-' t.y a 'kó'rtérftésf. GyorsSegély- lyel támogatta a munkást, hogy háza mielőbb felépüljön, és a- szocialista brigádok a szakipari munkában segítettek súlyosan megcsonkult szaktársuknak. No de a már említett torz felfogás ennél az esetnél is beárnyékolta, az emberséges elintézést. Közvet­len'munkahelyén olyan hangula­tot keltettek, mintha a sérült készakarva idézte volna elő bal­esetét. Az SZMT munkavédelmi bi­zottsága egyéb gyakorlati mód­szerekkel is törekszik a gyorsabb változtatásra. 1973. második fe­lében például 60 jegyzőkönyvet küldtek vissza azzal, hogy vizs­gálják újra/a balesetét. 11 válla­lattól jelentették, hogy 18 baleset után kifizették a kárigényt. Több vállalat ellen — pl. a kecskeméti Vízmű, Malomipari V., Költség- vetési Üzem, kiskunmajsai Drót- _fonatgyár stb. — keresetet, óvást nyújtottak be a talált hiányossá­gok alapján. „Az erősebb” javára Megfigyelhető, hogy az eléjük került kártérítési ügyek nagy többségében a Vállalati munka­ügyi döntőbizottságok a vállalat javára döntenek. Mikor az eset fellebbezés folytán a munkaügyi bíróság elé kerül, ott igen kevés kivétellel megítélik a sérült javá­ra a kártérítést. Ez is mutatja, hogy ebben a kérdésben megle­hetős elfogultság, megalkuvás ér­vényesül a döntőbizottságok né­melyikében — az „erősebb”, a vállalat előnyére. (Persze, elfo­gultság a másik oldalra sem he­lyes, ha pl. a bűnös mulasztás nyilvánvaló.) Ezért is igyekeznek minél szé­lesebb körben terjeszteni a kecs­keméti Baromfifeldolgozó Válla­latnál kialakuló jó módszert. Itt az üzemi balesetet vizsgáló bi­zottság átalakul kármegállapító bizottsággá, s a balesetesek 90 százaléka megkapja a kártérítést. Az ÉPSZER-nél külön bizottság vizsgálja ki és tárgyalja meg 2 évre visszamenőleg az ügyeket, és intézkedik a kárigény rende­zéséről. A munkahelyi légkör máris mutatja a hatást. A törvényismeret: biztonság Az iparüzemi, vállalati kártérí­tési ügyekről elmondottak — úgyr mond tartalmazzák a tennivaló­kat is. A szakszervezeti, s más hivatalos szervek erőfeszítései mellett igen fontos a társadalmi erők közreműködése is a javu­lás érdekében. Sokat segíthetnek olyan társadalmi aktívák, mint Lázár Jenő nyugdíjas, az ÉDOSZ áldozatos munkatársa. Tíz éve képviseli az SZMT-t kártérítési ügyekben — s természetesen munkaügyi vitákban. Igen jól is­meri a törvényt, ezért is mond­ják róla, hogy nem ismer elve­szett ügyet. Kártérítési pert még nem vesztett el — állítja Zentej Imre srÍÖ'bbn Óvására' á' Osg- feísőíű? '^Bíróság' - Lázár benőnék adott igazat. Legújabban is egy súlyos üzemi balesettel kapcsola­tos — a dolgozóra nézve kedve­zőtlen' — megyei döntéssel szem­ben rendelte el új eljárás indítá­sát, Lázár Jenő óvására. Az egyszerűség kedvéért: ilyen ügyekben nem azt kell vizsgálni, mikor kell fizetnie a Vállalatnak, hanem, hogy mikor mentesül ez alól. Ez két esetben következik be: 1. Ha bizonyítja, hogy a bal­esetet nem tudta volna elháríta­ni; működési területén kívül esett a sérelem. 2. Mert azt a dolgozó vétkes magatartása idézte elő ... Ezt is bizonyítani kell. Tóth István Működik az áj hartai vágóhíd A hartai Lenin Termelőszö­vetkezet az elmúlt évben, a köz­ponti elképzeléseknek megfele­lően, úgy döntött, hogy a helyi és a városi lakosság jobb húsellátása érdekében egy sertésvágóhidat épít. Az új létesítmény elkészült és február 5-től folyamatosan dolgozik. Az üzemnek jelenleg tíz. később 16 munkása lesz. Ebben az évben ötezer darab sertést fognak vágni, amelyből tő­kehúst. töltelék- és füstölt árut ké­szítenek. Az elkészített áruknak egy részét a márciusban megnyíló húsboltjukban fogjak árusítani, de adnak át belőle a kiskereskede­lemnek is. Jelentős mennyiséget — az előállított termék felét — Dunaújvárosba, a közélelmezési vállalathoz fogják szállítani. Ide főleg füstölt árut adnak el. Az alapanyagot a termelőszövetkezet saját sertéshizlaldájából, a bojári sertéskombinátból, és a tagok háztáji gazdaságából szerzi be. FOLYÓIRATSZEMLE Vezetés a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, az erdészet- faiparban Az 1974-ben ötödik évfolyamá­ba lépett kiadvány idei első szá­ma közli dr. Lénárt Lajos elő­adását, amelyet az élelmiszer­reklám és propagandamunkáról tartott a miniszterhelyettes az élelmezéstudományi egyesületben. Olvashatunk a folyóiratban az iparosodó mezőgazdaság, a kör­nyezetvédelem és az ember kap­csolatát fejtegető írást, amelynek szerzője dr. Márton János, az Ag­rárgazdasági Kutató Intézet igaz­gatója. Jól bevált gyakorlat sze­rint megyei szakemberek tollából több ízben közölt már írást a Ve­zetés valamelyik száma. Decem­berben Lakatos Lajosnak, a Du-' na menti és Kiskunsági TESZÖV munkatársának cikkét olvashat­tuk. A fiatal szakember a hartai Üj Élet Tsz-ben azt vizsgálta meg, hogy a műszaki fejlődés mi­lyen hatást gyakorolt a termelő- szövetkezet üzem- és munkaszer­vezetére. A folyóirat idei első száma dr. Bogács Géza tanulmá­nyát közli. A bácskai TESZÖV munkatársa a termelőszövetkezeti önkormányzat, vezetés fejlő­désének bácskai ' tapasztalatait összegezi. A lap a Szemle rovatban dr. Szűcs Kálmánnak, a MÉM szak- oktatási főosztályvezetőjének cik­két közli. A mezőgazdasági szak­oktatás időszerű kérdéseivel kap­csolatos témakörben a nevelés­oktatás korszerűsítéséről, az egye­temi, főiskolai, szakközépiskolái és a szakmunkásképzésről talá­lunk részletes tájékoztatót. A külföldi tapasztalatokról rendszeresen beszámol a MÉM Információs Központja, a Mér­nök- és Vezetőképző Intézet kö­zös kiadványa. Az idei első szám­ban a szovjet kolhozok, szovho- zok vezetőinek irányító tevékeny­ségével ismerkedhetünk meg. A Bács-Kiskun megyében is nö­vekvő számú termelő, feldolgozó- értékesítő társulások, élelmiszer- gazdasági közös vállalkozások ve­zetőinek nyújt útbaigazítást a Kooperation című NDK szaklap­ból átvett cikk. K. A. 4fi Egész csinos a lány — ál- lapította meg, hiszen a le­írás alapján rögvest ráismert, mi­kor belépése után nem sokkal megpillantotta a cukrászdában. Legföljebb az zavarta, hogy emlékezete szerint Czékusné úgy írta le. hosszú szőke haja van. Ez a hai viszont kifejezetten vö­rös volt. De lehet, hogy azóta befestette. Vagy ami még ennél is sokkal valószínűbb, parókát visel — zár­ta le magában ezt a különben sem lényeges kérdést. Hogy a lány figyelmét sikerült fölkeltenie, azt nem volt nehéz észrevennie. Igaz. Frank nagyon óvatos volt. Nem szerette volna Valami ki­hívó túlzással elvéteni a lépést. De hasonlóképpen viselkedett a lánv is. De hogyan lehetne megismer­kedni vele? Erre a kérdésre egyelőre nem tudott felelni. Pedig amíg ez* az ismerkedés meg nem történik, egyet sem léphet előre. Az idő viszont veszedelmesen múlik. Ráadásul be kellett kalkulálnia azt is. hogy ha a bemutatkozás megtörtént, akkor sem rohanhat ajtóstól a házba. Legalább két- három hetet rá kell majd szán­nia az ügyre ahhoz, hogy á ter­vet tökéletesen és' lényegében minden kockázat nélkül’ végre le­hessen hajtani. Amikor nem sokkal. később a lány hirtelen fölállt az asztaltól és lassú ringó léptekkel ellépke­dett előtte. Frank nemcsak az ösz­tönös magamutogatást fedezte föl ebben a gesztusban, tehát nem­csak azt, hogy a lány mintegy lehetőséget akart adni Szántára ahhoz, hogy alaposan szemügyre vehesse, hanem azt is. hogy felet­tébb csinos teremtés. Ami távolról sem volt mellé­kes momentum. Mert a férfinak az volt a véleménye, hogy ameny- nyiben szó se volna semmiféle kincsről, akkor is szívesen meg­ismerkedne vele. Akkor is örö­mest hozzáfogna ahhoz a műve­lethez. amelynek Végcélja a lány meghódítása. Amikor a vécés néninél érdek­lődött felőle, nemcsak a szeihély- azonosság immár végleges megál­lapítása állt szándékában, hanem ösztöneivel l megérezte, hogy mindaz amit ezekben a pillana­tokban tesz. legkésőbb holnap vissza fog jutni a lányhoz. Alig­ha akad olyan vécés néni a vilá­gon. aki ellent tudna állni a kí­sértésnek. és elhallgatná azt, ami tudomására jutott. 'Ennek ellenére a-z volt a vé­leménye, hogy a megismerkedés a vártnál körinvebben sikerült, és hogy rövid, idő elteltével igen ola­jozottan kezdett működésbe len­dülni az a gépezet, amely Frank Róbertét és Danner Editet volt hivatva egymással összeboronálni, s amelyet a férfi irányított, s Bár azt észre kellett vennie, hogy nem kizárólag ő. Az Irányí­tásból kivette részét Edit is. Céltudatos, erős akaratú kis nő — állapította meg róla a tapasz­talt férfiak tévedhetetlen bizton­ságával. Számító is bizonyos mér­tékben. Minél előbb férjhez akar menni. De nem mindenáron és nem akárkihez. Jóval többre vá­gyik annál ami jelenleg rendel­kezésére áll. s amit környezete a jövő lehetőségeit tekintve is. nyújtani tudna neki. Mindezek alapján arra a kö­vetkeztetésre jutott hogy Edit körülbelül olvan férfire vágyik, mint amiivet ő testesít meg. S ez nemcsak egy logikai úton kiszámított végeredmény-föltéte­lezés volt. Ellenkezőleg: a tények is alátámasztották. Látta a lány pillantásán, moz­dulatain. minden gesztusán, hogy tetszeni akar neki. igyekszik a legelőnyösebb oldaláról mutatkoz­ni. Hogy meg akarja hódítani, el akarja kápráztatni. Frank alapjában véve egy meg­határozott cél elérése érdekében vállalt szerepet játszott a lánnyal szemben. Amit tett. azért volt mégis olyannyira hihető és ter­mészetes. mert valóban tetszett neki Edit. Amit magáról mondott, az lé­nyegébert mind igaz volt, elte­kintve attól, hogy rákban meg­halt a felesége. Sohasem volt ugyanis nős. De attól tartott, ha agglegényként mutatkozik be, fel­kelti és aztán nem is tudja elal­tatni a lány gyanakvását. > Az első nagy győzelem az ebédmeghívás volt. Elérkezett te­hát az a pillanat, amikor Frank huszonhat év után újra átléphet­te annak a háznak a kapuját, ahová azóta olyannyira szeretett volna újra eljutni. Az ebéd egyébként kitűnő volt. Rég evett már ilyen sokat és ilyen jót. De amikor Dannerrel kezdett el beszélgetni, meglehetősen kínos perceket élt át. Érezte, a férfi gyanakvó vele szemben. S habár jól tudta, hogy erre a gyanak­vásra ő nem adott olvan reális okot. amelyről Danner tudhatna, s hogy énnek a gyanakvásnak kizárólagos oka Danner stupidsá- gában rejlik, mégis feszélyezte a dolog. Mert a gyanakvás újabb bizalmatlanságot szülhet — gon­dolta, s esetleg ez egy adott pil­lanatban akadályokat gördíthet tervük gyors és pontos kivitelezé­se elé. Ezért aztán megmentőként üd­vözölte szinte a ■ lányt, aki segít­ségére sietett azzal, hogy jöjjön, megmutatja neki a lakást. — Ez mi? — kérdezte a kony­hában és a sarokban levő kor­látra mutatott. — Lejárat. Lépcső az alagsor­ba — felelte a lány. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom