Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-02 / 27. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. február 2. A tanyavillamosítás hatása SZERZŐDÉSTELJESÍTÉS HATÁRIDŐ ELŐTT Közvilágítás a Műkertvárosban az élet- és munkakörülmények alakulására Megyei pártbizottságunk kezdeményezése — 1971. december 22-i. határozata — az egész megyében rá­irányította a figyelmet a tanyán élő emberekkel való foglalkozásra. Sőt. mondhatni, hogy országosan is élénkülést vitt a tanyakérdéssel kapcsolatos sok­oldalú tevékenységbe. E témakörben talán elsőként végeztünk alapos helyi felmérést itt. Lajosmizse nagyközségben. Az összegyűlt tapasztalatokat együttes pártbizottsági és tanácsülésen vitattuk meg. Felvázoltuk elképzelé­seinket, s ezt írásban is kinyomattuk. Közrebocsá­tottuk, és kértük a lakosságot, hogy vállaljanak részt e nagyon fontos feladat végrehajtásából. A sok irányú munkából — a teljesség igénye nél­kül — most csak eggyel, a tanyai villamosítással foglalkozom. Lajosmizse a kecskeméti iárás. de azt, hiszem, Bács-Kiskun megye egyik — legnagyobb tanyavi­lággal rendelkező nagyközsége. A 13129 lélekszámú összlakosság 52 százaléka még mindig tanyán él. Az elmúlt 10 év alatt 461 tanya szűnt meg. (A ta­nyák számának nagyobb mérvű csökkenése, ill. megszűnése a földrendezés során következett be.) Az utóbbi esztendőkben évenként 5—8 tanya riép- telenedik el, vagy válik romossá. Az 1960-tól szá­mított tíz év alatt mintegy 1200-zal csökkent a kül­területen élők száma. Az említett felmérés során 1699 tanyát írtunk ösz- sze, melyből 147 romos, ötven pedig lakatlan. Tehát — 30 000 kát. holdon — 1502 tanyával kell számol­nunk. 1971-ig ezeknek csak 12 százalékában volt villany. A tanyák villanyhálózatba való bekötését nálunk tulajdonképpen a tanyai iskolák gerincvezetékkel való ellátása indította meg. 3 év alatt megyei, járási, üzemi, gazdasági segít­séggel valamennyi — 14 — külterületi iskolánkat villamosítottuk. Ma már 680 tanya van bekötve a hálózatba, a ta­nyák 45,3 százaléka. (2 év alatt 500 tanya kapott villanyt.) A villamosítás óriási változást idézett elő a tanyai emberek életében. A rendkívül dinamikus előrelé­pés egész sor kérdés felvetésére késztetett bennün­ket. Például. ''Hogyan lehetséges, milyen indítékok vezettek oda. hogy egy-egy? szövetkezeti család még 30 000 forin­tot is képes \á>lt — vagy hajlandó most is — áldoz­ni villanyra? i(A költségskála igen széles, 1200 fo­rinttól 30 000-dg terjed egy-egy tanya bekötése a vil- Üinyhálózatba) Jelenleg is folyik egy 15 házból álló t^nyasor villamosítása 376 000 forintért. Miért akarja a villanyt a tanyai ember? Nyilván jlobb körülményeket akar magának teremteni. Azzal, hogy felhasználja gazdaságában öntözésre, darálás­ra, vízellátásra. Továbbá televíziót, háztartási gépe­ket kíván vele működtetni. De tágítsuk tovább a kérdést. Miért hajlandó sok­szor igen tetemes összeget fordítani erre? Mikor el­döntötte magában, hogy ennyi pénzt csak hosszabb távra érdemes befektetni, mindéi) bizonnyal azért tétté,’'mert b ízi’J£’Lá jövőben, á gazdálkodás sike­rében-.­A változások széles körébe tartozik az egész gaz­dálkodás menetének átalakulása. A föld. mint va­gyonszerzési cél, teljesen elvesztette jelentőségét. Anyagi gyarapodását a tanyai ember általában az újratermelésre, a kézi munka csökkentésére, a tech­nikai eszközök fejlesztésére, beszerzésére használja fel, s mint már érintettük, életviszonyai színvonalá­nak emelésére. Vizsgálódtunk Lajosmizsének egy szűkebb terü­letén is, a felsőlajosi, közösi részen. Ez a munkánk mintegy 280 családot — 300 tanyát — érintett. Ilyen képet kaptunk. A 300 tanyából 257-et villamosítottak eddig; ez 85,6 százalék. Megjegyzendő, hogy 1970 előtt villany csak néhány tanyában volt itt. A villamosított tanyák 52 százalékában van televízió. 100 százalékában van rádió. 47 százalékában van mosógép, 27 százalékában van hűtőgép. Öntözésre, darálásra, morzsolásra. vízellátásra e tanyák 45 százalékában használják a villamosener­giát. A párt politikájának helyességét a tanyaiak gaz­dálkodásának intenzitása is tükrözi. Gyorsan reagál­nak az állattartás, a növénytermelés jövedelmező­ségét elősegítő rendelkezésekre, programokra, újabb eljárások bevezetésére készségesek. Nem egy szak­szövetkezeti tag termel például öntözött paradi­csomból 400 mázsát is holdanként. E tanyák egy­ötödében van már fúrott kút, az egészségtelen ásott kút helyett. Többet fordítanak a tanyák korszerűsítésére, fel­újítására, berendezésére, mint korábban, Az elmúlt, évben cseréppel cserélték fel a régi nádtetőt a ta­nyák tíz százalékán,' s majdnem' egyötödében fürdő­szoba is van már a vilany mellett. Ügy vélem, hogyne vázlatos tényközlés is szemlél­teti: máris sokkal kedvezőbb, nagyobb jelentőségű változásokat hozott a tanyavillamosítás, mint gon­doltuk. Dr. Havasi László. Lajosmizse Nagyközség Tanácsának elnöke 6500 méteres szállítószalag Miskolcon Miskolcon, az új Hejőcsabai Cementgyár nyersanyagellátására 6500 méter hosszú szállítószala­got építenek a gyár és a mészkő­bánya között. • Képünkön: összeállítják a 3-as számú főútvonalat 1 áthidaló szakaszt. (MTI-fotoj Érczi K. Gyula felvétele — KS) Az utóbbi hónapokban több­ször foglalkoztunk lapunkban a kecskeméti Mükertváros új la­kótelepe II. és III. utcájának közvilágítási problémájával. Először tavaly decemberben közöltük Mezei Béla olvasónk Meddig kell még botorkálnunk? című levelét, amelyben mintegy másfél száz — zömmel kisgyer­mekes — család nevében hívta fel a figyelmet a közművesítés miatt mélyre árkolt terület ki- világitatlan voltára. Mint írta, a jelenlegi körülmények között roppant balesetveszélyes az otta­ni ^gyaloglás. Ezért sürgette a közvilágítás ideiglenes megoldá­sát. A témára január közepén tér­tünk vissza, amikor is közöltük az áramszolgáltató vállalat vá­laszát. Ebből kiderült, hogy a szóban forgó új lakótelep vil- lanyhálózatának teljes kiépítésé­re a Kecskeméti Városi Tanács­csal megkötött szerződésben vál­lalt kötelezettséget a DÉMASZ nagykőrösi üzemigazgatósága. A szerződés szerint a kivitelező' a január 10-én megkezdett mun­kát legkésőbb március 31-ig el­végzi, vagyis az érintett utcák­ban a második negyedévtől kez­dődően biztosítja a rendszeres közvilágítást. Mi, szerkesztői megjegyzésben fejeztük ki reményünket, hogy a közölt határidőig véglegesen ren­deződnék a dolgok. Szóvá tettük azonban aggodalmunkat is, tör­ténetesen amiatt, hogy még hosz- szú időn át kénytelenek kora reggelenként, esténként, vagy éj­szakánként sötétben botorkálni a környékbeli lakósok, s az arra- járók. Véleményünket így ősz­szegeztük : mindenképpen módot kell találni a válasz nélkül ha­gyott olvasói javaslat megvaló­sítására, tehát ideiglenes közvi­lágítási lámpák — technikailag minden bizonnyal akadályba nem ütköző — felszerelésére. Ezután nem várt fordulat tör­tént az ügyben. Ismét levelet kaptunk a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat nagy­kőrösi üzemigazgatóságának ve­zetőjétől, Monostori Józseftől, aki a következőkről tájékoztatott: „A Petőfi Népe 1974. január 17-i számában nyilvánosságra hozott Megkezdték a közvilágí­tási hálózat kiépítését cimű Írás­ra vonatkozóan közöljük, hogy a Mükertváros közvilágításával kapcsolatos munkánkat január 31-ig befejezzük. Kérjük ennek tudomásul vételét!" A kellemes meglepetéssel is felérő sorokban foglaltakat nem­csak szíves-örömest nyugtáztuk, de azonnal feltételeztük azt is, hogy az eredeti határidőnek két hónapnál korábbra való módo­sítása mögött példás munkaszer­vezés. rugalmas cselekvés húzó­dik meg. S válóban így volt. A helyszí­nen járva ugyanis láthattuk a szerelőbrigádok szorgalmas ténykedését, melynek eredmé­nyeként még a megváltoztatott határidőnél is hamarább gyul­ladhattak ki a műkertvárosi új lakótelep közvilágítási lámpái. Mindezért a családok nevében is köszönetét mondunk a DÉMASZ-nak. Velkei Árpád AZ ÜGYÉSZ TOLLÁBÓL Egy ítélet és tanulságai A túlzott alkoholfogyasztás nagymérvű felelőtlenséggel pá­rosulva ismét halálos áldozatot követelt. A gázoló vérbefa­gyott áldozatát segítség nélkül hagyva a helyszínről elmene­kült ... A múlt év november 14-én Kiss István a VOLÁN Vállalat kiskő­rösi kirendeltsége IFA tehergép­kocsijával a nap folyamán a Kis­kőrösi Irodagépipani és Finom- mechanikai Vállalat részére bér­fuvarozást végzett. A rakodója Romsics Tihamér volt. A munká­val 16—17 óra körül végeztek. Kiss István azonban a gépko­csit nem vitte vissza a telephely­re, hanem azt jogtalanul igénybe véve a saját, és társa részére fűtőolajat szállított. A fekete fu­varral 17 óra 30 perc körül vé­geztek, majd a jól sikerült mun­ka örömére „áldomást” ittak a kiskőrösi Kurta kocsmában, an- :nak ellenére, hogy már napköz­ben is fogyasztottak szeszes italt. Fejenként 4 üveg sört ittak meg, amely vezetés közben már olyan hatást vált ki, hogy a szok­ványos 1 másodperces észlelési időt két és fél, háromszorosára növeli. A Kurta kocsmában 23 órakor záróra van, s a két barát­nak is távoznia kellett. A teher­gépkocsihoz érve — amely kb. 150 méterre az egyik mellékutcá­ban volt elhelyezve — Romsics Tihamér arra kérte Kiss Istvánt, engedje át neki a vezetést. Kiss István — némi ellenkezés után — noha tudta, hogy rakodójá­nak jogosítványa, de gyakorlata sincs, ezenkívül ittas is, a veze­tést átengedte. Ez azonban sehogyan sem ment Romsics Tihamérnak. A teher­gépkocsit már elindítani sem tudta, abban Kiss István segített. Ezután kezdődött a városban kü­lönböző utcákon keresztül-kasul a 25—30 percig tartó különös utazás. A kormányzást és sebes­ségváltást a volán mellett ülő Romsics Tihamér végezte, míg a tengelykapcsolás és kézifék ke­zelésében Kiss István „segített be”. így érkeztek az éjfél körüli órákban a Rákóczi utcába, ahol a gépkocsi — annak ellenére, hogy az előrelátás mindössze 15 méte­res volt — 55—56 kilométeres se­bességgel robogott. Az út- és lá- tá.'i viszonyok egyébként is rend­kívül kedvezőtlenek voltak; az eső szemerkélt, az úttest vizes­csúszós, s az utcai közvilágítás lámpái is egymástól távol, gyéren világítottak. Ugyanezen az útvonalon haladt gyalogosan két katona, Bagó Jó­zsef és Pecznyik István. Kimenő­jük lejártával, éjfélkor kellett a laktanyában jelentkezniük. An­nak ellenére, hogy a gyalogjárda mindkét oldalon ki volt építve, az úttest közepe táján haladtak. Az ittas Romsics Tihamér köz­vetlen közelről látta meg az előt­te haladó gyalogosokat, de ekkor már- sem fékezésre, sem korm mány.zásra ideje nem. .volt,. s a. teljes utazósebességévéi a kato­náknak ütközött. A szerencsésebb Pecznyik István volt, akit a te­hergépkocsi az ütközés helyétől kb. 25 méterre az úttest közepe tájára taszított, s aki .koponya- és combtöréssel „úszta meg” a balesetet. Tőle jobbra Bagó Jó- , zsefet azonban a tehergépkocsi kb 30 méter hosszban maga előtt tolta és a szerencsétlen ember a helyszínen meghalt. A balesetet követően mindket­ten kiugrottak a gépkocsiból. Romsics Tihamér közben az odaér­kező katonákkal Pecznyik Istvánt lehúzta az úttest szélére, majd anélkül, hogy a súlyosan sérült embernek segítséget nyújtott vol­na a helyszínről elmenekült. A hamarosan odaérkező rendőrjárőr Romsics Tihamért a lakásán ta­lálta meg, s a társával együtt le­tartóztatta. A Kecskeméti Járásbíróság közlekedési tanácsa a napokban hozott ítéletet a nem mindenapi bűnügyben. Megállapította, hogy mindketten elkövették az ittas állapotban történt halálos közúti baleset gondatlan okozásának bűntettét. Romsics Tihamér pe­dig vétkes még a segítségnyúj­tás elmúlasztásában is. A bíró­ság példamutató büntetést sza­bott ki: Romsics Tihamért 4 évii, Kiss Istvánt 3 évi végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, s mind­két vádlottat 4—4 évre eltiltotta a gépjárművezetéstől is. A büntetést Kiss Istvánnak fogházban, Romsics Tihamérnak pedig fegyházban kell letöltenie. Az ítélet indoklásában megálla­pította a bíróság: Romsicsnál sú­lyosbító körülményként vette fi­gyelembe, hogy a baleset okozá­sán túl, a segítségnyújtás elmú- lasztásával szándékos bűntettet is elkövetett másrészt, mert ugyancsak szándékos bűncselek­mények miatt korábban már két ízben szabadságvesztésre ítélték, összesen 5 és fél évi időtartamra. A bíróság — többszörösen bünte­tett előéletére tekintettel — Rom­sics Tihamért a feltételes sza­badságból is kizárta. A büntetés súlyos, de sokak­nak tanulságul szolgálhat, mert bíróságaink — ha„(,ap,i)ak . (Szük­ségessége felmerül Ws'-'.-áiwSíú, példamutató ítéletekkel kénysze­rítik ki törvényeink betartását. De tanulság azoknak is, akik a közúti közlekedés legelemibb sza­bályait megszegve ittas állapot­ban, vezetői engedély és gyakor­lat nélkül, rendkívül kedvezőtlen út- és látási viszonyok mellett nagy sebességgel közlekednek esetleg egyéb szabály súlyos megszegésével vesznek részt a közúti forgalomban. Más oldal­ról tanulság azoknak a gyalogo­soknak, akik fittyet hányva a KRESZ-rendelkezésekre — ame­lyek pedig reájuk éppúgy vonat­koznak, mint a gépjárművezetők­re — azon jelszóval, hogy „vi­gyázzon a jármű vezetője”, az úttest közepén, vagy egyéb sza­bálytalan módon közlekednek. E szabálytalankodás jelen esetben egy 22 éves, sok reményre Jogo­sító fiatalember életébe került. Tanulság végül mindannyiunk számára, akik a közlekedésben akár mint gyalogosok, akár mint járművezetők részt veszünk, hogy az egyre növekvő forgalom viszo­nyai között a közúti balesetek elkerülésének egyetlen módja a KRESZ szabályainak maradékta­lan betartása. Dr. Tasnádl Elek - megyei közi. ügyész Papp Zoltán a; JLJv? k/LDU az Lagsorba Minden úgy történt, ahogy • Bódi megjósolta. Délelőtt tíz óra felé értek a városba. A hídnál álló őr igazította útba őket. — Menjenek a hadtestparancs­nokságra, Ott meg fogják találni zászlóaljparancsnokukat. A város tán. százezer lakosú le­hetett. s utcaszerkezete is megle­hetősen áttekinthető volt, de azért elcsalinkáztak délig, mire ráleltek a hadtestparancsnokság zömök, még a múlt század hetvenes évei­ben létesült épületére. Az utcák kihaltak, alig bukkant fel néha itt-ott egy-egy járókelő. Itt már óvatosabbak voltak az emberek. Akik el akartak mene­külni, azok már két nappal előbb elhagyták a várost. Egy vasárnapi napon futott ki az állomásról az utolsó vasúti szerelvény. Az or­szágúton pedig valóságos autó- és szekérkaraván indult el Budapest felé. Akik pedig itthon maradtak, jobbnak látták, ha lakásukba visz- szahúzódva várják ki a további fejleményeket. Noha a házak falán hatalmas plakátok virítottak, amelyek köz­munkára. sáncásásra és nem utol­sósorban fegyveres ellenállásra szólították fel a lakosságot. Weinkheim. aki meglehetősen gondterhelt volt — a tábori csendőrök ugyanis eredménytele­nül tehát a oáncélkazetta nélkül tértek vissza éjszakai portyájuk­ról — ugyancsak megörült, ami­kor a hadtestoarancsnokság ud­varán megpillantotta a szekeret. — Piheni — mondta nekik, s vállon veregette Frankot. — Már azt hittem, elvesztek. Persze tud­hatnám, hogy maguk nem vesz­nek el. A gróf úr is jobban tette volna, ha... Egy pillanatra elhallgatott, s végigfutott agyán, tulajdonképpen mért is áll le komázni ő ezzel a két emberrel? Az is igaz viszont, hogy ezek ügyes legények, sokat köszönhet nekik. Meg aztán hát­ha... — Képzelje Frank — mondta aztán. — Valami disznó ellopta a gróf úr ékszereit. Egy egész ládá- nyit. Még nem hallottak a dolog­ról? ... Szóval nem ... Hát akkor füleljenek, figyeljenek ... Maguk ügyes emberek sokat forgolódnak a legénység között, hátha megtud­nak valamit... Akkor azonnal jelentsék... Majd a maga ügyeire tért át. — . Minden megvan épségben? — Igenis. ' — Na ió. Akkor maradjanak itt az udvarban. Egyikőjük vi­gyázzon a kocsira. A másik addig pihenhet. Bódi vigvázzba vágta magát. — Alezredes úr. alázatosan je­lentem. nem tetszik nekem ez az udvar.. — Mit beszél? — Alázatosan jelentem, nem tetszik ... Ide néhánv óra múlva meg fog érkezni a zászlóalj. Sőt, már most is tartózkodnak itt ide­gen egységek, ahogy tapasztal­tam ... Itt nem fog biztonságban lenni az alezredes úr holmija ... Akárhogy vigyázunk rá. — Frank, magának mi a véle­ménye? A szakaszvezető is jobban érez­te volna magát a hadtestparancs­nokság börtönnek tűnő falain kí­vül. — Alázatosan jelentem, alezre­des úr. szerintem Bódi honvéd- nak igaza van. Másutt kellene biztonságba helyeznünk az alez­redes úr holmiját. — Mire gondol? — Hát valami jó magánházra. Biztos akad egv ekkora városban egy üres ház. Például valami zsi­dóé, akit elvittek a németek. öt perccel később kezükben volt a lepecsételt nyílt parancs az alezredes aláírásával. A nyílt pa­rancs amelv felhatalmazta Frank Róbert karpaszománvos szakasz­vezetőt, hogy egy magánházat rekvirálion a 9. zászlóalj szá­mára. — Köszönöm, hogy mellém állt a szakaszvazető úr — mondta Bó­di. amikor már kívül voltak az épületen. —, Ha nem tetszik he­lyeselni. az alezredes úr biztos nem egyezett volna bele a do­logba. — Csak azért — mondta Frank, —, mert úgy éreztem, hogy most az egyszer kivételesen igaza van. És nem azért mondja, amit java­solt, mert már megint valami kü­lönleges disznóságon töri azt az agyafúrt eszét... Bódi csak később szólalt meg, amikor már több utcányi távol­ságra maguk mögött hagyták a hadtestparancsnokságot. — Alázatosan jelentem, ez egy­szer tévedni tetszik a szakaszve­zető úr? — Hogyhogy? — Tudniillik — nyelt nagyot Bódi —. a láda amiről az alezre­des úr beszélt, nálunk van ... — Micsoda? Miket, beszél? És hol?! — ordított rá Frank. — Itt, a szekéren. Rajta tetszik ülni a szakaszvezető úr... Már tegnap este óta. — Atvaúristen! — kapott a fe­jéhez mindkét kezével kétségbe­esetten Frank. — Főbe fognak lőni mindkettőnket. (Folytatjuk.) y

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom