Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-16 / 39. szám
ImSS&íIW rr j r pf v _ J r r a • r ^MLorszeru gazdálkodás utján Nagyüzemi almatermesztés A Hosszúhegyi Állami Gazdaság a Duna—Tisza közének déli részén, a Baja—Kalocsa—Jánoshalma közötti háromszögben terül el. Mai, véglegesnek mondható területe 1961- ben alakult ki három célgazdaságból. Földjeinek 50 százaléka a Solti-lapályhoz tartozik, sík, belvízjárta vidék, vízlevezető csatornákkal szabdalt. Talaja kötött, a talajvíz a felszín közelében van. A terület másik 50 százaléka a keceli magasparton, az előbbinél 20—30 méterrel magasabban helyezkedik el. Talaja lazább szerkezetű, nyugtalanabb felszínű, és a talajvíz mélyen van. A gazdaság termelési szerkezeté követte a természeti adottságot: a szántóföldi termelés és a legelőgazdálkodás elsősorban a sík, alacsonyabb fekvésű Duna menti részéken, a szőlő és gyümölcstermesztés pedig a magasabb fekvésű, lazább talajokon van. Összterülete 8875 hektár, ennek valamivel több, mint 50 százaléka a szántó, 1800 hektárt meghaladja a legeld nagysága, 1130 hektár a szőlő, 555 hektár a gyümölcsös. Ez utóbbiból 428 hektár a téli alma. A gyümölcstermesztés, s ezen belül az almatermelés a gazdaság fontos alapágazata. Eredményessége lényegesen befolyásolja a gazdálkodást, a jövedelmet. Ezt bizonyítják az adatok is, miszerint 1972-ben a 293 millió forintos halmozott termelési értékből a gyümölcstermesztés 47 millió forinttal részesedett, tavaly ugyancsak a megelőző évihez hasonlóak voltak az eredmények. A gazdaságban 1952—53-ban telepítettek először almát. A művelési mód, a sor-, és tőtávolság megfelelt az adott időszak szakmai és gépesítési színvonalának, az extenzív körülményék határozták meg az alanyok és a fajták kiválasztását. Az 1950-es évek közepén a termőkaros forma került előtérbe, az 1964. utáni időszakban — elsősorban külföldi tapasztalatok hatására — a különböző gyümölcssövények terjedtek el. Az elmúlt évtized megteremtette a korszerű gyümölcstermesztés alapjait. Szükséges hát, hogy az ültetvényeken a korszerű művelési, agrotechnikai módszereket alkalmazzák. Ennék módja: biztosítani a növény számára mindazokat a feltételeket, amelyek az egyenletesen nagy termés és a jó minőség eléréséhez szükségeseit. A Hosszúhegyi Állami Gazdaság télialma-területének megoszlása művelési mód szerint: közepes törzsű 250 hektár termőkaros 29 „ sövény 149 „ Az ültetvényekről 1968-ban 91,8 mázsát szedtek le hektáronként, az elmúlt esztendőben pedig már 246,8 mázsát. Az egy hektárra eső termelési költség ez idő alatt 30 —35 ezer forintról — az ültetvény intenzitását is figyelembe véve — 60—65 ezer forintra növekedett. Ez azt jelenti, hogy ma már a termelés költségeinek fedezésére hektáronként 140—170 mázsa alma szükséges. Téli almát eredményesen termeszteni csak a legkorszerűbb agrotechnika alkalmazásával lehet. Ezért azonnali feladat lett az agrotechnika korszerűsítése mellett az intenzív formák százalékos arányának növelése. Közvetlen cél a 240—280 mázsás hektáronkénti termésátlag biztonságos elérése. A télialma-területek jelentős részén a fajtaarány viszonylag kedvezőtlen, sok a Húsvéti rozmaring. Leváltására van lehetőség, és így a fajtaarányon túl a művelési mód tekintetében is előbbre lehet lépni. A közepes törzsű ültetvények helyett a jelenleg legkorszerűbbnek ismert intenzív formák alkalmazhatók. 1973-tól kezdve minden évben 10 ezer tonna feletti mennyiség betakarításával, manipulálásával, tárolásával és értékesítésével kell a gazdaságban számolni. 1969-ben már üzembe helyeztek egy 4 ezer tonnás hűtőtárolót, amelyet 1970-ben egy viszonylag korszerű, IMC—FMC rendszerű manipuláló gépsorral egészítettek ki; egy idényben 8 ezer tonna almát képesek eladásra előkészíteni. A számítások szerint 1974-ben ötezer tonna tároló és 3100 tonna manipuláló kapacitás hiányzik. Szükségessé válik tehát a feldolgozó és a tároló befogadóképességének növelése. A tervek szerint szabályozott légterű tárolót építenek. Az almatermelés technológiájának nagyobb ütemű, céltudatos fejlesztésével, a termelési rendszer kialakításával az elmúlt év elejétől foglalkoznak. Az ezzel kapcsolatos célok meghatározása után kapcsolatot teremtettek a ‘ témában segíteni tudó, élen járó tudományos- intézményekkel. A gazdaságban pedig arra törekedtek, hogy az eddigi gyakorlatot elemezve, rendszerbe foglalva, a fejlesztés lehetőségeit feltárva, kidolgozzanak egy olyan termelési technológiát, amely a korszerű elemekre épülve, jobban jövedelmez. Kidolgozták a talaj művelés rendszerét, melyben szabályozták a műveletek fajtáit, sorrendiségét, gyakoriságát, s ezzel a technikai lehetőségektől függően optimalizálták a talajművelést. Megvalósulóban van a levélanalízisen és talajvizsgálaton alapuló tápanyag-gazdálkodás is. Az a törekvés, hogy a tápanyag- kijuttatási módszereket rendszerbe foglalva kidolgozzák a talajon és a levélen keresztül adandó tápanyagok optimális lehetőségeit, feltételeit, s az alkalmazást üzemi szintre emeljék. A Kertészeti Kutató Intézetben kidolgozott csökkentett vízmeny- nyiséggel történő védekezési kísérleteket kiindulási alapként felhasználva, kidolgozták az ötszörös koncentrációban, 300—310 liter vízzel történő permetezési eljárás technológiáját. Az eddig jórészt külső jelekre alapozott metszési munkát szte- reomikroszkópos rügyvizsgálattal kívánják mérhetővé, tudatosabbá tenni. Megkezdték a Kertészeti Kutató Intézet Üjfehértói Kutató Állomásának munkatársai segítségével a rügydifferenciálódás- vizsgálatot. Kísérleteket végeztek a sövényültetvények gépi síkfal- metszése terén a tenyészidőszak- ban. A vegyszeres gyomirtás technológiájával a triasinmentesítési programnak megfelelően 3 évre meghatározzák a vegyszerrotációt, és kombinációkat a gyomflóra összetételét figyelembe véve. A vegyszeres termés-, és virágzásszabályozó kezelések gyakorlati értékelése áthúzódik a következő évekre. Az almabetakarításnál néhány éve már használják a tartályládákat és az ezzel kapcsolatos gépláncot. Sikerült kialakítani egy olyan, alulüríthető szedőedénytípust, amely már megközelíti a kívánalmakat és jók beleillik a tartályládás betakarítás egész rendszerébe. A betakarításnál szabályozták az eszközök használatát, a munkaszervezetet, biztosították a minőségi ellenőrzést segítő minősítő lapokat. A Hosszúhegyi Állami Gazdaság kapcsolatban áll néhány társgazdasággal és termelőszövetkezettel. Az együttműködés célja a jelenlegi lehetőségék kihasználása, az elért eredmények gyors továbbadása, a termelés színvonalának növelése, a terméseredmények fokozása. A partnergazdaságok részére sajátos körülményeikre adaptált térmesztéstech- nológiát készítenek, kidolgozzák az ültetvény fejlesztésére vonatkozó javaslatokat. A technológia bevezetését helyszíni konzultációkkal és szakmai bemutatókkal segítik. Különböző vizsgálatokat — mint a mikroszkópos rügyvizsgálat, talajvíz-kapacitás vizsgálat, gyümölcsérettség-vizsgálat —, ugyancsak végeznek, a szövetkezeteknek pedig biztosítják a talaj- és levélvizsgálatok elvégzését is. Céljuk, hogy a lehető legkorszerűbb termesztéstechnológia segítségével a termesztési színvonalat minél magasabbra emeljék saját gazdaságukban és a társgazdaságban egyaránt. (X) Képünkön: a gazdaság korszerű hűtőházában exportra csomagolják a téli almát. HÁROMEZER HEKTÁR HOMOKI ERDŐ Vándorolt a homok, ha erős szél támadt, elverte, pusztította a környező szántókon a növényzetet. A gazdálkodás elsődleges feladata volt tehát a homok megkötése, az ültetvények, a szántók növényzetének megvédése. A legésszerűbb módszer erre az erdő és a cellulóznyár telepítése, mert így nemcsak a környezetvédelemről gondoskodnak, hanem arról is, hogy a terméketlen homok jövedelem forrásává legyen. A kedvezőtlen természeti adottságú Helvéciái Állami Gazdaság élenjár ebben a munkában, s 1969 óta több, mint ezer hektáron létesített nyárjast, tűlevelű- és lomboserdőt. A Helvéciái Állami Gazdaság több, mint 6 ezer 900 hektáros területe hatvan kilométeres körzetben, 13 község határában fekszik. Az összterület átlagos aranykorona értéke nem éri el a nyolcat, a szántóké pedig alig valamivel több ötnél. A terület jelentős része homok vagy futóhomok, amelyeken a gazdaság korábban hektáronként 5 mázsát takarított be rozsból, s minden egyes hektáron 3500 forint volt a veszteség. Törvényszerű volt tehát az elhatározás, hogy ezeken — a kertészeti kultúrák és a szántóföldi növények számára egyaránt alkalmatlan területeken erdőket, nyárjasokat kell kialakítani. 1968-ban született meg az elhatározás, hogy a szőlő- és gyümölcstermesztés mellett kifejlesztik az erdőgazdálkodást. A munkát 1969-ben kezdték meg 41 hektár erdő telepítésével. A futóhomokon sajátos viszonyokkal kellett megküzdeni, s ezek az adottságok határozták meg az ültetés szokásostól eltérd módszerét is. Azokon a területen, ahol a tervek szerint a telepítés történik, minden esetben elvégzik a talajvizsgálatot és a termőhelyfeltárást a Bács-Kiskun megyei Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomásának szakemberei. A munka megkezdése előtt fél évvel mélyforgatják a talajt, hogy megfelelő legyen a talaja ülepedés és lehetővé váljék a védőnövény vetése is. Ahhoz, hogy a fenyőcsemeték megerősödhessenek, s erősebb szél ne tudja kiforgatni a homokból, feltétlenül szükséges valamilyen, a talajt megkötő növény. A gazdaságban e célra a rozsot használják, hektáronként 60 kg magot vetnek el egy alkalommal. A kalászost a harmadik évben' beszántják, így tulajdonképpen zöldtrágyázást végeznek. A Helvéciái Állami Gazdaság erdő- és cellulóznyár területe: 1969 év 1974 év Fenyőerdő 21 ha 238 ha Lomberdő 20 ha 187 ha Cellulóznyár — 356 ha A cellulóznyár telepítését a gazdaságban 1971-ben kezdték meg 58 hektáros területen. Az azóta eltelepített papírnyár, valamint az új és a régi erdők területe összesen 1047 hektár lesz 1974. végért. A táblázatból is kitűnik, hogy a fenyő a kedvelt fa, ez alkalmas a hasznosítandó területek fásítására legjobban. A talaj humusztartalma ugyanis átlagosan 0,5 százalékos, de vannak területek, ahol ennél is alacsonyabb. A föld vízgazdálkodása viszont általában kedvező. A ‘fenyőket kezdetben 150 cm-es - sortávolságra, 1970-től pedig 180 centi- méteres sortávolságra ültették. Kísérleti jelleggel telepítettek 250 centiméterre is, hogy megfigyelhessék a fák viselkedését, s az egyéb olyan tényezőt,, mint a záródási idő. A tőtávolság 50— 60 cm. így a pótlás legtöbb esetben szükségtelen, vagy csak nagyon kismértékű. A lomboserdők kialakításánál ugyancsak a kezdeti 150 cm, majd a 250 centiméteres sortávolságot alkalmazták, a cellulóznyár telepítésénél pedig a 4x4>-es hálózat helyett ma már 4,5x4,5 méterest ( használják. Az erdészeti ágazat jól illik a gazdaság termelési szerkezetébe is, hiszen a telepítéseknél a kertészetben és a szántóföldön használatos munka- és erőgépekkel dolgozhatnak. E tény egyben lehetővé teszi a jobb kihasználást is. A talajápolást a fenyőerdőben MTZ traktorra szerelt tárcsával, vagy kultivátorral végzik az első két évben, a nyárjasokban pedig D4X traktort használnak, s az ehhez kapcsolt munkagéppel ápolják az ültetvényt hossz- és keresztirányban. Ma már alkalmazzák a vegyszeres gyomirtást is. Az ültetés gépsorát a kiskunhalasi testvérgazdaság teljessé tette, s az ott kifejlesztett su- hángültetővel dolgoznak Helvécián is. Az erdőben, nyárjasokban a kertészek, növénytermesztők dolgoznak, megtanulták a telepítést, ápolást, kitermelést. Az elképzelések szerint a nyárjasokban növelik a fahozamot, javítják a rönkminőséget —ezért kísérleteket végez a gazdaság a tápanyag-utánpótlás hozam- és minőségjavító hatásának megfigyelésére. A méiyforditással egyidőben, 8 hektáros területen — 520 mázsa szervestrágyát forgattak a talajba hektáronként, másik 46 hektáros területen pedig foszforműtrágyával próbálkoztak. A vegetációs időben — az említetteken kívül — hektáronként 2,6 mázsa nitrogén műtrágya is a talajba került. Amennyiben a kísérletek eredménnyel járnak, a N—K—P szerekkel való mélyműtrágyázást a teljes cellulóz- nyár területen alkalmazzák. Ugyancsak a nyárjasokban folyik az a kísérlet is, amelynek célja a törzsmagasság és minőség javítása úgy, hogy az ápolás kevesebb kézi munkát igényeljen, egyszeri, esetleg kétszeri alkalommal elvégezhető legyen. Az eddigi megfigyelések biztatóak. Próbálkoznak az öntözéssel is, tavaly 10 hektáros cellulóznyár jas- ba vezették ki a szennyvizet. Az erdészeti ágazat irányítását hozzáértő, megfelelő szakképzettséggel rendelkező vezetőre bízták, de kialakulóban van már az önálló, fizikai szakgárda is. A 6 darab ÁV 50-es Stil és a két llomelite motorfűrésszel is szakmunkások dolgoznak, tizenhatan végezték el a kezdői tanfolyamot. A gazdaságban a fakitermelés volumene ma még nem jelentős. Ez érthető is, hiszen az erdők és cellulóznyárjasok 69 százalékát 1—5 éves fák alkotják. A tevékenység azonban 1969 óta nyereséges; akkor 73 ezer forint volt az eredmény, 1973- ban pedig 657 ezer forint, a közbeeső időszakban egyenletesen emelkedett. Rönkfát egyelőre csak a régi erdők adnak, a fiatalokból kitermelt faanyagot részben a gazdaság hasznosítja, mint szőlőtám vagy tűzifa — részben pedig értékesíti. Tavaly valamivel több, mint ezer köbméter fát adtak el. A számítások szerint 1980-ig évente 3 ezer, 1990-ig pedig már 8 ezer köbméter fát értékesíthet a gazdaság, A homok erdősítéssel való hasznosítását tovább folytatják, összesen 3000 hektáron lesz tűlevelű- és lomberdő, illetve nyár- jas. A már említett környezetvédő hatás mellett önálló, jövedelmező ágazat is az erdészet. Egy hektár erdő telepítése háromezer forintba kerül, az ápolás az első évben 1800 forint, a későbbiekben már ennél kevesebb. A cellulóznyárnál áz egy hektárra eső ráfordítás telepítéskor összesen ötezer forint. A nyárjasok 8—10 év alatt, — ha megkap ják a megfelelő talajerő-utánpótlást — megnőnek, s a fák kivághatok lesznek. A fára pedig szükség van. Igényli a bútor-, a papíripar, a vegyipar, kell a mezőgazdaságban, de a háztartásokban is. (x) • Szépen fejlett 5 esztendős erdei- és feketefenyő-filtetvény Kunbaracson. 0 Az 1971-ben telepített 58 hektáros cellulóz- nyárjas Jakabszálláson. 0 Ugyancsak Kunbaracson ültettek 1971-ben 61 hektáron fenyő- csemetéket. Még jól látható a védőnővény, a rozs.
