Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-03 / 1. szám

1974. január 3. PETŐFI NÉPE • 5 Mária főhadnagy Huszka Jenő operettjének felújítása a kecskeméti színházban Időről időre újból feltűnnek a vidéki színházak színpadán Huszka Jenő művei, legalább -■ olyan siker várható bármelyik ismert operettjétől, mint a bécsi mesterek, Kálmán és Lehár mű­veitől. A Mária főhadnagy elra­gadó és nem avuló dallamai mellett még azzal a külön jó tu­lajdonsággal is rendelkezik, hogy szövegkönyve érdekes, ha­tásos, emellett némi történelmi alapja is van mindannak, ami Lebstück Máriával annak ide­jén megtörtént. A kecskeméti színház lendüle­tes felújításban mutatta be i a Mária főhadnagyot. Sándor Já­nos rendezésében, aki kerülte az erőltetett modernizálást, sallan­goktól mentes, a zenei értékeket kiemelni tudó játékra ösztönöz­te a nagy létszámú szereplő- gárdát. Igazi nagyoperett-hangu­latot tükröztek Csinádi István bőséges játékteret nyújtó, deko­ratív díszletei. A zenekar Heve­si András vezényletével évek óta nem játszott ilyen szépen, ilyen jól begyakorolt, fegyelmezett, tömör, zengő hangzással. A címszerepben Magyar Mária rutinos, lendületes, lelkes, igazi operettprimadonnához méltó já­tékkal lepte meg a közönséget. Gyólai Viktória Antónia szere­pében tökéletesen rátalált en­nek a rokonszenves alaknak minden jellemző vonására, méltó partnere volt a Draskóczyt ala­kító Sárosi Gábor, Brigitta sze­repében Balogh Rózsa és rokon­szenvesen mutatkozott be a kö­zönségnek Jámbor Katalin, az operettegyüttes új szubrétíje. Lakky József egészen sajátos színt képviselt %z operettszínpa­don, ez alkalommal is a megszo­kott jó formával alakította Zwikli Tóbiást. Kedves szín­foltja volt az előadásnak Bárá­nyt László és Ribár Éva játéka. A Jancsót alakító Győrgyfi József halvány, elmosódott szí­nészi játékával alig-alig tudta megmutatni ennek a rokonszen­ves, bár a szövegkönyv által is eléggé háttérbe szorított alaknak az igazi helyét a darab színké­pében. A táncok eléggé jellegtelenre sikerültek, egynémelyik mozza­nata a táncjeleneteknek pedig egyenesen alatta maradt a fel­újítás színvonalának. (Gondolunk az eléggé ízléstelen tortajelenet­re.) Rimanóczy Yvonne nagyon szép, színes és díszes kosztümö­ket tervezett ehhez a jól sike­rült, látványos Huszka-felújítás- hoz. Csáky Lajos NYELVŐR „Meg óhajtja válaszolni?” Furcsa kérdés. Pedig elhang­zott a rádióban az egyik vetél­kedőn. Két szempontból is hi­bás. Először is szokatlan a megvá­laszolni ige. Régebben azt mond­tuk, hogy válaszolunk valamire, pl. kérdésre, levélre. Ma nagyon elterjedt a megválaszolunk va­lamit forma is: megválaszoljuk a levelet, a kérdést. Nem ez az egyetlen ige, amely bár tárgyat­lan, tárgyassá válik. Ugyanígy mondják ma, hogy lekési az előadást, megérdeklődik vala­mit. előfizeti az újságot, felügye­li az iskolát, és a hivatalos nyelvben: betekinti az iratokat. Pedig a hagyományos kifejezés ez lenne: előfizet az újságra, felügyel az iskolában, betekint az iratokba. Nyelvművelőink óvatósságrá intenek használatuk­ban. Mindenképepn hibásak, de mereven nem lehet elvetni őket, mert lehet, hogy a tárgyatlan igéknek tárgyasba való átcsapá- sa később gyakoribb, tehát sza­bályos változás lesz. Kérdésünk tehát helyesen így hangzik: Óhajt rá válaszolni? esetleg: Válaszolni óhajt rá? Az igekötő elhagyásával lett helyes a mondat, tehát egy igekötős igét kell választanunk, hogy rá­mutathassunk a másik hibára is: Meg szeretném tudni az igazat. Ez a „szeretnémkedés” nagyon elterjedt, azért nem is vesszük sokszor észre a hibát. Helyesen így kell mondani: „Szeretném megtudni az igazat.” A szeret­ném nem bonthatja szét az ige­kötős Igét. De ha így mondjuk: „Meg akarom tudni az igazat”, akkor a nyelvhelyesség ellen nem vétünk. Mi hát a szabály? Nyelvta­naink szerint a kell, lehet, sza­bad, illetve akar, tud, kévés módosító értelmű igei és név­szói- állítmány után az igekötős igenév megszakított szórenddel áll. Néhány példával igazolhat­juk: meg kell tanulnod a leckét, el szabad olvasnod ezt a köny­vet, meg akartuk neki magya­rázni, meg tudták győzni őt. A, képes használatára idézzük Pe­tőfit: „Légy tölgyfa, mit a fer- geteg / Ki képes dönteni, / De méltóságos derekát / Meg nem görbítheti.” Egyéb, ritkábban használt igei és névszói állítmányok nem bontják szét az igekötős igét. Ilyenek: iparkodik, igyekszik, próbál, engedi magát, hagyja magát, óhajt, készül, kényszerít, tanácsos, ajánlatos, és a már említett szeretne. Helytelen hasz­nálatukat könnyen észre lehet venni. Ezek tehát nem hélyésen szerkesztett ' mondátok:' meg igyekszem tanulni, meg próbál­juk őt győzni, a vihar ki készül törni, el engedte magát téríteni, be ajánlatos menni hozzá. Ezek a mondatok tehát helyesen így hangzanak: igyekszem megta­nulni, próbáljuk meggyőzni őt, a vihar kitörni készül, engedte magát eltéríteni, ajánlatos be­menni hozzá. Különösen a ,szeret ige félté­teles módú szeretne alakját használják lépten-nyomon hely­telenül. Nyomatékosan szeret­nénk tehát ráirányítani (nem pedig: rá szeretnénk tehát irá­nyítani) olvasóink figyelmét a szeretne hibás használatára. Aki ragaszkodik a nyelvhelyességhez, a hagyományos módon alkal­mazza ezt a szerkezetet. Tehát: szeretném megtudni, szeretnénk elutazni, szeretné elolvasni a könyvet, szeretnélek átsegíteni a nehéz helyzeten, bizonyára sze­retnétek megszerezni ezt a köny­vet. Az igekötő tehát az igenév előtt marad. Kiss István Újdonságok a televízió idei tervében Űj fajta társasjátékok zenés produkciók, mulattató tévéjáté­kok, krimik várnak bemutatás­ra a televízió 1974-es tervében. Különösen sok érdekességet tar­togat a sok milliós nézőtábor számára a Tv Zenés Színháza. Előkészítik Erkel Ferenc Bánk bán című operájának felvételét; Szokolay Sándor zenés játkot ír Móricz Zsigmond Égi madár cí­mű elbeszélése nyomán, s zenés szatíra készül Déry Tibor Vi­dám temetés című művéből. Vár- konyi Zoltán dolgozta át és egy­ben rendezi is a tévé számára Offenbach A férj kopogtat című operettjét. Filmre kerül Eise- mann Mihály Egy csók és más semmi című operettje. Puccini halálának 50. évfordulója alkal­mából egyik egyfelvonásosát vi­szik képernyőre és a zenei dra­maturgia négyrészes produkciót iktat a műsorba Négyesfogat címmel, amely híres operettek Örökzöld részleteit eleveníti fel. Több új vetélkedő indul a ré­gebbi, bevált műsorok, a „Kicso­da-micsoda?”, a „Játék a betűk­kel” és mások mellett. Húsz vá­ros képviseletében négy tanár­képző főiskola hallgatói április­ban mérik össze erejüket a ka­merák előtt abban a kvízműsor­ban, amelynek célja a mai Ma­gyarország bemutatása, havonta jelentkezik majd egy új logikai öttusajáték is. Huszonöt év ma­gyar színházi eseményeiről ad­nak számot azok, akik részt vesznek majd a „Színház az egész világ” címmel ősztől kez­dődő sorozatban. A krimikedvelőknek bizonyá­ra örömet szerez a „Sólyom a sasfészekben" című négyrészes tévéjáték, amely 1947-ben ját­szódik, s egy megtörtént eset nyomán dolgozza fel a kialakuló magyar hírszerzés és kémelhárí­tás tevékenységét. Ugyancsak a jövő évben láthatunk még há­rom bűnügyi történetet. A ,.Szá­raz Martini”. „A sírköves tragé­diája” és „A négylevelű lóhere” egy-egy megtörtént bűnügyet tár a nyilvánosság elé. A következő hónapokban vetítik majd a Szép maszkok című sorozatot, jó mu­latságot ígér Gyárfás Miklós A legnagyobb szemtelenség cí­mű komédiája és Tersánszky Jó­zsi Jenő Legenda a nyúlpapri- kásról című művének adaptáci­ója. Fiatal írók a képernyőn cím­mel a televízió sorozatban mu­tatja be a groteszk látásmódú pályakezdő toliforgatókat. Va­sárnap délutánonként új típu­sú esztrádműsor kerül a képer­nyőre, amely elsősorban a falu­si nézőkhöz szól. Szombat es­ténként pedig, havonta egy al­kalommal, mintegy 120—140 per­ces összeállítással jelentkezik a szórakoztató , és zenei főszer- kesztőség. (MTI) Önkormányzat, demokratizmus Mozgalmi munka, nevelőmunka a középiskolai kollégiumokban Bács-Kiskun megyében tizenhat középisko­lai kollégiumban, hat szakmunkásképző inté­zeti és egy középiskolai diákotthonban töltik az esztendő nagy részét az iskolák székhelyé­től távol lakó tanulók. A kollégiumok, diák­otthonok alapvető nevelési feladata a szemé­lyiség sokoldalú fejlesztése, s a közösségi élet erősítése. Tanuló, politizáló diákok Hogyan tölti napjait a középiskolás kollégista diák? Délelőtt tanulás, ebéd után szakköri, sportfoglal. kozások, felkészülés a következő napra, műve­lődés, szórakozás, pihenés. A diákéletben természetesen legfontosabb a ta­nulás. Az otthonok, kollégiumok önkormányzati szervei, a diáktanácsok, és az iskolai KlSZ-alap- szerv kialakult hagyományt követve megszervezi a közös tanulást, gondoskodik a gyengébbek segí­téséről, a -lazítókkal” való törődésről. A megye kollégiumaiban általában megfelelő a tanulmányi eredmény, aránylag kevés a bukottak száma. Az iskolai munkára többnyire ott tudják legjobban felkészíteni a diákokat, ahol önképzési tervet dol­goznak ki, ez azonban még nem vált általános gyakorlattá. A kollégisták művelődésében fontos helyet fog­lal el a politikai tájékozódás. Előadások, viták, vetélkedők adnak ebben segítséget. Egy felmérés szerint átlagban húsz újságra, folyóiratra fizet­nek elő a Bács-Kiskun megyei középiskolai ott­honok. A diákok rendszeresen figyelik a rádió és a tv politikai műsorait, de az is tény, hogy kel1 még fokozni a fiatalok politikai „érzékenységét”. Szép hagyomány a névadóról való megemlé­kezés. Ebben jó példát mutat a kecskeméti Bér. kés Ferenc Kollégium. Szabad idő, közösségi élet Az adottságoktól függően alakítják ki a kollégiu­mok a szabad idő programját. Leggyakoribb el­foglaltság a tv-nézés, rádiózás, magnózás, olvasás. Az életkori igényeknek megfelelően van elegendő klubdélután, s évente többször szerveznek a fia. talok számára színház- és mozilátogatást. Kevésbé népszerű a kiállítások, tárlatok meg­tekintése, s lehetne még szaporítani a diákotthoni ismeretterjesztő előadások számát is. A kollégiumok életének megszervezésében, a neVelőmunkában fontos szerep jut á diáktanács­nak, a választott önkormányzati szervnek. Akad­nak még formális diáktanácsülések, közgyűlések, de mint a KISZ Bács-Kiskun megyei Végrehajtó Bizottsága nemrégiben megállapította, általában a tartalmas tevékenység jellemző a diákotthonok ön- kormányzatára. Jól példázza ezt a bajai Radnóti Miklós, a kalocsai Hunyadi János, a kunszentmik- lósi Damjanich János Kollégium közösségi élete. A diákotthoni mozgalmi munkában nélkülözhetet­len az iskola és a diákotthon sokoldalú, állandó kapcsolata. A nevelési programot, s a terveket azonban nem minden intézményben egyeztetik az együttműködés hiánya néha bizony a kollégium és az iskola nevelőtestületében is jelentkezik. Tovább kell lépni A kollégium, a diákotthon nemcsak szállást nyújt a fiataloknak, ez az intézmény a 14—18 évesek emberré formálásának igen-igen fontos színtere. Éppen ezért a pedagógusoknak és az ifjúsági szer­vezetnek egységes, reális programot kell kialakí­tani a diákok személyiségének fejlesztésére. Sokat tehetnek ezért a KISZ különböző szintű vezető szervei, ha behatóan foglalkoznak a diákotthoni közélettel, demokratizmussal; az isko­lák nevelői, pártösszekötő tanárai, ha jó kapcso­latot építenek ki a kollégiumi nevelőkkel, s a diáktanáccsal. Célszerű lenne a tanügyigazgatás szerveinek is megvizsgálniuk a kollégiumokban fo. lyó nevelőmunkát, különösen vonatkozik ez a szak. munkásképző intézetek diákotthonaira. Tartalmasabbá tenné a kollégiumok életét, ha rendszeres együttműködés jönne létre köztük s a megye felsőoktatási intézményei között. Érdemes lenne behívni a KISZ titkári tanfolyamaira a kol­légiumi diáktanácsok titkárait is. Gondoskodni kell a diákotthoni nevelők moz­galmi képzéséről, továbbképzéséről, és nem ártana megvizsgálni, miképpen lehetne tovább mélyíteni a rendkívül felelősségteljes pedagógiai munkát vég­ző kollégiumi-diákotthoni nevelők szakmai képzé­sét. Kontra György KÖNYVESPOLC R. Martin du Gard: Vén Franciaország 9 „ÁUatbébik” téli szálláson. (MTI foto Bara István — KS) Azt a tényt, hogy a falut, a re­mekmívű kisregény színterét és „szereplőjét”, történetesen Mau- peyrounak hívják, lényegtelennek is lehetne tekinteni. A cím jelzi csupán, hogy a patriarchalis, kis­polgári község körképe túlmutat önmagán. S nem csupán az első világháború utáni francia társa1 dalmat tükrözi hanem egész kon­tinensünk polgáriasodó falusias világának is modellje (mint erre a korábbi magyar kiadások nem pontos, de találó címe — Vén Európa — utalf is) Itt ..nem történik semmi”, tehát Martin du Gard írásának „cselek­ménye” is csak az, hogy Joigneaut a ravasz postást kísérve, bejár­juk a községet, s bepillantunk a házakba, sorsokba. A hordár, a tanító, a kávés a borbély, a pap és álszenten pletykálkodó vén- lány-nővér. a haldokló öreg em­ber. a kikapós cigánylány és a cédálkodó feleség életét ellen­szenv. titkolt kéj- és pénzvágy, aggodalom és ' óóstö'súnk lugyes- kedő. haszonleső 'téiivk'édé^é1 fűzi össze. Őbenne még van is valami ..ördögi”, a többiek azonban csak átlagosan rossz, esendő emberek, s aki netán naivnak, jószándékú­nak mutatkozna — mint a csupa­szív tanítókisasszonv — annak kegyetlen, gyilkos álmait lesi meg a Joigneaunál többet látó író. A mozdulatlan falu mélye tehát igen eseménydús: a mű lebilin­cselő. MAI TÉMÁK Zsúfolt ház A különböző műsorok, elő- adások iránti érdektelen­ség bizony lehangoló. Az üresen kongó termek, nézőterek csep­pet sem felvidítóak. Különösen azok számára, akik hőn óhajt­ják, hogy az eddiginél nagyobb szerepet kapjon a hasznosan el­töltött szabad idő. A legkézenfekvőbb megoldás: olyan rendezvénnyel „kirukkol­ni”. mely színvonalas és vonzó, sokakat csábító. Mely izgalmat, gyönyörűséget, igazi élményt ígér a közönségnek. És úgy elő­készíteni, s lebonyolítani azt, hogy akik elmentek, ne csaló­dottan táv izzanak. Ha mindezek ellenére még sincs elég érdek­lődés, arról természetesen nem a szervezők tehetnek. Nyugodt maradhat a lelkiismeretük; ha elégedetlenségük nem is szűnik. Azt hihetnénk, hogy minde­nütt így gondolkoznak, így cse­lekszenek. Ám dehogy. Egyet helyeken egészen mást tesznek. „Megtöltik” a termet, a nézőte­ret. Ki így. ki úgy. Például te­lefonálnak a laktanyába vagy valamelyik kollégiumba, iskolá­ba. Kérik, hogy küldjenek „vat­tát”. Így nevezik a tölteléknek szánt, sebtiben előrángatott kö­zönséget. Akik arra kellenek, hogy sikerüljön megőrizni a lát­szatot. A „telt ház” látszatát. Ez aztán a jelentésben, beszámoló­ban is szerepelhet. Egészen jól hangzik. Esetleg dicséret is jár érte. Jobbik eset, ha azok, akiket — legtöbbször a jó kapcsolat segítségével — „kivezényelnek”, örömüket lelik a látványban, eseményben. Ha végül azt mondják: nem volt kár az időért. Ne ámítsuk magunkat! Legtöbb­ször nem így történik. Különösen, ha a „vattázás- nak” olyan — enyhén szólva furcsa — módját választják, mint a napokban egyik Bács- KisJcun megyei községben. Itt a politikai előadással egybekap­csolt műsoros délutánra az óvo­dásokat is kivezényelték. A kis­csoportosokat is. A kisiskoláso­kat is. Egész osztályokat, hogy legyen elegendő közönség. Volt is; zsúfolt ház. De nem volt kö­szönet benne. Mert a piciket alig érdekelte, ami a színpadon történt. A po­litikai előadás iránt meg egye­nesen közömbösek voltak. Még azok is, akik láthattak vala­micskét. Ugyanis a legutolsó so­rokba ültették őket. Többeknek pisilni kellett. Meg szót váltani az óvó nénivel; na meg persze egymással. Izegtek, mozogtak. Nyüzsögtek, mint a „sajtkukac”. Recsegtették a székeket, isten- igazából. Hogy ennek így nem volt va­lami sok értelme? Persze, hogy nem. De zsúfolt ház volt — és ez is valami. Valami? Varga Mihály Fametszeteiben a háború ér­telmetlen pusztításait jelenítette meg. Jelenleg az idén rendezendő kiállítása anyagán dolgozik. Az utóbbi négy évben szürrealista képi világot teremtett, melyben korunk zsúfolt szellemiségét áb­rázolja különös jelrendszerekkel. Korábbi — sokféle technikával készült — műveiben az elnyo­mottak, kisemberek életét ábrá­zolta drámai erővel. Régi ismerőse Kecskemétnek, az ötvenes években több évig lakott itt. Most pedig csomagol, képeit már elküldte, lejárt a több hónapos beutalás. egyéniségét: „A régi értelemben vett táblakép válsága idején gondtalan friss szemmel tábla­képeket festeni a természet idil­likus arca előtt, talán nehéz is bizonyos belső hévtől túlfűtött optimizmus nélkül, de végső fo­kon nem kérdéses, hogy a he­lyesen választott út a szíve-sze- me örömét kereső festőé és nem azé, aki meddő küzdelmet foly­tatott a meghatározott alkata el­lenében múlandó módszerek el­sajátításáért.” Az élet és a tevékenység cél­ját, a lét értelmét ismeri fel. Gouache, tempera- és olajfest­ményei őszinte kifejezői az ezer­arcú tájak emlékezetének. F—i. A kecskeméti alkotóotthon la­kói közt találjuk Bényi Lászlót is. Rákosligeten született 1909- ben, Aba-Novák Vilmos szabad­iskolájában kezdte. A Képzőmű­vészeti Főiskolát 1936-ban vé­gezte el. Ez idő óta rendszere­sen szerepel hazai és külföldi kiállításokon. Gyűjteményes ki­állításait szinte lehetetlen fel- • Bényi László: Csendélet. 9 Vincié András: Cselédsors. Műteremlátogatás A kecskeméti művésztelepen tett sétánkat az emeleti műter­mekben folytattuk. Az 5. szá­mú műterembe kopogtattunk be, ahol Vincze András festő és grafikust találtuk. Vincze 1914- ben született Feleden. Nagy Ist­ván hatására választotta a mű­vészi pályát. Első önálló kiállí­tása 1948-ban volt Baján, majd Szeged, Gyula, Kiskunhalas, Cegléd, s a Nemzeti Galéria rendezett műveiből kiállítást. Állandó résztvevője a magyar— jugoszláv cserekiállításoknak, az alföldi kiállításoknak, kollektív tárlaton részt vett az odesszai kiállításon. Az 1973-as országos szegedi Nyári Tárlaton nívódí­jat kapott. sorolni. Számos művészeti lexi­kon említi munkásságát. Ez évben Miskolcon volt kiál­lítása. Solymár István így fo­galmazta meg Bényi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom