Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-17 / 13. szám

1974. Január 17. • PETŐFI NÉPE 0 3 VEZETÖSZEREP ÉS A KÁDERPOLITIKA Érdemes orvos .. Keserves sírásban tör ki a fogorvosi székben ülő csöppség. Arcán végigperegnek — nem is any- nyira a fájdalom, mint inkább az ijedtség köny- nyei. De pár, szeretettel ejtett, csitító, biztató, a bátorságára apelláló szó csakhamar megnyugtatja. Halkan zümmögni kezd a fúrógép, s nemsokára már helyrehozott, kikezelt foggal távozhat a kis páciens. — Bizony így van ez — fordul mosolyogva a riporterhez dr. Bacsó Károlyné, a megyei kórház rendelőintézete iskolafogószatának vezető főorvosa —, a gyermekek orvosa egy személyben jó pe­dagógus is kell, hogy legyen. Mert a szaktudás mellett ezen a pályán a szív egyenrangúan fontos tényező. 1973 jubileumi év volt a főorvosnő számára: éppen negyedszázada, hogy fogászként tevékeny­kedik. S a november is évforduló hónapja, 1951- ben ekkor került Kecskemétre. Kezdetben őrá há­rult az iskolafogászat feladatainak minden terhe. Mint mondja, akkor annyival volt kevesebb a je­lenleginél a tennivaló, hogy a kisebb gyermekeket azidőtájt nem igen volt „divatban” fogászatra vin­ni. (Ma már az óvodáskorúak, sőt a még kiseb­bek is szinte mindennapos „vendégek”.) Ennek el­lenére is volt elég munka: lovas kocsin járni a ta­nyákat, lábbal hajtott fúrógéppel dolgozni... Napjainkban negyedmagával Kecskemét 15 vá­rosi és 20 külterületi iskolájának a fogászati ellá­tását végzi. Több mint 8 ezer gyerek rendszeres kezelését jelenti ez. Egy iskolaorvossal szemben évi 3200 fogtömés az alapkövetelmény. A való­ságban ennél jóval nagyobb, a teljesítményük. Szo­rosan a munkához tartozik a rendszeres felvilá­gosítás, valamint a fogápolás és a helyes táplálko­zás tudnivalóinak az ismertetése is. — A fő cél a fogak megmentése. Húzásra csak nagyon indokolt esetekben kerítünk sort. Sok fáj­dalmat takaríthat meg a gyerek, ha idejében or­voshoz fordul. A fogak állapota természetesen az általános egészségre is kihat, hiszen a rossz fog számos betegség forrása lehet. Azután: nem győ­zöm eleget hangoztatni, milyen fontos a fogakat ideálisan tisztító rágás szerepe. Az almának egyet­len diák táskájából sem szabadna hiányozni. — Két és fél évtizedre visszatekintve, jobb-e a mai gyerekek fogainak állapota, mint volt régen? — Éppen ellenkezőleg. A fogak romlása egyéb­ként világjelenség. Az úgynevezett caries-intenzi- tást mindenekelőtt a több édesség fogyasztása okoz­na. Ma már csaknem minden gyereknek van zseb­pénze, s a legtöbb iskolai büfében cukrot, csoko­ládét is árulnak. Ha rajtam állna: mint ahogyan törekszünk az üzemek környékéről eltüntetni az PÁRTSZERVEZÉS - PÁRTI RÁNYÍTÁS A vezetésnek, s a politikai vezetésnek különösen döntő alko­tó eleme a káderek kiválasztásával, nevelésükkel, előlépteté­sükkel, munkájuk ellenőrzésével kapcsolatos tevékenység. Alapvető politikai, hatalmi kérdés ez a szocializmust építő társadalmi rendszerben, hiszen ezen nem kevesebb múlik, mint a munkásosztály íő politikai céljainak, törekvéseinek megvalósulása. italboltokat, éppen így nem tűrnék meg édességet az iskolákban. Sajnálatos, hogy olykor még a ne­velő is cukorral jutalmazza a jó feleletet! Később egy meghökkentő adatot említ: a Halasi úti iskola 8. osztályában 35 gyereknél 178 szúvas fogat találtak. Igen magas arány ez. — Nem .túl megterhelő ez a szakma, főként nők­nek? — Általában nincs szükség nagy fizikai erőki­fejtésre. Inkább az örökös féloldalas testtartás „de­formál”, idéz elő bántalmakat. Szó se róla: az is- kolafogászi pálya keveseket vonz. Egyhangúnak vélik. En magam az életem tettem erre, s már szinte szenvedéllyel csinálom. Látni a munka ja­vuló eredményeit, s azt, hogy a gyerekeknek „szép a szájuk”, gondosan ápolt a fogsoruk: ez a leg­szebb jutalom. Beszélgetésünk során röpke számítást végzünk, amelyből kitűnik, hogy a főorvosnő évente átla­gosan 5 ezer tömést készít. Százhuszonötezer plom­ba a 25 év során: kimondani is sok! Ezt a fel­adatot kedv és elhivatottság nélkül, gépiesen, unot­tan végezni nem lehet. „Megszállottja vagyok en­nek a munkának” — lelem fel jegyzetem sorai közt ezt a halk önvallomást. Egyéb érdemel közt bizonyára ezt az önzetlenül szép szenvedélyt is jutalmazta az 1973-as Semmelweis-emlékünnepsé- gen dr. Bacsó Károlynénak átadott Érdemes orvos kitüntetés. Jóba Tibor A KRIMSZKAJA PRAVDA ÍRJA A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége a Szocialista Munka Hőse címet, az ezzel já­ró Lenin-rendet és a Sarló és kalapács arariy érdemrendet ado­mányozta a Krím-terület négy dolgozójának. A kitüntetettek: A. M. Kazuszih, N. N. Liszik, Va- lentyina Matjajeva és N. N. Ho- dakovszkij a mezőgazdaság kü­lönböző területein elért kiemel­kedő termelési eredményeikért részesültek a Szovjetunió legma­gasabb kitüntetésében. ♦ Több mint 110 millió utast szállítottak az elmúlt évben a Krím-félsziget trolibuszjáratai, négy millióval többet, mint 1972- ben. Az igazgatóság dolgozóinak tervében 140 millió többletbevé­tel szerepelt, ezt 237 millióra tel­jesítették. Járműparkjuk 55 új Skoda gyártmányú trolibusszal gazdagodott, így naponta 250 ko­csit tudnak forgalomba állítani. Hamarosan vízre bocsátják Le- ningrádban a „Krím” nevű tar- tályhajó-óriást. A 150 ezer ton­na hasznos terhet szállító tenger­járó építéséhez 30 ezer tonna fé­met használtak fel, száz olyan találmányt alkalmaznak rajta, melyeket valamennyi jelentős ha­jóépítő iparral rendelkező ország­ban szabadalmaztattak a szovjet feltalálók. * A vártnál is nagyobb érdek­lődés mellett működik az érett­ségi előtt álló fiatalok szabad- egyeteme a szimferopoli „M. Frunze” Állami Egyetemen. Csak­nem ötszáz fiatal látogatja rend­szeresen az előadásokat. Az elő­adók valamennyien tudományos fokozattal rendelkeznek, és a tár­sadalomtudományok; a természet- tudományok legújabb eredmé­nyeiről tájékoztatják a hallgató­ságot. . S. B. • A kádereken, vagyis a társa­dalmi élet különböző vezető posztjain dolgozó'választott vagy kinevezett tisztségviselőkön múlik alapvetően, hogy a kitűzött célok és azok elérésének eszközei adott időszakban mennyire felelnek meg az élet követelményeinek, és az is, hogy e célok milyen mér­tékben valósulnak meg. Sőt, a rendelkezésre álló káderek meny- nyisége és minősége magukat a döntéseket is befolyásolja, hiszen azoknak mindig számolniuk kell a végrehajtás személyi feltételei­vel. Politikai tevékenységünk során gyakran használjuk a káderpoliti­ka kifejezést. Ez alatt rendszerint azt a gyakorlatot és azokat az el­veket értjük, amelyeket egy konk­rét időszakban a politikai életnek ezen a területén követünk. Ezek a fejlődés, a szocialista építés kö­rülményeitől függően változnak, átalakulnak a politikai szükség­leteknek megfelelően módosulnak. Ez a magyarázata annak, hogy a párt rendszeres időközönként fe­lülvizsgálja a kádermunkát, ki­alakítja a követendő elveket, ál­lást foglal az elvek érvényesíté­sét szolgáló gyakorlattal kapcso­latban. Ennek során elemzi a kü­lönböző ellentmondásokat is. Ezek vagy abból származnak, hogy az elvek nincsenek összhangban a politikai gyakorlat szükségletei­vel és emiatt módosításra szorul­nak, vagy a gyakorlat nem érvé­nyesíti megfelelően az egyébként helyes elveket, és akkor ezen kell változtatni. 9 A káderpolitika helyes elvei­nek és gyakorlatának kialakítása nem szűkén vett pártügy, hiszen meghatározóan befolyásolja a tár­sadalom. a gazdaság fejlődését. Az egész társadalom ügye abban az értelemben is. hogy a párt ká­derpolitikáját. az ezzel kapcsola­tos sokrétű tevékenységet már régen nem jellemzi a misztikus titokzatosság. Az őszinteség, a nyíltság, a problémák bátor feltá­rása, és a megoldások alkotó szel­lemű keresése — ez jellemzi a Központi Bizottság mostani, a ká­der- és személyzeti munkára vo­natkozó állásfoglalását is. A párt vezető szerepe a káder- és személyzeti munkában minde­nekelőtt azt az alapvető összefüg­gést fejezi ki, hogy ezen a terü­leten is a párt osztálypolitikájá­ból következő elvek és célok ér­vényesülnek. Mivel a szocialista építés egész történelmi korszakán végighúzódnak bizonyos megha­tározott politikai törekvések, ezek a káderpolitika elveinek tartós­ságában. általános érvényében is kifejeződnek. Ezért állandó köve­telmény például a politikai szi­lárdság. az erkölcsi feddhetetlen­ség. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a politikai célok megvalósí­tása bizonyos fokig másféle tulaj­donságokat igényel, más követel­ményeket helyez előtérbe a ki­élezett osztályharc viszonyai, il­letve az építés konszolidált körül­ményei között. E sajátosságok azonban sohasem jelenthetik azt, hogy bármikor is megengedhető lenne a káderek politikai ingado­zása, vagy erkölcsi lazasága, hogy tehát feladhatnák a politikai vagy a morális szilárdságuk kö­vetelményét. • Amikor a káderpolitika és a párt vezető szerepe kapcsolatáról szólunk, ezt nem szűkíthetjük le a párttagok képviseleti arányára. A párttagok jelenléte a különböző vezető posztokon, tisztségekben fontos összetevője a párt vezető szerepe érvényesülésének, ám ez utóbbi mégis többet jelent annál. Többet — mégpedig mindenek­előtt a párt politikájának meg­valósulását. amiért nemcsak párt­tagok cselekedhetnek eredménye­sen. A párttagokat természetesen a szervezeti fegyelem is kötelezi a párt politikájának képviseleté­re, de pártonkívülieknél is jelent­het erre biztosítékot az önként vállalt politikai elkötelezettség és az ezzel járó felelősségérzet. Párt­tagoknál is előfordulhat, hogy va­lamely kérdésben következetlenül képviselik a párt politikáját, s fordítva: igen sok olyan parton- kívüli találhátó'1 vezető beosztás­ban. aki minden tekintetben jó képviselője e politikának. A szo­cialista építés előrehaladásával mind több az ilyen pártonkívüli, s többek között ez is jelzi a párt vezető szerepének kiszélesedését, megerősödését. A párt nemcsak önmagára vo­natkozóan. a párton belüli vezető funkciókkal kapcsolatban dolgoz ki káderpolitikai elveket, hanem a társadalmi élet minden terüle­tére meghatározza a kádermunka alapvető elveit és céljait. Az ál­lami élet területén ezeket külön­böző törvények, rendelkezések, hivatali utasítások foglalják ma­gukba. Politikai rendszerünk lé­nyegéből adódik, hogy a munkás- osztály pártjának elvi állásfogla­lásai e tekintetben is irányadóak az állami szervek és más intéz­mények számára. A párt szerepe azonban e területen sem korláto­zódik csupán a követendő elvek meghatározására hanem magá­ban foglalja azok gyakorlati érvé­nyesítését is. • Fontos részét alkotja e tevé­kenységnek a személyek kiválasz­tása a különböző posztokra, ám ez csak az első lépés, amelyet követnie kell a segítésnek, a ne­velésnek. az ellenőrzésnek. Bár­milyen felelősségteljes lépés is, hogy valakit alakalmassá nyilvá­nítsanak egy bizonyos funkció betötésére és javasolják beállítá­sát. az illető pártszerv ezzel még csak a legegyszerűbb részét vé­gezte el a kádermunkának. Hi­szen törődnie kell azzal is, mi történik azután: igazolja-e a gya­korlat a javaslat helyességét; me­lyek az illető erős és gyenge pont­jai. miben szorul segítségre, kri­tikára. támaszra? A kádermunka tehát nem egyszeri döntés, hanem folyamat. De folyamat azért is. mert vál­toznak a feladatok és változnak az emberek is. E változások nem haladnak mindig párhuzamosan egymással. Olykor ellentétes irá­nyú a mozgás, ami különféle el­lentmondásokat szüL Ezeket fel­ismerni és ideiében feloldani szin­tén fontos feladat, hiszen kiélező­désük különféle konfliktusok for­rása lehet, s politikai gondokat, nehézségeket is támaszthat. Ép­pen ezért a kádermunkával szem­ben nem új alapvető követel­mény hogy legyen mentes a dog- matizmustól. a beskatulyázástól, Ez a munka nem tűri meg a sab­lont, a megcsonlosodot szemléle­tet. Úgyszintén összeegyeztethe­tetlen vele a hangulati elemek érvényesülése, az egyoldalúság és a szubjektivizmus. 0 A gyakorlati kádermunká­ban mindezek legjobb ellenszere a demokratizmus fejlesztése. Az a jó döntés, mely a lehető leg­szélesebb körből származó véle­mények megfontolt mérlegelése alapján születik, kerülve az egyé­ni. szűkkörű megítéléssel szük­ségszerűen együttjáró szubjektivi­tást. A demokratizmus erősítése tehát itt is legalapvetőbb közös­ségi érdekeinket szolgálja. R. I. ISTENEK, ÁLARCOK ÉS TRAGÉDIÁK ¥¥¥ Mintha forró ólmot ön- töttek volna a vízbe. A föld, mint az izzó fém, sistereg­ve szétfutott millió irányba, hogy aztán kihűlve, megszilárdulva, minden kis hajlatában ott érez­ze a sós párás, tajtékos, haragos kék tengert. A tenger mindenütt ott van. Ott csillog az Argoliszi táj bozontos, marcona hegyeinek hónaljában, s ha az Akropolisz- ról bámulják Athén monumentá­lis pompáját, vakító fehérségét, a távolban, mint valami széle­sen meglengetett kék .fátyol, egy szép város feje körül — felcsil­lan a tenger. Nyugtalanságot ébreszt. Ez a táj, a komor szárazföld és a szi- rénmosolyú tenger, a megkötött­ség és a merészen új utakra ra­gadó kalandvágy folyton meg­újuló nagy csatája, a hajósok szemét a szárazföld gyönyörűsé­ge kápráztatja, a partonállók fülébe a tenger dalol csábítóan. Mindebből a hajóstársaságok húznak igen szép hasznot. Itt él­nek a világ legnagyobb privát hajótulajdönosai, a Jacqueline Kennedyvel kötött házasságáról közismert Onasszisz, Gulandrisz, Niarkhosz, Lemosz és Livanosz. Az egy főre eső évi nemzeti jö­vedelem kb. 800 dollár, Onasszisz napi profitja: 33 ezer dollár. Pireusz, igazi kikötőváros: fá­rasztóan nagy, elviselhetetlenül lármás, lompos és felcicomázott, minden eladható .és megkapható benne, s 'akinek ég a talpa alatt a föld, csak felugrik valmelyik hajóra: szinte percenként fut­nak ki a nyílt tenger irányába a törékeny, apró, szigetjáró ha­jók és a hatalmas tengerjárók. A levegőben hosszan, bánatosan remeg a hajókürtök jellegzetes, mély hangja. A vendéglőkben nyárson sül a csirke és -a birka- fej; az asztalok ragadnak, a le­gyekkel közelharcot kell vívni az étel fölött. Ez a kikötő. A hajókon még borzasztóbb a helyzet.' Rengeteg hajóstársaság hirdeti az útjait, s ha az árakban van is eltérés, a minőségben alig. Addig futtat­ják- őket, amíg el nem süllyed­nek. Volt rá eset, hogy utasok­kal együtt, valahol a tenger kel­lős közepén. A felújításra, kar­bantartásra sajnálják a pénzt. És minden talpalatnyi helyet ki­használnak. Amikor Kréta szi­getére mentünk, másfél órás ké­séssel döcögött ki Pireuszból a valósággal „fülig” merülő Sophia. Gyomrát színültig megtöltötték gépkocsikkal. Szinte nem is akartunk hinni a szemünknek, látva, hogy órákon át csak nye-( li, nyeli a járműveket: hogy fér­het el benne ennyi kocsi? Meg 'annyi utas, hogy lépni sem lehe­tett tőlük. Mellékhelyiségről és mosdóról pedig a turistaosztályon utazó ne is álmodozzon! A pénzes turisták magánrepü­lőgépet is bérelhetnek. Az Onasszisz tulajdonát képező Olimpyc Airways légitársaság, már minden valamirevaló hely­re befészkelte magát, de aki nem ül hajóra, nem is látja igazán az országot. Milyen csodálatos látvány, amikor a hullámzó, a nagy tengerjáró hajót is megdo­báló tintakék hullámokból ki­bontakoznak a nevető arcú kis szigetek! Parányi kikötőikben tarka halászbárkák, karcsú jachtok nyözsögnek, árusok kia­bálnak, álmosan bólogató pálmák alatt készenlétben áll a gyors­fényképész, hogy megörökítse a történelmi pillanatot: a dagadó kebellel partraszálló vendég diadalmas megérkezését Müko- noszba. a lobogó fehérségű álomszigetre, amelyet valóság­gal megostromolnak a turisták. Mi csődítá. ide az embereket? A sziget híre. A kitűnő propa­ganda. A jó képeslapok. A szi­get egyébként még szebb, mint a képeslapokon: szemet vakítóan hófehér; minden szegletét, haj­latát, utcakövét naponta frissen meszelik, mindenhová lépcsők vezetnek. Az egész olyan, mint egy újkori labirintus, egymásra épülő házacskáival. Mindenütt hangulatos kis benyílóit, pará­nyi erkélyek, beszögelések, cér­navékony sikátorok, fényűző bá­rok, kisvendégdéglők, ahol az asztalok között ott tipeg a szi­get „szent” madara, a pelikán. Nagy a flanc! Első osztályú naplopók sütkéreznek a perzselő napon bágyadtan az éjszakai mu­latozástól és a semmittevéstől. A helybeliek eltűrik őket, elsősor­ban a pénzükért — Erőtlenek, semmirevalók — nyilatkozik róluk megvetően egy idős, széloserzett arcú férfi, igá­0 Behajózásra váró végtelen autóoszlop. 0 A krétai ..luxustutaj”, a Sophia. Szája sarkában, elnyűtt hajós­sipkája mélyen a homlokára húzva. Délosz szigetére szállít bennünket motorizált ősbárká­ján. A félórás út úgy tűnik, egy hétig tart a tenger labdázik ve­lünk, csónakunk dióhéjként röp­köd, síel a több méter magasra felcsapó hullámokon. De Déloszt nem szabad kihagyni: itt szüle­tett Apolló, innét úszott el — delfin' alakját öltve magára — Delphoiba. Homérosz szavaira gondolok, neki köszönhetjük, hogy ennyit is tudunk a híres déloszi Apollón- ünnepekről: zi „tengeri medve”, pipával a ... Leginkább Déloszt kedveli szived, Apollón, Mert oda hosszúleplű iónok tiszteletedre Gyűlnek a gyermekeikkel s tisztes hitveseikkel. Emlékezve ökölvívással, tánc- s dalolással ' Töltik a kedvedet ők, valahányszor a versenyük indul. A halott sziget körül magasra szép, fiatal isten, a fürtösfejű csapnak a megszelídíthetetlen Apolló. S amerre csak hajók jár­hullámok. Hátukon lovagolt a nak a végtelen kék vizen, min­denütt mondák, mesék. A hősi múlt magjából kikelt, s a mi­tológia fáját naggyá növesztő történetek szereplői sodródnak bennük új' kalandok, új csodák _ felé. Hosszú évezredeken kérész-' tül csak a homéroszi költemé­nyek és a görög mondák mesél­tek Kréta múltjáról, Minosz ki­rály knosszoszi palotájáról, a kiismerhetetlen Labürinthoszról, amelyben a bikafejű és ember- testű Minotaurosz lakozott A szépséges régi meséről a XX. században kiderült hogy az utolsó szóig . igaz. A régészek megtalálták az európai civilizá­ció bölcsőjét kiásták a földből -az ötezer éves csodapalotát, Daidalosz krétai ezermester re­mekművét. Azt is megállapítot­ták, hogy Kréta tengeri nagy­hatalom volt Gyorsjárású hajóik itt suhantak, talán ugyanazon az úton, amelyen mi mentünk és jöttünk Krétáról!... Ithaka édes öble még látta, éjszínű görbe hajóján megtérni a tengereken hányódó Odüsszeuszt! A vízben remegő csillagok fényes istenek^ nek és leleményes halandóknak mutatták meg a hazavezető utat Mert Odüsszeusz nemcsak a ka­landozások, hanem a gyötrő hon­vágy, a mindenen győzedelmes­kedő hazaszeretet szimbóluma is. Ha az ő nyomába szegődünk, akkor megértjük, hogy miért nem örülnek a hazájukat, múltjukat szerető görögök a kikötőikben, horgonyzó amerikai hadihajók­nak. Senki előtt sem titok, hogy az államcsínyt az amerikaiak pénzelték és készítették elő. És az ő jelenlétük a legfőbb bizto­síték arra, hogy a junta büntet­lenül belefojthatja a szót a görög nép legjobbjaiba. Vadas Zsuzsa (Folytatjuk) Görögországi jegyzetek

Next

/
Oldalképek
Tartalom