Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-15 / 11. szám

1974. január iS.' • PETŐFI NEPE • ~5 Tervek, remények, feladatok KéPerny6 és ismeretterjesztés A sokfelé lekötött, a befejezettség nyugalmát ritkán élvező tudósok, írók az új év elején önmaguk számára megfogalmaz­zák terveiket, felmérik a rájuk váró feladatokat, mint azok, megyénk kulturális életében tisztes helyet elfoglaló alkotók, kiktől a napokban rövid tájékoztatást kértönk. Azt tudakoltuk, hogy 1974-ben milyen írásaik megjelenésére számíthatunk, mire összpontosítják figyelmüket, energiájukat. Nagyközségek szociográfiája rossá nyilvánításának 200 éves jubileumát ünnepeljük külön összeállítással. Egyelőre irányításom alatt áll az írócsoport munkája is. Nagy vállalkozásunkat, a szociográfiai konferenciát — amely december elején Darvas József halála miatt maradt el —, február 20- án és 21-én rendezzük meg. Kecskeméten először’ Hatvani Dániel író, a Forrás főszerkesztője, a Magyar írók Szövetsége Duna—Tisza közi cso­portjának a vezetője: Teendőm tömérdek. Hónapok óta mozdítatlariul hever nagy­községi szociográfiai sorozatom következő fejezetének a „nyers1 • anyaga”, holott a téma is izgal­masnak tűnik. Tavalyelőtti és ta­valyi vizsgálódásaim eredményeit kellene összefoglalnom, a nagy­községi értelmiség, közművelődés és ifjúság helyzetére vonatkozóan. Talán a télen még erre is jut időm... Versíró kedvem is fel- felbuzog néha, de mire a meg­valósításig jutnék, mindig előto­lakodnak a határidővel kénysze­rítő munkák. És e napokban már a Forrás harmadik számát állítjuk össze. Határidők dolgában itt igazán nem szűkölködhetünk, s e tekin­tetben a szerkesztőség kettős szo­rítás alatt áll: egyrészről a nyomda, másrészről a szerzők ígéreteinek a teljesítését kell ki­csikarnunk. És már a nyári szá­mok tematikáját is meghatároz­tuk: júniusban a természetvé­delmi témákra összpontosítunk, júliusban Kiskunfélegyháza vá-1’ »» Dr. Kálmán Lajos karnagy, népzenekutató, óvónőképző inté­zeti tanár: A Kodály-kutatás ma Kecske­mét egyik legerősebb privilégiu­ma. Ez egyformán jelent tudo­mányos munkát és alig ismerős vagy ismeretlen művek megszó­laltatását. Kecskeméten, de orszá­gosan is sok a megelevenítetlen Kodály-kompozíció. Leánykórus­sal 1947 óta dolgozom itt, több­nyire taposatlan úton járva. A „Kecskeméten először” soroza­tomban a régi „Vejnemöjnen” és a, „Méz-méz” után decemberben a zongorakíséretes „Két duett”- tel (és az „Árva vagyok”-kal) léptem elő az Óvónőképző kó­rusai révSn. S ha még bírható az úttörés ezen munkája, vol­na mit folytatni 1974-ben is. Az általam összegyűjtött nép­dalokat illetően „maszek bol­tom” forgalma kicsi, az „államo­sítás” késik... 1974-ben talán a „reklámon” kellene többet gon­dolkodnom, de azért az „árusí­tással” se szabad leállnom. Hégi kuncsaftjaim (a Kodály-kórus, a Béke téri iskola, az Óvónőképző énekkara stb.) tudják, hogy ren­delésre házhoz szállítok, vagyis a Kiskunsági gyűjtéseim során „birtokomba került” népdalok felhasználásával szívesen állítok össze, komponálok népdalcsokro­kat. Megyei népfrontbizottsági tag­ként a Kiskunság kórusai iránt érzek felelősséget: ne csak a ver­senyek sokkolják életre ezeket. Legyen' egy, a a eddiginél komo­lyabb elő- és utómunka is. Har­colni kell az intézményes mód­szertani támogatásért. 1974-től azt is remélem, hogy időnként összefognak ezek a kórusok, egy- egy könnyű, de nagyobb előadói apparátust igénylő mű, például Bárdos Lajos Kiskun jeligéje és más hasonló művek előadására. Heltai Nándor NYELVŐR A névdivat történetéből A legrégibb pogány utó- vagy keresztneveink között magyar, török és ismeretlen eredetűek yoltak. Pl. Berény, Bolond, Előd, eredeti magyar nevek, Aba, Ju­tás török, Apor, Csanúd isme­retlen eredetűek. A XIII. szá­zadtól kezdve a francia lovag­regények, és a középkor kedvelt olvasmánya, a Trója-regény hő­seinek a nevei is divatosak let­tek. A Tró.ia-regény hatására honosodott meg Akhilleusz, Priamosz és Hektor neve Ehel- 1 ős, Perjámos és Iktár alakban. Ezek ma már csak helynevek. A pogány neveket a keresz­ténység felvétele után a bibliai és keresztény: latin, görög, szláv stb. nevek váltották fel. A XV. századig a pogány neveket szin­te teljesen kiszorították a ke­resztény nevek. A múlt ‘ században, részben már az előző század végén, a nemzeti felbuzdulás, a múlt irán­ti érdeklődés nyomán divatba jöttek a régi pogány nevek. A magyar eredetűek közül az Ár­pád, Jenő, Béla, Lél és Levedi terjed, ez utóbbi kettő, Lehel, il­letve Levente alakban. A Le­vente név nem azonos a szerb- horvát eredetű levente közszó­val. A török eredetű nevek kö­zül pedig a Gyula, Géza, Solt (későbbi alakváltozata: Zsolt), Kálmán, Zoltán, Csaba törtek előre. A női nevek közül említ­sük meg a ma már nagyon el­terjedt, germán eredetű Ildikó mellett az Emese, Emőke, Aran^ ka, Virág, Rózsa, Liliom, Viola neveket. E régi nevek iránti érdeklő­dést és elterjedésüket több adat­tal is bizonyíthatjuk. A nemze­ti romanticizmus a régi fejedel­mek, királyok nevét (Árpád, Gé­za. Béla) hozta divatba. Széche­nyi a Géza, Béla, Kálmán, László neveket ajánlotta: Fiát, példát mutatva, Bélának kerész- leltette. Horváth István roman­tikus történettudósunk az Árpád nevet adta fiának. Ez a Horváth Árpád volt Szendrey Júlia má­sodik férje. A XIX. században az első Zoltánok egyike Petőfi Sándor fia volt. A Lajos név nagy elterjedtsége Kossuth La­jos hatásával és emlékével ma­gyarázható. íróinknak, költőinknek jelen­tős szerepük van a régi szép nevek felelevenítésében, Külö­nösen Vörösmartyé járt elöl jó példával. A Zalán futásában újította fel a Zalán, Böngér, Fdömér, Ete, Elemér, Szelemér, egyéb műveiben pedig a Csaba, Kende, Káldor, Marót, Szabolcs, Záránd neveket. Kazinczy kez­deményezte a Csongor, Kisfaludy Károly pedig a Tihamér név fel­újítását (helynévből lett sze­mélynév). Petőfi újította fel a Gfidő, Dugonics András pedig a régi Jóleány nevet (régen volt Júlegény név is). Nála még Jó- lánka a megújított név, végle­ges formája azonban Jolán lett. Költőink, íróink sok új, külö­nösen női nevet is alkottak. Eb­ben is Vörösmartyé a pálma. Az ő alkotása a Hajna, Csilla, Tün­de név (a hajnal, csillag, tündér végső mássalhangzójának elha­gyásával). De ő alkotta a Dal­ma, Enikő, Ilma neveket is. A Dalma először férfinév volt, egy ideig Petőfi is ezen az álnéven irt. Jókainál már női név. Az Enikőben a mondái Eneh nevet alkotta szép hangzásúvá, az Il­ma pedig valószínűleg az Ilona és a Vilma összevonásából ala­kult. Arany János alkotása a Gyöngyvér név a György és a testvér összevonásával. ­Dugonics András alkotása a sokáig nagyon elterjedt Etelka név, a Tímea pedig Jókaié. A Melinda, a Mirtill és a Titanilla név elterjesztése Katona József, Szentjóbi Szabó László, illetve Móra Ferenc érdeme. A férfine­vek közül a Szilamér Jókai, a Talabor pedig Vörösmarty alko­tása. Hogy az utolsó szó is Vö­rösmartyé legyen! Hiszen neki a szép nevek alkotása terén is nagy érdemei vannak. Kiss István Tisztább víz és levegő Lettországban körülbelül 90 iparvállalat hajt végre rekonst­rukciót üzemeiben. Uj gáztisztító rendszereket helyeznek üzembe, a,régieket pedig felújítják, villa­mos szűrőket, portalanítókat, pá­radúsító és elszívó berendezéseket szerelnek fel Ezeket a levegő tisztaságát óvó intézkedéseket öt év alatt hajtják végre. Sokat tesznek a baltikumi köz­társaságban a vizek tisztaságának javítása érdekében is. Egyedül az elm,últ évben 50 mechanikai és biológiai víztisztító állomást léte­sítettek. A nemzeti tudományos akadémia szakemberei folyama­tosan ellenőrzik a víztárolók ké­miai összetételét, közegészségügyi hatását és biológiai állapotát is. Fizetésnap Nem tudom megfigyelték-e, mennyire megváltoznak az embe­rek a fizetés napján? Amikor zsebünkben lapulnak a kék, zöld, lila bankók, más a tartásunk, vi­selkedésünk. Kezdődik a dolog a kifizetőhely, a pénztár előtt. Nem tolongunk egymás haját tépve: tessék csak, ráérek, eddig is tovább az enyém a fizetésem, élcelődünk. Ezekben a percekben jókedvuek, felszabadultak va­gyunk. Kissé változik a tartásunk, amikor átvesszük a fizetésünket. Eber szemvillanás a végösszegre (hátha csoda történt, tudtunk nélkül emelték, prémiumot kap­tunk, stb.) majd utána a levo­nások rovatához. Ha minden stimmel akkor kezdődik a tőke elhelyezése — azaz szortírozása. A férfiak közül sokan gyorsan Valaha, jó tizenöt évvel ezelőtt, a televíziózás hajnalán, a műve­lődési házakban megpróbálták úgy kiírni a heti tévéműsort, hogy a jelesebb népművelési, ismeret- terjesztő adásokat aláhúzták, időnként még kiegészítő beszél­getéseket, vitákat is szerveztek az adások előtt vagy után. Igaz, eb­ben az időben a nézőközönség egy jelentős része még nyilvános he­lyeken — mindenekelőtt a műve­lődési házakban — nézte a tele­víziót. Telt-múlt az idő, az előfizetők száma meghaladja a kétmilliót, és lassan-lassan teljes lesz a te­lítettség az országban, ami azt jelenti, hogy nagyjában-egészé- ben minden magyar családban található már televíziókészülék. Hovatovább már az is bekövet­kezik, amire tizenöt évvel ezelőtt a népművelők csak szép álom­ként számítottak, hogy a közön­ség szelektál, nem néz mindent, ilyenformán marad ideje másra ifi. A helyzet tehát sokat válto­zott, de a népművelés mintha nem alkalmazkodna eléggé ezek­hez a változásokhoz. Nem próbál­ja felfedezni a televíziót, mint a szervezett népművelésre oly ki­tűnő lehetőségeket adó. nagysze­rű eszközt. A napokban ismertették pél­dául a Magyar Televízió 1974-es első negyedévi műsortervét. Ab­ban egyebek között ilyen progra­mokat találunk: az egy-egy film­rendező életművét bemutató so­rozatban Fábri Zoltán tizenhárom filmjét, az Orosz klasszikusok so* rozatban Gogol, Tolsztoj, Doszto­jevszkij, Csehov, Gorkij egy-egy alkotásának filmváltozatát. Kife­jezetten népművelési célokkal készült az a tízrészes sorozat, amelynek első felét az első ne­gyedévben láthatják majd a né­zők. „És színész benne minden férfi és nő” címmel. A- műsor al­címe : Kalandozás kétezer év szín­padán, ami jelzi, hogy ez tízszer egyórás utazás lesz a dráma tör­ténelmi, társadalmi, filozófiai, íz­lésbeli tájaira. Nem egyszerűen előadásokról van szó — Gyárfás Miklós műsorvezető mindössze tíz-tíz perceket beszél,—. hanem mindenekelőtt drámák vagy drá­marészletek bemutatójáról, ame­lyék rendkívül jól szolgálják a színházi kultúra terjesztését. A képzőművészeti, művészet- történeti sorozatok eddig is ha­sonlóan kitűnő ismeretterjesztő lehetőségeket kínálnak Az év el­ső negyedében például egy hat-, és egy kilencrészes sorozatban Leonardo da Vinci életével is­merkedhetnék meg a nézők, illet­ve az archeológia! feltárásokról kapnak nagy áttekintést a krétai emlékektől napjainkig. A példákat még hosszan lehet­ne sorolni, ami a televízió adásait illeti. Annál kevesebb a példa arra, hogy az ilyen típusú műso­rokat a művelődési házakban, klubokban szervezetten, esetleg az adásokhoz csatlakozó kiegészí­tő programokkal néznék végig. A magyar televíziózás tizenöt esztendeje után nem ártana ismét felfedezni a képernyőt, mint is­meretterjesztő fórumot. Bernáth László 99 MESÉT ÉS MODERN MÍTOSZT KÖLT 99 Miske festője Tóth Menyhért ahhoz a me­sebeli fiúhoz hasonlít, aki nem ment el messze földre szerencsét próbálni, hacsak nem a szom­széd falvakig, de távolabbi tele­pülésekig csupán nagyritkán ju­tott el. Hetvenéves, de ebből közel hatvan esztendőt Miskén élt. Művészete ennek a vidéknek a talajából, többek között Kalo­csa környékének a színvilágából táplálkozik, melynek skálája a teret kitágító ultrakéktől a tisz­taság szimbólumaként számon tartott fehér színig terjed. A festményeken felvonul a falu népe: a „Pámahímzők” és „Paprikafűzők”, akik az ősi ri­tuális szokásokhoz hasonlóan ülik körül a termést. Itt vannak a „Zsákolok”, „Káposztaszedők” és a „Jéghordók”, a mindennapok emberei, az élet cselekvő meg­nyilatkozásai, művekben fejtet, öltve A kecskeméti Katona József MúiéüVrfbaíí ^január (>hőnápba*iJ nyitoatartó /igyiőoteméoaoefc lásü-s; Irtása az egész életművet fel­öleli. A tárlat pontosabban negy­ven év munkásságáról — a Kép­zőművészeti Főiskolától nap­jainkig — ad számot. Szfeged-Mórah almon 1904. ja­nuár 2-án született Tóth Meny­hért. ötéves sem volt, amikor édesanyja és édesapja szülőfalu­jába, Miskére került. A főiskola befejezésével is ide tért vissza. Életmódja rendkívül puritán volt. Kapált, aratott és megta­karított idejében a ceruza és az ecset elmaradhatatlan társnak szegült hozzá. A falu világához kötődik, de művészetében an­tennát tudott nyitni az egész vi­lágra. Széles körben tájékozódik, de az emberiség problémáit sa­ját környezetén és személyisé­gén keresztül szűri át. A ma­gyar falu szokásrendjéből, élet­módjából és hiedelemvilágából indul el, művészete mégis a mo­dern ember igényével és az egyetemes művészet léptékével mérhető. Festészetének mindig a való­ságélmény a kiindulópontja. A természet ábrázolásától annak értéséig és jelképi kifejezéséig jut el. Képei nem a látványt mutatják, hanem ami azok mö­gött van, a mélyebb összefüggé­seket és emberi-esztétikai tartal­zsebregyűrik, olvasatlanul a ka­pott pénzt. Ezek a nőtlenek, a családtalanok, vagy akiknek már úgyis minden mindegy. Mások gondosan többször átszámolják, kétszer háromszor is a kapott pénzt. A nők még a krajcárokat is vizsgálgatják — egyezik-e min­den? Amióta elterjedt a hír, hogy egy bérelszámoló a vezérigazgatói fizetést csomagolta egy raktáros borítékos csomagjába, mindenki hasonló' csodára vár. Sajnos ed­dig nálunk ilyesmi néni fordult elő — bérelszámolóink túlságosan éberek. A férfiak, a súlyosan nősek szintén többször gondosan átnyá- lazzák a fizetést. Nyálazás után kétrészre osztódik az összeg. Az egyik részét — ez a vastagabb — hazaadják. A másik részét — sokszor nagyon vékony — „stika pénz” jeligével elrejtik. Akad aki többször is cserélgeti é két bo­ríték tartalmát, attól függően, mi jutott eszébe az osztás, szorzás közepette. Mert ilyenkor min­makat. Ahogy a Sä évszakonként más-más arcát fordítja felénk, úgy jutott el Tóth Menyhért művészete — jól kitapintható korszakain át — a rügyfakadás- tól a termés beéréséig. Ahogyan az idős emberek meséje letisztul és tömörebbé válik, úgy lett az ő festészete is lényegre szorít­kozó, közmondáserejűvé. Humanista művészet az övé, a természet törvénye által elköte­lezett. ,.Á féltés és az őrködés olyanná tesz bennünket — mon­dotta egyik interjú alkalmával —, mintha magunk lennénk a természet törvénye.” Letisztult, érett stílusú periódusában em­bert és állatot nem csupán de­koratív szempontból ítél meg, hanem érző, szenvedő lényeit ként. Emberközpontú művésze­tében állandóan jelen van a já­ték, a derű, életöröm és ujjon- gás, a mindent eluraló lírai tisz­taság, de műveiben gyakran jott_ feszül a veszély, a félelem érze­te, drámai érzékenysége ás..^Vég­telenül szeretem az embert — vallja — és féltem az antihumá- numtól.” A „Veszélyben” és a „Gond” című képe már a színek ellentétével is érzékelhetni ké­pes egyfajta drámaiságot. Alakjai közfelfogás szerint, nem szépek. Leginkább holdvi- lágfejűek és madárkoponyá- júak, kotlóssá változott emberek és emberi tiüajdonságokkal felruházott állatok, tyúkok, pulykák, ember-halak és képze­letbeli szörnyek, sohasem, léte­zett állatok, mesebeliek és való­ságosak, történelmi-emberek és teremtett lények, síkban megje- lenőek és kozmikus terűek, víz- és levegőnélküliek, természet és élet, ember és állat oszthatat­lan egységében létezőek. Mesét és modern mítoszt költ a parasztvilágról, melynek ugyanakkor mindig van reális magja. Művészetében keveredik a valóság és az álomvilág. Amit a valóságban nem ért el, arra a fantázia világában keresett kár­pótlást. Modem mítoszt terem­tett Csirip anyóról, az elhalt szomszédasszonyról, aki annyira szerette, hívta csibéit, mígnem maga is kotlóssá vált. Megfes­Tóth dSef&íífeVnFérfiarcrx^ií I A tette a „Karzaton” ülő paraszt- asszonyokat, a közössorsúakat, akik úgy .szoronganak egymás mellett, mint a kemencében ösz- szetapadt .cipók. Hosszasan ét- lelte a „Parasztok” című, nagy­méretű és szintézis igényű kom­pozícióját, melyben a Madonna- Anya áll a középpontban, védő mozdulattal, ovális formai zárt­ságban tartja gyermekét. A kom­pozíció bal oldalán elhelyezett két férfi alakjában — a kézmű­vességet és fizikai erőt — tehát a munkát, jobb oldalán — a ha­gyományt továbbadó idős asz- szonyban és táncoló gyermekben — a művészetet szimbolizálja. A képen az élet és művészet egy­ségét jeleníti meg magas szín­vonalon. Művészete egyéni. Képeiből teljes embersége, személyisége néz ránk. Művészete tiszta, mint a fehér szín, mely Tóth Meny­hért szerint a legnagyobb érté­kek] hordozója Kitűnő művész, s mindenekfölött ember, aki művészetével szolgál az emberi­ségnek, s most kiállításával tisz­teleg a szülőföldnek. Bánszky Pál denki matematikussá is válik. Még azok is számolgatnak, akik kimondottan utálják a matema­tikát és megbuktak számtanból. Van aki öles listát készít: mit is kell vásárolnia? Van, aki ál­mait meséli, regéli mit is venne, ha mégegyszer ennyi fizetést kap­na. Más töpreng, hogy megvár­ja-e az áruházi centrum hétfőt és akkor vegyen nadrágot, vagy költse az egész naprágpénzt lot­tóra. így kavarognak a mondatok álmok, vágyak közepette. Később megérkeznek kedé­lyünk lehűtését ellensúlyozva a bélyeg árusok, könyvrészletesek és adóságunk egyéb képviselői. A pulóveres néni, lottós bácsi, hitelezők karavánja. Többen a büffé árnyékában várják meg e karaván elvonulását. Barátokká válnak néhány percre itt az el­lenségek is, hiszen cinkos szövet­ségesek most, niknekülvén a hi­telezők elől. Amikor a vihar el­vonul többen hamar szobájukba sietnek. A távozási naplók megtelnek kiszállás, értekezlet, külső ellen­őrzés bejegyzésével és házonki- vül található sok előbb még bé­késen kávézó kolléga. Igen, a pénz melengetése oly hajtó erő is lehet, hogy nem munkára, ha­nem az ellenkezőjére indít egye­seket. A többség megnyugodva 'a bérelszámolói tudásba, főnöki akaratba, tovább folytatja mun­káját. Mit szól mindezekhez a válto­zásokhoz Őfelsége a Pénz? Ér- dekli-e őt az emberek hangulat- változása? Figyeli-e fogadtatásá­nak ezernyi megnyilvánulásit? Sajnos, úgylitszik, nem túlságo­san érdeklődő típus. Rövid ideig tartózkodik körünkben. Alig-alig tartózkodik nálunk máris vissza­kívánkozik az Ötépék, bankok, áruházak széfjeibe páncélszekré­nyeibe. Nagy úr. Luxuslakosz­tályban érzi jól magát igazán. Szerény zsebeinket, tárcáinkat tranzitszállásnak tekinti csupán. Abai Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom