Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-11 / 8. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. január 11. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: A halál éjszakája OLVASÓINKÉ A SZÓ Kabátbélés húsz másodpercenként Eszperantó nyelvtanfolyam Petőfiszálláson A váttnál is nagyobb sikert aratott az a kiállítás, amelyet a félegyházi eszperantisták széles körű nemzetközi levelezéseit dokumentáló képeslapokból és' fotóanyagokból rendeztek a közelmúltban Petőfiszálláson. a művelődési házban, örvendetesen sok fiatal időzött a különféle országok történelmi, földrajzi és egyéb nevezetességeit bemutató táblák előtt. Sokukban talán már akkor megérlelődött a nemzetközi nyelv elsajátításának gondolata. És a többi már közös elhatározás dolga volt, melynek eredményeként tizen- ketten jelentették be nyelvtanulás iránti szándékukat. December elején került sor a tanfolyam 'kezdő foglalkozására. A résztvevők — akik között van háziasszony, termelőszövetkezeti tag, ipari tanuló és népművelő — nagy lelkesedéssel láttak munkához. Mindezt bizonyítja, , hogy már kidolgozták a tiszteletre méltó terveiket, miszerint 1974 tavaszi hónapjaiban levél- kapcsolatot teremtenek a környező szocialista országokban levő, s az ifjúsági mozgalomban tevékenykedő fiatalokkal. (Móczár István, Kiskunfélegyháza, Kossuth u. 13.) • A Szombat- helyi Styl Ruházati Vállalat Olaszországból vásárolt nagyteljesítményű infravörös sugárzással működő ragasztógépet. A gép 30 másodpercenként készíti él egy kabát, vagy öltöny bélésragasztását. (MTL foto: Koppány Gy. felv. — KS) Külföldre laska, helföldre csiperke Eredményes gombatermesztés Borotán és Baján Túl korai a villanyoltás Majsán Köztudott, hogy ilyenkor, télidőben a legrövidebbek a nappalok és leghosszabbak az éjszakák. E napszakarányok meghatározói a helységek kivilágításának is. Szűkebb hazánkban, Kiskunmajsán, sajnos, kevéssé veszik figyelembe ezeket a körülményeket. A gyakorlat ugyanis jelenleg az, hogy hajnali öt óra tájban már eloltják az utcai villanyégőket. Főleg az Árpád utcában és a Tanácsköztársaság útján közlekedőket — sokan a munkahelyeikre sietnek, mások a vasútállomáshoz, vagy a buszmegállókhoz igyekeznek — érinti kellemetlenül a korai sötétség. December hatodikára, csütörtökre virradóra azonban törBalesetveszélyes közterület A Kecskemét, hunyadivárosi lakosság egy részének több éves gondját teszem szóvá, amikor felhívom a figyelmet a Szolnoki útnak az aluljáró felöli végénél levő közterületre. Buszmegálló környéke ez, amely gödrös, kiépítetlen. Száraz időben bokáig ér a homok, eső, illetve hóolvadás alkalmával pedig latyakban gázolhat a 4-es és a 12-es számú jártról leszálló utas, akinek fagy esetén akaratlanul is korcsolyázó mozdulatokat kell tennie. Talán hangsúlyoznom sem kell, hogy ez utóbbi „mutatÍÓÍ9ÍS > ’íiárn öxódnöWsl Válaszol az illetékes Lapunk november 24-i számának „Olvasóinké a szó” rovatában közöltük a „Gallyügy” című panaszt. Írója, a Kecskeméten lakó Tóth Pál azt kifogásolta, hogy lakásának Zimay László utcára néző ablaka előtt terebélyes koronájú fa áll, amely jelentősen megszűri a szobába jutó nappali fényt, izmos ágai pedig jszélfúvás esetén veszélyeztetik a tetőzet cserepeit. A fa meg- metszését többször kérte az illetékesektől, de hiába. Intézkedett viszont a kommunális üzem arra vonatkozóan, hogy az utca másik oldalán kitermeljenek egy szép, egészséges fát. — Vajon az ilyen gyakorlat hogyan egyeztethető össze a város fásításának perspektivikus programjával? — tette fel a kérdést a levélíró. Az ügyet kivizsgálták a Kecskeméti Városi Tanács Kommunális és Költségvetési Üzemének' vezetői, akik szerkesztőségünket levélben tájékoztatták megállapításaikról. Eszerint a szóban forgó fa oly annyira magas növésű, hogy ágai nem okozténhetett valami, hiszen reggel fél 6 órakor még fényárban úsztak a nagyközségi utcák. Talán a DÉMÁSZ egyik dolgozója könyörült meg a korán kelő embereken, de az is lehet, hogy az időzített automata kikapcsolóberendezés mondta fel a szolgálatot. Akármi is volt az esgt mögött, az tény: akkor senki sem ment botorkálva úticélja felé. Bár az elkövetkező hetekben is mindig így kezdődne itt a nap! Bízunk abban, hogy e sorokat nemcsak elolvassák az illetékesek, de intézkednek is a címbeli panasz mielőbbi orvoslása iránt. Sokak nevében: (Baranyai István Kiskunmajsa, Drótfonatgyár) vány” nem kevésbé balesetveszélyes. Az úttest szélének rendbehozása nagyon-nagyon indokolt. Ám a környéki közvilágítás gyér volta is kedvezőtlenül hat az itteni állapotokra. Véleményem szerint egy új világítótest felszerelésével megoldódna ez a gond is. Eléggé forgalmas útszakaszról van szó, tehát valóban közérdeket érintene az intézkedés, amely — reméljük — nem sokáig várat magára. ' (Kovács Sándor Kecskemét, Sallai u. 4.) nak fénytelenséget a lakás Zimay László utca felőli részében. De a tetőzet sem rongálódik, legfeljebb. az ereszcsatornába hullott falevelek akadályozták egy ideig az esővíz lefolyását. A lombhullással kapcsolatos teendők elvégzése azonban a lakás- tulajdonosok feladata. Tóth Pál kérését tehát részint indokolatlanságból, részint pedig azért nem teljesítették, mert a visz- szacsonkolás károsan befolyásolhatta volna a fa további fejlődését. Ami pedig az utca másik oldalán levő fa kitermelését illeti, arra azért került sor, mert akadályozta a szomszédságában levő felújított épület kapujának rendeltetésszerű használatát. A válaszból végezetül megtudhattuk: a kommunális üzem a jövőben is mindent megtesz a levegő tisztaságát és a környezetünk védelmét célzó fásítási program végrehajtása s a fák védelméről szóló 21/1972. Korm. sz. rendelet érvényre juttatása érdekében. összeállította: Velkei Árpád Fél évvel ezelőtt kezdődött Borotán, a Béke Termelőszövetkezetben a laskagomba termesztése. Régi, használaton kívüli épületeket, mintegy 3 millió forintos költséggel alakítottak át gombaháznak. Az elmúlt hónapban ezt bővítették. Létrehoztak egy kis laboratóriumot és a folyamatos termelés érdekében úgynevezett átszövető termeket alakítottak ki. Ide a gombacsírával beoltott és műanyagfóliába csomagolt táptalajt teszik. Az újabb átalakítás 50 ezer forintba került. A termesztés eredményes. Négyzetméterenként 10 kiló gomba terem, a folyamatos termesztéssel kéthetenként 50—60 mázsa gombát tudnak szedni. Az egész mennyiséget a HUNGA- ROFRUCT közvetítésével nyugati országokba exportálják. A külföldi értékesítésnek nemcsak a magasabb árbevétel az oka, hanem az is, hogy hazánkban a laskagomba nem kelendő, nincs a magyar táplálkozásban hagyománya, jelentősége. Belföldi megismertetésével próbálkoztak a borotaiak — néhány város üzletében árulták —, de kevés sikerrel. Tavaly csaknem 2 millió’ forint "völt a 'bevétéle a gbmtíaér*- tékesítésből a Béke Tsz-nek. A tiszta nyereség az árbevétel 15— 20 százalékát tette ki. * A bajai mezőgazdasági üzemek közül a Duna Termelőszövetkezet földje a legrosszabb — 8 aranykoronán aluli'—, s ezen; kívül nagy része ár- és belvíz- veszélyes területen van. Négy évvel ezelőtt a szántóterület 30 százalékát borította a víz. Akkor határozták el, hogy kialakítanak egy olyan üzemágat, amely az időjárás következményeitől mentes, folyamatos termelést és így havonta rendszeres pénzbevételt hoz. A gombatermesztés volt erre a legalkalmasabb. Egy évvel ezelőtt készült el egy modern gombaházuk, ahol megkezdték a csipey- kegomba-termesztést. A tavalyi tervekről és ezek megvalósulásáról Vuity József tsz-elnök a következőket mondotta: — A szándékunk az volt, hogy egy év alatt 800 mázsa gombát termesszünk, s mintegy 3 millió forint termelési értéket állítsunk elő. A gombaház termőfelületének minden négyzetméterén legalább 8 kiló gomba teremjen. Sajnos, terveinket nem tudtuk megvalósítani. Elsősorban azért, mert a nagyüzemi gombatermesztésben — annak ellenére, hogy jólképzett gombatermesztő irányította a munkát — nem volt az itt dolgozóknak tapasztalatuk. A szakma minden fortélyát meg kellett tanulnia az asszonyoknak. Külső körülmény is hozzájárult a szerényebb eredményhez. A klima- tizáló berendezést csak augusztusban szerelte fel a kivitelező, s emiatt a nyári hónapokban szinte nem is tudtunk termeszteni. ■ Szeptemberben üzemelt először terv szerint a gombaház. Ekkor 280 ezer forint árbevételt értünk el. Ez azért is nagy jelentőségű, mert ebből maradéktalanul ki tudtuk fizetni a tsz dolgozóinak havi munkabérét. Tavaly 15 százalékos nyereségre számítottunk, de csupán 5 százalékot értünk el. Ennek ellenére úgy érezzük, eredményes munkába kezdtünk, s az első év tapasztalatait felhasználva, az idén valóra váltjuk terveinket. A bajai Duna Tsz-ben termesztett csiperkét belföldön értékesítik.; -Exportra .-nem;; is vállalkoztak; JTävfel tavaly,,az üzem nem volt képes a folyamatos, egyenletes termelésre. A naponta leszedett gomba mennyisége az 50 kiló és a 4 mázsa között hullámzott. — Az idén jobban szeretnénk ellátni a belföldi piacot — mondotta Vuity József. — Lényegesen növeljük a termelést. Az üzem komposztáló berendezésével a jelenleg előállított táptalaj hatszorosát tudjuk elkészíteni. Azonban nincs elég helyünk a gombatermesztéshez. Ezért fólia alatti termesztéssel próbálkozunk, valamint használaton kívüli épületeinket is átalakítjuk gombaházzá. Ismert, hogy a budapesti Duna Termelőszövetkezet barlangrendszerben termeszti a csiperkét. Ennek mintájára mi is megkezdjük az idén a föld alatti termesztést, barlang helyett használaton kívüli pincékben, pincerendszerben. Az említett módszerekkel a jelenlegi termőfelületet 3 ezer négyzetméterrel növeljük meg, ezáltal kihasználjuk a komposztáló berendezésünk kapacitását, s termelésünk várhatóan a jelenlegi hatszorosa lesz. Cs. I. Ismét megöltek egy embert, és az újságíró — hasonlóan az ügyben eljáró, a bűnüldözés különböző területein dolgozó emberekhez — újra azon töpreng, hogy miért követte el a legsúlyosabb bűncselekményt a tettes: ifj. Pataji Lajos, bajai lakos? A kérdésre senki nem kapott választ, s tulajdonképpen maga az elkövető sem volt pontosan tisztában azzal, hogy miért rántott kést egy olyan emberre, akit legalább húsz éve személyesen ismert, s akivel soha semmi nézeteltérése, összetűzése nem volt. Ami kiderült a nyomozás, majd a tárgyalás során, az mindössze annyi, hogy „valamin összeszólalkoztak ,.Igenám. de ha minden ilyen összeszólalkozás, hevesebb vita emberöléssel vég- ződne, hol tartanánk? Az ügy megítélésénél feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy nem a rendőrség, nem az ügyészség és nem a bíróság hibája, ha mindössze ennyi derült ki a bűncselekmény motívumát illetően. Az igazság, sajnos, az, hogy valóban ezért ölte meg ifjú Pataji Lajos a nála huszonnégy évvel idősebb Novák Andrást, mert valamin összeszólalkoztak. Az eset annál inkább elgondolkoztató, mert a tettesnek eddigi életében — huszonkét éves — nem volt dolga a bírósággal, büntetlen előéletű. S most egyszerre a legsúlyosabb deliktumot követte el. Mondjuk azt.,, hogy lélektani rejtély? Így is felfoghatjuk, de közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy a tettes — még ha nem is volt büntetve — olyan szimpla személyiség, akiben nincs, vagy alig van gátlás a legsúlyosabb bűncselekménnyel szemben. Nem lélektani rébusz ez, s ha annak fognánk fel, csak bonyolítanánk az egyszerű képletet. Nézzük azonban, milyen előzményei voltak ennek az emberölésnek? Ifjú Pataji Lajos, mint zenész, a csávolyi Nádas, étteremben gitározott. 1973. május 24-én este egy vendég érkezett taxival az étterembe, s a vendég elmondta, hogy Bajára utazik. Ifjú Pataji megkérte, ha már úgy is Bajára megy, vigye el őt, hiszen ott lakik és a munkaideje hamarosan lejár. Ebben megállapodtak, s úgy is történt. De beérve a városba, a muzsikus úgy gondolta, korán lenne még haJMRenni — éjfél után volt az idő —, inkább megivott egy-két féldeci töményét, aztán gyalog mégis hazafelé indult a Bajesy-Zsilinszky úton. Ez az este, illetve ez az éjszaka Novák Andrásnak is az italozással kezdődött. Egyik vendéglőből a másikba, italboltokba ment és bizony egy-égy bonyolultabb szó nagyon is próbára tette a nyelvét, amikor ő is hazafelé indult gyalog a Bajesy- Zsilinszky úton, ugyancsak éjfél után. Szinte törvényszerű volt, hogy találkozzanak. A kölcsönös üdvözlést követő fél óráról semmit sem tudunk, csak annyit, amit már említettünk is, és amit a tettes mondott el: összeszólalkoztak. Tanú természetesen nem volt arra, hogy a két ember mit beszélt, ifjú. Pataji Lajos pedig „nem emlékezett” arra, hogy miről folytattak szópárbajt. 4 Az eset onnan . követhető, amikor' ifjú Pataji igen feldúlt állapotban riasztotta a családot: feleségét, náluk lakó bátyját, Pataji Pétert, annak a feleségét és a szomszédos házban lakó idős' Pataji Lajosnét. az édesanyját. Azzal állt elő a muzsikus fiú. hogy egy ismeretlen ember az utcán megtámadta és bicskával üldözőbe vette, s jöjjenek segíteni, mert az illető meg akarta ölni. A feleség és az anya ezen kellően felháborodtak, Pataji Péter azonban nem akart menni, de végül is az asszonyok és a muzsikus akarata győzött. Felfegyverkeztek. Ifjú Pataji Lajos egy konyhakést és egy zsebkést vett magához, sógornője seprűvel indult az ismeretlen személy ellen. Persze a muzsikus azért mondott ismeretlent. . mert tisztában volt azzal, hogy ha Novák Andrást mondja, nem jönnek vele a családtagok, hiszen ismerik, nem feltételezik róla a támadást, a fenyegetést. Amikor az utcán idős Pataji Lajosné meglátta, felismerte, és mondta is a fiának, hogy ez a Novák Bandi, jól ismerjük, hiszen itt lakik a közelben. Novák ekkor ért a társasághoz, és el is haladt mellettük. A két férfi és a két nő szótlanul nézte tántorgó elvonulását. Ifjú Patajiban azonban felébredt a sérelem, és utána ordított Nováknak: — Álljon meg! De az nem állt meg, hanem veszélyt szimatolva futásnak eredt, s bekanyarodott a Malomrév utcába. A többiek utána. Ügy gondolták. ha már menekül, ennek vaj van a füle mögött. A náluk idősebb, fáradtabb embert hamarosan utol is érték. Novák András egy kőkerítésnek támaszkodva próbált védekezni a támadó ifjú Pataji Lajos ellen. Karját maga elé tartotta, lábát felemelte, de mindez nem segített rajta, hiszen a többiek is szidalmazták, közeledtek felé, s több irányban kellett védekeznie, figyelnie. Így érte az első, majd a második szúrás. Mind a két esetben a hasába szaladt a konyhakés. Aztán, mivel ösz- szegörnyedt, újabb nagyerejű szúrást kapott, amitől a földre esett, s perceken belül meghalt. Ifjú Pataji Lajosné még néhányat ráhúzott á halott emberre a seprűnyéllel. A mozdulatlanul fekvő, néhányat hörgő ember láttára mindannyian megrémültek és hazafutottak. Otthon kigondolták, hogy alibit szereznek: Idős Pataji Lajos ugyanis Bajáról a hajnalban induló vonattal Kecskemétre igyekezett, éppen a megyei bíróságra, ahová tanúként volt idézve. Nosza, hamar az állomásra rohant ifjú Pataji Lajos és felesége is, mondván, hogy elkísérik az apjukat, s így „alibijük” lesz. Idős Pataji azonban a következő megállónál leszállította őket, s mondta nekik, hogy menjenek a rendőrségre és jelentsék az esetet. Persze ifjú Pataji Lajos nem azt mondta, hogy embert ölt, hanem verekedett és a bicskát is használnia kellett... A rendőrség másnap letartóztatta a tetteseket. A megyei bíróság ifjú Pataji Lajost 12 évi szigorított börtönre ítélte és további 10 évre eltiltotta a közügyekben való részvételtől. A többiek három hónapi szabadságvesztést kaptak garázdaság bűntette miatt. Az idős Pataji Lajosnéra kiszabott büntetés végrehajtását a bíróság háromévi próbaidőre felfüggesztette, tekintettel arra, hogy büntetve nem volt, s öt kiskorú gyermeke ellátásáról kell gondoskodnia. Novák András 46 éves volt... Gál Sándor Papp Zoltán w/ll 8L Lépcső az Lagsorba A férfit nem lepte meg • a kérdés. Nyugodtan nézett vissza rá, úgy felelt: — Igen. — Szívesen segítek — nyoma- kodott hozzá kissé közelebb Czé- kusné, aki épp most volt abban a korban, amikor a lassan búcsúkodáshoz készülő asszonyiság az átlag fölé emeli valamennyi időre a másik nem iránti érdeklődést. — Doktor Blau Henrik £ fő- orvosékat. — Ö, tetszik tudni, mi nem régen lakunk ezen a környéken. De a főorvos úrra jól emlékszem. Még egészen kislány voltam, amikor édesanyám elvitt hozzá, mert nagyon fájt a fülem. Meg is, gyógyította úgy, hogy azóta egyszer sem fájt. — Igen — helyeselt a férfi. — Tényleg kiváló orvos volt. És tényleg nem tud róla semmit? — Hát csak azt, hogy még negyvennégyben elhurcolták a németek. — Igen, erről én is hallottam. És nem tért vissza később? — A házba egyáltalán nem. De úgy tudom, a városba sem. — Akkor bizonyára elpusztult — vetette közbe a férfi. — Szegény. — Talán a rokona volt? — Ügy is mondhatni... De ezt hosszú lenne elmesélni. Czékusnét valósággal felbátorította. az újdonsült ismerősből áradó markáns férfiasság. — Jaj, milyen udvariatlan vagyok látja... Bizonyára messzi útról tetszett jönni... És én még be se hívtam... Itt lakunk mi is, néhány lépésnyire... Ott abban a másik villában... A férfi kissé szabadkozott, de Czékusné elsiklott a gyönge tiltakozás ténye fölött, és karjánál megragadva valósággal vonszolni kezdte Gedeonék egykori rezidenciája, a jelenlegi házfelügyelői lakás felé. Még feketét is főzött, majd bort és szódát vett elő a hűtő- szekrényből. A férfi elmesélte, hogy valóban távoli rokona volt dr. Blau Henriknek, akire mint legnagyobb jótevőjére emlékezik visz- sza. Egy ízben ugyanis egy rendkívül nehéz és ugyanolyan gyors műtéttel megmentette az életét. Egyszer pedig, amikor nagyon nehéz anyagi helyzetbe került egy becsületbeli adósság miatt, mielőtt pisztolyt lett volna kénytelen venni a kezébe, hogy végezzen magával, a főorvos egy gavalléros kölcsönnel — amit később soha nem engedett megadni — kihúzta a bajból. Czékusnét elérzékenyítette a romantikus történet. Biztosan kártyaadóssága lehetett — gondolta, és egyre fokozódó csodálattal bámult fel a férfire.-r Hadnagy, voltam. Néhány héttel azelőtt ütöttek tisztté a Ludovika Akadémia udvarán — folytatta. — írtam neki, őszintén feltártam szörnyű helyzetem, és ő azonnal magához hivatott ... Még most is úgy emlékszem mindenre, mintha tegnap történt volna... Abban a villában lakott, amely előtt ön, kedves asszonyom, volt szíves a segítségemre sietni... Csak még egyszer szeretném látni azt a lakást ... Biztosan nagyon megváltozott azóta, hiszen annyi év után ... Tessék mondani, kik laknak ott most? Czékusné. már beleélte magát a most fölidézett romantikába,, és legszívesebben arra kérte volna a férfit, hogy fplytassa, fejezze be, amit elkezdett, de azért megkérdezte: — Lent, vagy fönt. — Majd látva a férfi ér- tetlen pillantását, hozzátette: — Az emeleti vagy a földszinti lakókra kíváncsi? — Ja, értem már. Akkor ugyanis még egy lakás volt az egész... Hát... mindkettőre. — Az emeletiek nem túl érdekese^. Egy öreg nyugdíjas házaspár. A férj valamikor nagy fejes lehetett, mert még mostanában is sokan meglátogatják ... A múltkorában is egy akkora fekete autót láttam a ház előtt... De nagyon roskatag már szegény... Meg a felesége is... Hálni jár beléjük a lélek... — És a földszinten? — A Dannerék. Ott az asz- szony parancsol. Mert a férje egy kis mitugrász könyvelő, Es van nekik egy lányuk... — Lányuk? — Igen. Egy olyan hosszú szőke hajú, miniszoknyás teremtés’, aki minden este a főtéri presszóban ül. De olyan gőgös, hogy még hazakísértetni se engedi magát... — Es miért? — Azt beszélik, az anyja miatt. — Hirtelen suttogósra-sziszegősre váltott át Czékusné hangja, mint ha valami nagyon fontosat akarna mondani, ami ráadásul félig- meddig titok is: — Nagyravágyó egy nő. Nagy partit szeretne a lányának. Egy orvost, vagy mérnököt. Vagy valami | külföldit... Érti már?... Nem mondom, nem csúnya a lány... De- hát ilyenből ezer szaladgál manapság csak ebben a városban... A mama anyja pedig kofa volt valamikor. Nem tudom, honnan szorult beléje ez a fene nagy úrhatnámság. — Sájnos mennem kell — állt föl a férfi, mintegy, útját állva a további szóáradatnák. —‘ Ha erre jár, föltétlenül látogasson meg — nézett rá reménykedve -Czékusné. S ugyanígy nézte még utána is, mígcsak el nem tűnt az utcafordulóban. (Folytatjuk.) r i
