Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-30 / 24. szám

1974. január 30. • PETŐFI NÉPE • 3 Szegedi Sándor. Sokan Ismerik ezt a nevet szerte az országban, a megyében. Az írás szerzőjé­nek azonban megadatott, hogy egy régi ismeretség partnere le­gyen, amely most már négy év­tizedes múltra és egyben barát­ságra is tekinthet vissza. Első találkozásunk Izsákon volt 1933- ban, mikor én harmadikos ele­mista voltam (akkor még így nevezték az iskolát), Szegedi Sándor pedig az első gimriáziur mot végezte Kecskeméten, az Űjkollégiumban. Bejáró diák volt. Mindennap a délutáni vo­nattal érkezett haza, Izsákra, és a hasznosítható játékidőben együtt töltött órák összekötöttek bennünket. Nem sokkal később magam is az Űjkollégium diák­ja lettem. Még akkor is égy ki­csit felnéztem rá, hiszen ő már harmadikos volt, én csupán el­sős. A négy gimnázium elvégzé­se után a mezőgazdasági közép­iskolába iratkozott. Az odajárók abban különböztek tőlünk, hogy nem a bársony diáksapka, hanem a zöld kalap volt a kötelező. Ezt nagyon irigyeltük annak ide­jén, hiszen minden kisebb diák szeretett volna valamivel na­gyobb lenni, és ebben a vonat­kozásban a kalap megtette a magáét. Azután elváltak útjaink. Sze­gedi Sándor 1941-ben Budapesten a Kertészeti Akadémia hallgató­ja lett. amelyet 1944-ben kitűnő eredménnyel végzett el. A felsza­badulás után az izsáki három­holdas szőlősgazda egyetlen fia gyorsan bekapcsolódott a mező- gazdaság, a szőlőtermesztés meg- 1 újhodásába. 1945-ben a Földmű­velésügyi Minisztérium újjászer­vező csoportjához került, s egy­ben az Országos Kertészeti Egyesület titkára volt. Ezzel pár­huzamosan a Kertészeti és Sző­lészeti Főiskolán is kitűnő minő­sítésű oklevelet szerzett, majd a Pest vármegyei Kiskőrösi Hegy­községi Tanácsnak volt a titkára, amelynek elsőrendű feladata 40 ezer hold homoki szőlő istápolá- sa volt. Az írás elkészültét megelő­zően mindvégig tiltakozott az el­len, hogy a személyéről közvet­lenül szó essék. Nem Szegedi Sándor a fontos — mondotta —, hanem a magyar szőlőtermesztés jelenlegi és holnapi helyzete, azok a gondok, amelyek nap mint nap újratermelődnek. Még­is szükséges tenmagáról is szót ejteni, hiszen a magyar szőlő­nemesítés és -termesztés olyan reprezentánsa a főszereplő, aki. hivatását a tudomány színvona­lán műveli, aki életének egész értelmét a szőlőtermesztés fej­lődésében, s hírnevének növeke­désében látja. 1950-ben újra találkoztunk. Eb­ben az évben hívták meg a Sző­lészeti Kutató Intézet kecskemét- miklóstelepi, majd 1951-ben Ka­tonatelepre munkatársnak. De nemcsak az időközben felnőtté vált diákok találkoztak, hanem a szakmát azonosan kedvelők is. hiszen magam is kertészmér­nök vagyok és egymáshoz elég­gé hasonlító témákból szereztük meg a kert- és szőlőgazdaság­tudományi doktori címet. Szege­di Sándor 1966-ban még tovább, lépett a tudomány ranglistáján és ugyancsak szőlészeti témából megszerezte a mezőgazdasági tu­dományok kandidátusa címet. Az intézet és annak munkatár­sai jó nevet — egyben rangot is — vívtak ki maguknak akkor, amikor a 60-as évek elején kez­detét vette a nagy szőlőrekonst­rukció. Leírhatatlan volt a ter­melőszövetkezetek, az állami gaz- ■ daságok telepítési kedve, de le­írhatatlan volt az a lelkesedés is, ahogyan akkor a szakembe­rek bekapcsolódlak a tanácsadás­ba. a telepítők orientációjába. Több tízezer hold sivár ho­mokon élnek azóta jobban, gaz­dagabban és elégedettebben az emberek. Erre a szinte történel­mi jelentőségű lépésre csak a szocialista mezőgazdaság kere­teiben lehetett szó. Azóta, hi­szen a kezdettől számítva csak­nem másfél évtized telt el, sok megjegyzés, érte az akkori tele­pítési módszereket, és a telepítés egész koncepcióját. A mindmáig lelkes visszaemlékezők mellett voltak kritikusok is, akik ugyan elfogadható igazságokat vetetlek papírra, <je annak a lelkes, fel- hevült telepítési kedvnek az is­merete, és szubjektív benyomá­sok nélkül, amely annak idején szinte az egész megye közvéle­ményét áthatotta. A telepítést irányító szakem­berek is a tradíciókon éltek, bár ' változtattak az addig- kialakult telepítési rendszereken és a faj­ták arányán. De a sietség nem tűrt várakozást, hiszen az ötve­nes évek eleji helytelen gazda­ságpolitika , a megyében több mint 20 ezer hold szőlőt kárhoz­tatott pusztulásra. A szakembe­rek egybehangzó | véleménye (ezek közé tartozik Szegedi Sán­dor is) szerint a telepítés során biológiailag és fiziológiailag min­den a legnagyobb szakszerűség­gel történt, és még hosszú-hosz- szú évek múltán sem lesz szé­gyenkezni való — inkább büsz- kélkedés — a telepítésért. A szé­gyen az lett volna, hogyha nem gondoskodunk ily módon is a homok hasznosításáról. Egy fon­tos változás azonban történt. Megváltozott a technika. Régeb­ben még szinte el sem képzelt gépek segítik a termesztést, he­lyettesítik a kézi munkaerőt. Az ültetvényeknek természetesen ehhez a változáshoz kell iga­zodni. Az előbbi kitérő nemcsak azért kért helyet magának ebben az írásban, mert állást akart foglal­ni a másfél évtizeddel ezelőtti lépések megítélésében, hanem azért is, mert az akkor már or­szágos hírnévvel rendelkező szakemberek, így Szegedi Sándor is, azt tanácsolta, ami történt. Három évtized a tudomány szolgálatában • Az új hibridek bírálata. Szegedi Sándor nemesítői mun­kásságában Mathiász és Kocsis nyomdokain halad, és elsőrendű feladatának tartotta, hogy az intézet általános tevékenységébe beilleszkedve, Kocsis fajtáinak értékelő és szelekciós munkáját elvégezze. Tulajdonképpen Ko­csis munkásságából ismerte meg Mathiász szőlőnemesítői elgondo­lásait. amelyet az időközben szer­zett tapasztalatok, a nagy iro­dalmi ismeret, a Szovjetunió és Bulgária nemesítőtelepein szer­zett ismeretei még tovább gaz­dagítottak. Ennek lett eredmé­nye az, hogy az Országos Fajta­minősítő Tanács a minősítésre bejelentett fajták közül előzete­sen elismerte a Favorit, a Na­rancsízű, a Téli Muskotály, a Re­kord és az Olimpia nevű fajtá­kat. A Szőlészeti és Borászati Ku­tató Intézet az elmúlt esztendő­ben megváltoztattta szervezetét, ennek nyomán Lakitelek szék­hellyel létrejött egy kutatöállo- más, amelynek igazgatója Szege­di Sándor lett. A megye és az országos szőlőtermesztés, elis­merve a telepek eddigi munkás­ságát, nagy várakozással tekint a három telepet egybefoglaló állomás várható eredményei elé. Mikióstelepen a borszőlő faj­ták tulajdonságainak javításával, vagy új fajták előállításával, Ka­tonatelepen a csemegeszőlőkkel folynak hasonló kísérletek és mindezek üzemi termesztése. Az így szerzett tapasztalatok össze­gyűjtése Lakiteleken történik. Ilogy miként, annak bemutatása egy szaklap feladata volna. A különböző szakkifejezések bizo­nyos mértékig természetesen idegenek a szokvány magyar be­szédtől. De a kutatók jól értik ezt a nyelvet és jóleső érzés le­írni .azt, hogy Szegedi Sándor nem tartotta magában negyed- százados kutatói munkásságának felgyülemlett tapasztalatait, ha­nem abban sokan részesedtek: így Bányai Antal, Csősz Zsig- mond, Tóth László, vagy éppen Füri József, aki az öntözéssel kapcsolatos agrometeorológiai kutatásokat végzi. Az új fajtajelöltek kiváló tulaj­donságainak minden évben ismét­lődő ellenőrzésén túl, az intézet rendelkezésére jelenleg 60 ezer hibrid áll. Ezek közül néhány szép ígéret, különösen a rezistsns fajták előállítása szempontjából. Szegedi Sándor nem akar megállni a tudomány mai szín­vonalán. Akadémiai doktori ér­tekezésén dolgozik, amelyben évtizedek tapasztalatait gyűjti össze a • szőlőnemesítés eredmé­nyeiről és a nemesítési módsze­rek fejlesztéséről. Állandó propa- gátora a szőlőtermesztésnek. Szá­mos könyvnek volt társszerzője, sok szakdolgozata és temérdek szakcikke jelent meg a nyilvá­nosság előtt. És mint minden igazi tudós, • nem zárkózik be munkásságának fellegvárába; részt , vesz a társadalmi életben. Tagja Kecskemét Város Taná­csának, a megyei mezőgazdasági koordinációs bizottságnak és a megyei szőlőrekonstrukciós bi­zottságnak. Ezenkívül tagja a Katona József Társaságnak és elnöke a TIT megyei agrárszak­osztályának. Szegedi Sándor és a vezetése alatt álló intézet fontos külde­tésnek tesz eleget. Ápolja a me­gye szőlőtermesztési tradícióit, részt vesz a fejlesztés minden mozzanatában és az új fajták megszületése szempontjából már olyan terveket is szőtt, és olyan távlatokat jósol, amelynek meg­valósulása talán csak a XXI. század elején képzelhető el. A szerző és a szőlőtermesztők me­gyében élő sok tízezres tábora mindehhez hosszan tartó, jó egészségnek örvendő, alkotó munkát kíván. W. D. A RÁDIÓ MELLETT Egy sorozat végére Már-már vetélkedett egy tévé­sorozat népszerűségével. Az el­ső néhány adás után egyre több családban lett „fontos ügy” a Magyar Rádió Karinthy-színpada. Kezdetben mindenkinek nevetni támadt kedve a kisdiák és-a hu­morista Karinthyn, majd elcsen­desedtünk és figyeltünk. Az emberre, akinek megkülön­böztető jegye volt, hogy tudott írni, az -íróra, akinek legsajáto­sabb vonása, hogy ember volt. Figyeltünk rá, mert gondolatai időszerűek, klasszikusokra jellem­zően mélyek, igazságosak és örök­érvényűik. „Régi nagy vágyam: egy sza­tíraszínházat alapítani. Az -álta­lam elképzelt groteszk-gondolati színháznak szerzői is vannak, a közönség is minden bizonnyal igényli, mégis hiányzott eddig szellemi életünkből” — írta Marton Frigyes a sorozat „beha- rangozójában”. Szatíraszínház? Groteszk-gondolati színház? Eze­ket a „vezéreszméket” voltaképp nem sikerült maradéktalanul meg­valósítani ebben a műsorban.' Ez a produkció több lett az előze­tes elképzeléseknél. Csodálatos, a hallgató, a néző számára mindig varázslatnak tű­nő élmény, amikor egy színész feltétel nélkül azonosul az álta­la megszemélyesített kitalált vagy valóságos „hőssel”,. Bár e hasá­bokon már méltattuk Latinovits Zoltán Karinthy-alakítását, most, a sorozat befejeztével ismét le kell írnunk, hpgy Latinovits a legmagasabb színvonalon, hitele­sen, igazi művészhez illő alázat­tal személyesítette meg az írót. Ilyen életműsorozatot ezentúl is szívesen hallgatnánk. Ennek a kezdeményezésnek a sikere vitat­hatatlan, s ösztönző lehetne- ha­sonló vállalkozásokra, s az igaz­sághoz hozzátartozik: most, hogy elhangzott a Karinthy-színpad utolsó adása, kissé üresnek érez­zük a hétfő estéket. Kontra György Veteránok utazása a Szovjetunióba Az MSZMP Politikai Bizottsága és a megyei pártbizottság hatá­rozatainak megfelelően a megye pártszervei megkülönböztetett fi­gyelemmel foglalkoznak a párt alapító tagjainak, a munkásmoz­galom veteránjainak helyzeté­vel, életkörülményeik alakulásá­val. A sokoldalú gondoskodás egyik legfrissebb eseményéről Dó­ra Dezsőnétől, a megyei pártbi­zottság munkatársától kaptunk tájékoztatást. Megtudtuk, hogy a megyei pártbizottság nyolcnapos társas- utazást szervez a Szovjetunióba, felszabadulás előtti párttagsággal illetve munkásmozgalmi múlttal rendelkező, volt internacionalis­ták, vöröskatonák, partizánok részvételével. A mintegy 300 fős csoport tag­jai megtekintik majd Moszkva és Kijev nevezetességeit, baráti be­szélgetéseken találkoznak szovjet emberekkel, a munkásmozgalom ottani, idős harcosaival. A gazdag program keretében ellátogatnak a Kremlbe, a Tretyakov képtár­ba és elhelyezik koszorúikat a Lenin-mauzóleumban. A csoport tagjai nagy várako­zással tekintenek az utazás elé, hiszen közülük számosán, első ízben tesznek látogatást a Szov­jetunióban, ugyanakkor nem ke­vesen a régi harcok színhelyén felelevenítik emlékeiket. Az IBUSZ bajai kirendeltsége által gondozott társasutazás költ­ségeinek tekintélyes hányadát a megye üzemei, termelőszövetke­zetei vállalták az idős nyugdíjas párttagok iránti megbecsülés je­leként. —ó— A KIOSZ is segít a pályaválasztásban Az 1970-ben napvilágot látott szakmunkástanuló-törvény a korábbinál több terhet ró a tanulót foglalkoztató kisiparo­sokra, a számok mégis azt mutatják, hogy utánpótlás-nevelő kedvük nem csappant meg. A most folyó tanévre 228 elsőst fogadtak műhelyeikbe a megye kisiparosai, emellett 95 igényt jelentkező híján ki sem tudott a KIOSZ elégíteni. Munkáslakások Az idén az építőipari munká­sok százai kerülnek jobb élet- körülmények közé Bács-Kiskun megyében. A kedvezményes munkáslakás-vásár\ási akcióban csak a megyei állami építőipari vállalat 140, családos törzsgár- datagjának nyújt anyagi támo­gatást lakásvételhez. Negyvenen „ már be is f költöztek új kecske­méti otthonukba, a vállalat még ebben az évben átadja új öt­szintes munkásszállóját a megye- székhelyen. Az 1974—75-ös oktatási évre történő beiskolázások előkészüle­teit idejében megkezdte a kis­iparosok szervezete. Tagjaitól 1973. október 25-i határidővel kérte annak bejelentését; szán­dékoznak-e a következő eszten­dőre tanulót szerződtetni. A be­érkezett nyilatkozatokból kide­rült, hogy ez év szeptemberé­től 32 szakmában 282 elsőéves számára nyűik ‘lehetőség, hogy gyakorlati tudását kisiparos ve­zetésével szerezze meg. A 282- ből 94 hely leányra vár, 37-en középiskolát végzett fiatalnak kínálnak lehetőséget. A divatos szakmák közül 34 női fodrászra, 33 női szabóra, 19 autószerelőre jelentettek be igényt. A kőmű­vesmesterség fogásait 20-an sa­játíthatják el magániparostól. A KIOSZ feladatának tekinti, hogy felkutassa azokat a fiatalo­kat, akik kisiparoshoz mennének tanulónak. Kecskeméti körzeti csoportja e célból 20 külterületi iskolával teremtett kapcsolatot. A járási szerveknél külön szak­munkástanuló-bizottságok mű­ködnek, amelyek még 1973 de­cemberében megvitatták, miként segíthetik jobban a pályaválasz­tást. Ezt követően érintkezésbe Mocsári ciprusok, puhatestűek faunája Védetté nyilvánították a homok kilátóját, a szabadszállási Strázsahegyet Újabb területeket nyilvánítot­tak védetté a Duna—Tisza kö­zén, ahol egyre nagyobb gond­dal őrzik a táj ritka növény- és állatvilágát. Eddig 720 hektárra terjesztették ki a védelmet, s még további ötszáz hektár te­rület védetté nyilvánítását sür­getik. így a napokban újabb helyeken tűzik ki a természet védelmét jelző táblákat. A többi között megóvják a pusztulástól a kunadacsi, úgynevezett „Ho- dályi fenyvest” is, amely hamvas és mézgás égerrel elegyítve dísz­ük. Ugyancsak , ritka fatársulást óvnak Kecskemét határában, a hetényegyházi „Pusztai tölgyest”, amely a Duna—Tisza közén egy­kor uralkodó természetes nö­vénytakaró maradványa. A ha­talmas tölgyesek alját vadmo­gyoró és galagonya nőtte be, így állandó éléstára a vadrezer­vátumnak. Itt őrzik, s a jövőben kerítéssel védik a „Hétfa” elne­vezésű óriási tölgyet is, amely 30 méter magas, s héttörzsű ágá­ról kapta a nevét. Védetté nyil­vánították a szabadszállási Strá- zsahegyet is. A kunszentmiklósi szikterület és a Homokhátság választóvonalán 105 méter ten­gerszintfeletti magasságra púpo- zódott homokbuckáról belátni az Alföld sík táját. A továbbiakban még kilenc ritka faunájú területet kell vé­delem alá vonni. Közülük külö­nösen érdekes a tabdi erdő egyik mély fekvésű része, ahol 36 fajta vízi és szárazföldi puhatestű él. Védelmet érdemel a Hercegszán­tó határában levő karapancsai parkerdő is. A Duna-ártéri er­dőben 200—300 éves tölgyesek állanak. Különlegessége a vad­borostyán, amelytől örökzöld a park. Itt díszük egyedül az or­szágban a mocsári ciprus. Az ér- sekcsanádi erdőrész pedig ritka aljnövényzete miatt igényli az óvást. Erdei i ibolya, gyöngyvirág, hamvas szeder, siskanád, séd­kender és benge uralja a tisztá­sokat, s a fák alját. V. F. léptek az iskolákkal, ahol szülői értekezleteken, a végzősökkel folytatott beszélgetéseken tájé­koztatókat tartanak a kisiparo­sok nyújtotta továbbtanulási le­hetőségekről. Feladatuk, hogy a nem divatos szakmákat is igye­kezzenek érdekessé, vonzóvá tenni a fiatalok számára. Mű­helylátogatásokat szerveznek, amelyeken a pályát választók betekinthetnek egy-egy szakma rejtelmeibe. A mesterek ismerte­tik a tanulók kötelezettségeit, s elmondják, hogy ugyanolyan juttatásokban, kedvezményekben részesülnek náluk is, mint a nagyiparban. Ezenkívül a KIOSZ járási szervei székhelyü­kön pályaválasztási napokat is tartanak a szülők és gyermekek tájékoztatására. - Az utánpótlást nevelő kisipa­rosok, miután az első fokú ipar­hatóság engedélyét ehhez meg­kapták, március 1. és május 31. között leendő tanulóikat név szerint is bejelentik szervezetük­nél. Az eddig befutott igények­ről megyei központjuk jelentést küldött a szakmunkásképző in­tézeteknek, valamint a megyei tanács munkaügyi osztályának is. A. T. S. A kutatási eredmények hasznosításáért A népgazdaság számára rend­kívül fontos, hogy a kutatási ered­mények mielőbb termelőerővé váljanak, a gyakorlati munkát se­gítsék, intenzívvé tegyék. A Zöld­ségtermesztési Kutató Intézet munkatársai által előállított kor­szerű növényfajtákat ugyan mind nagyobb területen- termesztik a mezőgazdasági üzemekben, elter­jedésük azonban ném volt eléggé gyors. Ezért is nagy jelentőségű az az együttműködési szerződés, amelyet a ZKI. valamint a Vető­magtermeltető és Értékesítő Vál­lalat vezetői írták alá. A kutató- intézet — növényféleségtől füg­gően — elit. illetve első szaporí­tási fokú vetőmagot állít elő a vállalat által kért mennyiségben. Ipari tanulókat felveszünk kőműves, ács-állványozó, szobafestő-mázoló, vízvezeték-szerelő, központifűtés-szerelő, asztalos, bádogos, üveges, fapadlózó és műanyagburkoló, épületburkoló, villanyszerelő szakmákra. KISKUNHALASI ÉS KISKUNFÉLEGYHÁZI FIUK JELENTKEZÉSÉT VARJUK! Jelentkezés: KISKUNHALASI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Kiskunhalas, Kéve u. 39. Kiskunfélegyháza, Izsáki út 16/a. 122 EGY HŐS ELETE Könyv Szalvai Mihályról Régen áhított, s hézagpótló munkát tett közzé a munkásőr­ség Szalvai Mihály nevét viselő egysége, amikor megjelentette Amit a névadókról tudni kell sorozat első. munkájaként Szal­vai Mihály életéről szóló doku­mentumfüzetet. A negyvenolda­las kis füzet szerzője Bozóki Jó­zsef — szerkesztette Bedő Tibor — nem irodalmi igénnyel, de hi­teles dokumentumok alapján, felhasználva a széles körű for­rásmunkákat, részletesen írja le Szalvai Mihály életét. A füzet értékét emeli, hogy ilyen össze­függően és részleteséggel még nem dolgozták fel ennek a forra­dalmi internacionalistának, a munkásmozgalom kiemelkedő harcosának küzdelmét a magyar proletárforradalom megteremtő, séért. A tíz fejezet egy-egy sors­fordulóhoz kapcsolódik, a spa­nyol polgárháborúhoz, laz illega­litásban végzett pártmunkához, a fasiszták elleni harchoz, majd a felszabadulás után a magyar néphadsereg megteremtéséhez. A kiadvány — amely egyéves gyűjtőmunka eredménye — cél­ja nem lehet vitás: a hazafias honvédelmi nevelő munka segí­tése, a város haladó hagyomá­nyainak ápolása, a fiatalok, a munkásőrök megismertetése Szalvai Mihály altábornagy éle­tével. Értékesnek és közérdek­lődésre számot tartó munkának tartjuk ezt a füzetet, amelyet a Petőfi Nyomda párt. és KISZ- szervezete társadalmi munkában készített el. Amit hiányolunk az az, hogy e kis füzet nincs ott minden iskola, úttörőcsapat könyvespolcán. Ezen azonban nagyen könnyű segíteni. h

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom