Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-25 / 20. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. január 25. Ne legyen titok a tagság előtt jT zekben a napokban —- február végéig — egymást követik a zárszámadó közgyűlések több mint kétezer termelőszövetkezetben és mintegy kétszáz szakszövetkezetben. Sok szövetkezetben jóval a közgyűlés előtt Írásban is eljuttatják a tagokhoz a tavalyi gazdálkodás legfontosabb adatait és a tsz általános helyzetét megvilágító számokat. Így a tagság megalapozott véleményt formálhat a vezetőség tevékenységéről, az egyes ágazatok. részlegek munkájáról és valóban gazda módjára vehet részt a fontos közgyűlési döntésekben. Sajnos, még mindig akad olyan nézet, hogy a közgyűlésen, a sok meghívott vendég előtt nem kell kiteregetni a szennyest: a belső gazdálkodási, vezetési problémák nyílt megvitatása nem erre az „ünnepi’’ fórumra való. Vannak, akik — nem minden célzatosság nélkül — azt is terjesztik: annál jobb a szövetkezet, minél kevesebben kérnek szót a közgyűlésen. Szerintük a közgyűlési csend' azt bizonyítja, hogy nincs nagyobb probléma a szövetkezetben. Jól tudjuk azonban, hogy az ünnepélyes, csendes közgyűlés, legtöbb esetben a tagság tájékozatlanságának. visszahúzódásának a jele. Nagy hiba lenne azonban, ha a közgyűlési csendet az előre felkészített, semmitmondó felszólalók törnék csak meg. Ilyen színjátékra semmi szükség. Szövetkeze* leinkben értékes, tapasztalt emberek dolgoznak, akik a közgyűlésen is hasznos észrevételekkel, javaslatokkal tudják kiegészíteni az esztendei számadást. Ezek az emberek szót is kérnek majd, ha érzik, hogy a vezetők adnak a véleményükre és az úgynevezett kényes kérdéseket is szóvá tehetik. A tsz-közgyűlések, így a zárszámadó közgyűlések is mindennél jobban erősíthetik azt az érzést, hogy a tagság valóban a szövetke-' zet gazdája és a legfontosabb ügyekben csak ők dönthetnek. A tsz tagsága előtt tehát semmit nem szabad eltitkolni. Jó évet zárt 1973-mal a magyar mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom. A tsz-ek közös ágazataiban kilenc, a háztáji gazdaságokban oedig négy százalékkal növekedett a termelés a megelőző esztendőhöz kénest. A tsz-ek bruttó jövedelme is nagyobb, mint bármikor. A kedvezőtlen adottságú és a mintegy 10(1 veszteséges tsz mellett Százával vannak olyan közös gazdaságok, melyek jelentős terven felüli favédelemre tettek szert. Nagy lehetőség nvflik tehát », tartalé- kolásra. a jövedelmezőnek ígérkező — jövőt szolgáló — beruházéeekra. Eg)* -,j • A solti gyáregység udvarán készült ez a felvétel az új tárcsákról. Nagyot fejlődött a mezőgépgyártás Hasznos megyei kezdeményezések Hírt adtunk róla, hogy az élelmiszer-gazdaságban használatos gépek gyártása a kormány határozta szerint ez év január 1-től csaknem teljes egészében a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozik. Az anyagi és a szellemi koncentrációt elősegítő intézkedések nyomán a MEZŐGÉP Tröszt a hazai mezőgazdasági gépipar jelentős bázisává vált. Az erről szóló sajtótájékoztatón Pesti László, a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatok Trösztjének vezérigazgatója elmondta, hogy 24 vállalat és 144 gyáregység tartozik hálózatukhoz. A megyei mezőgéphálózathoz ebből hat gyáregység és két üzem tartozik. Az egyik legfontosabb feladatnak tekintik az alkatrészgyártást és ellátást. Még évekkel ezelőtt is sok gondot okozott, különösen a betakarítás idején, hogy nem volt elegendő alkatrész. A tröszt erőfeszítéseinek eredményeként az igényeket már 1972- be'n is ki tudták elégíteni. Tavaly még kedvezőbb volt a helyzet. A megyei vállalat 60 millió forint értékű alkatrészt gyártott. A tröszt évi alkatrészből származó árbevétele 3 milliárd forint. Jó eredménnyel járt a felújítási és a javítási tevékenység is. Évente 25—30 ezer motort újítanak fel.' A minőség javítására tett intézkedések eredményeként ezekre a motorokra az újéval azonos garanciát adnak. A mező- gazdasági munkák zavartalansága érdekében az igényeket raktárról elégítik ki. Más szóval a behozott cseremotor ellenében azonnal átvehető a felújított berendezés. A zárt termelési rendszerek elterjedésével új igények jelentkeztek. Megnőtt a nagy teljesítményű erő- és munkagépek iránti kereslet. S mivel ilyen gépek nagyrészt csak a nyugati piacon voltak találhatók — kedvező feltételek mellett — többmillió dollár értékű gépsort importáltak. Ugyanakkor a tröszt intézkedéseket tett egyes munkagépek hazai gyárfására. A megyei vállalat solti gyáregységében például az IHC amerikai •géprendszerhez szükséges tárcsa gyártását kezdték meg. Tavaly már 176 darabot adtak át a megrendelőknek. A szakemberek tapasztalatai szerint a hazai tárcsa jól bevált. Ez adott ösztönzést a Soltiaknak ahhoz, hogy az IHC- rendszerhez szükséges kultiváto- rok gyártását is megkezdjék. Mind a két munkagép hazai készítésben mintegy. 40 százalékkal olcsóbb, mint az import berendezés. A kukoricatermesztési rendszereken kívül kezdenek tért hódítani más növényfélék korszerű termesztési módszerei is. A zöldségtermesztés gépesítésére különösen a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár fordít jelentős energiát és anyagi erőt. A zöldbab- és az uborkabetakarító gép jól bevált. A nyugati vásárokon szintén elismerték ezeket a berendezéseket, úgy, hogy a gépgyár exportmegrendeléseket is kapott. Rendelkezésre áll a paradicsomtermesztés, betakarítás és feldolgozás üzemi gépsora is. A TOMATOCÖÖP nevű "társulás, amely a zöldségtermesztés zárt rendszereinek megvalósításán munkálkodik, magyar gépekre akarja alapozni az előrehaladást. Ebben a témában együttműködik a Kecskemét- szikrai Állami Gazdasággal, amely létrehozta a paradicsomtermesztés zárt rendszerét és az idén már kísérletezik a' zöldbabtermesztés hasonló módszerével is. Hazai gyártásból lehetővé vált a cukorrépa-termesztés és betakarítás teljes gépesítése. A kombájnra szerelhető kukoricabetakarító adapterekből teljes választék áll a gazdaságok rendelkezésére. Az arató-cséplőgépek teljesítményéhez igazodva 4—6— 8 soros adapterekből minden megrendelést teljesíteni tudnak. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében számos berendezést gyártanák. A megyei vállalat hírnevet szerzett a takarmánytároló tornyok gyártásával. A kiskun- majsai gyáregység pedig ez év január 1-től a tejipar összes gépeinek karbantartását, garanciális javítását vállalta. A MEZŐGÉP Trösztnek tehát az élelmiszergazdaság gépesítésének egész területét össze kell fogni. Kizárólag hazai erőből ez nem lehetséges. A gépesítés egyes gondjainak megoldásában támaszkodnak a nemzetközi együttműködésre, a szocialista integrációra. A KGST gazdasági állandó bizottságának öt szekciójában dolgoznak a MEZŐGÉP # Kép az archívumokból. A kecskeméti MEZŐGÉP által gyártott pneumatikus szőlő- nyitó munka közben. Tröszt szakemberei. Szakosítási, együttműködési megállapodásokat kötnek. Ezzel is segítik a KGST teljes programjának megvalósítását. Többek között nagymértékben támaszkodnak az AG- ROMAS nevű nemzetközi együttműködésre, amely a kertészeti kultúrák gépesítését határozta el. Mint érdekességet, szükséges megemlíteni, hogy az idén már több, mint 3 millárd forint értékű gépet, berendezést exportál a tröszt. Az idei esztendőre 16 milliárd forintos árbevételt tervezett a tröszt hálózata. Ez évben újabb gépeket, gépsorokat gyártanak. További fejlesztésre törekednek például a zöldségtermesztés segítésére. Zöldségmagvető, dug- hagymaültető, s egyéb hagymaművelő, válogató és feldolgozó gépsort gyártanak. A növényvédő gépek családja is gazdagodik a NOVATUR jelű nagyteljesítményű gyümölcs- és szőlő permetezővel. Tökéletesítik a cukorrépa-termesztés gépesítését. A megyei vállalat is sokat fejlődik. Az idei termelési érték várhatóan mintegy 100 millió forinttal lesz magasabb a tavalyinál. Az eredmények mellett számos gonddal is küzködnek a tröszt gyáregységei. Sokat kell még tenni saját gépparkjuk körsze- rűsítéséért, a gyártás minőségének javításáért. Nem egyszer a nyersanyagellátásban, illetve annak minőségével vannak gondok. Az eddigi törekvések azt bizonyítják, hogy eredményesen küzdöttek a hazai mezőgépgyártás előrehaladásáért. K. S. A TÁRGYALÓTEREMBŐL A bócsai karnisgyártók Még az elmúlt év nyarán Bűnszövetkezet Bócsán rímmel háromrészes cikkben tájékoztattuk olvasóinkat a megyei népi ellenőrzés vizsgálatáról, s annak megállapításairól. Azóta a vizsgálat alanyaiból vádlottak, sőt, elítéltek lettek. Nem érdemtelen azonban most újra — ha sokkal rövidebben is, mint előző cikkeinkben — felidézni azokat a körülményeket, amelyek között lehetőség nyílt néhány embernek arra, hogy bűncselekményt kövessen el, s ezáltal busás haszonra tegyen szert. Az ügy főszereplője, s elsőrendű vádlottja Kiss László Kecskemét, Lenin tér 4. szám alatti lakos. Továbhi vádlottak: Imre László, Soltvadkert, Kossuth utca 15., Aszalai János, budapesti lakos, de aki ideiglenesén Kecskeméten van bejelentkezve, . és dr. Korbach Antal bócsai lakos a tsz jogtanácsosa. Az egész akció kezdeményezője Kiss László volt, aki 1966-ban üvegező és képikeretező kisiparosi engedélyt kapott és Lajosmizsén dolgozott. Ez azonban — az ő kifejezésével élve — nem biztosította a megélhetését. Még szerencse, hogy rájött: a karnis hiánycikk. Az ötlet nem hagyta nyugodni és 1968. január 24-én a Kecskeméti Járási Tanácstól engedélyt kért a karnisgyártásra, s ezt meg is kapta, olyan formában, hogy új karnist nem készíthetett, csak szolgáltató-javító munkát vállalhatott. Ilyen aprósággal Kiss sohasem törődött, s most is hozzáfogott a karnisok készítéséhez. Arra is rájött, hogy a folyamatos gyártáshoz nagyobb beruhá-' zásra volna szükség, ezért, amikor 1968-ban megismerte Aszalai- Jánost, aki akkor a.bócsai Petőfi Termelőszövetkezet főkönyvelője volt, felajánlotta, hogy a tsz segítségével készüljenek a karnisok. A gazdasági nehézségekkel küzdő közös gazdaság vezetői, pontosabban Imre László elnök tehát kérelmet adott be a Kiskőrösi Járási Tanácshoz, amelyben építő szakipari melléküzemág létesítését kérte. Az engedélyt megkapták, s ennek alapján épület- asztalos, lakatos, stb. munkát végezhettek, de karnisokat nem gyárthattak. Kiss Lászlóval mégis megállapodtak a karnisgyártást illetően olyan értelemben, hogy Kiss lesz az alvállalkozó és a tsz karnisonként 38 forintot fizet neki, ugyanakkor adja az anyagot is. Ezt az alvállalkozói szerződést dr. Korbach Antal készítette, s a szerződésnek megfelelően — noha az anyagot a termelőszövetkezet adta — Kiss Lászlónét megbízták az anyagbeszerzéssel, s ezért karnisonként öt forintot kapott. Ekkor még Lajosmizsén működött a karnisüzem, ahol 1968. januárjától 1970. április végéig Kiss Lászlóék 14 ezer 161 karnist készítettek, s ezeket a tsz a VASÉRT Vállalatnak továbbította, s ösz- szesen 1 millió 744 ezer forintot kapott érte. A költségek levonása után a tsz tiszta haszna 125 ezer 935 forint volt. Kiss László viszont 538 ezer forintot vett fel. Az igény azonban nőtt a karnisok iránt, szükségesnek mutatkozott az eddig sem egészen szabályos és törvényes keretek között működő üzem bővítése. Ez azt is jelentette, hogy új munkaerőt kellett keresni. A termelőszövetkezet vezetői beleegyeztek abba, hogy az új ember Kiss Ernő, Kiss László testvére legyen, viszont azt kérték, hogy lépjenek be a tsz-be, mint tagok. A belépési nyilatkozatot be is adták 1970. április 29-én és a tsz vezetősége még aznap „megtárgyalta” - az ügyet, s talán mondanunk sem kell, hogy ezek után a közgyűlés tsz-tagnak vette fel Kiss Lászlót, a feleségét és Kiss Ernőt is. A látszatok kedvéért rövid idő múlva — pontosabban 1970. május 4-én — „Munkamegállapodást” ikötöttek és a három embert beosztották a melléküzembe. Néhány hónap múlva Kiss László kérelmet adott be a Kecskeméti Járási Tanács szakigazgatási szervéhez, amelyben a karniskészítő ipar megszüntetését kérte. Ezt a tanácstól megkapta, ennek ellenére a munka folyt, persze a tsz égisze alatt. A Kiskőrösi Járási Tanács (akkor még járási tanácsok voltak) a közös gazdaságnak adott egy engedélyt, bár nem karniskészítésre, s így Kiss engedélyére nem volt szükség. Ügy nézett ki, hogy simán mennek a dolgok, de a Kiskőrösi Járási Tanács szakigazgatási szerve — pontosabban mezőgazdasági osztálya — 1970 novemberében figyelmeztette a közös gazdaság vezetőit: hagyják abba az engedély nélküli karnisgyártást és az üzemet 1970, december 31- ig számolják fel. Imre László azonban nem ijedt meg. Mindössze annyi csinált, hogy az akkor még Lajosmizsén működő üzemágat Bócsára költöztette át. Amíg ezek a levelezgetések folytak, az üzem termelt. Kiss László például 1970-ben 10 ezer 928 darab karnist állított elő. A . következő évben, 1971-ben közel kilencezer karnist gyártottak, majd 1972-ben már csak 560 darabot, mert közben vizsgálat indult, s az egészet leállították. Így Kiss László — a már említett 1968-tól 1970 április végéig elszámolt 538 ezer forinton túl — az 1970-es, az 1971-es és az 1972- es év első néhány hónapjára, a legyártott több, mint húszezer karnis után újabb 523 ezer forintot vett fel. összesítve a szamokat azt állapította meg a bíróság, hogy Kiss László, Kiss Lászlóné és' Kiss Ernő 1 millió 649 ezer forintot vágott zsebre, noha hármójukat 704 ezer forint illaté,, volna, meg*^j&Bkr JÖtoJén nem' kis összeg. A „nomíár’ csak■ Kiss László lépte túl, Kiss Lászlóné és Kiss Ernő egyenként 211 ezer forintot kerestek a közel négy és fél év alatt, A bíróság mindkettőjüket felmentette. Kiss Lászlót viszont üzletszerűen, jelentős mennyiségű és értékű árura, szövetkezet működésével leplezett üzérkedés miatt egy évi és hathónapd szabadság- vesztésre ítélte, mellékbüntetésként pedig 10 ezer forint megfizetésére kötelezte. Kötelezte arra is, hogy 20 ezer forint elkobzás alá eső értéket az ítélet jogerőre emelkedése után 15 napon belül fizesse meg. Imre Lászlót nyolchónapi szabadságvesztésre és háromezer forint pénzbüntetésre, Aszalai Jánost (aki jelenleg a kecskeméti Kossuth Termelőszövetkezet üzletszerzője) 10 hónapi szabadságvesztésre és négyezer forint pénzbüntetésre ítélte. Dr. Korbách Antal nyolc hónap szabadságvesztést és kétezer forint pénzbüntetést kapott. A szabadságvesztés büntetés végrehajtását azonban — korára tekintettel — a bíróság háromévi próbaidőre feltételesen Telfüggesztette. Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, a vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek, Gál Sándor Papp Zoltán Lépcső az Wllí alagsorba A búcsút szépre tervezték. S hogy legyen, az egésznek némi familiáris jellege is. Frank kócsiba ültette az egész Danner családot, és szombat reggel le- furikázott velük a Balatonra. :Danner is, Ediit is egy nap szabadságot vett ki, Dannerné pedig már hét elején azon imádkozott, c$ak jó idő legyen. Sokáig vallatta lányát a Pesten történtekről. Hogy nyilatkozott-e a férfi? S különösképpen, hogy várható-e a hivatalos lánykérés? Edit igyekezett pontosan reprodukálni az elhangzottakat. Azt, hogy a lánykérés lényegében megtörtént. Csak a férfi gondolkodási időt adott neki. '— Minek ezen gondolkodni? — vágott kefebe Dannerné. — Vagy el akar venni, vagy nem. — Mit csináljak, ha ő akarta így... De anyja csak azt hajtogatta. hogy mindez csak üres beszéd mindaddig, amíg Frank eléjük nem áll, és a szokásoknak megfelelően meg nem kéri a lány kezét. — Ezt majd add csak tudtára. Nálunk ez a szokás járja. Apádat se engedték sokáig le- gyeskedni mellettem az én szüleim. Edit vállatvont. — Majd meglátjuk. Frank a remek idő ellenére is kissé gondterheltnek látszott. — Talán valami ,baj van? — kezdte faggatni a lány, miközben a Balaton felé száguldottak. A férfi mereven nézte az utat, amelyen egymást követték az autók. , / s — Nem. Csak egy kicsit elgondolkodtam. — Üzlet? Vagy talán valami más? Frank továbbra is az útra szegezte tekintetét és eléje vágott egy Trabantnak, amelyik vagy öt perce csalinkázott már előttük. — üzlet is. Meg valami más is. — összefügg velünk? — Lényegében nem. De attól azért még el kell gondolkodni rajta. A Danner-házaspár a hátsó ülésen trónolt, és nagy érdeklődéssel szemlélte a tájat, amely mellett elsuhantak. Jelenlétükben aligha bontakozhatott volna ki érdemi társalgás Edit és Frank között. A lányt különben is felettébb zavarta, hogy szülei előtt át kellett térnie a magázásra. S ahányszor erre ügyelnie kellett, hol bosz- szankodott, hol meg attól tartott, hogy menten elneveti magát. Kellett valami áthidaló megoldást találni. — Bekapcsolná a rádiót kedves Róbert? Olyan solj itt a csavar, gömb, billentyű, hogy sose tudnám kiismerni köztük magam. — Meg kéne hallgatni a híreket — hajolt előre hirtelen Danner. — De apu, most fél nyolc van. Ilyenkor nem szoktak híreket mondani. — Tánczenét? — Hát persze. Frank elfordította a keresőgombot. Bécsből éppen egy Gershwin-egyvelegel közvetítettek. — Ez jó lesz? — Nagyszerű — dőlt hátra az ülésen Edit, és közben arra gondolt, milyen isteni is lesz majd megmártózni a Balatonban néhány óra múlva. De először el kellett helyezni- az öregeket. Frank az Annabellában rendelt három szobát. — Míg ti il epakoltok, addig mi sétálunk egyet —r mondta Edit. — Majd egy jó félóra múlva visszajövünk értetek. Jöjjön, Róbert. A füredi sétányon lépkedtek, a nagy fák jótékonyon hűs árnyékában. — Tényleg nincs semmi bajod? — kezdte el újra faggatni a férfit. — Furcsán, különösen néztél magad elé, mintha Valami- rendkívüli dolog járna az eszedben.... Nekem meg olyan kellemetlen volt, mert anyáék előtt még szólni is alig tudtam hozzád. Na, ki vele, mi bánt? ... — Régi dolgokon járt az eszem — felelte Frank. — Sok minden eszembe jutott a múltból. — Például? — Például a meghalt feleségem. — Pont most? — kérdezte, némi megrökönyödéssel a lány. — Tudod, ő spanyol lány volt. Míg velem meg nem ismerkedett, úgyszólván nem is tudott Magyarországról. Esténként sokat meséltem neki arról, milyen is ez az ország. Meg a Balatonról. Azt mondtam, ha még egyszer visszajutok ide az életben, elhozom magammal, és megmutatom neki a Balatont. . — Így már értem — fogta karon a lány. — És kérem, hogy ne haragudj a faggatásért. Csöndben lépkedtek tovább. Edit most már hagyta, hogy a férfi hallgasson és hogy gondolatai elkalandozzanak a múltban. Frank azonban ekkor már nem a feleségére gondolt, hanem valami egészen másra. (Folytatjuk) t
