Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-20 / 16. szám
-4 • PETŐFI' NÉPE • 1974. január 20. Egy összkomfortos község Faluriport Tataházáról Az országot, a megyét járó embereknek nem szokatlan az a kép, amely egyre több kis településen, falvakban és községekben fogadja a vendéget. Tiszta, virágos utcák, járdák, utak, karbantartott régi és épülő, vagy nemrégiben, épült házak, gyakran új utcák. Ha pedig alkalma van az illetőnek a családok otthonaiba, a közintézményekbe is betekinteni, újabb kellemes „meglepetés” éri: vízvezeték, fürdőszoba, modern bútorok stb. Mindez azonban azok előtt, akik szemmel kísérik, látják a változó, a fejlődő és kultúrálódó falvakat, régen természetesnek számít, s azokat nem is éri a meglepetés erejével, amit elmondtunk. Bács- Kiskun megyében is egyre több lesz az „összkomfortos” település, persze a kifejezés nem úgy értendő, mint egy lakás esetében és azt sem jelenti, hogy a tanácsnak, a lakosságnak immár semmi dolga-gondja nincs a településfejlesztéssel, hiszen mindent megtettek. Vannak gondok Tataházán is, noha a község már- már összkomfortos. A falu utóbbi években elért eredményeiről és a jelenidő gondjairól feladatairól beszélgetünk Túri Antallal, a községi tanács elnökével. Elöljáróban még mondjuk el, hogy ilyen tanácsházát aligha találunk még egyet a megyében: pajzs-szerűen kiképzett bejárati ajtókkal, s azokon belül egy magas előtérrel. Jó néhány évtizeddel ezelőtt a község akkori vezetői valamiféle magyaros hangulatot igyekeztek adni ezzel az épületnek, de a pénz hamar elfogyott, és a tetőre már csak nádfedelet tudtak húzni. A nádat természetesen azóta kicserélték, s az egykori építőmester ma már aligha ismerne alkotására, hacsak a sajátos bejárati kapuról nem... Tataháza 1764 óta önálló község, s az önállóságot először is arra használták az akkori emberek, hogy 1770-ben tanítót hoztak a faluba. A tanácselnök véleménye szerint körülbelül abban az időben épült az úgynevezett öreg iskola is, amit milliószor tataroztak, felújítottak, .mígnem újat építettek. Persze működik a régi ÍS, mert — ez, nem csak Tataházára érvényes — azóta alaposan megváltozott az élet, benne a tudomány, s annak legalsó lépcsőfoka, az általános iskola is. A több, mint kétszáz évvel ezelőtti tanító úr helyett jóval több pedagógus gyámolítja a nebulókat a tulományok felé vivő úton. A két iskolába mintegy 150 gyerek jár, az „utánpótlás” pedig az • A tanácsháza sajátos bejárati óvodában tölti napjait. A két csoportban hatvanan vannak, s ez egyúttal azt is jelenti, hogy a községben nincs óvodai gond. Érdekes figyelemmel kísérni, amit Túri Antal, tanácselnök mond az óvodáról: — A hatvanas évek elején két óvodai csoportunk volt, de egyre kevesebb gyerek született, s az egyik csoportot meg kellett szüntetni, illetve az magától megszűnt. Aztán a múlt évben ismét azt vettük észre, hogy szükség van a két csoportra, s kértük a visszaállítást, amit most, január elsején meg is kaptunk. A tanácselnöknek ez a rövid epizódja a demográfiai kérdések felé tereli a beszélgetést. S amit e témakörben Tataházáról megtudtunk — általánosítható is. A község lakossága 1960-ban még 1978 lélek volt. A következő esztendőkben — 1964-ig — ez a szám 163-mal lett kevesebb, '• nem azért, mert magas lett volna a halálozási arány, hanem mert sokan ott hagyták a falut és irányt vettek Pécsre, Budapestre, Szegedre, Kecskemétre. Elsősorban a fiatalok, a középkorbeliek vállalkoztak az ilyenforma váltásra, de ők hamarosan magukkal vitték az elaggot szülőket is. A hatvannégyes esz• Néhány új ház a nyolcvanháromból. (Pásztor Zoltán felvételei.) kapuja. tendőt követően ez az elvándorlási folyamat lelassult, majd az utóbbi 2—3 évben kezd a visz- szájára fordulni: egyre többen jönnek haza a hajdani „kivándorlók” közül, s jelenleg, pontosabban az 1972. évi adatok szerint már 1881 lakosa van Tataházának. Akik viszont visszajöttek, vagy akik azért nem mentek el, mert ragaszkodtak a faluhoz gazdasági, családi okok miatt, azok közül igen sokan új házakat építettek. Csupán az utóbbi tíz évben nyolcvanhárom család költözött új otthonba, ami egy város esetében parányi szám, de itt, Tataházán, ahol összesen 656 lakóház van, ez a 83 ugyancsak jó aránynak tekinthető. * Mitől öszkomfortos Tataháza? Figyeljük, amit a tanácselnök mond erről: — Egészségügyi tekintetben elmondhatjuk, hogy a jól' x ^ellátott! ° Tál vak közé’1 '■ tartozunk. Nálunk külön fogorvos működik, van betegápolónk, s természetesen általános orvosunk is. De nézzük a művelődési lehetőségeket. A művelődési házban szélesvásznú mozi, klubkönyvtár jó felszereléssel, nem beszélve a nyolctantermes iskoláról és az iskolai napköziről, ahol 28—30 tanuló kap teljes ellátást. De ha tovább megyünk, azt is el kell mondanunk, hogy minden utcában járdát építettünk, legalább az egyik oldalon. Ez azért fontos hangsúlyozni, mert nálunk, az úgynevezett bácskai középkötött talajon ha esik az eső, igeh- csak vendégmarasztaló a sár. Ugyancsak minden utcában végig fut a vízvezeték, ami 12 kilométert jelent, s a már említett 656 lakás közül körülbelül kétszázhúszba be is vezették a vizet, s egtöbbjében már fürdőszobát is kialakítottak. A község kereskedelmi ellátottságáról elmondta a tanácselnök, hogy általában Kielégítő, probléma nincs, jó az áruellátás. Csupán egy mélyhűtőpultra lenne szükség, ahol a félkész ételeket tárolhatnánk, mert erre egyre nagyobb igény mutatkozik a tataházi asszonyok körében. Mert igaz, hogy az 1881 ember közül a statisztikai mutatók szerint csak 834 az aktív keresők száma, de a statisztika itt sem fedi teljesen a valóságot: minden háznál sertéseket hizlalnak. Ez Tataházán igen jó bevételi forrásnak bizonyult, s ki- látja el a gyakran 10—15 hízót?- Az asszony, a feleség, vagy a ha a férj mellett ő is „aktív kereső”, esetleg a magát még jól bíró nagymama, vagy nagypapa. * Említettük, hogy a kialakuló összkomfort mellett gondok is vannak Tataházán. Ezek azonban már a megvalósítás, a megoldás stádiumába érkeztek. • Közöttük legnagyobb a 600 ezer forintos költséget igénylő belvízlevezetőrendszer kiépítése. A munka fele elkészült, a másik felét 1974- ben oldja meg a tanács. Egy szivattyúházból, árok és levezető- csatornából áll- 'ez- - a - rendszer, amely: > 220' lakóház! alól1 húzza majd ki a talajVizíet: Ugyanakkor a negyedik ötéves terv hátralevő két évében folytatják a járdaépítést, hogy az utcák minikét oldalán száraz lábbal — és cipővel — lehessen megközelíteni az otthont, a hivatalt, a munkahelyet, az üzletet, kultúrházat, gyógyszertárat, iskolát stb. * A legtöbb faluban működik honismereti kör, amelyet egy-egy lelkes pedagógus, könyvtáros vezet. A kör tagjai összegyűjtik a település őstörténetét, s érdekes dokumentumokat hoznak felszínre az évszázadok rétegei alól. Tataházán ez a gyűjtés igen előrehaladott állapotban van, az anyagot az iskola igazgatója kezeli, rendszerezi, s ő állítja össze egy majdani falukrónika kötetét is. Az egyik kutatási eremény például az, hogy „Tataháza a török időkben Tótház néven már lakott hely volt...” Aztán egy másik: A község 1724-ben már Tataháza néven szerepel, „de területe legeltetésre használtaik a bajaiak által...” Talán innen ered az a szeretet és szorgalom, amellyel a mostani tataháziak az állatokkal foglalkoznak. Gál Sándor Üzenetváltás Január elején rendezték meg hat megye újítóinak első területi tanácskozását Kecskeméten, a kertészeti főiskolán. Lapunk is hírt adott az eseményekről, az ott felmerült néhány problémáról. Vannak azonban műfaji keretek, kötöttségek, amik nem engedik az ilyen, információs anyagban a hosszabb lélegzetű elmélkedést. Márpedig ez esetben is van miről elgondolkodni. Mert a meghívó az állami gazdasági újítók tanácskozására szólt, tehát azoknak |y embereknek az összejövetelére, akiknek fejében megszületnek a kisebb-nagyobb munkát megkönnyítő, gyorsító ötletek. Ügy gondoltam, szerelők, traktorosok, állattenyésztésben, növénytermesztésben dolgozó szakmunkások mondják majd el tapasztalataikat, véleményeiket az ottlevő országos hatáskörű szervek képviselőinek, s azok majd válaszolnak. Az elmúlt esztendőben született határozat egyértelműen kimondja ugyanis, hogy törődni kell az újításokkal, az újítókkal, fejleszteni ezt a népgazdaságnak milliárdos hasznot, hajtó mozgalmat. Kiért tartottak egy sereg megbeszélést a gazdaságokban, ,ezért hívták össze a területi tanácskozást, s e célt — mármint a fejlesztést'-— szolgálja majd az újítók IV. Országos Tanácskozása is. Hogy feltárják mindazt, ami akadálya lehet a kibontakozásnak, s próbálják megtalálni a megoldást, Hiszen a mozgalom számára soha ilyen kedvezőek nem voltak a feltételek, mint a Központi Bizottság határozata után. A fellendüléshez azonban foglalkozni kell a gondokkal is. Ilyen, a bajokat feltáró megbeszélésre számítottam a meghívó szövege alapján. Párbeszédre. S ehelyett az előadó elmondotta, hány újítás volt az elmúlt negyedszázad alatt, saz hánv milliárd forint haszonnal járt. Meg hogy számítanak a fizikai dolgozók ötleteire.. Mindezt csak üzenhette a fizikai dolgozóknak, mert a Kecskeméten rendezett tanácskozáson hat megye állam) gazdaságainak igazgatói, műszaki vezetői, esetleg 'újítási előadói vettek részt. Qk, mármint,' a vezetők számoltak be arról is, hogy a gazdaságban mivel foglalkoznak az újítók, milyen gondjaik, eredményeik vannak. Nem párbeszéd, véleménycsere, hanem üzenetváltás alakult ki. Tévedés ne essék, nem abban kételkedem, hogy a gazdasági, műszaki vezetők között nincsenek újítók. Abban kételkedem, hogy az újítók között nincsenek olyanok, akik el tudtak volna jönni, s felelősséggel részt vehettek volna a tanácskozáson. Kétségbe' vonom az ilyen üzenetváltás hatékony voltát. Még akkor is, ha feltételezem, hogy a felszólalók híven tolmácsolták az újítók gondjait. Való igaz, az sem árt,, ha a vezetők tudnak az országos eredményekről, talán jobban megbecsülik a mozgalmat, jobban odafigyelnek rá. De ismerkedjenek meg ezekkel a számokkal, egy-egy vezetői megbeszélésen — ez úgyszólván kötelességük is — és segítsenek az általuk vezetett gazdaságban megtalálni azt a szerelőt, brigádvezetőt, azt a munkást, aki képviseli a többieket, társait is. Az aztán mindenképpen jó, ha ezekkel a munkásokkal együtt elmegy a tanácskozásra az igazgató, vagy más vezető is. Velük menjen, s ne helyettük. Minden tisztelet, megbecsülés azoké a gazdasági vezetőké, s műszakiaké, akik. bár munkaköri kötelességük az új megoldások keresése, s ezért nem kapnak pénzt, mégis előállnak ötleteikkel. És segítenek a hozzá nem értőknek elkészíteni a műszaki rajzokat is, ha szükséges. De idézném dr. Herpay Balázst, az AGK vezérigazgató-helyettesét: „A vezetők sokat tehetnek az újítómozgalomért. Az újításoknak azonban nem innen kell kiindulni. Az állami gazdaságokban alkalmazott 140 ezer fizikai dolgozóra kell támaszkodni. Hinni abban, hogy ilyen kollektíva sok ötletet ad, s törekedni arra, hogy még többet adjon.” A gazdasági, - vállalati újítási feladattervekben is a dolgozók, a kollektíva kezdeményezésére számítanak. Furcsa lenne hát, ha az ötletgazdag gondolkodású munkások között nem akadnának olyanok, akik hitelesen szólhatnának munkájukról, gondjaikról. Az újítók területi tanácskozásán több hozzászóló is említette az újítók közérzetének egyik rontóját, így: „a beadott újításokat elbürokratizálják”, „az újításokat nem naplózzák”, „túlságosan bonyolult az újítások adminisztrációja”, stb. Csupa megfoghatatlan tény. Hitelesebb lett volna, ha az újítók állnák fel; s konkrét eseteket mondanak, miért nem lett semmi egy-egy ötletből.' Így már lenne értelme, megállapítható volna a felelősség, kialakítható valamilyen „gyógyító" álláspont, s ennek alapján születhetne határozat. Az általánosításokkal nem sokra, mehetnek az ors^sros szervek vezetői, illetékesei. Hozhatnak ugyan határozatot, hogy vizsgálják meg, miért, hogyan bürokratizálják el az újításokat. Ezután a tapasztalatokat össze- gyűjthetik a gazdaságokban, vállalatoknál majd továbbíthatják az országos hatáskörű szervekhez. S akkor születhet csak meg az úiabb, immáron racionális intézkedés. Egy fázist mindenképpen ki lehetne iktatni azzal, ha az ilyen tanácskozásokra a mozgalom — fizikai dolgozók közül kikerülő — törzsgárda tagjait küldették el elsősorban. Az ilyenfajta, Kecskeméten is tapasztalt üzenetváltás időfecsérlés. A további előrelépéshez konkrétumokra van szükség, közvetlen tapasztalatcserére. D. £. Papp Zoltán r .pfipen a az Lagsorba Végre! Végre! — gondoí- ta Edit elégedetten, sőt népii diadallal, amikor a férfi a tárteparkett közepén átölelte, magához szorította, és táncolni kezdett vele. Itt már más volt a közönség, mint az étteremben. Fiatalabb, a szórakozás terén járatosabb. S abban, ami mindössze ilyen vagy olyan módon összefüggött, szakértőnek, sőt bizonyos mértékig ínyencnek számító. Itt méltányolták, ha valaki Pali Mall-t szívott és két féldeci skót whiskyt rendelt. Különösen akkor, ha ezt a rendelést nem sokkal később újfent megismételte. Edit most is nagy gonddal öltözködött -e szombat esti program kedvéért. Az egyszerűt mesterien keverve a rafinálttal. A ruha sima szabású volt, sajátmintás, és zöldeskék színben játszó. Nem túlságosan rövid, ellenben elöl merészen, hátul teljesen kivágott. Tudta, szép a háta, tiszta, finom tapintású a bőre, nincs miért szégyellnie, nem is kell tehát takargatnia. És legalább Franknak is módjában lesz közelről ezekről az előnyökről meggyőződnie. S nemcsak szemmel, hiszen tánc közben rá kellett tapasztania hátára hűvös, száraz tenyerét. Persze a férfi nemcsak a rendeléssel , kéltett némi feltűnést. Hanem — elsősorban hölgykörökben — a megjelenésével, külsejével is. Edit nem lett volna olyan habitusú nő, mint amilyen volt, ha mindez nem tölti el mélységes elégedettséggel. Látta a pillantásokat, amelyek a férfit szondázták, látta a többi nő arcán az irigységet. Valójában véve nagyon kis és nagyon jelentéktelen dolgok ezek az életben. De bizonyos szituációban és bizonyos életfölfogás hatására óriásikká lehet őket növeszteni. A férfi nem tolakodón, de elég szorosan ölelte magához. S ettől az öleléstől, amelyben a kezdődő szenvedély erejét csakúgy benne érezte, mint az izmok energiáját, valósággal elgyengült. Lassú számot 'játszott a zenekar, aminek külön is örült. Mert tapasztalatból tudta, hogy a férfiak — kinőve a tinédzser korból — mindenképpen a lassú számokat részesítik előnyben. S különösen igaz ez akkor, amikor a szórakozásnak érzelmi vagy másmilyen tétje is van. Enyhe parfőm- és kellemes dohányillata volt Franknak, arcán egy csöppnyit érződött még a borotvahab pórusokba ivódott szaga is. Közvetlenül találkozásuk előtt borotválkozhatott. Álián kékesen feszült a bőr, amely amikor néha tánc közben arcához ért, szinte teljesen simának tűnt. Itt. a bárban nemigen lehetett beszélgetni. Vagy a zenekartól nem, vagy mert akkora yolt a ricsaj. Úgyhogy inkább sokat ittak és nagyokat nevettek. Bolondos kedvük kerekedett akkorra, amikor elindultak, hogy Frank hazakísérje a lányt. — Taxi ? — Istenkísértés lenne ilyen remek időben. Tényleg nagyon szép nyári éjszaka volt. A folyó fölött vízízű hűvösség, a túlsó parton nehéz virágillat. Edit belekarolt a férfiba, úgy sétáltak lassan. Frank hallgatott, a lány pedig arra a bizonyos első csókra várt, amelyre már igen erősen megértek a feltételek. A szökőkufacskán túl, nagy fák lombjai alatt, a félhomályban borultak össze. Hosszú, szenvedélyes volt ez az első csók. A férfiból forróság áradt, miközben erős karjaival szinte magához préselte. És ezután tizméterenként megálltak. hogy újrakezdjék ugyanezt. — Tetszel nekem — mondta halkan a harmadik stációnál Frank. — Már az első pillanatban tetszettél, amikor megpillantottalak a cukrászdában. — Ez kölcsönös — adta vissza a bókot Edit. — És ezt te is nagyon jól tudod. Maga is meglepődött, milyen könnyen állt át szája a tegezésre. Már az utcában voltak. A villák utcájában. — Visszautasítanál, ha meghívnálak holnapra hozzánk ebédre? — Nem mára^ Hiszen már vasárnap van... — Szóval eljössz? — Hát persze. — Majd meg fogod látni, milyen remekül főz anyám. Olyan jó egyszerű, magyaros ebéd lesz. A férfi újra megcsókolta. — De tovább most már ne gyere. Látod ott a következő házat? Ott lakunk. Tizenkettőre gyere. És nagyon kérlek, ne tegezz. Tudod, anyám kissé régimódi. Nagyon rendes, de régimódi. — Magázni foglak — intett utána Frank. — Mindvégig kifejezetten csak magázni. (Folytatjuk)
