Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-31 / 305. szám

1973. december 31. • PETŐFI NÉPE • 3 Két kívánság Dobi István emlékezete Dobi Istvánról valaki egyszer azt mondta, olyan egyszerű és jó, mint egy népdal. Valóban így van, Dobi István, aki tizenöt évig volt az Elnöki Tanács el­nöke, évtizedeken át küzdött a szegényparasztság érdekeiért, az ellenforradalom legsötétebb esz­tendeiben, a Szociáldemokrata Párt, majd a Kisgazdapárt bal­szárnyán, ő volt az, aki a fel­­szabadulás után, a Kisgazdapárt jobboldali vezetőinek leleplezése után a párt elnöke lett és meg­tisztította a reakciós elemektől. Életrajza sűrű az eseményektől és ő mégis azt mondotta, mi­kor 1959 őszén felvételét kérte a Magyar Szocialista Munkáspárt­ba: „Hazaérkeztem. Ott vagyok, abban a pártban, amelynek cél­ja és programja a munkásha­talom, a munkás—paraszt szö­vetség, a szocializmus és kom­munizmus megvalósítása Ma­gyarországon.” Többféle minisz­teri tárcát is viselt és 1948-tól a Minisztertanács elnöke, majd 1952-től haláláig az Elnöki Ta­nács elnöke volt. Az Országos Szövetkezeti Tanácsban, a Ter­melőszövetkezeti Tanácsban, a Népfrontban dolgozott és min­dig megtalálta azt a munkát, és hozzá az időt, a lehetőséget, hogy tegyen valamit a népért. 1962-ben a Lenin nemzetközi békedíjjal is kitüntették. E sorok írása közben az az esemény játszódott le előttem, amelynek szemtanúja voltam 1957-ben, közvetlenül a véres ellenforradalom után. Az or­szágban minden vasárnap a kommunisták politikai összejö­vetelt tartottak. Egyszer, úgy nyár végén, Münnich Ferenccel Seregélyes községben rendeztek politikai vasárnapot, ahova ösz­­szegyűlt a környék népe. Dobi István is ott volt. Egyszerűen, őszintén, mint parasztember a paraszthoz pedig akkor már a legmagasabb állami méltó­ság tisztjét töltötte be — szó­lott környezetéhez a szövetke­zés jövőjéről, a parasztság egyet­len biztos, felemelkedést szol­gáló útjáról. A hallgatói megértették a sza­vát, kérdéseiket is őszintén tet­ték fel, s a válasz ugyanolyan egyenes volt; nem hallgatta el a nehézségeket, dp teljesen egyér­telműen vázolta fel a jövőt, a biztos életet, ö magáról akkor így szólt: „1956 őszén, mint em­bert és mint politikust, rendkí­vül súlyos próbatétel elé állított az ellenforradalom. Igyekeztem becsületesen helytállni és vég­telen öröm volt számomra, hogy a parasztság nagy tömegében sem csalódtunk abban a veszé­lyes helyzetben... És éppen ezért merem most ajánlani a szövetkezést, mert a becsületes helytállásért becsületes, szép jö­vőt szeretnék számukra kívánni”. 1970-ben Dobi István szülőfa­lujában, Szőnyben emlékművet állítottak. Az életnagyságánál nagyobb mellszobrot Tar István szobrászművész készítette. Meg­ható, hogy a szülőfalu, amply elindította őt, örökké emlékez­ni kíván nagy fiára. De az iga­zi emlékművet ő maga állította, saját szerény munkájával, egész életén keresztül végzett áldoza­tos tevékenységével. Így emléke­zünk rá, munkájára, tetteire szü­letésének 75. évfordulóján. L. V. Ezernél több nő dolgozik Kecs­keméten a Baromfifeldolgozó Vál­lalatnál. Legtöbbjük már feleség, családanya, sokan közülük a kör­nyező községekből járnak be dol­gozni. A nagy számú női munka­erő. s az ingázás miatt egyaránt sok gonddal küszködnek a gyár vezetői. Néhány problémát már sikerült megoldani. Az idén épí­tettek saját erőből óvodát, az egy községből bejárókat ugyanazon brigádba osztották be. hogy ne kelljen várakozniuk egymásra, időben indulhasson a „szalag”, a termelés. Mivel sokan nem vé­gezték el a nyolc általánost, a gyárban folyik az oktatás, kihe­lyezett osztályokban. Az említet­tek egyéni és közösségi érdeket egyaránt szolgálnak. Van azonban még két dolog, amivel törődni kellene. Az egvik az autóbuszváró. A gvár főbejá­ratával átellenben van az autó­­buszmegálló. Ferde teteje legfel­jebb az eső ellen nyújt védelmet néhány embernek, ősszel, s télen alaposan összefagynak a távolsá­gi járatra várakozó asszonyok. Nem hiszem, hogy rontaná a vá­rosképet, s anyagi romlásba vin­né az érdekelteket, ha ott egy na­gyobb, zárt autóbuszvárót építe­nének. A másik gyakori beszédtéma a bevásárlás, a bolt. A gyár terüle­ten, ugyancsak a főbejáratnál van az élelmiszer-kiskereskedel­mi vállalat üzlete. A vidékiek gyakorlatilag csak itt tudnak vá­sárolni, mert amikor otthonról el­indulnak, még nincs nyitva a községben az üzlet, mikorra ha­zaérnek, már zárva van. A gyár­nál levő boltban tulajdonképpen minden megkapható, ha ki tudják várni. Sokszor nem tudják. Mert kicsi az eladótér és rengetegen járnak ide; nemcsak a vállalatiak — bár ez is több száz embert je­lent — hanem a környékbeliek is. Fél-, háromnegyed órát vára­koznak sokszor az asszonyok, s ha nincs idejük, üres kézzel, in­gerülten mennek vissza dolgozni a szalag mellé, vagy indulnak ha­za kenyér nélkül. Az üzlet bőví­téséről már tárgyaltak az élelmi­szer-kiskereskedelmi vállalat igazgatójával a gyár vezetői. Ab­ban megállapodtak, hogy szükség lenne rá. s abbán is. hogy nehéz ügy, mert a helyet egyik oldalon az irodák, másikon a tekepálya foglalja el. Decemberben még ke­resték a megoldást. S az asszo­nyokkal együtt remélem, hogy az új esztendőben meg is találják. D. É. 1975-ban adták át (Folytatás az 1 oldalról.) • A Duna-parti város legszebb kereskedelmi létesítménye lesz a Bács-Kiskun megyei Ruhá­zati Kiskereskedelmi Vállalat Baján felépülő áruháza. • A kiskunhalasi 11. Rákóczi Ferenc Mezőgazda­sági Szakközépiskolában megnyílt a 16X36 méteres sportcsarnok. • Több termelőszövetkezet összefogásával épült fel Hartán a bojári sertéshizlalda. Évente 15 ezer vágósertést ad közfogyasztásra. • Az év második felében avatták fel a Kalocsa vidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat 480 vagonos száraztésztaüzemét. Ketten - 200 évesek... Az év utolsó munkanapjai December minden üzem, gyár, vállalat éle­tében az esztendő legizgalmasabb hónapjának számít. A 365. nap felé haladva szinte órán­ként mérik fel a teendőket, amelyeket a ter­vek teljesítéséhez még el kell végezni. Gyak­ran az ünnepekkel teli időszakban dől el, si­kerül-e pótolni az anyagellátásból, géptörés­ből, vagy egyéb hibából eredő lemaradást. Az év utolsó előtti munkanapján bekopogtattunk néhány gyárba, üzembe, hogy év végi helyze­tükről képet nyerjünk. A Bajai Finomposztóban szom­baton reggel 6 órakor véget ért az idei utolsó műszak, az év leg­utolsó munkanapján csak leltá­roztak. A gépeket, amelyeken mintegy 3 millió 100 ezer négy­zetméter különféle szövetet szőt­tek az év folyamán, január 2-ig pihenni hagyják. A vállalat va­lamennyi kötelezettségének ide­jében eleget tett. a tervbe vett 30 milliós nyereséget sikerült el­érnie. Baja egy másik jelentős ipari létesítményének, a GANZ Villa­mossági Műveknek a vezetői és munkáskollektívája is elégedett lehet a.7 1973-as év eredményei­vel. Kétszáznyolcvanmilliós ter­vüket december 22-re elérték, azóta a túlteljesítésén fáradoz­nak Szombaton még teljes lét­számmal folyt a termelés a gyár­ban. vasárnap már viszont jó né­hány dolgozó helye üres volt a munkapadnál. hoztak tető alá az esztendő utol­só napjaira. A VEGYÉPSZÉR tiszakécskei gyáregységében az egyedi gyár­tású vegyipari készülékek sorá­ban hat termékóriás is elkészült az idén. 5.6 millió forint érték­ben. A hatalmas tartályokat, a csehszlovák Slovnaft vegyimű­vek megrendelése alapján 150 tonna polietilénpor tárolásához méretezték. A gyár Il-es telepé­ről a Tisza újbögi kompjáig tré­leren vitték el az alumíniumsiló­kat. Ott a vízi úton várakozó uszályokra az év utolsó napjai­­uan úszódaru emelte át a Cseh­­szlovákiába induló termékeket. • Ütra készen az exportszál. lító uszály. (Tóth Sándor felvétele) Az idei év nagy vállalkozása volt a Mélykúti Vegyesipari Szö­vetkezetnél, hogy berendezked­tek a korszerű könnyűszerkeze­tes építési módszer kiszolgálásá­ra. Olasz licenc alapján hono­sítják meg a fém alapanyagú tartozékok sorozattermelését. Mélykúton készítik a könnyű­­szerkezetes épületek hullámosí­­tott alumínium elemeit, a tető- és ménnyezetlemezeket. Eddig egy tucat kamion futott ki Olaszor­szágba ezekkel a termékekkel megrakodva. Hazánkban iroda­házakat raktárakat, ipari mű­helyeket létesítettek A felső­­szentiváni központi általános is­kolában politechnikai műhelyt Két asszony. Ami közös bennük — az életkoruk. Egyikük egy év­vel túl is lépte a 100. születés­napját, a másik most közeledik hozzá. Lényegében mindkettőjük arcát életét száz esztendő foglal­ja veretes, súlyos keretbe De amíg az egyik asszony ünnepelt színésznő volt. a másik életében nem látott színházat, tanyán telt ki az élete nagyobbik része. 15 gyerek szülőanyja Emlékezik-e vajon az 1872-ben született Zsoldos Jánosné arra, hogy milyen élete volt 70—80 év­vel ezelőtt? Bevallom, izgatottan vártam a találkozást. A kedves kis nénit éppen szorgos munká­ban találtuk Szabadszálláson, fiáéknál. ahol lakik: a lefosztott kukoricahajat pödörgette megál­lás nélkül ezzel kötözik majd. rafia helyett, a szőlőt. Figyelem a kezét: mintha motor hajtaná. Nem kérte, parancsolta senki ezt a munkát, ülhetne ölbe tett kézzel is, vagy lassíthatna a tempón, de nem. Belső kényszer hajtja, az élethez a munka vékony, de erős szála fűzi ma is. Hogy mit tud a múltról a millenniumról, világ­méretű földcsuszamlásokról. Tá­vol estek a tanyájától. Ezért in­kább csak arra emlékszik bámu­latos pontossággal, ami fontosabb volt annál, hogy mi történik va­lahol messze a világban? — Négy pulyka, 68 pulykacse­mete. 130 csibe. 60 kacsa, 2 disz­nó, 3 gyerek. E7. a miénk volt. Később annvi változás történt, hogy egyre több lett a gyerek ... — Amikor a Sándor fiam szü­letett, egyedül voltam otthon a tanyán. A férjem napszámba járt, csak a kutvák őrizték a portát. Amikor előfogott a fájás, bemen­tem a házba, magam vágtam el a gyerek köldökét is. már éppen pólyáltam befelé, amikor szalad be az udvarról a nagyobbik fiam: „Édesanyám, a gólya viszi a kis­kacsákat! Szaladtam kifelé gyor­san. de akkorra már megevett vagy kilencet.” Ilyen volt az élet a tanyán. A másén. Mert Zsoldoséknak nem telt saját tanyára. Béresek voltak, később árendások, majd nap­számba jártak. Egy teljes napot dolgoztak, napkeltétől napnyug­táig — egy forintért. Később a férj járt el hazulról, az asszony otthon maradt, vigyázott a jószág­ra. a gyerekekre, hordta az ételt az ura után, sokszor 8—10 kilo­métert is megtett gyalog. Szórakozás? — Nem sok akadt, az is inkább csak fosztáskor. Ilyenkor össze­jött a nép esténként, citeráltak, ment a nóta. még a tánc is, ha bevégeztük a munkát. Táncolni iszonyúan szerettem, a férjem el is verte a lábamat miatta. Kidugja az egyik lábát — „még mindig fáj” — mondja félig tré­fásan. félig komolyan. Kétszer volt beteg a 100 év alatt, de iga­zán komoly dolga nem akadt az orvossal. Nem is igen látott or-' vost. pedig 15 gyereket hozott a világra. 10 fiút és 5 leányt, de csak négyen érték meg a felnőtt kort. — Fene egy életünk volt — haj-A színésznők öregsége nem pusztán állapot hanem némely­kor kivételesen, remekbe szabott teljesítmény. Szerep, sőt főszerep, amelyben ott sűrűsödik egy hosz­­szú élet minden tapasztalata, si­kere és kudarca, fénye és árnyé­ka. Kürthi Sári a felfedezés ere­iével hat számomra: nem egysze­rűen beleöregedett a legidősebb magyar színésznő kissé udvariat­lanul hangzó szerepkörébe, ha­nem mint igazi színész, felfedez­te benne a „Játék” örvendetes és nagy lehetőségét. Játszik a ko­rával. Nem fiatalítja magát, de­hogy, azzal kápráztat el. hogy mi mindenre képes egy nagyszerű asszony, egy tehetséges színésznő, ha nemrég múlt 99 éves. vagyis belépett a századik életévébe. Szelleme friss, emlékezete bá­mulatosan ió ma is. Mintha egy színházi lexikonban lapozgat­nánk, úgy sorolja a kecskeméti adatokat. Kürthi Sári ugyanis a kecskeméti színház tagja volt 1900-ban. — Ha jól emlékszem Micsei Ferenc volt akkor a színigazgató, a feleségét. Bácskai Julcsát pe­dig csak úgy hívták, „kis Blahá­­né”. Tényleg hasonlított is hoz­zá. meg nagyon szépen énekelt. Boros László volt a komikus. — Mit játszottak akkoriban Kecskeméten ? — Először is színműveket. A Charley nénje mindig telt ház­zal ment. abban az egyik leányt alakítottam. Kürthi Sárit nagyon szerette a kecskeméti közönség. Nem csoda, hogy ő is csupa szépre, jóra em­lékezik ebből az időből. — Akkoriban Kada Elek volt a polgármester, igen nagyra be­csülte a színházat, a színészeket. Tóth István gimnáziumi tanár, egyben a Kecskemét és vidéke szerkesztője állandóan bejáratos volt a színházba. Fejből idéz mindent, neveket, szavakat, dátumokat. Amikor di­csérem a memóriáját, szelíden mosolyog: — Ebből élünk — mutat a fe­jére. majd tűnődve helyesbít: — Ebből éltünk! Minden fel is van jegyezve a fejében, kitörölhetetlenül. Régi nagy pályatársakra emlékezik, a Nemzeti Színház nagyszerű mű­vészeire akikkel Kecskeméten játszott együtt. Az ő idejében nagy divat volt a fővárosi mű­vészek meghívása, akik aztán fogatja szaporán a kis öregasz­­szony —. talán azért is értem meg a 101 esztendőt, amiért ez­zel a sok gyerekkel vesződtem. Hogy mit kíván még magának? Kevéske már az amiben a ked­vét leli — egy pohárka pálinka reggel, egy pici bor, — ez kijár neki. más kérése pedig nincs. Szavát is alig hallják, csak tesz­­vesz, rakosgat naphosszat. Pödör­­get. emlékezik. Színházban életé­ben nem járt. tv-t sem nézett, hiába van most már a fiának, alig lát a szemével. A rádiót sem hallja. Csak a keze őrzi hibátla­nul az évszázad alatt begyakorolt mozdulatokat. Olyan ez a két kéz, mint két apró, muzeális ér­tékű erőmű. Amíg üzemel, nincs baj. Ez élteti, ez tartja benne a lelket ma is ... együtt léptek fel a helyi társulat tagjaival. így lett partnere Kecs­keméten Márkus Emíliának, és Üjházi Edének. — A Beretvás megvan-e? ér­deklődik. — Előadás után ugyanis oda mentünk va­csorázni Üi házival és ott folyta­tódott a színházban elkezdődött ünneplés. Nagyon nagy színész volt Üjházi Ede. élmény volt ve­le együtt játszani. Sok szép em­lék fűz Kecskeméthez. 1901-ben Kecskemétről vitte Budapestre Ditrói Mór. a Víg­színház akkori igazgatója. Har­minckét évig játszott a Vígben és innét ment nyugdíjba har­minc éve. Azt hitte, amikor el­búcsúzott a színpadtól, hogy több dolga már nem akad ezen a pá­lyán. De milyen a színészsors! Ismét felfedezték, szerepet kapott Makk Károly hamarosan közön­ség elé kerülő filmjében, a Macs­­kajátékban. a II. Richard tv­­változatában pedig Erzsébet her­cegnőt alakította. Rengeteget olvas, rendszeresen jár színházba, az újságíróklub­ban törzsvendégként tisztelik: oda jár át egy kis beszélgetésre az Odry Árpád színészotthonból. Szellemes, aranyos, bölcs beszél­getőpartner. Varázsának, életere­jének titka talán az. hogy soha­sem unatkozik. - Mindig keres és talál magának gondolatokat ne­­velgető. szellemi elfoglaltságot. Vagy megunhatatlan, nagyszerű Játékot... Vadas Zsuzsa A legidősebb magyar színésznő I 1 TM­111 • Barátságos, meleg otthona lett a tanuló ifjúság nak a kiskunmajsai tanyai kollégium.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom