Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-07 / 286. szám

1973. december 7. • PETŐFI NÉPE 05 KÖNYVESPOLC Magyarország története Sokszor előfordul az ember­rel, hogy még az ismerősök ne­vét is elfelejti, vagy napokig kínlódik pusztán ezért, mert nem jut eszébe: miről is neve­zetes egy évszám, egy név egy épület? Hiába tanulta valami­kor, már rég elfelejtette. Ilyen­kor jó, ha van a háznál egy-egy szakanyagot magába sűrítő könyv, amelyben az ■ emlékezet rostáján kihullt összes adat megtalálható. Ilyen hiányt pótolt Vnger Mátyás és Szabolcs Ottó okos „visszapillantó” kötete, amely­nek most jelent meg a második átdolgozott, bővített kiadása. A tudományos és ismeretterjesztő irodalomban ismert szerzők a vándorló, honfoglaló' magyarok történetétől egészen napjainkig kalauzolnak, s szinte filmszerű­en idézik az olvasó szeme elé az elmúlt századokat, a történe­lem csendesebb perceit és nagy sorsfordulóit. Megelevenednek az ismert történelmi személyi­ségek, és a szerzők mondaniva­lóját változatossá, egyben hite­lesebbé teszi a gazdag képa­nyag, valamint a legfontosabb dokumentumokból kiemelt rész­letek. Ez a kötet mindenkinek szép ajándék karácsonyra. A történe­lem' iránt érdeklődik a tudo­mány mai szintjén kapnak átte­kintést, modern összefoglalást, a népművelők kézikönyvként használhatják, a diákoknak „összefoglaló” anyag, a felnőt­teknek „tankönyvpótló”, hogy feleleveníthessék ismereteiket. V. ÚTTÖRŐÉLET Pajtások! Tudósítóink levelei­ből készítettünk részetekre ösz­­szeállítást. Felhívjuk figyelme­teket arra, hogy továbbra is örömmel fogadjuk valamennyi csapattól érkezett úttörő- és kis­dobos-tudósítását, jelentkezését. Hegedűs János Kiskunhalasról első alkalommal jelentkezett. Le­velében arról ír, hogy szellemi vetélkedőt rendeztek nemrégen az iskolában. Jancsi részt vehe­tett, — osztályát képviselte — ezen a versengésen. A csapat rajnévadóinak, Szász Károlynak és Gőzön Istvánnak életútját valamennyien jól ismerték, egyik-másik raj tagjai azonban a közismert adatokon kívül sok érdekes adatot is felkutattak, elmondtak. A nyertesek — írja új tudósítónk — a 8/b osztályo­sok lettek. De tulajdonképpen valamennyiüknek bővültek az ismeretei, a vetélkedőről vala­mennyien nyertesként távoztak. * Kiskunhalasról még egy öröm­teli hír érkezett: az úttörőház­ban az elmúlt napokban negy­vennyolcán vizsgáztak sikeresen segédmotor-vezetésből: A moto­ros szakkör résztvevőinek ez al­kalommal nem kellett Bajára utazni, hozzájuk jött el a vizs­gabizottság. * A kecskeméti Szalvay Mihály Üttörőház decemberi programjá­ra felhívjuk valamennyi, a me­gye székhelyén és környékén élő úttörő és kisdobos figyelmét. Mire ezek a sorok megjelelnek, egy jól sikerült kisdobosoknak rendezett Télapó-ünnepélyre emlékezhetnek a résztvevők. 14- én, pénteken délután az úttörő­­ház gyermektanácsa ülésezik. 15-én, szombaton délután az Ifi­klubban fogadalomtételre kerül sor. December 23-án, vasárnap dél­után rendezik a már hagyomá­nyos Fenyőünnepet. Erre csak külön meghívóval lehet elmen­ni. * Hosszú, géppel írt beszámolót küldött az Űttörőéletnek Fritz Laci Kerekegyházáról. Laci régi ismerős, tavaly és azelőtt rend­szeresen kaptunk tőle levelet. Igazi csapatkrónikáshoz illő részletességgel számol be a ra­jok idei programjáról, amelyet a „Nem térkép e táj” akció kere­tében szerveztek meg. A Tye­­reskova raj Budapest és Duna­újváros életével ismerkedik — sikerült felvenni a kapcsolatot néhány dunaújvárosi csapattal. A pajtásokat örömmel tölti el, hogy ahova írtak, mindenhon­nan kaptak választ! A Kossuth raj az Északi Középhegység ipa­rával, néprajzával kíván foglal­kozni, ezért leveleznek miskolci üzemekkel, vállalatokkal. A ki­rándulást tavaszra tervezik. A téli szünidőt használják fel, hagy Kiskőrösre látogassanak az Asztalos raj tagjai. Említésre méltó a Kodály Zoltán raj vál­lalása: a magyar zenetörténet múltjáról készítenek kiállítást. A kerekegyházi pajtások mun­kájában nagyon ötletes, hogy a rajok munkáját a csapattanács folyamatosan értékeli, a faliúj­ságban ismerteti az eredménye­ket. * Gondos-pontos beszámolót küldött részünkre Sánta Rózsa, a kecskeméti 349. számú Hu­nyadi Mátyás úttörőcsapatból. Levelének első részében a kis­dobosok és úttörők szoros együttműködéséről ír, majd örömhírt újságol. Az úttörőház­ban rendezett VIT-vetélkedőn — 17 résztvevő csapat közül — Rózsáék csapata végzett a má­sodik helyén. Valamennyien ap­ró emléktárgyakat kaptak, a csapatvezetőtől pedig 1-1 szín­házjegyet. * Galambos Kati is Kecskemétről jelentkezett, a Zója utcai iskolá­ból. Levelében arról ír, hogy a *Ncm térkép e_ t^j” akció kereté­ben havi programot készítettek. Szeptemberben a Nyíri erdőbe, októberben a kecskeméti vadas­kertbe illetve a Műkertbe láto­gattak. Novemberben a Katona József Múzeum kiállítását néz­ték meg közösen. A további ki­rándulásokra — előreláthatóan — decemberben kerül sor, a té­li szünetben. (Kati a legfiata­labb csapattudósítók egyike; 5.­­es, őrsvezető, kitűnő tanuló.) * Kiskunhalasi pajtásokat lát­tak vendégül a kecskeméti Le­­ninvárosi iskolában a Trencsé­­nyi József úttörőcsapat tagjai, írja Gottlieb Ági, 8.-os pajtás. Megmutatták a megyeszékhely nevezetességeit, új lakótelepeit, a múzeumot. Valamennyien őszintén remélik, hogy a halasi vendégekkel igazi úttörőbarát­ságot sikerült kötni. Jövő héten egyik kis létszámú, nagyon jól dolgozó úttörőcsa­patról írunk ebben a rovatban. Rejtvényposta A háromfordulóő úttörőrejtvény he­lyes megfejtői közül könyvjutalom­ban részesült Papp Géza, kecskeméti, Kiss Judit bajai és Juhász Klára kis­kunhalasi úttörő. Jövő héten közöl­jük a kisdobosrejtvények értékelé­sét és újabb fejtörőt közlünk úttö­rőknek. összeállította: Selmeci Katalin SZÍVSZANATÓRIUM SOPRONBAN 0 Hazánk egyetlen gyermek szívszanatóriuma Sopronban működik. A 100 ágyas intézményben évente 6—800 gyermeket gyógykezelnek. Képünkön dr. Szabó Piroska kerékpár-ergométercn a gyermekek teherbíró képességét vizsgálja. (MTI foto Matusz Károly — KS) Kérek egy Petőfi Népét!... Az újságárus úgy néz rám, mintha három szemem lenne és a fülem lelógna a földig. Majd kotorászni kezd, valahol a stand legmélyén és odalöki elém a la­pot. Fizetek, s dünnyögök vala­mit arról, hogy szembetűnőbb helyre is tehetnék ezt az ártat­lan újságot, de gyorsan lelépek, mielőtt felnyársaina a tekinte­tével. Egy másik standon arról oktatnak ki hogy manapság sajnálják az emberek nyomda­­festékre pazarolni a drága pénzt, legfeljebb Nők Lapját ol­vasnak, meg Esti Hírlapot. A következő helyen egyszerűen ki sem tették a plakátot, hogy itt „Petőfi Népe is kapható.” Miért kezdtem negatív pél­dákkal kis budapesti körképe­met arról, hogyan is árusítják fő­városunkban az egyetlen, oda is feljutó megyei lapot? Mert azo­kon a helyeken, ahol lelkes, ügybuzgó újságárusok dolgoz­nak, nagyonis kedvezőek a ta­pasztalatok. Varga Istvánná pél­dául a Nyugati pályaudvarral szemben, a Marx téri pavilon­ban árusít, s már egész kis törzsgárdát alakított ki magá­nak a Bács Kiskun megyei újság állandó vevőiből. Kedves szóval kínálja a lapot és ügye­sen odakészíti szinte a tájéko­zatlan olvasó kezeügyébe. Mesz­­sziről megismeri az állandó kuncsaftjait és nem várakoztat­ja őket a keresgéléssel. Neki is jó, ha viszik a portékát, meg — azt tartja, — azoknak is, akik annyi munkát, pénzt áldoz­tak rá. Varga Istvánná úgy 15 állan­dó vendéget tart nyilván, ők azok, akik sokszor csak a Petőfi Népe kedvéért szakítják meg »ltjukat, munkába menet, regge­lenként. Van közöttük olyan is, akit semmilyen kötelék nem fűz a megyéhez, mégis érdekli, hogy mi újság a legközelebbi szom­szédságban. Egy magas férfi, — kért, hogy a nevét ne írjam ki, — dunántúli, életében három­szor járt Kecskeméten1, de egyetlen számot ki nem hagyna. — Jó lap, mutatós lap — di­cséri, tényleg nem udvariasság­ból, hiszen akkor miért adna érte pénzt? — Mostanában el­tűntek a standokról a nagy for­mátumok, ez keltette fel az ér­deklődésemet. Aztán megszeret­tem a lapot, most már szinte kí­váncsian várom, hogy mi tör­ténik nap mint nap Bács me­gyében ? Szabó János is megörült, ami­kor hallotta a jó hírt: ezentúl Budapesten is hozzájuthat szü­lőmegyéje aznapi, friss esemé­nyeihez. A Betonútépítő Válla­latnál gépkocsi-előadp és mű­vezető, születésére nézve kiskő­rösi. Huszonkét éve, vagyis 1951 óta kíséri figyelemmel lapunkat, amelyet még édesapja járatott • (Ezen a standon, csak elvétve teszik ki a plakátot: „Itt Petőfi Népe kapható minden reggel”. (Foto: Pásztor Zoltán.) és ahogy nevetve mondja: tőle vette át, mint atyai örökséget. Amikor felkerestem irodájá­ban, már ott volt asztalán az az­napi Petőfi Népe. Dunakeszin él, onnét jár Budaörsre dolgoz­ni, s amikor hajnalban beér Pestre, első dolga, hogy megve­szi a lapot. Mit szeret legjobban benne? — Engem minden „hazai” ese­mény érdekel, hű maradtam a megyémhez. Sokszor még az apróhirdetéseket is elolvasom. Az újságban nem csalódtam ed­dig. Jól. színesen tájékoztat mindenről, arra különösen büsz­ke vagyok, hogy még a külpo­litikai események közlésébe^ sem marad el az országos saj­tótól. Nagyon jók a felvételek, de talán többet foglalkozhatna az ifjúság nevelésével. Nagyon megkedveltem a helyes magyar beszédről szóló cikksorozatot, nem ártana sűrűbben jelentkez­ni ezzel a témakörrel. Szeretem a sportot és őszintén drukkolok a hazai csapatnak. Jó volna mint NB I-es csapatot üdvözöl­ni őket. Azt is elárulja, hogy minden keresztrejtvényt megfejt, nyert is sok könyvet, sajnos, a Ki is­merte fel? — sorozattal nem volt szerencséje, hiába tippelt jól. Majd legközelebb jobban si­kerül ... Bevallom, nagyon örültem hogy a fővárosba szakadt „me­­gyénkfiai” nem felejtették el, honnét jöttek és jó szívvel, kí­váncsian veszik, olvassák lapun­kat, amelyet a sajátjuknak is éreznek. Még az „idegenek” fi­gyelmét is felkelti a szép külse­jű újság, s beállnak ők is az ol­vasók táborába. Márpedig ez azt is jelenti;; hogy, még. messzebbre; többfelé jutnak el a megye éle­tének jelentős eseményéi, még többen szereznek tudomást azokról az eredményekről, ame­lyekre joggal lehetünk büszkék. Persze, a hibák is „kiszivárog­nak” ezen az úton, de ezen. csak egy módon lehet segíteni úgy, hogy kevesebbet hibázzunk Megérné! ... —vadas— OLVASTUK Szétszedik a műemléket? A Jáva-szigetén levő Borobo­­dur templomot világszerte úgy ismerik, mint az ókori művészet kiváló alkotását. Nemrég kide­rült, hogy a templomot pusztulás fenyegeti. Ennek oka az, hogy a domb, amelyen a szentély áll, az esős évszakban átitatódik vízzel és mindinkább lesüpped, s ez az­zal a veszéllyel fenyeget, hogy egy szomorú napon ez az egye­dülálló építmény romhalmazzá válik. A remekmű megmentésére — a Pisai ferde torony megóvá­sának terveitől eltérően — egy­szerű megoldást ajánlottak: az ezer * tonna súlyú piramist szét­szedik, a dombot betonnal erősí­tik meg és azután újra összerak­ják rajta a templomot. Nem elég a valódi? Rauni Liukko finn szobrásznő Helsinki egyik terén állította fel legújabb alkotását, amelynek cí­me: „Villamos csúcsforgalomban”. A műalkotásba be lehet lépni: a villamos ugyanis valódi, gyárban készült villamoskocsi, csupán a villamost benépesítő alakokat ké­szítette a szobrászművész. „Vidám” babák A moszkvai művészi játékok gyárában vidám babákat gyárta­nak. Ezek a babák nem sírnak, nem szólongatják a papát vagy a mamát, hanem vidám gyer­mekdalokat énekelnek. A baba „szíve” egy mikrolemezjátszó, amely minilemezről játssza le a dalt 200 alkalommal. A műsor ezután kicserélhető. Kerekeken gördülő iskola A volgográdi Dzerzsinszkij Traktorgyár az utóbbi tíz évben mintegy 14 ezer erőgépet expor­tál a világ sok országába. A leg­nagyobb vevők között találjuk a magyar, lengyel, csehszlovák és mongol mezőgazdaságot. A külföldi traktoristák felké­szítése érdekében a traktorok he­lyes kezelésére a gyár vándoris­kolát létesített, amely hat — kü­lönlegesen felszerelt — műhely­kocsiból áll. Az iskola tíz szak­embere a.legaprólékosabb.felmiáz gosítással szolgál minden üze­meltetéssel és javítással kapcso­latos kérdésre. Az egyes szerelési és munkafogásokat filmen is be­mutatják. Ebben az évben negyedszer in­dult külföldre a volgográdiak is­kolája. Most Varsó a cél. Len­gyelországban 60 napig járják a vidéket, majd a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaságot keresik fel. Nova Posoniensia 250 éve jelent meg az első hazai hírlapunk A lap hetenként megjelenő nyolc oldalán a fölényes európai műveltségű, hazája sorsáért ag­gódó polgárt, az örök magyar ta­nítót, s a vérbeli újságszerkesz­tőt ismerhetjük fel. Bél Mátyást minden érdekli, ami 1721—22-ben a világon tör­ténik. Anyagát kiterjedt levele­zéséből, bécsi hírlapokból, követi jelentésekből, jól tájékozott for­rásokból, hallomásból meríti. (A katonai megmozdulásokat és he­ti meteorológiai jelentéseiket ki­véve viszonylag kevés hazai hírt közöl. Gondoljunk azonban arra, hogy megjelenés előtt áll nagy honismereti műve, a Notitia Hun­gáriáé.) Tudományosan minden hite­les, ami az újság hasábjain nap­világot lát. Átveszi a portugáliai „csodálatos” égi tüneményről szóló tudósítást, de mindjárt ki­egészíti: mint hírlik, üstököst láttak. Nem kerüli el figyelmét a bíborfesték újszerű előállítása, sőt az új tűzifecskendő bemuta­tása sem. kepben bontakozik ki a század elejének napi politikája. Észak-Afrika kalózai vérontás nélkül zsákmányolják el az an­gol, németalföldi, spanyol hajó­kat, hiszen a váltságdíj a legfőbb bevételük. A Földközi-tengert a kalózok és a pestis uralják. A brit, spanyol és németalföldi flotta India, Amerika kincseit kíséri. — Az északi háborúnak vége, megkötik a békét is, de mivel Nagy Péter hajói mégsem hajóz­hatnak- át a dán szoroson, a cár figyelme Perzsia felé fordul, ahol éppen palotaforradalom van. Bél Mátyás ismeri a világpoli­tika mozgató rugóit, s nem fe­ledkezik meg a rugók mozgatói­ról sem. A kor két nagy férfia I. Péter és Savoyai Jenő. Ez utóbbinak Zentánál lakott kato­nai sátrát Anglia ereklyeként őr­zi, kardját a török rettegi, s a határok .katonai erősítése miatta magyarság szenvedi, (a török ugyanis nehezen emészti meg a zenlai vereséget és következmé­nyeit.) Nagy Péter távolabb van, s talán ezért is nagyobb rokon­­szenv kíséri birodalomépítő po­litikáját. A spanyol királyt befelé az eti­kett és saját gőgje, kívülről pe­dig a brit flotta korlátozza. A későbbi XV. Lajos helyett Fran­ciaországot régens kormányozza, és tegyük hozzá: az Orléans-i herceg szorgosan munkálkodik a Bourbonok századvégi bukásának előkészítésében. Dél-Franciaor­­szágban dühöng a pestis, a ha­jók a kikötőkben vesztegelnek, a szárazföldi közlekedést pedig jóformán megbénítja Cartouche és rablóbandája. A régens pedig két kézzel szórja a pénzt a trón­örökös esküvői előkészületeire. — Angliai György összesküvők­­től retteg — nem egészen okta­lanul: az írek akkor is „nyugta­lankodnak”, s a skótok közt még sok híve van a Stuart trónköve­telőnek — a király pedig pojáca­ként vergődik abban a hálóban, melyet a City és a rendek fon­tak köréje. Nem csoda, ha Bél Mátyás raj­tuk szórakozik és rajtuk köszö­rüli nyelvét olvasói szórakozta­tására. Fölényes szerkesztői biz­tonsággal válogat a hírek közt, s csevegő könnyedséggel ad hírt a francia követ intervenciójáról, aki ura nevében kéri I. Pétert, hogy a cári cím mellé ne vegye fel a „legkeresztényibb” titulust, mivel az már foglalt. A cár — úgy látszik — ezt teljesíti, (meg­elégszik 35 soros hivatalos cím­zésével). De már nem tudja tel­jesíteni Ausztria császárával együtt kölcsönösen tett ígéretét: fiú trónörökös nem születik meg sem itt, sem ott. A császár és a klérus a szellem fejedelmét tisz­teli Bél Mátyásban, akinek nagy művei csak legfelsőbb támoga­tással jelenhetnek meg Pécsben, Nürnbergben. Ennek ellenére „kiszerkeszti” a császárt is, ami­kor erre az udvari kommüniké korlátoltan álszent fogalmazása lehetőséget ad. A szerkesztő számot ad olva­sóinak, hányán születtek, hányán haltak meg 1721-ben Becsben, Párizsban, sőt ez utóbbinál a Szajna áldozatairól, az öngyilko­sokról megemlékezvén, elárulja kriminál-szociológiai érdeklődé­sét is. Ezen túlmenően azonbart tudatosan vállalja a néptanítói tisztet, mikor hétről hétre rész­letes jelentést ad Pozsony kör­nyékének időjárásáról, vele kapcsolatban a szőlők állapotá­ról, s az időszerű munkálatokról. (Bécs közelsége miatt a szőlők állapota nyilván létkérdése a la­kosságnak.) Benne tisztelhetjük az igaz magyar tanítót, akinek nemzedékei gyümölcsösökkel te­lepítik be a nyírségi és az alföl­di futóhomokot, s a szikeseken lombfákat honosítanak meg. A külsőben igénytelen Nova Psoniensia éltetője a szerkesztő. Feltehetően egy-két száz példá­nyának előfizetői a felvidéki, fő­leg Pozsony-környéki iskolázott olvasók, továbbá az egész or­szágból verbuválódó protestáns szülők, akik nyelvek tanulására Bél Mátyás iskolájába küldik fiaikat. A jezsuiták joggal lát­nak veszedelmes ellenséget , a lapban, s nem kímélik a pozso­nyi iskolát, Bél Mátyás sem kí­méli őket lapjában. S ők bizo­nyulnak erősebbnek: még 1722- ben megszerzik a lapot, de az meg is szűnik. Érthető, a volt kuruc, főleg protestáns előfize­tőket már külsőleg is elriasztja az előbbi angyal-címeres fejléc helyett bevezetett, kétfejű sasra emlékeztető barokkos embléma. Illyés Bálint Kunszentmiklós gimnázium A lap kiadója, Bél Mátyás (1684—1749.), kora legnagyobb tudósa, önmaga jelzi tudo­mányos státusát Tónika Szászky János 1748- ban Pozsonyban megjelent latin nyelvű Ge­­ográphiájának címlapján: a londoni, berlini, olmützi és jénai társaságok tagja. A lap nyelve latin. Ezt — többek között — indokolja az, hogy Pozsonyban három nyelv, a magyar, szlovák és a német találkozik. En­nek ellenére — vagy talán éppen ezért — je­lentősége túlnő hazánk határain, hiszen az el­ső angol hírlapok után mintegy tíz esztendő­vel Bél Mátyá^ politikai lapot ad olvasói kezé­be.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom