Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-07 / 286. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. december 7. Húsz év az önállóság jegyében Faluriport Imrehegyről • Képünkön: Utcává szervező­dött lakóházak. (Pásztor Zoltán felvételei.) Kiskunhalas és Kecel között emberemlékezet óta öt, mai szóhasználattal élve külterületi lakott részt tartott nyilván a Statisztika: Debeák, Polgárdi, Tüskös, Felsőkistelek és Szar- kás. Ezt az öt tanyaközpontot vonták össze 1952-ben és Szent- imrehegy néven önálló községgé szervezték. Természetesen ez a szervezés úgyszólván mindössze papírmunkát jelentett, mert csak ezt követően kezdett kialakulni a mai Imrehegy centruma (időközben a szent elmaradt a község nevéből) a ta­nácsházával, postával, majd később az orvosi rendelővel, s az egymás után épülő családi házakkal. Az önálló község terüle­tén 1952-ben kétezren laktak. A felszabadulás előtt az itt élő emberek egy része a kalocsai főkáptalani szőlőkben dolgozott, vagy az ugyancsak egyházi tulajdonban levő pincészetnél ke­resett munkát. A lakosság másrésze az önálló gazdálkodás for- gandó szerencséjére bízta maga és családja sorsát... A tanácsháza mellett két nyár­fa birkózik a föl-föl támadó szél­lel. Rugalmas törzsük hajlik, az ügak összeverődnek, süvít közöt­tük a hideg fuvallat. Vinné a homokot is a szél, de mindenütt fák, épületek, gyep. Így marad­nak a dérmarta levelek, kiszá­radt ördögszekér, szamárkóró, el­dobott papírok. Hideg van, de a nap melege az ablakon át elvi­selhetővé teszi Szegi Tivadarnak, a községi tanács vb-titkárának a szobáját, ahol Imrehegyről be­szélgetünk: a közösség gondjai­ról, az egyének gyarapodási lehe­tőségeiről . — Itt a lakosság 70 százaléka ma is petróleummal világít. Vil­lan?' csak a pincénél van, aggre- gátőr szolgáltatja az áramot. Azt mondják az itteni emberek, hogy a főkáptalani pincében, amely hétezer hektoliter befogadó ké­pességű. annak idején a misebort tárolták. Persze lehet, hogy ez csak tréfa, — és még exportál­tak is belőle — de a lényeg, hogy a felszabadulást követően a pince a Béke Termelőszövetkeze­té lett, aztán államosították, je­lenleg az Űj Élet Szakszövetke­zet bérli. A szövetkezetnek két borkimérője van: Budafokon és a Ferencvárosban, 350 hold nagy­üzemi szőlőt művelnek, a pincét most akarják bővíteni — tájé­koztat elöljáróban a tanácstit­kár. De nem is a pincén van itt a hangsúly, hanem azon, hogy mi­lyen iramban tud kialakulni a község belterülete. Érdekes, hogy amíg 1970-ben összesen kilenc­ven ember lakott a község belte­rületén, 1973-ban már körülbelül kétszázra; tehető a számuk. — A külterületekről elsősor­ban a fiatalok költöznek be, ők építenek házat. Vannak persze, akik Kecelre, Halasra, Kiskőrös­re mennek, de aki itt bent akar építeni és a szövetkezetben dol­gozik, annak a közös gazdaság a ház faanyagának a felét ingyen adja, öt ezer forintig ingyen fu­vart vehet igénybe. Ennek van is eredménye, mert például 1970- ben 40 házhelyet mértünk ki, s ebből már 29 gazdára talált, sőt legtöbbjén felépültek a házak is. Tizenegy telek még nincs elad­va, de nem azért, mert nincs ve­vő, hanem egyéb ok miatt. 1975- ben újabb 40 házhelyet akarunk kisajátítani itt a kialakuló köz­pontban — sorolja Szegi Tiva­dar. Meglepő, hogy egy ilyen kis he­lyen, mint Imrehegy, milyen sok —' noha valamennyi mezőgazda- sági jellegű — munkalehetőség kínálkozik: az Űj Élet szakszö­vetkezet, a császártöltési Kossuth Tsz üzemegysége, a Halasi Álla­mi Gazdaság, az erdészetnek két üzemegysége. Sajnos legtöbb csu­pán szezonmunkát nyújt, s így a téli időszakban sokan járnak el a faluból a környező nagyközsé­gekbe, városokba. * — Hét tanyacsoportot tartunk számon, amelyek a községhez kötődnek közigazgatásilag. Ebből hatot villamosítani fogunk, ami körülbelül 140 tanyát jelent. A külterületen lakó emberek saj­nos kissé elzárkóznak a község­ben jelentkező gondok enyhíté­séért való közreműködés elől. Mindössze néhányan jöttek, ami­kor vízvezetéket fektettünk le, illetve járdákat építettünk. De azért csak elkészültünk vele. Most újabb gond nehezedik ránk: a Petőfi és az Erdei Ferenc ut­cában bővíteni szeretnénk a vil­lanyhálózatot, de nincs kivitele­ző. A DÁV csak 1974 negyedik negyedére vállalná, magánipa­rossal pedig nem merjük meg­csináltatni, mert olyankor az át­vételnél szokott baj lenni. Így aztán azt hiszem kénytelenek le­szünk a DÁV-ra várni. Nem valószínű, hogy a DÁV azért szabott ilyen hosszú időt, mert Imrehegy kisközség. Azt vi­szont kétségtelen, hogy a falu negyedik és minden előző orvosa azért ment el Imrehegyről, a két- szoba összkomfortos, fürdőszobás, jól felszerelt rendelővel ellátott orvosi lakásból. A ház jelenleg üres, a helyet hirdetik. Pedig ez a falu környezetével és lehetősé­geivel együtt vonzó település. Nemrégiben adták át rendelteté­sének a keceli ÁFÉSZ által épí­tett falatozót és vegyesboltot. A tanács ehhez 100 ezer forintot és területet adott... * Végül arról kérdezem Szegi Tivadar vb-titkárt, miként ala­kul a lakosság száma, mennyi az elvándorló, illetve az itt letele­pedő ember. Előkeresi a községi törzskönyvet, s hamarosan meg­lepő dologra derül fény Imre­hegy demográfiai adataiból. Ar­ról már beszéltünk, hogy a meg­alakuláskor, húsz évvel ezelőtt kétezer ember lakott a község területén, kül- és belterületen. Most, 1973-ban viszont már csak 1321 a létszám, ami azt jelenti, hogy húsz év alatt közel hétszáz ember hagyta ott régi házát, ta­nyáját, életmódját. Az is igaz vi­szont, hogy akik véglegesen ott­honuknak tekintik Imrehegyet, azok telket vásárolnak a cent­rumban, házat építenek villany­nyal, vízzel, sátortetővel és tá­gas, nagy ablakokkal, két szo­bával, előszobával, fürdőszobá­val. Tulajdonképpen ők a meg­alapítói Imrehegynek, annak a községnek, amely gyakorlatilag húsz év alatt jutott el oda, hogy az 1952-ben kapott önállóság je­gyeit nyilvánvalóvá tudta tenni. » Az udvaron vergődő, az egyre erősebb széllel küzdő nyárfák is mintha ezt példáznák: gyökeret verhi a homokba, hogy meg­maradhasson az ember, s hogy értelme, szorgalma „lombjait” akkor is növessze, ha időnként összeverődnek az ágak ... Gál Sándor • Vegyesbolt és falatozó. 0 Vásárlók az új üzletben. Ezer szállal... Negyedszázados a termelőszö­vetkezeti mozgalom. Az alapító tagok nagy része már nyugdíjas, sokan nincsenek az élők sorában. Üj nemzedék nőtt fel a kö­zös gazdaságok léterejötte óta. A fiatalok belépésükkor nem hoznak magukkal földet, terme­lési eszközöket. Másképp kötőd­nek tehát a közöshöz, mint előde­ik. Hogyan? Erről az érdekes témáról, az új kapcsolatokról bezsélgettünk Kollár Tiborral, a kecskeméti Kossuth Termelőszövetkezet párt- alapszervezetének titkárával. — A mi termelőszövetkezetünk is sokat fiatalodott az elmúlt két esztendőben. Az átlagéletkor 7 évvel csökkent. Gondjainkat nö­veli. hogy a város ipari üzemei­nek vonzáskörében élünk, tehát az újonnan belépőknek lehetőleg olyan keresetet kell elérniük, mint az iparban dolgozóknak. Van egyéb különbség is, mint a munka természete. Egyik az, hogy nálunk 10 órás munkanapokat számítunk a tagok tevékenységé­nek értékelésekor, a jövedelem­szintet pedig befolyásolja; a ház­táji gazdálkodás is. A legfontosabb feladatnak tartjuk a folyamatos munka meg­teremtését. Minden tag szám-Sra képességeinek és fizikai erőnlété­nek megfelelően kell elfoglaltsá­got és keresetet biztosítani. A nö­vénytermesztésben ma már a gé­pek végzik a feladatok nagyobb részét, több kézi erőre van még szükség a kertészetben. Foglalko­zunk palántaneveléssel, van sző­lőnk és gyümölcsösünk. Ezek vi­szonylag nem sok munkást köt­nek le. Az utóbbi időben fejlesztettük az állattenyésztést. Építettünk egy 148 férőhelyes tehénistállót, számottevően növeltük a szarvas­marha-állomány létszámát. Évről évre bővítjük a pulykanevelést, ahol asszonyokat, lányokat tu­dunk foglalkoztatni. Megemlítem a vágóhidat is, itt 16-an dolgoznak. Most építünk egy nagyobb húsfeldolgozót, 20 millió forint költséggel. Ezenkívül van galvánozó, csi­szoló, szerelő műhelyünk, ame­lyekben ipari üzemeknek dolgo­zunk. Szükség esetén kivonjuk innen a munkaerőket a mező- gazdaságba. különösen szüret, be­takarítás idején. A háztáji gazdaságokat sokfé­leképpen segítik. Természetesen a háztáji terület kiadását ebben a szövetkezetben is feltételhez kötik. Az alapszabállyal megha­tározták, hogy mennyi munkana­pot köteles a tag ledolgozni ah­hoz, hogy kapjon 800—1600 négy­szögöl területet. Az állattenyésztő gazdák takarmányjuttatásban ré­szesülnek, nekik erre a célra földterületet adnak. Kialakulóban az új szövetkeze«- ti lakótelep. Kollár Tibor el­mondja­— Hét családi ház épült eddig, 400 szögöles telkeken. Negyven­hat parcellánk van, a fele már elkelt. A családiház-építés felté­tele, hogy az illető legalább egy év óta tagja legyen a szövetkeze­tünknek, és további öt évi tagsá­got vállaljon. Ebben az esetben 20 ezer forint értékű szolgálta­tást kap a közöstől, amit nem kell visszatérítenie. Többek kö­zött kedvezményes áron építő­anyagot, olcsó fuvart és így to­vább. Bevezették az üzemi étkezte­tést, amelyet már százhuszan vesznek igénybe. Szociális segé­lyeket adnak családi események­kor, az idős tagokat sokfélekép­pen segítik, gabonával, pénzzel. Ezer szállal kötődik tehát a tagság a közöshöz. Joga van a különböző fórumokon bekapcso­lódni a gazdálkodás vezetésének segítésébe, hiszen észrevételeket tehet az irányítással kapcsolato­san, a termelés szervezését ille­tően. A csaknem 2200 hektáros ter­melőszövetkezet kedvezőtlen kö­rülmények között gazdálkodik. Árkiegészítést kap az értékesített árui után. Sok küzdelemmel ér­ték el az eddigi eredményeket. Az idén mintegy 70 millió forint termelési értéket kívánnak elér­ni. Négymillió forint nyereségre számítanak. K. S. HOGY NE CSÚSSZANAK AZ UTAK • A Közúti Kutató Intézet kísérleti útsza­kaszt építte­tett Nyerges­újfalu és Tát között. Az ezer méter hosszú szakaszon kü­lönféle aszfalt- keverékeket használtak fel. Ezeket rend­szeresen mű­szerekkel el­lenőrzik. A kí­sérlet célja az olyan aszfalt- útburkolat-ke- verék kialakí­tása, amely tar­tós használat után is meg­tartja tapadó felületét. (MTI foto Hadas János — KS.) Szocialista együttműködés az élelmiszer-gazdaságban • A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa révén a szocialis­ta országok kapcsolatainak fej­lesztése, a szoros politikai és gaz­dasági együttműködés magas színvonalon valósul meg. A test­vérországok életszínvonalának emelkedésében az egyik legjelen­tősebb tényező a lakosság — meg­felelő szinten, egyre javuló mi­nőségben és bővülő választékban történő — élelmiszer-ellátása. A szocialista országok az elmúlt években számottevő eredménye­ket értek el az élelmiszer-gazda­sági termelés fejlesztésében. A napjainkban lejátszódó tudomá­nyos-műszaki forradalom ugyan­akkor indokolja, hogy a KGST- országok közös erőfeszítéseket te­gyenek a nemzetközi együttmű­ködésben rejlő lehetőségek foko­zottabb kihasználására az élel­miszer-gazdasági termelés fejlő­désének meggyorsítása érdekében. Ismeretes, hogy mezőgazdasá­gunk ebben az évben is kiemel­kedő gabonatermést ért el. Ez az eredmény nem születhetett volna meg, ha nem támaszkodunk a Szovjetunióval való együttműkö­désre. Sikereink forrásai jelentős részben a kiváló tulajdonságú Bezosztaja, Auróra és Kavkáz őszi búzafajták tömeges alkalma- zásábén rejlenek. Az intenzív termesztésre alkalmas fajták ve­tésterülete hazánkban eléri az osszgabonavetés 80—83 százalé­kát Hasonló a helyzet a napra­forgó-termesztésben is. A nagy olajtartalmú és nagy hozamú szovjet napraforgófajtákat ter­mesztik a vetésterület háromne­gyed részén. Mindez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hazánkban — most már évek óta rendszeresen — megterem a lakosság kenyérellá­tásához szükséges gabona, sőt exportra is gondolhatunk. A magyar növénynemesítés ha­gyományainak megfelelően a nemzetközi fajtakísérletekben si­kerrel vettek részt a magyar faj­ták is. A Szovjetunióban körze- tesítették a BÉTA—40 és a BÉTA kétsoros ősziárpafajtát, a kivár- dai rozsot, a pannonbükkönyt, a badacsonyi fekete cseresznyét, a „Cegléd szépe” szőlőfajtát. A Bolgár Népköztársaságban pedig a kompolti kender és három cu­korrépa hibridünk honosodott meg. .9 Az itthon már elismert bá­bolnai kukoricatermesztési rend­szert sikerrel próbálták ki Uk­rajnában. Ennek hatására ezt a Szovjetunió más köztársaságai­ban is alkalmazni kívánják. Ered­ményes kooperációt alakítottak ki a bábolnaiak a szovjet part­nereikkel a baromfitenyésztés te­rületén is. Burgonyatermesztésünk stabili­zálására és a hazai ellátás vá­lasztékának bővítésére évelte rendszeresen nagyobb mennyi­ségben importálunk étkezési- és vetőburgonyát a Lengyel Népköz- társaságból és a Német Demok­ratikus Köztársaságból. Éves átlagban 10 000, illetve 0000 ton­na vetőbúrgonyát hozunk be a két baráti országból. 0 A mezőgazdasági termelés fejlesztésének döntő tényezője a gépesítés korszerűsítése és elter­jesztése. A szocialista országok együttműködésével készült el a nemzetközi géprendszer, amely mintegy 750 gépet és 1500 típus­méretet foglal magába. Ez a rendszer szolgál alapul a tudo­mányos-kutató és tervező-szer­kesztő munkához, és körvonalaz­za a tagországok mezőgazdasági gépgyártásának fejlesztési irá­nyát. Mezőgazdaságunk gépi eszkö­zeinek összetétele szépen példáz­za az együttműködés eredmé­nyeit. Hazánk traktorállományá­nak 40 százaléka, gabonakom­bájnjaink 98 százaléka a Szov­jetunióból származik. A Német Demokratikus Köztársaságból és Csehszlovák Szocialista Köztársa­ságból is sok gépet kapunk, töb­bek közt traktorokat, betakarító- és permetezőgépeket, míg a többi tagállamok elsősorban speciális célgépeket szállítanak számunk­ra. Hazai gépgyártásunk főként csávázógépek és borsócséplő gé­pek előállításával vesz részt az együttműködésben. A közös gé­pesítési gondok megoldására lét­rehoztuk az AGROMAS szerve­zetét. A korszerű, fehérjedús táplál­kozás elősegítése érdekében foko­zott erőfeszítéseket teszünk az állattenyésztés fejlesztésére. A legjobb tulajdonságokkal bíró ál­latfajták cseréje és tenyésztésbe vétele módot nyújtott arra, hogy a szocialista országokban bővül­jön az állattenyésztés genetikai alapja és javuljon a tenyésztői munka. 0 Magyarország elsősorban a fésűs merinó juh genetikai alap­jának előnyös alakításában érde­kelt. Ebből a célból kaukázusi és sztavropoli juhfajtákat hoz­tunk be a Szovjetunióból. A ked­vező eredményt a gyapjú minő­ségének nagymértékű javulása mutatja. A szarvasmarha-fajtaváltás üte­mének meggyorsítására tenyész­állatcsere van folyamatban a Német Demokratikus Köztársa­sággal és Csehszlovákiával, főleg holstein-friz vérségű állomány tekintetében. Hazánk távlatilag tenyészanyag szállítást tud vál­lalni a holstein-friz, a fekete és vöröstarka lapály fajtákból. 0 A meglevő állatállomány biztonsága érdekében a szocia­lista országok együttes erőfeszí­téseket tesznek a fertőző és egyéb állatbetegségek megelőzésére, a továbbterjedés megakadályozásá­ra, illetve leküzdésére. A műtrágya-felhasználás növe­lése, szakszerű alkalmazása elő­feltétele a mezőgazdasági terme­lés intenzívebbé tételének. A szocialista országokból — első­sorban a Szovjetunióból és a Né­met Demokratikus Köztársaság­ból — történő műtrágyaimporton túl hazánk szoros együttműkö­dést alakított ki a műtrágyázási módszerek fejlesztését, a talaj tápanyagmérlegének meghatáro­zását, a műtrágyaszállítás és ki­szórás gépesítésének megoldását célzó kutatásokban. Az agroké­miai központok kialakítása során az NDK ilyen irányú tapaszta­latait vesszük figyelembe. Az élelmiszertermékek előállí­tásának fejlődése a szocialista országok valamennyi élelmiszer- ipari ágazatában a termelés sza­kosodása és koncentrálódása kö­zepette megy végbe. Az élelmi­szeripar egészére kiterjedő együttműködés eddigi eredmé­nyeiből kiemelhető a technológiai vonalak tipizálási terve, az aszep­tikus konzervgyártási technológia kidolgozása, a húskészítmények füstölési technológiája, egyes élel­miszerek ionizációs besugárzással történő tartósítása, a bor hőkeze­lése stb. Kiemelkedő sikert ér­tünk el a csomagolási technoló­gia szabványosítása terén, amely a tagállamok közti kereskedelmi forgalomban több milliós nagy­ságrendű gazdasági megtakarítás tett lehetővé. 0 A KGST XXV. ülésszaka hagyta jóvá az együttműködés további elmélyítését és tökélete­sítését, valamint a tagállamok szocialista gazdasági integráció jának fejlesztését célul kitűző komplex programot. A program­ban foglalt további feladatok eredményeként a KGST-országai az élelmiszer-gazdasági együttmű­ködés fejlesztésével megvalósít­ják a tagállamok nemzeti élel­miszer-gazdaságnak optimális szerkezetét, a termelés ésszerű koncentrációját, a tudományos­műszaki színvonal további jelen­tős emelését. Kazareczki Kálmán miniszterhelyettes

Next

/
Oldalképek
Tartalom