Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-01 / 281. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. december 1. Biztonságban tizenkilencezer mázsa alma PÁRTSZERVEZÉS—PÁRTIRÁNYlTÁS Alkonyodott, s a nap korongja elbújt a látóhatár mögé. Gyuricza Sándorné, Fuszenecker Jánosné, Bránya István és társai azonban változatlan szorgalommal hordták a gyümölcsös ládákat a szállító járműre. Amikor abbahagyták a rakodást, egészen beesteledett. A jól végzett munka tudatában térhettek haza valamennyien. Megmentették az értékes gyümölcsöt a fagytól, az időjárás viszontagságaitól. A 19 ezer mázsa alma, amelyik a Kiskőrösi Állami Gazdaság tabdi területében termett, azóta a téli tárolóban várja az osztályozást, majd az értékesítést. A korán beköszöntött fagy miatt, a szőlőt kellett előbb biztonságba helyezni. A korábban leszüretelt téli almának az ültetvény mellett ideiglenes tárolót készítettek a kerület dolgozói. Az egymásra halmozott almás ládákat körül rakták szigetelő anyaggal, letakarták ponyvával, így a termés minden károsodás nélkül átvészelte azt az időt, amíg a kerület dolgozói hozzáfoghattak az elszállításához. A gazdaság ezermesterei egyszerű, de erre a célra kiválóan alkalmas szállítóeszközt szerkesztettek. Egy másfél ujjnyi vastag vaslemezt akasztottak a traktor mögé, amit az erőgép a homóktalajon, könnyűszerrel elvontat, akár a lófogat a szánt a havon. K. A. Nőmunka- párt munka Az év végi beszámoló taggyűléseken az alapszervezeti pártvezetőségek a nőpolitikái munka tapasztalatait is összegezik. Van miről szólni, hiszen az eltelt három és fél esztendő óta sok minden történt a nők élet- és munkakörülményeinek javításáért, nagyobb társadalmi megbecsülésükért, közéleti szerepük fokozásáért. Valójában alig akad az országban olyan munkahely, ahol ne tettek volna valamit elsősorban az alacsony keresetű, a nagycsaládos és a gyermekeiket egyedül nevelő anyák gondjainak enyhítéséért, a munkahelyi feltételek javításáért, a családok ellátásával összefüggő problémák könnyítéséért (hűtőszekrények beállítása a műhelyekben, bevásárlás megszervezése, vacsora hazahordása az üzemből stb.), a lányok és asszonyok politikai neveléséért. • Az ideiglenes tárolóból a rakodó lapra gyűjtik a termést a tabdi területben dolgozó lányok, asszonyok. • Pintér János, Nagy István és a többiek is segítenek. (Tóth Sándor felvételei) Tanreaktor a környezetvédelemért Diófa-nemesítés A Budapesti Műszaki Egvetem tanreaktorában 5 egyetem 18 tanszékének diákjai szerezhetik meg a magfizikai ismeretek, hez szükséges gyakorlatukat. Az egyetemi reaktor az oktatási és tudományos feladatokon kivül. bekapcsolódott a környezetvédelmi kutatómunkába is; a felszíni vizek szennyezettségét és az élővízi halak szervezetének higanytartalmát mérik az aktivációs analitikai módszerrel. Képünkön: Sugárvédelmi műszer hitelesítése sugárforrásnál. (MTI Fotó — Kovács Sándor — KS) írók a bajai járásban A napokban Madarason, Bácsalmáson és Katymáron mutatkozott be az olvasóknak Csernai Zoltán, Fekete Gyula és Kuczka Péter. Látogatásukat a falun ilyenkor kezdődő „téli olvasásidény”, vagy a téli könyvvásár nyitányának is tekinthetnek, ha ezen a területen minden rendben lenne a bácskai végeken, megye- és országszerte. Az ország legnagyobb szövetkezeti faiskolájával rendelkező rákóczifalvi Rákóczi Tsz-ben a diófa-nemesítésnek nincs hagyománya, Bulgáriában viszont magas szintű a termelési kultúra, és kitűnő módszert alkalmaznak: a magról kelt csemetéket nemesített fajtákkal oltják be. A Rákóczi Tsz a plovdivi mezőgazdasági üzem tapasztalatait felhasználva az idén már huszonötezer nemesített diófacsemetét nevel. Olyan fajtákat adnak a körtermesztésbe, amelyek a hagyományos fajtáknál két-három évvel korábban termőre fordulnak, nagy hozamúak, és fajtaazonosak. Mindebben kiemelkedő szerepük van a pártszervezeteknek, a nőmunka közvetlen pártirányításának, annak i a körülménynek, hogy a párton belül minden szinten a választott testületek felelősek e munka irányításáért és ellenőrzéséért. A szakszervezeteken kívül ma elsősorban a pártszervezetek azok, akik szót emelnek a nők sajátos helyzetének és gondjainak figyelembe vételéért, és igyekeznek napirenden tartani aktuális problémáikat. A K--. ponti Bizottság 1970 februári határozatát követően az alapszervezetek feladattervekben fogalmazták meg a helyi tennivalókat. Nagyobb részük — jóllehet több-kevesebb sikerrel — határozottan törekszik e tervek megvalósítására, s egyebek között a gazdasági vezetőket is beszámoltatják ilyen kérdésekről. Ügy tűnik tehát, hogy három és fél évvel a Központi Bizottság állásfoglalása után az alapszervezetekben dolgozó kommunisták is alapvetően megértették annak jelentőségét és mindjobban érzékelik, megtalálják ezzel kapcsolatos feladataikat. A nőpolitikái munka ma már nem kampányszerű, hanem szerves része a pártmunkának. S ennek értékéből semmit sem von le. hogy több esztendő távlatából jobban felismerhetők a párthatározat végrehajtásában jelentkező gyengeségek is. Feltétlenül elgondolkoztató például, íjiogy a legnagyobb előrelépést az elmúlt időszakban a nők munkahelyi és szociális körülményeinek javításában könyvelhetjük el. A gazdasági vezetők helyenként úgy vélik, ha bizonyos Egy üzemi „rejtély” nyomában Csernai Zoltán a 10—14 éves fiatalok fantáziáját mozgatta meg az Atlantisz históriájával, a világ teteje titkaival és a pecázás mesterfogásaival. Persze Fekete Gyula és Kuczka Péter is találkozott a gyerekekkel, s ők dedikálni valót is hoztak nekik. (Vagy inkább hoztak volna, ha lett volna ezektől az íróktól valami a három község, sőt Baja és Kecskemét könyvesboltjaiban is.) Csernai Zoltán és Fekete Gyula ifjúsági írásait ismerik és kedvelik a gyerekek, a Kuczka Péter szerkesztette fantasztikus sorozatokat ügyancsak. A személyes találkozás mégis új színben tünteti fel az élet és irodalom kapcsolatát, magukat a könyveket is (ha a könyvtárakban hozzájutnak a gyerekek). Fekete Gyula a tőle szokott színvonalon fejtegette a mai magyar társadalom problémáit. Az elmúlt 16 esztendőben 700 ezerrel kevesebb magyar született, mint amennyinek kellett volna. Nemsokára évente 40 ezer munkahely marad üresen. A társadalom — az orvostudomány fejlődésének hatására is — öregszik: egyre több tehetetlen öreget, nyugdíjast kell eltartaniok a javakorabelieknek. Tudnak-e erről a mai fiatalok és javakorabeliek? És érdeklik-e őket ezek a kérdések? A fiatalok felfogását Kuczka Péter ismertette. Nemrégiben felmérést végeztek a kamaszkorúak eszmény rendszeréről és arról, milyennek képzelik saját jövőjüket, milyen foglalkozást választanak majd. Az így kialakult kép aggasztó. A fiatalok mintegy ötven százaléka a szolgáltató vagy a szórakoztató iparban szeretne majd dolgozni, nem a szorosan vett termelésben. Az előadásokat követő beszélgetésben — Madarason ez este hattól éjfél után egyig tartott, a másik két községben szűkebbre volt szabva az idő — még számtalan probléma terítékre került. Miért van válságban a tekintély a fiatalok előtt? Miért hiányzik sokakból a lelkesedés? Akik ott voltak a találkozón, mind azt mondták: nagyon megérte. izgalmas volt! De hát mind a három községben elég kevesen voltak ott — bár személyre szóló meghívókat is küldtek, vittek sokaknak. Mind a három helyen hiányzott a mezőgazdasági értelmiség. (Érdekes volna megvizsgálni, miért?) Madarason a pedagógusok aránya volt a legjobb — persze itt sem eszményi —, de teljesen hiányoztak a fiatalok. Bácsalmáson fordítva: egyetlen pedagógus sem volt jelen, pedig ott gimnázium is van, ahol .,Az orvos halála” ajánlott olvasmány. Szép számmal voltak viszont tizenéves fiatalok. Katymáron is hiányoztak a pedagógusok, a fiatalok sem voltak sokan. — de helyettük érdeklődő felnőtt közönséggel találkozhattak az írók Bognár András Kelebia. ez a kedves kis község csöndesen élte mindennapjait, mígnem hirtelen változást tapasztaltunk. November eleje óta ugyanis egy varroda a Szegedi Ruhagyár legújabb, 4-es számú telepe kezdte meg működését a tanácsháza udvarán levő épületben. Ide is bekopogtattunk, akárcsak minden olyan helyre, amely foglalkoztatási alkalmat nyújt a közelben élőknek. A furcsa viszont az, hogy itt a következőket hallottuk: „Nem készülhet fotó műszakközben a dolgozó nőkről, ehhez a vállalati központ külön engedélye szükséges.” Pedig tényleg, nem akarunk elrabolni, vagy megszöktetni a munkából senkit sem. Az anyavállalatnál egyébként nem ragaszkodnak ilyen formaságokhoz. Takargatnivaló éppenséggel semmi sincs a kelebiai beruházásban. Sőt, büszkék lehetünk rá, hogy újabb hetvenöt lány és aszszony jutott kenyérkereseti lehetőséghez a lakóhelyén — a Szegedi Ruhagyár és a helyi tanács jóvoltából. így vélekednek a vállalat bácsalmási üzemében is, amelynek a vezetői segítő kezet nyújtanak az induláshoz. Január 1-ig még a betanulási idő tart. Most készülnek fel az újdonsült varrónők arra, hogy a következő évben 145 ezer iskola- és munkaköpenyt állítsanak össze és adjanak át a kereskedelemnek, ami csaknem egytizedét teszi ki az anyavállalat ilyen jellegű cikkeinek. A kelebiai. 4-es számú részleget is azért hozták létre, hogy ki tudják elégíteni a növekvő piaci keresletet. Ezzel szinte az iparfejlesztés alapkövét rakta le a községben a Szegedi Ruhagyár és közvetítő segítségével a bácsalmási üzem. amely egyébként szintén a fiatal ipari létesítmények közé tartozik. Némileg egyszerűbb lett volna, ha minderről Kelebián győződhetünk meg. Ha a helybeliek nem csinálnak rejtélyt abból, ami a közvélemény elé kívánkozik. Halász — Pásztor szociális és bérintézkedésekre „bontották le” a párt és a kormány nőpolitikái határozatait, ezzel alapjában eleget is tettek annak, amit várnak tőlük. Ezt a téves szemléletet csak erősíti, hogy a pártszervezetek már említett feladatterveinek középpontjában is ilyen — vagyis bér- és szociális jellegű — intézkedések szerepelnek. s ezek megoldására összpontosítják erejüket ők is. Nem az a baj persze, hogy ezekkel a semmiképpen sem lebecsülendő kérdésekkel foglalkoznak. Baj azonban, ha csak ezekkel foglalkoznak, s szem elől tévesztik a nőpolitikái határozatok komplex jellegét; mindenekelőtt azt, hogy e határozatok végrehajtása elképzelhetetlen az egyidejűleg folytatott szívós, céltudatos tudat- és szemléletformáló tevékenység nélkül. Mi több. ez utóbbi tevékenység eredményessége nélkül voltaképpen a határozat látszólag „csak” gazdasági céljai sem valósulhatnak meg. Nem véletlen például az. hogy a női és férfidolgozók béregyenlősége elvének olyan rendkívül lassan és nehezen lehet a gyakorlatban érvényt szerezni. Önmagában itt semmiféle törvény é= határozat nem vezet célra, Ténv, hogy az utóbbi években sok minden történt ebben a vonatkozásban is. Felemelték a legalacsonyabb női kereseteket, jobban figyelembe vették az évi bérfejlesztéseknél ezt a szempontot is, az idei központi béremeléseknél pedig sokhelyütt a férfiakénál nagyobb mértékben növelték a nők fizetését. De még ma is gyakori : ha például két fiatal diplomást. egy nőt és egy férfit vesznek fel egyszerre ugyanannál a vállalatnál, szinte törvényszerűen már a belépés pillanatában többet kap a férfi, mint a nő. Közismert az is, milyen csigatempóval jutnak előre a gazdasági és az állami élet területén a rátermett, felkészült, s a felelősséget is vállalni kész nők. Egy-esv megüresedő osztályvezetői posztra — ha két egyenlő képességű pályázó, egy férfi és egy nő között lehet választani — a legritkábban nevezik ki a nőt. Ilyenkor kellene közbelépnie a maga sajátos politikai eszközeivel a pártszervezetnek. Igaz, ehhez a mainál még nagyobb áttekintésre és tájékozottságra van szüksége példának okáért az üzem vagy intézmény vezetőinek elképzeléseiről. Örvendetes, hogy mind több vállalat káderfejlesztési terve tartalmazza az alapszervezetek javaslatait is a rátermett nők vezetőkké képzésérenevelésére. Követésre méltó példával szolgál az a nagyüzem, ahol 25 nő részére kívánnak — az Országos Vezetőképző Intézet segítségével — vezetőképző tanfolyamot szervezni, akikből vezetőket akarnak nevelni a vállalat számára. A jelöltek névsorának összeállításában a pártalapszervezetek is közreműködtek. Három és fél esztendő eltelte után célszerűnek látszik a pártalapszervezetek figyelmét az eddiginél jobban a tudatformáló tevékenységre irányítani — mégpedig a férfiak és a nők vonatkozásában egyaránt. Ez ma a nőpolitikái határozatok következetesebb végrehajtásának — a béregyenlőség megteremtésének, a tehetséges nők bátrabb előléptetésének és vezető beosztásra való felkészítésének, de általában a társadalomban betöltött szerepükhöz méltó érvényesülésüknek — egyik legfőbb feltétele. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy a nőpolitikái munka irányítása és ellenőrzése az eddiginél is jobban a testületek ügyévé, szívügyévé váljon. S hogy a határozat végrehajtásában a kommunisták példája, a szavak és a tettek egysége bizonyítson mindenekelőtt. T. É. Veszendőbe ment fehérje IV. Van megoldás! I A kelebiai ruhaüzem frissen vakolt épülete. Belülről biztosan szebb lehet. A fehérjét előállítani — tömegméretekben — csakis fehérjéből lehet. Az egészséges táplálkozás, a gazdaságos hústermelés tehát kényszerítő körülményként szabja meg: ne pocsékoljuk el azt, amit már megtermeltünk. A párt, a kormány gazdaságpolitikája az életszínvonal további emelését tűzte ki célul, amelynek egyik alapvető feltétele a húsellátás zökkenőmentessé tétele, a fehérjemennyiség növelése. A különböző, sertés-, marha-, baromfi-termelési, -tenyésztési programok nyilvánvalóan ennek a célnak a szolgálatában állnak. Ahhoz, hogy sertés-, marha- vagy baromfigyáraink tökéletesen, folyamatosan működjenek, állati fehérjére van szükségünk, amelynek jelentős részét ma még külföldről szállítjuk be halliszt, húsliszt és csontliszt formájában. Ezért a fehérjetartalmú anyagokért — mondani sem kell — jelentős összegeket fizetünk ki, ugyanakkor nálunk, mint a korábbiakból kiderült, évente a megyében 50 ezer mázsa állati hulladék megy veszendőbe. E fehérjeforrás kihasználhatatlansága 13,5 millió forint veszteséget okoz. Vizsgáljuk meg — érdemes —, milyen lehetőségek kínálkoznak e jelentős összeg, de még inkább a fehérje megmentésére. Kezdjük a kényszervágás sorsára jutott állatokkal. Ahhoz, hogy ezeket az állatokat közvetlen emberi fogyasztásra megmentsük, megfelelően felszerelt vágóhidakra lenne szükség. A megyében bizonyos körzetek kijelölésével mintegy húsz vágóhíd képes lenne ellátni a kényszervágásra kerülő állatok húsának elkülönítését, hűtését. Ilyen módon nagy menynyiségű hús — még spekulatív számításokkal sem lehet konkrét számot mondani — áramlana a fogyasztókhoz, s nem kerülne a földbe. A vágóhidak korszerűsítésére mindössze — nem tévedés — 3—5 millió forint kellene. Lépjünk tovább. Az állatelhullás természetesen nem (akadályozható meg, de a hulladék megsemmisítése igen. Ehhez arra volna szükség, hogy amelyik község bekapcsolható az ÁTEV járataiba — s ez csak szállítóeszköz kérdése — ott hűtőkamrát kellene készíteni, ha eddig még ilyen nincs. Az itt össze gyűjtött hulladékot, állati tetemeket nem hosszú idő múlva speciális járművekkel elszállíthatnák. E tárolóterek korszerű,egészségügyi szempontból is megfelelő kialakítására kétmillió forint elegendőnek bizonyulna. Nem vitás, erről már szóltunk az előbbiekben, az ÁTEV solti te.epének kapacitása képtelen megbirkózni a jelentkező nyersanyagmennyiséggel. A telepnek sem szállító járműparkja, sem feldolgozó gépsorai jelenleg nem elegendők a feladatok ellátására. A hozzávetőleges számítások azt mutatják, hogy a solti telep szállító és feldolgozó teljesítőképességét két és félszeresére kellene növelni. Ehhez a bővítéshez pontos számadatok nem állnak rendelkezésre, de ezt nyilván a megye saját anyagi eszközeiből képtelen lenne finanszírozni. Mindezekből azonban kitűnik, hogy a fehér-je megmentésére van lehetőség, csupán eddig ezzel nem túlságosan sokat törődtünk. Egyetlen évben veszendőbe ment állati hulladék értékének feléből meg lehetne oldani a fent vázolt korszerűsítéseket. Ez még mindig kevesebbe kerülne, függetlenül a millióktól, mint a fehérje megsemmisítése. Az élet megy tovább, egyre fejlődik, gazdagodik a megye állatállománya. A jelenlegi állapotot figyelembe véve, az évi emelkedés mintegy tízszázalékos. Ez nemcsak a fogyasztásra kerülő húsnál igaz, de a hulladéknál, a jelenleg veszendőbe menő, a földbe kerülő fehérjénél is. A megoldás adott, nem túlságosan sok pénz kell hozzá. Miért ne mentenénk meg tehát ezt az életfontosságú szerves vegyületet? Gémes Gábor (Vége.)
