Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-21 / 298. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. december 21.

Tervezés és megvalósítás

A járókelők számára egy létesítmény megszületése akkor kezdődik, amikor az építők megjelennek a helyszínen, s hozzálátnak, hogy a felhalmozott anyagokból alapot készítsenek. Ha mindennapos tanúi vagyunk is a hatamas, százféle igény kielégítésére sok ezer elemből összeálló épület növekedésének, mellette elsétálva, megbámulva, eszünkbe sem jut, hogy mindazt, ami a szemünk előtt lejátszódik, valaki vagy valakik már jó előre lépésről lépésre kigondolták, kidolgozták.

— Ezt mi, tervezők is tapasztaljuk — mondja Bozsó Ferenc, a Bács-Kiskun megyei Tervező Vállalat igazgatója. — Egy-egy jelentős létesítmény átadásáról tudósító sajtótermékek is többnyire csak a kivitelezőt említik meg. Arról a legritkább esetben szól a krónika, hogy a közhasználatba kerülő épület terveit kik és hol készítették. Pedig a szellemi modell megalkotása nélkül a téglából, betonból való megvalósítás elképzelhetetlen. Egy létesítményben realizálódó igény, szükséglet teljesítését is minden esetben a jó műszaki terv alapozza meg.

— Mikor mondható egy tervre, hogy „jó”?

— Egy építménynek — legyen az lakóház, kultúrpalota vagy üzemcsarnok — mindig előre meghatározott szerepre kell alkalmasnak lennie. Akkor jó a terv, ha erre az úgynevezett funkcionális igényre a lehető legjobban válaszol, a lehető legkevesebb költségráfordítással, s létesítmény emellett esztétikailag is megfelelő lesz.

— Ennek a hármas követelménynek a teljesítése, úgy gondolom, nem egyszerű feladat.

— Az teszi bonyolulttá, hogy ezt a három dolgot nem lehet különválasztva tervezni. Óriási nehézsége ez a műszaki tervezésnek. A legfontosabb, a funkciótervezés — ha a megrendelő kívánsága világos — tulajdonképpen egyszerű. A harmadik követelmény, hogy esztétikailag is a legelfogadhatóbb legyen például a felépítendő kultúrház, az szintén nem okoz különösebb gondot. A költségtervezés a legnehezebb, mivel az építőipari anyagárak állandóan változnak.

— Említette, hogy a tervezés három oldalát nem lehet különválasztani. Hogyan készül tulajdonképpen a terv?

— A megrendelő ismerteti velünk a kívánságát. Például egy kultúrházat akar építtetni, a

beruházásra van 10 milliója. Részleteiben tisztázzuk vele, hogy az épületnek milyen igényeket kell majd kielégítenie. A másik oldal a lehetőségeké, amelybe a szabványok, az anyagok, a lehetséges építési technológiák, a kivitelezők felkészültsége, a felhasználható költség stb. tartoznak. A tervezés folyamatában ennek a két oldalnak. az igényeknek és a lehetőségeknek az összehangolásából születik meg az alkotó koncepciója. Ebben a folyamatban az említett három követelmény teljesítését nem lehet különválasztani, mert tulajdonképpen függvényei egymásnak.

— Amíg egy nagyobb terv a kellően dokumentált, kidolgozott végső formáját elnyeri, bizonyára több embernek is be kell kapcsolódnia a munkába.

— Természetesen. Az építésztervező elgondolásának részletes kidolgozásában jó néhányan részt vesznek. A prímet az építész viszi a csoportos szellemi munkában, hiszen neki az egy:s szakágak — világítás, fűtés, víz stb. — összehangolásával is törődnie kell. A többiek akkor kapcsolódnak be, amikor ő rögzítette elképzelését. A vázlatokat közös munkával kidolgoznák, a műszaki rajzolók elkészítik, majd sokszorosítják. Ezután jut el a terv a megrendelőhöz.

— Ezzel az önök szeiepe be is fejeződik egy létesítmény megalkotásában?

— Nem. A megrendelő a kézhez kapott anyagot átvizsgálja. Ha nem talál benne semmi helyesbíteni-, kiegészítenivalót, akkor átadja a beruházást megvalósító vállalatnak. Az mérlegeli a kivitelezés lehetőségeit,, és esetleges észrevételeit közli velünk. Amikor az építők munkájára kerül a sor, a tervezőnek műszaki vezetéssel együtt kell velük működnie terve megvalósításán. ha erre felkérik. Tehát a létesítmény kőből, fából való

megteremtésénél is juthat még egy kis bábáskodó szerep a tervezőnek.

— Hány megbízásnak tesz eleget egy évben a tervező vállalat?

— Az idén körülbelül 400 kivitelezést készítettünk elő, ebből mintegy 250 a komplett tervezés, a többi kisebb szakipari részmunka volt. A bajai újvárosi, a halasi csipkeházi, a kecskeméti hunyadivárosi és még több más lakótélén tervei a mi irodáinkban készültek el. Félegyházának és Bajának- iskolákat terveztünk, az utóbbinák sportcsarnokot, is Munkáink közül megemlíthető még a Kodályintézet, a bugaci násztormúzeum, a Barnevál óvodája, a félegyházi temetők rendezése, valamint a tiszakécskei üdülőtelep és termálfürdő terve. Tiszakécske a jövő évre fedett termál- és tisztasági fürdőt is rendelt nálunk.

— 1974-ra milyen munkákat vállaltak eddig?

— Érdekesnek ígérkezik többek közt a kalocsai érsekség volt naevszemináriumi műemléképületének művelődési központtá alakítása, Kecskeméten pedig a Kodály-intézet, a Barátok temploma, a Kossuth tér környezetének a rendezése. Egyelőre azonban még az idei feladatokkal foglalkozunk.

— Az itteni dolgozók ismerik-e az év végi hajrát?

— Van részük benne, hiszen az árbevételi tervet nekünk is teljesítenünk kell. A nyereségérdekeltség nálunk is fennáll, bár sem a népgazdaság, sem a mi szempontunkból nem a legtökéletesebb formájában. Nyereségünk ugyanis nem az elkészített tervek minőségétől, hanem azok mennyiségétől füeg. A tervező nincs érdekeltté téve abban, hogy minél nagyobb szellemi, illetve időráfordítással, az elérhető legnagyobb tökéletességre törekedjen. Csak az alkotók lelkiismeretességének, becsvágyának és munkaszeretetének köszönhető, hogy a gyakorlatban ez mégis így van. Jövőbeli fő feladatunk az lesz, hegy a minőség és a gyorsaság között fennálló és a nyereségre kiható ellentmondást valamiképpen kiküszöböljük. Ez fontos népgazdasáei érdek is, hiszen a megvalósítást, a beruházási folyamatot és annak végtermékét a terv minősége határozza meg.

A. Tóth Sándor

ADJUNK SZÓT A „ 7

rdemes odafigyelni arra, ■*“' amiről az emberek nyíltan, őszintén beszélnek. Érdemes, de ez önmagában még nem elég. Véleményüket össze kell gyűjteni, s olyan nyilvános fórum elé vinni, ahonnan eljut az illetékesek elé is. A fővárosban például két évvel ezelőtt a Hazafias Népfront Hétfő esti párbeszéd — Budapestről címmel nyilvános vitafórumot biztosított a közérdekű panaszoknak, kéréseknek, véleményeknek. Ezeken bárki részt vehetett, az adott témáról véleményt mondhatott, így került terítékbe a Margitsziget gépkocsiforgalma, így fogalmazódott meg a kérés: legyen a Városliget ismét a város ligete. A budapestiek nyilvános vitafóruma bevált. Miért ne lehetne az ötlet alapján az országban mindenfelé lehetőséget teremteni a nyílt vitára, a mindennapi életet könnyebbé, a környezetet jobbá tevő beszélgetésekre?

Nincs olyan városa, községe az országnak, ahol ne akadna speciális. csakis a helyieket érmtő problémák. És ezek többségét délutánonként-esténként az emberek a talponállókban, presz-szókban is megfogalmazzák. Tudom persze, nagyon sokan azt válaszolják, hogy az ilyesfajta helyek melegágyai a pletykáknak, arra ami itt elhangzik, nem szabad sokat adni. Nos, azt hiszem, nem ilyen fekete az ördög. Valóban sok személyes jellegű petyka eseteg vádaskodás központja a presszó, a talponálló, az is igaz, hogy nemegyszer a tényéktől „elszakadva”, a történetek felnagyítva jutnak el újabb és újabb hallgatókhoz, de az is tény, hogy a mindennapi élet ezernyi gondja-baja. jogos panasza is terítékre kerül. Olyan tényekről is szó esik, amelyekben sok az igazság, amikre nemcsak hogy érdemes, de oda is kell figyelni.

Érdemes az itt elhangzi gom?, dolatoknak nyilvános, demokratikus fórumot teremteni. Az is nyilvánvaló, hogy a Hazafias Népfront helyi szervezetei lehetnének a beszélgetések gazdái, vitavezetői. Hozzájuk fordulhat bárki kérdésével, javaslatával. A népfront egy-egy témának nyilvánosságot teremthet, „közhírré” teheti a vita lehetőségét, s természetesen biztosíthatja a válaszadásra illetékesek jelenlétét is. Röviden fogalmazva: a Hazafias Népfront fórumain kérdezhet bárki, a kérdésre a legilletékesebbtől, a téma legjobo ismerőjétől kap választ. így kerüme.nek a legfontosabb helyi témákban interpellál ók elé a tanács vezetői, a közieked ésrendészet szakemberei, a város-község vezetői. Az sem baj, ha ezéken az esti beszélgetéseken nem m ndig alakul ki „szinkron” a kérdezők és a váias/adók között. Előfordulhat, tv" y a szóvátevók sok olyan körülményt ismernek, amelyről ez ideig az illetékes nem tudott. S ha ezt a fórumot egy-egy fonosabb döntés meghozatala előtt teremtik meg, akkor a ny Ivánosság bevonásával, a nyílt, demokratikus várospolitika megteremtésével szinte biztosra vehető, hogy megalapozottabb, átgondoltabb határozat születik.

Minden hely „szónokát” vigyük szervezett, nyilvános fórum elé? Ha a közösséget érintő ügyekben, az élet kisebb-nagyobb gondjaiban „interpellálnak” öt-tíz ember e'őtt, miért ne kaphatnának szót a városközség vezetői előtt is? Has "iát mindenképpen a közösség élvezné.

E. Gy.

Félmillió

pár

gyermekcipő

• A Ceglédi Cipőipari Vállalatnál ebben az évben félmillió pár gyermekcipőt készítenek. A vállalat kizárólag a kormány ártámogatását biztosító terméket állít elő. ezzel vállalva az alacsonyabb jövedelmezőséget.

(MTI fotó. Koppány György — KS)

Kazahsztán ipara

Alma-Atában kiállítást rendeztek, amely a szovjet köztársaság gazdasági struktúrájában végbement legújabb nagy változásokat tükrözi. Kazahsztán „ipari névjegyzékének” íőcikke korábban a kőszén és a vasérc volt. Most alapvető ipari termékei a bányászati, az olajipari, a kohó- és vegyigyárak, berendezések. A köztársaságra a gyorstempójú gazdasági fejlődés jellemző: a termelés évi növekedése az utóbbi 40 év alatt átlagosan 11 százalékos volt.

Az idén a köztársaság vállalatainál 200 automatizált gépsort, 800 munkapad-automatát állítottak fel. A gazdaságirányításba további 16 számolóközpont kapcsolódik be. Kazahsztán ipari termékeit 76 ország vásárolja.

KERESKEDŐK

FIGYELMÉBE

Svédországban is mindinkább terjed az önkiszolgáló üzletek rendszere. S a svédek — talán még nálunk is jobban (!) — tudják, hogy a vásárlókat tájékoztatni kell. Mire terjedjenek ki a legfontosabb információk. Egyebek közt az egyes árucikkek üzleten belüli elhelyezése, az árucikekk felhasználására, az újonnan megjelenő termékekre, különös tekintettel azok felhasználási területére, valamint az érdekesebb kereskedelmi akciók_ ro, nem utolsósorban pedig a különleges kínálatokra.

Nem szabad abból kiindulni, hogy „a vevő rendszerint tudja, mit kíván vásárolni”, vagy, hogy „általában ismeri az üzletek elrendezését”. Pszichológiai felmérések mutatják hogy a fogyasztóknak több mint az egyharmada nem rendelkezik határozott elképzeléssel arról, hogy mit fog vásárolni, s rendszerint több alternatívát állít fel magának. Döntéseit nagymértékben befolyásolják az üzletben kapott információk.

Az újonnan megjelenő árucikkekről adott kereskedelmi tájékoztatásnak a következőket kell tartalmaznia: az új árucikk nevét és jellegét; azt, hogy mennyiben különbözik az új termék a már forgalomban levő hasonló áruktól; azt, hogy milyen speciális területen használható fel; végül pedig egyéb kezelési és használati utasításokat.

• Minden bizonnyal kevesen hallottak még ilyen elnevezésű brigádról. Képünkön csak egy részét mutatjuk be ennek a választékos nevű kollektívának, amely a KPM kiskunhalasi útmesterségén dolgozik. A teljes brigád nagyobb létszámú, csak nem mindig tevékenykedhetnek mindannyian egyszerre — együtt. A Rencsár Kálmán vezette brigád fő feladata — miként nevéből is sejthető — az utak, útmenti fák, fasorok, pázsitos partok szépítése, csinosítása. Sok mást elvégeznek ezenkívül, ami a közlekedési útvonalak környéke tetszetőssé tételével, rendbentartásával összefügg. Ha kell — mint télvíz idején — sózzák, homokozzák az utakat, takarítják róluk a havat.

A felvételünkön látható részleg a csikéria—keleblai útszakaszon éppen a fák vadhajtásait irtotta arrajártunkkor. Ebédszünetet tartottak. Fájó szívvel hagytuk ott őket az éledő tűz mellett. Hiszen ha nem sietünk annyira — mikor ér rá a riporter ilyen időtöltésre? — mi is részt vehettünk volna amolyan igazi szalonnasütésben. (T. I. — T. S.)

%

Á gazdasági együttműködés társadalmi előnyei

írta: dr. Csizmadia Ernő, az MSZMP KB Gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője

A X. pártkongresszus határozatai alapján kedvező feltételek nyíltak a gazdasági kooperáció fejlődéséhez. A közös vállalatokról az Elnöki Tanács új törvényerejű rendeletet adott ki és megfelelő súlyt kapott a kérdés más jogszabályokban, például a szövetkezeti törvényben is.

• Az együttműködés szorosabbá válása tapasztalható az állami vállalatok között is a fejlődés azonban itt lassúbb ütemű, A kooperációk az utóbbi években főleg a szövetkezeti szektorban értek el figyelemre méltó, eredményeket. Ez részben összefügg azzal is. hogv a szövetkezetekben általában kisebb üzemi méretek alakultak ki. feilesztési lehetőségeik szűkösek. Ha viszont összead iák feilesztési forrásaikat, társulva olvan feladatot is előnyösen megoldhatnak, amelyre külön-külön egyiküknek sem lenne elég ereiük.

A gazdasági összefogásra irányuló törekvés következik a szövetkezés általános alaoelvé'jől is. tehát abból, hogy a szövetkezetek az állampolgárok által önkéntesen létrehozott, a tagok személyes és vagyoni közreműködésével vállalati gazdálkodást és társadalmi tevékenységet folytató egymást kölcsönösen támogató közösségek.

A szövetkezeti iparban 714 ipari szövetkezet részvételével jelenleg 40 társulás működik. Ezek közül 17 társulás a szövetkezetek anyagbeszerzését. 9 társulás, a szövetkezetek exporttevékenységét. a többi pedig szolgáltatásaival a szövetkezetek egyéb tevékenységét segíti. Erősödik az ipari szövetkezetek együttműködése a fogyasztási és a mezőgazdasági szövetkezetekkel is.

A fogyasztási szövetkezetek 400 résztvevővel 85 egyszerű társulást. 15 megyei beszerző vállalatot hoztak létre, s ezenkívül 5 országos közös vállalatot működtetnek. Mintegy 80 ÁFÉSZ vesz részt tsz-ekkel közösen alakított egyszerű gazdasági együttműködésben. továbbá 459 ÁFÉSZ működik együtt a termelőszövetkezetekkel a zöldség-, gyümölcsértékesítésben. az újjászervezett MÉK-ekben. Az ipari szövetkezetekkel közösen vesznek részt az ÁFÉSZ-ek a gyomai kötöttárut termelő társulásban és a Budapesti Szövetkezeti Aruház építésében

• A fogyasztási szövetkezetek egyszerű társulásai általában a közös beszerzés és részben az értékesítés továbbá a több szövetkezet érdekeit szolgáló beruházás. karbantartás, szolgáltatás ellátására. illetve helyi nyersanyasére alakultak. Jelentős mértékben hozzájárulnak az egyes körzetűk ellátási színvonalának javításához.

A mezőgazdaságban 1973. év eleién 477 társulás működött. Egy-egy társulásban átlagosan 13—14 résztvevő található, túlnyomó többségük termelőszövetkezet. Több száz tsz nem egy, hanem több társulásnak is tagja. A társulásokban részt vesznek az állami gazdaságok is és néhány élelmiszeripari állami vállalat is.

A mezőgazdasági társulások termelése az utóbbi három évben megkétszereződött. 1972-ben 3

milliárd Ft-ra rúgott. Jelentős szerepet töltenek be a termelés korszerűsítésében az ipari termelési rendszerek elterjesztésében, a mezőgazdasági építkezésekben, gépjavításban és szolgáltatásokban. Nő a szerepük a lakosság élelmiszer-ellátásában is. 1972- ben több mint 100 ezer hl tejjel, 1537 tonna hús- és szalonnakészítménnvel. 2700 tonna vágottbaromfival. 11 500 tonna tartósított zöldség- és gyümölcskészítménnyel járultak hozzá a lakosság jobb ellátásához.

• A kooperáció nem öncél, hanem a több és hatékonyabb termelés eszköze. A társulások alapításában és fejlesztésében következetesen érvényesíteni kell az önkéntesség elvét, továbbá azt is, hogv a társulások mindazokat az előnyöket és jogokat élvezzék, amelyekben bármely szövetkezet és vállalat részesülhet. Vagyis a társulok ne legyenek hátrányosabb helyzetben amiatt mert valamilyen célt közösen valósítanak meg. Azt-a helyes elvet, hogy az állam szükség esetén az egyes tevékenységeket — nem pedig az egyes üzemi formákat — részesíti előrtvben, a jövőben célszerű lesz kiegészíteni a szövetkezetekből és állami vállalatokból álló vegyes jellegű társulások, továbbá a vertikális irányú kooperációk fokozottabb támogatásával.

Az eddigi eredményekre alapozva. a jövőben főleg a következő irányban célszerű fejleszteni a gazdasági együttműködést:

—_ a műszaki fejlődés, a korszerű technika, technológia, ügyvitel és termelésszervezés elterjesztésére ezen belül a mezőgazdaságban az iparszerű termelési gok feldolgozására és értékesítérendszerek fokozatos térhódításának elősegítésére:

— a vertikális irányú együttműködés bővítésére; a szövetkezetek egymás közötti kapcsolatainak fejlesztésével egy időben a szövetkezetek és állami vállalatok kooperációjának erősítésére;

— A gazdálkodó egységek gazdasági tevékenységét segítő szolgáltatások előmozdítására;

— a dolgozókat közvetlenül érintő lakossági szolgáltatások fejlesztése érdekében.

• A tapasztalatok jól mutatják, hogy a termelés növelésének, koncentrálásának és hatékonysága fokozásának bevált útja hazánkban is az együttműködés erősítése, a gazdálkodó egységek közötti kapcsolatok szorosabbra fonása. Ezt a folyamatot a társadalmi és műszaki feilődés egyaránt ösztönzi. Eredményeként javul a termelőeszközök kihasználása, a dolgozók foglalkoztatása és gyorsul a gazdasági fejlődés.

További fontos tapasztalat, hogy a kooperáció erősödése kedvezően hat nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi viszonyokra is.

Mennyiben szolgálja az állami vállalatok és a szövetkezetek, illetve az ipari és a mezőgazdasági nagyüzemek együttműködése a szocialista társadalmi-gazdasági viszonyok továbbfejlődését? Anynyiban, amennyiben a kooperáció kedvezőbbé teszi a feltételeit annak, hogy az egyes üzemeket és településkörzeteket tekintve csökkenjenek a termelés koncentrációjában. szakosodásában, a cserében. az elosztásban a termelőerők alacsonyabb fejlettségi fokán kialakult különbségek és az ebből származó feszültségek. A kooperáció nem törli el automatikusai a szocialista tulajdon két formájának különbségeit, de ^ egyengeti közeledésük útiét előmozdítja a gazdálkodás azonos, szocialista vonásainak erősödését. Kedvező feltételeket teremt a ma még meglevő társadalmi különbségek csökkentéséhez minden olyan esetben, amikor a kooperáció révén a termelőerők és a termelékenység valóban lényeges mértékben növekszik.

Annak eredményeként^ ugyanis, ha iparosodik a falu. erősödik az urbanizáció, gyorsul a falusi társadalom és a parasztság átalakulása. A gazdasági együttműködés erősödése tehát közvetve kihat a falu és város közötti eltérések, a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság közötti különbségek csökkenésére is.

• Mindez .iól mutatja, hogy a gazdasági kooperáció ösztönzése és fejlesztése nemcsak szűk termelési érdek hanem fontos társadalmi és politikai érdek is.

„Esztétikai brigád”