Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-19 / 296. szám
1973. december 19. • PETŐFI NÉPE • 5 A Balaton szociogr áfiáj a Mondják, illetve írják, Jókai a téli Balaton, a befagyott tó hátborzongatóan vad rianásainak megírásakor kizárólag csak dús képzeletére támaszkodott. Mégis, eszünkbe sem jutna megkérdőjelezni a látomás valószerűségét. A képzelet, ha megjelenítő erővel társul, képes az érzéki tapasztalat helyettesítésére. Bertha Bulcsú viszont, a Balatoni évtizedek című szociográfiai mű szerzőié már gyermekkorában megfigyelhette a torlódó .jégmező minden apró moceanatát. A hangulatok finom árnyalatait is érzékeltem tudó megjelenítő képességnek ő sincs híjával. Azért a tapasztalat valahol mégis csak kamatozik: amíg Jókai fenséges, zord vízióját tudomásul vesszük, Bertha Bulcsú leírása nyomán felébred bennünk a kíváncsiság: csakugyan olyan-e ez a téli tájék. ahogyan azt az író elibénk vetítette. Ezzel mintegy jeleztük azt is. hogy Bertha Bulcsú kitűnő író. s szociográfusként is remekel, amikor közvetlen, személyesen megélt. sőt végigélt élményeiről ad számot. S nem is csak a táíleírá- sokban érezzük a természettel összhangban élő ember kozmikus lelkületét. átadó líraiságát. hanem a tóparton töltött gyermekkor nosztalgikus megelevenítésé- ben, a tóval együtt lélegző paraszti világ pannon derűjének érzékeltetésében. A szerző meglehetősen ismerős ebben a közegben. az itt élő nép évszázados hagyományokban gyökerező, furcsa titkait tárja elénk, s nem egyszer úgy, mint e titkok beavatottia. A balatoni orvhalászat rituáléinak megelevenítése egyszerre néprajzi hitelességű leírás és ragyogó írói teljesítmény. Az írói toll ott bicsaklik meg, ahol a tókörnyéki gazdasági élet emberi-természeti összetevőinek feltárására kerül sor. Pontosabban: a feltárást többnyire az an- rólékos. monografikus unalmú leírások helyettesítik. Természetesen nem pótolják. Rezignált kérdések. szürke válaszok váltogatják egymást, mint egv rossz interjúban. Ezek a részek bizony ha gyarapítják is a tóval kapcsolatos ismereteinket, ahhoz érzelmileg nem visznek közelebb. Máshol a gyakorlott és jószemű újságíró szenvedélyességével szól a tó, a turizmus, az üdülés érdemtelen haszonélvezőiről, társadalmunk visszataszító nepmanjai- ról, az állami és szövetkezeti kereskedelem gyarlóságairól. Nagy kár, hogy etekintetben is megmarad a felszínen, az összefüggések keresését meg sem kísérli. Mint szociográfia tehát meglehetősen egyenetlen ez a könyv; színvonala legalább úgy hullámzik. mint viharban a Balaton, s szerkezetileg sem eléggé átgondolt. Maga a szerző is nehezen tudja eldönteni, hol lépjen elő személyesen, s hol maradjon a háttérben. A tétovázás mögött az a felismerés sejlik, hogy a lírai hangvételű naplórészletek, a monografikus pepecselés és az újságírói pamflett elegyítéséből nem teremtődik szociográfia. De ne legyünk igazságtalanok: a könyv nemcsak a kudarc tanulságait hordozza, hiányaival együtt is gazdagítja a „magyar tengerről” alkotott összképünket. Főleg azoknak a titkoknak a fel- fejtésével. amelyek a szerzőt — s immár kissé a könyv olvasóit is — mindörökre összefűzik a Balaton környéki nép sorsával. Hatvani Dániel EZERNÉL TÖBB OLVASÓ A TOMPÁI KÖNYVTÁRBAN 9 Tágas, szép olvasótermi rész várja a könyvet szerető tompaiakat. Tizenegyezer kötet könyv áll az olvadók rend,étkezésére az 1970-ben szép, új helyére költözött tompái könyvtárban. Azóta az olvasók száma ezer fölé emelkedett. Amikor ott jártunk, éppen akkor iratkozott be az ezerharmincötödik olvasó. Varga Márta tanuló megígérte, hogy hűséges látogatója lesz az intézménynek. Kapóra jött, hogy azokban a percekben ott tartózkodott a könyvtár egyik legidősebb olvasója is, Adász Antalné. Dózsa Györgyné könyvtárvezető elmondta róla, hogy hosszú éveli óta egyik leggyakoribb látogatójuk. Megtudtuk azt is, hogy a községi tanács 1973-ban tizenötezer forintot adott az intézménynek könyvbeszerzésre. Ebből háromszázhetvenöt kötetettel gyarapították a főleg fiatalok állal kedvelt könyvtárat. Gondoskodnak a külterületen élők könyvvel való ellátásáról is. A Szabadság Tsz-ben és kél tanyai iskolában van fiókkönyvtáruk. Az oltásoknak csaknem egyharmada e három helyen található. 9 Ádász Antalnénak második otthona a könyvtár. A jobboldali képen: Dózsa Györgyné könyvtárvezető kedves szavakkal fogadja Varga Márta tanulót, a legújabb olvasót. (Tóth Sándor felvételei) NEMZETISÉGEK ÉS HAGYOMÁNYŐRZÉS Az elmúlt hetekben tartották meg a nemzetiségi kongresz- szusokat. A Magyarországon élő németek, románok, szlovákok és délszlávok demokratikus szövetségei mérlegre tették a legutóbbi négy esztendő munkáját cs meghatározták a soron következő feladatokat.'A kongresszusok és az azokat előkészítő falugyűlések Bács-Kiskun megyében is minden eddiginél alaposabban és részletesebben tárták fel a valóságos helyzetet. Felszínre hozták az eredményeket, s rámutattak a fogyatékosságokra. Az őszinteség jegyében Az anyanyelv ápolásán, a sajátos nemzetiségi kultúra fejlesztésén egyre nagyobb számban fáradoznak a hazánkban élő nem magyar anyanyelvűek. Néhány országos méretű, sikeres kulturális megmozdulásuk ékesen bizonyítja ezt. A „Vyletek vták’ szlovák népdalverseny, a „Reich brüderlich die Hand” német kulturális verseny, és a délszláv anyanyelvűek országos vers- és prózamondó versenye egyaránt mutatta: él, s széles körben hat nemzetiségeink kultúrája. A falugyűlések résztvevői és a kongresszusok küldöttei az eredmények felsorakoztatása mellett szépítés nélkül szóltak hi-> bákról, gondokról is. Egyes választmányi tagok nem eléggé aktívak. A nemzetiségi lakosok köz:ött még sok a közömbös. A nem magyar anyanyelvű értelmiség kétharmada passzív, nem kapcsolódik be a társadalmi, kulturális munkába. Vannak, akik nem felejtették még el a régi sérelmeket, s ezért bátortalanok, visszahúzódóak. Bács-Kiskun megyében nagy gond a nemzetiségi lakosság számának megállapítása. Az egyik községben csupán hat család mondta magáról, hogy délszláv anyanyelvű, noha az ott élők kilencven százaléka beszéli a sz.erb-horvát nyelvet, s jelenleg kétszáznál több gyerek nemzetiségi tannyelvű oktatásban vesz részt. A kezdeményező: Bács-Kiskun Az ország második megyéjében a szlovákok, németek és délszlávok húsz községben és két városban megbecsült, egyenrangú polgárokként vesznek részt a szocialista építőmunkában. Az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának több határozata alapján a tanácsok és a Hazafias Népfront megyei, járási és községi szervei megtalálják a módját, hogy miként mozgósítsák" eredményesen a nem magyar anyanyelvű magyar állampolgárokat a közös célok valóra- váltásáért. A kongresszusokon elismeréssel szóltak az itteni kezdeményezésekről. Az 1968 előtti években a nemzetiségi nevelők szervezett továbbképzéséről egyedül Bács-Kiskun megye gondoskodott. Ma ezt teszik szerte az országban. A Magyar Pedagógiai Társaságon belül működő Nemzetiségi Pedagógiai Szakosztály megyei kezdeményezésre. Baján alakult meg. Országosan is figyelmet keltett, s azóta eeyre jobban terjed a kat.ymári oktatási kísérlet. Ide tartozik az is — részben a fentiekből adódik —, hogy a Narodne Novine című délszláv hetilapot, ebben a megyében • vassák legtöbben. O.saknem négyszáz: előfizetővel és hatszázhetven árus példánnyal • Bács megye jár az élen. Az évente megjelenő, közkedvelt Narodni Kalendarból hatezer kel el. Ebben csak Baranya előzi meg kevéssel megyénket. Az anyanyelv ápolása Eléggé köztudott, hogy nemzetiségeink jelentős része a mindennapi életben nem az irodalmi nyelvet, hanem a sajátos kői rülmények folytán kialakult, sokféle változatban élő tájnyelvet beszéli. A szülői ház, a család meghatározó szerepe mindenki előtt világos. Ennek pótlására és ellensúlyozására van éppen nagy szükség az iskolai nyelvoktatásra és az irodalmi nyelv elterjesztésének, megerősödésének egyéb módjaira, formáira. Egyes helyeken az utóbbi időben csökken a nemzetiségi nyelvű oktatásban részt vevők száma. 1969 óta Garán negyvenötről harmincötre, Hercegszántón hetvenötről ötvenkilencre fogyott ez a szám. Katymáron ugyanebben az időszakban harminchétről hatvanötre, Dusno- kon hatvanhétről százkilencvenötre nőtt azoknak a száma, akik szerb-horvát nyelven tanulnak az iskolában. Nagy segítség, hogy a szlovák nyelvórákat heti háromról négyre emelték fel. S az is, hogy hazánkból évente huszonöt pedagógus vehet részt csehszlovákiai nyelvi továbbképzésen. Jugoszláviai egyetemeken tíz magyarországi diák tanulhat egy egyezmény alapján. Azonban a szerb-horvát nyelvű fiatalok alig élne e lehetőséggel. Legutóbb csak hatan jelentkeztek jugoszláviai egyetemi továbbtanulásra. Pedig a nemzetiségiek köré- íren szembetűnő a pedagógushiány. Különösen kevés az óvónő és a közművelődési szakember. A főiskolák és tanító-, illetve óvónőképzők szerb-horvát nyelvű tagozata valamit enyhít a gondokon. A német nemzetiségi kongresszuson elismeréssel szóltak a bajai Frankel Leó Gimnázium tevékenységéről. A német nyelv oktatásában kitűnt még a rsá- szártöltési. garai és katymári általános iskola. Jó eszköz a nemzetiségi nyelv ébrentartására a külföldi csoportok idelátogatása. szsreplé- se. Ezért is örültek a helybeliek. amikor az NDK-beli Karl- Marx Stadt város színháza Hajóson szerepelt. Másik bevált módszer: a hazai vagy a megyén belüli csoportok közös szereplése. Békés megyében például nemzei'é •' zón igyekeznek erősíteni a legfiatalabbak nemzetiségi tudatát. A példát Bács-Kiskunban is követhetnék. A hagyományőrzés formái A garai délszláv népi együttes Baranya, Békés és Csongrád megyében aratott sikert műs mával. Jugoszláviában két alkalommal is színpadra léptek. A her- cegszántóiak Olaszországba és Jugoszláviába vitték el Észak - Bácska jóhírét. A Szocialista Kultúráért éremmel kitüntetett hajósi táncegyüttes a Balaton mellett bizonyította felkészültségét. Az idei Duna menti folklórfesztiválon a hartaiak arany-, a hajósiak ezüstérmet szereztek. Ismét éledezik a szlovák néphagyományokat ápoló miskei népi együttes. A bajai Citanoica Klub, a katymári Bunyevácok köre és a Bácsalmási Divan elnevezésű délszláv klub eddigi eredményeikkel tanúsítják: nemzetiségi lakosságunk tekintélyes részében él annak a vágya, hogy szervezett keretek között őrizze, s ápolja szokásait, hagyományait. A szlovákok kongresszusán szóvá tették, hogy megszűntek a színjátszócsoportok, hogy sok helyen csak a néptánc műfaja él a nemzetiségi lakosság körében. A színjátszásnak, irodalmi színpadnak a nyelvi kultúra fejlesztésében van fontos szerepe, ezért kellene feléleszteni azokat. A német, délszláv és szlovák együtteseknél egyaránt nagy gondot jelent a szereplők szállítá- és elszállásolása. Pedig a szö9 Széles körben kedveltek a Knódel János által készített hartai német festett bútorok. vétségek által szorgalmazott kulturális körútnak jelentőségét nehéz lenne eltúlozni. Olvasás anyanyelven Az illetékesek felismerték, hogy az anyanyelven írt könyveknek. óriási szerepük lehet a nemzetiségi érzés és tudat ébrentartásában. Felesleges hangsúlyozni. hogv a nyelvismeretnek mennyire nélkülözhetetlen eszköze az olvasás. Megállapították: a nemzetiségi könyvtárak fejlesztésre szorulnak. Ezért hoztak létre báziskönyvtárakat. A bajai könyvtár ezeregyszáz kötetes délszláv nyelvű részlege Baranya és Csongrád megyét is kiszolgálja. A Bács-Kiskun megyei németek a pécsi, azűtt élő szlovákok a budapesti nemzetiségi alapkönyvtárhoz tartoznak. A községi könyvtárak ezekről a helyekről bővíthetik állományukat. Megyénk nemzetiség lakta községeiben általában száz—négyszáz kötetes állomány áll a nemzetiségiek rendelkezésére. A Művelődésügyi Minisztérium az utóbbi két esztendőben kétmillió forintot adott a nemzetiségi könyvtárak fejlesztésére. Az újabban megjelent fontosabb műveket a szomszédos, baráti országokban vásárolják meg. Külön gondot jelent, hogy kevés a nemzetiségek nvelvét beszélő könyvtáros. Bács-Kiskun megyében tizenhár m olyan községben. ahol dészláv részlege is v^n a könyvtárnak, csupán két helyen — Garán és Csikérián — tud szerb-horvátul a könyvtár- vezető. Legkirívóbb, hogy a bázisfeladatot ellátó bajai könyvtárban senki sincs, aki anyanyelvükön szólhatna a délszlávokhoz. A lelkes fáradhatatlanok Ez a sajátos munka feltételezi azoknak a je'enlétét, akik nem sajnálják a fáradságot azért, hogv egy jónak vélt ügyért erejük és idejük legjavát áldozzák. Bács-Kiskun megyéből a szlovákok demokratikus szövetsége országos választmányában ketten, a németekében hatan és a délszlávokéban tizen- ketten vesznek részt. A Magyar- országi Dészlávrk Demokratikus .Szövet égének — Mándics Mihály szemé’yében — Bács-Kiskun megyei /főtitkára van. A nemzetiségi munkában sok éven át dolgozott eredményesen, míg e megbízatást kiérdemelte. Rétfalvi Teofil a hartai német múzeum létrehozásával, Kishegyi Simon (Nemesnádudvar) az ének- és tánchagyományok gyűjtésével. Harmath La- josné és Czifra Jánosné néprajzi gyűjtőmunkájával érdemelte ki az elismerést. Fekete Bertalan (Katymár) mint délszláv szakfelügyelő, s mint kísérletező iskolaigazgató egyaránt kiemelkedő munkát végzett. Tovább sorolhatnánk azoknak a lelkes fáradhatatlanoknak a nevét, akik n^'kül a Bács-Kiskun megye területén folyó nemzetiségi munka nem kapott volna ennyi elismerést. Varga Mihály Címképünkön: Emlékezetes marad sokáig a kiskőrösi szlovák nemzetiségi nap. A Forrás és kapcsolatai \Temrég volt Budapesten a ■t* szocialista országok irodalmi folyóiratainak értekezlete. Az írószövetségben rendezett összejövetelen a közelmúltban elhunyt Darvas József elnökölt, ő nyitotta meg a tanácskozást. A tudományos-technikai forradalom és az irodalom kapcsolatát elemző téma mellett az irodalmi folyóiratok kapcs.latairól volt szó. A Forrás kezdettől fogva — Illyés Gyula kifejezésével élve — tágra nyitotta ajtaját: a hazai szellemi termékek megjelentetésén túl számos c.lkalj'm- mal igyekezett felhívni az olvasók figyelmét a nagyvilágra, a környező szocialista országok irodalmára, művészetére. Fontos feladatnak tekintette és tekinti a folyóirat szerkesztősége ezt a horizonttágítást, melybe épp úgy belefért a Sztravinszkijról készült portré, mint a csillagászati tanulmány. Fontosnak l irtottuk a román irodalom egy-egy jelentősebb alkotásának magyar nyelven való megszólaltatás at (pl. Augusztin Buzura novelláját): felfigyeltünk a modern lengyel irodalom egy-egy nagy költődére (Norwid, Rozewicz); megszólallak a folyóirat hasábjain a kortárs bolgár lírikusok (Niko- lov, Pejcsev. Hrisitozov); a jugoszláviai Matej Bor atomháború-ellenes nagy költeménye a Forrásban jelent meg. Szoros a kapcsolat a Szovjetunióval: az ett élő rokonnépek költészetéből jelentős vál gatást olvashat.ak a folyóirat olvasói (pl. cseremisz, mordvin); S-imonov- ról portré készült egy budapesti beszélgetés alapján; beszámoltunk a Közsp-Vt.l~a vidékénle- vö népzenei kutatásról, új könyvekről (pl. Bulgakov, Voznye- szenszkij stb.). M.nden sziliem alkotómű- helyl jellemeznek a hazai és a külföldi kapcs:latok. Ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy a hazankbi látogató iróvendégek sokszor vendégei a Fór ás iák is. Itt járt Kecskeméten a szovjet költő, Rozsgye.sztvenszkij; sokáig emlékezetes volt a Vlagyimir Krivcovval való beszélgetés; találkoztunk a kitűnő fiatal lengyel költővel, Narvroczkival, aki Petőfi vers.eit szel altatta meg a .1 janyelvén; rövid ideig volt vendégünk a világhírű olasz író, Alberto Moravia is. aki a szerkesztőségben tett látogatás után Bugac nevezetességeit tekintette meg; de beszámolhatunk még több érdekes író. szerkesztő, fordító Kecskemétre utazásár .1 is a lengyel Camilla Mondraltól az NDK-s Harald Koraiig. De egy-egy eszmecsere, találkozás még csak egy-egy szellemi kézszorítás. Tartis.tbb irodalmi kapcsolatok is kiépültek az évek folyamán. Azt hiszem, ig.en jól választott a Forrás szerkesztősége, amikor két kolozsvári folyóirattal lépett test- - vérfolyóirati kancsolatba. A magyar Utunk és a román Steaua szerkesztőit. íróit már évek óla ismerjük, a folyóiratok hasábjain beszámoltak a másikról, látogatást teltünk egymásnál, barátok lettünk. így együtt örültünk az Utunk évfordul íján Kolozsvárod az ünnepi irodalmi esten. Vagy: hosszabb tanulmányban számoltunk be az U tünkről a Forgásban. S ezt. folytatjuk a továbbiakban is. Ezt a jó ügyel szolgálta többek között az Írószövetségben rendezett eszmecsere a szocialista országok irodalmi kapcsolatairól. így kezd megvalósulni a Németh László-i gondolat: a szellemi hídverés, hídépítés a szomszéd országok irodalmai között. Szekér Endre A Colosseum alatt Mind ez ideig azt hittük hogy mindent tudunk a római Colosseumról. A régmúlt idők egyik leghíresebb műemléképülete alatt végzett munkálatok — a főbejárat alatt 7 méter mélven húzódó kelet—nyugat irányú csatornahálózat javítása közben az időszámításunk utáni negyedik századból származó, a Colosseumban lezajlott eseményekről árulkodó emlékeket tártak fel. A régészek számos állati- csontot találtak, de előkerültek a cirkuszi játékokat látogató szórakozott hölgyek elvesztett csatjai, sőt kerítőhálók is. Az állati, csontok rendkívül sokfajta állattól származnak. oroszlán. párduc, medve, tigris, disznó szarvas, szamár, ló. tyúk. bárány stb. csontjaira bukkantak. Számos lámpamaradvány azt bizonyítja, hogy a cirkusz alagsorába nem jutott el a természetes fény. Az amfiteátrum alatt húzódó két csatornából a gladiátorok küzdelme után vízzel árasztották el a küzdőteret.