Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-19 / 296. szám

1973. december 19. • PETŐFI NÉPE • 5 A Balaton szociogr áfiáj a Mondják, illetve írják, Jókai a téli Balaton, a befagyott tó hátborzongatóan vad rianásainak megírásakor kizárólag csak dús képzeletére támaszkodott. Mégis, eszünkbe sem jutna megkérdőjelezni a látomás valószerűségét. A képzelet, ha megjelenítő erővel társul, képes az érzéki tapasztalat helyet­tesítésére. Bertha Bulcsú viszont, a Bala­toni évtizedek című szociográfiai mű szerzőié már gyermekkorában megfigyelhette a torlódó .jégmező minden apró moceanatát. A han­gulatok finom árnyalatait is ér­zékeltem tudó megjelenítő képes­ségnek ő sincs híjával. Azért a tapasztalat valahol mégis csak kamatozik: amíg Jókai fenséges, zord vízióját tudomásul vesszük, Bertha Bulcsú leírása nyomán felébred bennünk a kíváncsiság: csakugyan olyan-e ez a téli tá­jék. ahogyan azt az író elibénk vetítette. Ezzel mintegy jeleztük azt is. hogy Bertha Bulcsú kitűnő író. s szociográfusként is remekel, ami­kor közvetlen, személyesen meg­élt. sőt végigélt élményeiről ad számot. S nem is csak a táíleírá- sokban érezzük a természettel összhangban élő ember kozmikus lelkületét. átadó líraiságát. ha­nem a tóparton töltött gyermek­kor nosztalgikus megelevenítésé- ben, a tóval együtt lélegző pa­raszti világ pannon derűjének ér­zékeltetésében. A szerző megle­hetősen ismerős ebben a közeg­ben. az itt élő nép évszázados ha­gyományokban gyökerező, furcsa titkait tárja elénk, s nem egyszer úgy, mint e titkok beavatottia. A balatoni orvhalászat rituáléinak megelevenítése egyszerre népraj­zi hitelességű leírás és ragyogó írói teljesítmény. Az írói toll ott bicsaklik meg, ahol a tókörnyéki gazdasági élet emberi-természeti összetevőinek feltárására kerül sor. Pontosab­ban: a feltárást többnyire az an- rólékos. monografikus unalmú le­írások helyettesítik. Természete­sen nem pótolják. Rezignált kér­dések. szürke válaszok váltogat­ják egymást, mint egv rossz in­terjúban. Ezek a részek bizony ha gyarapítják is a tóval kapcso­latos ismereteinket, ahhoz érzel­mileg nem visznek közelebb. Máshol a gyakorlott és jószemű újságíró szenvedélyességével szól a tó, a turizmus, az üdülés ér­demtelen haszonélvezőiről, társa­dalmunk visszataszító nepmanjai- ról, az állami és szövetkezeti ke­reskedelem gyarlóságairól. Nagy kár, hogy etekintetben is meg­marad a felszínen, az összefüggé­sek keresését meg sem kísérli. Mint szociográfia tehát megle­hetősen egyenetlen ez a könyv; színvonala legalább úgy hullám­zik. mint viharban a Balaton, s szerkezetileg sem eléggé átgon­dolt. Maga a szerző is nehezen tudja eldönteni, hol lépjen elő személyesen, s hol maradjon a háttérben. A tétovázás mögött az a felismerés sejlik, hogy a lírai hangvételű naplórészletek, a mo­nografikus pepecselés és az új­ságírói pamflett elegyítéséből nem teremtődik szociográfia. De ne legyünk igazságtalanok: a könyv nemcsak a kudarc ta­nulságait hordozza, hiányaival együtt is gazdagítja a „magyar tengerről” alkotott összképünket. Főleg azoknak a titkoknak a fel- fejtésével. amelyek a szerzőt — s immár kissé a könyv olvasóit is — mindörökre összefűzik a Ba­laton környéki nép sorsával. Hatvani Dániel EZERNÉL TÖBB OLVASÓ A TOMPÁI KÖNYVTÁRBAN 9 Tágas, szép olvasótermi rész várja a könyvet szerető tompaiakat. Tizenegyezer kötet könyv áll az olvadók rend,étkezésére az 1970-ben szép, új helyére költö­zött tompái könyvtárban. Azóta az olvasók száma ezer fölé emel­kedett. Amikor ott jártunk, ép­pen akkor iratkozott be az ezerharmincötödik olvasó. Var­ga Márta tanuló megígérte, hogy hűséges látogatója lesz az intéz­ménynek. Kapóra jött, hogy azokban a percekben ott tartózkodott a könyvtár egyik legidősebb olva­sója is, Adász Antalné. Dózsa Györgyné könyvtárvezető el­mondta róla, hogy hosszú éveli óta egyik leggyakoribb látogató­juk. Megtudtuk azt is, hogy a köz­ségi tanács 1973-ban tizenötezer forintot adott az intézménynek könyvbeszerzésre. Ebből három­százhetvenöt kötetettel gyarapí­tották a főleg fiatalok állal ked­velt könyvtárat. Gondoskodnak a külterületen élők könyvvel való ellátásáról is. A Szabadság Tsz-ben és kél tanyai iskolában van fiókkönyv­táruk. Az oltásoknak csaknem egyharmada e három helyen ta­lálható. 9 Ádász Antalnénak második otthona a könyvtár. A jobboldali képen: Dózsa Györgyné könyvtárvezető kedves szavakkal fogadja Varga Márta tanulót, a legújabb olvasót. (Tóth Sándor felvételei) NEMZETISÉGEK ÉS HAGYOMÁNYŐRZÉS Az elmúlt hetekben tartották meg a nemzetiségi kongresz- szusokat. A Magyarországon élő németek, románok, szlovákok és délszlávok demokratikus szövetségei mérlegre tették a leg­utóbbi négy esztendő munkáját cs meghatározták a soron kö­vetkező feladatokat.'A kongresszusok és az azokat előkészítő falugyűlések Bács-Kiskun megyében is minden eddiginél ala­posabban és részletesebben tárták fel a valóságos helyzetet. Felszínre hozták az eredményeket, s rámutattak a fogyatékos­ságokra. Az őszinteség jegyében Az anyanyelv ápolásán, a sa­játos nemzetiségi kultúra fej­lesztésén egyre nagyobb számban fáradoznak a hazánkban élő nem magyar anyanyelvűek. Né­hány országos méretű, sikeres kulturális megmozdulásuk éke­sen bizonyítja ezt. A „Vyletek vták’ szlovák népdalverseny, a „Reich brüderlich die Hand” német kulturális verseny, és a délszláv anyanyelvűek országos vers- és prózamondó versenye egyaránt mutatta: él, s széles körben hat nemzetiségeink kul­túrája. A falugyűlések résztvevői és a kongresszusok küldöttei az ered­mények felsorakoztatása mel­lett szépítés nélkül szóltak hi-> bákról, gondokról is. Egyes vá­lasztmányi tagok nem eléggé aktívak. A nemzetiségi lakosok köz:ött még sok a közömbös. A nem magyar anyanyelvű értel­miség kétharmada passzív, nem kapcsolódik be a társadalmi, kulturális munkába. Vannak, akik nem felejtették még el a régi sérelmeket, s ezért bátor­talanok, visszahúzódóak. Bács-Kiskun megyében nagy gond a nemzetiségi lakosság számának megállapítása. Az egyik községben csupán hat csa­lád mondta magáról, hogy dél­szláv anyanyelvű, noha az ott élők kilencven százaléka beszéli a sz.erb-horvát nyelvet, s jelen­leg kétszáznál több gyerek nem­zetiségi tannyelvű oktatásban vesz részt. A kezdeményező: Bács-Kiskun Az ország második megyéjé­ben a szlovákok, németek és dél­szlávok húsz községben és két városban megbecsült, egyenran­gú polgárokként vesznek részt a szocialista építőmunkában. Az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának több határozata alapján a tanácsok és a Haza­fias Népfront megyei, járási és községi szervei megtalálják a módját, hogy miként mozgósít­sák" eredményesen a nem ma­gyar anyanyelvű magyar állam­polgárokat a közös célok valóra- váltásáért. A kongresszusokon elismerés­sel szóltak az itteni kezdemé­nyezésekről. Az 1968 előtti évek­ben a nemzetiségi nevelők szer­vezett továbbképzéséről egyedül Bács-Kiskun megye gondosko­dott. Ma ezt teszik szerte az or­szágban. A Magyar Pedagógiai Társaságon belül működő Nem­zetiségi Pedagógiai Szakosztály megyei kezdeményezésre. Baján alakult meg. Országosan is fi­gyelmet keltett, s azóta eeyre jobban terjed a kat.ymári okta­tási kísérlet. Ide tartozik az is — részben a fentiekből adódik —, hogy a Narodne Novine című délszláv hetilapot, ebben a megyében • vassák legtöbben. O.saknem négyszáz: előfizetővel és hatszáz­hetven árus példánnyal • Bács megye jár az élen. Az évente megjelenő, közkedvelt Narodni Kalendarból hatezer kel el. Eb­ben csak Baranya előzi meg ke­véssel megyénket. Az anyanyelv ápolása Eléggé köztudott, hogy nem­zetiségeink jelentős része a min­dennapi életben nem az irodal­mi nyelvet, hanem a sajátos kői rülmények folytán kialakult, sokféle változatban élő tájnyel­vet beszéli. A szülői ház, a csa­lád meghatározó szerepe min­denki előtt világos. Ennek pót­lására és ellensúlyozására van éppen nagy szükség az iskolai nyelvoktatásra és az irodalmi nyelv elterjesztésének, megerő­södésének egyéb módjaira, for­máira. Egyes helyeken az utóbbi idő­ben csökken a nemzetiségi nyel­vű oktatásban részt vevők szá­ma. 1969 óta Garán negyvenöt­ről harmincötre, Hercegszántón hetvenötről ötvenkilencre fo­gyott ez a szám. Katymáron ugyanebben az időszakban har­minchétről hatvanötre, Dusno- kon hatvanhétről százkilencven­ötre nőtt azoknak a száma, akik szerb-horvát nyelven tanulnak az iskolában. Nagy segítség, hogy a szlovák nyelvórákat heti háromról négy­re emelték fel. S az is, hogy hazánkból évente huszonöt pe­dagógus vehet részt csehszlová­kiai nyelvi továbbképzésen. Jugoszláviai egyetemeken tíz magyarországi diák tanulhat egy egyezmény alapján. Azon­ban a szerb-horvát nyelvű fia­talok alig élne e lehetőséggel. Legutóbb csak hatan jelentkez­tek jugoszláviai egyetemi to­vábbtanulásra. Pedig a nemzetiségiek köré- íren szembetűnő a pedagógus­hiány. Különösen kevés az óvó­nő és a közművelődési szakem­ber. A főiskolák és tanító-, il­letve óvónőképzők szerb-horvát nyelvű tagozata valamit enyhít a gondokon. A német nemzetiségi kong­resszuson elismeréssel szóltak a bajai Frankel Leó Gimnázium tevékenységéről. A német nyelv oktatásában kitűnt még a rsá- szártöltési. garai és katymári általános iskola. Jó eszköz a nemzetiségi nyelv ébrentartására a külföldi cso­portok idelátogatása. szsreplé- se. Ezért is örültek a helybe­liek. amikor az NDK-beli Karl- Marx Stadt város színháza Hajó­son szerepelt. Másik bevált módszer: a hazai vagy a me­gyén belüli csoportok közös sze­replése. Békés megyében pél­dául nemzei'é •' zón igyekeznek erősíteni a leg­fiatalabbak nemzetiségi tudatát. A példát Bács-Kiskunban is kö­vethetnék. A hagyományőrzés formái A garai délszláv népi együt­tes Baranya, Békés és Csongrád megyében aratott sikert műs má­val. Jugoszláviában két alkalom­mal is színpadra léptek. A her- cegszántóiak Olaszországba és Jugoszláviába vitték el Észak - Bácska jóhírét. A Szocialista Kultúráért érem­mel kitüntetett hajósi táncegyüt­tes a Balaton mellett bizonyí­totta felkészültségét. Az idei Duna menti folklór­fesztiválon a hartaiak arany-, a hajósiak ezüstérmet szereztek. Ismét éledezik a szlovák népha­gyományokat ápoló miskei népi együttes. A bajai Citanoica Klub, a katymári Bunyevácok köre és a Bácsalmási Divan elnevezésű délszláv klub eddigi eredmé­nyeikkel tanúsítják: nemzetiségi lakosságunk tekintélyes részé­ben él annak a vágya, hogy szervezett keretek között őrizze, s ápolja szokásait, hagyomá­nyait. A szlovákok kongresszusán szóvá tették, hogy megszűntek a színjátszócsoportok, hogy sok he­lyen csak a néptánc műfaja él a nemzetiségi lakosság körében. A színjátszásnak, irodalmi szín­padnak a nyelvi kultúra fejlesz­tésében van fontos szerepe, ezért kellene feléleszteni azokat. A német, délszláv és szlovák együtteseknél egyaránt nagy gon­dot jelent a szereplők szállítá- és elszállásolása. Pedig a szö­9 Széles körben kedveltek a Knódel János által készített hartai német festett bútorok. vétségek által szorgalmazott kul­turális körútnak jelentőségét nehéz lenne eltúlozni. Olvasás anyanyelven Az illetékesek felismerték, hogy az anyanyelven írt köny­veknek. óriási szerepük lehet a nemzetiségi érzés és tudat éb­rentartásában. Felesleges hang­súlyozni. hogv a nyelvismeret­nek mennyire nélkülözhetetlen eszköze az olvasás. Megállapí­tották: a nemzetiségi könyvtá­rak fejlesztésre szorulnak. Ezért hoztak létre báziskönyvtárakat. A bajai könyvtár ezeregyszáz kötetes délszláv nyelvű részlege Baranya és Csongrád megyét is kiszolgálja. A Bács-Kiskun megyei néme­tek a pécsi, azűtt élő szlovákok a budapesti nemzetiségi alap­könyvtárhoz tartoznak. A közsé­gi könyvtárak ezekről a helyek­ről bővíthetik állományukat. Megyénk nemzetiség lakta köz­ségeiben általában száz—négy­száz kötetes állomány áll a nem­zetiségiek rendelkezésére. A Művelődésügyi Minisztérium az utóbbi két esztendőben két­millió forintot adott a nemze­tiségi könyvtárak fejlesztésére. Az újabban megjelent fontosabb műveket a szomszédos, baráti országokban vásárolják meg. Külön gondot jelent, hogy ke­vés a nemzetiségek nvelvét be­szélő könyvtáros. Bács-Kiskun megyében tizenhár m olyan köz­ségben. ahol dészláv részlege is v^n a könyvtárnak, csupán két helyen — Garán és Csikérián — tud szerb-horvátul a könyvtár- vezető. Legkirívóbb, hogy a bá­zisfeladatot ellátó bajai könyv­tárban senki sincs, aki anya­nyelvükön szólhatna a délszlá­vokhoz. A lelkes fáradhatatlanok Ez a sajátos munka feltétele­zi azoknak a je'enlétét, akik nem sajnálják a fáradságot azért, hogv egy jónak vélt ügyért erejük és idejük legjavát áldozzák. Bács-Kiskun megyéből a szlovákok demokratikus szö­vetsége országos választmányá­ban ketten, a németekében ha­tan és a délszlávokéban tizen- ketten vesznek részt. A Magyar- országi Dészlávrk Demokratikus .Szövet égének — Mándics Mi­hály szemé’yében — Bács-Kis­kun megyei /főtitkára van. A nemzetiségi munkában sok éven át dolgozott eredményesen, míg e megbízatást kiérdemelte. Rétfalvi Teofil a hartai né­met múzeum létrehozásával, Kishegyi Simon (Nemesnádud­var) az ének- és tánchagyomá­nyok gyűjtésével. Harmath La- josné és Czifra Jánosné népraj­zi gyűjtőmunkájával érdemelte ki az elismerést. Fekete Berta­lan (Katymár) mint délszláv szakfelügyelő, s mint kísérlete­ző iskolaigazgató egyaránt ki­emelkedő munkát végzett. Tovább sorolhatnánk azoknak a lelkes fáradhatatlanoknak a nevét, akik n^'kül a Bács-Kis­kun megye területén folyó nem­zetiségi munka nem kapott vol­na ennyi elismerést. Varga Mihály Címképünkön: Emlékezetes marad sokáig a kiskőrösi szlo­vák nemzetiségi nap. A Forrás és kapcsolatai \Temrég volt Budapesten a ■t* szocialista országok iro­dalmi folyóiratainak értekezle­te. Az írószövetségben rendezett összejövetelen a közelmúltban elhunyt Darvas József elnökölt, ő nyitotta meg a tanácskozást. A tudományos-technikai forrada­lom és az irodalom kapcsolatát elemző téma mellett az irodalmi folyóiratok kapcs.latairól volt szó. A Forrás kezdettől fogva — Illyés Gyula kifejezésével élve — tágra nyitotta ajtaját: a ha­zai szellemi termékek megje­lentetésén túl számos c.lkalj'm- mal igyekezett felhívni az olva­sók figyelmét a nagyvilágra, a környező szocialista országok irodalmára, művészetére. Fontos feladatnak tekintette és tekinti a folyóirat szerkesztősége ezt a horizonttágítást, melybe épp úgy belefért a Sztravinszkijról ké­szült portré, mint a csillagászati tanulmány. Fontosnak l irtottuk a román irodalom egy-egy jelen­tősebb alkotásának magyar nyel­ven való megszólaltatás at (pl. Augusztin Buzura novelláját): felfigyeltünk a modern lengyel irodalom egy-egy nagy költődé­re (Norwid, Rozewicz); megszó­lallak a folyóirat hasábjain a kortárs bolgár lírikusok (Niko- lov, Pejcsev. Hrisitozov); a jugoszláviai Matej Bor atomhá­ború-ellenes nagy költeménye a Forrásban jelent meg. Szoros a kapcsolat a Szovjetunióval: az ett élő rokonnépek költésze­téből jelentős vál gatást olvas­hat.ak a folyóirat olvasói (pl. cseremisz, mordvin); S-imonov- ról portré készült egy budapesti beszélgetés alapján; beszámol­tunk a Közsp-Vt.l~a vidékénle- vö népzenei kutatásról, új köny­vekről (pl. Bulgakov, Voznye- szenszkij stb.). M.nden sziliem alkotómű- helyl jellemeznek a hazai és a külföldi kapcs:latok. Ezért tart­juk nagyon fontosnak, hogy a hazankbi látogató iróvendégek sokszor vendégei a Fór ás iák is. Itt járt Kecskeméten a szov­jet költő, Rozsgye.sztvenszkij; so­káig emlékezetes volt a Vlagyi­mir Krivcovval való beszélgetés; találkoztunk a kitűnő fiatal len­gyel költővel, Narvroczkival, aki Petőfi vers.eit szel altatta meg a .1 janyelvén; rövid ideig volt vendégünk a világhírű olasz író, Alberto Moravia is. aki a szer­kesztőségben tett látogatás után Bugac nevezetességeit tekintet­te meg; de beszámolhatunk még több érdekes író. szerkesztő, fordító Kecskemétre utazásár .1 is a lengyel Camilla Mondraltól az NDK-s Harald Koraiig. De egy-egy eszmecsere, talál­kozás még csak egy-egy szelle­mi kézszorítás. Tartis.tbb iro­dalmi kapcsolatok is kiépültek az évek folyamán. Azt hiszem, ig.en jól választott a Forrás szerkesztősége, amikor két ko­lozsvári folyóirattal lépett test- - vérfolyóirati kancsolatba. A magyar Utunk és a román Steaua szerkesztőit. íróit már évek óla ismerjük, a folyóiratok hasábjain beszámoltak a másik­ról, látogatást teltünk egymás­nál, barátok lettünk. így együtt örültünk az Utunk évfordul íján Kolozsvárod az ünnepi irodalmi esten. Vagy: hosszabb tanul­mányban számoltunk be az U tünkről a Forgásban. S ezt. folytatjuk a továbbiakban is. Ezt a jó ügyel szolgálta töb­bek között az Írószövetségben rendezett eszmecsere a szocia­lista országok irodalmi kapcso­latairól. így kezd megvalósulni a Németh László-i gondolat: a szellemi hídverés, hídépítés a szomszéd országok irodalmai kö­zött. Szekér Endre A Colosseum alatt Mind ez ideig azt hittük hogy mindent tudunk a római Colos­seumról. A régmúlt idők egyik leghíresebb műemléképülete alatt végzett munkálatok — a főbejá­rat alatt 7 méter mélven húzódó kelet—nyugat irányú csatornahá­lózat javítása közben az időszá­mításunk utáni negyedik század­ból származó, a Colosseumban le­zajlott eseményekről árulkodó emlékeket tártak fel. A régészek számos állati- cson­tot találtak, de előkerültek a cir­kuszi játékokat látogató szórako­zott hölgyek elvesztett csatjai, sőt kerítőhálók is. Az állati, cson­tok rendkívül sokfajta állattól származnak. oroszlán. párduc, medve, tigris, disznó szarvas, szamár, ló. tyúk. bárány stb. csontjaira bukkantak. Számos lámpamaradvány azt bizonyítja, hogy a cirkusz alag­sorába nem jutott el a természe­tes fény. Az amfiteátrum alatt húzódó két csatornából a gladiátorok küzdelme után vízzel árasztották el a küzdőteret.

Next

/
Oldalképek
Tartalom