Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-16 / 294. szám

T PETŐFI NÉPE • 1973. december 16. CIKKÜNK NYOMÁN A törvény kötelez A Petőfi Népe november 23-i számában „A terhes nők védel­mében” címmel cikk jelent meg. Ebben említés történt néhány megyénkbeli gazdasági egység­ről, amelyek vezetői nem, vagy csak vonakodva hajtják végre azt a törvényerejű rendelkezést, |r»ely szerint a dolgozó terhes nőknek terhességük bizonyos szakaszában könnyebb munka- lehetőséget kell biztosítani. Cikkünkre való hivatkozással a napokban levelet kaptunk a városföldi Petőfi Termelőszövet­kezet elnökének aláírásával. A levélből kitűnik, hógy az álta­lunk említett terhes dolgozó nő­nek időközben könnyebb mun­kakört teremtettek, sőt egy má­sik betegeskedő, kisgyermekes -édesanyán is segítettek úgy, hogy gondozót fogadtak mellé. Mindezek örvendetes tények, s ■egyúttal igazolják azt a megál­lapításunkat, hogy csekély jó­akarattal igenis lehet megoldást találni, érvényt szerezni a tör­vénynek. Válaszolnunk kell azonban a tsz vezetőségének arra a kitéte­lére, hogy lapunk „egyoldalú tájékoztatásnak ült fel”, vagyis olvasóit helytelenül informálta. Minderre csupán annyit mond­hatunk. hogy a tájékoztatást a megyei kórház szakorvosi rende­lőintézetétől kaptuk, amelynek birtokában van a Petőfi Tsz-nek a könnyebb munkalehetőséggel kapcsolatos nemleges levele. Felveti továbbá a tsz vezető­sége azt a problémát is: „He­lyes lenne a könnyű munka fo­galmát ... tisztázni”. Ez — az il­letékesek véleménye szerint is — megoldhatatlan, hiszen minden­kor az adott lehetőségekből kell kiindulni, amelyek pedig üze­menként, munkáltatóként válto­zóak. A követendő helyes eljá­rás: a terhes nő munkaadója közölje esetenként a területileg illetékes rendelőintézet munka- alkalmasságot megállapító orvo­sával, hogy milyen könnyebb munkaköröket tud biztosítani. Az orvos ennek alapján legjobb belátása szerint dönt. Amennyi­ben ezzel a döntéssel akár a ■dolgozó, akár a munkaadó nincs megelégedve, fellebbezéssel él­het a területileg illetékes — kecskeméti vagy bajai — elsőfo­kú munkaképesség-csökkenést véleményező orvosi bizottság­hoz. amely a vitában végérvé­nyes döntést hoz. Arra is hivatkozik még a ter­melőszövetkezet, hogy „a inat gazdasági életben, amikor nye­reségcentrikus irányítás, vezeté­si szemlélet szükséges, nem na­gyon lehet dobálózni ráfizeté­ses munkahelyek létesítésével”. Különös, és szocialista társadal­munktól idegen szemlélet az, amely a korszerű gazdaságirá­nyítást szembeállítja a rendszer alapvető céljával, a humanitás­sal. Nem kétséges, hogy a ter­hes nők érdekében és javára lé­tesített „kímélő” munka nem mindig gazdaságos. A törvény azonban kötelező erejű, s ren­delkezéseivel szemben latolga­tásnak, mérlegelésnek, vagy ki­búvók keresésének helye nincs. Mint láttuk, végül a városföl­di Petőfi Tsz is talált megol­dást, sőt egyéb jó példával is bizonyságot adott arról, hogy a humánummal párosult jóakarat „hegyeket mozdíthat”, —a —r JAVÍTJÁK A TALAJT Szőlőt telepítenek Soltszentimrén A plakátragasztó monológja Soltszentimréhez elég szűkmarkú volt a természet, amikor a bőtermő földeket elosztotta. A község lakossága azonban a gyenge homoktalajon is megteremtette megélhetéséhez a biz­tos alapot. Anyagi áldozatokkal, szorgalommal virágzó szőlő­kultúrát létesített, évek során át. 1961-ben, amikor az Ezerjó Szőlő-, Gyümölcstermelő Szakszövetkezet megalakult, már félezer hektár szőlőt művellek a soltszentimrei határban. Ezt egészítette ki a második ötéves terv időszakában megkezdő­dött közös telepítés, amelynek végén 100 hektárra emelkedett a szakszövetkezet nagyüzemi ültetvénye. Az ezerjó gazdái törődtek a ta­lajerő pótlásával is. Így történt, hogy a sivár homokon, ahol a telepítés előtt három-négy mázsa kalászost csépeltek, a szőlőből en­nek a mennyiségnek a tízszere­sét szüretelték, sőt a hektáron­ként 70—80 mázsás szőlőtermés sem volt ritka. A zamatos solt­szentimrei ezerjó borfajtára a külföldi fogyasztók is felfigyeltek. Ennek feldolgozására, palackozá­sára. értékesítésére alkuit meg a társulás 1970-ben. két szövetkezet és két vállalat összefogásából. A tízszeresét termelték Két esztendeje avatták fel a soltszentimrei feldolgozó és palac­kozó üzemet, amelynek létesíté­séhez az ezerjó 11. a csengődi Aranvhomok Szakszövetkezet 3, a Vendéglátóipari Országos Szövet­kezeti Központ, valamint a MO- NIMPEX Külkereskedelmi Válla­lat 6—6 millió forinttal járult hozzá. Az Ezerjó Szakszövetkezet 42.3 százalékát teremtette elő a társulás induló alapjának, s éven­te 700 ezer forint részesedést kap annak a jövedelméből. Ez nem kis összeg. A visszatérítés azon­ban korántsem éri el azt a mér­téket. amelyet a mezőgazdasági beruházások gazdaságosságának követelményeként a hitelpolitikai irányelvek megszabnak. Az Ezer­jó 11 millió forintos társulási hozzájárulása, anyagi befektetése még tíz év alatt sem térül meg ilyen részesedési arány mellett. A szakszövetkezet ellenőrző bizott­ságának kezdeményezésére most revizorok vizsgálják az eszköz­hatékonyságot. Keresik az okát a beruházás 7 százalékosnál alacso­nyabb megtérülésének. A közel­jövőben átdolgozzák a társulási szerződést, mert az eddigi forma szerinti tevékenységből, elosztás­ból a tervezett nyereséget nem érte el a szakszövetkezet. Az Ezerjó más gazdálkodási ágat is fejleszt. Legfőképpen a sertéstenyésztést és a juhászatot. E kettőre van á legjobb lehetőség. A nagyüzemi közös hizlalás a közfogyasztásra értékesített vágó­sertés bevételén kívül egyéb ha­szonnal jár. A hizlaldából szár­mazó. tőzeggel kezelt szerves­anyag szinte nélkülözhetetlen a laza homoktalaj javításához, ame­lyet a közeljövőben kezd a szak- szövetkezet. Még 60 hektár erdőt is ültetnek a mezőgazdasági mű­velésre legkevésbé alkalmas ta­lajra. Önkéntes földcsere — önkéntes földcserékkel, egyetértésben a tagsággal már kialakítottuk a nagyüzemi' szőlő­nek alkalmas területet. A táblá- sított területen megekezdődött a tagsági szőlő felújítása. Az enge­délyt a szakszövetkezet kérte és a munkát támogatja A majdani gépesített művelésre, betakarítás­ra alkalmas szőlő1 ültetése előtt a talajforgatást, a szerves- és a mű­trágyázást közösen, a telepítést a vállalás arányában a tagság egyé­nileg végzi. Eddig tizenkét szak­szövetkezeti gazda ültette el így a szőlőjét, amely örökölhető, át­íratható annak ellenére, hogy nagyüzemi ültetvénynek megfe­lelő a telepítés módja. Az Ezerjó tagsága azonban megértette, hogy csak így gépesíthető a munka, ötszázötven család dolgozik a szövetkezetben, közöttük százhar­minc özvegyasszony és száztíz idősebb házaspár akiknek hozzá­tartozói, gyermekei nem a mező- gazdaságot választották élethiva­tásul. 17 •• •• r r. ffi • f i Közös epitobngad Az elnökhelyettes megemlítette, hogy az Ezerjó a szomszédos kas- kantyúi Homokgyöngye Szakszö­vetkezettel összefogva közös épí­tőbrigádot alakított. Kaskantyún és Soltszentimrén két 12 ezer hek­toliteres pincét építenek, a társu­lás teljesítőképességét meghala­dó bortermés tárolására. 1964-ben mindössze 404 ezer forint nyere­sége volt az Ezerjónak a borá­szatból. Tavaly már 2 millió 120 ezer. az idei eredmény még nincs összesítve. Annyi bizonyos, hogy a nagyüzemi közös és a szakszö­vetkezeti tagok saját kezelésű ül­tetvényének termése eléri, sőt meghaladja az elmúlt esztendeit. K. A. 9 A soltszentimrei feldolgozó, palackozó, értékesítő társulás 12 ezer hektoliteres borpincéje. Kettős műszakban naponta 140—160 hektoliter ezerjót palackoznak és csomagolnak az üzemben. (Tóth Sándor felvételei.) Képzőművészeti szakkör kiállítás Kiskőrösön Az új kiskőrösi művelődési központ képzőművészeti szakkö­re sokat hallat magáról. Kecs­keméti István irányításával dol­goznak és a rövid idő ellenére érzékelhető fejlődés mutatkozik munkájukban. A kör tagjai idei tevékenysé­gükről a vasárnap délelőtt 11 órakor, a kiskőrösi művelődési központban megnyíló kiállításon adnak számot. A megyei téli tárlaton szereplő Kecskeméti István, Simonné Dulai Mária, a szakkör tagjai több munkájukat is bemutatják. A tárlaton Ba- loghné Boros Ilona két, Tóth Vendel fafaragó egy alkotása látható. Többen most jelentkez­nek először a nyilvánosság előtt. A kiállítás december 31-ig te­kinthető meg. r■ Étkeztető szakrendelés Hát ide jutottunk... Enni se tudunk rendesen, vagy ha úgy tetszik, helyesen. A sajtó, rádió, tévé után már csak az hiányzik, hogy azon a sok vihart megért nagy magyar égbolton jelenjenek meg a bib­liai szózat lángbetüi: „Megmé­rettünk, és nehéznek találtat­tunk!” Mi, legszebb „férfikorban” já­ró fiúk. lányok és a nálunknál öregebbek még más időkre is em­lékezünk. Amikor legalább há­rommillió magyar embernél azért volt baj az étkezéssel, mert nem Volt mit enni. Gondoltuk volna akkor, hogy egykoron azért égeti a magyar­ság millióit a bánat, mert lesz mit enni?! Csak azt nem hittük volna senkinek, hogy nem is lesz olyan egyszerű és könnyű: egészségesen élni az ehetőségek­kel. Sok embernek valamiféle lí­raion vonalas felmentő érv jut az eszébe. Hogy tudniillik azért esznek teméntelen mennyisége­ket a magyar dolgozók, mert ösztönösen pótolják az elmulasz­tottakat. Eleget koplaltunk a múltban, hadd egyék csak le ma­gukat a sárga földig — kelnek a testesek védelmére. De mikor egyből megkontráz­zák az ilyen magyarázat he­lyénvalóságát olyan duci ifjak, akiknek a múltja is már a sza­bad jelen kezdete után indult a jövőnek! Sose éheztek, nincs hát mit behozniok illetlen mér­tékű kajapusztitással. Micsoda végleteket kellett megélnünk! A fotó- és filmmű­vészet egykoron — kivált így karácsony, a szeretet ünnepé­nek környékén,. valamint a re­ménykedés jegyében induló új esztendőre — azzal próbált a jobb érzésű emberek szívére hatni, hogy megrázó felvétele­ket tárt a világ elé. Sovány, di­dergő, rongyos, hajléktalan éhe­zőkről. Ma pedig azzal ríkatják meg úgy átabotában jóllakott népün­ket, hogy klubokba, egyletekbe tömörült pufók teremtéseket nyilatkoztatnak hullámhosszon, s képernyőn egyaránt. Ugyan árulják már el, miként sikerült azt a 120 dekát leadni egyetlen hét alatt a 120 kilóból? Hadd tudja meg a többi sorsüldözött, jóhúson is túljutott magyar, hogy a szörnyű önmegtartóztatá­sok ellenére, a súlyveszteségtől is sújtva legalább úgy érzi ma­gát, mint Marci Hevesen. Jól tudjuk, népünk közérzetéi feldobhatnák az olyan eszmék körüli nyilvános viták, fórumok, mint a munkatermelékenység, érdekeltség, demokratizmus, közéleti tehervállalás — és se vége, se hossza nem lenne, ha minden szférát felsorolnánk, amelyben kimutathatnánk ma­gunkat. De nem; sokak számára hasuk termelő- és teherbíró­képessége a legvonzóbb közügy. Azon az elvi bázison, hogy jó férjet is hasán keresztül foghat a leányzó, mi is megnyitjuk tö­megkommunikációnk kapuit: hadd fogyassza magát kedvére elnehezedett társadalmunk az­zal is, hogy folyton az evésről cseveg, vitatkozik, elemez, fejte­get, tanácsol s állít össze meg­váltó tízparancsolatokat. Kez­detben odaállt az előadó, őt kö­vette a kerekasztal. S ma már teremsorokat tölt be a gömbö­lyű arcúak, egyebűek tábora, akik fáradhatatlan ülésezéssel tesznek hitet amellett, hogy egy picivel több mozgás azért jót tenne. De hát ahhoz fel kellene állni. De ne csúfolódjunk már csak magunkon, magyarokon. Mint olvasom, az NDK-ban is baj van az evéssel. Márpedig ez az or­szág napjainkra világviszony­latban sportnagyhatalom lett. A lakosság majdnem egyharmada ott is helytelenül táplálkozik. „Evés és teljesítmény” és „Ta­nuljon meg enni” címek alatt a Freie Welt azt fejtegeti, hogy mindenki csak annyi kalóriát fogyasszon, amennyire munká­jához szüksége van. Elképesztő kifejlet! Barlang­lakó, de még a népvándorlás­ban sétalovagló őseink sem is­merték a kalóriái. Közelebbi elődeink se tudták, eszik-e azt vagy isszák, de evészetük, ivá­— Berkes Gábornak hívnak, a Magyar Hirdető kecskeméti ki- rendeltségén dolgozom, mint plakátragasztó. A munkámmal én is úgy vagyok, mint más: el­várom, hogy megbecsüljék. Tu­dom, hogy ehhez nem kell nagy észbeli adottság, de ennek is megvan a szépsége, mert ha úgymond, plakátokkal földíszí­tem a várost, nem mindegy, ho­gyan? Tessék-lássék munkát nem lehet végezni; hogy nézne az ki, ha az oszlopokon, hirdető- táblákon, házfalakon, kerítése­ken ferdén állnának a plakátok, vagy az egyiktől nem lehetne elolvasni a másikat. Van egy kerékpárom. azzal járom az utcákat. A kormányon a ragasztós vödör, hátul a cso­mag: mozi- és színházműsorok, politikai és reklámplakátok, kü­lönböző hirdetmények. A leg­fontosabb az elhelyezés, de a ragasztásra is ügyelni kell, kü­lönben néhány óra múlx-a föl- púposodik a papír, az eső szét­(Tóth Sándor felvétele) áztatja, a szél meg leszaggatja. Volt-e kedvenc plakátom? Volt. Többet is tudnék említeni, de nekem, ami a legjobban tetszett, az a bolgár tengerpartot reklá­mozó színes, idegenforgalmi plakát. Nekem is a színesek tet­szenek jobban. Mutatósak, szin­te vonzzák az ember tekintetét, s felélénkítik az utcát, ha egy­más mellé kiragasztok mondjuk négyet vagy ötöt. Még egy rossz fakerítés is megszépül tőle. Vannak tépkedök. Nem tudom megérteni őket. Unatkoznak vagy jódolgukban nem tudják, mit csináljanak? Egy kézmozdulattal tönkretesznek mindent, s mire újból kijutok oda ragasztani, el­telik egy-két hét, s addig kény­telenek az emberek a lefejezett alakokat nézni, az összefüggés­telen szövegeket olvasgatni... Ez rosszul esik nekem, én is úgy vagyok — mondtam már az ele­jén —, elvárom, hogy megbe­csüljék a munkám.. I,ejegyezte: Csató Károly A POSTAIGAZGATÓSÁG TÁJÉKOZTATÓJA Az év végi csúcsforgalomról szaluk szakszerűségében nem volt ennyi bizonytalanság, mint a ma emberének. Bizonyíték rá, hogy bennünket is, meg a körü­löttünk levő világból is sok mindent prímán „megalapoztak”. Mi meg lassan ott tartunk, hogy lakó- és munkahelyünkön külön orvosi szakrendelést kell megnyitni, mert csak szakta­nácsadásukkal tudunk étkezni. De felhívom a figyelmei. Már most elejét kell venni nálunk olyan különös fogyókúra elterje­désének, amilyet a nottinghami kórház orvosai alkalmaznak a 25 éves, 160 centiméter magas és 108 kilós Shirley Turner asz- szonynál. Számára cementből és acélkapcsokból állandó szájzárat készítettek. A kövér nő önként viseli a kínzóeszközt, s eddig két hét alatt 7 kilóval könnyeb­bült meg. Legkésőbb júniusig 44 kilót akar leadni. Nem, nem, ilyen kúrából, or­vosi segítségből nem kérünk. Ennél sokkal humánusabb lesz az általam kilátásba helyezett étkeztető szakrendelés. Bemegy az ember fiú fia. leadja az ebéd­jegyét, s beleül a csinos doktor­nő ölébe. Ö pedig kedvesen nya­kunkba köti a partedlit, vesz egy kanállal a sárgarépaföze- lékböl és gyöngéden a szánkba tuszkolja. — Lássuk, milyen angyal lesz a bácsika, mire ezt a finomat megpapizza ... Ettől női igazán a termelékenység. Tóth István Az idén már december első hetétől élénkülni kezdétt a posta szokásos év végi forgalma. A postaszervek felkészültek erre, újságokban, televízióban, rádió­ban kéréssel fordultak szolgálta­tásaikat igénybe vevő közönség­hez. adják fel időben — s ne az ünnepek előtti napokban — kül­deményeiket — levelet, pénzt, csomagot, táviratot —. s akkor azok csúcsforgalom közepette is időben eljutnak a feladótól a címzettig. A postai csúcsforgalom nyitá­nya lényegében december köze­pére esik. Ezekben a sok erőfe­szítést igénylő napokban kértünk információt a Szegedi Posta- igazgatóság postaforgalmi osztá­lyától: milyen intézkedésekkel segítik a postai forgalom zökke­nő nélküli lebonyolítását? Mint elmondották: a többlet- munkára megfelelő szervezéssel felkészültek, de ennek tökéletes működése nem kis mértékben függ attól, hogy sikerült-e ha­tásosan kérni az igénybe vevők­től a küldemények korábbi fel­adását, az irányító számok pon­tos használatát. feltüntetését. Saját munkáját csak részben tudja megszervezni ez a szolgál­tató intémény, hiszen nem sza­bályozható ki. mikor és meny­nyi küldeményt ad fel. Ezért kap hangsúlyt a posta propagan­da munkája, melvnek egyik cél­ja. széthúzni a csúcsforgalom időtartamát, s így eleget tenni a postai szolgáltatás iránt fo­kozódó igényeknek is. Ezekben a napokban a Szege­di Postaigazgatóság területén levő nagyforgalmú postahivata­laiban megerősítették a felvételi szolgálatot, növelték a küldemé­nyek továbbításában, irányítá­sában részt vevők számát, szük­ség esetén gyorsítják a szállítást, több gépkocsit állítanak be er­re a célra. Mivel a karácsony előtti hé­ten a csomagforgalom az átla­gosnak nyolc-tízszeresére növek­szik, ezért kéri a posta: a cso­magokat minél előbb adják fel akiknek ez szándékában áll. s a romlandó tartalmúakat is leg­később -december 19-ig. hogy azok ünnep előtt, kellő bizton­sággal eljussanak a címzettek­hez. Egy hasznos tanács: a posta- hivatalokban plakátok, hirdet­mények tájékoztatják a lakossá­got a csúcsforgalnrnmal járó vál­tozásokról. célszerű ezekre felfi­gyelni. de szóbeli felvilágosítást is készséggel adnak minden hi­vatalban. S e helyen hadd hív­juk fel az újságolvasók figyel­mét arra. hogy az ünnep előtti utolsó hétköznapok zavartalan forgalma , érdekében december 23-án és 30-án a városokban le­vő nagyobb forgalmú, felvevő postahivatalok szolgálati ideje az egyéb munkanapokra megál­lapított nyitvatartási rend sze­rint lesz. vagyis nem zárnak be hamarabb. Ezekben a napokban a postás dolgozók — a szállítás és a ke­reskedelem dolgozóival együtt — a közfigyelem fókuszába kerül­nek. Vegyük észre, hogy igye­keznek a megnövekedett igény- bevételnek udvariasan, figyelme­sen eleget tenni. S ebben le­gyünk valamennyien segítségük­re! B. Gy. Az ünnepi csúcsforgalomban szeretnénk elke­rülni a torlódási és a sorbaállást. Ezért kér­jük kedves utasainkat, hogy elővételben váltsák meg menetjegyüket Az elővételt már 30 nappal az utazás előtt a vasútállomásokon is biztosítjuk. Köszönjük uta­sainknak, hogy idejekorán gondoskodnak menet­jegyükről, helyjegyükről. UTAZÓKÖZÖNSÉGÜNKNEK KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS JÓ UTAT KÍVÁNUNK a Magyar Államvasutak Szegedi Igazgatósága. 2025/ MÁV

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom