Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-06 / 260. szám

1973. november 6. • PETŐFI NÉPE • 9 NYELVŐR Kálmán Béla: A nevek világa A szavak történetével, erede­tével, jelentésük változásaival szívesen foglalkozik mindenki, aki a nyelvi kérdések iránt ér­deklődik. Még inkább elmond­hatjuk ezt a tulajdonnevekről. Mindenkit érdekel, mit jelent személyneve, hogyan alakult ki családneve, honnan kapták ne­vüket folyóink, hegyeink, or­szágrészeink és nem utolsósor­ban lakott területeink, városaink, falvaink. Ezt az érdeklődést elégíti ki a most ismertetett könyv, Kálmán Béla A nevek világa című mun­kája, amelyet most harmadik kiadásban a Gondolat Kiadó je­lentetett meg. A mű 1967-es első és az 1969-es második kiadása a szerző utószava szerint hetek alatt elfogyott. A névtan iránti nagy érdeklődés tette szükséges­sé ezt a mostani harmadik ki­adást is. A szerzőnek az első ki­adás óta eltelt évek alatt fellen­dült névtani kutatások újabb eredményeit is figyelembe kel­lett vennie. Közben ugyanis 1971- ben megjelent Ladó Jánosnak rovatunkban is bőven ismerte­tett Magyar utónévkönyve. Az 1969-ben megrendezett budapesti névtudományi konferencia 76 előadása is sok új szemponttal gazdagította a nevek kutatását. Kálmán Béla a könyv szerkeze­tének megbontása helyett Utó­szóban egészítette ki vagy he­lyesbítette az első kiadás néhány adatát. A szerző nemcsak összefoglalja a nevek tudományos kutatásának eredményeit, hanem maga is e fontos tudományág egyik kiváló művelője. A mű tartalomjegyzé­ke alapján könnyen megállapít­hatjuk, hogy csak a személyne­vekkel és a földrajzi nevekkel foglalkozik. Igaz, ezek szorosan összefüggnek egymással, amint ez majd későbbi cikkeinkből is ki­tűnik. A névkutatás nagyon fon­tos megállapítása, hogy a nevek­nek mindig volt jelentésük, még ha ma nem ismerjük is. A föld­rajzi neveket általában ki lehet elemezni. Pl. a Berettyó elemei: berek -f- jó (a berek vizes talajú erdőt, a jó ma már csak össze­tételekben van meg és folyót je­lent). A földrajzi nevek közül tárgyalja az országneveket, a nép-, víz-, hegy-, helység-, utca- és dűlőneveket. A személynevek beható ismer­tetését a külföldi ó- és középko­ri héber, görög, római, germán, kelta, szláv és török névadás elemzése vezeti be. A könyv bő­ven ismerteti a magyar vezeték­nevek típusait is, majd a ragad­ványneveket, álneveket, az iro­dalmi névadást is. A személynevekkel való fog­lalkozás egyéb ismeretekhez is hozzásegíti a nevek kutatóját. Megismerünk ősi szavakat, mél­tóságneveket (Levente, Gyula). A vezetéknevek sokszor régi, kihalt foglalkozásneveket hagyomá­nyoznak az utókorra, mint pl. Kaszab (mészáros), Csapó (egy bundafajta készítője), Hőgyész (hermelinvadász), Pintér (hordó­készítő). A Bognár és Bodnár nevek jelentését sokan összeté­vesztik (az első kerékgyártó, a második „pintér”). A keresztnevekből lett család­nevek pedig régi, ma már ritka nevek epnlékét tartják fönn. Így pl. Benyó a Benedekét, Valkó a Valterét, Balló a Barnabásét. És aligha tudják a Balcó, a Káló és az Igó nevűek, hogy családnevük a Balázs, illetve a Kálmán és az Ignác névvel van kapcsolatban. Előzetes ismertetésnek talán ennyi is elég. Kiss István BEMUTATJUK HEVESI ANDRÁST A színházi zenekar tervei Hevesi András nehéz szívvel vált meg Pécstől. Érthető, hisz tizenhét évig élt ott. Korrepetitor, majd karmester, s évekig a Bóbita bábegyüttes házi zeneszerzője volt. Részt vállalt a köz- művelődési munkában más módon is: kórusokat vezetett. Az idei évad kezdetétől a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. A/lit csinált az első hetek- ben, miután a színház vezető karmesterévé kinevezték? — Ismerkedtem a várossal és a társulattal. — Szívesen jött Kecskemétre? S ha igen, akkor ennek konkrét, megmagyarázható oka is van? — Művésztársaim közül többen is nyilatkoztak már a sajtóban. Elmondták többek között, hogy vonzotta őket a láthatóan meg­újuló társulat, s a sok szép terv. Csak ismételni tudnám szavaikat. Hogy ezt elkerüljem, inkább az egyéb vonzó tényezőket említem meg. Sokat hallottamé város iro­dalmi életéről. S nemcsak a múlt­beliről. a hagyományokról, de a mairól, az élőről is. Szeretnék példáui mielőbb megismerkedni Buda Ferenccel, akinek költésze­tét nagyra értékelem. — Azt mondták önről, hogy vonzódik a képzőművészethez. — Művészeti gimnáziumba jár­tam. ez vitt a bábosok közé is. Sok festő és szobrász barátom van, köztük a Lakiteleken élő Molnár Péter. Szeretnék mielőbb megismerkedni a kecskeméti mű­vészteleppel, s a Bács-Kiskun megyei művészekkel. — Az eddig elmondottak alap­ján úgy érzem, hogy logikus a kérdés: gondolt arra, hogy a szín­ház falain kívül is részt vesz majd a kulturális életben? — Az énekkarok, bábegyütte­sek. klubok egyaránt érdekelnek. Remélem, lesz elég erőm és időm ahhoz, hogy valamilyen formá­ban részt vehessek egyiknek- másiknak a munkájában. — Tudom, hogy ilyen rövid idő elteltével nehéz nyilatkozni a ze­nekarról. Mégis megkérdezem, hogy milyennek tartja? És mit vár tőle az elkövetkező időben? — A kis szimfonikus zenekar­nak megfelelő az összetétele. Hu­szonkét tagú, de ebből csupán tizenhatan főállásúak. Ez kevés. Szeretném, ha előbb-utóbb növel­hetnénk a létszámot. A kisegítő muzsikusokkal, ha mégoly lelki- ismeretesek Is, nehezebb ered­ményt elérni. A színház belső rendje nagyobb alkalmazkodást igényel, többféle szempontból is. Az alkalmi, kisegítő zenekari tag­jaink tanítanak, méghozzá több helyen. Ennek ellenére lehetősé­get látok igényes kompozíciók megszólaltatására. Örömmel dol­gozom zenészfeinkkel. — Mikor hallhatja a közönség a zenekart az ön vezényletével? — Több kisebb feladat után az első igazi bemutatkozásunk de­cemberben lesz, Huszka Jenő Má­ria főhadnagy című operettjének előadásakor. Utána Lehár Ferenc Luxemburg grófja című műve következik. Igyekszünk alaposan felkészülni, szeretnénk jó muzsi­kálással megörvendeztetni közön­ségünket. — Zeneszerzéssel is kíván fog­lalkozni ? — Máris alkalmam van. Char- pantier: Varázshegedű című mű­véhez írok kísérőzenét, s dalbeté­teket. Év végén hallhatja ezeket a közönség a gyermekelőadáso­kon. — Ön szerint ma egy sokféle feladatot ellátó vidéki színház­nak zenei szempontból mi a fő tennivalója? — Egyértelműen állítom, hogy a musicalok bemutatása. Mert meggyőződésem, hogy ma, amikor oly sokat beszélünk a populáris színházról, vagyis arról, hogy a széles néptömegekhez kell szólni, eljutni, akkor különösen nagy a szerepe e műfajnak. Mivel min­dig aktuális társadalmi problé­mákkal foglalkozik, a változások­ra érzékenyen reagál. — A mostani évadban lesz al­kalma ebben a műfajban is bizo­nyítania? — Örömmel mondom, hogy igen. A Déry—Presser—Adamis: Képzelt riport egy amerikai pop­fesztiválról című musicallal lé­pünk majd közönség elé. Remé­lem sikerrel. — Köszönöm a beszélgetést, s kívánom: érezze magáénak minél előbb e színházat és ezt a várost. Varga Mihály Tegnap menza, ma kisvendéglő — Jánoshalmán lakást is kaptak Beszélgetés pályakezdő pedagógusokkal jt • Baka Jenőné. • Mikó Irén. Pályakezdőnek lenni egyszerre könnyű és nehéz. De miért is bizonygatnám ezt? Minden felnőtt volt pályakezdő. És per­sze minden fiatal az lesz, ki az általános, ki a középiskola, ki a főiskola, egyetem elvégzése után. A legtöbben elhagyják ilyenkor a szülői házat, megpróbálnak a maguk lábára állni. REGGELI, EBÉD, VACSORA — Hatszázat fizetek az albér­letért, ami tulajdonképpen egy kőpadlós, szűk helyiség, szúette szekrénnyel, asztallal, ormótlan ággyal. Még szerencse, hogy oiajkályha van a szobában. Az ebéd százharminc-száznegyven forintba kerüli havonta, a reggeli és a vacsora legalább négyszáz­ba. Nincs buszbérletem, mert né­ha gyalog jövök haza, olcsóbb ha esetenként megveszem a két­forintos jegyet. Tisztálkodás, fod­rász, cigaretta, kávé, elem a zsebrádióba, szakszervezeti bé­lyeg, szóval a papírforma szerint százötven-kétszáz forintnak kel­lene maradnia az ezerhatszázból, de mindig van valami Váratlan kiadás, például hazautazás vagy harisnyavásárlás... Egyébként jól érzem magam az iskolában, aranyosak a gyerekek, a kartársaim is segítenek. Na­gyon hiányzanak a kollégiumi beszélgetések, a viták, és vala­hogy olyan nehéz megszokni, hogy itt már szinte minden ki­mondott szónak súlya van, né­ha még a kimondatlanoknak is. De hát vége a diákéletnek. . JOG VAGY KEDVEZMÉNY? A községi tanácsoknak úgy- ahogy módjukban áll szolgálati lakást adni a pályakezdő peda­gógusoknak, de a városokban er­re igen kevés példa van. Sok­szor az egyetlen jóindulatú gesz­tus az, hogy az igazgató fel­használva ismeretségi körét, igyekszik viszonylag olcsó albér­lethez juttatni ifjú kollégáját. A jelenlegi rendeletek nem tesznek említést arról, hogy al­bérleti hozáj árulást fizethetnek-e legalább a pályakezdőknek az oktatási intézmények gondnoksá­gai. Egyes vállalatoknál és más szerveknél az ilyen címen adott költségtérítés szinte természetes, a munkaviszonyból következő dolog. A Pedagógusok Lapja október huszadiki száma egyik írásában szóvá teszi, hogy nem mindenhol engedélyezik a nevelők étkezé­sét a napközis konyhákon. Pedig ez nem kedvezmény, hanem jog — szögezi le a cikkíró. Persze, közismert, hogy a napközis kony­hák túlterheltek. Ahogy hivatalos berkekben mondják: kicsi a ka­pacitásuk. Mindenesetre érdemes elgondolkozni azon, hogy az a fiatal pedagógus, aki egy éve száz-kétszáz forintért kapott kollégiumi elhelyezést és napi háromszori étkezést, most öt-hat- száz forintot fizet egy szűk szo­báért, és nyolc-kilenc forintot a kisvendéglő egy-egy ebédjéért. „TÖBBET KAPTAM, MINT VÁRTAM" Jánoshalma, általános iskola. A rögtönzött kerekasztal-beszéi- getésen négy pályakezdő tanító, tanár, az igazgató és a riporter. — A pályázat feltételei között nem szerepelt, hogy lakást is ad­nak — kezdi a társalgást Baka Jenőné, aki az idén végzett a bajai tanítóképzőben. — Két szo­ba komfortos lakásban lakunk, kettőszáznyolcvan forint a lak­bér. Én ezerhétszázat keresek, a gimnázium konyhájából kapjuk az ebédet, ezért száznyolcvanat kell fizetni. Egyébként úgy ér­zem, többet-kaptam itt, mint vár­tam. Úttörőcsapat-vezető lettem, megbíznak bennem ... Kocsis Eszter és Mikó Irén szintén tanító. Okét is az a kel­lemes meglepetés érte, hogy a kinevezés mellé szolgálati szo­bát kaptak. A lakbér mondhat­nánk névleges, a két lány öt­hat percre lakik az iskolától. — Jánoshalmán jártam gimná­ziumba, sok ismerősöm van a községben — mondja Irénke. — Nem szoktam unatkozni. Az is­kolai elfoglaltság elég sok, talán ezért sem volt időm elgondol­kozni, elszürkül-e az ember idő­vel ezen a pályán. Annyi biz­tos, nem tart Őrökké az, amit a képzőben a tarisznyánkba raktunk ... • Bucsi Gellért. ÁTLAGÉLETKOR 35 EV A jánoshalmi általános isko­lában három testnevelési főisko­lát végzett tanár tanít. Közülük a legfiatalabb Bucsi Gellért, a helyi labdarúgócsapat védőjáté­kosa. — Már úgy jöttünk ide a fele­ségemmel, hogy tudtuk, vár ben­nünket a szolgálati lakás. Jó itt dolgozni, jó munkatársak van­nak. Ami a testneveléshez, az élénk iskolai sportélethez szük­séges tárgyi adottságokat illeti, ezzel már nem vagyok ennyire elégedett... Tornaterem feltét­lenül kellene egy ezeregy-ezer- kétszázas létszámú iskolában ... — Bizony, sok a gond — veszi át a szót Szabados József igaz­gató —, s ezeknek legtöbbje anyagi természetű. A községi költségvetés véges. Viszont odá­ig eljutottunk, hogy 14 szolgá­lati lakásunk van, s el tudtuk helyezni az idén érkezett új kol­légákat. Tizenhét éve, mióta itt vagyok, csaknem negyvenen kezdték ebben az iskolában a nevelői pályát, s közülük huszon- egynéhányan itt is „ragadtak”. Én nagyon meg vagyok eléged­ve a fiatalokkal. Gyorsan be­illeszkednek a testületbe, sok új dolgot hoznak, munkafegyelmük és világnézetük is kifogástalan. Örülök, hogy jól érzik magukat itt... A nevelők átlagéletkora harmincöt év, és igen jó, ha egy tantestületnek nemcsak a szelle­me fiatalos... Kontra György Miért titkolják? Vannak dolgok, melyeket nem lehet, nem szabad mindenkinek az orrára köt­ni. Titkok. Csak az arra illetékesek tudnak nagy jelentőségű kutatásokról, vagy a magánélet körébe tartozó ügyekről. Jól néz­nénk ki. ha a tanárok el­árulnák előre az érettségi tételeket, netán az orvosok, ügyvédek továbbadnák pá­cienseik panaszait. örvendetes, hogy köz­életünkben szemlátomást csökken a bizalmas jellegű ügyek száma. Ma már mo- solygunk hajdani „ébersé­günk” túlzásain. Arra tö­rekszünk. hogy — bizonyos keretek között — minél ala­posabban tájékoztassuk az érdekelteket. Tegyük hoz­zá; általában. Tapasztalha­tó, hogy ma is akadnak olyan emberek, akik követ­kezetesen eltitkolnak nyil­vánosságra tartozó informá­ciókat. Kideríthetetlen okok­ból elrejtik a közösség szol­gálatára rendelt, intézmé- nviikre vonatkozó „haszná­lati utasításokat”. Egyszerűen nem tudok rá­jönni arra, hogy — pél­dául — a megyében műkö­dő művelődési házak, klu­bok többsége miért tartja titokban nyitvatartási ide­jét. Először arra gondoltam, hogy éjjel-nappal várják a látogatókat. A sűrűn zárva tartott ajtók megcáfolták feltevésemet. Később, úgy vélekedtem, hogy zárt körű rendezvények miatt rejté- lyeskednek. Tévedtem, Kár csűrui-csavarni a szót: be­vallom, hogy a talányt nem tudtam megfejteni. Mi baj származhatna abból, ha az utcai járókelőket tájékoz­tatnák arról, hogy a klub­ban mikor olvashatja el kedvelt újságját, mikor nézhet televíziót, keresheti a számára rokonszenves társaságot? Fogalmam sincs róla! Ellenkezőleg. Eddig úgy hittem, hogy a műve­lődési intézményeknek szé­lesre kell tárniok az érdek­lődők előtt kapuikat. Mi­ként tesznek eleget felada­tuknak. ha azt se tudatják, hogy mikor fogadják a látó gatókat. A felügyeleti szervek megtartását végképp nem értem. Rendelet Írja elő, hogy valamennyi művelő­dési intézmény köteles jól láthatóan feltüntetni, hir­detni a nyitvatartási időt. Miért nem érvényesítik a közérdekű utasítást? Azzal kezdtem cikkemet, hogy némely dolgokat szük­ségtelen mindenkinek az or­rára kötni. Befejezésként hasonlóan fontos megállapí­tásra szeretném a figyel­met felhívni. Olyan infor­mációk is vannak, melye­ket síppal-dobbal. minden lehetséges módon reklámoz­ni kell. Vitathatatlan, hogy a művelődési házak nyitva- tartására. szolgáltatásaira vonatkozó közlemények is ezek közé tartoznak. Heltai Nándor ÚTTÖRŐÉLET Az elmúlt napokban találko­zott a kecskeméti Buday Dezső Úttörőcsapat vezetősége és a Ba­romfifeldolgozó Vállalat KISZ alapszervezetének csúcstitkára, Tóth Ilona, valamint néhány ak­tivista. A baráti eszmecserén résztvettek az iskola nevelői, ta­nárai, a szülői munkaközösség elnöke, hogy valamennyien örömmel nyugtázhassák a fiata­lok önzetlen segíteni akarását, további ötleteket gyűjtsenek a még tartalmasabb úttörőélet ki­alakításához. Csupán egy esztendőre tehető az üzem KISZ-esei és az úttörők kapcsolata. Máris sok olyan ta­pasztalatra tettek szert amit szí­vesen adunk közre, hogy hasz­nálhassa valamennyi KISZ alap­szervezet illetve úttörőcsapat. Mivel minden csapat alapvető feladata a KISZ-életre való fel­készítés, első segítségként öt ifi­vezetőt küldenek az üzemből az iskolába. (Kedves epizódja volt a találkozónak, hogy az „összekö­tő” szerepét Deákné Kara Lídia, az iskola hajdani úttörője vállal­ta el.) Az ifivezetők megszervezik a pajtások üzemlátogatását a vál­lalatnál. Tevékenyen részt vállal­nak az úttörőszoba berendezésé­nek kiegészítésében. Támogatják az úttörők valamennyi akciójá­nak kivitelezését, főleg az idei program keretében a szülőföld­höz való ragaszkodás tárgyi bi­zonyítékainak összegyűjtését. Tervezik, hogy tavasszal közös természetjárásrá indulnak. Az üzem fiataljai részére min­den másouik szerdán filmvetítést tartanak, — erre is meghívták a pajtásokat. A csapatban mind erőteljeseb­ben fogalmazódik meg a kíván­ság politikai klubot szervezzenek részükre. A kissé szokatlan kérés minden bizonnyal megvalósítha­tó: ebben is segítenek az üzem­ből érkezett aktivisták. Várnagy Istvánná a csapat ve­zetője a megbeszélés alkalmával megköszönte a fiatalok segítsé­gét, azt, hogy nem feladatok el­végzésére vállalkoznak, hanem maguk is keresik: mi módon te­hetnék értékesebbé, szebbé az úttörők munkaprogramját. így készülhetnex fel igazán a KISZ-életre, így lehetnek má­sokért is munkát vállaló felnőt­tek az úttörőkből, ha példaként egy ilyen lelkes kis csapat áll mellettük — fejezte be a talál­kozód; Várnagy Istvánná. Kecskeméten, a „sárga” isko­lában nagyszerűen megoldódott a KISZ-esek és az úttörőcsapat együttműködése. A kezdeménye­zés nem egyedülálló. Azért még bőven akad a megyében olyan úttörőcsapat ahol szívesen ven­nék a hasonló segítséget, patro- nálást. Az Úttörőélet hasábjain öröm­mel adunk hírt az új kezdemé­nyezésekről, jól dolgozó ifiveze­tőkről, üzemi, gyári, szövetkezeti KISZ-alapszervezetek úttörőket segítő munkájáról. Rejtvényposta A héromfordulós, úttörőknek szánt rejtvény pályázat értékelése megtör­tént. Azoknak a pajtásoknak a meg­fejtéseit vettük figyelembe akik az alábbiakat küldték be: Puskás: Ki mint vet úgy arat; Madách Imre. Közülük Kapás Jolán, a kecskeméti Zrínyi Ilona úttörőcsapatának titkára sorsolta ki a nyertesek nevét: Angeli Gyula, Császártöltés, Nagy Erika, Kiskunfélegyháza, Pelikán Agnes Kiskunhalas és Kósa Irén Kecskemét. Részükre a Képes Történelem-sorozat egy-egy kötetét adtuk postára. (A kisdobosok számára közölt rejt­vények értékelését a jövőheti Úttörő­életben találjátok meg,) Új rejtvénysorozatot közlünk most úttörőknek. A négyfordulós sorozat első részét most tesszük közzé. Ké­rünk benneteket, hogy november vé­gén, — a negyedik rejtvény megjele­nése után — egyszerre küldjétek be a megfejtésekef a szerkesztőség cí­mére. Az itt látható ábrán a fekete kör­rel megjelölt mezőből induljatok ki, a sakk játék egyik lépésével haladja­tok úgy. hogy valamennyi betűt érintsétek. Ha helyes útvonalon ha­ladtok egy magyar költő nevét kap­játok eredményként. Ezt a nevet küldjétek majd be négy hét múlva. összeállította: Selmeci Katalin • 0 L Z Y M V K N C é Á 1 1 0 1 S A H T • Kocsis Eszter.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom