Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-03 / 258. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. november 3.

Az újságíró kérdez, az illetékes válaszol

A kommunális üzem téli felkészülése

A meteorológiai előrejelzés szerint hosszantartó hideg télre, havazásokra számíthatunk. Hogyan készülnek a télre? — kérdeztük Márkus Ferencnétől, a Kecskeméti Városi Tanács kommunális költségvetési üzem helyettes vezetőjétől. ’

— Mint ismeretes, a kommunális üzem feladatai közé tartozik a parkok, terek ápolása, az utak tisztítása, a szemét elszállítása, valamint a hóeltakarítás. Sajnos évek óta nagvon kevés gép áll rendelkezésünkre. Felszereléseinket az idén sem tudtuk fejleszteni, így csakúgy mint tavaly, most télen is három hótolóval, három locsolóval, öt hóekével és két homok-, illetve sószóróval végezzük majd munkánkat. Mivel tavasszal a városi tanácstól kaptunk egy úttisztító gépet, a IV. •ötéves tervidőszak alatt ngm is számíthatunk nagyobb fejlesztésre.

— A néhány géppel nem tudják ellátni a feladatukat. Hogyan ■oldják meg a problémát?

— A rendelkezésünkre álÄ tizenhárom géppel valóban nem tudjuk eltakarítani a havat egy- e£v éjszaka a város belterületéről. Ehhez még 3—4 hótolóra lenne szükség. A közeljövőben felvesszük a kapcsolatot a költségvetési üzem, a KPM és a 9-es .számú Volán dolgozóival, s mint minden évben, most is a segítségüket kérjük. Az előzetes megbeszéléseink szerint a vállalatoktól a téli hónapokban több gépjárművet. dömpert, tehergépkocsit kapunk a hó elszállítására. Jelenleg százhatvanan dolgoznak az üzemben, de ha szükséges a téli hónapokban alkalmi munkásokat is felveszünk.

— Emellett milyen feladataik vannak?

— Az új lakótelepeken, a Szé- chenyivárosban a Műkertvárós- ban és az Április 4. téren parkosítunk — fejezte be a beszélgetést az üzemvezető-helyettes.

T. L

A KARBAMID HATÁSA A TEJRE

A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári karának tejgazdaságiam és mikrobiológiai tanszékén vizsgálják a karbamid etetésének a tejre gyakorolt. hatását. A kísérletek azt bizonyítják, hogy a karbamid- dal etetett állatok teje mennyiségben, kémiai összetételben, fizikai tulajdonságokban — zsír, fehérje, kalciumtartalom, szárazanyag-tartalom — azonos a hagyományos takarmánnyal etetett tehenek tejével.

A karbamiddal etetett tehenek tejé a pasztőrözési hőkezelést bírja, íze megfelelő, ezért fogyasztói tej előállítására alkalmas. A karbamidos tejből kifogástalan joghurt készíthető és a belőle készült sajt gyorsabban érik, állománya omlósabb, íze és szaga jobb.

Lajosmizsén döntött a tagság

A végszót kimondták a közgyűlés résztvevői. Lajosmizsén egyesül a két ipari szövetkezet.

Hasonló megoldás másutt is foglalkoztatja az embereket. A széteső erők jobb kihasználásán gondolkodnak az egyébként nehezen boldoguló bácsalmásiak. Szabadszálláson az építők és a gépjavítók számítgatják, hogy mi lenne a jobb: „a különélés vagy a házasság”? Baján a városi pártbizottság már korábban kezdeményezett egy felmérést a két nagyobb és a többi kis szövetkezet helyzetéről, lehetőségeiről.

A cél az, hogy — az árutermelés hatékonyságának fokozása mellett — több jusson a szolgáltatások korszerűsítésére. A szétaprózott, külön-külön jelentéktelen fejlesztési alapokat ugyanis nehéz a legsürgetőbb feladatokra összpontosítani.

Hogyan tovább? A kérdés több helyütt indokolt. Napirendre tűzését viszont el-elodázza a személyi presztízs, a megszokotthoz való, olykor túlzott ragaszkodás.

9 Eisner István, aki 52 év óta dolgozik a faipari szakmában, az Ausztriába induló fatálakat vizsgálja szúrópróbaszerűen — a Minőségellenőrző Részvény- társaság megbízásából.

Lajosmizsén most döntött a tagság. Az idén 70 millió forintos értéket termelő Háziipari Szövetkezet befogadja a 10 milliónál megrekedt Vas-, és Vegyesipari Szövetkezet dolgozóit, amely régóta nem tudott az ötről a hatra jutni. Akadozott a munka, az emberek nem érezték biztonságban magukat.

— Vajon milyen jövőt jósol Sipos Mihály, a Háziipari Szövetkezet elnöke?

— Az összlétszámúnk hatszaz- ra emelkedik. Az egyszerű, számbeli összegezés helyett, mégis, minőségi változást várunk, készítünk elő. Az egyik jelentős eredmény, hogy megszűnik a káros fluktuáció, az indokolatlan munkahely-változtsrtás. Az eddigi különálló vasipari részlegek együtt fognak dolgozni. Növelhetjük azoknak az áruknak a termelését, amelyek versenyképesek a piacon. A hazai húsprogramot például feldolgozó berendezésekkel szolgáljuk ki. A bontóasztalokat, szállítószalagokat exportra is gyártjuk. NDK-beli, csehszlovák, lengyel és iráni megrendelések futottak be hozzánk. Emellett folytatjuk a hagyományos, bevált áruk sorozatgyártását. A gyermekeknek évente 17 ezer járókát készítünk, keresettek a tömegcikkek; a fatálak, fogasok, ruhaszárító állványok.

— Melyek a távolabbi tervek?

— A Vas- és Vegyesipari Szövetkezet telephelyét eleve megszűnésre ítélte a nagyközség fejlődése. A központból, a tanácsháza mellől ki kell költözni. Üj üzemet építünk a leendő ipari negyed kijelölt helyére, ott rendezzük be a fafeldolgozó műhelyeket is. A jelenlegi központunkba csak az összeszerelésre váró, félkész termékeket szállítjuk be. Néhány év múlva kézzelfogható eredményeket mutathatunk fel, amikorra előteremtjük a beruházáshoz, a munkakörülmények javításához szükséges anyagi eszközöket.

Az együttes munka január elsejével kezdődik meg. Az eddigi két „évnyitó” mérleg helyett jövőre már csak egy készül a közös útra lépett ipari szövetkezeteknél.

H. F.

• Készülnek az egyik húsfeldolgozó szalag tartozékai. Ezek az úgynevezett kopasztó berendezések és bontóasztalok a nehéz fizikai munkát csökkentik a vágóhidakon.

• Hochmayer Lajosné gyermekjárókát állít össze.

(Kovács János felvételei)

A TÁRGYALÓTEREMBŐL:

Egy szenvedély zsákutcája

HA EGY BÍRÓSÁGI ügy kapcsán szenvedélyről írunk, már nyilvánvaló az olvasó előtt, hogy nem valami nemes, vágy ártatlan időtöltésről van szó, hanem olyan szenvedélyről, amely a vádlottak padjára, a börtönbe — zsákutcába sodort egv embert, az ötvenkét éves Vancsura Mihályt. Van- csurát. a négy gyermekes apát, a szorgalmas és jól gazdálkodó férfit sokan ismerik Kecelen, noha a község határában egy tanyán lakik, de tagja a Kinizsi Szak- szövetkezetnek. s időnként napszámosokat fogadott a szőlőbe, a földekre. Családját példásan ellátta, gyermekeit felnevelte. Csakhogy van egy szenvedélye, amelv immár nem első alkalommal igen súlyos bűncselekmény elkövetésébe sodorta: a fegyver.

A fegyver imádatához Vancsura Mihálynál még az is járult, hogy a családon belül egyeduralmat gyakorolt, s mindenkit arra igyekezett „kötelezni”, hogy neki feltétlen engedelmességgel tartozik. Ez sikerült is addig, amíg a gyerekek kicsik voltak, de egyre kevésbé tudták elviselni az apauralmat. amikor felcseperedtek. Nem arról van szó. mintha nem tisztelték volna eléggé az apjukat, nem engedelmeskedtek volna ésszerű kéréseinek, kívánságainak. parancsainak. De gyakran ezek a követelések már meghaladták a iózan mérték határát, s érthető, ha lázadtak ellene. Egy ilyen „lázadásnak" aztán 1968 júliusában az lett a következménye, hogy az apa rálőtt nagyobbik fiára. A töltény azonban szerencsére csak a fiú bőrét horzsolta meg, De az anát természetesen elítélte'1 a bíróság: fegyverrejtegetés és szándékos emberölés bűntettének a kísérlete miatt kétévi szabadságvesztést kapott, de annak végrehajtását ötévi próbaidőre felfüggesztették.

Vancsura Mihály a fegyverek készítésével, alkalmi kipróbálásával még ezek után sem hagyott fel. Maga készítette a primitív eszközöket, de amelyek mégis alkalmasak voltak akár emberélet kioltására is Szabályszerű kis műhelyt rendezett be a tanyában, ahol töltényeket, fegyvereket állított elő. Az említett bírósági eljárás során elkoboztak ugyan tőle egy pisztolyt, de hamarosan két puskát készített helyette. A MÉH-telepen vásárolt megfelelő csövet (egyszerű horgányzött víz- vezetékcsöről van szól. de szomszédjának lomjai között is talált egy valódi ouskacsövet. Ezekből készült a két fegyver.

AMINT EMLÍTETTÜK — a

gyerekek nőttek. S egyre tisztábban látták a szülők szerepét, s így érthető, ha az édesanya pártjára álltak, noha ez csak hallgatólagosan, vagy apró jelekben nyilvánult meg. Vancsura Mihály látta ezt. s féltette atyai tekintélyét az anyától. Egyelőre csak magában füstölgőit és — csupán ösztöneiben — várta az alkalmat, amikor kitörhet a fiú meglövése miatt immár alaposan megtépázott tekintély védelmében.

Az „alkalom” 1973. február 26-án jött el. Ezen a napon Vancsura Mihály állatokat adott el a vásárban. Pénz bőségesen volt nála. amiből bevásárolt. Amikor késő délután hazaért, felesége kifogásolta, hogy nem tud elszámolni a pénzzel, abból hiányzik. Ezen összeszólalkoztak, s közben a féri szemére vetette az asz- szonynak, hogy bezzeg a gyerekeket nem számoltatia el fillérre, azoknak szabad, pedig ő az úr a háznál, vagy nem így van? — tette fel a szónoki kérdést, de választ nem kapott, s ezzel látszólag véget is vetettek a témának. Az asszony bement az istállóba és hozzáfogott tehenet fejni. Félig háttal, félig oldalt ült az ajtónak. De a féri nem tért napirendre a szóváltás fölött. Bement a „fegyvertárba”, elővette az egyik puskát és két töltényt. Elhatározta: végez az asszonnyal, aztán önmagával. Tarthatatlannak minősítette a helyzetet, s teljesen felháborodott az elszámoltatáson. Egyébként is — amint említettük — régen forrt benne a méreg tekintélye megingása miatt.

Nem tétovázott. Megtöltötte a fegyvert a maga készítette lövedékkel. oda ment az istállóajtóhoz és célzott. A következő pillanatban az asszonv eszméletlenül zuhant le a székről. Halántékából folyt a vér... Vancsura „eredményesnek” ítélte a lövést, fogta tehát és a második töltényt is beletette a fegyverbe. Amikor ez megtörtént, a puska csövét szívének célozva elsütötte a szerkezetet. Ő is áiultan zuhant el a ház mögötti fűben.

NÉHÁNY PILLANATTAL a lövések eldördülése után motorkerékpár kanyarodott a tanyába, rajta az állatorvos és annak a segédje. Azért jöttek, hogy elvégezzék az állatok egészségügyi ellenőrzését. Az istállóba érve azonban megdöbbentek. Ott találták az asszonyt — pontosabban az istálló ajtaia előtt, ahová időközben ki iött. Vancsura Mihályné az orvos kérdésére azt válaszolta, hogy megrúgta a tehén Látható volt azonban, hogy nem erről van szó. Mentőért, szaladtak, s közben megtalálták Vancsura Mihályt is. Mindkettőjüket kórházba vitték és azonnal megooerál- ták őket. A férfinek a hátán jött ki a lövedék, az asszonynak pedig — érdekes módon — a halántéka fölött ment be és az arcán jött ki. Sajnos, az egyik szemét annvira összeroncsolta, hogy azt ki kellett operálni.

Vancsura. a szenvedélves fegyverimádó természetesen újra bíróság elé került. Most azonban már a súlyosabb bűncselekménynek megfelelően 12 évi szabadságvesztésre ítélték és — mivel az öt esztendő sem telt el. hiszen júliusban járt volna le a próbaidő és a bűncselekménvt, februárban követte el — elrendelte a megyei bíróság az említett két év végrehajtását is. Egyedüli enyhítő körülményként csak azt tudta figyelembe venni a büntetőtanács,. hogv maga a tettes is súlyosan megsérült. Az ítélet azonban még nem jogerős.

Gál Sándor

(23.) — A levelet újra leragasztottam és este. amikor a férjem hazajött. ott találta az éjjeliszekrényen. Én nem kérdeztem mi van benne, ő pedig nem mondott semmit. Azt sem tudom, hová tetette a levelet. Vártam a következő üzenetet. Nem kellett sokáig várakoznom és szerencsémre, vagy vesztemre — nem is tudom, mit mondjak maguknak — újra csak én találtam meg a második levelet is a postaládában. Nem akkor határoztam el. hogv elintézem ezt a Szaniszlót. hanem már korábban. az első levél elolvasása után. Most. amikor megjött a második, márt utolsó levél, én már este fél .hét körül elindultam a megadott kereszthez. Persze, nem pénz volt nálam, hanem egy kalapács. amit maguk nyitván nem találtak meg. mert a csordakútba dobtam.

— Hétkor én már a keresztnél voltam, megbúiva a mellette levő bodzabokor mögött. P.émület és titáni izgalom fogott el. Arra kellett ügyelnem, hogv á fogaim ne ütődjenek össze, s hogv az illető, a Szekeres, ha ion. észre ne vegyen. Éppen ezért egy fekete balionkabátot vettem fel. amit akkor festettem be, amikor az anyósom meghalt. Nem tudom pontosan, hány óra volt. de gondolom. negyed nyolc lehetett, amikor megláttam, hogy egy magas férfi közeledik gyalogosan az úton. esőköpenyben, a fején nem volt semmi. Egyenesen a kereszthez tartott, s amikor megállt háttal a keresztnek, szemben az úttal. megnézte az óráját. Tudtam, hogv ez az ember az és nekem • azonnal cselekednem kell. Nesztelenül a háta mögé osontam és teljes erőmmel tarkón vágtam a kalapáccsal. Azonnal összeesett .. .

'— Először arra gondoltam, hogy ott hagyok mindent és ha- /.asietek. mielőtt a fériem hazaérne Tudtam, hogv ő is ezen az úton jár motorkerékpárral, s éppen ezért határoztam úgv, hogy levetkőztetem a hullát és elviszem innen. Ha ugyanis ruhástó! hagyom ott. a férjem észreveszi, azonnal kiderítik, hogv ez a Szekeres Szaniszló. s ígv egyértelműen rá terelődik a gyanú.

— Nem gondolja asszonyom, hogv mindez nagvon valószínűt- leniil hangzik — vetette közbe a

kérdést az egyik nyomozó.

— Kérem, én ténveket fogok említeni, amit raitam kívül, a tettesen kívül más nem ^udhaí. Ezekből meggyőződhetnek, hogy igenis én követtem el. Én! Értik. mert a fériemet. Miskámat féltettem ettől a gazembertől. Zsarolta és ha nem visszük az ötvenezer forintot — ennyi pénzünk nincs is — Szekeres feljelentette volna. De így nem tudja. A fériem viszont ártatlan. Engem. ítéljenek el. akasszanak fel... — sikoltotta az asszony és láthatóan kimerült a kihallgatás eddigi részében. Az orvos tanácsára a nyomozók másnapra halasztották a folytatást...

Másnap reggel a két nyomozó újból megjelent a kórházban, az asszonv különszobáiában. Bartos- né megnyugodott, intett a nyomozóknak, hogv foglaljanak helyet. Elnézést kért a tegnapi kiborulásáért. és hallandó volt folytatni a vallomást.

— Teljesen levetkőztettem, amikor hallottam, hogv motoros közeledik az úton. Biztos voltam abban, hogy a férjem lesz. A motor zúgására messze beszaladtam a szántóföldön de nem ott a keresztnél. hanem egv darabig előbb Istvánfalva felé futottam a fűben. Köpenyem alatt a ruha. A fehérneműbe becsomagoltam Szekeresnek a karóráját és minden holmiját, ami nála voltj Amikor a fériem elment, én a köpenyt magamra vettem és Szekerest elhúztam a csordakútig. A többit bizonyára tudják, hiszen megtalálták. A fehérneműt — miután egy darab követ is belecsomagoltam — szintén a kútba dobtam.

Az esőköpenyt és az öltönyt magamnál tartottam, s úgy gondoltam, hogv elviszem abba a magányosan álló kis tanvába. ami bent van a facsoportban. Ott némi nehézségem támadt, mert az ablakon rácsot találtam, de aztán rájöttem, hogy könnyén ki tudom ütni. Ígv is történt. Ott helyeztem el az esőköpenvt és Szekeresnek a világosszürke öltönyéi. Mindössze néhány percig voltam a tanvában. közben átgondoltam a helyzetet: A férjem bizonyára jelenteni fogja a rendőrségen. hogv talált egy meztelen holttestet. Ö még nem tudhatja, hogy otthon vária Szekeresnek a levele, azt sem tudhatia. hogv az illető Szekeres. Azt is tudtam, hogy a rendőrségen jegyzőkönyvet fognak felvenni az esetről, tehát egy. maximum másfél órám még van.

— Gyanítottam, hogy a rendőrség azonnal a helyszínre érkezik majd. hogy a férjem bejelentését ellenőrizzék. A tanyában pontosabban a tanva ajtaja mellett egv fahasábot találtam, azt a vállamra vettem és elindultam a kövesút felé. Ott. valamivel a kereszt előtt a hasábot letettem az úton keresztbe. Nekem időt kellett nverni. Arra is számítottam, hogv ha a kövesúton megyek hazafelé, esetleg, sőt szinte biztosan találkozni fogok a rendőrökkel. Éppen ezért nem ott. hanem kerülő de rövidebb úton mentem haza. A gumicsizma, ami a lábamon volt. nagvon jó szolgálatot tett. Teliesen kimerültén izgatottan értem haza. Ha otthon találom a fériem. azonnal mindent elmondok neki. De nem volt

még otthon. Volt időm lemosni a gumicsizmáról a sarat, a fekete ballonkabátot — úgv ahogy vo’t

— felvittem a padlásra, majd k< - sőbb kimostam. Mire Miska hazajött. minden a legnagyobb rendben volt.

— Nem is képzelik micsoda önuralomra volt szükségem, amikor elmondta, hogy egy mczte’en bullát tálát az úton. Várnom kellett azzal is, hogy a levelet — amiben csak annvi volt, hogy Szaniszló — átadjam neki. Nem is akartam átadni, végül is oia- adtam neki.

— Tudja-e asszonyom, h-gy a keresztnél végül is nem Szekeres várta a tériét?

— Ez kizárt dolog. Hiszen ő írta a levelet.

— Nem. Nem ő írta. Szekeres még 1933-ban meghalt, viszont ez az ember, bizonyos Walter Konrad azért akarta odacsalni a maga férjét, hogv bosszút álljon az öcc^e haláláért. Akit ugyanis a maga férje 1944-ben megölt, az ennek a Walter Konradnak voU a testvére. Erről viszont — mármini az 1944-es esetről — Szekeres tájékoztatta ezt a Kon- radot.

— Akkor viszont még jobb. hogy én mentem és nem o férjem

— sóhajtott fel az asszony, aki fanatikusan csak a férjére gondolt. s nem ébredt rá valóságos helyzetére. Csak ebben a körben gondoikozott. s azt várta, hogv a nyomozók is ígv lógják fel a dolgot. Csalódnia kellett azonban, amikor azt tapasztalta, hogy a rendőröknek erről egészen más a véleménye.

— Tisztában van ön az.z.ul aszszonyom. hogv milyen súlyos bűncselekményt követett el ? Szándékosan megölt egv embrrt. Másodszor pedig — mivel a fahasáb ct saját bevallása szerint ön tette ki az útra — életveszélyes sérülést okozott az egyik rendőrünknek. Ugyancsak szándékosan.

— Akkor — megvallom őszintén — erre nem gondoltam. Előttem csak egyetlen cé’ lebegett, mégpedig az. hogy ártalmatlanná legvem Szekeres Szanrizlót, aki zsarolta és fel akarta jelenteni a férjemet. Megdöbbentem azon. amit az elvtársak mondtak.' miszerint az áldozat nem azonos Szekeressel. A ténven természetesen ez. mitsem változtat, hiszen ez az ember ugyanazzal a céllal, sőt gyilkossági szándékkal jött Magyarországra, és az én férjemet akarta megölni. Bármi lesz is a következménye annak, amit tettem, soha nem fogom megbánni. hogy ezzel az emberrel végeztem. Most is ezt tenném — jelentette ki határozottan Bar- tosné.

— De mit vétett magának az a rendőr, aki majdnem halaira zúzta magát p fahasábon, amit ön tett ki az útra?

— Akkor már féltem. Amikor levetkőztettem az áldozatot és visszajöttem a tanvárói, illetve még amikor a tanyában voltam, megszállt valami páni félelem. Menekülésre, öngyilkosságra gondoltam. Még az is megfordult a fejembe, hogy felgyújtom a tanyát. Aztán józanabbul kezdtem gondolkozni. Időt és életet akartam nyerni.

(Folytatjuk.)

w A meztelen holttest

Gál Sándor: