Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-02 / 257. szám
1913. november 2. • PETŐFI NÉPE • 5 \ • Az öttagú munkacsapat ellenőrzi a csomagok súlyát és csomagolja a nagy kartondobozokba. A tervek szerint az új automata tésztaüzem három műszakban dolgozik majd. Űj automata tésztaüzem Kalocsán A napokban megindult a próbagyártás Elkészült és a közelmúltban már meg is kezdte teljes próbaüzemelését a Kalocsai Paprika- és Konzervipari Vállalat országos viszonylatban is egyik legkorszerűbben felszerelt és berendezett automata tésztaüzeme. Szigetvári Károlyné beruházó egyebek között elmondta* hogy még tavaly, az év vége felé elhatározta a gyár vezetősége a tésztaüzem létrehozását. Az engedély kézhezjvétele, valamint a tervdokumentáció elkészülte után azonnal tárgyalásokat kezdtek a milánói Brai- banti tésztagépgyárral és csaknem egy- időben a bolognai Zambo- ni céggel egy minden tekintetben korszerű csomagológép megvásárlására. Az üzletet azután a Komplex Külkereskedelmi Vállalat bonyolította le igen rövid idő alatt. Közben egy régi épületből újjáépítették a körülbelül 900 négyzetméter alap- területű, a higiénikus követelményeknek teljesen megfelelő csarnokokat, amelyekbe már júliusban meg is érkeztek Olaszországból az automata gépsorok, és az olasz szerelők is azonnal hozzáfogtak összeállításukhoz, be- . szerelésükhöz. A második gépsor egyik automatája, amelyen a hosszúmetélt készül, másik változatban pedig a makaróni. Az „okos” gép nemcsak csomagolja, hanem kartonokba is rakja a kész terméket. Képünkön Romsics Károlyné brigádvezető és Bru- melli Romano szerelő figyeli az automata munkáját. (Kiima Győző felvételei) pacitása pontosan évi 480 vagon különféle tésztakészítmény: hosz- szú és rövid csőtészta, spagetti, metélt és úgynevezett körettészta, illetve rizsszem és csillagszem. Az új, automata tésztaüzem átadásának 'napjáról még nem döntöttek. Valószínű azonban, hogy november 7-én zajlik majd le dr. Dimény Imre földművelés- és élelmezésügyi miniszter jelenlétében, ünnepélyes keretek között. Az automata tésztagépek kaVass Imre TÍZ ÉV ALATT 86 TANULMÁNY Kalocsa Vidéke és Népe A helytörténet kultiválásában is mutatkoznak divatjelenségek. A szakemberek szerencsére igyekeznek a vadhajtásokat lenyesegetni, a mozgalmat helyes mederben tartani, a követelményeket tudatosítani. Törekvéseiket váltakozó siker kíséri. Csak ott érnek el maradandó eredményeket, ahol nem várnak tőlük ripsz-ropsz, mutatós, csillogó produktumokat. Ahol jut idő az alapvető módszerek elsajátítására, a fundamentum készítésére, a falak felhúzására. Némely he- íyen a tetőnél vagy a díszes vakolat felrakásával kezdik a munkát. Abban a szerencsés helyzetiben vagyok, hogy jó példára, kitűnő könyvre hivatkozva utalhatok a helytörténeti kiadványokban tapasztalható fogyatékosságokra. A Kalocsa Vidéke és Népe minden szempontból kifogástalan munka. A megyei tanács művelődésügyi osztályának kiadásában megjelent kötet a kalocsai I. István Gimnázium diákjainak honismereti gyűjtéséből ad ízelítőt. Mozgalommá vált a honismeret Kuczy Károly szakkörvezető négy fejezetbe osztotta a publikálásra méltónak talált dolgozatokat. Kővágó Rózsa ebben a részben dolgozta fel az iskola szakkörének történetét. Már 1967-ben felfigyeltek a kalocsaiak munkájára. Itt rendezte a KISZ KB az I. országos honismereti tanácskozást. „Itt született meg íz ifjúsági honismereti táborok gondolata, itt bizonyította a honismereti munka, hogy az ifjúság hazafias nevelésében milyen fontos szerepet tölt be.” Már az első gyulai Erkel-diák- ünnepen volt kalocsai néprajzi pályázó. Bárth János — ma a Visky Károly múzeum igazgatója — „Babona és bölcsesség” című dolgozatával bronzérmet nyert. A II. Erkel-diáknapokra 10 pályázatot küldtek Kalocsáról, és ezekből négyet ezüstéremmel díjaztak. Két esztendő múltán 36 dolgozatot készítettek a kalocsai diákok a gyulai fórumra! Kővágó Rózsa szerint: „A kitűnők mellett akadtak hiányosak, de a mennyiség igazolja, hogy mozgalommá vált a honismereti gyűjtés az iskolában” Váci Mihály és Veres Péter látogatása 1967-ben — nagyon fontos! — meghatározták a gyűjtési feladatokat. Az időközben rendszeressé váló szakköri foglalkozásokon megtanulták a korszerű módszerek alapjait, a szükséges elméleti ismereteket. Magasra tették a mércét. Ennek köszönhető, hogy a negyedszer megszervezett diáknapokon valamennyi kalocsai pályázó érmet kapott. Jól szerepeltek a Kuczy Károly irányításával dolgozó diákok az elmúlt évek pályázatain is. A város vezetői — látva a lelkesedést, a diákok felkészültségét — segítették törekvéseiket. Támogatásukkal vált lehetővé a Szakköri honismereti értesítők kiadása. Ezekből tudjuk, hogy Váci Mihály és Veres Péter is meglátogatta foglalkozásaikat. A Helytörténet fejezetet több szakaszra osztották. (Társadalom- történet, iskolatörténet, gazdaság- történet.) Csekély kivételtől eltekintve szólamok nélkül mutatták be a sorsfordító eseményekről összegyűjtött (és gondosan ellenőrzött!). adatokat. A Néprajz — anyagi kultúra fejezet a legbőségesebb. Magam is innen tudtam meg, hogy a pogácsa szó tulajdonképpen eljegyzést jelent. Facskó Éva dolgozata világosította meg az elmémet a koledár kifejezés érteiméiül. Király Margit a népi gyógyításról írt homokmégyi hagyományok felhasználásával. A dusnoki népszokásokat Keresztényi Franciska ismerteti. Ízelítőnek talán ennyi is elég. Igény és szakértelem Végül összefoglaló kimutatásokban dokumentálják a kalocsai I. István Gimnázium diákjainak példás honismereti tevékenységét. 86 tanulmány készült ebben a jó hangulatú, jó hírű műhelyben. A kötetet és munkájukat dicsérve én mégis a tanulmányok színvonalát és nem az imponáló mennyiséget dicsérem, hangosabban. Nyilván a kalocsai diákok között is vannak tehetségesebbek és átlagos képességűek, könnyedén fogalmazók és gyenge stiliszták. Az eltérő adottságokat azonban a közös „iskola” feledteti. A szakkörben megtanulták, hogy miként kell hozzáfogni egy téma feldolgozásához, hogyan kell rendszerezni az anyagot... Vagyis a célravezető módszereket és a legfontosabbat: a jó kedvvel végzett munka a tökéletesedés, gazdagodás eszköze. Az I. István Gimnázium növendékei nem „divatból” foglalkoznak a helytörténettel! Az iskolai évek alatt érlelt benső igény készteti őket — reméljük, hogy felnőtt korukban is — környezetük múltjának, jelenének alaposabb megismerésére. Heltai Nándor Üdülni se mindig könnyű Nemrég számolt be a Vállalati szakszervezeti bizottság előtt idei munkatervének időarányos teljesítéséről a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Társadalom- biztosítási Tanácsa. Az szb elismerését feiezte ki a TT hat albizottságának az eddig végzett lelkes, odaadó munkáért. Ezúttal a beszámolónak abba a részébe pillantsunk bele. ahol az üdülési albizottság tevékenységét ismertetik. Egyik megállapítás ígv szól: ..A megyebizottságtól kapott SZOT-beutalókat igen kevésnek tartiuk mennyiségileg is. de minőségileg sem megfelelőek.” Szakáll János szb-titkárt kértük meg. fejtse ki erről bővebben e. véleményét. ' — Hogy négyezer embert foglalkoztat vállalatunknak csak 111 SZOT-beutaló jutott, tudjuk, ebben nem a megyebizottság a hibás. Ennyit tudtak adni a keretből. Viszont ebben is kevés a választék. Kevés a szanatóriumi — gyógybeutaló, a családos üdültetési lehetőség, s a Balatonra például tavaszi, vagy őszi beutalókat kanunk. — Miként történik a beutalók elosztása ? — A műhelvbizottsáeok önállósága dominál ebben. Előre felmérik az igényeket, s ezekhez alkalmazzuk a rendelkezésünkre álló beutalók szortírozását. Az üdültetések alakulását szemléltető statisztika szerint a már említetteken kívül heten részesültek külföldi nyaralásban, továbbá huszonhat, dolgozó gyermekét vitték üdülni. Ha azonban azt nézzük, mennvi az üdülők közül a fizikai dolgozók aránva. elég lehangoló a helyzet. A SZOT-üdülésnél 29, a külföldinél 30 százalékos az aránv. Csupán a gyermeküdültetésnél 55 százalék. Mi erről az szb-titkár véleménye? — A tanácskozáson is egyöntetű volt a vélemény, hogy ezen az arányon változtatni kell a fizikai dolgozók javára. Nem arról van szó. hogy műszakiak, adminisztrációban foglalkoztatottak ne jussanak minél -számosabban beutalóhoz. Arra kell törekednünk, hogv az üdülésben részt vevő munkások aránva úgv alakuljon, ahogyan számuk a vállalati össz- létszámhoz aránylik. A helvzetan addig is .úgy ievek-. szünk javítani, hogv a vállalat fonyódi üdülőiébe utalunk JSe-äz előzőeknél nagyobb számban fizikai dolgozókat. Ott az arányuk 50 százalékos. Fonyódon 103 vállalati dolgozó, illetve 150 családtag üdült. Ezeken túl a szakszervezeti bizottság négy embert részesített jutalomüdülésben. — Van ilven kitétel a beszámolóban: ,.A szakszervezeti bizottság mindent megtesz azért, hogy az üdültetés minden formájában a fizikai dolgozók aránya növekedjen.” Milyen módszerrel? — Neveléssel, tudatformálással szeretnénk elérni, hogy fizikai dolgozóink a fizetett szabadságukat pihenéssel, üdüléssel töltsék el. Ebben ugyancsak oroszlánrész hárul a műhelybizottságokra. — Tehát arról is szó van, hogy hiába kínálják a munkásoknak a beutalót? — Ha őszinték akarunk lenni: egy részük szabadsága alatt is kereső munkát vállal... Amikor tehát arról beszélünk, hogyan szerettessük meg az emberekkel az igényesebb szabadságidő-töltést, e téren is van tennivalónk. No de alaposan leegyszerűsítenénk a kérdést, ha csak ennél maradnánk: egyszerűen rá kell nevelni a munkásokat, és már is kapva kapnak az üdülési beutaló után. Akik szabadság alatt is kereset után néznek, minden bizonnyal azért teszik, mert szükségük van arra a pénzre is. Lehet, hogy éppen a háztartás gépesítésében. lakókörnyezetük, lakáskultúrájuk nívójának emelésében mutatkozik így az igényességük. Lehetséges, az is. hogy éppen a jobb megélhetéshez szükséges az a különpézzel való gyarapodás. Nem valószínű, hogy a munkások jelentős hányada „nevelés” nélkül is el ne hinné, milyen kellemes állapot az üdülés. Amikor tej ben-vaj bán — s ha szerencsés, a Balatonban is — fü- rödhet. és akár étkezésnél, akár az ágy bevetésénél „úri módon” kiszolgálják. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy éppen a többcsaládos munkás esetében — még SZOT-beutalóval sem olyan „olcsóság” a nyaraláshoz felkészülni. Hogy „ki ne ríjon’’ például a feleség, de a gyerek se — mondjuk — a nyári szerelésekkel az üdülőtársak közül. Tehát még családos beutalóval sem olyan egyszerű sokaknál az üdülés. És hátha ráadásul még a családos beutalók száma is olyan kevés, amit évek óta szóvátesz- nek.. ..<usdi'ío**;> Tóth István A GYÓGYÍTÓ VÖRÖSHAGYMA A' harkovi gyógyszerkutató intézet tudósai megállapították, hogy a vöröshagyma — gazdag C-, B3- és A-vitamin-tartalma mellett — baktériumpusztító anyagokat is tartalmaz. A szovjet orvostudomány ma a legkülönbözőbb gyógyszerekhez használ fel hagymakivonatot. Igen jót^predménnyel alkalmazták a vöröshagymát nehéz légzésnél, köhögésnél és szamárköhögésnél, különböző gyomormegbetegedéseknél. Megállapításaik szerint a hagy. makivonat, a hagymalé vagy friss hagyma felhasználásával készülő borogatás kitűnően alkalmazható nehezen hegedő sebeknél, fekélyeknél stb. A hagyma a legjobb gyógyszer a skorbutra, eredményesen megakadályozható vele a vitaminok és a nyomelemek hiányával összefüggő golyva. (iáS Sándor: A meztelen holttest- ■ XXXI. (22) Amikor Bartos Mihály hazaérkezett, meglepődve tapasztalta, hogy a lakásban nyomozók várják. Amikor az utcán megpillantotta a ház ablakainak fényét, úgy gondolta, a felesége, várja itthon. De amikor belépett, az asszonyt nem látta, viszont két civil ruhás ember fogadta, akik rögtön igazolták magukat: nyomozók. Az egyik átnyújtotta neki a felesége által búcsúlevélnek szánt sorokat. Bartos olvasta és közben egyre tágabbra nyílt a szeme. Láthatóan nem értette. Végül leengedte a kezében tartott papírt és megkérdezte: — Mi történt a feleségemmel? — Nyugodjon meg! Túl van az életveszélyen. Beszedett egy csomó altatót, feltehetően öngyilkos- sági szándékkal. Erre utal a búcsúlevél is. Mi tulajdonképpen azért jöttünk, hogy tisztázzunk valamit. Tudja-e ön, hogy mi oka lehetett a feleségének erre a’ lépésre? Maga szerint miért akart meghalni? — őszintén szólva fogalmam sincs — mondta Bartos és magába roskadva még mindig csak a szoba közepén állt. — Nem tudom, képtelen vagyok bármit is feltételezni. — Nem veszekedtek az utóbbi időben valamiért? — Mi soha nem veszekedtünk. Hangos szóváltás nem volt közöttünk soha. Érzésem szerint igen jól, harmonikusan és békességben éltünk vele. Miárt tette hát mégis? , — Ezt kérdezzük mi is. De ha ön nem tud válaszolni rá, talán majd a felesége elmondja nekünk. Mert ugye azzal ön is egyetért, hogy ilyen körülmények között egy öngyilkossági kísérlet nem magánügy. A hullát maga találta meg. Azóta kilenc nap telt el, a tettes nincs meg, s akkor a maga felesége ilyet csinál. Szóval azért mondom, hogy ilyen szituációban érthető, ha élénkebben érdeklődünk a dolgok iránt. Nem igaz? — kérdezte némi indulattal a hangjában a nyomozó. Bartos belátta, hogy igaza van a rendőrnek, de hozzátette: aligha van valami összefüggés a hulla és a felesége meggondolatlan lépése között. — Hány éves a felesége? — kérdezte közbevetőleg a nyomozó. — Negyvenhatodikban van. Márciusban töltötte be a negyvenötöt. A nőknél ebben a korban kérem bizonyos lélektani tényezők, biológiai körülmények is okozhatják a meghasonlást — magyarázta Bartos, aki csak erre tudott gondolni, csak ezzel magyarázhatta Erzsébet meggondolatlan cselekedetét. — Bocsásson meg. Nem voltak a feleségének anyagi természetű problémái. Esetleg adósságba keveredett — próbálta új nyomra vezetni a rendőr az agronómust. — Nem. Nem hiszem. Mindketten szépen keresünk, családunk nincs, sőt némi megtakarított pénzzel is rendelkezünk. — válaszolt Bartos, aki időközben leült az egyik fotelba és cigarettára gyújtott. Látszott rajta, hogy maga is töpreng: miért tett ilyet a felesége. Megfejteni azonban nem tudták. A holnap azonban, amikor kihallgatják Barlosnét a kórházban, már könnyű lesz a megfejtés. Bartost azonban — noha ezt természetesen nem mondták meg neki — megfigyelés alatt tartották. Felhívták a figyelmét arra is, hogy amíg a rendőrség ki nem hallgatta az asszonyt, nem látogathatja meg. — Lehet, hogy ezek összebeszéltek, vagy a fene tudja. Minden esetre nem ártott ez a figyelmeztetés — hagyta jóvá az intézkedést az őrnagy, amikor a két nyomozó visszatért az osztályra és beszámolt a főnöknek az eredménytelenségről. Az őrnagy egyben tájékoztatta munkatársait, hogy a kórháztól kapott vélemény szerint az asz- szonyt holnap ki lehet hallgatni. Reggel nyolc órára beszélték meg a találkozót a főorvossal, aki eddig is sokat segített a nyomozóknak. Nemcsak az utóbbi napokban, hanem évek óta készségesen teljesít olyan kéréseket is, amelyekre nem volna kötelezhető. Igaz, az öreg főorvos régi kommunista, mozgalmi ember. Másnap reggel nyolckor az a két nyomozó, akik este a férjet hallgatták ki, pontosan jelentkeztek is a főorvosnál. Az öreg doki elmondta, hogy a beteg csupán érthetetlen szavakat mondott eszméletlen állapotában, nem hiszi. hogy használni tudnák a nyomozók. Állandóan Miskát emlegette, vagyis a férjét, ugyanakkor hozzátette, hogy megmentette az urát. Világosabb pillanataiban sírva fordult kezelőorvosához, hogy miért nem engedték meghalni. Most azonban, mióta teljesen tudatánál van. komor, zárkózott és elgondolkodó lett. Nagyon kell rá vigyázni, nehogy újabb meggondolatlanságot kövessen el. A nyomozók beléptek a szobába. A hófehér ágyon egy jól konzervált, de meggyötört arcú, szép asszony feküdt, láthatóan teljesen nyugodt állapotban. A két nyomozó bemutatkozott, igazolták magukat és mielőtt bármit is kérdezhettek volna, meglepődve hallották az asszonyt. — Tudom, miért jöttek. Vártam már magukat. Kérem, ne udvariaskodjanak velem. Én ..vagyok a tettes ... XXXII. A nyomozók sok mindenre számítottak, csak éppen erre nem. Hirtelen nem is tudták, hogy milyen tettesnek nevezi magát ez az asszony, hiszen nem egy bűn- cselekmény nyomozása volt folyamatban a főkapitányságon. Igaz, ők egy egészen halvány gyanú, vagy inkább sejtés alapján a meztelen holttestre gondoltak, de hihetetlennek tűnt, hogy ez a szép asszony volna a tettes. Meg is kérdezte tőle a fiatal hadnagy: — Milyen tettes? — Én öltem meg Szekeres Sza- niszlót, ha ennyire kíváncsiak. — Szóval maga? Az mellékes, hogy nem Szekeres állt a kereszt tövében akkor este. Ezt maga természetesen nem tudhatta. Mondja el kérem, hogy miért és hogyan követte el a bűncselekményt. Az asszonyon az idegességnek, a félelemnek semmi nyoma nem volt. Ügy látszott hogy már korábban, az öngyilkossággal való „megbarátkozás” idején számot vetett sorsával. S most, . hogy szándéka nem sikerült, most is tudta, hogy nincs visszaút. Éppen ezért a lehető legnagyobb nyugalommal rendkívül logikusan és részletesen mondta el, hogyan történt az egész. Ügy beszélt, mintha egy frissen olvasott regény tartalmát ismertetné. — A férjem azt gondolta, hogy én korábban nem tudtam a német katona megöléséről és a húga öngyilkosságáról. Tudtam azt is, hogy a húgáról, amikor meghalt a család azt terjesztette, azért lett öngyilkos, mert értesítést kapott a fronton levő vőlegénye haláláról. Ebből — amint önök is tudják — egy szó sem igaz. Mi már régen házasok voltunk. amikor egy alkalommal meglátogattam betegen fekvő anyósomat, egyedül. Akkor már egyedül élt. Érezte, hogy nem sok van neki hátra, elmondta hát nekem Mihály cselekedetét és azt, hogy ennek az esetnek — mármint a német katona megölésének — egyetlen szemtanúja van és az Szakeres Szaniszló. Én rendkívül megrémültem, de a férjemet akkor is és azóta változatlanul szerettem és szeretem. Érte én mindenre képes vagyok .. . Hallgattam. — Ö azt gondolta, úgy tudta, hogy én semmit nem tudok az 1944. október 6-án történt esetről. Éltünk boldogan, de bennem mindig ott vibrált a félelem és magamban már iszonyatosan gyűlöltem ezt a Szekeres Szaniszlót. Ekkor — az eset előtt néhány héttel, vagy hónappal — levelet kapott tőle a férjem Ausztriából. Mihály nem volt otthon, s bár ez nálunk nem volt soha szokás, felbontottam a levelet. Nem csalódtam. a Szekeres írta. Az volt benne, hogy élénken emléksíik még arra, hogy mit csinált a férjem 1944. október 6-án. s ezért félélnie kell. De nem jelenti fel a férjemet, ha 50 ezer forintot visz neki az Istvánfalva és Dombos közötti kereszthez aznap este tíz órakor, amikor a következő levelet megkapja. Ennek a második levélnek mindössze az lesz a tartalma, hogv Szaniszló. (Folytatása következik)