Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-02 / 257. szám

1913. november 2. • PETŐFI NÉPE • 5 \ • Az öttagú munkacsapat ellenőrzi a csomagok súlyát és csomagolja a nagy kartondobozokba. A tervek szerint az új automata tész­taüzem három műszakban dolgozik majd. Űj automata tésztaüzem Kalocsán A napokban megindult a próbagyártás Elkészült és a közelmúltban már meg is kezdte teljes próbaüzemelé­sét a Kalocsai Paprika- és Konzervipari Vállalat orszá­gos viszonylat­ban is egyik legkorszerűb­ben felszerelt és berendezett automata tész­taüzeme. Szigetvári Károlyné beru­házó egyebek között elmond­ta* hogy még tavaly, az év vége felé el­határozta a gyár vezetősége a tésztaüzem létrehozását. Az engedély kézhezjvétele, valamint a tervdokumen­táció elkészül­te után azon­nal tárgyaláso­kat kezdtek a milánói Brai- banti tészta­gépgyárral és csaknem egy- időben a bo­lognai Zambo- ni céggel egy minden tekin­tetben korsze­rű csomagoló­gép megvásárlására. Az üzletet azután a Komplex Külkereske­delmi Vállalat bonyolította le igen rövid idő alatt. Közben egy régi épületből újjáépítették a körülbelül 900 négyzetméter alap- területű, a higiénikus követelmé­nyeknek teljesen megfelelő csar­nokokat, amelyekbe már július­ban meg is érkeztek Olaszor­szágból az automata gépsorok, és az olasz szerelők is azonnal hoz­záfogtak összeállításukhoz, be- . szerelésükhöz. A második gépsor egyik automatája, amelyen a hosszúmetélt készül, másik változatban pedig a makaróni. Az „okos” gép nemcsak csomagolja, hanem kartonokba is rakja a kész terméket. Ké­pünkön Romsics Károlyné brigádvezető és Bru- melli Romano szerelő figyeli az automata mun­káját. (Kiima Győző felvételei) pacitása pontosan évi 480 vagon különféle tésztakészítmény: hosz- szú és rövid csőtészta, spagetti, metélt és úgynevezett köret­tészta, illetve rizsszem és csil­lagszem. Az új, automata tésztaüzem át­adásának 'napjáról még nem döntöttek. Valószínű azonban, hogy november 7-én zajlik majd le dr. Dimény Imre földművelés- és élelmezésügyi miniszter jelen­létében, ünnepélyes keretek kö­zött. Az automata tésztagépek ka­Vass Imre TÍZ ÉV ALATT 86 TANULMÁNY Kalocsa Vidéke és Népe A helytörténet kultiválásában is mutatkoznak divatjelenségek. A szakemberek szerencsére igye­keznek a vadhajtásokat lenye­segetni, a mozgalmat helyes me­derben tartani, a követelménye­ket tudatosítani. Törekvéseiket váltakozó siker kíséri. Csak ott érnek el maradandó eredmé­nyeket, ahol nem várnak tőlük ripsz-ropsz, mutatós, csillogó produktumokat. Ahol jut idő az alapvető módszerek elsajátításá­ra, a fundamentum készítésére, a falak felhúzására. Némely he- íyen a tetőnél vagy a díszes va­kolat felrakásával kezdik a mun­kát. Abban a szerencsés helyzeti­ben vagyok, hogy jó példára, ki­tűnő könyvre hivatkozva utalha­tok a helytörténeti kiadványok­ban tapasztalható fogyatékossá­gokra. A Kalocsa Vidéke és Népe minden szempontból kifogásta­lan munka. A megyei tanács mű­velődésügyi osztályának kiadásá­ban megjelent kötet a kalocsai I. István Gimnázium diákjainak honismereti gyűjtéséből ad íze­lítőt. Mozgalommá vált a honismeret Kuczy Károly szakkörvezető négy fejezetbe osztotta a publi­kálásra méltónak talált dolgoza­tokat. Kővágó Rózsa ebben a részben dolgozta fel az iskola szakkörének történetét. Már 1967-ben felfigyeltek a kalocsaiak munkájára. Itt rendezte a KISZ KB az I. országos honismereti tanácskozást. „Itt született meg íz ifjúsági honismereti táborok gondolata, itt bizonyította a hon­ismereti munka, hogy az ifjúság hazafias nevelésében milyen fon­tos szerepet tölt be.” Már az első gyulai Erkel-diák- ünnepen volt kalocsai néprajzi pályázó. Bárth János — ma a Visky Károly múzeum igazga­tója — „Babona és bölcsesség” című dolgozatával bronzérmet nyert. A II. Erkel-diáknapokra 10 pályázatot küldtek Kalocsáról, és ezekből négyet ezüstéremmel dí­jaztak. Két esztendő múltán 36 dolgozatot készítettek a kalocsai diákok a gyulai fórumra! Kő­vágó Rózsa szerint: „A kitűnők mellett akadtak hiányosak, de a mennyiség igazolja, hogy mozga­lommá vált a honismereti gyűj­tés az iskolában” Váci Mihály és Veres Péter látogatása 1967-ben — nagyon fontos! — meghatározták a gyűjtési felada­tokat. Az időközben rendszeres­sé váló szakköri foglalkozásokon megtanulták a korszerű mód­szerek alapjait, a szükséges el­méleti ismereteket. Magasra tet­ték a mércét. Ennek köszönhető, hogy a negyedszer megszervezett diáknapokon valamennyi kalocsai pályázó érmet kapott. Jól sze­repeltek a Kuczy Károly irányí­tásával dolgozó diákok az el­múlt évek pályázatain is. A város vezetői — látva a lel­kesedést, a diákok felkészült­ségét — segítették törekvéseiket. Támogatásukkal vált lehetővé a Szakköri honismereti értesítők kiadása. Ezekből tudjuk, hogy Váci Mihály és Veres Péter is meglátogatta foglalkozásaikat. A Helytörténet fejezetet több szakaszra osztották. (Társadalom- történet, iskolatörténet, gazdaság- történet.) Csekély kivételtől elte­kintve szólamok nélkül mutatták be a sorsfordító eseményekről összegyűjtött (és gondosan ellen­őrzött!). adatokat. A Néprajz — anyagi kultúra fejezet a legbőségesebb. Magam is innen tudtam meg, hogy a pogácsa szó tulajdonképpen el­jegyzést jelent. Facskó Éva dol­gozata világosította meg az el­mémet a koledár kifejezés értei­méiül. Király Margit a népi gyógyításról írt homokmégyi ha­gyományok felhasználásával. A dusnoki népszokásokat Kereszté­nyi Franciska ismerteti. Ízelítő­nek talán ennyi is elég. Igény és szakértelem Végül összefoglaló kimutatá­sokban dokumentálják a kalocsai I. István Gimnázium diákjainak példás honismereti tevékenységét. 86 tanulmány készült ebben a jó hangulatú, jó hírű műhelyben. A kötetet és munkájukat di­csérve én mégis a tanulmányok színvonalát és nem az imponáló mennyiséget dicsérem, hangosab­ban. Nyilván a kalocsai diákok között is vannak tehetségesebbek és átlagos képességűek, könnye­dén fogalmazók és gyenge sti­liszták. Az eltérő adottságokat azonban a közös „iskola” feledteti. A szakkörben megtanulták, hogy miként kell hozzáfogni egy téma feldolgozásához, hogyan kell rendszerezni az anyagot... Vagyis a célravezető módszereket és a legfontosabbat: a jó kedv­vel végzett munka a tökéletese­dés, gazdagodás eszköze. Az I. István Gimnázium nö­vendékei nem „divatból” foglal­koznak a helytörténettel! Az is­kolai évek alatt érlelt benső igény készteti őket — reméljük, hogy felnőtt korukban is — környeze­tük múltjának, jelenének ala­posabb megismerésére. Heltai Nándor Üdülni se mindig könnyű Nemrég számolt be a Vállalati szakszervezeti bizottság előtt idei munkatervének időarányos telje­sítéséről a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Társadalom- biztosítási Tanácsa. Az szb elis­merését feiezte ki a TT hat al­bizottságának az eddig végzett lelkes, odaadó munkáért. Ezúttal a beszámolónak abba a részébe pillantsunk bele. ahol az üdülési albizottság tevékeny­ségét ismertetik. Egyik megálla­pítás ígv szól: ..A megyebizott­ságtól kapott SZOT-beutalókat igen kevésnek tartiuk mennyisé­gileg is. de minőségileg sem meg­felelőek.” Szakáll János szb-titkárt kér­tük meg. fejtse ki erről bőveb­ben e. véleményét. ' — Hogy négyezer embert fog­lalkoztat vállalatunknak csak 111 SZOT-beutaló jutott, tudjuk, eb­ben nem a megyebizottság a hi­bás. Ennyit tudtak adni a keret­ből. Viszont ebben is kevés a vá­laszték. Kevés a szanatóriumi — gyógybeutaló, a családos üdülte­tési lehetőség, s a Balatonra pél­dául tavaszi, vagy őszi beutaló­kat kanunk. — Miként történik a beutalók elosztása ? — A műhelvbizottsáeok önálló­sága dominál ebben. Előre felmé­rik az igényeket, s ezekhez al­kalmazzuk a rendelkezésünkre ál­ló beutalók szortírozását. Az üdültetések alakulását szem­léltető statisztika szerint a már említetteken kívül heten részesül­tek külföldi nyaralásban, továb­bá huszonhat, dolgozó gyermekét vitték üdülni. Ha azonban azt nézzük, mennvi az üdülők közül a fizikai dolgo­zók aránva. elég lehangoló a hely­zet. A SZOT-üdülésnél 29, a kül­földinél 30 százalékos az aránv. Csupán a gyermeküdültetésnél 55 százalék. Mi erről az szb-titkár vélemé­nye? — A tanácskozáson is egyön­tetű volt a vélemény, hogy ezen az arányon változtatni kell a fi­zikai dolgozók javára. Nem arról van szó. hogy műszakiak, admi­nisztrációban foglalkoztatottak ne jussanak minél -számosabban be­utalóhoz. Arra kell törekednünk, hogv az üdülésben részt vevő munkások aránva úgv alakuljon, ahogyan számuk a vállalati össz- létszámhoz aránylik. A helvzetan addig is .úgy ievek-. szünk javítani, hogv a vállalat fonyódi üdülőiébe utalunk JSe-äz előzőeknél nagyobb számban fi­zikai dolgozókat. Ott az arányuk 50 százalékos. Fonyódon 103 vállalati dolgozó, illetve 150 családtag üdült. Eze­ken túl a szakszervezeti bizott­ság négy embert részesített juta­lomüdülésben. — Van ilven kitétel a beszá­molóban: ,.A szakszervezeti bi­zottság mindent megtesz azért, hogy az üdültetés minden formá­jában a fizikai dolgozók aránya növekedjen.” Milyen módszerrel? — Neveléssel, tudatformálással szeretnénk elérni, hogy fizikai dolgozóink a fizetett szabadságu­kat pihenéssel, üdüléssel töltsék el. Ebben ugyancsak oroszlánrész hárul a műhelybizottságokra. — Tehát arról is szó van, hogy hiába kínálják a munkásoknak a beutalót? — Ha őszinték akarunk lenni: egy részük szabadsága alatt is kereső munkát vállal... Amikor tehát arról beszélünk, hogyan szerettessük meg az em­berekkel az igényesebb szabad­ságidő-töltést, e téren is van ten­nivalónk. No de alaposan leegy­szerűsítenénk a kérdést, ha csak ennél maradnánk: egyszerűen rá kell nevelni a munkásokat, és már is kapva kapnak az üdülési beutaló után. Akik szabadság alatt is kereset után néznek, min­den bizonnyal azért teszik, mert szükségük van arra a pénzre is. Lehet, hogy éppen a háztartás gépesítésében. lakókörnyezetük, lakáskultúrájuk nívójának eme­lésében mutatkozik így az igé­nyességük. Lehetséges, az is. hogy éppen a jobb megélhetéshez szükséges az a különpézzel való gyarapodás. Nem valószínű, hogy a munká­sok jelentős hányada „nevelés” nélkül is el ne hinné, milyen kellemes állapot az üdülés. Ami­kor tej ben-vaj bán — s ha sze­rencsés, a Balatonban is — fü- rödhet. és akár étkezésnél, akár az ágy bevetésénél „úri módon” kiszolgálják. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy éppen a többcsaládos munkás esetében — még SZOT-beutalóval sem olyan „olcsóság” a nyaraláshoz felké­szülni. Hogy „ki ne ríjon’’ pél­dául a feleség, de a gyerek se — mondjuk — a nyári szerelésekkel az üdülőtársak közül. Tehát még családos beutalóval sem olyan egyszerű sokaknál az üdülés. És hátha ráadásul még a családos beutalók száma is olyan kevés, amit évek óta szóvátesz- nek.. ..<usdi'ío**;> Tóth István A GYÓGYÍTÓ VÖRÖSHAGYMA A' harkovi gyógyszerkutató in­tézet tudósai megállapították, hogy a vöröshagyma — gazdag C-, B3- és A-vitamin-tartalma mellett — baktériumpusztító anyagokat is tartalmaz. A szov­jet orvostudomány ma a legkü­lönbözőbb gyógyszerekhez hasz­nál fel hagymakivonatot. Igen jót^predménnyel alkalmazták a vöröshagymát nehéz légzésnél, köhögésnél és szamárköhögésnél, különböző gyomormegbetegedé­seknél. Megállapításaik szerint a hagy. makivonat, a hagymalé vagy friss hagyma felhasználásával készülő borogatás kitűnően alkalmazható nehezen hegedő sebeknél, feké­lyeknél stb. A hagyma a legjobb gyógyszer a skorbutra, eredmé­nyesen megakadályozható vele a vitaminok és a nyomelemek hiá­nyával összefüggő golyva. (iáS Sándor: A meztelen holttest- ■ XXXI. (22) Amikor Bartos Mihály haza­érkezett, meglepődve tapasztalta, hogy a lakásban nyomozók vár­ják. Amikor az utcán megpillan­totta a ház ablakainak fényét, úgy gondolta, a felesége, várja itthon. De amikor belépett, az asszonyt nem látta, viszont két civil ruhás ember fogadta, akik rögtön igazolták magukat: nyo­mozók. Az egyik átnyújtotta neki a fe­lesége által búcsúlevélnek szánt sorokat. Bartos olvasta és közben egyre tágabbra nyílt a szeme. Láthatóan nem értette. Végül le­engedte a kezében tartott papírt és megkérdezte: — Mi történt a feleségemmel? — Nyugodjon meg! Túl van az életveszélyen. Beszedett egy cso­mó altatót, feltehetően öngyilkos- sági szándékkal. Erre utal a bú­csúlevél is. Mi tulajdonképpen azért jöttünk, hogy tisztázzunk valamit. Tudja-e ön, hogy mi oka lehetett a feleségének erre a’ lé­pésre? Maga szerint miért akart meghalni? — őszintén szólva fogalmam sincs — mondta Bartos és magá­ba roskadva még mindig csak a szoba közepén állt. — Nem tu­dom, képtelen vagyok bármit is feltételezni. — Nem veszekedtek az utóbbi időben valamiért? — Mi soha nem veszekedtünk. Hangos szóváltás nem volt közöt­tünk soha. Érzésem szerint igen jól, harmonikusan és békesség­ben éltünk vele. Miárt tette hát mégis? , — Ezt kérdezzük mi is. De ha ön nem tud válaszolni rá, talán majd a felesége elmondja nekünk. Mert ugye azzal ön is egyetért, hogy ilyen körülmé­nyek között egy öngyilkossági kí­sérlet nem magánügy. A hullát maga találta meg. Azóta kilenc nap telt el, a tettes nincs meg, s akkor a maga felesége ilyet csinál. Szóval azért mondom, hogy ilyen szituációban érthető, ha élénkebben érdeklődünk a dolgok iránt. Nem igaz? — kér­dezte némi indulattal a hangjá­ban a nyomozó. Bartos belátta, hogy igaza van a rendőrnek, de hozzátette: aligha van valami összefüggés a hulla és a felesége meggondolatlan lépése között. — Hány éves a felesége? — kérdezte közbevetőleg a nyomo­zó. — Negyvenhatodikban van. Márciusban töltötte be a negy­venötöt. A nőknél ebben a kor­ban kérem bizonyos lélektani té­nyezők, biológiai körülmények is okozhatják a meghasonlást — magyarázta Bartos, aki csak er­re tudott gondolni, csak ezzel magyarázhatta Erzsébet meggon­dolatlan cselekedetét. — Bocsásson meg. Nem voltak a feleségének anyagi természetű problémái. Esetleg adósságba ke­veredett — próbálta új nyomra vezetni a rendőr az agronómust. — Nem. Nem hiszem. Mind­ketten szépen keresünk, csalá­dunk nincs, sőt némi megtakarí­tott pénzzel is rendelkezünk. — válaszolt Bartos, aki időközben leült az egyik fotelba és cigaret­tára gyújtott. Látszott rajta, hogy maga is töpreng: miért tett ilyet a felesége. Megfejteni azonban nem tudták. A holnap azonban, amikor kihallgatják Barlosnét a kórházban, már könnyű lesz a megfejtés. Bartost azonban — no­ha ezt természetesen nem mond­ták meg neki — megfigyelés alatt tartották. Felhívták a fi­gyelmét arra is, hogy amíg a rendőrség ki nem hallgatta az asszonyt, nem látogathatja meg. — Lehet, hogy ezek összebe­széltek, vagy a fene tudja. Min­den esetre nem ártott ez a fi­gyelmeztetés — hagyta jóvá az intézkedést az őrnagy, amikor a két nyomozó visszatért az osz­tályra és beszámolt a főnöknek az eredménytelenségről. Az őrnagy egyben tájékoztatta munkatársait, hogy a kórháztól kapott vélemény szerint az asz- szonyt holnap ki lehet hallgatni. Reggel nyolc órára beszélték meg a találkozót a főorvossal, aki ed­dig is sokat segített a nyomo­zóknak. Nemcsak az utóbbi na­pokban, hanem évek óta készsé­gesen teljesít olyan kéréseket is, amelyekre nem volna kötelez­hető. Igaz, az öreg főorvos régi kommunista, mozgalmi ember. Másnap reggel nyolckor az a két nyomozó, akik este a férjet hallgatták ki, pontosan jelentkez­tek is a főorvosnál. Az öreg doki elmondta, hogy a beteg csupán érthetetlen szavakat mondott eszméletlen állapotában, nem hi­szi. hogy használni tudnák a nyo­mozók. Állandóan Miskát emle­gette, vagyis a férjét, ugyanak­kor hozzátette, hogy megmen­tette az urát. Világosabb pilla­nataiban sírva fordult kezelőor­vosához, hogy miért nem enged­ték meghalni. Most azonban, mi­óta teljesen tudatánál van. ko­mor, zárkózott és elgondolkodó lett. Nagyon kell rá vigyázni, nehogy újabb meggondolatlan­ságot kövessen el. A nyomozók beléptek a szobá­ba. A hófehér ágyon egy jól kon­zervált, de meggyötört arcú, szép asszony feküdt, láthatóan telje­sen nyugodt állapotban. A két nyomozó bemutatkozott, igazolták magukat és mielőtt bármit is kérdezhettek volna, meglepődve hallották az asszonyt. — Tudom, miért jöttek. Vár­tam már magukat. Kérem, ne udvariaskodjanak velem. Én ..va­gyok a tettes ... XXXII. A nyomozók sok mindenre szá­mítottak, csak éppen erre nem. Hirtelen nem is tudták, hogy milyen tettesnek nevezi magát ez az asszony, hiszen nem egy bűn- cselekmény nyomozása volt fo­lyamatban a főkapitányságon. Igaz, ők egy egészen halvány gyanú, vagy inkább sejtés alap­ján a meztelen holttestre gondol­tak, de hihetetlennek tűnt, hogy ez a szép asszony volna a tettes. Meg is kérdezte tőle a fiatal hadnagy: — Milyen tettes? — Én öltem meg Szekeres Sza- niszlót, ha ennyire kíváncsiak. — Szóval maga? Az mellékes, hogy nem Szekeres állt a kereszt tövében akkor este. Ezt maga természetesen nem tudhatta. Mondja el kérem, hogy miért és hogyan követte el a bűncselek­ményt. Az asszonyon az idegességnek, a félelemnek semmi nyoma nem volt. Ügy látszott hogy már ko­rábban, az öngyilkossággal való „megbarátkozás” idején számot vetett sorsával. S most, . hogy szándéka nem sikerült, most is tudta, hogy nincs visszaút. Éppen ezért a lehető legnagyobb nyu­galommal rendkívül logikusan és részletesen mondta el, hogyan történt az egész. Ügy beszélt, mintha egy frissen olvasott re­gény tartalmát ismertetné. — A férjem azt gondolta, hogy én korábban nem tudtam a né­met katona megöléséről és a hú­ga öngyilkosságáról. Tudtam azt is, hogy a húgáról, amikor meg­halt a család azt terjesztette, azért lett öngyilkos, mert értesí­tést kapott a fronton levő vőle­génye haláláról. Ebből — amint önök is tudják — egy szó sem igaz. Mi már régen házasok vol­tunk. amikor egy alkalommal meglátogattam betegen fekvő anyósomat, egyedül. Akkor már egyedül élt. Érezte, hogy nem sok van neki hátra, elmondta hát ne­kem Mihály cselekedetét és azt, hogy ennek az esetnek — már­mint a német katona megölésé­nek — egyetlen szemtanúja van és az Szakeres Szaniszló. Én rendkívül megrémültem, de a férjemet akkor is és azóta változatlanul szerettem és szere­tem. Érte én mindenre képes va­gyok .. . Hallgattam. — Ö azt gondolta, úgy tudta, hogy én semmit nem tudok az 1944. október 6-án történt eset­ről. Éltünk boldogan, de bennem mindig ott vibrált a félelem és magamban már iszonyatosan gyű­löltem ezt a Szekeres Szaniszlót. Ekkor — az eset előtt néhány héttel, vagy hónappal — levelet kapott tőle a férjem Ausztriából. Mihály nem volt otthon, s bár ez nálunk nem volt soha szokás, fel­bontottam a levelet. Nem csalód­tam. a Szekeres írta. Az volt ben­ne, hogy élénken emléksíik még arra, hogy mit csinált a férjem 1944. október 6-án. s ezért félél­nie kell. De nem jelenti fel a férjemet, ha 50 ezer forintot visz neki az Istvánfalva és Dombos közötti kereszthez aznap este tíz órakor, amikor a következő le­velet megkapja. Ennek a máso­dik levélnek mindössze az lesz a tartalma, hogv Szaniszló. (Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom