Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-11 / 264. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. november 11. VASÁRNAPI RIPORT tanyán Egy asszony a özvegy Kaszt Jánosné negyvenkilenc éves. Kecskeméthez közel, egy ágasegyházi tanyán él. Tizenegy évvel ezelőtt meg­halt a férje; s azontúl tizenkét gyermekéről egyedül kellett gondoskodnia. Az egyszoba-konyhás lakás öreg, agyonkopott, bútorai mesélhetnének róla, hogy milyen volt élete idáig. Amikor ottiártam. még sok­színűén ragyogott az ősz. A sző­lőkben, gyümölcsösökben javában szorgoskodtak az emberek. A ma­gasban bárányfelhők úsztak, a le­vegőben derű és békesség honolt. A tanyaudvarban kapirgáltak az apró.jószágok. A csendet csak a kutyacsaholás zavarta meg néha. A szegényes udvaron lustán ási- tozott az unalom. Amikor a sokat szenvedett asz- szonyt az életéről faggatom, elő­ször húzódozik nem szívesen te­regeti ki elmúlt éveit, cseppet sem könnyű napjait. — öt már a maga karján van. Erzsi a vasútnál dolgozik, vele a három gyerek, meg a férje: Jó­zsi is nős. fiatal házas éppen, a tsz-ben dolgozik; Marika Köm- lődön él. két gyermekét neveli otthon, csak a férje van állásban; Tóni az ÉPSZER-nél villanysze­relő, a felesége gyereket vár; Kati Ágasegyházán talált magá­nak munkát, a nádgazdaságban. — Jól élnek mindannyian? — Az hiányozna még csak, hogy segítségért jöjjenek hozzám! — S akik még a családi tűz­helynél vannak? — Jancsi a Vízmű Vállalatnál segédmunkás: kétezer forintot ke­res havonta. Piroska, szegény csak ezerháromszázat Ágasegy­házán. Ez bizony nagyon kevés­ke. Imre is csekély fizetést ka­pott az ÉPSZER-nél. napszámba jár mostanában. Közbeszólok: — El akar he­lyezkedni majd véglegesen is? — Ha ió munkalehetőséget ta­lál. persze hogy el. Di ki tudja? — S a többiek? — Irénke is napszámba jár; nincsen iskolája. Tizenöt éves. Napi kilencven forintot keres. Ez nem rossz. Kell is a családnak. Sanvikánk nyolcadikos most. Gyenge tanuló, itthon marad. Aranka még kicsi: hátha viszi majd valamire. Közben magamban számolok: hat meg öt az tizenegy. Mondom is ezt mindjárt Kaszt Jánosné- nak. Zavartan elpirul. — Ejnye, ejnye, de restellem! Hisz akkor Gvuri kimaradt! Ű tizenhét éves. Kecskeméten dol­gozik. segédmunkás. Vonattal jár be. ezerhatszáz a havi keresete. •— Milyenek a gyerekei? — Nem mondhatok rosszat. Se­gítenek. amivel csak tudnak; megbecsülnek. Körülnézek a szobában. Tágas, elég nagy, de... mégis csak egy szoba- szűk ekkora családnak. Gondolom: hát még. amikor min­den gyerek idehaza volt. Beke­retezett fénykének a falakon. Szárnyas tükör. A végtelenül pa­rányi ablakban muskátlik. Visszatérek az előbbi témára: — Ezek szerint ketten tanultak tovább az általános iskola után? — Egyik villanyszerelőnek, a másik esztergályosnak. Én biztat­tam a többieket is. Mondtam ne­kik: amelyikőiük akar. tanuljon, majd csak megleszünk valahogy addig. De hát a többiek nem akartak. Tudom, azt gondolták; miért dolgozzanak helyettük a többiejt? Mert tudja, nagyon tud­tak mindig érezni egymás iránt, és irántam is. A nvolc általánost egy kivételével elvégezték. Annak az egynek sehogy sem ment a tanulás . . . Megáll egv kicsit a beszédben, elgondolkozik, csak néz. néz. ma­ga elé. aztán elmosolyodik: — Annyit tetszik abba a fü­zetbe írni. bele se fér az újságba. Majd így folytatja: — Bizony, nem volt. könnyű. Kivált télen. Nem mondom, ed­zett voltam, kutya bajom nem volt. Jó. hogy tanyán éltem gye­rekkoromban is. megedzett a ter­mészet. az időjárás, a sok mun­ka. minden. Mégsem kívánom senkinek. — Mióta él ebben a tanyában? — Huszonnégv év óla. Akkor még tizenkét család élt itt körü­löttünk. ma csak négy. Mennek, befelé a faluba, közelebb a vá­roshoz. a könnyebb élethez. So­kan építenek. Sajnos, mi nem tudunk, nincs miből . .. — Miben halt meg a férje? — Nem volt annak kutyabaja se. Épp ez a szörnyű. Juhász volt, a jószágok mellett esett össze. Behoztuk a szobába, itt halt meg nemsokára. Fiatal volt. negyven­nyolc éves. — Mi't érzett, mit gondolt ak­kor? — A világon semmit. Csak üresség volt 'bennem, vakság. Semmi. Csak álltam, ültem, men­tem, hallgattam. Ki tudja ezt el­mondani? Nem kiabáltam: hall­gattam. Nem kívánom senki­nek . . . — Hogyan, miből éltek azután? — Árvaellátást kaptam, majd­nem kétezer forintot. Kevés pénz volt az. de azért jól jött. Jutott a legfontosabbakra. Most is ka­pok ezeregyszáz forintot. — Akik ..kirepültek" már, se­gítenek valamiben? — Isten őrizz, hogy elvárnám tőlük' Éljenek, boldoguljanak. Mégcsak az volna szép. hogy se­gítséget váriak! Nézem ezt a negyvenkilenc éves. tizenkét gyermekes - asz- szonvt. Azt gondolom: ném lát­szik idősebbnek. Nyugalom van az arcán. A hangjában egyetlen árnyalata sincs a szemrehányás­nak. annak, hogy a sorsát igaz­ságtalannak élezné. Kék köténye, kék fejkendője derűt sugárzik rajta. — Kérem, mesélje el egy nap­ját. — Melyiket? De mindegy: mind egyforma, ötkor felkelek, ellátom a jószágokat és a munkába me­nőket Elindítom az. iskolásokat. Rendet teszek, azután kezdem a főzést. Délutánonként szüretbe járok. Kell az a kis pótlás pénz­ben. talán megérti. Tíz forintot adnak egv órára, megéri. Persze, egy téli nap. az más. könnyebb is, nehezebb is. Sose unom magam, gondolhatja. — Szokott néha arra gondolni, hogv miiven is az élet? Van vé­leménye róla? — Nem is tudom ... Ha újra kezdeném, biztosan nem így len­ne. nem szülnék ennyi gyereket. Vagyishál ki tudja ... Hisz min­dig szerettem őket. kellenek. — Ne haragudjon meg. hogy ilyen bizalmas dolgot kérdezek: Így akarták? — Hogv ennyi gyerek legyen? Akkor minden másképpen volt. Az asszonyok meg buták voltak, a. szegények legalábbis. Elgondo­lom sokszor: a mostaniaknak mennyivel jobb. más. Furcsa, hogy ma milyen apróságok miatt is panaszkodnak a fiatalasszo­nyok Megtudták volna a mi he­lyünkben ' — Miiven volt a gyerekkora? — Nyolcán voltunk testvérek mi is ... Beszélgetésünk kezdete óta most először elsírja magát: — Azelőtt a szegény ember­nek . . . Most aki szeret dolgozni, az megél, nem is akárhogyan, de mi volt nekünk? Mi volt nekünk? — Szoktak hazajönni a gyere­kek? Akik már a „maguk kar­ján” vannak, azokra gondolok. — Szoktak hát: főleg iinnep- koi. Vasárnap is eljöttek mind­annyian. Jó hangulat volt. — Jószág van? — Két hízó. ötven tvúk, csir­ke. ilvesmi. Nem nélkülözünk. Búcsúzás előtt az udvaron vál­tunk még néhány szót. Ezt kérde­zem : — Ha teljesíthetnék három kí­vánságát. mit kérne? — Semmit: úgysem teljesítik. — Mégis: kérem, mondja meg csak úgv játékból. — Egv jó négyest a lottón. Más nem , kéne. Na meg persze azt, hogv egészségesek legyenek a gye­rekek . . . — 3 harmadiknak? — Hogv -élhessek addig, amíg a legkisebb gyerekem is férjhez megy. De ha már igy benne va­gyunk. mondok még egyet: ha ki­csit nagyobb lehetne ez a lakás, mondjuk lehetne még egy kis szoba, hál az sem lenne rossz. Amikor visszanézek. látom: könnves a szemesarka. Talán az utolsó kérésének reményében? Varga Mihály Gyönyörű, modern épüle­tek szöknek a magasba, ame­lyeknek az átadásakor meg­adjuk az ünneplés módját a régi virtus szerint. De már az avatás eseményén beférkőzi magát a gyanú és félelem a leendő gazdák szívébe: vajon mi fog hibádzani? Az idén ősszel Kiskunfél­egyházán mintha végigsö­pört volna ez a kóros hullám, miközben a fagyot hozó sze­lek zörgettek az ablakokon. A használhatóságot és kényel­met garantáló, az építéshez kapcsolódó munkák megkés­tek, baj van velük. Csupa közintézményt, elsősorban is­kolákat vett célba a tehetet­lenségi erő. Akadt' köztük olyan hely, ahol még most is dideregnének a gyerekek, ha a kivitelezőkön múlna. • Egyideig így gyűjtöttek össze tartalékmeleget az új iskola ének­zenei tagozatos tanulói a szünetekben. Fázó iskolák Albérletben Huszonkétmillió forintért ké­szült el a valóban korszerű, pa­zar altalános iskola a Batthyány utcában a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat kivitelezésé­ben. több alvállalkozó segítségé­vel. Már javában folyt a tanítás, az új ismeretek alapozásához elevenítették föl a tavaly tanul­takat. amikor szeptember 29-én a város vezetőinek jelenlétében felavatták a létesítményt. Han­gulatos műsort állítottak össze, fellépett az ének-zenei tagozatos iskola vegyeskara, közreműkö­dött a kamarakórus. Ahogy beköszöntött a fűtési idény, prózaibb dolgok következ­tek. Egy hétig — hála az átla­gosnál melegebb időjárásnak — még kihúztuk a frissen meszelt osztálytermekben. A szünetekben ilyenkor is jóleseti felöltözve futkározni, s .megtette hatását a körbe-köi be torgó gyerekjáték is: ........ aki lángot látni akar mind l eguggolják." De október 22-én már nem lehetett tovább várni a csodára. A fényesen átadott in­tézményből csöndesen más isko­lákba, kényszerű albérletbe köl­tözött a 650 tanuló. A lűtőbe- rendezés üzembehelyezése jócs­kán elhúzódott, mígnem — a kó­sza hírek szerint' külön prémi­umra — megjelent a fővárosi ÍJAVSZ'ÉR Vállafal két' szakem­bere. Megvizsgálták a kazánokat, beállították a műszereket és meggyújtofták a gázt. A hőmé­rők azóta 23 fok Celsiust mutat­nak a leghidegebb északi fekvé­sű szobákban is. Ennyi volt és eddig tartott a dolog „Illegálisan” Bál ekkor itt jártak a JAV­SZER dolgozói, a közeli Gépipa­ri Szakközépiskola tanműhelyébe mégsem jutottak el. Pedig már jóval korábbra várták ókét. A meghívó levélre még csak nem is válaszolt a budapesti vállalat, amelynek az előzetes „beszabá­lyozó” munkája elengedhetetlen kazánházak működtetéséhez. A 13 milliós létesítményt a Bács- Kiskun megyei ÉPSZER hozta tető alá, a megadott tervek sze­rint. A DÁV helyi kirendeltsége — némileg megkésve — átalakí­táshoz ragaszkodik Nincs minden rendben az elek­tromossággal. Amíg húzódik a megoldás, halottak a villanymo­toros szivattyúk, amelyek a me­legvizet keringtetnék a csőrend­szerben. A DÉGÁZ ugyanakkor a gázkazánoktól és belső vezeté­kektől tagadja meg az áldását. A legutóbbi szemlén azt állapítot­ták meg, hogy Szakszerűtlen a sze­relés. A műhelyt vezető 'mérnök­tanár Szabó Imre, aki erejét és az idegeit nem kímélve dobta be magát a küzdelembe, joggal je­gyezte meg: miért november­ben kell erről vitázni, amikor bőven volt rá idő korábban. A modern tanműhelyben, amelyre mindennap szükség lenne, hideg van. Használati en­gedély híján szinte „illegálisan ’ tartózkodnak itt a tanárok és nö- vendégeknek. De hiába, az életnek mennie kell. Ál kellett szervezni a tanmenetet, megváltozott a szépén eltervezett tanítási' folya­mat, :Az esztergapadok némán állnak vas lábukon, egyelőre csak arra alkalmasak, hogv a karbantartást akorolják rajtuk a leendő gépészek, meósok. tech­nológusok. szerszámkészítők, kö­zépszintű vezetők. Egyedül a ko- vácsolóknak van melegük a iú.j- tatók koksztüze mellett. Több milliós kihasználatlan fölszerelés várja a gyors cselekvést. Gáz van Az esetek a vázolt képnél jó­val szövevényesebbek, s mélyre vezetnek a szálak, ha az okok után kutat valaki. Az mindenképpen jó dolog, hogy Kiskunfélegyháza az elkép­zelésekhez képest korábban ju­tott földgázhoz. A városi tanács költségvetésében 1975-ig nem is szerepel ib'en célra ' felhasznál­ható összeg. Az országos gáz­program „ajándékát" megsem szabadna megkeseríteni senkinek. A késedelem olykor, már a ter­vezésnél kezdődik. Az új tanyai kollégiumot például az olcsóbb és praktikusabb földgázzal lenne célszerű fűteni. A Szegeden ki­dolgozott terveket viszont módo­sítani kellett. Ez időveszteséggel járt. bármilyen gyorsan intézked­tek utána a tanács osztályán. Az Észak-Bács megyei Vízmű Vál­lalat lassan halad a csövek ösz- szehegesztésével. A diákotthonba pótlólag kábeleket vezettek, a végleges helyükön levő, de hi­deg konvektorok mellé villany hősugárzókat állítottak, hogy a 137 gyerek ne érezze meg a bo­nyodalmakat. A belső gázszerelési munkákat több építkezésen szakszerűtlenül végezték el, kevés még a ta­pasztalat. Hosszú az idő. amíg a felderített hiányosságokat javítás követi. Érthetetlen, hogy sürgős esetekben miért kell két hét ah­hoz, hogy összejöjjenek az. érde­kelt áíadó-átvevó és hatósági szeriek a problémák tisztázásá­ra. Még igy is előfordul, hogy hi­ányos a megjelenés, újabb dá­tumot tűznek ki. Változás egyebek között akkor várható, ha majd kevesebb ener­giát ölnek a vállalatok az aka­dályközlő levelek írásába, és még többet tesznek a közös ügyekért. Ha majd nem a bűnte- len megrendelők, köztük iskolák és gyerekek szenvednek kárt, meri „gáz van" a méltó befeje­zés szervezetlensége körül. Halász Ferenc • A gázkonvektorok mellé pótlólag villany* h»sugárzókat kellett beállítani. • A kovácsolókat a fújtató koksztüze fűti. * (Tóth Sándor felvételei.) • Gyakorlati foglalkozás — egybeköt­ve kalapács- emelgetö, belső hőfej­lesztéssel. • A DÉCíÁZ­képviselöi szakszerűtlen szerelésre hi­vatkoznak a tanműhely gázkazánjá­nál. Szabó Imre gépész­mérnök ta­nárt — és vele máso­kat — ez nem vigasz­talja meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom