Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-11 / 264. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. november 11. VASÁRNAPI RIPORT tanyán Egy asszony a özvegy Kaszt Jánosné negyvenkilenc éves. Kecskeméthez közel, egy ágasegyházi tanyán él. Tizenegy évvel ezelőtt meghalt a férje; s azontúl tizenkét gyermekéről egyedül kellett gondoskodnia. Az egyszoba-konyhás lakás öreg, agyonkopott, bútorai mesélhetnének róla, hogy milyen volt élete idáig. Amikor ottiártam. még sokszínűén ragyogott az ősz. A szőlőkben, gyümölcsösökben javában szorgoskodtak az emberek. A magasban bárányfelhők úsztak, a levegőben derű és békesség honolt. A tanyaudvarban kapirgáltak az apró.jószágok. A csendet csak a kutyacsaholás zavarta meg néha. A szegényes udvaron lustán ási- tozott az unalom. Amikor a sokat szenvedett asz- szonyt az életéről faggatom, először húzódozik nem szívesen teregeti ki elmúlt éveit, cseppet sem könnyű napjait. — öt már a maga karján van. Erzsi a vasútnál dolgozik, vele a három gyerek, meg a férje: Józsi is nős. fiatal házas éppen, a tsz-ben dolgozik; Marika Köm- lődön él. két gyermekét neveli otthon, csak a férje van állásban; Tóni az ÉPSZER-nél villanyszerelő, a felesége gyereket vár; Kati Ágasegyházán talált magának munkát, a nádgazdaságban. — Jól élnek mindannyian? — Az hiányozna még csak, hogy segítségért jöjjenek hozzám! — S akik még a családi tűzhelynél vannak? — Jancsi a Vízmű Vállalatnál segédmunkás: kétezer forintot keres havonta. Piroska, szegény csak ezerháromszázat Ágasegyházán. Ez bizony nagyon kevéske. Imre is csekély fizetést kapott az ÉPSZER-nél. napszámba jár mostanában. Közbeszólok: — El akar helyezkedni majd véglegesen is? — Ha ió munkalehetőséget talál. persze hogy el. Di ki tudja? — S a többiek? — Irénke is napszámba jár; nincsen iskolája. Tizenöt éves. Napi kilencven forintot keres. Ez nem rossz. Kell is a családnak. Sanvikánk nyolcadikos most. Gyenge tanuló, itthon marad. Aranka még kicsi: hátha viszi majd valamire. Közben magamban számolok: hat meg öt az tizenegy. Mondom is ezt mindjárt Kaszt Jánosné- nak. Zavartan elpirul. — Ejnye, ejnye, de restellem! Hisz akkor Gvuri kimaradt! Ű tizenhét éves. Kecskeméten dolgozik. segédmunkás. Vonattal jár be. ezerhatszáz a havi keresete. •— Milyenek a gyerekei? — Nem mondhatok rosszat. Segítenek. amivel csak tudnak; megbecsülnek. Körülnézek a szobában. Tágas, elég nagy, de... mégis csak egy szoba- szűk ekkora családnak. Gondolom: hát még. amikor minden gyerek idehaza volt. Bekeretezett fénykének a falakon. Szárnyas tükör. A végtelenül parányi ablakban muskátlik. Visszatérek az előbbi témára: — Ezek szerint ketten tanultak tovább az általános iskola után? — Egyik villanyszerelőnek, a másik esztergályosnak. Én biztattam a többieket is. Mondtam nekik: amelyikőiük akar. tanuljon, majd csak megleszünk valahogy addig. De hát a többiek nem akartak. Tudom, azt gondolták; miért dolgozzanak helyettük a többiejt? Mert tudja, nagyon tudtak mindig érezni egymás iránt, és irántam is. A nvolc általánost egy kivételével elvégezték. Annak az egynek sehogy sem ment a tanulás . . . Megáll egv kicsit a beszédben, elgondolkozik, csak néz. néz. maga elé. aztán elmosolyodik: — Annyit tetszik abba a füzetbe írni. bele se fér az újságba. Majd így folytatja: — Bizony, nem volt. könnyű. Kivált télen. Nem mondom, edzett voltam, kutya bajom nem volt. Jó. hogy tanyán éltem gyerekkoromban is. megedzett a természet. az időjárás, a sok munka. minden. Mégsem kívánom senkinek. — Mióta él ebben a tanyában? — Huszonnégv év óla. Akkor még tizenkét család élt itt körülöttünk. ma csak négy. Mennek, befelé a faluba, közelebb a városhoz. a könnyebb élethez. Sokan építenek. Sajnos, mi nem tudunk, nincs miből . .. — Miben halt meg a férje? — Nem volt annak kutyabaja se. Épp ez a szörnyű. Juhász volt, a jószágok mellett esett össze. Behoztuk a szobába, itt halt meg nemsokára. Fiatal volt. negyvennyolc éves. — Mi't érzett, mit gondolt akkor? — A világon semmit. Csak üresség volt 'bennem, vakság. Semmi. Csak álltam, ültem, mentem, hallgattam. Ki tudja ezt elmondani? Nem kiabáltam: hallgattam. Nem kívánom senkinek . . . — Hogyan, miből éltek azután? — Árvaellátást kaptam, majdnem kétezer forintot. Kevés pénz volt az. de azért jól jött. Jutott a legfontosabbakra. Most is kapok ezeregyszáz forintot. — Akik ..kirepültek" már, segítenek valamiben? — Isten őrizz, hogy elvárnám tőlük' Éljenek, boldoguljanak. Mégcsak az volna szép. hogy segítséget váriak! Nézem ezt a negyvenkilenc éves. tizenkét gyermekes - asz- szonvt. Azt gondolom: ném látszik idősebbnek. Nyugalom van az arcán. A hangjában egyetlen árnyalata sincs a szemrehányásnak. annak, hogy a sorsát igazságtalannak élezné. Kék köténye, kék fejkendője derűt sugárzik rajta. — Kérem, mesélje el egy napját. — Melyiket? De mindegy: mind egyforma, ötkor felkelek, ellátom a jószágokat és a munkába menőket Elindítom az. iskolásokat. Rendet teszek, azután kezdem a főzést. Délutánonként szüretbe járok. Kell az a kis pótlás pénzben. talán megérti. Tíz forintot adnak egv órára, megéri. Persze, egy téli nap. az más. könnyebb is, nehezebb is. Sose unom magam, gondolhatja. — Szokott néha arra gondolni, hogv miiven is az élet? Van véleménye róla? — Nem is tudom ... Ha újra kezdeném, biztosan nem így lenne. nem szülnék ennyi gyereket. Vagyishál ki tudja ... Hisz mindig szerettem őket. kellenek. — Ne haragudjon meg. hogy ilyen bizalmas dolgot kérdezek: Így akarták? — Hogv ennyi gyerek legyen? Akkor minden másképpen volt. Az asszonyok meg buták voltak, a. szegények legalábbis. Elgondolom sokszor: a mostaniaknak mennyivel jobb. más. Furcsa, hogy ma milyen apróságok miatt is panaszkodnak a fiatalasszonyok Megtudták volna a mi helyünkben ' — Miiven volt a gyerekkora? — Nyolcán voltunk testvérek mi is ... Beszélgetésünk kezdete óta most először elsírja magát: — Azelőtt a szegény embernek . . . Most aki szeret dolgozni, az megél, nem is akárhogyan, de mi volt nekünk? Mi volt nekünk? — Szoktak hazajönni a gyerekek? Akik már a „maguk karján” vannak, azokra gondolok. — Szoktak hát: főleg iinnep- koi. Vasárnap is eljöttek mindannyian. Jó hangulat volt. — Jószág van? — Két hízó. ötven tvúk, csirke. ilvesmi. Nem nélkülözünk. Búcsúzás előtt az udvaron váltunk még néhány szót. Ezt kérdezem : — Ha teljesíthetnék három kívánságát. mit kérne? — Semmit: úgysem teljesítik. — Mégis: kérem, mondja meg csak úgv játékból. — Egv jó négyest a lottón. Más nem , kéne. Na meg persze azt, hogv egészségesek legyenek a gyerekek . . . — 3 harmadiknak? — Hogv -élhessek addig, amíg a legkisebb gyerekem is férjhez megy. De ha már igy benne vagyunk. mondok még egyet: ha kicsit nagyobb lehetne ez a lakás, mondjuk lehetne még egy kis szoba, hál az sem lenne rossz. Amikor visszanézek. látom: könnves a szemesarka. Talán az utolsó kérésének reményében? Varga Mihály Gyönyörű, modern épületek szöknek a magasba, amelyeknek az átadásakor megadjuk az ünneplés módját a régi virtus szerint. De már az avatás eseményén beférkőzi magát a gyanú és félelem a leendő gazdák szívébe: vajon mi fog hibádzani? Az idén ősszel Kiskunfélegyházán mintha végigsöpört volna ez a kóros hullám, miközben a fagyot hozó szelek zörgettek az ablakokon. A használhatóságot és kényelmet garantáló, az építéshez kapcsolódó munkák megkéstek, baj van velük. Csupa közintézményt, elsősorban iskolákat vett célba a tehetetlenségi erő. Akadt' köztük olyan hely, ahol még most is dideregnének a gyerekek, ha a kivitelezőkön múlna. • Egyideig így gyűjtöttek össze tartalékmeleget az új iskola énekzenei tagozatos tanulói a szünetekben. Fázó iskolák Albérletben Huszonkétmillió forintért készült el a valóban korszerű, pazar altalános iskola a Batthyány utcában a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében. több alvállalkozó segítségével. Már javában folyt a tanítás, az új ismeretek alapozásához elevenítették föl a tavaly tanultakat. amikor szeptember 29-én a város vezetőinek jelenlétében felavatták a létesítményt. Hangulatos műsort állítottak össze, fellépett az ének-zenei tagozatos iskola vegyeskara, közreműködött a kamarakórus. Ahogy beköszöntött a fűtési idény, prózaibb dolgok következtek. Egy hétig — hála az átlagosnál melegebb időjárásnak — még kihúztuk a frissen meszelt osztálytermekben. A szünetekben ilyenkor is jóleseti felöltözve futkározni, s .megtette hatását a körbe-köi be torgó gyerekjáték is: ........ aki lángot látni akar mind l eguggolják." De október 22-én már nem lehetett tovább várni a csodára. A fényesen átadott intézményből csöndesen más iskolákba, kényszerű albérletbe költözött a 650 tanuló. A lűtőbe- rendezés üzembehelyezése jócskán elhúzódott, mígnem — a kósza hírek szerint' külön prémiumra — megjelent a fővárosi ÍJAVSZ'ÉR Vállafal két' szakembere. Megvizsgálták a kazánokat, beállították a műszereket és meggyújtofták a gázt. A hőmérők azóta 23 fok Celsiust mutatnak a leghidegebb északi fekvésű szobákban is. Ennyi volt és eddig tartott a dolog „Illegálisan” Bál ekkor itt jártak a JAVSZER dolgozói, a közeli Gépipari Szakközépiskola tanműhelyébe mégsem jutottak el. Pedig már jóval korábbra várták ókét. A meghívó levélre még csak nem is válaszolt a budapesti vállalat, amelynek az előzetes „beszabályozó” munkája elengedhetetlen kazánházak működtetéséhez. A 13 milliós létesítményt a Bács- Kiskun megyei ÉPSZER hozta tető alá, a megadott tervek szerint. A DÁV helyi kirendeltsége — némileg megkésve — átalakításhoz ragaszkodik Nincs minden rendben az elektromossággal. Amíg húzódik a megoldás, halottak a villanymotoros szivattyúk, amelyek a melegvizet keringtetnék a csőrendszerben. A DÉGÁZ ugyanakkor a gázkazánoktól és belső vezetékektől tagadja meg az áldását. A legutóbbi szemlén azt állapították meg, hogy Szakszerűtlen a szerelés. A műhelyt vezető 'mérnöktanár Szabó Imre, aki erejét és az idegeit nem kímélve dobta be magát a küzdelembe, joggal jegyezte meg: miért novemberben kell erről vitázni, amikor bőven volt rá idő korábban. A modern tanműhelyben, amelyre mindennap szükség lenne, hideg van. Használati engedély híján szinte „illegálisan ’ tartózkodnak itt a tanárok és nö- vendégeknek. De hiába, az életnek mennie kell. Ál kellett szervezni a tanmenetet, megváltozott a szépén eltervezett tanítási' folyamat, :Az esztergapadok némán állnak vas lábukon, egyelőre csak arra alkalmasak, hogv a karbantartást akorolják rajtuk a leendő gépészek, meósok. technológusok. szerszámkészítők, középszintű vezetők. Egyedül a ko- vácsolóknak van melegük a iú.j- tatók koksztüze mellett. Több milliós kihasználatlan fölszerelés várja a gyors cselekvést. Gáz van Az esetek a vázolt képnél jóval szövevényesebbek, s mélyre vezetnek a szálak, ha az okok után kutat valaki. Az mindenképpen jó dolog, hogy Kiskunfélegyháza az elképzelésekhez képest korábban jutott földgázhoz. A városi tanács költségvetésében 1975-ig nem is szerepel ib'en célra ' felhasználható összeg. Az országos gázprogram „ajándékát" megsem szabadna megkeseríteni senkinek. A késedelem olykor, már a tervezésnél kezdődik. Az új tanyai kollégiumot például az olcsóbb és praktikusabb földgázzal lenne célszerű fűteni. A Szegeden kidolgozott terveket viszont módosítani kellett. Ez időveszteséggel járt. bármilyen gyorsan intézkedtek utána a tanács osztályán. Az Észak-Bács megyei Vízmű Vállalat lassan halad a csövek ösz- szehegesztésével. A diákotthonba pótlólag kábeleket vezettek, a végleges helyükön levő, de hideg konvektorok mellé villany hősugárzókat állítottak, hogy a 137 gyerek ne érezze meg a bonyodalmakat. A belső gázszerelési munkákat több építkezésen szakszerűtlenül végezték el, kevés még a tapasztalat. Hosszú az idő. amíg a felderített hiányosságokat javítás követi. Érthetetlen, hogy sürgős esetekben miért kell két hét ahhoz, hogy összejöjjenek az. érdekelt áíadó-átvevó és hatósági szeriek a problémák tisztázására. Még igy is előfordul, hogy hiányos a megjelenés, újabb dátumot tűznek ki. Változás egyebek között akkor várható, ha majd kevesebb energiát ölnek a vállalatok az akadályközlő levelek írásába, és még többet tesznek a közös ügyekért. Ha majd nem a bűnte- len megrendelők, köztük iskolák és gyerekek szenvednek kárt, meri „gáz van" a méltó befejezés szervezetlensége körül. Halász Ferenc • A gázkonvektorok mellé pótlólag villany* h»sugárzókat kellett beállítani. • A kovácsolókat a fújtató koksztüze fűti. * (Tóth Sándor felvételei.) • Gyakorlati foglalkozás — egybekötve kalapács- emelgetö, belső hőfejlesztéssel. • A DÉCíÁZképviselöi szakszerűtlen szerelésre hivatkoznak a tanműhely gázkazánjánál. Szabó Imre gépészmérnök tanárt — és vele másokat — ez nem vigasztalja meg.