Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-09 / 262. szám
1973. november 9. • PETŐFI NÉPE • 5 A szabin nők elrablása • A tanár úr és családja az egyik váratlan fordulat pillanataiban. (Mojzes Mária, Ribár Éva. Balogh Rózsa és Jánoky Sándor.) OLVASTUK A gyermekek hasonfekve nézzék a tv-t A gyermekeknek televíziónézés közben törökülésben kellene a padlón ülniük, vagy hason feküdni, feltámasztott könyökkel. Ezt a tanácsot adja Rupprecht Dembeck professzor, hamburgi ortopéd orvos, a Medizin Heute című lap szeptemberi kiadásában. Az orvos a gyermekek fesztelen testtartását fiziológiailag helyesebbnek tartja, mint a székeken ücsörgést. A rossz tartású gyermekek számára a hason fekvés feltámasztott könyökkel és áll alá helyezett öklökkel még egyfajta „ortopéd gyógytornát” is jelenthet. Perselykiállítás A takarékos emberek az idők során minden elképzelhető anyagból, minden létező formájú és színű perselyekben tartották megtakarított fillérkéiket. Az elmúlt évszázadok perselykészítésének elsősorban európai, nagyon színes keresztmetszetét adja az a kiállítás, amelyet a salzburgi Bajor Bank pénztártermében rendeztek meg. A legrégibb kiállított darab egy, a XI. századból származó osztrák persely, amelyet fakéregből alakítottak ki. A rendkívül értékes perselyt 2350 német márka értékben biztosították. Életkor és alkotóerő Lengyelországban megvizsgálták a különböző iparágakban dolgozó kiváló feltalálók és újítók személyi adatait és kiderüli, hogy a legtöbb feltaláló a 31—35 évesek korcsoportjába tartozik. Utánuk a 36—40 évesek, majd 26— 30 évesek következnek. A feltalálók és újítók több mint 55 százaléka 26 évesnél idősebb, de 40 évesnél fiatalabb. Kibernetika tanszak a lodzi egyetemen Az 1973 74-es egyetemi tanévtől a lodzi egyetemen új szak indul: gazdasági kibernetika és informatika. Ezen a szakon ökono- metriai szakembereket és statisztikusokat fognak képezni, valamint adatfeldolgozási és számviteli szakembereket. Az európai színpadi irodalomnak vannak ilyen országról országra vándorló, azt lehetne mondani, nemzetközi érvényű siker- darabjai. Ezeket minden ország szívesen fogadja, mert hiszen mindenütt saját társadalmunk egyik-másik visszássága jut eszébe a nézőnek, ha a színpadon megelevenedni látja a darab szereplőit. A szabin nők elrablása is a német nyelvterületnek egy ilyen nemzetközi „dicsfénnyel övezett” produktuma. Bajorországtól Ausztriáig mindenütt szívesen játsszák, általában sikert is aratnak ezek a felújítások. A mű maga jól megírt, kommersz vígjáték, két kitűnő szereplehefő- séggel. ■ Hazai színpadjainkon — mint ez már „ősi” szokás nálunk — a darab zenés változatát játsszák, az nyert polgárjogot. A nemrégiben elhunyt rokonszenves zeneszerző és zongorista Horváth Jenő egyik első nagyobb vállalkozása volt A szabin nők elrablása muzsikája. Kellemes ez a zene, csakhát nem mindenütt illik pontosan a darabhoz. A betétszámok legtöbbször megállítják a cselekményt és Bányai Márton tanár úr kedves, ötletes sanzonjától eltekintve, Horváth Jenő kevéssé sikeres alkotásai közé tartoznak a többi dalok. A kecskeméti színpadon már két- ízben szerepelt ez a bohókás vígjáték, a nem is olyan távoli múltban. A mostani szereplőgárda néhány tagja még tanúja volt a valamikori sikerének, hiszen közülük néhányan azon a régebbi színlapon is szerepeltek. Angyal Mária, a darab rendezője úgy nyilatkozott erről az első kecskeméti bemutatkozó rendezéséről, az ő célja a nevette- tés. Ez igaz, mindenképpen elfogadható, de van ennek a fordulatos, humorban bővelkedő darabnak egy néhány olyan mozzanata is, amely ugyancsak meg- iátszásra érdemes, mert hozzátartozik a mű teljes színképéhez. Rettegi Fridolin legendás alakja például nemcsak harsány derűt kelt, hanem van ebben a figurában valami fanyar érzelmesség is, mint ahogy Bányai Márton tanár úr sem egyszerűen pipo- gya papucshős, több annál: színesebb egyéniség. Sajnos, ez az előadás egy kicsit a kelleténél feljebb srófolta a darabban rejlő komikai értékek mécsesét,' s az nemcsak jobban világított a kelleténél, hanem — hogy a hasonlatnál maradjunk — bizony „füstölögni” is kezdett egy-egy jelenetnél. A mindenáron való neveltetés szándéka kisöpörte a darabból az eljátszható tartalom egy részét. Ennyivel tehát az.szegényebb lett. Tudniillik, a darab önmagában és minden tekintetben helytáll a maga műfajában, elég tehát ötletesen, hangulatosan eljátszani, akkor szórakoztatnak igazán az örökifjú poének, „jó bemondások”, akkor hatnak a jól kiszámított fordulatok. Ne is kívánjunk egy ilyen típusú darabtól egyebet, mert annyi értéket már nem rejtenek magukban, hogy kibírjanak mindenfajta túlméretezettséget a megformálásban. Szóval, ha többet nevettünk, egy kicsit kevesebbet is szórakoztunk mi, nézők. A szereplők Angyal Mária rendezői elképzeléseit általában jól teljesítették, nagy igyekezettel próbáltak beleilleszkedni az együttes stílusába. Az alkalmazkodás a darab eredeti hangvételéhez leginkább Jánoki Sándornak, Sárosi Gábornak és Ribár Évának sikerült A maga nemében rendkívül mulatságos kabinetalakítást nyújtott még Mezei Lajos, bár ő inkább a darab harsányabban játszó stábjával próbálta közös nevezőre hozni stílusát. Baranyi László Rettegi Fridolin szerepének csak az egyik oldalát tudta érzékeltetni, alakítása néha vetekedett egy-egy cirkuszi tréfa harsányságával és bizony, Balogh Rózsa egyébként rokonszenves játékából is nagyon- nagyon kirí az az akrobatikus teljesítménynek is beillő táncmutatvány a darab befejező jelenetének egyikében. A díszletek Csinády István alkotói stílusától eléggé elütő jellegzetességeket képviseltek, a zenekar lelkesen, fegyelmezetten játszott, Kerny Kálmán karmesteri közreműködésével. Csáky Lajos ÓVODA HÁROM SZINTEN KÖNYVESPOLC Bernhard Grzimek: Kinek szól a mosoly? Az újságíró bácsinak vagy a kedves óvodának? Nem kérdeztük, de tapasztaltuk, hogy a gyerekek szeretik a széchenyivárosi „szükségóvodát”. Igaz, hogy a szobák valamivel kisebbek, mint másutt, hiányzik a saját udvar, de az óvó nénik leleményesen feledtetik az elhelyezésből adódó hátrányokat. A kicsinyek jól érzik magukat és a szakfelügyelő véleménye szerint az előírt ismeretanyagot, készségeket jól elsajátították. Málnás Mária vezető óvónő irányításával kezdeményező szellemű, az új módszerek iránt fogékony pedagógusok dolgoznak a háromszintes intézményben. * * Zimány Istvánnéval pompás sétáról érkezett vissza a nagycsoport. Tanulmányi kirándulásnak is minősíthetnék a túrát, mert az ősz jeleivel ismerkedtek a leendő iskolások. A Széchenyiváros XV. épületéből gyakran felkerekednek egy kis sétára, mert mindig akad valami látnivaló Kecskeméten. A középső csoport ebédhez készülődik. Még csak négy nyarat láttak, de máris ügyesek, kiszolgálják magukat. Tudják a helyét a törhetetlen tányéroknak, a pohárnak. A napközis óvodában néhány forintért napi háromszori étkezést kapnak. Felvételünk az első emeleten készült. A második emeleti szobákban a nagycsoportosok tanyáznak. Most éppen — játszanak. A lányoknál a baba a sláger, de a telefon és a repülőgép sem idegen számukra. Vajon mivel játszanak majd az ő gyerekeik 2000 táján? * Málnás Mária szerint a három- szintes óvoda 7—10 évig áll a gyereknevelés szolgálatában. Csak a nyolcvanas évek körül lesz annyi hely az új óvodákban, hogy a mostani „ideiglenest” visszaadhatják eredeti rendeltetésének, ö sem bánná — természetesen — ha az átmeneti jellegű intézmény előbb megszűnne. Bármennyire is szívükhöz nőttek az ízlésesen, ötletesen berendezett szobák, mégis szívesen megszabadulnának a lépcsőjárástól és más kényelmetlenségektől. Heltai—Pásztor Ausztrália különös állatai „Te dingó’’ — szidják egymást az ausztrálok, s akik ismerősek az állatvilágban, tudják, hogy a dingó jellegzetes, vöröses szőrű, ausztráliai vadkutya. Ennél többet nem nagyon tudunk róla, sőt a szakemberek is több mint száz éve vitatkoznak arról, hogy vajon ugyanolyan igazi vadkutyák lennének, mint az északi félteke farkasai, vagy Afrika délceg, merész. foltos prémű hiénakutyái? Vagy pedig az ember házikutyáinak elvadult leszármazottai? Any- nyi biztos, hogy amikor az első európaiak erre a földrészre tették a lábukat, a vadon élő dingók Ausztráliában már ott vadászgat- tak. A könyvben egyébként a din- gókon kívül más. számunkra alig ismert, vagy egzotikusán csengő állatok szokásaival, életével is megismerkedhetünk. A képekkel bőven illusztrált, szép kötésű olvasmány (Gondolat Kiadó) komoly hiányt pótol, mert míg például Afrika állatvilágáról meglehetősen sokat tudunk, addig az ötödik földrészről, annak felfedezéséről. számunkra szokatlan, természeti adottságáról, valamint különös állatfajairól még mindig hiányosak ismereteink. A Frankfurti Állatkert igazgatója, az állatvilág neves ismerője, Grzimek professzor, főként azért kereste fel ezt á kontinenst, hogy a szabad természetben tanulmányozhassa Ausztrália állatainak életmódját. Ugyanakkor választ keresett arra is. mit tesznek ebben a trópusi, és szubtrópusi országban a természet megőrzéséért. Izgalmas és érdekfeszítő dolgokat tudunk meg azokról az óriás kengurukról, amelyeket bottal is agyon lehetett csapni, a paradicsommadarak felfedezőiről, akiket az emberevők lemészároltak, a kengurukról,, amelyeknek már embrió korukban önerejükre hagyatkozva kell nekivágniuk a „nagyvilágnak”, s megdöbbenve értesülhetünk arról is. hogy a bájos kis teddvmackóknak millió- számra kellett elpusztulniok. Szinte már csak az utolsó pillanatban kaptak észbe az ausztrálok. s azóta védett állatfajnak nyilvánították őket.. A kötetben olyan tudományos megfigyelések leírásával is találkozunk. amelyek magyar nyelven először kerülnek nyilvánosságra. V. A közművelődés új évadja • Nemcsak új évad kezdődik az idén a közművelődésben, hanem új- szemlélet, nevelésforma., ízlésformáló tevékenység nagy vizsgája is lesz a következő tíz hónap. Júniusban nem kapnak ugyan bizonyítványt a közművelődés munkásai, de valameny- nyien nagyon jól tudják, igen sok múlik azon, hogy s mint látnak hozzá, milyen eredményeket mutatnak fel évközben és az évad végén. • Tulajdonképpen nagyon egyszerű — és nagyon bonyolult dologról van szó. Arról a felismerésről, amelynek érvényt kell szerezni már a mostani esztendőben, s az utána következőben még jobban —, hogy a szocialista kultúra csak valamennyi művelődés- ügyi terület és ágazat együttes és egységes fejlesztésével képzelhető el. Nincs olyan, hogy kiváló az iskolarendszer, de akadozik az iskolán kívüli művelődési tevékenység, nincs olyan, hogy jól működnek a művelődési házak, de rosszul a szórakoztató intézmények, vagy hogy kiváló a könyvtári hálózat, de nem jó az ismeretterjesztés. Elméletben nincs, — .tegyük hozzá sietve. Mert gyakorlatban előfordult — előfordul — s ennek a megszüntetése, a ritmuszavarok kiküszöbölése az egyik legfontosabb célkitűzés. , A párt Központi Bizottságának 1972 novemberi ülésén hozott határozatából idézünk: „Két éven belül ki kell dolgozni a közművelődés fejlesztésének átfogó tervét.” A KB-állásfoglalás nyomán hatalmas tervezőmunka kezdődött; a magyar művelődésügy va- ' lamennyi ágazatának irányítói, szakemberei hozzáláttak, hogy a tudomány, az oktatásügy, a művészetek és a közművelődés — korábban népművelés — funkcióit szinkronizálják. Hogy olyan organizmust teremtsenek, amelynek keretében a művelődésügynek e négy területe zavartalanul és lendületesen fejlődhet tovább. E látszatra egyszerű és köny- nyen felfogható dolog alapelveinek kimunkálása, a működés megtervezése és megvalósítása azonban nagyon bonyolult: tudásra, szívós munkára és magas fokú lelkiismeretre van szükség. • Meg kell teremteni a társadalomnak a kultúrához való kívánatos viszonyát. Nem több, de nem 0 is „ kevesebb a közművelődés munkásainak feladata. Nem vadonatúj, sosem hallott munkába kezdenek. Azt kell csinálniok, amit eddig csak eszesebben, jobban, a világra váló nagyobb kitekintéssel, az eszközök célszerűbb csoportosításával. Lehetővé kell tenni, hogy a társadalom minden tagja közelebb jusson a kultúrához: gondolkodásában, műveltségének gyarapodásában, életvitelében. Mert ne feledjük: a kultúra nemcsak bizonyos ismereteket vagy bizonyos ismereteknek a halmazát jelenti. Azt is. hogy miként élünk, miként töltjük mindennapjainkat, munkaidőnket és szabad időnket. A korábbi népművelési tevékenységben — történelmileg indokolt, de itt nem részletezhető okokból — kialakult egyfajta mennyiségi szemlélet. Minél több konkrét ismeretet adni az embereknek. Ez ma már nem elég; a társadalom maga szabta meg, fejlődésével, hogy a kultúrát átfogóbban és szélesebben kell értelmezni, s ennek megfelelően terjeszteni. Ugyanazt a szocialista kultúrát, — de ha szabad így mondani: válogatottabb eszközökkel, jobb módszerekkel. Mindenekelőtt a feladatok jobb rendszerezésével. Vegyünk egy igen-igén prózai tényt. Senki sem vitatja, hogy a termelési értékeket létrehoz r bér társadalmi érték, s hogy értékeinek mind tökéletesebb ki- fejlesztését valamennyiünknek Három és fél millió könyv Az idei téli könyvvásárra 17 kiadótól több mint 150 mű jelenik meg, összesen három és fél millió példányban. A másfél száz közül 55 szépirodalmi — 27 magyar és 28 világirodalmi alkotás 62 tudományos és ismeretierjesztő mű beleértve a gyermek-ismeretterjesztést is. A könyvszakma, a sajtó, a rádió és televízió közreműködésével igyekszik felhívni a nagyközönség figyelmét a legérdekesebb kiadványokra. November közepétől karácsonyig a televízióban naponta lesznek könyvismertető filmek: kilenc különböző kétperces filmen mintegy 50 könyv ismertetése lesz látható és hallható. A televízió december elején egyórás irodalmi műsort sugároz, támogatni kell. Támogatni, mert — ugyancsak nincs vitapartner, mindenki elismeri — társadalmunk színvonala a munkahelyi kollektívák fejlettségétől, világnézeti és ízlésbeli- érettségétől, gondolkodásának emelkedettségétől függ. Súlyosabb tényként írjuk ide nyomban azt is, elősegítvén az összevetést, hogy ma hazánkban a 45 éven aluli aktív keresők közül több mint egy millióan nem fejezték be az általános iskola nyolc osztályát! (közéjük számítva természetesen azokat is, akik tanulmányaikat a múlt rendszerben kezdték meg és szakították félbe, rajtuk kívül álló okokból), s hogy a munkásoknak több mint 60 százaléka szakképzetlen. Nyilvánvaló, hogy ezeken az első hallásra kedvezőtlen számokon javítanak a, rendszeres olvasókról, színházlátogatókról, könyvtárlátogatókról. tv-nézők- ről készült imponáló statisztikák. Ám a tény tény marad: a szakmai és általános műveltség terjesztésében a tennivalók java előttünk áll. • A munkahelyi közművelődési tevékenységet az eddiginél jobban differenciálni, szakosítani kell; a fő figyelmet az elmaradott rétegekre kell irányítani, a műveltebb. ízlésben magasabban állók segítségével. Elsősorban a szocialista brigádok tagjainak segítségével, akik igen sokat tehetnek azért, hogy például a munkásszállások lakói, félanalfabéták, nehéz körülmények között dolgozó és művelődő ingázók kedvezőbb feltételek között találkozhassanak a kulturális értékekkel. A „feltételek” fogalmán persze sok mindent kell érteni. Klubot a fiataloknak. Megfelelő időben nyitva tartó könyvtárat. Könyvtáros-propagandistát, aki nemcsak jelenti, hogy hány ismeretterjesztő előadást tartottak, hanem az igények szerint készíti elő azokat. Üzemi jegyeladó helyett közönségszervező-propagandistát. aki ismeri az embereket és érdeklődésük szerint kínálja a jegyet. S pénzt, anyagi lehetőséget, üzemi és állami szervek költségvetéséből, a korábbinál jobb elosztásban a valódi szükségletek szerinti csoportosításban. A művelődésügyi intézmények korszerűsítésére igen sokat fordítottak — több mint 200 millió forintot —, az országgyűlés kulturális bizottsága javaslatot terjesztett a kormány elé, hogy kezeljék kiemelten a széles tömegek művelődését szolgáló kulturális beruházásokat; javult a könyvtári hálózat helyzete, az üzemek több pénzt tartalékoltak művelődési célokra. Bekapcsolódott a munkába — ezt hetente tapasztalni — a rádió és a televízió; több az olyan műsor — ismeretterjesztő. szórakoztató, művészi —. amely a munkásokat, parasztokat érdeklő témákkal foglalkozik. Városokban, falvakban, kis- és nagyüzemekben a közművelődésnek számtalan új eszközét, módszerét, „fogását” alkalmazzák először a most kezdődő évadban. Nyilván lesz, amely nem állja a próbát. Lesz talán bevezetésre alkalmatlan kísérlet is. De nem szabad megijedni, a regiszter valamennyi billentyűjén játszani kell. mert csak úgy jöhet el a kívánt eredmény. © A művelődés szakértőinek, szervezőinek egyik-másikánál talán fellelhető bizonyos szorongás a nagy feladat megoldásának első időszakában. Az a jó, hogy ennél aránytalanul nagyobb az ötletesség — ez már a tervekből is látható —, a felelősségtudat és az elszántság, hogy a szocialista kultúrát újabb és újabb milliók fogadják be. S hogy az necsak ismeret, hanem az életük része legyen. T. I. amelyben jelenetek és részletek hangzanak el a legújabban megjelent szépirodalmi és művészeti kiadványokból. A rádió szokásos könyvismertető műsorain és irodalmi adásain kívül, rejtvényműsort is készít. A nagyközönség választását könnyük meg a nagy példányszámban megjelenő különböző könyvjegyzékek, röplapok, prospektusok és egyéb tájékoztató jellegű kiadványok. A Népszabadság, nagy négyoldalas ajándékozási tanácsadója és a háromféle, összesen 155 ezer példányban megjelenő, elsősorban könyvtárakban és iskolákban terjesztendő úgynevezett szórólap szintén a közönség jobb tájékoztatását szolgálja.
