Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-27 / 277. szám

1973. november »7. • PETŐFI NÉPE • 3 Elment az öreg kun Tegnap temették Kunszent- miklóson Szappanos Lukács bá­csit, az ősi kun dalok, táncok őrzőjét. Nyolcvanhét éves korá­ban hagyta itt véglegesen szülő­földjét, amelytől lélekben szinte egy percre sem szakadt el. Me­sélték róla, hogy akkor is a tü­körsima miklósi határban jártak gondolatai, amikor az általa szer­vezett és éltetett csoporttal tá­voli országokban gyönyörködtette feszes virtusos táncokkal, a régi korokat idéző dalokkal nézőit, hallgatóit. A kun népi együttes járt Fran­ciaországban, Ausztriában, Ju­goszláviában. Lukács bácsit is­merték az egész országban. 0 köszöntötte az első kecskeméti szüreti ünnepségen a felvonuló ezerkétszáz táncos nevében a zsúfolásig telt stadion közönsé­gét, a televízió nézőit. Éppen csak a kalapját megbiccentve ha­ladt el a kamerák előtt, mert­hogy kun ember senki előtt sem alázkodik meg. így tartották és tartják arrafelé. A keménykötésű, fáradhatatlan Lukács bácsi hosszú élete során felbecsülhetetlen értékű kun ha­gyományt gyűjtött össze. Nélkü­le szegényebb lenne a magyar folklórtudomány. Az újságok megírták, a rádió hírelte, hogy Szappanos Lukács hibátlanul tudja a már-már elveszettnek hitt nyelvelemként, a Kun mi­atyánkot. Értelmezésén, az egyes kifejezések pontos meghatározá­sán ma is tanakodnak a kutatók, de senki sem vitatja, hogy a szö­veg hiteles, hogy a több ezer kilo­méterre élő komi tanítónő vélet­lenül hallgatta a Lukács bácsi által felidézett ősi kun szöveget és sok szót felismert. A kunszentmiklósi táncos és énekes megkapta a népművészet mestere kitüntető címet. H. N. A Kodály Kórus ünnepe Szombaton a Piarista Gimná­zium dísztermében emlékezett a Kecskeméti Ipari Szövetkezetek Kodály Kórusa fennállásának 85. évfordulójára. Kissé szokatlan az alapítás 85. évfordulójának meg­ünneplése, de a szereplő kórusok felkészülése, ünnepélyes maga­tartása és a gondosan megválo­gatott műsorszámok végül is megteremtették a különleges ese­mény hangulatát. Dr. Iványosi Szabó László kó­rustitkár, tartalmas megnyitójá­ban 'ismertette a kecskeméti énekkar múltjának kiemelkedő eseményeit. Felidézte az ország nagyobb városaiban való sikeres szerepléseket, a hajdani bulgáriai utat, az egyre emelkedő színvo­nalat, a minősítő hangversenye­két; az „aranykoszorús énekkar” cím elnyeréséhez vezető utat. Szólt az énekkar karnagyainak munkásságáról, kiemelve az ala­pítónak; Nemesszeghy Istvánnak és Kremán Sámuelnek az érde­meit. Nagy elismeréssel adózott a jelenlegi művészeti vezetők, Zsiga László és Zsigáné Sikari Katalin kórusnevélő. képességei­nek. Jelen cikkünk keretében nincs lehetőség a részletes elem­zésre, de a műsor színvonalára H. Vámossy Éva Szombaton este Kiskunfélegy­házán, a Móra Ferenc Művelődé­si Központban ária- és dalesten mutatkozott be H. Vámossy Éva, aki a Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatának magánének tanszakán végezte tanulmányait, s ősz óta a Kiskőrösi Állami Ze­neiskola tanára. Igen jó adott­ságú, szép hangú, kulturáltan éneklő fiatal művésznőt ismer­tünk meg ezen a hangversenyen, aki — bár még kezdő az előadó- művészi pályán — már most is jó atmoszférateremtő képesség­gel rendelkezik, ami egyénisége további kibontakozásának távla­tait ígéri pódiumon és színpadon egyaránt. A műsor első részében négy Schubert-dalt és egy Debussy- áriat énekelt, kidolgozottan, stí- lushűen, de még nem egészen felszabadultan. A második rész­ben előadott Mozart-, Puccini- és Donízetti-áriák azonban a leg­jobb oldaláról mutatták előadói jellemző, hogy Kodály „nagy” kompozíciói közül kettő is el­hangzott: a Felszállott a páva és a Nemzeti dal. Mindegyik jó elő­adásban. A koncerten meghívott­ként részt vett a nagykőrösi mű­velődési ház, valamint a HVDSZ budapesti Liszt Ferenc kórusa is. Mindegyik énekkar előadott egy-egy Kodály-művet. Külön örültünk annak, hogy a kecskeméti kórus milyen kultu­ráltan szólaltatta meg Lotti: „Ecce panis angelorum” és Boro- din: Tréfás szerenádját. Szólunk kell még dr. Kálmán Lajos régi kiskun dalok című szerzeményé­nek remek előadásáról és a nagy­szerű folklór hangvételről. A kitűnő karnagyok közt régi ismerősként üdvözöltük) a HVDSZ Liszt Ferenc férfikarának kórus­vezetőit, Kis Istvánt és Székely Miklóst, a nagykőrösiek karna­gyát Kis Istvánt. Az ünnepi hangversenyen sze­replő kórusok együttesen;, él- ményszerűen szólaltatták meg a „Forr a világ” című nagy ká­nont. A szervezés, a gördülé­keny lebonyolítás Galamb La­josnak, a Kecskeméti Kodály Kó­rus elnökének munkáját dicséri Nemesszeghy Lajos dalestje képességét és egyszersmind azt a szerepkört, melyben ez idő szerint a legotthonosabb. Mél­tán aratott nagy sikert a rá­adásként énekelt Brahms-dal is. Zongorán Kerek Ferenc, a sze­gedi zeneművészeti szakközépis­kola tanára kísérte, kitűnően. A műsorban előadott' két szólószám (Chopin: h-moll scherzo, Liszt: B—A—C—H-fantázia és fúga) azonban — nyilván a hangszer erre a célra meg nem felelő mi­nősége miatt — technikai kidol­gozottsága ellenére, kissé szín­telennek hatott. A rokonszenves fiatal művé­szek bemutatkozása egészében véve a felfedezés erejével ha­tott, frisseségével új színt jelen­tett a „hivatalos” hangversenye­ken sokszor tapasztalható rutin­produkciók között. Örömmel hallanánk más alkalommal is őket. Körbcr Tivadar HULLAMPAPIR VERTIKUM ' . ’ . . s • Könnyűiparunk egyik legnagyobb beruházása a Dunaújvárosi Hullámpapírvertikum építésére az idén 400 millió forintot fordí­tanak. Képünkön: a 180 méter hosszú papírgépcsarnokot már be­fedték. KÉPERNYŐ A kétirányú közlésről Még a gyermekek is tud­ják, hogy a rádió és a televí­zió tömegkommunikációs in­tézmény. A kifejezés pontos jelentése már kevéssé ismert. Tartalmát talán így foglalhat­nék össze: milliókat tájékoz­tat, tanít, szórakoztat, befo­lyásol rendszeresen, közéleti aktivitásra serkenthet. (Ké­sőbb szólok arról, hogy a funkciók felsorolása között a mondat végén miért használ­tam feltételes módot.) A régi és új közlési eszközök (sajtó mozi, könyv, rádió, tévé) mind nagyobb a szerepe a rádiónak és a televíziónak. 1962-ben több tízezer lengyel embernek tették' fel az alábbi kérdést. „Képzelje magát olyan helyzetbe, hogy teljesen el van zárva a világtól, azonban ilyen körülmények közt rendelkezésére állhat egyetlen tájékoztató esz­köz ... Mit választ?” A megkér­dezettek 60 százaléka a televíziót nevezte meg. Hasonló felmérés hazánkban is feltehetően ilyen arányú „tévé- győzelemmel” végződne. A la­kosság szabad idejének tekinté­lyes részét a képernyő előtt töl­ti. Az elmondottakból érzékelhe­tő a televízió roppant felelőssége. Érthető ez az élénk figyelem, mellyel a közönség és más kom­munikációs eszközök figyelik a televízió műsorait, terveit, tevé­kenységét. A napokban jelent meg Sándor György A televízió és a közön­ség című kitűnő könyve, ö is úgy véli: „A legtöbb vita arról folyik, hogy milyen hatást gyakorolnak a tömegkommunikációs eszközök a közéletre, kiváltanak-e széle­sebb értelemben vett aktivitást.” „Visszacsatolásként” hadd utal­jak a fentebb alkalmazott felté­teles módra... Gyors számvetés is meggyőz bennünket arról, hogy a helyes felelet csak az „igen” lehet, a ki­jelentő mód, vagyis a magyar tévé érzékelhetően és kedvezően hatott a társadalmi aktivitásra. Elegendő a tanyai kollégiumi ak­cióra, a tanyavillamosítási kam­pányra, a Röpülj páva-mozga­lomra hivatkozni. Arra ösztönöz­tek embereket, hogy munkát vál­laljanak tőlük messze élő, szá­mukra ismeretlen emberek kö­rülményeinek javítása érdekében, hogy feláldozzák szabad idejük­nek egy részét. Több száz ének­kar alakult vagy kapott új erőre a Röpülj páva biztatására. Alko­tó energiákat hívott elő tehát a sokak áltál passzívnak tekintett televízió. Újabban azzal is próbálkozik, hogy az egyes embereket élet­módjuk, szokásaik megváltozta­tására, hibáik leküzdésére ösztö­nözze. Nagyon nehéz feladat, de a televízió nem térhet ki előle. A siker a következetességtől és az alkalmazott módszerektől függ. Vegyünk két példát. Csúnyán beszélünk. Mind ke­vesebben" tudják gondolataikat pontosan, árnyaltan kifejezni. Terjednek a szürke sablonok, (Múltkoriban arra kényszerült a Magyar Nemzet, hogy magyarra fordítsa az egyik fővárosi válla­lat ügyiratát.) Társadalmilag hasznosnak és dicsérendőnek mi­nősíthetők a televízió „nyelvja­vító” műsorai. Sajnos az a baj, hogy a pellengérre állított hibá­kat, a kiirtandónak ítélt dudvá- kat bőségesen megtaláljuk a te­levízió más műsoraiban. Kinek higgyen a hallgató? Különösen a gyermek- és ifjú­sági műsorokban fellelhető pon­gyolaságok bosszantják az em­bert. Vasárnap délután, a Peda­gógusok fóruma műsorában az egyik budapesti általános iskola klubjait mutatta be a riporter. Az összeállítás nem tobzódott eredeti ötletekben, de ez most má­sodrendű. A rövid összeállításban legalább háromszor „biztosítottak lehetőséget” a „kultúrosok”. A klubban állítólag „biztosították az összhangot”. Ügy gondolom, hogy a tévé nyelvművelő műsorai és némely riporter teljesítménye kö. zött nincs összhang. Jó lenne, a javulás és javítás lehetőségeit — hogy divatosan szóljunk — mi­előbb „biztosítani”. Egyik kollégám újságolta, hogy a Megmérettünk és nehéznek ta­láltattunk . .. műsor hatására fo­gyaszt újabban több zöldséget. Mások a fogyókúrázók klubjának megalakulása óta változtatták meg életritmusukat, mondanak le hizlaló édességekről. Ha csu­pán ezer ember él az országos mérettetés óta egészségesebben, a sorozat már megérte a fárad­ságot. A nézőkből klubtaggá elő­lépett, a műsorban tanácsaival, tapasztalataival közreműködők száma állandóan növekszik. A kommunikációnak ezt a két- irányúságát, kölcsönösségét igen fontosnak tartjuk. Így kerül a tévé — és a rádió — mind kö­zelebb a valósághoz, köznapi örö­meinkhez. gondjainkhoz. Heltai Nándor Napirenden a népesedéspolitikai határozat „Bács-Kiskun megyében az orális (szájon át szedhető) fogamzásgátlók forgalma az 1967. évi 8500 dobozról tavaly 178 ezerre emelke­dett, 1973. első háromnegyed évében pedig 196 ezer dobozzal fogyott belőlük. Egy éven át való rendszeres szedést feltételezve, 1967- ben 164, 1972-ben 3500 nő használt orális fo­gamzásgátlót. Figyelembe véve megyénk né­pességét, az arány az ugrásszerű növekedés ellenére sem kielégítő.” (Részlet egy statisztikai felmérésből) A kormány népesedéspolitikai határozatá­nak végrehajtása több más szervvel együtt az egészségügy szakembereit is jelentős fela­dat elé állítja. A terhességmegszakítás új rendjéről hozott miniszteri rendelet január 1-én életbe lép. A határozat jelentőségéről, a tennivalókról, s a felkészülés helyzetéről be­szélgettünk dr. Ikrényi Imrével, a megyei ta­nács vb egészségügyi osztályának orvosával. — A határozat magában fog­lalja a terhességmegszakítással kapcsolatos intézkedéseket, ki­mondja továbbá a házasságkötés előtti kötelező tanácsadás, a csa­lád- és nővédelmi tanácsadók, valamint a családvédelmi és -ter­vezési oktatás és propaganda megszervezését — mondotta. — Miként módosul a jövőben a terhességmegszakítások rendje? — A korábbi, meglehetősen li­berális rendelkezésekkel ellentét­ben, hatósági jogkörrel felruhá­zott bizottságok döntenek majd. A kérelmet elbíráló első fokú bi­zottságok — amelyek a megye nagyobb közigazgatási egységei­ben működnek — 3—3 tagúak, a másodfokú fellebbviteli bizottság pedig öt tagból áll. Feladatuk a kérelem engedélyezése vagy el­utasítása, a jogszabály alapján, ezenkívül a fizetendő összeg meg­állapítása. — Milyen szempontok érvé­nyesülnek a döntés során? — A családi és szociális hely­zet, a lakásviszonyok, az egész­ségi állapot. Az érdemi döntést a bizottságok írásos bizonylatok alapján hozzák meg. Ezért a la­kosság figyelmét jó előre felhív­juk, hogy a szükséges igazoláso­kat a jelentkezéskor vigye magá­val. A fizetendő összeget — az eddigi gyakorlattal ellentétben — nem a kórház pénztárában kell leróni, hanem okmánybélyegek­ben magára az engedélyező irat­ra kell felragasztani. Újszerű még az az intézkedés, hogy minden műtéti terhességmegszakítás al­kalmával a nőt legalább két na­pig táppénzes állományban kell tartani. — Milyen lesz a házasságkötés előtti kötelező tanácsadás? — A házasodni szándékozókat az illetékes egészségügyi szerv­hez irányítják. A tanácsadás lé­nyegében felvilágosítás: a meg­előző eljárások és a fogamzás- gátlók használatáról, illetve ar­ról, mi a teendő nem kívánt ter­hesség esetén. Ez tehát nem or­vosi vizsgálat, bár a felek kérel­mére erre is van lehetőség. A ta­nácsadáson való részvétel egyéb­ként a házasságkötés elengedhe­tetlen előfeltétele, az erről szóló igazolást be kell mutatni az anyakönyvvezetőnek. — Szóljunk a családvédelmi és -tervezési oktatásról is. — Elegendő, ha a (bevezető­ben is említett) statisztikai ada­tokra hivatkozunk, hogy megál­lapítsuk: ez a tevékenység évti­zedek mulasztását hivatott pótol­ni. A tartalma: biológiai egészség, ügyi és morális ismerétek közlé­se a kiegyensúlyozott családi élet megteremtéséhez. Ez a propaganda átszövi az állami oktatás vala­mennyi területét, s kiterjed ala­kosság állandó, rendszeres felvi­lágosítására is. Részt vesznek eb­ben a feladatban az orvosok, a pedagógusok, a művelődési és társadalmi szervek. Mindenek­előtt a szülőket kell meggyőzni a szexuális nevelés szükségessé­géről. A család légkörének olyan­nak kell lennie, hogy a gyer­mekben tudatosodjék a harmoni­kus, egészséges családi élet szép­sége, hogy később érdeklődése és ösztönei a helyes mederbe' legye­nek terelhetők. A pedagógusokat a szexuális nevelésre való felkészülés, átál­lás időszakában messzemenően segítik majd az orvosok, az egész­ségügyi szakemberek. A kiadásra kerülő oktatási segédanyagot az Egészségügyi Minisztériumban előzetesen szakmai szempontból felülbírálják, ellenőrzik. Hogy a feladat mekkora, ennek jellem­zésére említsük meg: csupán Kecskemét tanintézeteiben csak­nem félezer az osztályok száma. — Végezetül: milyen admi­nisztratív intézkedések történtek eddig megyénkben? — Mind az első, mind a má­sodfokú- bizottságokat megszer­veztük. Ezek hetenként líét alka­lommal üléseznek majd. Műkö­désük helyéről és időpontjáról később tájékoztatjuk a lakossá­got. Ami a kötelező tanácsadást illeti, a szülész-nőgyógyász szak­orvosok és jelöltek továbbképzé­se befejeződött, s folyamatban van ugyanez a körzeti és üzemi orvosok részvételével. December elején kerül sor a védőnők to­vábbképzésére. Az év végéig min­den városban megszervezzük -a család- és nővédelmi tanácsadó­kat, amelyeket szülész-nőgyógyász szakorvosok vezetnek majd. A jövő év első felében készítjük fel az egészségügynek azokat a szak­dolgozóit, akik a különböző szin­tű tanintézetekben, illetve a tár­sadalmi szervek által rendezendő felvilágosító előadásokon végzik a családi- és a szexuális életre nevelést. J. T. „így élnek a budapestiek” című kiállításra készülnek a Történeti Múzeumban „íme, így élnek a budapestiek” — ez lesz a címe annak a kiál­lításnak, amelyet 1974—75-ben rendez a Budapesti Történeti Mú­zeum. Amint dr. Horváth Mik­lós, a múzeum főigazgatója el­mondta, ez a nagy téma három részre oszlik majd. Kettőnek a feldolgozására 1974-ben, a har­madikra pedig 1975-ben kerül sor. A tárlatokat kizárólag tárgyi anyagokból kívánják összeállíta­ni, amelyekhez csupán kiegészí­tőül szolgálnak majd a fotók. A kiállítás bemutatja a főváros la­kóit a napi munkában, otthon és szórakozás közben. 1974-ben az üzemben, hivatalban töltött idő­ről, illetve az otthoni életről szóló tárlatot üdvözölhetik a múzeum- látogatók. A munkát szemléltető anyag érdekessége lesz egyéb­ként, hogy néhány, már nem lé­tező foglalkozást is bemutat, s mellékeli a munkaeszközöket is. Almodnak a padok Verőfény a kecskeméti Szabad­ság téren, mégis milyen üresek a „békás park” kényelmes pad­jai. Bizony nem nyári árnyéko­kat vetnek már ezek a csővázas, színes lécű köztéri bútorok. Há­tunk mögé került az öreg kar­társnők nyara is. A késő őszi napsütésbe mind gyakrabban belesuhognak vacogtató szelek. Nemsokára — ha ugyan nem szakít a hagyományokkal az idei tél is — hóbunda alatt álmod­hatnak a padok. Sütkérezésröl, lármás délutánokról, „teltpadok­ról”. A gyerekekről, akik körül­guggolták a szökökutas meden­cét, s lesték mikor moccan a teknösbéka. Persze, még mielőtt el nem költöznek innét a tek- nőcök. Aztán ebben az ősz végi csend­ben visszahallják a suttogásokat is, amiket bársonyos nyáresteken zártak magukba a padok, örök diszkréciót esküdve a szerelme­seknek. Hol lehetnek e padok leghűsé­gesebb látogatói, a nyugdíjasok? Vajon hány öregember unatkozik most otthoni magányában, aki, míg jó idő járta, ide jött kaszi­nózni. Tereferére, cigaretta- vagy pipafüst mellett politizálgatni egy-egy újságcikk fölött, vagy kártyázni, sakkozni az erre a cél­ra nemrég felállított asztalokon. Jobban eltelt, s mert jól érezték magukat, elszaladt az idő. Ta­lálkozhattak, nem voltak egye­dül. No de csak addig lesz már si­vár, egyhangú a tél, gyötrő a magány, míg Kecskeméten is be­rendezkedik az öregek napközi otthona. Ez az idő azzal is kö­zelebb került, hogy a napközi ügye idén ősszel hivatalosan is elindult a megvalósítás útjára. Az előkészületek stádiumában, vagyunk, s az ügy most már nem alszik el. (Tóth István—Tóth Sándor)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom