Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-17 / 269. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. november 17.

A tehetséges munkásokért

NAPKÖZBEN

V. A gépműhelyben elmondták

A LAMPART Zománcipari Művek kecskeméti gyárából Taraszovics András, a bonyhádi gyáregységből pedig Konstanczer Antal — mindketten esztergályosok — járnak az előkészítő tanfolyamra.

Szakéti Rudolf személyzeti osztályvezető elmondta, hogy mindketten kiváló képességű fiaital szakmunkások. A pszichológiai vizsgálat után, amikor megkezdték a tanulást, elrendelte az igazgató, hogy éjszakai műszakban nem dolgozhatnak. Konstanczer Antalnak — mivel úgy jár el Bonyhád- ról — az osztályvezető adott szállást. November 1-től már ő is a kecskeméti gyár dolgozója lesz. Csütörtökön esténként a két fiatal nála tanul. A feleségével megegyeztek, hogy az egyik szoba az övéké, náluk csend van. Heti két alkalommal Papp Józseffel, a gyár fiatal üzemmérnökével konzultálnak matematikából és fizikából.

Gépműhely. Az üzemvezető régi ismerősként üdvözöl, s mondja, hogy Taraszovics most délu- tános.

Amíg Gelányi László befogja az alkatrészt a ha- rántgyalun, az üzemvezető elmondja, hogy a gépműhelyben mindenki ismeri a Minisztertanács határozatát, amely lehetővé teszi, hogy tehetséges, fiatal szakmunkások mérnöki diplomát szerezhessenek. „Állítom — így mondta az üzemvezető —, mindenki egyetért azzal, hogy a Taraszovics került az előkészítő tanfolyamra, mert nagyon jó fejű gyerek.”

Gelényi László harántgyaluján már folyamatosan bántja a fémet a vídiakés:

— Tizenhárom éve dolgozom itt a műhelyben, itt szabadultam. Esztergályos vagyok, de nem okoz gondot, ha marni kell — most gyalulok. Taraszo- vicsot régóta ismerem, és én is égyetértek azzal, hogy őt jelölték. Örülök, hogy sikerült a tanfolyamra bejutnia. A feladat nagyságáról az a véleményem, hogy nagy-nagy kitartásra lesz szüksége. Tizenkét hónap alatt megtanulni a középiskola négy évének matematika és fizika anyagát... A másik: Taraszovicsnak családja van, albérletben laknak. Az életkörülményei nem a legkedvezőbbek ahhoz, hogy dolgozzon is, tanuljon is. Mint nagyon sokaknak, neki is lakás kellene, az segítene a helyzetén.

— A határozatról? Kitűnő. Nem tudók mást mondani. Erősíteni a munkásjelleget az élet minden területén, ez nemcsak helyi, hanem országos politikai feladat, s ez ebből a szempontból jelentős előrelépés, még akkor is, ha országosán mindössze kétszáz fiatalról van szó. Én hallottam, hogy egyes karokon nagyon alacsony a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya. Még a huszonöt százalékot sem éri el.

A beszélgetést arról folytatjuk, hogy a többieknek mi a véleménye.

— Nincs olyan ellenvetés, hogy helyette kell dolgozniuk ? — kérdezem.

— Jogos kérdés, de itt más a munka szervezettsége. Annyit viszont elmondhatok, hogy a Bandi tanfolyamra járása nem ment a munka rovására. Azzal a teljesítménnyel dolgozik, mint korábban.-asA gépműhely irodájában az adminisztrátor előkeresi Taraszovics András havi munkájáról készült összesítőket. Órabére 14,70, teljesítménye augusz• Herczeg János esztergályos: „...megérdemli az ösztöndíjat és minden segítséget”.

tus, szeptember és október hónapban 100 százalék, vagy afölött.

Herczeg János esztergályos 1951-től dolgozik a gépműhelyben:

— Hogy ez a lehetőség olyan lenne, mint a szak- érettségi? Nem, nem hiszem, egészen más a helyzet. Abban az időben ugyanis — jól emlékszem rá —, azért kellett a munkásértelmiség, mert nélkülük nehezen lehetett volna megoldani a feladatokat. Ha fiatal lennék és javasolnának, én is megpróbálnám, meg én! Aki a gyakorlatot, a munkáséletet, meg a munkahelyi viszonyokat nem ismeri csak hallásból, annak hátránya van, akármennyire tudja elméletileg a szakmáját, azzal szemben, aki a munkapad mellől, a munkáséletből kerül az egyetemre. Az ilyen ember másként áll a problémákhoz, állítom! Messziről tudja a melós gondolatát — ha szabad így kifejeznem. A Tara- szovics nagyon rendes gyerek, s tia sikerül neki, megérdemli az ösztöndíjat és minden segítséget.

Csató Károly (Következik: Ha így folytatják...)

„Ugyanannyi szalámit...”

Október 30-án Baja és Pécs között, a szegedi autóbuszon De- vecseri Gábor „Műhely és varázs” című nemrég megjelent poszthumusz-kötetét ízlelgettem. Abban is a legnagyobb élvezettel a Horatiushoz intézett hexameteres levelét a fordítás művészetéről — és a magyar nyelv verselő erejéről.

Kamasz-ifjúkorára emlékezvén írta a levélben Devecseri: „ ... a beteg Mester fogadott, Babits, álltak az ágya mellett még egyné- hányan. Rámnéz, s legelőször Láttad-e lent — ezt kérdi — az utcán azt a kiváló hexametert? Melyiket? Hát azt, ami annyi plakáton áll. S csakugyan, költői szöveg virított odalent, így: „Gépjármű-igazolványok kiadása.” Még a ceruzák is kéthelyt ott voltak, ahol kell. Éppen ezért emelt fővel megyek én a KÖZÉRT-be, s nem szégyenlem a skandálását se, ha átüt e szókon: „Kérek tíz deka sonkát és ugyanannnyi szalámit.”

E sorok elolvasása után nem sokkal Mohács táján — amikor az utasok többsége éppen kicserélődött — így szólt egy kedélyes kalauznő: „Tessék! Még

akinek jegye nincs, gyorsan vegye meg most!”

Milyen szépen gördül ez a hexameter is! S utal arra, milyen könnyű — és mennyire lehet! — a mindennapi életben is szépen beszélni: tömören-világosan, szabatosan. A végén még „klasz- szikus” sor is lehet a mondatból.

Bognár András

ŐSZI PILLANATKÉP

(MTI foto — Benkő Imre felv.

— KS)

KÉPEK ÉS SZÁMOK

A Képcsarnok Vállalat 16 vidéki és 7 fővárosi bemutatóteremben tart rendszeresen, értékesítéssel egybekötött kiállítást. A vállalatnak 57 üzletkötője járja az országot. Munkájuk jelentősége — és felelőssége! — igen nagy, hisz közvetlen módon részt vesznek a lakosság képző- művészeti igényének alakításában. Hogyan működik az országos szervezői hálózat — erről beszélgetek B. Varga Sándorral, a vállalat képcsarnokok osztályának vezetőjével.

Úttörő grafikák

— A Képcsarnok Vállalat az 1973. év első felében 16 millió 368 ezer forintos forgalmat bonyolított le. Ebből az összegből 9 millió 070 ezer forint a vidéki üzletkötők munkájának eredménye. Minden szervezőnek megvan a maga körzete: megyénként két-három munkatársunk végzi ezt a munkát. A szervezők többsége törzsgárda tag, tíz-tizenöt éve dolgoznak a vállalatnál. Ma már mindegyikük saját autóval járja területét, ugyanakkor van 12 képszállító kocsink, amelyet egy-egy nagyobb szállítás alkalmával önköltségi áron használhatnak. Az üzletkötők munkáján keresztül egy érdekes folyamatnak lehetünk tanúi: az emberek új ízlésének kialakításában úttörő szerep jut a grafikának. A falusi emberek többségénél a régi giccsfestménye- ket még nem újabb festmények, hanem rézkarcok, színes linómetszetek váltják fel. Ezt egy újabb adattal tudom illusztrálni. A 73-as év első felében a vállalat forgalma grafikából 2 millió 695 ezer forint volt, ebből 2 milliót a VTdéki üzletkötők értékesítettek.

Egynapos tárlatok

Milyen módon végzik munkájukat a szervezők?

— Kétféle működési elv szerint. Az egyik: rendszeresen végigjárják megyéjük területét, bekopognak a lakásokba, elbeszélgetnek az emberekkel. A képek nem szükségleti cikkek, tehát az ő feladatuk nemcsak az eladás, hanem mindenekelőtt az igények felkeltése a képzőművészeti alkotások iránt. A másik mód: iskolákban, gyárakban, intézményekben, művelődési otthonokban egyegynapos, vásárlással egybekötött bemutatót rendeznek a náluk levő anyagból. Ezeknek a röpki- áilításoknak igen nagy sikerük van és jelentősen hozzájárulnak a forgalom emelkedéséhez. Számos levél érkezik hozzám, melyekben a művelődési otthonok igazgatói engedélyt kérnek a kiállítás megrendezésére. Legutóbb például Császártöltésről érkezett ilyen levél. Természetesen minden esetben hozzájárulunk a kiállítás rendezéséhez, sőt ilyen alkalmakkor még ki is bővítjük a szervezőknél levő képanyagot. Tapasztalataik szerint a bemutatókon kevesen vásárolnak, de sokan „kinéznek” maguknak egy- egy művet, amelyet később, amikor a szervező otthon felkeresi őket, meg is vásárolnak.

A kontárok ellen

— A Képcsarnok Vállaltat üzletkötői zsűrizett festményeket és grafikákat árusítanak. Van-e módjuk, és tesznek-e valamit a még mindig szép számmal fellelhető zugárusok ellen, akik az ízléstelen, giccsfestményekkel házalnak?

— Természetesen! Miután rendszeresen visszatérnek ugyanazokba a lakásokba, észreveszik, ha ott egy-egy ilyen új szerzemény akad. Miután üzletkötőink avatott és tájékozott szakemberek, legtöbb esetben sikerül okos, hatásos magyarázatokkal megértetni a vásárlókkal, hogy miért értéktelen, silány az a kép, melyért pénzt adtak. Amennyiben többször találkoznak ugyanannak a zugfestőnek alkotásaival, és megtudják nevét, címét, bejen- tést tesznek a vállalat jogtanácsosánál, aki szabálysértési eljárást indít a kontár ellen.

— Vásárolnak-e az emberek modern képeket?

— Igen. Szerencsére már túl vagyunk azon az időszakon amikor a modern festményekről az volt a vélemény, hogy eladhatatlanok. Elsősorban a fiatalok keresik ezeket az alkotásokat. Közülük sokan, talán csak ösztönösen, de megérzik, hogy az új lakásba, az új bútorok közé, hangulatilag nem illik a régi, otthonról hozott kép. A fiatalok igényesek, várnak, amíg elegendő a pénzük, hogy ízlésüknek megfelelő festményt vagy grafikát vásároljanak.

L. I.

Bonyodalom a pincesor körül

/"'serjés Sándorról. Császár- töltés tanácselnökéről nem sugárzik a derű, amikor megemlítem, hogy útban a hivatalába, milyen mozgalmas kép: serény bontás fogadott a pincesoron. A homlokán összefutnak a ráncok, és komoran felel:

— Lassan az idegeinket őrli fel ez a pinceügy! Bírósági tárgyalások. vizsgálatok, csak azért, mert egy ember egyéni érdekei a községével ütköznek ... Ha erről van szó. hívom a vb-titkárunkat is.

Alighogy megkezdjük hármasban a beszélgetést, betoppan Má- rin István, a párt községi csúcstitkára. Közénk telepszik, s helyeslőn bólogat az újságíró — immár a község lakosságát is foglalkoztató téma iránti — érdeklődésére.

— Az előzmények elég meszszire nyúlnak — kezdi a tanácselnök. — Végrehajtó bizottságunkat sokáig foglalkoztatta, hogy mi legyen a község belterületén, a főút menti elhanyagolt pincesorral, Fontolgattuk, hogy a partot terméskővel borítva, parksá- vot alakítsunk-e ki ezen a részen, vagy szánjuk beépítésre a sajátos adottságú területet. Az ilyesmiben fontos a hozzáértés, ezért kértük a szegedi tervezők segítségét is. A szakemberek a beépítés felé hajlottak. Amikor aztán az ÁFÉSZ-ünk pincéje helyén elkészült a Taverna-presszó parthoz simuló, szemrevaló épülete, nem haboztunk tovább. A beépítés mellett döntöttünk. Az építési tilalom alatti területre megrendeltük a rendezési tervet. Ezt végső formájában, 10 házhelyet tartalmazóan a múlt év tavaszán szállította le a szegedi tervező vállalat

___

— Ugyancsak az előzményekhez tartozik az az 1968. április 3-i vb-ülés, amelyen dr. Scheibi József beadványával foglalkoztunk — veszi át a szót Wiedner István vb-titkár. és megemlíti: a számára azért is emlékezetes ez, mert közszolgálati pályafutásának első végrehajtó bizottsági ülése volt.

— Scheibi doktor körzeti orvosunk és a járási rendelőintézet fogász főorvosa, aki az időben a

végrehajtó 1 bizottságnak is tagja volt. feltételes kérést terjesztett elő. Azt mondta: megvenné Szálas Béla nyugalmazott tanító romos pincéjét, ha ott garázst alakíthatna ki. A Petőfi utca, ahol lakik, akkor még nem volt kiépítve. Arra hivatkozott tehát, hogy a főút menti garázsból gyorsabban tudna eleget tenni a sürgős hívásoknak. Végrehajtó bizottságunk akkor úgy foglalt állást. hogy ha közérdekből sor kerül a pincék szanálására, az ott kialakítani kívánt garázsért kártalanítás. illetve ellenszolgáltatás nem illeti meg. és köteles lesz onnan saját költségén elszállítani a garázs anyagát. Ezt, az 58/1968. számú vb-határozatot egyébként írásban is megkapta. Scheibi doktor ilyen feltételek mellett is megvette a pincét, tudomásunk szerint négy-, vagy négy és fél ezer forintért. Aztán kialakította a garázst, melyét présháznak is használt.

A robbanás 1971. eleién, azon a vb-ülésen történt, ahol létrehoztuk a kártalanítás mértékét megállapító bizottságot. Scheibi doktor azzal hozakodott elő, hogy tagja akar lenni p bizottságnak. „ Iskolaigazgatónk, mint a vb egyik tagja szóvá tette a követelés képtelenségét, összeférhetetlenségét. Nem akarom részletezni, de sajnos, dr. Scheibi József nagyon méltatlan magatartást tanúsított ekkor.

A pincék sorsa tovább haladt a törvények megszabta úton. Munkához látott a kártalanítás mértékét megállapító, hattagú bizottság, s először is a telekkönyvi hatóságnál kigyűjtötte a pincékre vonatkozó adás-vételi szerződéseket.

— Tény. hogy Császártöltésen tízezer forinton felül még nem kelt el pince. Ebből indult ki a bizottság amikor a tizenkilenc érdekelt tulajdonossal tárgyalni kezdett — sorolja tovább a tanácselnök. Aztán hozzáteszi, hogy tizenkét tulajdonossal megállapodtak. A helyi, napi forgalmi áron, a pincék állagától függően 6—14 ezer forint kártalanítási összegben egyeztek meg. Hét érdekelttel nem sikerült a megegyezés, pincénként 50—60 ezer forintokat követeltek, s a hangadó Scheibi doktor volt.. .

— Érdekes, hogy mind a heten a tehetősebb emberek közül valók — jegyzi meg elgondolkozva a csúcstitkár.

— Hát. igen... — csatlakozik

a fiatal vb-titkár is. — Mindig elönt a forróság. ha eszembe jutnak Scheibi doktor szavai: „Pista, eltaktikaztátok ti a pincéket! Mert ha énvelem megegyeztek, a többivel játék lett volna az egész...’’ Egv másik alkalommal pedig: ..Majd én megmutatom!

öt, évig úgyis elhúzom az ügyet, addig ott nem lesz építkezés!. . . Meg hogy a pincéért még „szúr- ni-döfni fog” ...

— Ami eddig sajnos, sikerült is — fűzi tovább a szót Cserjés Sándor. — A járási hivatal igazgatási osztálya tavaly augusztusban hozta a kisajátítási határozatot. A doktor pedig 1972 novemberében olyan igénnyel állt elő, hogy az összesen 28 négyszögöles pinceingatlanon kialakított, 2 személygépkocsit befogadó garázsa helyett a tanács építtessen fel a részére hasonlót. Közben a kisajátítási határozatot megtámadta a bíróságnál, de ekkor már 70 ezer forintot követelt a pincéért. Mi meg azóta járjuk a bírósági tárgyalásokat. Ügy tűnik azonban. Scheibi doktornak már ez az időhúzás is kevés, mert ahol teheti, kellemetlenkedik. Itt volt a közelmúlt napokban például az a vizsgálatsorozat...

(A vizsgálatot illetően a kiskőrösi járási hivatalnál alkalmam volt betekinteni dr. Scheibi József ama beadványába, amelyen Császártöltés tanácselnökét és vb- titkárát egyebek között súlyos építési szabálytalanság elkövetésével panaszolja be. S a vizsgálat a beadvány minden pontját alaptalannak találta!)

Végig gondolva az eddig hallottakat. önkéntelenül megjegyzem:

— Érthetetlen, hogy miért indított pert a doktor ha eleve a kártalanítás kilátása nélkül vállalkozott a garázsépítésre . . .

Mire a tanácselnök:

— A doktornak öt kiskorú gyereke van. Szép, tágas négy- vagy ötszobás háza, egv Trabantja, egy Skodája, utánfutója és egy mik- robussza is. Kecel közigazgatási területén pedig nagyüzemi szántóból kihasított mintegy 800 négyszögöles gyümölcsöse és mellette szőlője is ... Egyébként felkínálta: ha megkaphatná a kisajátított pince területét, olyan emeletes házat, mint bárki más és arra az időre, mint a többi jövendő telektulajdonos ő is felépítene. De csakis azon a sarki portán, a presszóval szemközt, amelyről nem lehet szó. mert azt közületi célra tartalékoljuk, előreláthatóan kis ABC-áruház építésére.

— A telektulaidont szabályozó

rendelkezés különben sem tenné lehetővé... — jegyzem meg.

Cserjés Sándor pedig elgondolkodva néz maaa elé. aztán mintegy magának mondia:

— Nagyon sajnálatos ez az egész . . Mert dr. Scheibi községünk szülötte, tagja a tanácsnak is .. . Valahol biztosan elhibáztuk . . . Talán azzal is. hogy épp az öt gyerekére való tekintettel eltűrtük a fogorvosi magánrendelését is a tanács által fenntartott rendelőben. Ez most már kezd sok lenni. Ott volt. az az október

4-i minősíthetetlen jelenet is a pince előtt... Féktelen indulatában mindennek lehordta a község vezetőit, másnap reggel meg elment, bocsánatot kért a vb-tit- kártól..

Minthogy az éremnek két oldala van hallgassuk meg dr. Scheibi Józsefet is a szerkesztőségünkhöz érkezett bejelentés kapcsán.

Hogy én hátráltatnám a pincesori építkezés ügyét?! Nohát, először is kérem, hogy az orvosi titkotartás legszigorúbb kötelezettsége mellett azt mondja meg nekem, ki írta a levelet? — így kezdődött a beszélgetésünk. S minthogy az újságírónak is vannak kötelmei, már-már úgy tűnt, meddő marad a fáradozásom. A doktor úr ugyanis kijelentette: hogy ez esetben tárgytalan a beszélgetésünk. Aztán mégis rászánta magát.

— Körülbelül öt évvel ezelőtt megvettem egy romos pincét. De előbb engedélyt kértem a végrehajtó bizottságtól, hogy ott garázst alakíthassak ki. Mivel ezt megadták, rögtön megvásároltam. Képzelje el. én vesztettem ezen az ügyön negyvenezer forintot! Mert most el kellett bontani . . . Hát kérem ezt tették velem. Hosszadalmas ügy ez ... 1958. óta vagyok ennek a községnek körzeti orvosa. Mert nagyon szeretem a szülőfalumat, azért jöttem haza magasabb helyről... De hát itt kérem semmit nem lehet kezdeményezni. Akartam egv tisztasági fürdőt, de sajnálatosan megakadályozták ..

— Értesülésem szerint a község épületeinek 91 százaléka fürdőszobás. alighanem ezért.. . Egyébként úgy tudom a tisztasági és véradómozgalmat illetően voltak doktor úrnak elfogadott, jó kezdeményezései — vetem ellen.

— No igen, tanácstag voltam, igaz, most is az vagyok, ilyen minőségben kezdeményeztem, hogy szerkesszen a tanács egy szabályrendeletet a gondozatlan pincesoron az építési tilalom elrendelésére. Ez még. ha jól emlékszem. az 1960-as évek elején volt. Lett is ilyen tanácsrendelet. Később magam kértem a felmentést ez alól. amikor meg akartam venni a romos pincét. Azzal kértem, hogy a garázsépítő szándékom közérdekű. Akkor még nem volt kiépítve a Petőfi utca, nekem pedig sietnem kell a sürgős esetekhez. És azt is vállaltam, hogy ha majd szükséges lesz, önként levonulok a garázzsal. De gondolja el ■ megépítem a hétszer öt méter húsz centi alapterületű garázst,

bevezettetem a háromfázisú ára- mot és a vizet is saját költségemen. Tavaly meg kisajátították és az egészért tízezer forintot adtak. Négyszögölenként 35 forintot. És az idén 130-ért (Félreértés ne essék ez a hivatalos ár! A szerző.) akarják tovább adni. Ehhez mit szól? Ráadásul a garázs mögött 20 méteres kiboltozott pince van és én mindezért kaptam tízezer forintot! ...

— És mennyiért vette a doktor úr?

— Hétezerért, de az 1968-ban volt!

— Amikor a pincét megvásárolta, s a garázst kialakította, ismerte a végrehajtó bizottság határozatát. S mint említette is ennek ellenére vállalta a kockázatot. p az „önkéntes levonulást” ...

— Kérem, én engedélyt kértem és az én garázsom közérdeket szolgált! No de majd a bíróság, mert oda vittem az ügyet... Minden esetre ócska, romos terület volt a pincesor, az első lépést a rendcsinálásban az én garázsom jelentette. És most tessék, n kilenc telekből nem kaphatok, pedig a legnagyobb kislányom 16 éves. Két év múlva önállósodhat ... Kérem, én nem akadályozom a község fejlődését, én rajtam nem múlik. És ha én megkezdem a bontást, a többiek jönnek utánam. Biztosan látta is! Mindenesetre ió lett. volna meghagyni a pincéket, például múzeumnak. A döntés amit hoztak, nem volt valami szerencsés ötlet! Még csak azt az egyet kérem, mondja meg. ki írta a levelet?

— De kérem, doktor úr ...

— No. nem baj. estig úgyis megtudom!

Ez tehát az érem másik oldala. Mellesleg: Scheibi doktor jókora portáján készen áll a saját költségén felépített új garázs. A bíróságon pedig még folyik a per. Szükséges-e az elmondottakat külön kommentálni, hiszen a tények önmagukért beszélnek ...

Perny Irén