Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-14 / 241. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. október 13. Jó levegő, csend, nyugalom és kikapcsoló­dást, aktív pihenést jelentő elfoglaltság. Még­hozzá olyan, amely a szó legszorosabb értel­mében hasznot is hoz a konyhára. Mindez megtalálható Kecskemét határában, a Halasi út baloldalán kialakított, úgynevezett hobby- kertekben. Ide látogattunk el körülnézni, az őszi betakarí­tást szemrevételezni. Elindulva a kiskertek közötti egyik dülőúton, gyorsan nyilvánvaló lett: a hét ele­ji délután nem a legalkalmasabb a kertek tulajdo­nosaival való találkozásra. A kertajtók többsége le­lakatolva. s csak kevés h«lven fedezni fel a fogla­latoskodó tulajdonost. Az alighanem magánszorgalomból „Szövetkezeti,.- nek elnevezett utcácskában szerencsénk van. Az egyik kertben éppen földet kubikol a gazda: Sán- tha Gábor, a BRG műszerésze. — Egy ötven hektoliteres medencét akarok ide­varázsolni. Legalább majd meg is merítkezhet a család és a locsolásra is jó lesz. Víz nélkül nem sokat ér a kert... A krumplim a vetőmagot sem adta vissza az idén — magyarázta barátkozásra készen, egy kis munkaszünetet tartva a kedvünkért. És az egyéb zöldségféle? Ahogy látjuk, a gyü­mölcsfái szépen beálltak, nem szólva a portát kö­rülvevő gyönyörű lugasról! — Hát ami azt illeti... Gyümölcsöt már nem kellett venni az idén és többet ettünk, mint azelőtt bármikor! És zöldség is terem annyi, hgy elég a családnak. A piacra nemigen járunk... Jó dolog ez a kert! Én például két óráig dolgozom, de három­kor már igencsak itt vagyok naponta. Az üzemi ülő munka után jólesik ez a mozgás. Nem hátráltatjuk tovább munkájában Sántha Gábort, folytatjuk a nézelődést. Sajnos, láttunk olyan kertet is, amelynél kikívánkozik a megjegy­-• Gólya viszi a fiát, avagy a házon házikó?... Ilyenre nem adnak építési engedélyt. • Nézzék meg. hogy fizetnek a negyedik éves tőkék! — büszkélkedik a terméssel Sántha Gábor. • Ez a sátortetős, sarokkinövéses kis kastély is jó példája az építkezési hobbynak. Ilyet sem enge­délyeznek. (Tóth Sándor felvételei) zés: itt csak a gaz vár be-, illetve eltakarításra. Ez a íöldecske bizony jobb gazdát érdemelt volna!.. . Még szembetűnőbb azonban a porták némelyiké­re — és nem kevésre — felhúzott flancos épület. Létrehozóinak — úgy tűnik — nem a kertészkedés, hanem az építészet a hobbyjuk. No és persze, nyil- , ván pénzük is kerül erre a nem olcsó passzióra. Hi­szen egyik-másik ilyen csodaépületnek az árából bizonyosan kitelt volna családi ház is! És érthe­tően felvetődött bennünk a kérdés: vajon hatósá­gi engedéllyel épültek ezek a hobby-házak? A választ erre már Juhász Istvántól, a városi ta­nács vb műszaki osztálya főmérnökétől kértük. — Amikor a mintegy kétszáz, egyenként 200 négyszögöles, olcsó kiskertek birtokába jutottak tu­lajdonosaik, a beépíthetőség szabályait illetően írás­ban is kézhez kapták a tudnivalókat. A tájékoztató tartalmazta, hogy a kertben szerszámos kamrát, vagy hétvégi házat lehet építeni. Ezek természete­sen építésiengedély-kötelesek. Előírás az ötméteres élőkért, a kedvezőtlen égtáj felöli szomszéd telek határától a 3 méteres távolság betartása, valamint, hogy az épület legfeljebb 36 négyzetméter alapte­rületű lehet. Ezzel szemben, ha megnéznénk, vi­szonylag kevéshez kértek építési engedélyt, és bi­zony sok készült anélkül, vagy attól eltérően, csak­ugyan hobby-szerint. Hozzátehetem, hogy az év vé­géig sor kerül itt az építkezések felülvizsgálatára, s az engedély nélküli, illetve az attól eltérően épít­kezett szeabályszegőknek számolniok kell a bírság kiszabásával! A bírság összege — ez eléggé köztu­dott már — az építmény értékének 10 százaléka — mondotta a város főmérnöke. —y —n Levetkőzve a falusi külsőt Tiszakécskére a történelem falusias külsőt hagyott örökül, ezt a külsőt a nagyközség szégyenkezés és takargatás nélkül viseli. De egyúttal beletörődés nélkül is! Átfogó, összehangolt, s a helység teljes közigazgatási területére kiterjedő urbanizá­ciós program megvalósítása zajlik itt, hosszú évek óta már. És nem eredménytelenül... A belterületen, de a két nagy tanyaközpontban is, a villanyhá­lózat bővítése mór. régóta csak olyan értelemben ad feladatot, amilyen mértékben a- helység ter­jeszkedik. Korszerű a közvilágí­tás, esténként a fontosabb ut­cákon higanygőzlámpák sora gyullad ki. Ami viszont egyedül­állóan nagyszabású vállalkozásba mérföldes léptekkel haladó ta­nyavillamosítás. Amely — való­színűleg az országban elsőként —- 1974 végére befejeződik, s ez annyit jelent, hogy az 1800 kécs- kei tanya közül 1300-hoz elér a hálózat. Hogy ez a tanyavi­lág jövője szempontjából mit .je­lent, ma még felmérni is alig lehetséges... Az viszont kétség­telenül megállapítható — s nem­csak a villamosítással, hanem az egyébb irányú fejlesztéssel kap­csolatban is —. hogy Tiszaké'vs- kén a tanyán élő embereket nem „másodrendű állampolgároknak” tekintik. S ez nemcsak kinyilat­koztatás, hanem teljes komoly­ságában érvényesülő, mindenna­pos gyakorlat. A víz becsülete orvos is — az öt körzeti — az egy gyermekorvos és a két fog­orvos mellett. A Kécskéhez ha­sonló nagyságrendű helységek között nincs még másik, ame­lyik ilyen ellátással dicsekedhet­ne. S ez még nem minden . . . Gyors segítség A nagyközség két ösztöndíjas szakorvost taníttatott, egyrészt utánpótlásként, másrészt, azért hogy 1975-től a másik gyermek­szakorvos is megkezdhesse prakti- zálását. Ez annyit jelent, a 14 éven aluli korbsztály egészségügyi el­látása már kikerül a körzeti or­vosok tevékenysége alól. Ez a rendszer hatékonyabbnak ígérke­zik, mintha hét körzeti orvos működne. A másik előrelépés a tanyavilágot érinti. A külterü­leti iskolákat 1974-ben URH- rendszerű segélykérő telefonokkal szerelik fel — éjjel-nappali ké­szenléttel. Egyúttal az ügyeletes orvos is kézi adó-vevő készülé­ket kap. hogy sürgős esetben a tanyavilág legtávolabbi pontján is azonnyomban intézkedhessék. Kibővítésre vár a központi ren­voltak hiábavalók. 1975 után már nem halogatható az új bölcsőde társadalmi erőből történő meg­építése. Megpróbáltak lépést tar­tani az óvodai elhelyezés foko­zódó igényeivel ez annak ellené­re is csak részben sikerült, hogy a legújabban is 150-nel bővítet­ték az elhelyezési alkalmakat. Az ötödik ötéves terv elején szükségessé válik a központban egy száz férőhelyes, valamint Obögön és Pereghalomban egy- egy tanyai óvoda létrehozása — ugyancsak társadalmi segítséggel. Nagy-nagy gond, hogy új iskola a felszabadulás óta nem épült a belterületen. Hiányoznak a tor­natermek, szűkösek és alkalmat­lanok a szertárak, a szakoktatás bevezetésére egyszerűen nincs mód — maga az okatás két mű­szakban folyik A gondokat csak enyhíti, de nem szünteti meg az 1974. év végére felépülő új, nyolctantermes iskola. f Igény a hétközire „Félúton” tart a körzetesítés, a korszerűtlen, régi épületekben berendezett hétközi túlzsúfolt. Reális az igény, hogy az ötödik ötéves tervben megépüljön egy 250 férőhelyes általános iskolai diákotthon, ahol mód nyílik a hátrányos helyzetű gimnáziumi és ipari tanulók elhelyezésére is. És azok a hátrányos helyzetűek is_ helyet kapnának itt, akik me­zőgazdasági szakképzésben része­sülnek. Ez a nagyközség megtanulta becsülni a vizet — annak ellené­re, hogy bőséggel részel belőle —, s idejekorán kibontakozott az igénye, hogy csőhálózaton át jus­son hozzá. A kúttársaságok már a századforduló utáni években megalakultak — 60—70 éve te­hát —, s a belterület majd mind­egyik házát „rákötötték” a ve­zetékre. A vízműhöz annakidején egy-egy tehén árával járultak hozzá a családok. A vizet még a szőlőskertekbe is kivezették. ,Ez a nagyszerű hagyomány az elmúlt évtizedben oly módon oko­zott gondot, hogy az elhaszná­lódott vascsöveket sorra ki kel­let cserélni korszerű, magas nyo­mású vezetékre. E munka befe­jeződött, sőt Tiszabög és Kerek­domb is hálózati vízhez jut. Egészében tehát az összlakosság kétharmada élvezi a központo­sított vízellátás 7 előnyeit. Ame­lyeket a szórvány tanyák sem nélkülözhetitek teljesen, a gaz­dasági majorközpontok meghosz- szabbított vezetékeire szerelt ..pe­riférikus kifolyók” az egészséges jó ivóvizet juttatják el a tanya­világba. Az új lakótelep, az egyre-más- ra épülő társasházak máris ki- kerülhetetlenné tették a távla­tokra szóló csatornázási prog­ram kidolgozását. Első lépésként a társasházak közelében — az Országos Vízügyi Hivatal segít­ségével — egy osztrák gyártmá­nyú szennyvízszikkasztó berende­zést szerelnek fel. A nagyközségi vezetés vaskö- vetkezeiességet tanúsít annak ér­dekében, hogy Tiszakécske egész­ségügyi ellátása legalábbis városi színvonalú legyen. A helység kü­lön belgyógyász szakorvost foglal­koztat, aki egyébként EKG-szak­delő; oly módon, hogy egy komp­lexumba kerüljön a gyógyszer- tárral. Garmadával adja a feladatokat az intézményhálózat kiépítése, noha az eddigi erőfeszítések sem Tiszakécske mindezek által vá­lik példamutatóvá abban, hogy nemcsak az elmúlt korszakok mulasztásait pótolja, de áldozat- készséggel rakja le a teljesebb emberi élet alapjait is. H. D. • Az épülő nagyközség. (6.) A nyom átvezetett a szántáson * kiért a legelőre. A gyér fű­vel benőtt községi legelő ember- emlékezet óta nem volt szántva, s így, az eső ellenére kemény maradt. Igaz, a felszíne elázott, s ez éppen elegendő volt ahhoz, hogy a nyomot követni tudják. Bartos majdnem megszólalt, amikor felismerte, hogy a nyom pontosan a csordákéihoz vezet, tehát feltételezhetően abban van a holttest. Idejében meggondolta azonban magát, nehogy valami­féle gyanút, vagy annak az ár­nyékát terelje magára. Valóban, hamarosan a kúthoz értek. Az akácgerendakból ké­szült, már mohos korláthoz tá­maszkodtak mind a hárman, s a két lámpa fénye egyszerre vágó­dott a magasan fekvő vízbe, amelynek tetején ott lebegett a meztelen holttest. IX. A holttestet lefényképezték, majd intézkedtek, hogy el­szállítsák a megyei kórház­ba, ahol rendőrorvosi bonco­lás állapítja meg a halál közvet­len okát, s azt, hogy milyen esz­közzel követték el. Elsősorban arra várt választ a rendőrség, nevezetesen Kávási őrnagy, hogy hány óra körül történhetett a gyilkosság. Mert afelől nem ha­gyott kétséget a férfi tarkóján tátongó seb, hogy bűncselekmény történt. Bartost erősen lehetett gyanúsítani, de igen sok ténye­ző a gyanúsítás ellen szólt. Pél­dául az, hogy csizmája nem volt sáros, ő maga tett felje­lentést. Ez utóbbi ugyan nem szól egyértelműen a gyanúsítás ellen, de mégis számításba jöhet. Idejével el tud számolni, bár ezt "az elszámolást ellenőrizni fogják a feleség által elmondot­takkal és a majorban maradt éjjeliőr vallomásával. Kávási erősen töprengett, hogy őrizetbe vegye-e Bartost. Végül is úgy döntött, hogy futni hagyja, de mindenképpen szemmel tart­ják. Előtte azonban még egy rö­vid beszélgetésre bevitték az őrs­re, ahol a nyomozó már befejez­te a gépelést. Hajnali öt óra le­heteti i Mindannyian halálosan fáradtak voltak, s a jegyzőköny­vet éppen legépelő nyomozó ja­vaslatára hazaengedték Bartost, azzal a határozott kikötéssel, hogy déli egy órára pontosan jelenjen meg itt az őrsön. Az őrnagy kockázatosnak tartotta ezt a lé­pést., de a nyomozó intett neki a szemével, s ezt Kávási elégnek találta, hiszen a nyomozó már többet tudott arról, mivel töl­tötte az éjszakát az agror.ómus. Amikor Bartos elment, az őrnagy és a másik nyomozó — noha ke­gyetlenül fáradtak voltak —élén­ken figyelték mit tartalmaz a jegyzőkönyv, mit tudott meg kol­legájuk az asszonytól. — Ezek szerint a rejtélyek szá­ma egyel szaporodott! — jelen­tette ki az őrnagy, majd a hom­lokára csapott: — Bartost azonnal le kell tar­tóztatni. A hulla kétségtelenül ez a Szaniszló lesz. — Szerintem várjuk meg, míg Bartos délután ismét jelentkezik. A megfejtést tőle kapjuk meg. Ha bejön azzal, ha nem jön be, akkor azzal. Világos? — És ha nem jön be? Akkor szaladhatunk utána. — Az igaz! De akkor már tud­juk,. hogy ki utón szaladunk. Ugyanakkor okunk is lesz rá, hogy üldözőbe vegyük, mert csak az menekül, aki bűnös. Ha pedig Bartos menekülni fog, akkor ne­ki feltétlenül köze van a gyilkos­sághoz. — Persze lehet, hogy éppen az­zal akar félrevezetni bennünket, hogy nem menekül, hanem szé­pen megjelenik itt és semmit nem tud majd semmiről. Haj­togatni fogja amit már ötször elmondott. — Feltétlenül újat kell mon­dania. Azt, amit a feleségének is elmondott volna, de mi éppen akkor kopogtattunk az ablakon. Nevezetesen: mit jelentett a le­vélben szereplő Szaniszló kife­jezés? Mert — legalábbis az asz- szony e.mondásából következtet­ve — Szaniszló tegnap a közel­ben volt és csak az az ember tudott az 1944. októberben tör­tént eseményről, a német katona meggyilkolásáról. Kávási és az idősebb nyomozó lefeküdtek az őrsön levő szolgá­lati ágyakra, a fiatal pedig, aki viszonylag frissebb volt, elindult az autóval, - hogy még ott talál­ja az éjjeliőrt a majorban és kikérdezze néhány részletről. Ne­gyed hat körül járt az idő, de ezt álig lehetett észrevenni. Sö­tét és hideg volt. A íeluban kezdett megindulni az élet. Itt- ott már emberek haladtak az utcán, alig figyeltek a rendőr­autóra. Amikor a nyomozó kiért a majorba, Samu Sándor bá­csi. az éjjeliőr éppen szedelőz- ködött,, hazafelé készült. Az ál­latgondozók már kint voltak, te­hát ő indulhatott volna haza. Meglepődött, amikor- a rendőr­autó az istálló elé kanyarodott és éppen őt kereste a benne ülő civilruhás fiatalember. Az öreg izgatottan keresett helyet az is­tálló egyik sarkában, amikor a nyomozó azt mondta, beszélni akar vele — négyszemközt. — Ismeri Bartos Mihály ag- ronómust? 1 — Hogyne ismerném. Persze, hogy ismerem. — Tegnap este kint volt itt a majorban? — Igen, itt volt. Motorbicik­livel volt. — Hány órakor ment haza. Vissza tud-e emlékezni? Az üreg éjjeliőr elővette ős­régi zsebóráját és bár a kérdés­nek semmi köze nem volt ah­hoz, hogy most mennyit mutat a vén kronométer, az éjjeliőr mégis alaposan szemre vette, te­nyerében tartva az órát. — Aszongya, hogy most hat óra lesz öt perc múlva. Hát ké­rem szépen. Bartos elvtárs az este úgy nyolc óra körül indult hazafelé innen. Még mondtam is neki, hogy most alaposan kidol­gozta a napot. Erre ő csak any- nyit válaszolt, hogy hát igen. — Biztosan nyolc óra körül indult? — Ez olyan biztos, mint ahogy én itt vagyok. Amikor ugyanis ő elment, én egyedül maradtam és megnéztem az órát, hogy mennyi idő van még reggel ha­tig. Biztos. X. Még nyolc óra sem volt, ami­kor Bartos újból megjelent a rendőrségen. Otthon, amikor ha­zament, felesége elmondta neki, hogy amíg őt a helyszínre vit­ték. az egyik nyomozó ott ma­radt és kikérdezte: miről be­szélgettek, miután hazaért a rendőrségről. Az asszony kerte­lés nélkül elmondta férjének, amiről a nyomozónak is beszélt. Bartos elsápadt, mert közel har- m ne évig rettegett attól, hogy felfedezik a gyilkosságot, azt, hogy a németet leütötte. Itt azon­ban mór nem volt kiút, az eset a rendőrség tudomására jutott. Hosszas tépelődés után aztán úgy döntött, bemegy és ő is elmond­ja. Jobb ha önként jelentkezik, mintha most menekülésre adná a fejét. Arra is gondolt, hogy tulajdonképpen hálás lehet az asszonynak — mindegy hogyan végződik az ő bűnügye — de végül is megszabadul az örökös gyötrelemtől, a félelemtől, a ret­tegéstől. — Jöjjön Bartos, már vártuk magát! — fogadta a kialvatlan­ságtól bedagacu szemekkel Ká­vási őrnagy. — Őrnagy elvtárs! Én bűnös vagyok. Leütöttem egy embert. Kávási egy pillanatig várt, le­hajtott fejjel állt a szoba kö­zepén. Azon gondolkodott, hogy mit feleljen erre az agronómus- nak. Mert bár ekkor már tudta az éjjeliőr vallomását, tisztába i volt azzal, hogy Bartos valóban ártatlan, tehát az árokparton, il­letve a csordakútban talált fér­finek nem ő a gyilkosa. Mégis — meglepetést színlelve — meg­kérdezte: — A meztelen holttestre gon­dol? (Folytatása következik) Öröm és „árnyék” a hobby-kertekben A meztelen holttest Gál Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom