Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-26 / 251. szám

1973. október 26. • PETŐFI NÉPE • 5 Ahol már nem térkép e táj Látogatóban a kecskeméti Czollner téri iskolában összesen ötszáztizenkét tagja van a kecskeméti Czollner téri iskola 369. számú Hunyadi Má­tyás úttörőcsaDatának. Tevékenységükről esztendők óta nagy elismeréssel szól a városi, megyei úttörőelnökség. Csapatfa­lukat a legszebbek között tartják számon: Könyves Aurélné tánár­­nő irányításával készült. Mit csinál az idén ez a jól dol­gozó csapat? Ezt mentünk „kö­zelről” megnézni az elmúlt na­pokban. — Megismerni hazánkat, —1 mondja Póczonyi Imréné csapat­­vezető — valóban nagyszerű ak­cióprogram. Kovács Gergelyné­­vel. aki földrajzszakos tanár, ki­dolgoztuk a túrák útvonalát, a legolcsóbban megoldható, mégis a legtöbbet nyújtó kiránduláso­kat. (Kovács tanárnő már tavaly, a tanév befejezése után kezdte szervezni a kirándulásokat, fel­vette a kapcsolatot a turistahá­zak igazgatóival, egy túrával kap­csolatban több variációs lehető­séget dolgozott ki —. ennek ered­ményeképpen egy- és kétnapos nagyszerűen sikerült kirándulá­sokon vettek részt a pajtások.) A pécsi túrára nvolcvanan je­lentkeztek az ötödik és a, hato­dik osztályból. Úti céljuk Pécs, Harkányi Siklós volt. Kovács ta­nárnő a résztvevőknek epdiasz­­kóp segítségével minden, a por­tyán látható nevezetes épületet, erdőt „és folyószakaszt előre be­mutatott. Igv a helyszínen jutott­­idő a pécsi Uránváros, a tv-to­­rony, az ormánsági házakat, élet­formát bemutató Néprajzi Mú­zeum megtekintésére is. Szarvasra. az arborétumba csaknem kétszázan látogattak el. órákig bolyongtak a különleges fák alatt. m§üd megtekintették a Körösnél levő duzzasztót és a rizsföldeket. Békésszentandráson újabb érdekesség várta a kecs­keméti úttörőket: a messze föl­dön híres szőnyegszövő műhelyek munkáját nézték meg. A hatodikos pajtások egyik ra­ja Budapesten az úttörővasúttal ismerkedett és Buda nevezetessé­geivel. Egy csoport a Városföldi Álla­mi Gazdaság vezetőivel vette fel a kapcsolatot —. égy egész napig nézték az itt folvó munkát, a „tö­kéletesen összehangolt mezőgaz­dasági nagyüzemet”. Az elmúlt napokban indultak túrára mindazok, akik a megye­székhely közvetlen környékével akartak megismerkedni, örsi por­tya keretében látogattak a Mű­kertbe és környékére. A csapat­vezető a 12 ponttal kapcsolatos feladatokat állított össze részük­re. Színskálákat készítettek az őszj; levelekből, térképet a Mű­kerttől. illetve ügyes ajándéko­kat a Vadaskert környékén talál­ható termésekből — gesztenyéből, makkból — a kisdobosok számá­ra. (Képünkön bemutatunk közü­lük néhányat.) A kirándulás után az úttörő­szobában kiállították munkáikat, a gondosan préselt leveleket, ap­ró gesztenveállatokat. A TETTEK BESZÉLNEK — ír­ták a rajzszakkör tagjai a fali­újság fölé. Ebben a csápatban valóban tettekkel bizonyították: e táj nekik szülőhazájuk, amit minél jobban szeretnének megis­merni. Rejtvényfejtőknek A háromfordulós úttörő rejtvény megfejtéseinek beküldési határideje október 29. Ahogyan előre is jeleztük, csak azoknak a pajtásoknak a meg­fejtéseit vehetjük figyelembe, akik mindhármat egyszerre küldték be. Most kisdobosok részére közlünk rejtvényt. Az itt közölt képen egy tréfás ked­vű szakácsot láthattok. Az elmúlt nyáron az egyik úttörőtáborban főzte a finom ebédeket, vacsorákat. A fa­zekakra mindig ráírta, mi fő benne. Egyik alkalommal, hogy megtréfálja a gyerekeket össze-vlssza keverte a betűket. Jött három kislány, egy be­tűt letöröltek, hogy nehezebb legyen a megfejtés. Nézzétek meg figyelme­sen a képet, biztosan kitaláljátok. 1. Mit főzött a szakács vacsorára. 2. Ml a három kislány neve? A megfejtéseket levelezőlapon küld­jétek el szerkesztőségünk elmére (Pe­tőfi Népe Szerkesztősége 9001 Kecske­mét, Szabadság tér 1/a) november 3-ig. A levelezőlap címoldalára írjá­tok rá; Kisdobosrejtvény: összeállította: Selmeci Katalin BEMUTATÓ ELŐTTI BESZÉLGETÉS ANGYAL MÁRIÁVAL Győr, Szeged után Kecskeméten A kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött Angyal Mária a szegedi társulat törzs­tagjai közé számított. Kilenc év­adban harmincnál több művet rendezett a Tisza-parti városban. Kedvelték ott, teret és ösztön­zést kapott. Érthető, hogy szak­mai körökben állásváltoztatása országszerte meglepetést keltett. Kecskeméti bemutatkozása előtt, A szabin nők elrablása cí­mű zenés vígjáték főpróbáján kérdeztem elhatározási indokait. — Barátsággal váltunk el. Éle­tem kedves, fontos szakasza kö­tődik a szegedi Nemzeti Szín­házhoz. Továbbra is megtisztelnek bizalmukkal. Felkértek, hogy vál­laljam el a Faust opera szín­padra állítását. .Miért mondtam mégis búcsút csaknem egy évtized után az egyetemi városnak? Nem árt időnként közönséget cserélni a rendezőknek sem. Az új hely új impulzusokat adhat, erőfeszíté­sekre serkent, felfrissülést jelent­het. Hégi helyemen félálomban is tudtam, hogy rendelkezéseim­re miként reagál egy-egy mű­vész. Üj színészekkel dolgozni öröm a rendező számára, feltét­lenül segíti képességeinek kibon­takozását. Szegeden már ismer­tek; itt még bizonyítani kell és időnként szükség van ilyen ösz­tönzésre is. Rokonszenves szá­momra a kecskeméti színház új vezetőinek művészi programja, szemlélete és ez is hozzájárult ahhoz, hogy ide szerződtem. — Tudjuk, hogy két évtizedes tanulás után került hájom évre a győri színházhoz. Az érettségit követően némi kitérővel jutott a Színházművészeti Főiskolára. Előbb középiskolai tanári diplo­mát szerzett. Felnőttként döntött úgy, hogy színházi rendező lesz? — Ifjúkori vágy teljesült, ami­kor a Vas utcai intézetbe kerül­tem. Szüleim kérték, hogy — mi­ként is mondjam — legyen egy „biztos” szakmám is. Egy ideig kacérkodtam a zenei pályával js. Felsőfokú zenei tanulmányokat folytattam. — Szorgalmas stúdiumait — ha nem csalódom — szegedi operarendezéseiben gyümölcsöz­­tette. — Így van. Nem volt titok, hogy vonzódom a muzsikához, és „papírok” is igazolják vi­szonylagos jártasságomat. Mégis meglepett Vaszy Viktor főzene­igazgató kérése: rendezzem meg Vantus István első operáját. Kaptam egy nagy és nehéz le­hetőséget. A modem hangvételű műnek nem voltak színpadi ha­gyományai. Itt mindent ki kellett találni. Végül is az előadás jól sikerült. Az idők folyamán sikerült a műfajba bedolgoznom magam, a kitűnő Vaszy Viktor évről évre megtisztelt bizalmával. A legszí­vesebben Richard Strauss Rózsa­lovagjára emlékszem. Mi ját­szottuk először vidéken, de na­gyon jó visszhangja volt a Se­villai borbélynak is. Egyik ren­dezésemet, a . Lammermoori Lu­ciát a télen a kecskeméti közön­ség is láthatja, hallhatja. — Jó híreket hallottam, elis­merő kritikákat olvastam mu­sicalrendezéseiről is. — Szeretem ezt a műfajt. Ami­kor féléves UNESCO-ösztöndíjjal Európát jártam, sok korszerű előadást láthattam Párizsban. Londonban, Stockholmban. Igye­keztem kinti tapasztalataimat js fölhasználni a My fair Lady és más zenés művek, így a Koldus­opera színpadra állításakor, de természetesen vigyáztam önálló­ságomra. — Bocsásson meg, de A sza­bin nők elrablása nincs egy súlycsoportban az említett mű­vekkel; másirányú adottságokat követelnek. Egyetért velem? — Maradéktalanul. Schöntan— Kellér—Horváth műve habköny­­nyű zenés vígjáték. Semmi több. Nincs mély mondandója, bonyo­lult dramaturgiája. Csak szóra­koztatni, nevettetni akarnak a szerzők, de ehhez nagyszerűen értenek. Akkor lennék tehetség­telen, ha nem ezt a törekvésü­ket szolgálnám. Hálás darab, szeretik a színé­szek a jól megírt szerepek miatt. Persze — az adott anyag keretei között — igyekszik rendezésem a korszerű színházi követelmé­nyeknek megfelelni, de óvako­­dok bármiféle belemagyarázás­­tól. Nem akarok mást csinálni, mint a bűbájos, helyenként har­sány, szünet nélküli jókedvhez a legkedvezőbb feltételeket megte­remteni. Bízom abban, hogy Ret­tegi Fridolin igazgató alakítója, Baranyi László a nagyszerű elő­dökhöz méltó teljesítményt nyújt. — Köszönöm a szíves vála­szait. Búcsúzóul újabb feladatai­ról érdeklődöm. — Az már bizonyos, hogy én rendezem a Képzelt riport egy popfesztiválról musicalt. Úgy tu­dom, hogy a Vígszínház után mi játsszuk először. Heltai Nándor Egy kiváló ifjúsági klub Oklevelek a Tiszakécskei Művelődési Központ falán: kiváló ifjúsági klub — 1969—70, 1971—-72, 1972—73... A kitün­tető címet a KISZ KB, a Művelődésügyi Minisztérium, a Hon­védelmi Minisztérium és a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizott­sága adományozta. Az ifjúsági klub vezetője Czi­­nege István fiatal tanár. Hét év­vel ezelőtt, az egyetem elvégzése után került Tiszakécskére, s hat éve szervezője, irányítója a nagy­község ifjúsági klubjának. — Nehéz volt az út idáig! — mondja. — A kezdet kezdetén a legnagyobb feladat a fiatalok „ideszoktatása” volt. Az idő mú­lásával kialakult a törzsgárda, s ez sokat segített a munkában. Eddigi eredményeink azt tanú­sítják, hogy programunk hasznos­nak ■ bizonyult, s az elismerés az elért színvonal megtartására és további emelésére kötelez ben­nünket ... A régebbi munkatervek pon­tos dokumentumai a tiszakécskei ifjsági klub életének. Irodalma előadássorozatok, találkozás- Sin­­kovits Imrével és Mensáros Lász­lóval, politikai vitaestek, filmesz­tétikai sorozat. Emlékezetes ma­radt a klubtagok számára Putno­­ki Jenő lélektani előadása, a hí­res olimpikon. Pólyák Imre él­ménybeszámolója, s a jugoszlá­­' viai magyar íróval, Gijjon Nán­dorral együtt töltött óra is. — Hasznosak voltak a társa­dalmi és politikai kérdésekről rendezett ankétok — folytatja Czinege István, — ilyeneket a jövőben is szervezünk. Klubunk tágjai között nem.,.egy párttag illetve tagjelölt van. Az a vé­leményem, a fiatalok helyes vi­lágnézetre nevelése az ifjúsági klub fontos feladata. A beszélgetés közben feltűnik, hogy a klub berendezése igen modern és választékos. A klub­vezető elmondja, hogy a ktváló munkáért 35 ezer forintos jutal­mat kaptak, ennek az összegnek egy részét a felszerelés bővíté­sére, a helyiség csinosítására for­dították. Mit terveznek a közeli jö­vőre? — kérdem. — Szeretnénk fejleszteni kap­csolatainkat más környékbeli klubokkal, a KlSZ-alapszerveze­­tekkel. Érdemes megjegyezni, hogy kiskunfélegyházi gimnazis­ták már jártak nálunk. Kirán­dulásokat, politikai vitaindítót is tervezünk. Verebély Sándor FILMJEGYZET Modern idők Üzleti vállalkozásnak sem volt rossz, hosszú idő után műsorra tűzni Charlie Chaplin tíz filmjét. Elsőként az 1936-ban készült Modern időket vetítik akkora sikerrel, hogy kilométeres sorok állnak a pénztárak előtt. A né­zők között szép számmal talál­hatók javakorbeli férfiak és asz­­szonyok, akik ifjúságuk feledh^r teilen, nagy moziélményeit kí­vánják újraélni, de farmemad­­rágos fiatalok is, akik talán most először értik meg, hogy miért emlegetik szüleik annyi nosztal­giával azokat a régii, szép időket, amikor még a mozi valami csu­da volt... A Modern idők ezzel a régi, és megkophatatlan csudahangulattal ajándékozza meg mai nézőit is korra és nemre való tekintet nél­kül. Fergeteges jókedvet fakaszt, s meghökkentően aktuális képso­raival egyszersmind elgondolkod­tatja az embereket. Potyog a könnyünk a nevetéstől 'és össze­szorul a szívünk, amikor a szá­nalmasan ügyefogyott, ecsetba­­júszkás, csodálkozó szemű kis emberkét marionett-bábuként rángatja a túlhajszolt munka­tempó, vagy az emberi egyénisé­get felfaló, szörnyűséges gépi­­mechanázmus, amelynek frap­páns karikatúrája a kiszolgálta­tott munkás tragikomikus vlas­­kodása az- etetőgéppel. Az em­berke kénytelen tehetetlenül tűrni, hogy a megvadult szer­kezet az arcába löttyintse a le­vest, a főtt kukoricával kis híján kiverje a fogait, s édesség he­lyett csavarokat adagoljon a szá­jába. Íme, a visszájára forduló, és a munkások érejét az utolsó cseppig kifacsaró gépesítés, amely ellen Charlie úgy lázad ahogy tud, vagyis nevetségessé teszi. Mert hiszen nem rajta ne­vetünk, még akkor sem, amikor a kétbalkezes, lötyögőnadrágos kis figura a legvadabb burleszk helyzetekben keveredik, hanem azokon, akiknek a kizsákmányo­lásra összpontosított, tökéletes számításait egy parányi „eleven­csavar” egészséges tiltakozása, életöröme 'is képes keresztül­húzni. Charlie, a kisember erősebb, mint a fogaskerekek félelmetes mechani zm usa és . rokgnszerve­­sebb, mint a kifogástalan meg­jelenésű mozisztárok. És miköz­ben akrobataügyességgel táncol a kapitalizálódó társadalom gépesí­tett meredélyein, gomblyukában költészet virít, tekintetében a megszenvedett felismerés szo­morúsága: az ember majd csak akkor lesz igazán szabad, ha em­beri méltóságát nem fenyegeti semmi veszély, ha érzelmeit nem hajlandó áruba bocsátani. Chaplin igazán értett ahhoz, hogy tehetségével: játékával, hu­morával, érzelemgazdag monda­nivalójával elkápráztassa a né­zőit. Kivételesen nagy művész, ez abból is látszik, hogy a Mo­dern . idők ma legalább akkora siker, mint a 30-as években volt. Nem járt el felette a filmeket különösen gyorsan megöregítő idő. V. Zs. (16.) — Kérem, mondja el, milyen ruhában volt a férie, amikor no­vember másodikán reggel elment hazulról ? — Volt egy kopottas sötétszür­ke ruhája, azt fogta be munká­ra. amikor a faiparhoz került. Ott ugyanis nem lehet olyan ruhá­ban dolgozni, mint korábban az irodán, megfelelt ez az öltöny is. Ebben ment el akkor reggel is itthonról. — Dohányzik a férje? — Igen, erős dohányos. — Milyen cigarettát szív? — Kossuthot. Ezüst. Kossuthot. De abból napi két dobozzal. (— Tudja, hogy mindezt miért •kérdezem magától — kérdezte a fiatal nyomozó a szép arcú, fia­talos külsejű és igen jól ápolt asszonytól, mert úgy érezte, ez az aszonv nincs tisztában azzal, mivel vádolják, illetve gyanúsít­ják a férjét. A lehető legnyu­godtabb hangen beszélt, nem sírt, nem idegeskedett. — Kérem, én ezt Dávidról nem feltételezem. Határozott meggyő­ződésem, hogy valami súlyos, fél­reértésről van szó és biztos va­gyok benne, hamarosan önök is belátják, hogy téves nyomon jár­nak, amikor a férjemet gyanúsít­ják az Olga esetével kapcsolat­ban. — Akkor maga szerint hol van a férje, miért nem (jelentkezett .már napok óta sem itthon, sem a munkahelyén?. ;— Erre sajnos, nem tudok ma­gának válaszolni. Talán éppen azért bujdosott el. mert félt, hogy őt fogják gyanúsítani, pedig nem ő követte el ezt a szörnyűséget. Ezt állítom. — És ha mégis az derülne ki, hogy ő a tettes? — Ez kérem nem derülhet ki. Dénes erre képtelen lett volna. — Honnan tudja, hogy elbúj­­dosott a férje? — Én ezt csak úgy mondtam, hogy talán elbújdosott. Nem tu­dom hol van. máskor nem maradt el napokra. Magam is aggódom. Lehet, hogy a szüleihez utazott Tázlárra. — Nem akarom fokozni az ag­godalmát, de ott nem is látták azóta, amióta a nyáron kettesben otthon voltak. Megnéztük... A nyomozó elköszönt a fiatal­asszonytól, s míg motorkerékpár­jával a megyeszékhely felé tar­tott, azon gondolkozott, mi köt­heti ezt a tiszta, igazán szép asz­­szonyt egy ilyen iszákos ember­hez. Bár nem ismerte Jónás Dá­vidot, meggyőződése volt, hogy a koma nem érdemel ilyen asz­­szonyt. Aztán — mintegy befejez­ve töprengéseit — megállapítot­ta: a szerelem útiai kiszámítha­tatlanok. XXIII. Az őrnagy elővette a fiókjából a meztelen holttesttel kapcsolatos iratokat. Nem volt valami vaskos az akta. annál több rejtély sora­kozott benne. Tartalmazta a dosz­­szié mindenekelőtt Bartos Mi­hály bejelentését, majd vallomá­sát,. a nyomozás eddigi megálla­pításait: a holttest megtalálásá­nak körülményeit. Neumann Izi­dor vallomását, az öreg paraszt ember bejelentését, és a két má­sik levelet. Ezenkívül ide tették az elhagyott házban talált holmik leírását tartalmazó jegyzőköny­vet. Bartos Mihálvné vallomását férjével kapcsolatban. Ugyancsak ide került Kisistván József ki­hallgatásáról készült jegyzőkönyv, az autóról — az első sötétszürke Mercedesről — készített fényké­pek és Walter Konrad igazolvá­nyai. A régi és a mostani egy­aránt. Az őrnagy most is azért vette elő az iratokat, hogy keresse az esetleges összefüggéseket, noha tudta, az iratokból erre soha nem fog rájönni. Azért mégis átolvas­ta a jegyzőkönyveket, vallomáso­kat. bejelentéseket és töprengett: Amit Bartos csinált 1944. októ­ber 6-án. azt csak Szekeres Sza­­niszló látta, csak ő tudta. Bizo­nyíték erre, hogy zsarolta az ag­­ronómust. leveleket küldött neki, nagy összegű pénzt követelt meg­adott időben és helyen. Ugyan­akkor a Szekeres által megjelölt helyen és az általa megjelölt idő előtt néhány félórával találtunk egy meztelen férfihullát, de az nem azonos Szekeressel, mert amint bizonyítást nyert, a hulla Wilhelm Konrad egykori náci katonatiszt, frankfurti lakos. Le­hetséges. sőt szinte biztos, hogy Szekeres nem mert Magyarország ­ra jönni, ezért elmondta az 1944-es esetet ennek a Konradnak, aki vállalkozott az ügy lebonyolítá­sára. De miért vállalt volna ilyen nagy kockázatot ez az egykori fasiszta? Milyen érdeke fűződött hozzá? A pénz aligha. De tegyük fel, hogy igen. Mit csinált volna a pénzzel, ha mégis megkapja? Miért kellett neki 50 ezer forint. Ez az egyik. A másik: ha a Kon­rad egyedül jött, amint az öreg paraszt élmondta. s amint ezt bi­zonyítja a határőrtől kapott le­vél is. akkor Bartoson kívül még ki tudhatott az ügyről? Bartos­­nak viszont tökéletes alibije van. El tud számolni az ideiével és ezt tanúk is. de a körülmények is igazolják. Kisistván József egyszerű gép­kocsitolvaj. Véletlen, hogy éppen a sötétszürke Mercedest lopta el. A második Mercedes tulajdonosá­nak még erősebb az alibije ebben az ügyben, mint Bartosnak: nem követhette el a gyilkosságot, mert abban az időben nem is járt Ma­gyarországon. A kérdések azon­ban tovább tornvosultak. Miért vetkőztették le az áldozatot, ki vitte a csordakútba a holttestet, ki járt áz elhagyott tanyában? Nyilván, hogy ezt a hármat, vagy négyet ugyan az a személy, a tet­tes követte el. Egyelőre azonban a legsűrűbb homály fedi nem­csak a gyilkos személyét, de azt is, hogy minderre mi oka lehe­tett az illetőnek, mi volt a motí­vum? Ha ezekre a kérdésekre fe­leletet találnak — gondolta az őrnagy — akkor meg lehet majd fejteni azt a rejtélyt is. hogy ki tette az útra a fahasábot, ame­lyen a rendőr átesett és súlyo­san megsérült? Csengett a házi telefon. — Őrnagy elvtárs. itt van a fő­hadnagy elvtárs. most jött a kór­házból. jelentést szeretne tenni ae őrnagy elvtársnak — búgott a telefonba az előszobából a tit­kárnő.' — Jó. küldje be! — Őrnagy elvtárs. kérek enge­délyt ... — Na mi az ábra fiam? Meg­tudott valami lényegeset? — Nem nagyon akart kötélnek állni a lány. de alkalmaztam az őrnagy elvtárs módszerét: tapin­tatos és finom voltam. Aztán el­kezdett beszélni. Előzőleg az or­vos tájékoztatott, hogy Sunyák Olga háromhónapos terhes. — A lány mit mondott, ki ütötte le? — Azt hiszem egy baklövést csináltam őrnagy elvtárs. Meg­ígértem a lánynak, hogy ha Jó­nás Dávid volt a tettes, nem esik bántódása a férfinak. — Ezt nem jól tette, de — ne sértődjön meg — a maga szavá­nak nincs annyi ereje, mint a törvénynek. Márpedig, a tettes a törvény előtt fog felelni, függet­lenül a maga ostoba ígéretétől. — Jónás volt a tettes. Azon a napon, vagyis november másodi­kán, amikor kettesben maradtak a ládaszegező üzemben, a lány megmondta Jónásnak, hogy ter­hes, már harmadik hónapja. Jó­nás erre éktelen dühbe gurult és követelte, hogy a gyereket vetes­se el a lány, aki erre nem volt hajlandó. Ezzel akarta magához kötni a férfit, pontosabban-kiug­ratni a nyulat a bokorból: tény­leg el akarja-e venni Jónás, vagy csak kalandot keresett nála. A férfi azonban a válásról hallani sem akart, a lány pedig ragasz­kodott a gyerekhez. Ezen össze­vesztek és a lány kijelentette, hogy ha nem hajlandó feleségül venni, az egész ügyet jelenteni fogja a szövetkezet elnökének, elmondja Jónásnénak is. (Folytatása következik) A meztelen holttest ' : $1 ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom