Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-17 / 243. szám

1973. október 17. • PETŐFI NÉPE • 5

Őszi

napsütésben

Ki tudja, milyen megbízatás kellékéül szolgál a hetyke bajúszú bácsi modernizált tarisznyája? Talán hivatalos intéznivaló papírjai lapulnak benne, talán egy kiló cukor, vagy liszt otthoni megrendelésre ... Annyira azonban mégsem sürgős a megbízatás.

Egy kis pihenés a Kossuth téri pádon — belefér a nyugdíjas idejébe. Elvégre a nagyvilág dolgaiban való tájékozódásról sem mondhat le az ember!. .. (Tóth Sándor felvétele)

FILMJEGYZET

NINCS IDŐ

Kosa Ferenc új filmje a huszas évek végén játszódik Magyarország egyik börtönében. Hősei kommunisták, akiknek a tiltakozó éhségsztrájkon kívül más lehetőségük nincs arra, hogy cselekedjenek. A történet színhelye: börtön. Ez a különös börtön egy szabályos társadalmi képlet. Nyomasztó kalitka-cellákkal, amelyeknek a foglyai ugyanúgy ki vannak szolgáltatva a fegyőrök folytonos megfigyeléseinek, mint a bérházakban élők a besúgóknak. Mert ez a börtöntársadalom nemcsak a huszas évek Magyarországát jelképezi, hanem mint egy furcsa történelmi modéllen, valósággal kitapinthatóak rajta az elnyomó, reakciós rendszerek kóros gócai, a fasizmussal fertőzött rákos daganatok.

A gyilkos kór pusztító hatásáról maga a történelem állított ki kétségbevonhatatlan igazolójelentéseket. Arról pedig, hogy a veszély még mindig nem múlt el, most éppen a Chiléből érkező megrendítő hírek győznek meg bennünket. Ezért is figyeljük aggódó rokonszenvvel, aktuális izgalommal a kilátástalarnak tűnő küzdelem önkéntes halálraítéltjeit, a három kommunistát.Volt értelme önpusztító lázadásuknak, tragikus haláluknak? Látszólag, — s ezt sem szépíti üres szólammá a film, — nem volt! Egyetlen ember akadt — a velük összezárt életfogytíglanos, —akit sorsuk elgondolkoztatott, s a maga egyszerű, becsületes módján még segíteni is kívánt rajtuk. A többiek változatlanul beérték azzal, amit kaptak: társbérleticellákkal, az étkezések falának nyárspolgári örömeivel, a karácsonyra kijáró mákoskaláccsal, a legjobb magaviseletűeket és dalosokat kitüntető díszoklevéllel, nevetséges jutalmakkal. Ebben a szűkre méretezett és szűkre festett világban kinek is tűnne fel, hogy az évek csak mennek, ők pedig élnek rácsok között változatlanul, s még azt sem érzékelik. hogy a börtön-„idillből” témdráma lett. A látszólag humánus gondolkodású vagy erre mentegetőzve hivatkozó, gyenge börtönigazgatót lesöpri a történelem színpadáról Babella, a hivatásos bérgyilkos, aki már nyílt kártyákkal játszik. Ettől kezdve az emberségesség látszatára sem kell ügyelni többé, a hatalom nyíltan fasiszta diktatúrává változott.

Ezt a rendkívül izgalmas mondanivalót bontja ki a kitűnő alkotóhármas: Kosa Ferenc rendező. Csoóri Sándor író és Sára Sándor operatőr, — nagy drámai erővel, s ehhez nyújtanak segítséget a nagyszerű színészek. Első helyen a Babellát, a maga félelmetes „egyszerűségében’ elénkállító Szilágyi Tibor és a három kommunistát testi gyengeségében és elpusztíthatatlan emberi. erkölcsi nagyságában valóban a cselekmény a figyelem és lokonszenvünk középpontjába helyező Szőke István, Bencze László és Juhász Jácint.

A Nincs idő — nagy élmény. Azoknak is. akik még emlékeznek a magyar történelem börtönhomályos éveire, azoknak is, akik aggódó együttérzéssel figyelik a világ különböző helyeiről érkező riasztó híreket, azoknak is, akik szívből tudnak örülni annak, hogy a magyar filmművészet ismét egy értékes alkotással lett gazdagabb.

V. Zs.

104 SZAKSZERVEZETI KÖNYVTÁR

„Mind állami mind vállalati forrásokból többet kell biztosítani a felnőtt lakosság oktatására és művelődésére, mindenekelőtt a munkástelepülések megfelelő művelődési intézményekkel való ellátására, az ifjúság művelődési igényeinek kielégítésére.”

(A X. kongresszus határozatából)

A területi (városi, községi) közművelődési könyvtárak, ha mégoly kielégítően végeznék is munkájukat. ha a mostaninál is jobban lennének könyvvel, s egyéb szükséges eszközökkel és szakképzett személyi állománnyal ellátva. akkor sem tudnák kielégíteni a lakosság olvasási, művelődési igényeit. Akkor is rászorulnának a munkahelyek támogatására.

Ezért kellenek a szakszervezeti könyvtárak. Ezért van rendkívül nagy jelentősége annak, hogy a munkahelyeken önálló vagy letéti könyvtárak álljanak az ott dolgozók rendelkezésére.

Ha meggondoljuk, hogy a rohamos fejlődés következtében Bács-Kiskun megye üzemeiben már százezernél több ember dolgozik. s ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek jelentős része szakszervezeti tag. akkor megértjük, miért szokták — és miért kell — hangoztatni a szakszervezeti könyvtárak fejlesztésének fontosságát, időszerűségét.

A Szakszervezetek , Országos Tanácsa a X. kongresszus határozatából kiindulva 1971-ben állast foglalt a szakszervezeti könyvtárak fejlesztésével kapcsolatban, és kidolgozta ennek követelményeit és alapelveit. Ebben előírták, hogy minden kétezer vagy annál több dolgozót foglalkoztató üzemben. munkahelyen önálló könyvtár, az ennél kevesebb dolgozót foglalkoztató munkahelyen letéti könyvtár működjék.

A Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsa régóta fontos feladatának érzi a fentiekből adódó feladatok végrehajtását. Évente — több mint tíz év óta már — száznegyvenezer forintot fordít az üzemi, vállalati könyvtárak állománygyarapítására. Ez azt jelenti, hogy évente jelenleg mintegy ezerkétszáz új művet vásárolhatnak meg. Természetesen sok könyvet több példányban.

Itt jegyezzük meg, hogy ez az összeg mostanra már elégtelen az egyre bővülő, s naponta növekvő feladatok elé állított könyvtári hálózat állománygyarapításához. Miért? Egyszerű a,, vglgsz. Az elmúlt évtizedben a könyvek ára — ha lassan, néha alig észrevehetően is — fokozatosan emelkedett. A megvásárolt müvek egy kötetre eső átlag összege ez alatt az idő alatt 18 forintról huszonhatra emelkedett. Ez azt jelenti. hogy szám szerint a régebben megvásárolt köteteknek csupán kétharmadát szerezhetik be a kapott évi támogatásból.

Ennek figyelembevételével a helyzeten úgy igyekeznek javítani — nem is eredménytelenül — hogy a könyvtári hálózat fejlesztéséhez igénybe veszik az üzemek anyagi támogatását. Megpróbálnak ugyanakkor minél több művet az árleszállításkor beszerezni. Ez nem rossz módszer, hisz köztudott. hogy az utóbbi időben nem csak a „bóvlit”, nem csupán az érdeklődésre már számot nem tartható kötetek árát szállítják le egy-egy kampány során. Egyes esetekben antikváriumokból is vásárolnak. kedvezőbb árakon. Ám mindez nem elég. Mindenképpen nagyobb összegű támogatás szükséges ahhoz, hogy lépést tarthassanak a könyvkiadással és a növekvő olvasási kedvvel.

Érdemes egy pillantást vetni a számokra. Bács-Kiskun megyében száznégy szakszervezeti könyvtár van. Nyolcvan letéti, ami azt jelenti, hogy az SZMT Kecskeméten levő központi vagy más városok szakmaközi könyvtárának állományából szervezték, s azokból cserélnek időnként. A többi huszonnégy úgynevezett önálló könyvtár; ezek a gyárak, üzemek saját tulajdonában vannak. Természetesen a szakmai tanácsokat, s irányítást ezek is a központi könyvtártól kapják.

Hetvenkét könyvtárban ezer kötetnél kevesebb könyv található, tehát túlnyomórészt kis könyvtárakról van szó. Habár jó lenne ezen újabb — és nagyobb menynviségű — könvvek beszerzésével javítani, mégsem ez a legégetőbb feladat. Hanem a könyvtárhelyiségek számának szaporítása, s befogadóképességük alapterületük bővítése. Ennek sürgető szükségességét egyetlen adat jól mutatja: a száznégyből jelenleg csupán harminc könyvtárnak van olyan külön helyisége, ahol a tárolást, megőrzést, nyilvántartást és kölcsönzést kultúrált körülmények közt végezhetik.

Az önálló és letéti könyvtáraknak több mint a kétharmada irodában ebédidőben, s folyosókon található. Nem hiszem, hogy különösebb magyarázat kellene ahhoz, hogy bárki is elhiggye: ilyen körülmények között egy könyvtár nem töltheti be előírt — és szabályokban is rögzített — feladatát.

A Bács-Kiskun megyei szakszervezeti könyvtárhálózat könyvállománya jelenleg százötvenháromezer kötet. Ennek nagyjából egynegyede a kecskeméti központban található. Abból a harmincötezerből pótolják időközönként a letéti könyvtárak készletét. Azaz, hogy csak pótolnák rendszeresen. ha megfelelő szállítási eszköz állna rendelkezésükre. De az nincsen. A csomagolás, postázás lassú és körülményes. Érdemes idézni az említett SZOT- állásfogLalásból:

„A folyamatos letétellátó és módszertani tevékenység biztosítása érdekében kívánatos gépkocsit (szállítóeszközt) biztosítani. A gazdaságosság szempontjából indokolt 50 letéti hely, illetve 50 000 kihelyezett könyv után egy gépkocsi saját szervezetben való üzemeltetése."

Könyvek számában is, és a letéti könyvtárak mennyiségében is dupláját is meghaladta szakszervezeti könyvtárhálózatunk. Kétszeresen indokolt lenne hát, hogy a SZOT által előírtakat a könyvtárosi munka segítésére végrehajtsák.

Szóltunk már arról, hogy egyes helyeken milyen mostoha körülmények közt kell szakszervezeti könyvtárosainknak dolgozniuk. Bizony, néha egy „nyomorúságos szekrényért” is — ahogy egyik elkeseredett könyvtáros mondta — értelmetlen harcot kell folytatniuk. Sajnálatos, hogy némely vezető képtelen megérteni : ha műveltebbek, tájékozottabbak lesznek a dolgozók, ez ' előbb utóbb munkájukban is megmutatkozik.

Szerencsére szép számmal akad jó példa is. A halasi Papíripari Vállalat, a bajai Kismotor, a kecskeméti BOV, a Bajai Állami Gazdaság és a Kecskeméti Fémmunkás vezetői mindenkor — s a legkülönbözőbb módon — támogatják azokat, akik a könyv, az olvasás megszerettetéséért szállnak síkra.

Varga Mihály

meghallgatásra sem számíthatsz

Ahol ingyen még

A társalgás nem mindig ingyenes. Például San Franciscóban egy elszomorítóan modern kávéházban, amelynek a neve Conversation (beszélgetés), nyolc dollárba kerül egy órás beszélgetés. A kávéházban „beszélgető partner” bérelhető, a díjazás az első fél órára 5 dollár, minden további fél órára 3 dollár. Tökéletesen hangszigetelt boxok állnak a beszélgetni vágyók rendelkezésére.

A húsz beszélgető partnerből álló személyzetet nagy gonddal választották ki. Az eddigi eredmények biztatóak. Az 57 éves Engel Devendorf, a kávéház hivatásos beszélgetőinek legnépszerűbbike megemlíti például egy fiatal elvált asszony esetét, aki a tökéletes magány „kergetett be” a kávéházba. „Senkit sem ismert Californiában — meséli Devendorf. — Néhány ügyes bevezető

mondat után beszélni kezdtem. Lassan ő is felengedett és több mint két órán át beszélt. Szinte lehetetlen volt megállítani.”

Ha valaki felveti, hogy sok olyan hely van egy városban, ahol a magányos ember társra találhat, Bräunlich azt veti ellen: „Ez igaz, de az is igaz — legalábbis az emberek úgy vélik —, hogy ha nem fizetnek, nem is kapnak semmit cserébe.”

OLVASÓNAPLÓ

Illyés Gyula: Minden lehet

Minden Illyés-kötet: élmény,

meglepetés, felfedezés. Ha többet szeretnénk tudni önmagunkról, előveszem o Hajszálgyökerek című kötetét. Megkap, fölkavar, átformál. Illyés mondatai után nem lehet „nélküle” gondolkodni sok mindenről. Néni egyszerűen „olvasmányélmény”, Több annál. Párbeszédre szólít. S ha van erőnk figyelni kérdéseire, sokáig őrizzük magunkban a válaszadás kísérleteit.

A korszakos jelentőségű „Fekete-fehér" című Illés-verskötet óta írt költeményeket tartalmazza a „Minden lehet” című könyve. „Dolgozott rajtam a világ, cserélve szaporán a vásznat.” írja. „Ablakunk minden pórusunk.”

Igaza van Ruffy Péternek, ki a Magyar Nemzetben megjelent, Illyés Gyula lángjai című cikkében a kötet egyik prózai írásai „himnuszát” állitja középpontba. Igen, búcsúzni kell korunkban sokmindentől. A modern kor, a gépi világ átlép a múlt egy-egy darabján. Illyés csodás költőiséggel búcsúzik gyermekkora lángjaitól: a sütőkemence, az üvegcilinderes lámpa, a lóbált vasaló, a szalmatetős házak lángjaitól. S lassan idegen lesz ma már a gyufa is. Pedig „Ady Endre még ilyen gyufával gyújtott tüzet Léda cigarettájának. Krúdy Gyula ezzel a — mindenféle mámorban fegyelmet, türelmei és ügyességet kívánó — alkalmatossággal gyújtotta meg az ágy melletti éjjeliszekrény gyertyáját a podolini fogadó és a vízivárosi bajúszkás szépasszony szobájának szerelemillatú sötétjében.” Emlékek tapadnak e lángokhoz: mint gyaloglámpa útitársa colt; 'gyánti nagyszüleinél a Mária-kép előtt égett; a juhászok marhatrágyából raktak pásztortüzet. S most már mindezektől búcsúzni kell.

Természetesen a verskötet gondolati anyaga sokkal gazdagabb. De a fenti prózai írás, a Gyermekkorom lángjai című, átforrósítja a többit is. Hasonló motívumot őriz a szerszámokról valló költemény (A kézmívesség kimúlása). Gyermekkori emléket asszociál egy mellékutcai élmény: az aszfaltra iskolát rajzolók féllábon ugrálnak. (A Baross utcából letérve). Vissza-viszszatér verseiben saját gondjaira: a rábízott munka felelőséggel tölti el (Névtelen hegy): Arany „.dános.„őszikéihez hasonlóan ő is föglalkózki az életet már megjáró embéw'tte'öilógus’'-gondolatával: Oda az élet. s mi lettem? Ami voltam ? 1

Munkám: mit sóváran egy életen behordtam, az — bár nélkülem — tovább él, s éltet? — fagyban, szélben, hóban?! (Hosszú tél) „Félelmetes is, de néha varázslatos is volt élni.”

Egyszer Illyés Mentonban járt, s a kongresszusi zászlók feleselésében egyfajta reményt érzett: azt, hogy valami közöset mond talán a más-más ajkú világ. (Kongresszusi zászlók). Máskor az „idő lehívásában” bizakodik: bár „földön a lomb”, de a magányos tanya asszonya munkájával, gyermekeivel új életet sugall. S önmaga érzi a juhászszámadó gondját, még nem mehet, rá munka vár. (Számadó). Szekér Endre

(8) Volt azonban egy valami, ami kétségtelenné tette, hogy a nyom csakis a ruha tulajdonosától származhat: a műanyag

nadrágszíj. Ezen — különösen a két végén — több, igen jó állapotban levő ujjlenyomatot fedeztek fel. amelyeket azonnal rögzítettek. Ugyanakkor az esőköpeny hátán, közvetlenül a vérfoltok mellett, illetve azokba ragadva hajszálakat találtak a nyomozók. Könnyen meg lehetett állapítani, hogy két különböző ember hajszálai ezek. Az egyik a barnától őszbe hajló volt, a másik pedig egyértelműen fekete és sokkal hosszabb, mint az előző.

— Az áldozatnak milyen hája volt? — tette fel a kérdést a nyomozó társainak.

— Majd kiderül. Egyelőre tedd el jó helyre öregem és aztán bent megvilágosodnak az összefüggések. Most az a fontos, hogy minden használható nyomot összeszedjünk, aztán majd a laboratóriumban elemezzük, megkeressük az ürgét, akinek esetleg bent őrizzük az ujjlenyomatát, mert

hogy ilyesmit első bűntényes nem követ el. az biztos. Ez egy dörzsölt pacák lehet — felelte egykedvűen az öreg nyomozó, aki számtalan ilyen és hasoló ügyben végzett már alapos és perdöntő munkát.

Legnagyobb sztorija a kockafejű rabló volt. Mindenki ismerte az esetet, legalábbis az idősebbek közül. Még 1956-ban töftént, hogy Állampusztáról megszökött egy íegyenc, magával vitte az egyik őr géppisztor lyát is. Ö fogta el, de úgy, hogy amikor a nyomában volt, maga is kopaszra nyiratkozott, csíkos ruhát vett, fel és kezében egy „gitárral” elébe vágott a szökevénynek, mintha ő is szökésben levő rab lenne, összehaverkodtak egy órán belül, bár a kockafejű először keresztül akarta lőni. Aztán egy alkalmas pillanatban lefegyverezte a fegyencet, bilincset akasztottak rá és bekísérte a legközelebbi őrsre. A szökevény, aki emberölésért töltötte büntetését, még egy fegyőrt is lelőtt, több helyen betört,

rabolt. Ez volt az öreg nagy fogása, már közvetlenül a határ közelében, mert „megbeszélték”, hogy kiszöknek az országból.

Az időt azonban nem lehetett vesztegetni, mert a tettes ebben az esetben is kétségtelenül szökésben volt...

XII.

Amikor a rendőrség megkapta a rendőrorvosi boncolásról készült jegyzőkönyvet, abból érdekes dolgokra derült fény. Az eddig sem volt vita tárgya, hogy bűncselekmény áldozata lett a férfi. De most azt is meg tudta állapítani a rendőrség, hogy az illetőt hátulról és nagy erővel, feltehetően kalapáccsal ütötték le. Az ütés erejére jellemző, hogy beszakadt a koponya csont, agyvelőroncsolást szenvedett az áldozat és ennek következtében néhány percen belül meghalt.

Személyleírása: 172 centiméter magas, erőteljes testalkatú, jól táplált férif, akinek a bal mellén, a szíve fölött egy W. K. monogrammot találtak, tetoválva. Haja ritkuló és őszbehajló barnás színű. Életkora 50—55 év közöt lehet. A halál beálltát az orvosszakértő november második estéjének hét-nyolc órára tette. Különös ismertető jele nem volt. ha csak azt nem vesszük annak, hogy a felső bal hármas és négyes foga aranyhói készült, ami Magyarországon ma már meglehetősen ritkaságnak számít.

Személyazonosságát természetesen nem tudták megállapítani, s éppen ezért több felvételt is

készítettek róla úgy, hogy az arcképén a retusőr nyitott szemmel ábrázolta az elhunytat, illetve az áldozatot. A rendőrségnek az volt a célja, hogy ezt a képet közzé teszik az újságokban, s kérik a lakosságot, hogy aki ezt a férfit látta valahol, felismeri, vagy tud róla valamit, az azonnal jelentse a legközelebbi rendőrőrsön.

Először is Bartosnak mutatták meg a fényképet, de az agronómus határozottan kijelentette, hogy nem azonos Szekeres Szaniszlóval A szemöldöke és a homloka hasonlít ugyan némileg, de ettől függetlenül nem az. Valamit következtetni lehetett a monogramból is, bár ez nem zárta ki egyértelműen a gyanút, hiszen a W. K. nem feltétlenül az illető monogramja. Lehet egy szerelem emléke, vagy a feleség nevének kezdőbetűi is kiolvashatók a tetoválásból. Bartos — noha határozottan állította, hogy nem Szekeresről van szó — további bizonyítékot is említett arra. hogy más valaki lehet az áldozat.. A 172 centiméter sehogyan sem illett Szekeresre, aki közel 190 magas volt, ugyancsak erős testalkatú, de a haja nem barna, hanem szőke abban az időben, amikor az agronómus ismerte. Megállapították azt is, hogy a haj színe eredeti, tehát nem festett hajról van szó.

A fényképet és a személyleírást közzé tették a lapokban és — az országos körzés, nyomozás már javában folyamatban volt — várták az eredményt. Azzal tisztában voltak a rendőrségen, hogy sok eredményt nem remélhetnek ettől a módszertől, de ha „egy lépéssel” mégis előbbre viszi az ügyet, akkor már megérte. Ennél azonban fontosabb volt a tettes az ismeretlen tettes kézrekerítése.

Az elhagyott házban talált ruhákat alapos vizsgálatnak vetették alá a laboratóriumban. Egyszerű, olcsó szövetből készült konfekció áruról volt szó, negyvenhatos méret. Látszott az öltönyön, hogy tulajdonosa meglehetősen régen viseli. De a ruhán talált nyomokból semmiféle foglalkozásra nem lehetett következtetni, egyértelmű szennyeződés nem volt a ruhán, hanem különböző eredetű foltok mutatkoztak: bor, gyümölcs, ételek, zsiradékok, sár, és általában a tisztátalanság nyomai. A zsebekben némi dohánytörmeléket, madzagot, egyetlen tűzkövet, felismerhetetlenségig szennyes zsebkendőt és egy ezüst Kossuth cigaretta gyűrött maradványait találták meg.

Nem sokat tudtak meg a daktiloszkópiai vizsgálat során sem. A műanyag nadrágszíjon talált újlenyomat ugyanis nem egyezett egyetlen olyannal sem, amely a rendőrség nyilvántartásaiban a már ismert bűnözőktől szerepelt. A hajszálak vizsgálata csupán annyit mondott, hogy — mivel már ismerték az áldozat hajszínét: őszülő barna haj — a tettesnek feltehető ?n fekete haja volt.. .

Az áldozat fényképének közzétételét követő harmadnapon megjelent a reridőrségen egy idős parasztember. Kezében a fényképet tartalmazó újságot szorította,

és az ügyeletes rendőrnek a kapunál azt mondta: bejelentést szeretne tenni ezzel az emberrel kapcsolatban — és a lény képre mutatott. A kapuügyeletes azonnal felszólt telefonon az életvédelmi osztály vezetőjének, aki óriásit ordított a telefonba örömében és már szinte futólépésben szaladt az öreg elé a folyosón, amikor az közeledett. Bevezette a szobába, leültette a hatalmas bőrfotelba, cigarettával kínálta, noha a bácsi meglehetősen zavarban volt, látszott rajta, minél előbb szeretne túl lenni ezen.

— Ismerte, vagy csak látta valahol ezt az embert? — kérdezte a rendőr, miután átvizsgálta az öreg személyi igazolványát, s az adatokat jegyzőkönyvbe diktálta.

— Egyszer láttam azt az embert. Nem mernék megesküdni, hogy ő volt az, de úgy rémlik nekem. Két nappal ezelőtt történt. Éppen a tehenet vezettem be a legelőről a tanyába, amikor az úton mellettem egy autó és ez az ember hajolt ki belőle. Németül beszélt valamit, amiből annyit értettem, hogy Istváníalva. Azt kérdezhette, hogy merre van Istvánfalva. Ekkor én a kezemmel megmutattam neki a helyes irányt. Valami köszönöm félét gagyogott és elment. Egy méterre sem volt tőlem az arca, s most, hogy láttam a fényképet úgy emlékszem, mintha az lett volna.

(Folytatása következik)

w A meztelen holttest

GM 3Í?süor