Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-11 / 238. szám
\ 1973. október 11.PETŐFI NÉPE KECSKEMÉT gazdaság- és társadalompolitikájának időszerű kérdéseiről Interjú Szabó Lajossal, a városi pártbizottság első titkárával Túl a IV. ötéves tervidőszak első felén valamennyi gazdasági egység, s épp így a város párt- és állami vezető testületéi megvonták a félidő mérlegét, összegezték az elért eredményeket, s a további munkában való hasznosítás céljából elemezték a tapasztalatokat. Ezzel kapcsolatban kerestük fel Szabó Lajost, a kecskeméti városi pártbizottság első titkárát és kértük, nyilatkozzék: hol tart a megyeszékhely a városi pártértekezlet gazdaságpolitikai határozatainak végrehajtásában, s melyek a soron következő legfontosabb feladatok. — A városi pártértekezlet óta gazdaságpolitikai területen tervszerű, céltudatos fejlesztés valósult meg Kecskeméten. A termelés mennyisége az előirányzottnak megfelelően alakult, s az elmúlt három év átlagában évenként több, mint hétszázalékos növekedést jelentett. Eredményekéit a_xáros iparának termelési érteke 1972. év végén elérte a 7,2 milliárd forintot. Jelentős tényező ebben az exporttermelés, amely a pártértekezlet célkitűzésének megfelelően csaknem egyharmados arányt képvisel a termelésben — mondotta bevezetőül Szabó elvtárs. Majd így folytatta! — Kedvezően változott az 1960 —1970. közötti években az ipar szerkezete, módosult az egyes ágakban előállított termelési érték egymáshoz viszonyított aránya. Az élelmiszeripar termelése az említett időszak kezdetén 40 százalékos hányadot képviselt a város iparának termelésében. A múlt évre 35 százalékra csökkent ez az arány. Ugyanakkor a kezdeti 16-ról 38 százalékra növekedett. a nehézipar, főleg a KGM- tárcához tartozó ágazatok termelésének részaránya. E két szám érzékletesen tükrözi a változást. Ezt a szerkezeti módosulást pártbizottságunk kedvezőnek ítéli. Épp ezért az élelmiszeripari termelés növelését — elsősorban a konzervgyárban — a korszerűsítésekkel tartja kívánatosnak. A gépiparban lehetségesnek látjuk a további ipartelepítést, a foglalkoztatás bővítését. Számításaink szerint ugyanis a városba beáramlók, valamint az általános és középiskolát befejezők évente mintegy kilencszázzal gyarapítják a munkavállalók számát. A könnyűipari üzemeink egy része korszerű. De épp a nők és a fiatalok foglalkoztatása miatt ezekben is indokolt a további fejlesztés. Az eltelt évtizedben sok új üzem létrejött Kecskeméten. Míg 1960-ban csupán 25 ipari telephely működött a városban, jelenleg 102 van. Ám, ez egyben iparunk elaprózottságát is mutatja. A 102 telephelyből 81 az olyan, ahol a foglalkoztatottak száma nem éri el a háromszázat. Csak hét olyan üzemünk van, ahol a munkáslétszám eléri az ezret. Az elaprózottságnak sok a hátránya. A kis üzemeknek nincs, vagy alig van lehetőségük a fejlesztésre. Elmarad a követelményektől a termékeik korszerűsége, s így versenyképessége is. Város- és társadalompolitikai szempontból hátrány, hogy ezek a kis üzemek nem képesek segítséget nyújtani dolgozóik szociális gondjainak — például az óvodai elhelyezés, vagy éppen a lakásprobléma — megoldásához. Gond az is, hogy 23 olyan üze7 műnk, gyáregységünk, illetve telephelyünk van, amelynek igen korlátozott az önállósága. Sok ellentmondás származik ebből. A szóban forgó vállalatok egy részénél az exportból származó jövedelem például a központnál csapódik le. Ez pedig nem teszi érdekeltté az exporttermelésben a vidéki telepet. Tovább bonyolítja a helyzetet iparunk sokrétűsége. Az ötvennél több munkást foglalkoztató ipartelepek 19 iparcsoportba tartoznak. Csupán a nehéziparban, a gépgyártó ágazatban négy, afémtömegcikkben kettő, a vegyiparban ugyancsak két telep jött létre. Az eltérő profilok miatt ésszerű termelési kooperáció nehezen valósítható meg az üzemek között. Csak néhányat említettem a pártbizottságunkat foglalkoztató gondok közül. Mindezek gazdaságpolitikánk további alakításában az ésszerű koncentráció mellett szólnak. Nagyon fontosnak tartjuk a rokon profilú üzemek együttműködésének kialakítását olyan fontos területeken,/ mint például a szakmúnkásellátás, vagy a szakmunkásképzés. 20 éve az üzemben dolgozik, a törzsgárda tagja. Gondolkodásuk, magatartásuk, tetteik politikai érettségről tanúskodnak. Közülük kerülnek ki a helyi üzemi, párt- és tömegszervezeti, gazdasági középvezetők. j A gyors létszámnövekedés következtében a munkások másik 50 százaléka a fiatal, első munkavállalókból, a parasztság és a Hasonlóak a tennivalóink a mezőgazdaságban is. A nagyüzemi gazdálkodás korszerűsítése, a lakosság növekvő szükségleteinek ellátása azt kívánja, hogy a közös gazdaságok jobban egyeztessék erőiket, szellemi, anyagi kapacitásukat. Pártbizottságunknak e vonatkozásban is megvannak az elképzelései, tervei. A megvalósításuk máris folyamatban van. — Az eddig elhangzottak jól érzékeltetik Kecskemét gazdaságpolitikai helyzetét, gondjait, s az ezek diktálta további feladatokat. Hallhatnánk ezek után arról, miben látja a legfontosabb tennivalókat a városi pártbizottság a munkásosztály helyzetével, s egyáltalán a vezető szerepe érvényesülésével kapcsolatosan? — Logikus és jogos a kérdés, hiszen a megyeszékhely fejlődésével a munkásosztály nemcsak politikailag, hanem számszerűleg is a legjelentősebbé vált. Míg 1960-ban csupán 12 ezer üzemi munkás volt Kecskeméten, számuk ma megközelíti a 30 ezret, és mintegy 50 százalékuk 5— háztartási munkát végzők soraiból kerül ki. Politikai, szakmai nevelésük hosszabb távra szóló és megkülönböztetett munkát jelent. Mintegy hétezren vannak az üzemi munkások között, akik kb. 35 kilométeres körzetből járnak a városba dolgozni. És számuk évről évre nagyobb. Munkájuk hatékonysága, s ugyanígy az üzem politikai, közösségi életébe^ való részvételük épp az utazás, s az ezzel járó fáradalmak miatt elmarad a városban lakókétól. Több vállalat politikai szervei — például a BOV-nál, a konzervgyárban — helyesen kezdeményezték az ingázókkal a lakóhelyen való törődést is. Az utóbbi években gyorsan növekedett a nők foglalkoztatása. Szerepük a termelésben jelentős, jelenleg 45 százalékos arányt képviselnek. Élet- és munkakörülményeiket nehezíti az üzemekben a két- vagy három műszak. Kevés — mindöszsze 15 százalék — közöttük a szakmunkás, szemben a férfiak 45 százalékos arányával. Ez befolyásolja a keresetüket is. A politikai és társadalmi élet vezetésében a nők részvétele lassan jut előbbre. Alacsony a számuk a gazdasági vezetésben és indokolatlanul kevés közöttük a középvezető. A munkásosztály vezető szerepe alapvetően a párt politikájának megvalósulásában jut kifejezésre. Kecskemét munkásainak abszolút többsége egyetért a párt központi és helyi politikájával. Egy részük felelősséggel vesz részt a politikai vezetésben, a politika érvényre juttatásában. A vezetésben való részvételük azonban elmarad az indokolttól. Az üzemi párttitkárok például mindössze 11, az üzemi pártvezetőségek 22 százaléka munkás. Csupán a szakszervezeti aktivisták 50 százalékos, munkásaránya mondható kedvezőnek. A város politikai vezető szerveinél hasonlóan szükséges, hogy a társadalom osztályszerkezetével összhangba kerüljön az irányító testületek összetétele. A városi pártbizottságban épp úgy, mint a KISZ-ben, a népfront bizottságban, s különösen az üzemi párt- és társadalmi szervekben. Sok bírálat éri várospolitikai tevékenységünket a munkások körében a lakáshelyzet javításának lassúságával, az építkezés költségeivel, a telekárakkal, és hasonlóan a tömegközlekedés, az egészségügyi- és a kereskedelmi ellátás fogyatékosságaival kapcsolatban is. Mindezek olyan kulcsproblémák, amelyek naponta foglalkoztatják pártbizottságunkat, de megvannak a távlati elképzelések is. Nagy segítség a város politikai vezetésének, hogy a munkások az üzemekben jelentkező hibákra is határozottan ráirányítják a figyelmet. Ilyen észrevételek egyebek között, hogy például az első számú vezetők helyenként „megközelíthetetlenek”, nincs tehát lehetőségük a tapasztalataik közvetlen szóvátételére. Vagy hogy a bérezés egyre komplikáltabb, önmaguk képtelenek a keresetüket ellenőrizni. Ügyes-bajos dolgaik intézésénél nem ismerik az eljárási szabályokat, s ezért gyakran hátrányos helyzetbe kerülnek. Ugyanitt nyomatékosan említeném : az üzemi demokrácia érvényesülésének változatlanul formális jellege nem egy helyen rontja a munkások közérzetét. Sokkal inkább alkalmazottnak, mintsem gazdának érzik magukat. S ennek különösen azokon a munkahelyeken adnak hangot, ahol az átirányítást, az átszervezéseket „hivatalból” végzik, ahol indokolatlanul titkolódznak. A vezetők a termelési mutatókkal nem tudnak politizálni, a termelési tanácskozások „magasröptű” szakmai zsargonja a munkások számára a lényeget ködössé teszi. Emiatt a közvetett fórumok képviselői a legritkábban számolnak be a munkásoknak a hallottakról, a döntésekről. Pártbizottságunk jogosnak, megalapozottnak tartja a munkások konstruktív, a pártpolitika mind eredményesebb megvalósulását szorgalmazó észrevételeit, igényeit. Éppen ezért mindezeket messzemenően szém előtt tartjuk a további feladataink meghatározásában és végrehajtásában — fejezte be mondanivalóját Szabó Lajos, a városi pártbizottság első titkára. P. I. A kerékpárosokról van szó... I. Hiányos felszerelések és a kereskedelem A kerékpár a vidéki városokban, a falvakban a legelterjedtebb közlekedési eszköz, számuk gyarapodására — az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan — továbbra is számítani lehet. Megyénkben azonban a közlekedési balesetek jelentős százalékát közvetlenül vagy közvetve, a kerékpárosok okozzák, éppen ezért le kell szögezni, hogy a jelenlegi állapot tovább aligha tartható. Miért mondjuk ezt? A kerékpárosok nemcsak önmagukat, hanem más járművezetők életét is veszélyeztetik különböző szabálytalanságaikkal, járművük kivilágítatlanságával, ittasságukkal. Elöljáróban szeretnénk elmondani, mi a helyzet a kerékpárok forgalomba hozatalánál. Ha valaki betér egy üzletbe, s kerékpárt akár vásárolni, ezt megteheti, de a járművet nem a közlekedésrendészeti szabályoknak’ megfelelő állapotban szolgáltatják ki számára. A kerékpárról ugyanis' hiányzik az ,első és hátsó világítás,^ ámelyet ugyan külön megvásárolhat. a kerékpárra felszerelhet. Furcsa ezzel kapcsolatban a kereskedelem álláspontja, s hogy ez mennyire így van, azt 1 egy példával szeretnénk illusztrálni. Ha valaki gépkocsit, motorkerékpárt, segédmotoros kerékpárt vásárol, azokon minden közlekedésbiztonsági felszerelés — fék. irányjelző, első- és hátsólámpa, — megvan, enélkül nem hozható forgalomba. A kerékpárt, mint már fentebb jeleztük. enélkül is árusítják! Szóvá tettük ezt különböző fórumokon, eljutva egészen a Belkereskedelmi Minisztériumig. A válasz megdöbbentő volt. Az illetékesek arra hivatkoznak, hogy a világító berendezések felszerelése nyilvánvalóan emelné a kerékpár árát, az pedig nem volna célszerű. így aztán nem szerelik fel a járművekre az első- és hátsóvilágítást. az áramot szolgáltató dinamót. Mondani sem kell, hogy a kerékpárt vásárló okul a bölcsességen és nem ragaszkodik a többletkiadáshoz, nem vásárolja meg ezeket a berendezéseket, arra való hivatkozással, hogy „úgyis csak nappal közlekedik”. Egyik-másik talán abban reménykedik, hogy sikerül kibújnia az ellehőrzés alól. A régi, s már forgalomban levő kerékpárokkal pedig az a helyzet, hogy egy részüket a tulajdonosok valóban felszerelték ezekkel a biztonsági eszközökkel. A kerékpárok túlnyomó többségének azonban ma már egyáltalán nincs első vágy hátsó világi-MEGJEGYZÉS tása, vagy ha van. nem működik. A hibás alkatrészek — főleg az izzók — kicserélésére pedig nem sok gondot fordítanak. A kivilágítatlan kerékpárosok számtalan súlyos, olykor halálos szerencsétlenség okozói voltak. Igaz, hogy a rendőrség az ellenőrzések során figyelmezteti, bünteti az ilyen módon közlekedőket, de sajnos, ennek nincs kellő foganatja. Bizonyíték erre, hogy az országutakon, a városokban, a falvakban százával, ezrével lehet találni kivilágítatlan kerékpárosokat, akiknek életét csupán a gépkocsivezetők ügyessége, gyorsan működő reflexe óvja, menti meg. Mit lehetne tenni, hogy a közlekedésnek e súlyos gondjától megszabaduljunk? Az eddiginél drákóibb. szigorúbb intézkedést. kívánna a helyzet! A jelenlegi jogszabályok erre nem adnak módot, de az élet azt követeli, hogy az avult paragrafusokat - megváltoztassuk. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a kivilágítatlanul közlekedő kerékpárosokat a jármű ideiglenes elkobzásával, vagy ,más módon arra kényszeresük — a meggyőzés módszere ugyanis legtöbbször eredménytelen —, hogy járműveiket ellássák a szükséges forgalombiztonsági berendezéssel, amelyek nemcsak díszítik a ^érékpárt, de működésükkel szolgálják a forgalomban résztvevők biztonságát. Amíg ilyen kényszerítő szigor alkalmazása nem valósul meg, sajnos nem lehet előbbre lépni, s újabb halottakról, súlyos sérülésekről kell majd beszámolnunk.' Emellett nagyobb vállalatoknál. • intézményeknél, ahol sok a kerékpár megvalósítható volna a világító berendezések kollektív felszerelése, azok állapotának, meglétének ellenőrzése. ehhez azonban szükséges lenne a gyár, üzem, intézmény társadalmi szervezeteinek akciója. Gémes Gábor Indokolt segítséget várnak! Ha valaki arra keres szép példát, hogy mire képesek lakásgondjuk megoldásáért a kispénzű emberek, merem ajánlani: látogasson el Katonatelepre! Kecskemétnek ez a Pest megyével határos külterülete valójában az utóbbi két-három évben népesült beK vált rendezett lakott hellyé. S tegyük hozzá nyomban nagyon helyesen döntött a városi tanács, amikor egyidejűleg két cél: az engedély nélküli építkezések megakadályozására és a lakásépítés elősegítésére, olcsó telekvételi lehetőséget teremtett a gyorsan népszerűvé lett telepen. Az országút és a vasút közötti térségen egészséges, szép családi házak, sőt immár az utcák sora nőtt ki a földből bámulatos gyorsasággal. A házak közül sokról még hiányzik ugyan a szépítő vakolat, de lakják. Nem egy olyan is akad, ahol a további szobának csak az alapja van meg, de már ugyancsak otthonul szolgál. Az elkészült házrész fedele alatt könnyebb az erőgyűjtés az építkezés befejezéséhez, mint a legolcsóbb albérletben ... Az egymás segítésének sok dicséretes példáját kínálják itt az Miről írnak megyei laptársaink? PROGRAMOZOTT TERMELÉSIRÁNYÍTÁS — MILLIÓS HASZON Ez év január eleje és július vége közötti időben több mint 100 millió forint tiszta nyereséget ért el a Zalai Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság — olvassuk a ZALAI HlRLAP-ban, amely érdekes részleteket közöl a jelentős üzemi eredménnyel kapcsolatban. -Megtudjuk az írásból, hogy a gazdaságban az idén először alkalmazzák a programozott termelésirányítást. Az új munkaszervezési módszer lényege: a havi tervezés. Korábban, éves szinten kötöttek szerződéseket a fagyártmányok, késztermékek értékesítésére, s a fakitermelést három hónapra lebontott tervek alapján végezték. Ez a gyakorlat kevésbét tette lehetővé a megrendelők év közi, illetve speciális igényeinek kielégítését, következésképpen nemegyszer halmozódtak fel a különféle termékek, készletek. Az említett módszer bevezetése kizárja az ilyen gondok bekövetkezését, mivel a fa kitermelése és feldolgozása a havi kereskedelmi tervekre van programozva, vagyis a termelés a piaci kereslethez igazodik. Figyelmet érdemlő, hogy nemcsak az erdészek és üzemek készítenek havi tervet, de a szűkebb termelői közösségek, a brigádok is. Ez utóbbiak tagjai a vártnál is nagyobb felelősséget éreznek a munkájukért, hiszen pontosan tudják, mit kérnek tőlük, s annak igyekeznek hiánytalanul eleget tenni. Itt kell megemlíteni,, hogy a premizálási jutalmazási feltételek is az egyes munkahelyekre megjelölt feladatok teljesítéséhez szabottak. A kedvező eredmények elérésében döntő részük van a kereskedelmi, fafeldolgozói, mű-, szaki és közgazdasági osztály dolgozóinak. Ök ugyanis rendszeresen ellenőrzik a gazdaságban folyó munkálatokat, s arról folyamatosan informálják a vezetőket, akik így szinte napra készen nyomon követhetik a termelést, és az esetleges problémák megoldásához azonnal segítséget nyújthatnak. HÁZNÁL JAVÍT A SZERELŐ A Makói Vas- és Fémipari Szövetkezet egyre bővülő szolgáltató tevékenységéről ad figyelemre méltó áttekintést a CSONGRÁD MEGYEI HÍRLAP. Mint írja, a szövetkezet részlegeit nemrég látták el a legjobb típusú háztartási gépek és elektromos berendezések javításához szükséges felszerelésekkel, így műszerasztalokkal, mérő- és vizsgálóműszerekkel, valamint szervizkocsikkal. Szolgáltatásuk sajátossága: a bejelentések alapján lehetőleg a helyszínen javítják meg az említett gépeket és készülékeket. A szerelők egyébként nemcsak a városban dolgoznak, de kétnaponként felkeresik a járás 16 községét is. A nagyobb településeken kirendeltségeket létesítettek, amelyek a felvevő- és javítószolgálatukkal állandóan a lakosság rendelkezésére állnak. A városban és a járásban öszszesen kilenc szakember végzi a garanciális és egyéb javításokat. Évente 10—11 ezer különféle -berendezést, készüléket hoznak rendbe, s e munkájuk értéke eléri a másfél millió forintot. A szövetkezetnek követésre méltó tervei vannak. Eszerint rövidesen megkezdik a színestelevízió-készülékek javítását, mivel számuk egyre gyarapodik a környéken. Most folynak tárgyalások illetékesekkel annak érdekében, hogy a forgalomban levő valamennyi típusú külföldi és hazai olajkályhákat is javíthassák a makóiak. emberek. Valósággal szurkolnak egymás boldogulásáért. És erőfeszítéseikkel csak a legnagyobb tiszteletet ébresztik maguk iránt. Mert akadnak olyanok, akik — mint például Kovács Ferenc pedagógus — szinte kizárólag két kezükkel építik otthonukat. De nemcsak tiszteletet, szánalmat is keltenek azok, akiket nem kis feladat és költség elé állított az olcsó telek — a szó legszorosabb értelmében vett — fogyatékossága. A szóban forgó területen — ez a legújabb osztás — alig egy év alatt nemcsak, hogy gazdára talált a 24 porta, hanem szinte valamennyien építkeznek. Sőt, néhány házba be is költöztek már. Méghozzá, az utcán hancúrozó gyerekek számából, és a ház körül kiteregetett gyerekholmiból ítélve, csupa népes családok. Akad a sorban olyan családi ház, amelynek alapozásához másfél méternyi magasságú föld odakubikolása után lehetett csak hozzá fogni, hogy szintbe kerüljön az utca elején épültekkel. De mennyi föld odahordása szükséges még, hogy a házat körülvevő völgyporta is feltöltődjön, kertként szolgálhasson ?! Tény, hogy az itteni telkek 50 forintos négyszögölenkénti ára olcsónak mondható. De vajon mibe kerül mégis a kispénzű építőnek, a kecskeméti üzemi munkásnak, mire a feltöltés nehézségeivel megbirkózik? Ha a parcellázáskor jut rá a tanács figyelméből, egy-két dózer elegyengethette volna a mindén közművet nélkülöző, hepehupás terepet ... A villany a másik téma, amit „fogadatlan prókátorként” a katonatelepi harmadik utca honfoglalói érdekében szóvá teszünk. Mint említettük, több házban már laknak és petróleummal világítanak! És ez joggal nyugtalanítja a többi építőt is, akik mindent elkövetnek, hogy mihamarabb saját fedél alá jussanak. Ismerik a város gondjait. Tudják, hogy a közműköltségekhez hozzá kell járulniok és ezt vállalják is. De ügyük intézését, a villanyvezeték sürgős megrendelését a városi tanácstól várják. Reméljük, nem hiába.
