Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-10 / 237. szám

J973. október 1«. • PETŐFI NÉPE 9 5

A BRIGÁDNAPLÓT LAPOZGATVA

Találkozás irodalmi esten

Szabadtéri Játékokon és Miskolcon. De másutt is még. Az a jó, hogy ilyenkor tanulunk is.

— Egyikőjük szavalóversenyen szerepelt, úgy látom.

— Szemán Zsuzsa brigádtagunk járási versenyen második lett. Nagy volt az öröm köztünk!

Lapozgatom a haplót, s látom:

Bognár András középkori latin verseket olvasott fel, és a műfordítás műhelytitkairól beszélt. Zám Tibor a szociográfia és a könyvkiadás gondjait elemezte. Hatvani Dániel saját verseivel szerzett élményt, örömet hallgatóinak. A bácsalmási művelődési ház klubtermében, szép számú közönség között, a Bajai Finomposztó Vállalat bácsalmási telepének több dolgozója is jelen volt.

A műsor után arra kérték a meghívott vendégeket, írjanak be néhány sort a naplójukba. Az üzem Április 4. brigádjának a naplóját Böbék Irén vezeti. Rendszeresen 'és alaposan; ez utóbbiról egy-két perc alatt meggyőződtem. Lapozgatok, s közben beszélgetünk. Ott van Múló Jánosné is, aki kiváló dolgozó, s négjr év óta dolgozik mostani munkahelyén.

Elmondják — s a naplóból is kitűnik —, hogy tizennyolc tagja van a brigádnak. Ketten férfiak, a többiek nők. Vezetőjük: Prikidánovics János; a beosztása művezető.

— Jól megvannak együtt? — Kérdezem tőlük.

— De még mennyire! Legutóbb is, amikor közös vacsorát szerveztünk, a jó, hangulatos zene táncra csábította a társaságot. Ilyenkor igazán jól érezzük magunkat. De máskor is. Például, amikor együtt megyünk moziba, színházi előadásra.

— Gyakran előfordul?

— Hát . . . Lehetne többször is.

— Olvasom a naplóban, hogy kirándulni voltak.

— Többször. Jártunk már Aggteleken. Budapesten, a Szegedi

a sportból is kiveszik a részüket. Az üzem női labdarúgó-csapatában az Április 4. brigád négy tagja játszik; s amint mondják, nem is akárhogyan. Egy árvaházi gyermek fényképét beragasztották a naplóba. Régóta patronálják. segítik, törődnek vele, figyelemmel kísérik sorsát, élete alakulását. Megható, milyen szeretettel említik. Mint ahogyan az is. amikor egyik brigádtársukat, Rácz Jenőnét segítették betegsége idején. A kapott jutalmukat felajánlották neki. Ráczné hálás volt érte; ők mondták, hogy nem azért csinálták. Ügy érezték, köteles• A brigádtagok egy csoportja, baráti összejövetelen.

Az első tanítási napon, este 8-ig kaptak „kimenőt” a lányok és délben egy órára már mind visszaszállingóztak a kollégium öreg falai közé. Pedig nem csillogó-villogó modern épület Kiskunfélegyházán, a Kállai Éva leánykollégium, látszik rajta, hogy valaha zárda volt. Ami a tradíciókat illeti, arra a legbüszkébbek, hogy az intézet „újkori története” azokkal a NÉKOSZ-fiatalokkal kezdődött, akik ide jöttek át, amikor megszűnt az országos hírű kiskunfélegyházi népi kollégium.

Amikor becsukják a tankönyveket, következik az egész napot kiértékelő ..Beszámoló!” Itt kerülnek napvilágra a délelőtt szerzett rossz osztályzatok, meg a kiváló feleletek is, egyszóval minden, ami a lányok életében feljegyzésre méltó eseménynek számít, a „szívügyeket” kivéve. A beszámoló tükröt tart az elmúlt nap elé, s ebből már jól. látni, hogy ki szorul tanári segítségre: ki, melyik tantárggyal áll hadilábon, hol vívnak döntő ütközetet a hazulról hozott szokások, az új. még idegen fogalmaké kai?

Az első hetekben még-szokatlan, hogy egy hálótermen — amelyet közös tanulószobának is használnak — 24 diáklány kénytelen osztozni, de nem is ismeri senki ezt a szót, hogy unalom, vagy egyedüllét. És az sem fordulhat elő, hogy másnap készületlenül megy az iskolába, mert addig nincs tvnézés. csellengés, magnózás, ábrándozás, amíg a másnapi leckéről számot nem adtak. Az újakat, az elsősöket a felsőbb osztályosok kérdezik ki, ők pedig egymással közösen beszélgetve veszik át a megtanult anyagot.

• „Ebédje válogatja!” — mondta valaki, mások szerint kicsivel több lehetne!

A nevelőtanárnak nagyon oda kell figyelni ezekre a jelzésekre, hiszen az idén felvett 84 kislány zöme — csakúgy mint az azelőttiek. — nemcsak a szülői ház, kis családi közösségéből csöppent egy jóval nagyobb család kollektív szervezetébe, hanem ráadásul a környező tanyavilágból érkezett. Sok gyerek szülőhelyén még a tanulás legelemibb szükséglete, a villanyvilágítás is hiánycikk. A szülök azért is inkább küldik őket szívesen, mert tudják, hogy jó, kényelmes helyük van, terített asztalnál esznek, villanyfényes, tiszta szobákban tanulnak és nincs is más dolguk, gondjuk, mint hogy tanuljanak.

A kollégium vezetője. Tarjányi Mária 14 éve végzi fontos és felelősségteljes munkáját. Akkor a legboldogabb, amikor hallja, hogy „lányaira” nincs panasz: szépen boldogulnak az iskolában, később, kint az életben.

• Délután 4—7-ig közös tanulás! Kókai .Jánosné nevelő már a III. osztályos Barna Évának segít

Egy nap a kollégiumban

Igaz történet

Hűvös, szeles szeptember vége. Ülünk a gyár igazgatói irodájában. Arról faggatjuk a vezetőket, hogy van-e, s ha igen, milyen a kulturális élet az üzemben? Bizony, akadozik a biztató tények felsorolása.

A könyvtár? Egyetlen szekrény, bezárva, félreeső helyen szomorkodik, egymagában. Művészeti csoport? Gondoltak már rá régebben, de egyelőre csak terv. Előadások, vetélkedők? Nem igen igénylik. Egyéb? Hát, hát... Hümmögés.

Am aztán felragyog az egyikőjük arca. Azáml Hisz van nekik egy ifjúsági pinceklubjuk. Berendezve? Igen. £s működik, munka is folyik benne? Hogyne. Nézzük meg! Jó.

Irány a kettes telepre, ott van a pinceklub. Hamar odaérünk. Rossz külsejű épületek, eléggé rendezetlen udvar; nem valami bizalomgerjesztő környezet. Amint megyünk keresztül a hosszú udvaron. lemaradva a kísérőimtől, kérdezem az egyik fiatal dolgozót: tudja-e, hol van a pinceklub? Az meg micsoda? — kérdezi. Egy klub valahol a pincében, mondom, ahol a fiatalok szórakozni szoktak. Azt mondja erre: ő nem tudja. Egyébként-is, neki háztájija van, ő azzal van elfoglalva.

Végre ott lehetek a pinceklubban. Azazhogy ... Mert mitől is lesz klub a klub, először ezt kell tisztázni. Van itt egy helyiség, egyik épület alatt, kimeszelve. De más aztán alig van. Legfeljebb néhány asztal, szék. És semmi más. Kérdezem: újságok, rádió, játékok? Az nincsen. Más egyéb? Semmi. Csak így, üresen, kopaszon, ilyen árván elhagyottan? így. ■

Jó. hát nézzük a munkát. Kérdezem, ki a klubvezető. Mutatják, ott van köztünk ő is. Kérdezem, hogyan, milyen módszerrel dolgozik. Nem érti. Van-e munkaterv vagy ilyesmi? Nincsen. Egyébként is: ö tulajdonképpen nem is klubvezető. Hát mi? Csak úgy. .. nem is tudja pontosan. Mikor volt foglalkozás? Rendszeresén nyitva van a klub? Nem, nincsen: Hát mikor? Ha

valamit terüézhe'k: S~'Wt terveznek? Nemigen terveznek ... Mégis? Volt egy Hofi-est. Itt volt Hofi? Nem, magnóról. Mikor volt? Ö nem tudja, akkor még nem dolgozott a gyárban. Mióta dolgozik itt? Másfél éve ...

Mondom, hogy nagyon sok a szúnyog; rossz itt lenni így, idegesítő. Miért nem csinálnak valamit ellene? Ezt mondja egyikőjük: próbálták irtani, de akkor meg „holtukban” odaragadtak a falakra, úgy kellett leseperni onnan. Nem értem, mondom. Ok csak mosolyognak: ők sem értik.

Van igény a fiatalokban arra, hogy legyen egy ilyen klub a gyáron belül?' Ezt mondják: tulajdonképpen nincs. Illetve kevés van. És itt nem is jó, távol van ide a városközpont, nem szívesen jönnek el ilyen messzire. Meg sok a bejáró, azok sietnek haza munka után.

Akkor kár klubnak nevezni ezt a dohos, penészes, rossz levegőjű odút, .mondom. Egyetértenek. Mégis: miért nevezik, annak?

Nem tudják... A központban mondták —- magyarázom —, hogy működik ez a klub. Azért jöttem, hogy cikket írjak a munkájukról. Ugye, nem■ haragszanak, ha ez a cikk elmarad? Nevetnek. Miért is haragudnának? Hisz ők is látják: miről írhatn

Tényleg: miről írhatnék?

Varga Mihály

• Az új tanévben bővült az iskolaorvosi hálózat. A csaknem 130 ezer általános iskolás egészségvédelmén 290 körzeti gyermekgyógyász működik. (MTI foto — Benkő Imre felvétele — KS.)

A magyar népdal hete a rádióban

20-án Nagy Jánosné félegyházi népművész portréja

A Magyar Rádió immár negyedízben hirdeti meg a magyar népdal hete programját.

Í5.-e és 21.-e között összeállítások, lemezválogatások idézik a hallgatók elé a magyar népdal kincsesházát.

Október 15-én Ádám Jenő emlékezik arról, hogyan is fedezte fel a népzenét. Török Erzsébet, Béres Ferenc és Kerekes Tóth Erzsébet tolmácsolásában „Százszorszép énekek" csendülnek fel. Túri Lujza összeállítása gyermekjátékdalokat idéz a mikrofon elé. Péntek Jánosné és Karsai Zsigmond népdalénekesek felvételeiből is külön adást hallhatunk. Oktober lS-án dr. Nádor Tamás, dr. Molnár Imrével beszélget a népdalainkból készült első hanglemezsorozatró). Katona Imre összeállítása katonadalokat szólaltat meg.

Október 17-én az „Utam a népzenéhez” sorozatban Bárdos Lajos szólal meg. Kemény Klió, Palcsó Sándor és Szekeres Sándor Lajtha népdalfeldolgozásaiból énekel. Gyalog Magda, Kiss Károly és a mezőkeresztesi Aranykalász Tsz. Röpülj páva énekkara ad műsort.

Archiv felvételről Bartók Béla és Szigeti József közösen tolmácsolja Magyar népi dallamok című szerzeményét. Borsai Ilona összeállítása ezen a napon az egykori summások életét eleveníti fel summás dalokkal.

Október 18-án Szabó Ferenc Nótaszó című kompozícióját Melis György, valamint az MRT énekkara és szimfonikus zenekara szólaltatja meg. Solymosi János műsora Bartók népdalszemléletéről ad képet írásai és művei tükrében. Ezenki/ül Szekszárdiéi közvetített folklórest gazdagítja a nap programját.

Október 19-én Molnár Antal áll a mikrofon elé. hogy a népzenéhez vezető útját ismertesse. Ezen a napon indul az új sorozat, amely a 16. századtól ismerteti meg a jellegzetes magyar táncokat .

Október 20-án Nagy Jánosné kiskunfélegyházi énekest és citerást ismerhetjük meg a Népművészportrék sorozatból. Püspökladányból ezen az estén a vidék jellegzetes népdalait élvezhetjük helyszíni közvetítés segítségével.

Október 21-én, a magyar népdal hetének utolsó napján Palló Imre mesél a népzenéhez fűződő kapcsolatáról. Olsvai Imre összeállításában a népzenekutató Járdányi Pálnak állít emléket. Béres János műsorában a rádió első népi énekesére Ágasvári Sándornéra emlékezik. Új felvételek is felcsendülnek ezen a napon. A Lemezmúzeum adásában a szerző előadásában hallhatjuk Bartók Béla tíz darabját a Gyermekeknek ciklusból.

a térképen eligazodni. Éva Tiszaalpárról jött és egyszer ő is tanítani szeretne.

— Lehet, hogy elfogult vagyok az enyémekkel, bár tudom, hogy nem mindegyik jut el a társadalmi értékrend azonos szintjére. Legtöbbjük mégis jóval fogékonyabb a közélet gondjai iránt, s könnyebben illeszkedik be a munkahelyi közösségbe, mint akik az otthon szűkebb köréből lepnek ki az életbe.

A szülők nem is tartóztatják a gyerekeket, mert látják, érzik, hogy mennyivel okosabbak, komolyabbak, önállóbbak lesznek, rájuk sem lehet ismerni 4 •év után. Sokan ezt. a pótolhatatlan városi kényelemmel, a városi életmód hatásával magyarázzák, pedig az átalakulásban nagy része van a tanárok odaadó munkájának. Vajon hányán gondolnak arra hogy sokszor milyen tapintattal, erőfeszítéssel, hozzáértéssel és szeretettel oldozgatják a hazulról hozott görcsöket, szoktatják közösségbe, egymáshoz igazodó rendbe, fegyelembe a másfajta életformában felnőtt fiatalokat?

— Szeretet és türelem nélkül nem mennénk semmire. A lányokkal nincs is semmi baj, kedvesek, tisztelettudóak, nem pereg le róluk az. amit mond az ember, de nem lehet egyezerre, hatalmi szóval kigyomlálni belőlük azt. amiről nem is tudják, hogy helytelen. Vagy: tanulni szeretnek, ezért is jönnek ide, de bizony két év is beletelik, mire megtanulják, hogyan kell okosan tanulni. Kezdetben görcsösen magolnak, fel is mondják hibátlanul a leckét, csak éppen alkalmazni nem tudják a tanultakat. Ezért fontos a jó kollégiumi közösség, ahol tanári segítséggel, egymással versengve, s a szabad időt is okosan kitöltve szélesedik a látókörük, lesz magabiztosabb a fellépésük, találnak nagyobb örömöt a tanulásban, vagyis éppen olyan vidáman, talpraesetten és ügyesen igazodnak el az iskolában, majd az életben, mint a jóval kisebb hátránnyal induló társaik.

Csak ők már azt is tudják, hogy az ember egyedül. csak önmagára hagyatkozva nehezen boldogul. Akkor se feledkezzenek meg erről, ha kikerülnek a kollégium védőszárnyai alól.

Vadas Zsuzsa

• Lemezliallgatás a klubszobában.

9 Sok mama örül a változásnak: saját magát is megtanulja rendben tartani, az otthon bizony elkényeztetett kislánya. Még mosógépet is vettek abból a pénzből, amit a vasárnaponként, (székben végzett munkával szereztek. Most azért vállaltak paprikaszedést, hogy függöny kerüljön a kollégium ablakaira.

(Foto: Tóth Sándor)

TANÁCSKOZÁS A SCIENCE FICTIONRÓL

A Lengyel írószövetség és Poznan Város Tanácsa szervezésében 1973. szeptember 11—14. között a lengyelországi Poznanban rendezték meg a szocialista országok science fictioníróinak második nemzetközi konferenciáját. Az első ilyen konferencia 1971 őszén volt Budapesten.

A tanácskozáson Tadeusz Kaczmarek kulturális és művészetügyi miniszterhelyettes elnökölt. Az egyes delegációk vezetőinek referátumai és azok megvitatása után a részvevők közös nyilatkozatot fogadtak el, amely az alábbi határozatokat tartalmazta:

—Élénkebb kétoldalú együttműködést kell létesíteni a tudományos-fantasztikus irodalom szerzői és hívei között, — mind a szakkiadványok rendszeres cseréje, mind a fokozottabb információcsere révén, az egyes országos tevékenységére vonatkozólag —. a többi között a tanulmányok és elméleti munkák vonatkozásában. amelyeket az irodalmi és napi sajtónak kiadásra javasolnak.

— Az írószövetségeknél és a

kiadóknál szorgalmazni fogják a science íiction-művek rendszeres cseréjét, azok jobb megismerése és esetleges lefordítása végett.

— Javasolják a kiadónak nem. zeti antológiák kiadását, a kölcsönösség alapján.

— Javasolják az írószövetségnek, hogy az előirányzott együttműködési egyezményekben vegyék figyelembe a science íictionírókat is. A lehetőség szerint elő kell irányozni ezekben az egyezményekben az írók kétoldalú találkozóit.

— Javasolják az írószövetségeknek, hogy nyújtsanak dokumentációs segítséget más országok kutatóinak, akik összefoglaló műveket írnak a science fictioniredalmáról.

— Kapcsolatot kell létesíteni

az irodalmi folyóiratokkal, hogy azok a science fiction-irodalomnak szentelt külön számokat adnak ki; kívánatos lenne más országok íróinak és kritikusainak együttműködése is.

— Kapcsolatokat fognak kezdeményezni a rádióval és televízióval. hogy más országok íróinak műveit előadásre javasolják a kölcsönösség alapján.

— A tapasztalatcsere elmélyítése és fejlődő műfaj nagyobb eredményei érdekében jó lenne, ha az írók következő találkozói valamely nagy jelentőségű kérdéssel foglalkoznának.

A konferencia végén, ünnepélyes keretek között díjakat osztottak ki. Magyar vonatkozásban a budapesti Móra Ferenc Könyvkiadó kapta az egyik kiadói fődíjat „GALAKTIKA” című kiadványsorozatáért; ezen kívül Fekete Gyulát a zsűri különdíjával, Kuczka Pétert a lengyel kulturális és művészetügyi minisztérium nagydíjával tüntették ki.

Bognár András